Az Ujság, 1974 (54. évfolyam, 1-50. szám)

1974-09-19 / 36. szám

I SECOND-CLASS POSTAGE PAID AT CLEVELAND. OHIO 44iüi, USA. RETURN POSTAGE GUARANTEED KÁRPÁT PUBLISHING Co. INC. 1017 Fairfield Avenue, Cleveland, Ohio 441 IS Telephone: (216) 696-3655 I _______________________________<_______ VOLUME 54. ÉVFOLYAM - NO. 36. SZÁM. 1674. SZEPTEMBER 19 EGYES SZÁM ÁRA: 25 cenl LEGYÜNK ALÁZATOSAK! Kardinális úr vasárnapi szentbeszéde, 1974. szeptember I. Becs, Pázmáneum. t Fia az Úr Jézus a most jelzett alkalommal nem a farizeusnak lett volna a vendége, hanem a kalarnaumi szá­zadosnak, aki alázatosan, hittel és szeretettel közeledett Jézushoz és fogadta őt, bizonyára az alkalomszerüséget te­kintetbe vette volna az Úr Jézus, aminthogy most a farizeus vendéglátásánál is számolt azzal, hogy ö kinek a vendége. Elsősorban nem a vendég-társakra, hanem a vendéglátó farizeus házigazdának mondotta azt, amit éppen hallottunk. Az alkalomszerűség nem megy feledésbe az Úr Jézus ige­hirdetésében. Mondja azt, hogy ne keressük az első helyet, hanem az alázatosságot gyakoroljuk. Az Ur Jézus ismeri a farizeusok lelkiiletét és Ő tudja, hogy a farizeusnál, a kép­mutatónál /— mint a magyar mondja, a belebűzhödt ember­nél i— nem fontos az Isten, nem fontos a felebarát. Ö a központja és célja szinte az egész világnak önmaga előtt. Az jó, hogy mi is reméljük farizeusi lelkűiét nélkül, mi sem keressük az első helyeket. A második tanítás, hogy t.i. inkább a szegényeket, nyomorultakat karoljuk fel, nem pedig a vendég-társakat, ez biztosan módosulást nyerne a kafarnaumi századosról szóló tanításban. Az Úr Jézus itt nem akarja azt mondani, mi ne gyakoroljunk vendég-barátságot a hozzánk közeliek­hez, hanem a farizeusnak azt mondja: keresd azokat, akik téged nem jutalmaznak a lakoma visszaadásával, hanem a szeretetet és az alázatosságot. Jézus Szíve alázatos és sze­líd, az ő példáját kell nekünk ebben is követni. Ha mi hívunk vendégeket, az nem baj, csak ne felejt­sük el, hogy amit adunk a vendégeknek, abból azon a va­csorából vagy ebédből jusson valami a szegényeknek is és ne pusztán egy szőkébb körre terjedjen ki a mi jótékony­ságunk. Kid önösen nem egy olyan körre, amelyik nem szo­rul rá voltaképpen, hanem mi helyesen a szeretet, jóviszony ápolására tesszük ezt. Az Ur Jézus egyébként, amit a farizeusnak mondott és az ő hasonló vendégeinek, azt valóra váltotta. Amikor véget ért a nyilvános élet, a három évi tanítás, küszöb- és útjárás, a gyógyítás és eligazítás, akkor az Úr Jézus meg­hívta az utolsó vacsorára az apostolokat, úgyis mint tanít ványait, de úgyis, mint szegényeket, úgyis, mint alázatosa kát. De ő az alázatosak között is a legalázatosabb és meg­mossa tanítványainak a lábait. Péter apostol ellenkezik, nem is akarja engedni, hogy jön ő ahhoz, hogy az ő Ura, Istene, akiről ő nyilvános vallomást tett, hogy ő kicsoda, hogy ő neki ezt az alázatos szolgálatot elvégezze. Az Ur Jézusnak ismét egy mondatába kerül, hogy Péter apostoi megértse és elfogadja a szeretetnek és az alázatosságnak ezt a tanítását. Legyünk szerények és alázatosak és mindenben az l r Jézus szellemében éljünk! Amen. IZRAELI-JORDÁN MEGEGYEZÉS -A közép-keleti békés kibontakozás szempontjából döntő jelentőségűnek mondható, hogy Izrael és Jordán között meg­állapodás jött létre, amely szerint a Jordán-folyónak az ok­tóberi háborúban elfoglalt nyugati