Az Ujság, 1974 (54. évfolyam, 1-50. szám)

1974-09-19 / 36. szám

2. OLDAL. AZ ÜJSÁG 1974. SZEPTEMBER 19. AZ ÚJSÁG HUNGARIAN NEWS Megjelenik minden csütörtökön Weekly except two weeks during the summer (last week in July and first week in August) Kiadó — Publisher KÁRPÁT PUBLISHING Co. INC. 1017 Fairfield Avenue, Cleveland, Ohio 44113 P.O. Box 5348, Cleveland, Ohio 44101 Telephone: (216) 696-3635 Főszerkesztő — Editor in Chief K Ó T A I ZOLTÁN Second Class postage paid at Cleveland, Ohio ELŐFIZETÉSI ARAK Egy évre ..... $12.00 Eél évre ............... 7.00 Egyes szám .... 0.25 SUBSCRIPTION RATES For one year .. $12.00 For 6 months .. 7.00 Each copy........... 0.25 BÜSZKESÉGÜNK: IFJÚSÁGUNK "Mutaad meg gyermekedet és megmondom, milyen jó magyar vagyH (Nyíró) GYŐR ISTVÁN Győr István volt Magyar Királyi csendőr altiszt és felesége Margit fia. István, Arbing, Németországban szü­leteti 1945 augusztus 20-án. Szüleivel 1950-ben vándorolt ki Amerikába. Iskoláit már itt kezdte Wisconsin államban, mtyd Clevelandba jőve itt folytatta. A középiskolát a John High Schoolban végezte, ahol Honor Roll -on volt. 1963- ban érettségizett, kitűnő eredménnyel. A középiskolában, és később az egyetemen a súlyemelésben tűnt ki. A Community College hallgatója lesz, ahol két év után megkapja diplomáját Mechanical Technicum-ból. A Warner and Swasey gyárnál kap állást, ahol nagyon meg vannak vele elégedve. 1966-ban behívják katonai szolgá­latra. Három hónapi Jungle kiképzés után elviszik a viet­nami harctérre, mint egészségügyi szolgálatost. Tizennégy hónapi szolgálat után hazaengedik. Állást kap a Case Western Reserve egyetemen, ahol a laboratóriumban dol­gozik. Három évig volt itt. Most anyagvizsgáló, közben esti egyetemi órákra jár, elektronic technológiát tanul. Mint jó protestáns szülők gyermeke vallásos nevelés­ben részesül. A keletoldali Első Magyar Presbyterián Egyházhoz jártak. Nt. Csutoros István vezetésével tanult hittant, szívébe zárta a Nagytiszteletesű úr tanításait az Is­tenben való hitről, magyar öntudatról, felebaráti szerétéről. Ez a mély vallásosság, s az imádság ereje vezette át a nehéz időkben, amig kint volt a fronton, és Isten segítségével baj nélkül visszajött. Az Istenbe vetett hit tartotta szüleiben is a reményt. Amig István mellett két magyar barátja hősi­halált halt, ő nem veszítette el hitét, imádkozott. István, hat éves korától a 22. Bessenyei György cser­készcsapat tagja volt, csak 16 éves korában lépett ki. Sze­rette a cserkészetet a táborozást. Záhonyi Botond rajpa­rancsnoka véleménye szerint: István lelkes, finom lelkületű, megbízható cserkész volt. Amit elvállalt, azt cserkész becsü­lettel és szívesen elvégzete. Mindenki szerette barátságos, udvarias jó modoráért. Jó magyar, szépen beszéli anya­nyelvét.” CMAC sakk csapatában sakkozott, és a csapat kapi­tánya volt egy ideig. 