Az Ujság, 1973 (53. évfolyam, 24-50. szám)
1973-11-15 / 44. szám
4. OLDAL NAPLÓM 1944 OKTÓBER 14 - 1947 MÁJUS 29-IG P. Király Kelemen O.F.M. — Folytatás i * Szaléz atya után hamarosan lecsukták Újhatvanból Lukács Pelbárt és Farkas Jozafát pátereket. Pelbárt atya írta fiatalkorában a Magyar barát című költeményt, amelyben a ferenceseknek vértanúságra kész lelkiségét énekelte meg. Azután több szerzetespapot és egyházmegyei papot börtönöztek be, elsősorban azokat, akik a katolikus ifjúsági egyletek védelmére keltek. Uram Jézus, add szolgáidnak az erőt, hogy szent hivatásukban állhatatosan kitartsanak és az embertelen kínok között össze ne roppanjanak. A kommunisták kénytelenek voltak lemondani a hercegprímás elhallgattatásáról, mert a legszörnyűbb kínoztatással sem bírtak Szaléz atyából a hercegprímás elleni vallomást kicsikarni. A kudarc után remélhetőleg sokáig nem mernek a hercegprímáshoz nyúlni, következésképp folytathatja egyház és magyarságmentő hivatását. A hercegprímást boldoggá tette a tudat: az elcsukott papok — Szaléz atyával élükön — hősiesen viselik a szenvedéseket. A hercegprímás természetesen készült saját nagypéntekére: amit a híveknek hirdetett Szent Margit engesztelésének követéséről, azt saját példája által óhajtotta bemutatni. A hercegprímás örömmel láthatta azt is, hogy mind a katolikus, mind a protestáns hívek nyíltan foglaltak állást a hitoktatás mellett. Miután a sajtó és rádió a kommunisták kezében van, a katolikus férfiak a hitoktatás védelmében május 1 3-án memorandumban fordultak Nagy Ferenc miniszterelnökhöz. Bámulatos volt az ország buzgósága; minden városból és a legtöbb községből küldött a magyar nép táviratot,, melyben követelte a hitoktatás megtartását. És nemcsak katolikus hivek követelték a hitoktatást, hanem a hívő protestánsok éppen olyan erélyesen követelték . . . Most mutatkozott annak aldása, hogy Mindszenty hercegprímás Ravasz László református püspököt meglátogatta. A kommunisták kezében van azonban minden hatalom: Rákosi-Rajk-Péter Gáborék hatalmi úton rendeletileg törölték el az összes katolikus ifjúsági egyesületeket. Az országban a bajok sokasodnak. Immár gazdasági s szociális vonalon is. Az állam nemcsak az egyházi és világi nagybirtokokat kobozta el, hanem elvette gazdagabb földmívesektől is birtokuk nagy részét. Ezek a családok természetesen birtokuk védelmére keltek. A kommunistáknak a nehézségek megoldására csak egyetlen eszközük van: a börtönök és koncentrációs táborok. Ide került sok nincstelen is, akiknek kérését és igényét a földosztásnál nem tudták kielégíteni. A börtönök, recski, stb. táborok telve voltak az elcsukottak sokaságával. Számuk ebben az időben kétszázezerre emelkedett. (A teljes kolchozösításra kérőbb került sor.) Mindszenty hercegprímás szeretett volna a szörnyű állapoton segíténi. 1946 augusztus 1-én levelet írt a püspöki kar nevében Nagy Ferenc miniszterelnökhöz, amelyben amnesztiát, közkegyelmet kért az elcsukottak számára. Levelében nyíltan mutatott a megtorlás, gyűlölet átkos voltára. Sistergő láván se élet, se országépítés, se nyugodt kormányzás nem lehetséges. A lávának ki kell hülnie, hogy bor, búza, békesség fakadjon belőle.” Hivatkozott más országok példájára: “a franciák még volt náciknak is adtak közkegyelmét”. A betegek, öregek, többgyermekes anyák, orvosok kiengedése csak jótékony hatást eredményezne a lelkekben. Az annyit emlegetett antiszemitizmus lángolása is, amely ma már a szervezett és szervezetlen rétegeket kezdi hatalmába ejteni, csak veszítene erejéből. A fogoly