partrészeit Izrael a jor­­dáni közigazgatásnak engedi át. Arra vonatkozóan, hogy az egyezmény gyakorlati végrehajtására mikor kerül sor. nem történt megállapodás. Két lehetőséget emlegetnek. Az egyik Rabin miniszterelnök Amerikából való visszatérésé­nek időpontja, a másik Kissinger külügyminiszter közép­keleti látogatása a jövő hónapban. Beavatottak véleménye szerint a megegyezés, amely alapjában Hussein jordáni ki­rály washingtoni látogatásával függ össze, Izrael részéről további területi engedmények foganatosítására irányuló készségre mutat. A következő lépés az izraeli megszállás alatt lévő Színai-sivatag átengedése lenne Egyiptom szá­mára. Kérdés, hogy Rabin izraeli miniszterelnök amerikai látogatása milyen eredménnyel jár. Egyel őre csak annyi bi­zonyos, hogy a zsidók újabb önálló állam életrehívását Palesztinában a leghevesebben ellenzik. DÖL-KOREÁBAN A JAPÁN KÖVETSÉG ÉPÜLETE ELŐTT napo­kon keresztül tízezrek tüntettek, amióta a Dél-Koreában tartózkodó japán ifjú merényletet követett el Dél-Korea el­nöke ellen. A tömeg az egyik nap áttörte a rendőrség vona­lát. Mintegy 200 tüntető beverte a követség! épület ablakait, az irodákban összetörte az íróasztalokat, a falakra tintát és festéket fröcskölt, majd az egyik gépkocsit felgyújtotta. Né­hány ifjú letépte ingét s öngyilkossági szándékkal hasba szúrta magát. Közülük kettőt kórházba kellett szállítani. Egy óráig tartott, amíg a rendőrségnek gázbombák segít­ségével sikerült az épül étből a rombolókat eltávolítani s ugyancsak gázbombákkal a tömeget feloszlásra kényszerí­teni. A támadás idején Ushiroku Torao japán követ az épü­letben tartózkodott. Bántódása nem történt. A követség al­kalmazottai közül sem sérült meg senki. A felháborodott tüntetések oka, mint említettük, az elnök ellen augusztus 15-én elkövetett merénylet, amelynek az elnök felesége és egy középiskolás leány esett áldozatul. HEVES VITA AZ ELNÖKI PARDON - Az 7TM'' H leg nagyobb jelentősé­gű belpolitikai eseménye kétségtelenül Ford R. Gerald el­nök az a meglepetésszerű elhatározása volt,' amellyel Nixon M. Richard volt elnöknek mindenféle felelősségrevonási lehetőséggel szemben a legteljesebb mentességet biztosí­totta. Szeptember 8-án aláírt s távolbalátókon közvetített beszédében közzétett elhatározása értelmében az Alkot­mány II. fejezetének 2. cikkelyében foglalt I. [iont alapján teljes , szabad és feltételnélküli bocsánatot ( pardon -l) adott elődjének az Egyesült Államok ellen elkövetett, vagy feltételezhetően elkövetett minden cselekményéért, vagy az azokban történt részvételéért: az 1969 január 20-tól 1974 augusztus 9-ig terjedő időszakban. Az elnöki elhatározást az ország többsége állítólag r— nagy felháborodással vette tudomásul, mert ez a többség a volt elnök lemondása után sem nyugodott meg, hanem Nixon további felelősségrevonását követelte. A józanabbul gondolkozók az ország nyugalma érdekében tett komoly lépésnek minősítették. A hírközlő szervek szerint Ford nép­szerűségének vége szakadt, a Kongresszussal való együtt­működése megnehezült. A heves vitában politikusok, jo­gászok, hírlapírók foglaltak állást , több helyen tünteté­seket rendeztek, amelyeken a közelmúltban katonai köte­lezettségüket megsértők feltétel nélküli amnesztiáját sürget­ték s a Watergate-ügy elítéltjeinek kérdését vetették fel. Az utóbbiak érthetők, az elnöki elhatározás ellen izgatok azon­ban