1971-ben megházasodik, elveszi fele­ségül Mezey Karen harmadgenerációs magyar leányt. Fele­sége jó magyar érzelmű, sokszor szerepelt a szüreti bálokon magyar ruhában. Soha nem volt Magyarországon és sze­rette volna megismerni. El is mentek Istvánnal Magyaror­szágra, Gyönyörűnek találták az országot, földrajzi szép­ségét, népművészetét, régi kincseit. István felesége röntgen technikus a Lutheran kórházban. Van egy kis fiuk. István jó magyar, vallásos lelkületű. További életük­höz a jó Isten segítségét kérjük. Szüleinek meg jó magyar­nak és vallásosnak nevelt gyermekükhöz szívből gratulá­lunk. Rovatunknak az a célja, hogy a külföldi magyarság­nak be tudjuk bizonyítani azt. hogy ifjúságunk itt kinn is megmaradt jó magyarnak. Ebben a rovatban emlékezünk meg azokról az ifjakról §s lányokról, akik kitűntek tanulmányaikban és ezzel dicső­léget szereztek a magyar névnek. Szeretettel kérjük a szülőket, tanárokat, hogy küldjék el ezeknek a leányoknak, ifjaknak adatait, az elért eredmé­nyek ismertetésével, sőt a már végzett és megbecsült pozí­cióba jutottakét is. (A rovat vezetője, T. Dombrády Dóra kéri az ifjakat vagy szüleiket, hogy az adatokat közö Ijék levélben: 1448 Alameda Ave., Lakewood, Ohio 44107, vagy telefonon 226-3029.) EMLÉKEZÉSEK írta: Kemény Júlia A negyvenes évek végefelé, a második világháború után, mint magyar újságíró, Clevelandba kerültem, ahol csodálatosan szép és élénk magyar életet találtam. Clevelandot amerikai Debrecennek nevezték, pedig ez az elnevezés nem volt helyt álló. Cleveland nem volt Deb­recen, nem is volt magyar város, hanem a milliós amerikai nagyvárosban két magyar falu volt. Az east sidei magyar falu központja a Buckeye road körzete, a west side magyar faluja pedig a Lorain avenue volt. Mindkét magyar falunak megvolt a maga saját élete. A magyar falvakban mindenki a saját anyanyelvén beszélhetett és megtalálta a magyar üzleteket, magyar kocsmákat, vendéglőket. Az üzletek cim­­tábláján levő magyar nevek elárulták a körzet magyar jel­legét. Ezért azután nagyon sok magyarnak, aki hosszú év­tizedek óta élt Clevelandban, nem is volt szüksége arra, hogy angolul beszéljen és leginkább csak a gyermekek ta­nulták meg az idegen nyelvet, mert az iskolai tanítás angol volt és a fiatalok egymás között is angolul beszéltek. Munkámat a magyar napilapnál Muzslay József vá rosi szerkesztő beosztottjaként kezdtem meg. Muzsi bácsi ismertetett meg a clevelandi magyarsággal, az egyházak­kal és egyletekkel is. Sem az öreg újságíró, sem én a greenhorn”, nem vezettünk autót, de arra*abban az időben nem is volt szük­ség. mert akkor még az autóbusz és villamos közlekedés nagyon jó és sürü volt. Nem is járt annyi gépkocsi az utcá­kon. mint manapság. Amikor Muzsi bácsi a Bethlen T e­­remből. Szent János, vagy Szent István Teremből, a Da­lárdából, Önképzőkörből, Kálvin Teremből vagy bármely magyar gyűlésről, vagy eseményről a késői órákban jött el és éjfél táján várta az autóbuszt, senki nem háborgatta, senki meg nem támadta. Nyugodtan állhatott a megállónál és várhatott az autóbuszra, ha csak valamelyik arra haladó autóból valaki ki nem kiabált neki magyarul: Muzslay úr, ne álldogáljon itt a hidegben, hanem ugorjon be gyorsan a kocsimba, hogy hazavigyem”. Ha csak nem volt nagyon részeg a magyar atyafi, akkor persze Muzsi bácsi örült, hogy ha^aviszik, mert tudta jól, hogy a felesége már na­gyon várja őt otthon egy pohár meleg tejjel és néhány szem aszalt szilvával, amelyet lefekvés előtt elfogyasztott Clevelandi letelepedésem