Az Ujság, 1974 (54. évfolyam, 1-50. szám)
1974-01-24 / 4. szám
1974. JANUÁR-'24? AZ ÚJSÁG s. oldal;. Zadjeli SLACHTA MARGIT a Szociális Testvérek Társaságának Alapitója 1884, szeptember 18 — 1974 január 6. Az Úr megjelenésének ünnepén, Epifánia napján, 1974 január 6-án délután Margit testvér visszaadta nemes lelkét 1 erem tőjének, Buffalóban, New York államban, abol életének utolsó negyedszázadát töltötte, s csak egy napot töltött a kórházban (a Szent Ferenc kórházban), csendesedett el lélegzése, mialatt testvérei körülötte állva halkan énekelték: Tűznek Lelke, jöjj közénk, égi fénnyel szállj le ránk; mindenünk lied legyen, tölts el égi tiszta Láng! Jöjj ó jöjj, úgy vár szívünk, úgy sóhajt és irgy eped. Tűznek Lelke szomjazunk, adj nekünk élő tűzeti...” Magas kora ellenére, — szeptemberben betöltötte 89. évét, p—< minden erejével azon volt, hogy a közös Szentmiséken, konferenciákon és a napirend betartásában részt vegyen. Az utolsó hetekben csak a későbbi órákban tudott felkelni, s a kápolnába lemenni, hogy a Canisius College jezsuita atyái szívességével naponta megáldozzék. Január 4-én, a hónap első péntekén, annyira gyenge lett, hogy a Katedrális adminisztrátora, Msgr. F. Garvey, eljött, feladta a Betegek Szentségét, s Margit testvér utoljára vette magához a Legméltóságosabb Oltáriszentséget, mint Viaticumot. Pápai áldásban is részesült. Másnap, szombaton, orvosa bevitette mentőkkel a kórházba. Agyvérzés miatt állapota menthetetlen volt. Fgy órával halála előtt még meglátogatta őt Derecskéi János jezsuita atya, az Anyaház hűséges miséző papja, aki hosszan imádkozott Margit testvér leikéért. Az Anyaházban volt felravalalozva. Szép volt a ravatalon. I iszta homloka, elsimult, finom arca egészen megfiatalodott. Szent hitünk nagy Ígéretét, az örök boldogság közelségét lehetett érezni mellette. Sokan jöttek imádkozni, Benincasa segédpüspökkel az élen. papok, kedves nővérek, világiak. ReV. Carr jezsuita atya két nagy osztálvát is elhozta a Canisius I ligh School-ból, akiknek felolvasta a Margit testvérről szóló újságcikket, s beszélt nekik arról, hogy gazdag élet után milyen szép a halál. Főbb Szentmisét mutattak be a helyszínen. A testvérek éjjel rava*ali imaszolgálatot tartottak mellette. Alice testvérrel az élen, aki hűséges gondozója volt: egyetlen élő testvére. A temetés napján, január 9-én, McLaughlin Bemat segédpüspök vezetésével harmincketten mutatták be a koricelebrált Szentmisét, a Szent József katedrálisban. A Tanácsadó Testület (Lay Advisory Board) hat férfitagja vitte a koporsót. A Holy Cross lackawannai temetőben Amico Richard atya és magyar részről Derecskéi János S.J. imádkoztak a sírnál. Lehotay Attila a Magyar Szabadságharcos Szövetség nevében búcsúztatta, mint a Nemzet nagy Halottját. Aki csak tudott a testvérek közül, mind hazajött a temetésre, Syracuse, N.Y.-ból, Akron, Ohio-ból, Miamiból ... A Szociális 1 estvérek Federaciójából nagy csoport testvér jött át Canadából, hárman Californiából. A Szociális Missziótársulat nevében Irma nővér küldött kék-szalagos Virágcsokrot New Yorkból. Sok Szentmise bemutatása ígérték. Mindszenty József Bíboros Hercegprímás január 8-án mutatott be Szentmisét érte. Hogy a jó Isten éppen Epifánia ünnepén szólította Magához Margit testvért, annak szép, szimbolikus jelentősége van. Amikor az első világháború után Margit testvér megalakította a Keresztény Női Tábort, a huszas évek ele- Jétől kezdve, minden január hatodikán ünnepi gyűlést tar tottak. Szerény keretek közt, de Amerikában is folytatódjak n bensőséges január hatodiki ünneplések, minden esztendőben, állandó folytonossággal. Margit testvér rámutatott a papkeleti csillag jelentőségére, mely a három bölcs királyt az Istenemberhez vezette. S