éppenséggel nem a keresztény szeretet és megbocsátás szellemének hordozói. NIXON "VALLOMÁSA" - A* el,,* ,,.,r dönt megelő­zően tájékoztatták Nixon volt elnököt ford elnök szándé­káról s az egyik híradás szerint állítólag azt kérték tőle, tegyen őszinte beismerő vallomást. Nixon ezt megint csak állítólag, de nagyon helyesen < kereken megtagadta. Ö személy szerint semmiféle bűncselekményt el nem köve­tett, a politikai felelősségre vonás során a kon gresszusi kép­viselőház a vádaláhelyezésig (impeachment-ig) sem jutott el, a lemondás után pedig a további eljárás folytatását be­szüntette. A Watergate-ügy különleges ügyésze a Nixon ellen, mint magánszemély ellen emelhető esetleges vád kér­désében még nem döntött. Nixon volt elnök ezeknek a tényeknek figyelembevételével tehát helyesen használja a for any charges meghatározást, ami egészen más, mint az elnöki pardon szövegében található “for all offenses kife­jezés fogalma. Vallomása tehát nem ismeri el semmiféle bűncselekmény elkövetését, mint ahogy egyes lapok célza­tosan szeretnék nyilatkozatába belemagyarázni, csak azt hangsúlyozza, Kaliforniában másként ítéli meg a Water­­gate-ügyet, mint ahogy az események sodrában látta és azt is tisztán látja, hogy helytelenül járt el, amikor a Water­­gate-ügyben nem járt el elég határozottan és több nyílt­sággal, különösképpen amikor az a bírósági eljárás körébe került és politikai botrányból nemzeti tragédiává fejlődött. Az utókor tárgyilagos történetírása lesz hivatott annak el­fogulatlan megállapítására, hogy a politikai botrány -t hogyan fújták fel és hogy a “nemzeti tragédia nem a poli­tikai botrány volt, hanem az a szabadosság és az a rom­boló szellemiség, amely az események mögött meghúzódik. MIRE KÖLTJÜK A PÉNZT? _ Akárhogyan csűrjük­csavarjuk a kérdéet, egyre világosabbá lesz és érezhetőbbé válik, hogy az infláció bizony máris a nyakunkon van. En­nek ellenére lényegében egyetlen amerikai sem gondol arra, hogy az infláció enyhítése érdekében a külföldi segélyeket beszüntessék. Az igazi amerikai szívesen áldoz a szegé­nyebb országok, főként pedig a természeti csapásoktól súj­tott vidékek lakosságának megsegítésére. Cranston Alan kalií orniai demokrata szenátor szerint azonban az infláció egyik oka az a túlméretezett külföldi segélyezés, amely több­nyire felfegyverkezési célokat szolgál s éppen ezért már eleve kárbavesz. Cranston szenátor a szenátus költségvetési bizottságá­nak tagja s ebben a minőségében elemezte a külföldi or szágok támogatására fordított költségvetési összegeket. Meg­állapította például, ho^y a második világháború óta Ame­rika 138 idegen országnak közel 200 billió $ támogatást és hitelt nyújtott, ami a 474 billió $-os nemzeti tartozásnak 40%-a. A külföldi támogatás és hitel mintegy harmadrésze, 66 billió $ kimondottan fegyverkezési segély. A 1 38 támo­gatásban részesített ország kormányai közül 56 katonai dik­tatúra, amely r— Cranston szerint r— a kapott anyagi támo­gatást nem annyira védelmi célokra, mint inká bb az alatt­valók elnyomására fordítja. Ebbe a csoportba osztja Dél- Vietnamot 22.3, Dél-Koreát 12.2, Taiwant 6.16, Pakistant 5.1, Brazíliát 4.7, Görögországot 4.3, Spanyolországot 3.14, Iránt 3.1, Indonesiat 2.9 és a Fülöp-szigeteket 2.7 billió $ amerikai támogatással. A felsorolás nemcsak az összegek szempontjából érdekes, hanem Cranston, szenátor osztályo­zására