után rövidesen, a Szent Imre egyházközség tagja lettem, de szívesen eljártam minden más magyar egyházhoz, mert minden magyart testvéremnek éreztem ebben a nagy idegen országban. Megismertem és megszerettem a clevelandi magyarokat. Azok a szép boldog idők hamar elmúltak és mindkét magyar faluból a fiatalabb magyarok elköltöztek a modernebb külvárosi negyedekbe. De az idős magyarság egy része még manapság is ragasz­kodik hagyományos fészkéhez és ha arrafelé járunk, ahol ma már csak elvétve élnek magyarok, most is ráismerhetünk azokra a házacskákra, ahol magyarok laknak. Amikor azt látjuk, hogy az előkertekben minden tenyérnyi helyen szin­­pompás virágok illatoznak, amikor az ablakok messziről fénylenek, világítanak a tisztaságtól, a patyolat függönyök még foszladozó korukban is messziről fehérlenek, akkor tudjuk, hogy ott még mindig magyarok élnek. A west sidei magyar református nép lelkipásztora an­nakidején Nagytiszteletü Daróczy Mátyás volt hosszú év­tizedeken keresztül. Gyülekezete rajongott érte és minél szigorúbb volt és minél jobban követelte a rendet, pontos­ságot, annál jobban szerették. Amikor a Kálvin Teremben ebéd volt, amit néhai Lakatos Néni, a hires magyar sza­kácsnő vezetésével főztek az asszonyok, akkor az ebéd dél­ben egy órakor kezdődött. Egy perccel sem előbb és egy perccel sem később. Soha nem volt a lelkész tekintettel arra, hogy valami előkelőséget, a polgármestert, szenátort, városatyát, püspököt, zirót vagy bárkit vártak, az ebédnek percnyi pontossággal kellett kezdődnie. Daróczy Mátyás jól értette, hogyan kell rendet teremteni és tartani. Nemcsak az idős néniknek kellett Lakatos Néni uta­sítása szerint dolgozni a konyhában, hanem a lelkipásztor elvárta a Fiatal Asszonyok Köre vezetőitől és tagjaitól is, hogy bemutassák szakácsművészetüket. Híresek is voltak a west sidei magyar református fiatalasszonyok eledeleik­ről. Amik or a nagy református magyar konvenció volt a Kálvin Teremben, akkor a lelkipásztor a fiatal nőket bizta meg a vendégek ellátásával és a nagyszámú résztvevők di­csérték a szép fiatal magyar asszonyok főztjét. A west sidei református egyház egyik hűséges hive volt özvegy Angyal Béláné. Idős asszony volt már, de lelke fiatal maradt. Mindig halvány rózsaszín, vagy orgona szinü ruhát viselt,» ami előnyös volt mosolygós, hamvas arcához. Pedig akkor már túl volt hetvenedik életévén. Nem emlékszem már keresztnevére, de mindenki csak Angyal néninek szólította, mintha nem is lett volna más neve. Egy alkalommal megkérdeztem Muzslay Józseftől: Ugye, Angyal néninek szép és boldog fiatalsága volt, azért maradt öregségére ilyen üde és fiatalos? ,—■ Az öreg újságíró arca elkomolyodott, megvakarta kopasz fejét és torkát köszörülte, azután azt mondta: — Látja, látja, mennyire csal a látszat. Éppen ellen­kezője igaz annak, amit maga gondol. Szegény Angyal nénak nagyon terhes, nehéz élete volt. Keservesen kellett küzdenie és dolgozna, mert Angyal Béla (az Isten nyug­tassa) sokkal jobban szerette a pálinkás üveget, mint a fele­ségét. Ha nem lett volna olyan szorgalmas és nagyszerű asszony, ki sem birta volna az életet férje mellett. Angyal Bélát a legjobb barátja sem nevezhette