mint ahogyan a bölcsek követték a csillagot, és hittek, úgy kell hinnünk nekünk is Istenadta küldetésünkben: azon dolgozni, hogv az Úristen Jürvényei valósuljanak meg az emberi törvényhozásban és a társadalmi életben is. Margit testvér, a magyar Parlament első nő-képviselője, tett ilyen kijelentést: Nem vagyok én politikus, hanem a tízparancsolatot akarom érvényesíteni a közéletben. (Ezt akkor mondta, amikor kizárták a parlamentből, !944-ben, a hitleri üldöztetések tetőpontján.) Slachta Margit 1881. szeptember 18-án született Kassán. Iskoláit ott végezte, s tanítónői oklevelet szerzett. Azután Kalocsán az Iskolanővérek polgári iskolai tanárképző intézetében nyert oklevelet, mint modern nyelvek és irodalom tanára. Rövid ideig Győrött, majd Budapesten tanított. Itt találkozott Korányi Saroltával, aki felhívta figyelmét a munkásnők szociális problémáira, megismertette vele a katolikus munkásnő-mozgalmat, s egy Berlinben tartott munkásnő-szervező taníolyamra elküldte a tehetséges, fiatal tanárnőt (1906-1 >an ). Margit testvér első nagy nyilvános beszéde azonban az években a Katolikus Nagygyűlésen arról szólt, hogy a dohánygyári munkásnőknek legalább kéthetes fizetéses szabadságot kell adni. A későbbi években is mindig vissza-visszatért a munkások problémáira, s azok megoldására. Amikor Farkas Edith Eőnökasszony 1908-ban megalakította a Szociális Missziótársulatot, Margit testvér annak egyik legelső tagja lett. Fáradhatatlanul dolgozott a szociális munka sokféle vonalán. Folyóiratot adott ki, hogy felhívja a figyelmet a szociális bajokra, s a megoldás Ietietőségeire. A nagyközönség elé állította a Krisztus szeretetére és igazságosságára épült társadalmi rend eszményét. Gyakorlati munkája közben egyre inkább látta, hogy a meglévő bajok orvoslása nem elegendő: a törvényhozás eszközeire van szükség, ha valóban eredményt akarunk elérni. Ezért szállt síkra a nők általános szavazati jogáért. Amikor mint első nő a magyar parlament tagja lett, 1920-ban, első kezdeményezése egy lelkigyakorlat volt, melyet a képviselők részére Pannonhalmán szervezett. Két éven át tartó parlamenti működése alatt mindig a gyermek, B nő és a családvédelem érdekében szólalt fel. Beszédeit és magatartását kristálytiszta elvek irányították, melyekhez mindig hű maradt. Huszonnégy felszólalásának tárgyai voltak: a munkásnők egészségvédelme; iskolareform; hadifoglyok érdekei; veteránok és hadiözvegyek érdekvédelme; női cellafelügyelők a női'foglyok zárkáinál; intézkedés árdrágítás és élelmiszer- árusok mérleg-csalásai ellen; földreform ügyében; lakásépítés érdekében; a detronizáció ügyében; (Adják vissza az Édesanyának gyermekeit!’ kérte a száműzött királyi család egyesítését gyermekeikkel); az alkoholizmus ellen; szociális munka megszervezése érdekében (Iskolanővéri Intézmény); s a nők politikai egyenjogúsítása érdekében. Felszólalásainak eredményei: a katolikus tanulók vasárnapi szentmisén való részvétele iskolai ellenőrzés alá került; az iskolaszék tagjává nők is beválaszthatok; a földreformban a hadiözvegyek is részesülhetnek; legalább egyes dohány gyárakban bevezették a munkásnők évi kéthetes fizetéses szabadságát; a lóverseny adót fél száza lékkai emelték, s Budapest szegényeinek segítésére juttatták; a luxuslakásokra magasabb adót róttak, s a jövedelemből kislakásokat építettek a vaggonlakók számára; az Iskolanővéri Intézmény első tizenöt tagjának beállítása (az iskolai szociális munkásoknak ez a csoportja később nagy méretűre megnövekedell). Mint Budapest városának bizottsági tagja, ugyanilyen odaadással dolgozott a főváros szegényei, csaladjai, gyermekei érdekében. Az 1920-as évek elején a Szociális Missziótársulat lényeges Szabályzat-változtatást eszközölt. A volt tihanyi