is jellemző Okulhatunk belőle. fdÁLLITAS MOSZKVÁBAN - 77"'« 74 elneve­zéssel Moszkvában nagyszabású nemzetközi kiállítást nyi­tottak meg, amelyen a műanyagokból ( plastic -bői)) ké­szült árúkat mutatták be. A kiállításon 19 ország vett részt, köztük természetesen az Amerikai Egyesült Államok is. O roszorszá g'ban ez volt az első olyan kiállítás, amelyen kizárólag “plastic” gyártmányokat tártak az érdeklődők elé. Amerikából 36 vállalat kapott képviseletet. Ezeknek mini­­ágy fele olyan árúkat ismertetett, amelyeket Oroszországban eddig még nem láttak. A kiállításon szerepeltek Nyugat- és Kelet-L Európa műanyagfeldolgozó, üzemeinek képviselői is. A vegyészeti eljárás eszközeinek, a műanyag (plastic) tech­nológiájának és a kész árúknak hatalmas tárlata várfa a látogatókat. Az utóbbiak közül Hefty James 34 éves elárú­­sítósi mérnököt kellemetlen meglepetés érte. Egy ismeretlen orosz férfi sebészeti késsel támadt rá és kisebb szúrási sebet ejtett rajta. A támadót azorínal letartóztatták, személyazo­nosságát azonban nem állapították meg, illetőleg nem kö­zölték a nyilvánossággal. A híradás csak annyit jegyzett meg, hogy a tettes nem adott felvilágosítást cselekménye elkövetésének indokolására. Hefty .lamest kórházba szállí­tották. Állapota megnyugtató. Philadelphiában a Rohm & Haas vegyészeti és műanyag-vállalat alkalmazottja. KÜLÖNÖS EMBERRABLÁS -nők apósának elrablása már a legelején különös volt. Világos nappal, for­galmas utcáról történt. Baloldali elemek hajtották végre, holott mindenki jól tudta, hogy a 83 éves Hernandez ugyancsak baloldali politikus volt. Az már senkit sem lepett meg, hogy a nép forradalmi fegyveres erői Hernandez kiadása ellenében 1.6 millió $-t és 10 politikai fogoly sza­­badonbocsátását követelték. Úgy látszott, hogy az ember­rablásnak ez a kettős cél volt a magyarázata. A mexikói kormány azonban az emberrablókkal szóba sem állt, mert az a politikai álláspontja, hogy bűnözőkkel tárgyalni nem szabad. Echeverria Luis elnök mint államfő és mint após — valóban kényes helyzetbe került. Ekkor azonban közbe­lépett a volt chilei elnök Mexikóban élő özvegye. Felhívást intézett az emberrablás elkövetőihez, akik csodálatosképpen hallgattak rá. Hernandezről fényképet küldtek az egyik Mexico Cityben megjelenő újságnak, sőt hangszalagot is mellékeltek, amelyen az áldozat dicsőítő himnuszt zengett elrablóiról és gyalázkodó kijelentéseket tett az imperialista jenkikről, a kapitalista bankárokról és a római katolikus egyházról, mert ezek gátolják meg a fejlődést Mexikóban. Pár nappal később — mindössze 10 napig tartó elhurcol­­tatottság után <— Hernandez maga is megjelent. Persze épen és egészségesen és főként szokatlanul harcias szellem­ben. Sajtóértekezletet hívott össze, amelyen újra elhurco­­lóit magasztalta,, vejét, a jenkiket, az amerikai CIA-t gya­­lázta. A lapok ostobábbnál ostobább kijelentéseit terméT szetesen mind közölték. Jó propaganda volt ötletesen ér­dekfeszítő emberrablási körítéssel. SZEMÉLYI VÁLTOZÁSOK _ Ford R. Gerald elnök lépésről-Iépésre folytatja kormányzatának újjászervezését, ami ter­mészetszerűen bizonyos személyi változásokat idéz elő. Az Országos Republikánus Párt elnöke, Bush George Kínába megy, mint az ottani külügyi képviselet vezetője. Helyét Mrs. Mary Louise Smith foglalja. Rash Kenneth közgazda­­sági koordinátor Franciaországban, Cooper Sherman John volt kentucky szenátor Kelet-Németországban lesz követ. Angliába Fulbright William J. arkansasi szenátor kerül, Spanyolországba pedig Flanigan Peter megy. Haig Ale­xander távozása befejezett ténynek tekinthető, csak az a kérdés, a NATO főparancsnoki tisztségét veszi-e át, vagy egyszerűen visszatér a katonasághoz, ahol kétségtelenül ugyancsak fontos szolgálati beosztást kap. Haig főparancs­noki kinevezése ellen Hollandia emelt kifogást a tábornok jelenlegi beosztása alapján. Ezek a személyi változások tervszerűek. Amikor az elnök a volt elnöknek pardont adott, váratlanul újabb személyi változás következett be. Jerald F. terHorst sajtótitkár, akit Ford elnök legelőször nevezett ki, lemondott. Lemondását azzal indokolta, hogy nem tudná az elnök intézkedését megvédeni, amikor a Watergate-ügy részeseivel szemben bűnvádi eljárás folyik. Az elnök a le­mondást természetesen elfogadta, de az új sajtólitkárt még nem nevezte ki. Az elnök főszóvívője Hushen W. Jól m helyettes sajtótitkár. A Fehér Ház ügyintézésén ek élére a hírek szerint az elnök nem óhajt senkit sem kinevezni. Az a terve, hogy az egyes ügyek intézőit közvetlenül maga fogadja és látja el utasításokkal. VISSZAVONHATATLAN - 7 77 p»: dón körül rolyó heves vita nemcsak politikusokat és tájékozatlan gyűlölkö­­dőket szólaltatott meg, hanem kiváló szakértőket is. Az utóbbiak véleményét Mathews Linda, a Los Angelesi I imes Service fiirmsítnift I nő m 11 a össze rmncfsiiIvnzta noov | szakértők egybehangzó véleménye szerint Ford elnök Ni­xon volt elnöknek adott pardonja minden ellentmondástól, nemtetszéstől és tiltakozástól függetlenül s azok ellenére visszavonhatatlan, megváltoztathatatlan; ilyesmire még a bíróságok előtt sincs lehetőség. Hiába teszik fel tehát azt a kérdést, hogyan adhatott az elnök pardont olyan valaki­nek, ebben az esetben Nixon volt elnöknek, akit formálisan sohasem vádoltak semmiféle bűncselekmény elkövetésével és hiába árasztják el a Fehér Házat is táviratok tömegével. A pardonadás tényén már maga Ford elnök sem tud vál­toztatni, azt nem áll módjában Sem visszavonni, sem mó­dosítani. A pardon érvénytelenítésére sem az alkotmány­ban, sem a törvényekben semmi alap, semmi jogcím nem található. Stephenson David, az igazságügyminisztérium illetékes szakosztályának helyettes vezetője a pardont szer­ződéshez hasonlította, amely a két lé) ellogadása esetén végérvényessé válik. A Hoffa R. Jamesnek adott elnöki pardont a Nixon volt elnöknek adott pardonnal összeha­sonlítani J szerinte ,— nem lehet, mert Nixon elnök Hof fá­nak annak idején feltételes pardont adott. Hoffa a bírósá­gon azt akarja kimondatni, hogy a feltétel ( az a kikötés, hogy 1980-ig nem pályázhatik szakszervezeti tisztségre) al­kotmányellenes. A Nixonnak adott pardon azonban “tel­jes, szabad és feltétlen (full, free and absolute) és Nixon, vagy bárki más irányában nem tartalmaz semmiféle “kü­lönleges egyéni sérelmet , amely perindítás alapjául szol­gálhatna. FEGYVERSZÁLLÍTÁSOK — Az Egyesült Álla­mok felderítő szol­gálata szerint a szovjet fegyverszállítások lényegesen meg­javították Szíria katonai erejét, amelyet az októberi háború alaposan megtépázott. A fegyverszállítások a gyors (jet) harci repülők íj sorozatát is magukban foglalják. A szakér­tők megítélése szerint azonban mindez még mindig nem elég ahhoz, hogy Izraellel szemben szíriai hadifölényről beszél­hessünk. Pedig ez a megítélés még nem számolt azzal a lehetőséggel, hogy Rabin Yitzhak izraeli miniszterelnök n.merika* látón .'ásén-d. eredménye Izrael újabb megírom elése lesz. Ruhin-kétségtelenül ezt a reményt fejezte ki, ami­kor arra utalt, hogy az elnyomó törekvésekkel szemben c£ak erős Izrael tud védekezni és a béke biztosításához hozzájá­rulni. Ford elnök is elég világosan kijelentette, hogy mi elköteleztük magunkat Izrael fennmaradásához és bizton­ságához . Beiruti híradás: szerint a Szovjetunió 50 Mig-23 harci bombázót küldött Egyiptomnak. Ezek a legjobban tökéletesített orosz harci repülőgépek. Azokat az egyiptomi repülőtereket, amelyekre az orosz harci bombázókat várták, három órára lezárták. Magyarázatul a híradás arra hivat­kozik, hogy a harci bombázókkal együtt számos orosz ka­tonai szállítógép is érkezett, amelyek korszerű fegyvereket és felszerelési tárgyakat hoz tak. A hírt a beiruti újságon kívül egyetlen más arab hírlap sem közölte s ahhoz Kairó­ban még megjegyzést sem fűztek. Londoni híradás szerint Jordánia 100 angol gyártmá­nyú gyonsrepülőt, 50 tankot és egy angol röppentyű rend­szert adott el Dél-Afrikának. A hír valódiságát Anmanban Ritái /aid jordán ^njnis^terel.nök tagadta. A brit külügyi hivatal vizsgálatot indított a híradás valódiságának meg állapítása céljából. Ezt azért is. szükségesnek találta, mert a jelentés szerint Dél-Afrika a repülőgépeket Rhodesiába küldte. Az angol kormáhy mindkét országba megtiltotta a hadianyagok szállítását, mivel azok fajvédő politikát foly­tatnak. INFLÁCIÓ A VASFÜGGÖNY MÖGÖTT — Nyugaton általában az a hiedelem, hogy a vasfüggöny mögött lévő, kommunista tervgazdálkodást folytató álla­mokban nincs infláció. A “U.S. News F World Report szeptember 16-i számában ezt a hiedelmet határozottan megcáfolja. Példákkal és országonként kimutatja, hogy az infláció, amelyet a kommunista propaganda igyekszik a ka­pitalista rendszerek betegségeként beállítani, bizony elég erősen érezteti hatását. Csak a kicsiben való eladás híva talos árjegyzéke maradt a tömbön belül — Magyarország kivételével — 1970 óta lényegileg változatlan, sok más vo­natkozásban azonban az infláció kézzelfoghatóan kimu­tatható. Magyarországon a kicsiben történő eladás árai az utóbbi 4 éven belül mintegy 10.%-os emelkedést mutatnak. Ez kétségtelenül sokkal jobb, mint az amerikai és nyugat­német hasonló árak 25%-os emelkedése. A beviteli árúk ára azonban előreláthatólag még ebben az évben az 1973-as árakhoz viszonyítva megkétszereződik. Lengyelországban és Csehszlovákiában a természetes gáz ára ebben az évben majdnem megkétszereződött, szeptember 1-én Magyarorszá­gon is 40%-kaI emelkedett. Magyarországon azzal a tervvel foglalkoznak, hogy a fémárúk és a vegyészetipari termékek árat 50—4 00%-kal emel ik. A munkabérek körülbelül 9%-kai emelkedtek az eredetileg tervezett 4%-kai szem­ben. Az infláció további jele az egyéni takarékbetétek szá­mának emelkedése is, amely Oroszországban évente 8%. Magyarországon 14%. Ezek s a cikkben közölt további pél­dák világossá teszik, hogy az infláció nem kizárólagos ka­pitalista közgazdasági jelenség és ha a szigorú árellenőrzés következtében nem is annyira szembeötlő a kommunista tömbön belül, mint azon kívül, ott is elkerrülhetetlen követ­kezményekkel jár, amelyek nem egykönnyen megoldható kérdéseket vetnek fel.

Next

/
Thumbnails
Contents