angyal -nak, de a felesége valóságos angyal volt. Soha nem panaszkodott némán, ajkán mosollyal tűrte nehéz sorsát és takarta élete nehézséget a világ előtt. Özvegysége megváltást jelenteti neki. Persze az öreg városi szerkesztő alaposan ismerte a clevelandi magyarság életét. Bizalmasa, jó barátja volt az idős magyaroknak és ha módjában állt segíteni valakinek', ba jó tanáccsal, vigasztalással könnyített az olvasók életén, akkor boldog volt. De nemcsak ő volt az akkori magyarság segítője. A west sidei temetésrendező, Bodnár A. Lajos és fele­sége nemcsak temette a magyarok halottait, hanem szívesen vette, ha ügyes-bajos dolgaikkal, tanácsért, támogatásért, vigasztaló szavakért hozzájuk fordultak. Az egyszerű ma­gyar egészen természetesnek vélte, hogy ha rendőrségi, bíró­sági vagy hivatalos dologban útbaigazításra volt szüksége, bement a Bodnár kápolnába és a temetésrendező és fele­sége segítségét, támogatását kérte. Bodnárék irodájában mindig ott ültek a magyar nénikék, bácsikák és elmondták nekik bánatukat-örömüket. Ez az iroda rendes találkozó helye volt a west sidei magyarságnak. Daróczy Mátyás Nagytiszteletü úr is gyakran jelent meg a Bodnár kápolná­ban, hogy segítsen Bodnáréknak a gyászoló családok vi­gasztalásában. Abban az időben történt, hogy a magyar református egyház egyik hívének, Kanalas Jánosnak meghalt a fele­sége hosszú és boldog házasélet után. Az idős házaspár gyermektelen volt és az özvegyen maradt férj vigasztalha­tatlan volt. Mint a legtöbb idős házaspár, akik szeretetben élnek, ők is egymást kényeztették, becézték, mint két öreg gyermek. Kanalas János drága halottja ott feküdt a Bodnár kápolnában és a zokogó férj egész nap a ravatalnál állt és beszélt a halott asszonyhoz: —■ Mi lesz most már énvelem, egyetlenem ? Hogy is tudtál itthagyni engem. Hiszen te voltál mindenem. Nem tudok én már nélküled élni, olyan ágrólszakadt, olyan árva lettem nélküled, mint egy tehetetlen gyermek . . . A halott nem felelhetett és hiába jöttek a barátok, is­merősök, hiába szólt hozzá vigasztaló szavakkal a lelkipász­tor, a szegény férj nem tudott megnyugodni. Csak sirt-sirl és azt hajtogatta, hogy ezt a csapást nem tudja túlélni, ő is meg akar halni. Daróczy Tiszteletes úr, Körmendy István, a református egyház nagyeszű jogtanácsosa, sem talált elég megnyugtató szót a szerencsétlen ember gyászára. Amikor már az összes barátok elmentek és az idő este 11 óra felé járt, a jólelkii Bolnár Lajosné csak ült az irodá­ban és várta, hogy Kanalas József kissé megnyugodjék és belefárad a sok sírásba, a nagy bánatba és végre hazamen­jen és nyugovóra térjen. De amikor már elmúlt 11 óra; odament a még mindig zokogó férfihez és dallamos, lágy hangján beszélni kezdett hozzá: »—< Kanalas bácsi! A maga drága jó felesége nagyon haragudna, ha tudná, hogy maga igy elemészti magát! Az ő kedvéért nyugodjék meg és rrfenjen szépen haza. Most én hazaviszem magát az én kocsimon. Holnap reggel, ha kissé kipihente magát, akkor jöjjön el és búcsúzzék el tőle. Nem helyes dolog, hogy nem hagyja őt most nyugodni . . . — Drága Missis Bodnár, hogyan tudjak én haza­menni az üres házba és aludni? Az én egyetlen kincsem itt nyugszik a ravatalon