apát, a Missziótársulat kezdetétől annak Ielkiigázgatója, 1928-ban ezeket írta; "Bizonyára jóhiszemű és bölcs férfiak hatására legközelebb Szent Benedek szellemétől történt elhajlás. Majd magán az eredeti eszmén történt nem lényegtelen változás, hmelvet röviden így jellemezhetni: hogy akik eredet szerint inkább világi nők egyesülete akartak lenni, most inkább Szerzetesnők lettek volna. Azokat a tagokat, akik e válságos pillanatban az eredeti irányhoz ragaszkodtak, a Társulat elküld ’e. Ezek, hogy hivatásuk útján megmaradhassanak megalakították a Szociális I eslvérek 1 ársaságát. ’ (Dr. Mázy Engelbert, tihanyi apát.) E-mek a kb. 55 nővérből és jelöltből álló csoportnak egy új I ársaságba való szervezése Margit testvér feladata lett. Natália testvér. (Folytatjuk) Nyugdijbamenés miatt Art Gallery Eladd Long Island City legjobb üzletnegyedében Az üzlet tartalmaz: Európa különböző országaiból importált eredeti olajfestményeket: miniatűr olajképeket és kézifaragású ajándéktárgyakat. Festőkellékekel (Art Supply), lestők és tanulók részére (8 iskola van a környéken). Rámapágóműhely anyagkészlettel (mouldings) és importált képrámák. — 1 la nincs gyakorlata, betanítom. leveleim: B.L. 30-19 Steimvay Street, Long Island City, N.Y. 11103 — Telefon: nappal 10-6-ig: area 213 274-6447, — este 8-10-ig: 212 545-3952. NEM ÁLLAMPOLGÁROK JELENTKEZÉSI KÖTELEZETTSÉGE S. F. Perryman, az Emigrációs Hivatal helyi igazgatója jelzi, hogy minden nem amerikai állampolgár köteles jelenteni lakhelyét a január hónapban. Kivételt képeznek az akkreditált diplomaták, a nemzetközi szervezetek igazolt személyzete. A jelentkezési lapokat a postahivatalokban lehet díjmentesen beszerezni vagy az Emigrációs Hivatalban. Kitöltés utón a megfelelő helyen bélyeget kell ráragaszíani és postára feladni. , §. F. Perryman jelzi azt is, hogy az új törvény súlyos büntetést is helyez kilálásl ía a jelentkezés elmulasztása esetéré, vagy valótlan adatok közlésére. Flórián Tibor: BÁTOR KÖZVÉLEMÉNYT! Fiatal költőink egy kis csoportja a pornográfia poshadó mocsarában állig elmerül, s álmai nyirkos árnyékára vadászik. Fertőzésük ragályként terjed és az emigrációban nincsenek olyan kritikusok, akik védőoltási mernének alkalmazni ellene. De vannak költőink között olyanok is, akik a politika ked véért elkerülik a lápot. Évszámok em lékeit lengetik lobogójukon, fakuló színeiket évenkint újra festik. Dobogókra alfnak és dátumokat kiabálnak. Elvek és antielvek prófétaiként megszállják a fórumot. Verseik mindig a politika gyorsan rothadó szőlőfürtjei. S ki ma a legnagyobb tapsot kapja, arra borul holnap a legmélyebb hallgatás. És vannak olyanok, akiknek gondja csupán a gyors siker. Fiamar megtanulják, miként lehet vágtában megnyergelni a pegazust. Közöttük is az lesz. a győztes, ki már első soraival meghökkenti a szerkesztőt, az olvasót és a támadások ellen vérttel és sisakkal járó — kritikust. Ezek a siker-éhes verselők nagyon vigyáznak arra, hogy hökkentéseik a vers közepén ne változzanak át értelmes szürkeség -gé. A fejére állított tétel után olyan soroknak kell következniük, amelyek tízféle kép, hangulat, állítás elemeiből tevődnek össze. A soroknak sohasem szabad úgy kapcsolódniok egymásba, mint a láncszemeknek. Minden sornak kötelessége ellenkező irányba szaladnia, s még hozzá olyan képpel és mondanivalóval, amelyet nem ért meg senkisem. A szerkesztő és kritikus ijedtében féltérdre ereszkedik és utolsó erejével elhatározza, hogy nem vallja be szégyenét”, hogy nem értette meg a verset. Elhatározza, hogy kitünteti ezt a kimagasló értelmetlenséget, mert ezzel a kitüntetéssel bizonyítékát adja, hogy mennyire modern ő is. Nemcsak megértést színlel az izmusokkal, a szépség, nyugalom és béke elleni merényletekkel