helyek most már megint gyilkosok, rablók, korruptak és tolvajok számára kellenének inká bb . ..” Sajnos az orosz kommunisták és nyomukban a magyar kommunisták is — Lenin tanítását vallják: ha kell, pusztuljon el a nép nyolcvan százaléka, <— a megmaradt húsz százalékkal valósítják meg célkitűzésüket. Ezért: a hercegprímás levelének hatása vajmi kevés volt. Ellenkezőleg a katolikus papság hamarosan olyan megleékéztetésben részesült, amely ritkítja párját. (Naplómból ezt a részt tettem az Előszóba és az arra való hivatkozással igazoltam Naplóm megjelentetésének szükségességét.) Csongrádon is nagyobbodtak a bajok. Miután plébánosi hivatásomból kifolyólag nem hallgathattam el bűnöket, gonoszságokat, sorba jöttek hozzám a megszeppent kubikusok: Kelemen atyánk, mondották, vigyázzon, mert különben elveszítjük. A számos ismert példából tudjuk: ha most elvinnék/ alig látnok többé az' életben. Micsoda változást ért el a sátáni kommunizmus 1944 október óta! Miután ebben az időben a közügyekből úgyis kikapcsolódtam, fönnmaradó időmben nyilvános megjelentetésre készítettem elő Hitlerizmus és Kereszténység című kéziratomat, de azonnal hozzáteszem, nem ez a szobamunka mentett meg börtöntől és Szibériától, — hanem rendkívüli provinciái rendelkezés. Az idén a provinciái káptalanon új tartományfőnököt kaptunk, Luptovics Kolos személyében. Magam is a kormányzótanácsba kerültem, definitornak. A gyűlésen szembe kellett néznünk hazánk történetével és provinciánk napjainki feladataival. Mikor személyemre került a sor, elhagytam a termet. A visszatéréskor elém helyezték a megváltozhatatlan döntést: Szaléz atya helyét kell betöltenem Gyöngyösön, teológusaink magisztere (spirituálisa) leszek és az egyháztörténelmet kell tanítanom. Tehát új világba csöppentem. Július 26-án érkeztem Gyöngyösre. A börtönben szenvedő Szaléz atya munkáját végzem, — de csak a teológián. Világi ifjúság vezetése ma már nem létezik, missziók tartása alól fel leszek mentve, mert ha írtam is magyar rendtörténeti munkát (A Szécsényi Ferencesek Hatszázéves Történetét) az egyháztörténelmi előadásokra komolyan kell készülnöm. Teológusaink átélték napjaink sorsdöntő történetét, felnőtt fiatalemberek, akiknek az egyháztörténelmet legkomolyabban kell előadni. A teológusok “Magyar Umbria” címen évnegyedes folyóiratot adnak ki, s abban egészen komoly teológiai tanulmányokat jelentetnek meg. Szaléz atya módfelett szorgalmazta az önképzőköri és a Magyar Umbriában az írásbeli önkéntes munkáságot. Somogyváry Heténynek (Somogyváry Gyula unokaöccse) például rendkívüli történelmi tudása van a magyar történelemben és főleg a magyar ferencesek történél -AZ mében. Ilyen fiatalemberek előtt csak szaktudással lehet a tanári tekintélyt biztosítani. A gyöngyösi rendház provinciánk legfontosabb központja. 1 örténelme, főleg a törökvilág alatti szerepe egyedülálló. A gyöngyösi ferencesek a szegediekkel — érdemelték ki a Magyar Barát elnevezést: a hódoltság alatti időben ők járták be Debrecenig az országot, és tartották fönn a megmaradt kevés magyar népben a keresztény hitet és hazájuk iránti áldozatos szeretetet. A kolostor könyvtára, sok ősnyomtatványával (inkunábulumok) és levéltárával országos érték. Közben megjelent Hitlerizmus és Kereszténység című munkám, melyben a németországi Bekennende Kirche-nek ( Hitvalló Egyház ) a nemzeti szociálizmussal való harcát írtam meg egységtörekvésem (az Egység Útja folyóirat) igazolására. A munka után nemcsak számos katolikus egyházi és világi vezető egyéntől kaptam köszönő levelet, hanem