és én nem hagyhatom őt éjjelen át magára. Nálunk otthon a falun is virrasztottak egész éjjel a halott mellett a családtagok. Kérem, engedje meg, hogy én is itt virrasszak mellette. . . Legalább addig, amig a halottas kocsi el nem viszi, itt akarok maradni mellette . . . Kanalas bácsi! Én ezt nem tehetem, mert ez tör­vényellenes. Egyébként sem lenne értelme annak, hogy maga itt maradjon. Másképpen vob az ott a szülőhazában a falvakban, ahol a virrasztók egymást váltották fel a ra­vatalnál, de maga egyedül van csak gyászában és ha itt maradna a temetésig, akkor már jártányi ereje sem lenne a temetésen. — Mit csináljak? — Én magát most hazaviszem és vegyen be egy-két aszpirint, hogy aludni tudjon. Majd én reggel elküldöm magáért Waltert (Szopkó Walter volt annakidején Bőd nárék hűséges szolgája), ő majd elmegy magáért és elhozza ide és akkor itt lehet a felesége ravatalánál a temetésig. Legyen erős, vegyen erőt magán, mert bele kell nyugodnia az Isten akaratába. A jóságos gyengéd szavak megnyugtatták a gyászoló férjet és Bodnár Margitnak sikerült őt elvinnie a halott asszony ravatala mellől. Még útközben is szépen beszélt hozzá és a szegény, letört emberbe lelkét öntött. Megnyug­tatta az érzés, hogy van aki vele érez bánatában és nincs egyedül. A temetésen ott voltak a jóbara tok és Daróczy Mátyás megnyugtató szavai erősítették Kanalas Józsefet özvegysé­gében. Azután jött a mindennapi élet és a mindent meg­gyógyító idő lassanként enyhítette a bánatot. Legnagyobb baj azonban az volt, hogy az öreg ember nem birta az egyedüllétet a hosszú és boldog házasélet után. Bánatában mind gyakrabban kereste fel Bodnárékat és arról panasz­kodott, bogy milyen üres, milyen értelmetlen lett az élete. Ha hazamegy az üres otthonba, minden a megboldogult asszonyra emlékezteti és ő érzi, hogy nemsokára ő is kö­vetni fogja jó asszonyát az Örökkévalóságba. A szeretőszivü Bodnár Lajosné megsajnálta Kanalas Józsefet és látta, hogy nem tud belenyugodni özvegységébe. Daróczy tiszteletes úrtól kért tanácsot. Ök ketten együttesen kisütötték, hogy Kanalas Józsefnek feleséget kell keríteni, aki gondját viseli neki és házának. Alaposan átbeszélték a dolgot és arra a megállapításra jutottak, hogy Kanalas Józsefet és Angyal Bélánét a jó Isten is egymásnak terem­tette. Két magányos lélek, két becsületes, jó magyar, éppen egymáshoz való. EgyetI en aggályuk az volt, hogy Angyal néni akkor már 74 éves volt, mig Kanalas bácsi még csak 66. Sokallot­­ták a nyolc év korkülönbséget, de bármennyire is gondol­koztak, nem találtak jobb és hozzáillőbb asszonyt Angyal - nénál. így azután Bodnár Margitka szóbahozta a kérdést Kanalas József előtt: — Azt gondolom, — mondta, — hogy maga jól tenné, ha feleségül venné Angyal Bélánét, mert jobbat, szorgal­masabbat és ügyesebbet nem talál az egész west síden. Igaz, hogy idős, de még mindig szép. kinánatos asszony, aki nem mutatja a korát. Ha ő idősebb is nyolc esztendő­vel magánál, ebben a korban az már nem is számit. Ma­napság az asszonyok tovább maradnak fiatalok, mint a férfiak ... Drága Missis Bodnár, úgy képzeli, hogy Angyalné hozzám jönne feleségül? Én szívesen elvenném, azt sem bánnám, hogy hány