szemben, hanem izmossá és gyökérdússá növeli az értelmetlenségeket. Szegény olvasó ezek után a szerkesztők és kritikusok által dédelgetett értelmetlenségek között maradinak és elfogultnak érzi magát. Két út marad számára: elfogadni a kitüntetett és közléssel jutalmazott értelmetlenséget, vagy csendes undorral elfordulni tőle, de közben titokban tartani véleményét, nehogy a haladás ellenségeinek megvetett listájára kerüljön. És vannak költők, művészek, kiknek lába alól elgurul a föld. Fejük fölött r-p liatalon is — reménytelenné szürkül az ég. Körülöttük felforr a köd, két szemük kiég, elveszti sorra erőtlen kezüket. Lábuk az űrbe hull, mellük behorpad és eltűnik lassan. Csak szájuk marad meg, mellyel kortársaiknak vészt és sötétséget kiáltanak. Pesszimizmusuk halálos, körülvesz, mint a hínár és a mocsári mélybe ránt menthetetlenül. Flonnan vették ezek a fiatalok a kilátástalan kétségbeesést? Mitől nőtt nagyra bennük a fojtogató nihil? Miért tűnt el agyukból és szívükből minden út? És most ahelyett, hogy irányt mutatnának, a céltalan kétségbeesésbe lökik olvasóikat. Valaha a kritikusok "morbid”-nak nevezték ezt a költészetet, ezt a művészetet, ma egyszerűen azt írják, hogy "korjelenség”. Nézzetek körül! A természet ma is olyan csodálatos, mint azelőtt volt. A szennyeződés tovább terjedését előbb-utóbb — egész biztosan megakadályozzák. Az élet pedig nem sivórabb, mint a múltban. A távolságok megkisebbedtek, a napos oldalt gyorsabban lehet elérni. És ki mondja azt, hogy árnyékban, zuhogó esőben, ködben is nem lehet fénylő szellemi tájakon járni? Csak megfelelő lelki alkat kell hozzá. Mi lenne, ha életünk, az egész föld morbid hangulatú emberekkel telne meg? A derűre vágyóknak merre lehetne nézni, hova lehetne futni, menekülni az ilyen emberi környezet halálos szorítása alól? Vajon nincs-e feladata, hivatása a költőnek? Vajon nem az ő kötelessége egy pesszimizmusra hajló korban fároszt gyiijtani és gyermek-szelidségű mosollyal űzni el a rémeket? S ha nem tud ilyen lenni, miért áll dobogóra, miért szeretné befolyásolni és magával ragadni a megsemmisülésbe kortársai l? Miért kell állandóan a siránkozás és nyavalygás regisztereit játszani olvasóinknak? És ha már ezt teszi, miért tüntetik ki érte? Miért aggatnak horpadt mellére érdemrendet? Azért talán, mert a legmagasabbrenclű művészettel terjesztette a sötétséget, a kórt, a miazmát? A keserűségtől és gyűlölettől habzó szájak köré, miért kell hallgatóságot csődíteni? Miért kell magas emelvényre állítani <— példaként — a sötétséget, a reménytelenséget? Miért kell —üömjénezéssel — hitelessé avatni az idegbetegek, ferdeszemeűk és vakok torz látomasáit? Nemrégen ezt kérdezte tőlem valaki: Egy becsületes, mértéktartó írással lehet-e komoly változást elindítani a mai megveszekedett világban? Annyira hívő vagyok - feleltem, ,—■ hogy még ebben is hinni tudok. Mire alapítom ezt a hitemet? Arra a r— levelek tucatjaira és beszélgetések százaira emlékező <— megnyugtató tapasztalatomra, hogy a szerkesztők, az olvasók, a műteremlátogatók és a koncert-hallgatók nagy többsége (öregek és fiatalok) ma is egészséges művészi érzékkel rendelkezik. Ma is ^ sőt ma még inkább, mint bármikor — [ vágyik harmóniára, a szépség összhangjára, békére. Csupán egy hangos kisebbség az, mely a művészetek minden ágában — sőt a politikában is r-f a formarombolást hirdeti, harsogja, üvö Iti két okból: 1. Formák alkotásához szükséges tudással, gyakorlattal, képességgel nem rendelkezik. 