a protestáns püspököktől, számos teológustól és közéleti férfiútól is. Ravasz László püspök rövid, velős köszönője a nagy egyénnek kevés szóban kifejezett remeke és egyben hitvallás. A közéleti és plébánosi munkából való kiemelésemnek fölötte örültem. Épp úgy az Egyház történetébe való komoly behatolásnak: a nagy egyháztörténelmi munkák beható tanulmányozása folytán valósággal elszakadtam napjaink küzdelmes életétől. A teológusokkal azonnal lelki közelségbe kerültem. I isztelték, szerették Szaléz atyát, mint volt elöljárójukat, aki a legkomolyabban vezette be őket a magyar ferencesek napjainki áldozatos életébe. A jelen történelmi idő ferences vértanújának tartották. Ugyanez az én legszentebb meggyőződésem, tehát egységesen nézünk hősünkre. Helytelenítettem annak a páternek az eljárását, akit Szaléz atya letartóztatása után ideiglenesen bíztak meg a magiszterséggeí: Szaléz atyának a nevét sem volt szabad a Magyar Umbriában megemlíteniük: ez a tény ellenhatást szült az ifjúságban. Új hivatásom bevezetésére azonnal csatolok rendkívüli esetet, amely hűségesen mutatja be nemcsak a gyöngyösi ferencesek hősi történetét, hanem Szaléz atyának a magiszterségére való rátermettségét is. Gyöngyösön 1709-10-ben a nagy pestis megötödelte a város lakosságát. A rendház 25; pátere, testvére áldozta fel életét a haldoklóknak szentségekkel való ellátásában. A soros páter a kert kis vityillójában lakott, ahonnan a haldoklókat szentségekben részesítette. Mikor megkapta a pestist, csengetett, a sorban következő páter őt részesítette a haldoklók szentségeiben és folytatta munkáját, mig az ő áldozata is beteljesedett. Voltak köztük történelmi egyéniségek, mint Bárkányi János, II. Rákóczi Ferenc nevelője, Lázár Norbert, a kétszeres hős, — kiről Naplómban már megemlékeztem. Gyöngyös népe nem sokkal a pestis előtt emelt kertünk végére kápolnát Szent Rókus tiszteletére. Ebben a kápolnában örökítették meg a pestis betegek szolgálatában életüket feláldozó rendtagok nevét. A kápolnát azonban megviselte az évszázadok mostoha időjárása. Már klerikus koromban (1913-16) szorult a kápolna általános restaurálásra, de az első világháború nehézségei miatt a nagy munka elmaradt. 1944-45-ig tovább pusztult s szinte összedőlés előtt állt. Szaléz atya rögtön megismerte a kápolnának nevelési fontosságát, valamint azt a szent kötelességet, mellyel a szeretet oltárán életüket szentelt hősök emlékét az utókor számára meg kell menteni. Gyűjtéssel előteremtette a kápolna restaurálásához szükséges különféle anyagot, azután ő maga és teológusai szabad idejükben végezték a kőmíves, asztalos, ács, cserepes, stb. munkáit. Mikor Gyöngyösre értem < miután a klerikusok Szaléz atya bebörtönözése után folytatták a vállalt munkát, — az közel állott a befejezéshez. Szeptember 10-én volt a felavató ünnepség, gyöngyösi plébániánk számos híve s a város vezetősége jelenlétében. P. Schrotty Pál, a Generális atya helyettese, áldotta meg a kápolnát és tartott bevezető szentbeszédet Assziszi Szent Ferenc lelkiségéről, amely kitermelte a szeretetoltárán önmagukat feláldozó 25 ferencest. A klerikusok szavalatokkal, énekekkel fűszerezték az ünnepi programmot. Egyikük elszavalta ánnak a Lukács Pelbártnak Magyar Barát című költeményét, aki Szaléz atyával szenved a kommunisták börtönében; Somogyváry Hetény történelmi hűséggel mutatta be az 1709-10-es pestis borzalmas időszakát. * Ilyen légkörben könnyű volt a gyöngyösi barátok életét Gyöngyös népével összeköttetésbe hozni és napjaink önfeláldozó szeretetét hirdetni. Gyöngyösön