éves, hiszen olyan szép, menyecskés ő még mindig. Hiszen ismerjük mi egymást régen a templom ból és tudom, milyen kedves és tiszta asszony. Azt tetszik tudni, hogy én nem vagyok gazdag ember, de annyi van nekem, hogy tisztességesen el tudok látni egy takarékos, jó asszonyt. ,— Maga sem megvetendő Kanalas bácsi! — vigasz­talta Bodnárné a férfit és megigérte neki. hogy ő majd beszél Angyalnéval. Nem sokkal később Kanalas József nőül vette Angyal Bé lánét. Jól illettek egymáshoz és jól meg is értették egy­mást. Boldogok voltak, hogy egymásra találtak. Az érett korú házaspár legnagyobb szeretetben és egyetértésben élte életét. Úgy járták együtt, mint a szerel­mesek. Amikor egyszer az utcán találkoztam Kanalas Jq zseffel, tévedésből azt a kérdést tettem fel, hogy mit csinál Angyal néni. Éppen kijavítani akartam nyelvbotlásomat, amikor ő azt mondta: —' Igaza van, mert az én feleségem, ha most Kanalas Józsefné is, még mindig angyal és az is marad. Olyan jó és szép, mint az angyalok az égben . . . Ennek nagyon örültem és velem együtt azok a west sidei magyarok, akik ismerték a két idős magyar életét. Egy délben, amikor megszólalt a Kanalas otthonban Szappanos Feri magyar rádió műsorának muzsikája, egy szép magyar csárdásra a Kanalas házaspár táncraperdült és vidáman táncoltak. Úgy érezték, hogy ők még nem idő­sek. Boldogan járták a csárdást, azután leültek egymás mellé és az asszony feje ráhanyatlott a férjére. A nagy boldogságot nem birta elviselni a szive és meghalt. Kanalas József ismét elvesztette a boldogságot, ame­lyet sok gyászolás és bánat után megtalált. Most már nem jajveszékelt, hanem csendesen viselte bánatát. Úgy érezte, hogy az a néhány rövid esztendő, amit Angyal nénivel töl­tött, a jó Isten ajándéka volt. Ismét végigszenvedte a te­metés fájdalmát. Később, amikor a magányt már nem tudta elviselni, megpróbált vigasztalódni, de senki sem tudta pótolni az el­vesztett boldogságot. Talált újra egy asszonyt, akit el is vett feleségül, de fájdalmas csalódás után ismét csak ma­gúra maradt. Jó Ízlésű ember lévén, erről a balul sikerült házasságról soha nem beszélt, csupán Körmendy ügyvéd urat dicsérte, aki élete nehéz óráiban segítette őt, Azután minden öröme csak az volt, hogy eljárt a ma­gyar összejövetelekre, elbeszélgetett, elkártyázgatott a jó magyarokkal, de házasságra soha többé nem is gondolt. A Cleveland west sidei magyarságnak egyik jelleg­zetes alakja volt Kanalas József, akit megőriznek emlékeze­tükben a régi magyarok. Reméljük, hogy a két clevelandi magyar faluból nem vesz ki sokáig még a magyar élet és örömmel olvassuk új Ságunkban, hogy a magyar lakosság segit a rendőrségnek abban, hogy a régi biztonságos közlekedés az utcákon hely­reálljon és ne csak egyes negyedekben, hanem egész Cleve­land városában a polgárok békésen és háborítatlanul köz­lekedhessenek. APRÓHIRDETÉS BABY SÍI LER FOR INFANT. My home Monday through I hursday after noon in Shaker. Telefon: 283 6656, from 12 till 5 o’clock. AZ ORVOS MONDJA (LEL) Az olvasó rákbetegségben szenvedett és rádió kezeléssel zsugorították a daganatot és vele a pajzsmirigye­ket és a rákbetegséget. Most naponta kell szednie thyroid pirulákat egész életén