2. Aki közülük rendelkezik is, képtelen pesszimizmuí sát, hitetlenségét, nihilizmusát, idegbaját, szépség iránti ' és arra mégis sírva vágyó »— érzéketlenségét és saját formátlanságát harmóniát sugárzó (hiszen ez minden igazi művészet elsőrendű-célja) formába önteni. A hangos kisebbség harsogó szavát azonban elnyomná a harmónia és béke igényét magában hordó többség, a szerkesztők, az olvasók, a felelősségtudattal rendelkező kritikusok, műterem- és hangverseny-látogatók .józan ítélete, ha nyíltan ki mernék nyilvánítóm, tiltakozásukat a formátlarisággal, értelmetlenséggel, zavarossággak morbid szemlélettel szemben. Tapasztalatom az, hogy nagyon sokan hallgatnak, vagy ízlésükkel ellentétes véleményt nyilvánítanak, mert attól félnek, hogy a maradiság vádjával illethetik, sőt esetleg ,ki,g,únyolják őket. Senkisem meri vállalni annak a látszatát, hogy nem halad, eléggé gyorsan a kor- . *• ral, hogy nem “modern”, hogy szemben áll a kultúra, a művészet forradalmát hirdetőkkel. Senkisem gondol arra, hogy tulajdonképpen ' ezek a forradalmárok” az ■''<> ■ igazi reakciósok. Minden haladás fejlődés, aki haladó, az j fejlődni akar és fejleszteni. Nyilvánvaló tehát, hogy minden rombolást, remény te- ,'! i lenséqet, céltalanságot hirde- :íV, ; tő a haladás ellensége .—< le- ,r>] rombol maga körül mindent, amit fejleszteni kellene <— és 1 ’ így reakciós! ' Miért lenne tehát szégyen HM ű szembenállni a rombolókkal, í&iá a beteg szeműekkel, az ideg,• bajukat terjesztőkkel, a nihil felé rohanókkal, a reakciósokkal? A töbf jség velünk van, A. csak a hangosak mérgezett ,d,, nyilaitól, nyílt cs szervezett u támadásától, vagy orvlövé- \ y szeitől fél. , j,1 Nem kell tehát egyebet tennünk, mint fölszabadítani uad félelmétől az egészséges ) szépérzékkel rendel k e z ő k nagy táborát. A becsületes és 1 bátor közvélemény megszó- »sä ; laltatása legyen a legfontosabb feladatunk! Ehhez ké- Jo;t rcm az olvasók, a szerkesztők, _ a kritikusok, a kiállítás-, a műterem- és koncert-látogatók nagy táborát. Ha az igazság velünk ki ellenünk? EURÓPÁBAN, az Alpok vidékén olyan szokatlanul meleg az időjárás, hogy r ez már nem is tavasz, hanem ,r nyár a télben. , Münchenben a hőmérő • et higány oszlopa, több napon át, 1 7 fokot mutatott, Párizsban ezt túlhaladta még két -»yp fokkal, Rómában is 15 fokos meleget mértek. Madridban nisíz es Londonban több mint 1Ó h-- } fok volt. A meteorológusok a szokatlan téli meleget azzal magyarázzák, hogy az erős déli légáramlat, amely meleg levegőt hoz, nem engedi előre • ’vő jutni a más években, ilyen- . >■ / kor emelkedő hideg frontot, he amely Oroszországból érkezik. Ebben lehet valami. A > Kárpát-medencében, fagyott és 5 fokra süllyedt a hőmérő. ux ? A természetellenes időjárás komoly veszélyt jelent . ' minden élőlényre, beleértve az állatokat, növényeket és az embereket is. A mentők statisztikája szerint ugrássze- * rűen emelkedett a szív és a 'J '' vérkeringési zavarokkal kórházba szállítottak száma és még szerencsésnek modhatják magukat, akik megússzák egyszerű fejfájással, fáradt- !>b sággal, kedvetlenséggel. Fő- otiü leg idősek számára életveszé- 1 íves ez az időjárás, azoknál, akiknék különben is alacsony a vérnyomásuk. ' V.» Az állatokat és a növényekef is megbolondította a szokatlan meleg. A berlini állatkertben pl. a keselyűk és a . baglvok máris neki láttak a f ’ ' fészeképítésnek, amire csak a keltési időben van szükse- . ►JO-* gük. Az Északi tenger környékén kibújtak a földből a tulipánok és nárciszok hajtásai. Az Alpok vidéken is éb- i( redezik a növényzet téli álmából és attól lehet tartani, ha a keleteurópai hideg front mégis betör Európába, s akkor a fagy komoly károkat okozhat mindenfelé.-UTUV------------------------ — ÍU.i HIÁNY '-óyj Egyetemi hallgatók beszél- p.úv getnek a, rovarokról. Az egyik ouj diák megkérdezi az egyik oé leánytól: ' — .Látott már maga egy é -i telűt a nagyítóüveg alatt?, \sr-.e — Sajnos, még nem Iát- i >, tám. Ugyanis nincs a ha- ié; zunkban mikroszkóp. ^