magán nem érezni a földosztással járó kellemetlenségeket, mert a Mátravidék szőlőtermelők hazája. Itt minden családnak megvan a kisebb-nagyobb szőlője s akiknek kevesebb van, azok mint szőlőmunkások (nevük kapás ) fizetésért dolgoznak mások szőlőjében. Az egész várost megfekszi a Hazánkban elkövetett legnagyobb gazság: 50-60 gimnazista fiúnak bebörtönzése. Mikor a kommunisták Szaléz atyát a legszörnyűbb kínoztatásokon keresztül sem tudták nekik tetsző vallomásra bírni, Gyöngyösön és az országban a kommunisták kudarcáról kezdtek suttogni: ezért állítottak fel a kommunisták olyan példát, mellyel nemcsak Gyöngyöst, de az egész országot hozták rettegésbe. Gyöngyösi gimnazista ifjúi lelkesedésében mondotta — állítólag ~: Szaléz atyát ki kellene szabadítani. A szót valaki megsúgta titkos rendőrnek: a rendőrség újabb gyöngyösi összesküvés címen 50-60 gimnazista gyereket (koruk . 13-17 év) tartóztatott le. Mindannyian budapesti börtönökben sinylődnek, s a fiúk szülei máris attól félnek, hogy Oroszországba szállítják gyermekeiket. Gyöngyösre, a múltban hangos és vidám városra a temetők némasága ült. Újságok azt hazudták, hogy a fiúk fegyverekkel s bombákkal akarták a főváros börtönét megtámadni és Szaléz atyát kiszabadítani. Pedig egyikük kezében sem volt még fegyver. Az elkeseredés a városban rettenetes, de titkos kémek, s titkos rendőrök járnak a városban, —ezért olyan dermesztő Gyöngyösön az élet. Nagy megnyugvás számomra lekötöttségem: távol állok a közügyektőí, s nincsen időm az országban dúló lelki harcba elmélyedni. Pedig a harc tovább tart: A hercegprímásnak újra és újra kellett fellépnie Magyarország szegényei érdekében, mert a kommunisták elkobozták az amerikai katolikusok segítségét, adományait. A hercegprímás egyházvédő szerepéből leginkább kiemelkedett november 7-én a Szent István Társulat közgyűlésén tartott beszédje. 3 JSÁG A történelmi példák és az azokból vont természetes következtetésekkel sajnos nem győzi meg a kommunistákat, — azonban szent hitükben és hazájuk szeretetében felvértezi, megerősíti nemcsak a katolikus híveket, de a Krisztusban hívő protestánsokat is. A kommunisták gonoszul és következetesen mennek a saját útjukon. Jelenleg, a katolikus egyház elleni harc mellett célul tűzték a kisgazdapárt tönkretevését. MIT HOZ 1947? Nekem küldést Amerikába Vértanúságra készen álló Mindszenty hercegprímás 46 karácsonyára pásztorlevélben kereste fel a katolikus híveket. Miután optimista lelkületű főpásztorunk is borúsnak látta a világhelyzetet és főleg a magyarországi állapotokat, előre készültünk a veszedelmekre. Már a hercegprímási körlevél megjelenése idején hallottunk több politikus letartóztatásáról, de a legkülönösebb volt az a tény, hogy a kommunista párt ismét hangosan beszélt összeesküvésről és megtorlásról. Tudhattuk, mire készülnek. A valójában a pártvezetőkön kívül minden jóravaló magyar szívből kívánta a világkommunizmus bukását, de az országban komolyan senki sem gondolhatott a jelen kormányzat megdöntésére, hiszen a rendőrség és minden hatalom a kommunista párt kezében van és mellettük áll a világkommunizmus hadserege. Hamarosan megtudtuk, hogy miért emlegették a kommunisták előre az összeesküvés vádját. Január 20-án Rákosi Mátyás számos kommunista politikussal felkereste Nagy Ferenc miniszterelnököt. Kertelés nélkül követelték tőle Kovács Bélának, a kisgazdapárt titkárának menesztését. Az összeesküvés szervezésével vádolták. Egyben követelték, hogy a miniszterelnök korholja meg a kisgazdapártot, mert számos kisgazdapárti képviselő részt vett az összeesküvésben. Nagy Ferenc miniszterelnök és a kisgazdapárt, sőt az egész nemzetgyűlés a jelen esetben visszautasította a követelést és annak megismétlése után sem függesztették fel Kovács Bélát és vádolt társai mentelmi jogát. A nemzetgyűlés ajánlotta: a pártokból összeállított 25 tagú bizottság vizsgálja felül az ügyet. Ebbe Rákosi nem ment bele, mert biztosra vette, hogy az igazságot kereső bizottság ártatlannak nyilvánítaná Kovács Bélát és társait. Rákosi új ajánlatot tett: Kovács Béla igazolja ártatlanságát a politikai rendőrség előtt, amely esetben visszavonják vádjaikat. Nem tudjuk, minő fenyegetések hangzottak el: a kisgazdapárt beadta derekát. Miként sejteni lehetett, az ügy most már gyorsan ment a kommunisták által kijelölt úton. Kovács Béla a második kihallgatásról nem tért vissza: Szviridov orosz parancsnok kezébe adták, aki Oroszországba szállította. Ország-világ meg volt győződve a letartóztatottak s főleg Kovács Béla ártatlanságáról. Maga Weems tábornok, a Szövetséges Ellenőrző Bizottság amerikai megbízottja Szviridov eljárását Magyarország belügyeibe való beavatkozásnak minősítette: egyben azt ajánlotta, hogy az ügyet a három nagyhatalom az illetékes magyar hatósággal vizsgálják felül. Szviridov visszautasította a magyar belügyekbe való illetéktelen beavatkozás vádját, Weems tábornok viszontválaszára pedig szemtelenül azt állította: Kovács Béla beismerte az összeesküvésben való részességét. Ez a tényállás. Ide juttatott bennünket Roosevelt és szövetségesei. Oroszország érdekkörébe osztották Magyarországot, a többi elfoglalt államokkal. Az egyedüli úr itt Szviridov főparancsnok. Az NKVD Vilma királynő úti börtönben orosz katonai bírák ítélkeznek hazánk elcsukott nagyjai felett (ott sínylődik elődöm, P. Kiss Szaléz) és Sopronkőhidán az egész környék megtelik az oroszok által kivégzett magyarok holttestével. Somogyváry Hetény (a neves Somogyváry Gyula író unokaöccse) további tragikus életére részletesen kell kitérnünk. ( Gyula Diák a kommunisták börtönében fejezte be vértanúságát: unokaöccsét az ö lelkisége éltette.) életemben nem találtam még fiatalembert, akinek olyan tiszta látása és tökéletes történelmi tudása volt, mint neki. Nyilt jelleme, ferencessége folytán pappászentelése után hamarosan bebörtönözték. Kiszabadulása és a kolostorok elvétele után a rend először az államtól átvett esztergomi gimnáziumban alkalmazta, később pedig a Szentendre-i gimnázium hittanórává tette. Diákjai rajongásig szerették. Miután a katolikus gimnáziumokban is a marxizmust kellett az állami előírásoknak megfelelően előadni s a katolikus egyház tanításáról csak mellékesen szólhatlak, a komolyabb diakok mélyebb oktatást kértek hittanárjuktól a katolikus egyház tanításáról. Hetény atya az igazgató tudtával külön szakkörben nyújtott a fiuknak oktatásokat, de ezen a kereten tulment és felelt a fiuk vallási kérdéseire is. Valak i az ÁVO-soknak feljelentette. Államellenes összeesküvés cimen indították el a hajszát, melyet a Kiss Szaléz atya gyöngyösi esetéhez hasonlóan országossá készültek dagasztani. A diákokat tanárjaik ellen uszították és viszont. Hetény atya diákjainak esküvel fogadta, hogy egyikük nevét sem árulja el. Az ÁVÖsoknak is nyíltan megmondotta: halálommal tiltakozók a hajsza ellen. Az ÁVOsok ezért még inkább fokozták a hajszát. A szörnyű vallatások felőrölték gyenge idegzetét. Ha sajátmagóról lett vplna csupán szó. mint előző bebörtönzése idején, nem borult volna fel lelkében felelősségérzése. Most történelmi ismeretéből kerültek lelke elé a Makkabeus testvérek esete, Dugovics Titusz önfeláldozó tette anándorfehérvári diadal megszerzésében és az általa mélyen tisztelt Teleki Pál miniszterelnök halala. Ügy látta, hogy neki is fel kell hívnia, a világ figyelmét a kommunizmus egyházüldözésére. Még inkább állt érzékeny Ielkiismeretében a kötelezettség: meg kell menteni legjobb diákjait és tanártársait börtöntől és kinoztatásoktól. Végleg döntötték el elngondo- Iását a kommunizmus legújabb sátáni módszerei: az úgynevezett agymosáson keresztül elveszik öntudatát, megbénítják lelkiismeretét és öntudatlanná tett állapotban hamis vallomásokat csikarnak ki belőle; kiszedik az általa ismert fiúk neveit s legjobb diákjait megkínozzák, bebörtönzik. Felizgult lelkiállapotában csak az a lelkiismereti kötelezettség maradt vissza: nem engedheti meg, hogy a gimnázium legjobb növendékei ártatlanul szenvedjenek: másnap reggel halva találták szobájában. Hetény atya drámai esete által nem érte el abbeli szándékát, hogy halála által rádöbbenti a világot a kommunizmus egyházüldözésére: ugyanis a legszigorúbb hallgatásra kötelezték a tanári kart és az ifjúságot: a hittanárt rokonai csak titokban temethették el s a temetésen csupán egy tanár vehetett részt, civilben; nyilvánosan még szent misét sem mutathattak be érte. De annál inkább elérte főcélját: megmentette diákjait, tanártársait a további zaklatástól, börtönből és kinoztatásoktól és megmentette a többi katolikus iskolákat hasonló zaklatásoktól. Többé nem volt hasonló hajsz» katolikus iskolák ellen . . . Drága Hetény: abban reménykedtem, hogy a magyar és rendi történelem egén fogsz tündökölni. Nagyobb hivatást töltöttél be: elszánt, hősi tetted fényes csillagként ragyog az egyház és magyar történelemben. Folytatjuk r-* 1973. NOVEMBER 15. KOS KÁROLY: AZ ORSZÁGÉPITÖ <—> Folytatás — Mire Vazul úr azt felelte: M ^?Z’ ^ram- De ne féltsd országodat azért, s ne sa|na|<:J ételedet és italodat a némettől. Hadd lakjanak csak jól. S ha majd megunjuk itt őket, békesség nélkül is elmehetnek tőlünk, de akkor elmegyünk mi is az ő országukba és azt takarítjuk ki, mint tavaly is és azelőtt is. De akkor majd nem tanácskozunk, hanem parancsolunk. A magyar urak erre még nagyobbat kacagtak, de a németek most hallgattak és komoly volt az orcájuk és aggodalmas. A királyné pedig haragos szóval mondta: — Ne hallgassatok reá, mert bor beszél belőle, s a magyarnak az a természete, hogyha iszik, nagyobbat mondd, mint amit bir, s a pogány annál is többet. Németül mondta ezt a királyné, s halk szóval, hogy ne érthesse Vazul, aki messze ült tőle. De Vazul úr meghallotta és megértette a szót. Csak elveresedett, nyelt egyet s a kupát, akit emelt már, letette, hogy az nagyot koppant az asztalon. S fekete szeméből mintha lobogó szikra pattanna a királynéra. De hangja fojtott volt és a szó mintha akadozott volna, amikor mondta: — Nem vagyok ittas, Úrasszonyom, s amit szólottám király kérdezésére, senkit nem bánthatott. Nem gondoltam vele, hogy Neked atyádfia a német, aki múlt esztendőben pöffeszkedve jött országunkra és azután úgy takarodott ki. mint megvert, koszos eb. S Iám, most békességet kér, akit ő borított fel. Nem gondoltam vele, de bántani Téged Aszszonyom, nem akartalak. S nem bántottam soha a Te bitedet, mert nem az én dolgon az. S Te most bántod az enyémet, pedig nem ösmered. S bántod a magyart, pedig egy magyar is Téged, Úrasszonyom, soha nem bántott és soha rossz szót rólad nem mondott, mert Te a mi királyunk felesége vagy. De igaz és nem tagadom, a németet nem szeretem, mert eleimről maradt reám, hogy a mi magyari nemzetünknek egyetlen nagy, s örök ellensége, a német. Saz én eleim a Te uradnak, az én királyomnak is elei. Árpád . ,..i ; > Iiv7öi vezértől . . . Vazul úr elhallgatott és most mindenki moccanás nélkül ült a helyén. A királyné orcája pedig megfehéredett, mint a meszelt fal és fel akart kelni helyéről és szája is szóra nyilt, de a király reá pillantott és a királyné csak ült most és hallgatott. A király pedig akkor Imre herceghez fordult: — Emlékezhetsz, hogy Gellért pap, amikor nálunk volt még, szerette mindig az őz pecsenyét. Jól pácolva s füszerszámozva. Gondolom, most is szereti. S Iám itt van nálunk és ünnep jön. A püspök pedig éhes lesz az ünnepen, mert tudom, bőjtölni fog előtte. S nem tudom, hoztak-e a vadászok őzet, de nem szeretném, ha fiam tanítója azt mondaná, hogy az ő tanítványa nem becsülte meg. A király felemelté kupáját és a vendégekre köszöntötte. Azután félállott és a királynéval együtt kiment a palotás házból. * * * Máspap reggel a király Vazul urat parancsolta magához és ezt mondotta neki: — Húsvét ünnepe jön és békességet akarok az ünnepre mindenkivel. Azért mondom neked, hogy ma az meglegyen a császárral is. Hadd épüljön az ő váruk ott Wiennában, nem félek tőle, s miénk legyen csak a Morvamező és a föld a Fiscbáig. S ami aranysarcot a császár ád, Csanádé legyen az és a Tiéd. — Te akarod, s úgy lesz . . . S nem volt dél, amikor az udvarispán jelentette a királynak, hogy kész a békesség a császárral. ,—■ Jól van így, mert olyan békességet akarok, akit ne akarjon borítani a császár. S mondd az uraknak, hogy húsvéti ünnepen itt maradjanak, s megisszuk az áldomást akkor. Tudja-e már a békességet a bajorok hercege? Nincsen itt uram, hajnalban vadászni mentek az úrfiak, s még nem jöttek meg. • ) — Igaz! A húsvéti őzet kergetik Gellért papnak. S mosolygott a király jókedvűen. * * * Dél lett és az urak és asszonyok mind bégyülekeztek a palotás házba s csak a herceg és az úrliak hibázlak. Azután béjött a király és a királyné és odamentek az asztál fejéhez. És a király azt mondta: — Az úrfiak vadászni mentek, s nem várjuk őket. Mindenki az asztal mellett a helyén állott és Gellért püspök mondotta az asztali áldást. Azután leültek és az asztali szolgák hozták tálakban az ételt és letették sorjában a vendégek elé. Akkor nyílott az ajtó és belépett rajta Vazulfia Leventa. Süveg nem volt fején és baja izzadt és csapzott, ő maga poros és szennyes. S orcája riadt. Megállóit az ajtóban és mindenki reápillantott egyszerre, a király pedig bajragos volt és bosszúsan szólt: — Ittas-é e legényke, hogy mocskosán ide béjön? Vazulfia Leventa pedig csak állott az ajtóban és u szeme tágranyitva és a szája reszketett. A király felállott most és az ő orcájából s minden szín lassan-Iassan eltűnt. — Az istenért! Szólj hát! S most Vazulfia Leventa mondta szaporán, s hadarva a szót: Uram, király, meghalt. . . Imre herceg me gbalt. Felbasította a vadkan és ide elhoztuk. De meghalt, Uram... * * * Imre herceg halott testét koporsóba zárva még azon az éccakán szekérre tették és vitték Fehérvárra. A király úgy parahesolta, hogy ott temessék el az ő fiát, abban a négytornyú kőtemplomban, akit ő építtetett, hogy majd egyszer ő nyugodjék benne elsőül. S íme, az Úristen másképpen akarta, mert ő a kriptában már csak a második lehet, majd egyszer, a fia mellett. A király lóra ült és mind az egész udvar. És a vendégek a királynéval együtt ki lóháton, ki szekéren ment a koporsó után Fehérvárra. <—< Folytatjuk /—i