át. Naponta kell nyelnie a pirulákat és ügyelnie kell, hogy el ne felejtse azokat szedni. De elő­fordul, hogy valami közbejön és elfelejti bevenni a pirulát, vagy elfelejti, hogy bevette-e már, vagy sem. Kérdezi az orvost, hogy ilyen esetben jobb-e ha nem vesz pirulát, vagy nem okoz problémát ha kétszer vesz be? Saját doktora azt mondja, hogy ha elhagyja a pirulát, annak visszhatása tiz napon belül jelentkezik. Ez azonban nem felelet kérdésére. Igyekszik pontosan szedni a gyógyszert és nem elfelejteni, hogy bevette-e vagy sem. Az orvos mondja, hogy ha valakinek olyan problé­mája van, mint az olvasónak, rendkívül figyelmesen kell szednie gyógyszerét. I ulajdonképpen annyira megszokottá kellene válnia a bevételnek, hogy szinte automatikusan ugyanazon időben kellene bevennie. Van megoldás arra, hogy valaki el ne feledje a bevételt. Vegyen elő az olvasó harminc, vagy harmincegy borítékot, aszerint, hogy milyen hosszú a hónap és írja reájuk a napok keletét. Azután dárum szerint vegyen be. Ha nem venne be, akkor látná a borítékot és eszébe jutna, hogy elfelejtette. A thyroid gyógyszer addig hat, amig a következő pirulát beveszi, ha ezt elmulasztja, annak rossz ellenhatása tiz napon belül je­lentkezik. Kellő egyensúlyért szükséges, hogy az olvasó pontosan szedje a pirulát, az előírt mennyiségben, sem többet, sem kevesebbet. * * * (LEL) Az olvasó 67 éves és alig járt iskolába és csal gyermekeitől tanulta meg amit fiatal korában mulasztott. Orvoshoz jár, de az oly szűkszavú, hogy nem magyarázza meg, miért dagadnak lábai, lábszára és mindkét karjábar miért érez fájdalmat. Véletlenül látta saját rekordkúrtyájá a doktor asztalán és azon betegségképpen arterioscle-otic cardiovascular disease és diverticulitis, coronary artery disease van feltüntetve. Még több állt a lapon, de a nurse bejött a szobába és ő nem tudta már elolvasni. Azt kérdi az orvostól, van-e még ideje élni? Előkészülj ön-e a végre/ Az orvos mondja, hogy a kedves olvasó intelligens le bel, ha iskolázatlanul is oly helyesen tanult meg írni éí olvasni. A láb dagadás határozottan a szív rendellenesség tői jön. Ha a szív nem tud helyesen szivattyúzni nedvet akkor a víz a lábban és lábszárban jelentkezik. A karok ban jelentkező fájdalom is valószínűleg szívbajra mutai Az olvasó leveléből következtetve, betegsége zsírlerakódás ból származik az erekben és ezért nem jut a vér a szívbe Sajnos ez társadalmunk általános betegsége. A diagnózis ban megjelölt diverticulitis az emésztő szervben jelentkez gyulladásos kis zacskók és a gyulladás megszűntével, zacskók mindig megmaradnak. Az olvasó intelligenciáján: ítélve, ő bizonyára érzi és tudja, mi vár reá a jövőbet Igazság az, hogy az atherosclerosis kiszámíthatatlan kór e az orvos gyakran Iát betegeket ezzel a bajjal hosszú élet« élni, kellő kezelés mellett, de betartják orvosuk utasításé Ellenben az is előfordul, hogy látszólag teljesen egészsége egyéneknél hirtelen lép fel a betegség és hetek alatt vége velük. Ez nem az orvos hibája, hanem a betegség nem mit dig jár tünetekkel, de amikor dagadás vagy fájdalom ii Ientkezik, akkor szükséges az elővigyázat.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents