Az Ujság, 1972 (52. évfolyam, 3-41. szám)

1972-10-19 / 40. szám

1972. OKTÓBER 19.

AZ ürS'AO

5. ÖLDAC

KÓS KÁROLY:

AZ ORSZÁGÉPITÖ

Folytatás <—

Amíg egy legény levágta az embert. a testőrzők odagyűltek és egyikük azt mondla:

<—< Ösmerem. A mi papunk volt.

István ránézett a testőrzőre:

Hová való vagy?

— A bakonybéli majorban kanász az apám.

—j T emessétek el. A mi papunk volt kát.

Vecelinhez fordult:

— Karón száradjon a gyilkos. Ügy akarom.

Vecelin úr megvakarata fejét. Azután főlegényt küldött a derék sereghez.

>— Csanád úr két zászlójával szállja meg a kenesei j kegyet és tartsa nyitva a szemét Somogy felé.

Nyeregke parancsolta a legényeket.

' Előre.

Vágtatva indultak meg a Koppány serege nyomán kitaposott úton, de hamarosan lassítottak, mert a látóhatáron itt is, ott is, előttük és johh kézre a domboldalakon kopják hegye villant, majd lovasok bukkantak fel és száguldoztak körülöttük, mint cikázó fecskék meg eltűntek ismét. Néha az elől és oldalt járó portyákhoz egészen közel vágtattak és nyilat lőttek reájuk, de amikor azok is az íj után kapdostak, már fordultak. Csalogatták őket, játszottak velük és három legényt, aki túl messzire merészelte kergetni őket, hirtelen mindenfelől megrohantak és levágtak. Kopjahegyire szúrt véres fejükkel azután körülszáguldozták az előhadat.

Jó dél volt, amikor a fürkészők jelentették, hogy a tihanyi palánknál hadrendbe sorakozva áll a horka serege.

Vecelin úr megállította az előhadat. A portyákat megerősítette és a fősereghez parancsot küldött: “Megálljának. A lovasok nyeregből szálljanak, egyék-igyék mindenki, a lovakat Ienyergeljék, etessenek, itassanak. De a had legyen készen minden percen a felül ésre.”

Az előhadat is nyeregből szállította, de a legények kantárszárral q kézben falhatnak a tarisznyából. S maradjanak a zászlók hadrendben.

Kagcl n, Mó:gm

Azután Kurszánba Solt úrra bízta az előhadat:

<— Ha mozdul a horka, vedd fel a harcot és húzódj lassan visszafelé.

S Istvánnal visszalovagolt a fősereghez. A Iáncinges testőrzők kísérték őket.

* * *

Vecelin úr megpihent a táborban. Csak úgy páncélosán dőlt le a földreterített vastag pokrócra:

<— Nem hiszem, hogy hosszú nyugodalmunk lesz, mondta Istvánnak, akivel megosztotta sátrát. <—< Jó lesz valamit falni is.

Mór hajlott a nap lefelé, amikor Solt úr üzente, hogy Koppány megrohanta az előhadat.

Vecelin úr felállott és kinyújtózkodott.

,—< Friss lovakat hozzatok.

Szeme végigfutott a körülötte álló urakon, akik parancsot vártak.

Az öreg vezér Vid ispánnal három nemzetségi zászlót küldött a dombok alá jobb felé, két zászló várkatonát Pósa várnaggyal bal felé, és középre Pázmán urat rendelte a páncélosokkal. Pázmán úr mögé a Iáncinges testőröket és az esztergomi vári kopjákat tartaléknak. A gyalog Iáncsások íjasok a szekereket őrizzék.

Azután Istvánnal és Hermán lovaggal egy dombocskára lovagolt. Onnan a had felett elláthatott messze, mindenfelé :

S lóm, a tó és a hegyek közötti térségen kocogva jő mór az előhad, szép rendben, szakaszokban. Hátuk megett porfelleg, melyből ha a szellő meglebbentette, előre-hátra mozgó, meg-megtorpanó, kanyarodó és visszacsapódó, kitáguló, majd összehúzódó sötét foltok bukkantak elő.

És kib ontakozik a messzeségből a horka derékserege is: tömött zászlók egymásután. S mind jönnek, jönnek. Amíg csak a szem ellát, mind jönnek, nyomulnak kozelébb, közelébb. És hátul még mindig jönnek.

S ime egyszerre megbomlik a sereg eleje, mintha megzavarodott volna. Hátulról vágtatva kanyarodnak az első sorok mellé, jobbra és balra új lovas sorok, kiszélesedik az első vonal, betölti a szűk térséget. Azután az egész előrelendül, elébb lassan, majd sebesen, mind sebesebben. Látszik, ahogy a lovasok feje egyszerre eltűnik, és száll a kilőtt nyíl, mint sűrű szúnyograj és előremerednek a kopják.

Solt úr is visszafordul möst. István füle hallja a vad hujjogatást és az első sorok csattanva robbannak össze. Porfelleg homályosítja el őket, majd visszafutó lovasok válnak ki a porból, aztán többen, sokan: az első szétrebbent sorok. S új sorok vágtatnak szembe egymással és Koppány előhadának bal szárnya ölelésre kanyarodik.

A tülök hangja visszavonulóra szólít, s Solt úr zászlói kicsit összezavarodva vágtatnak visszafelé. Nyomukban a horkai sereg, szélesen, hömpölygő vágtatással, mint vihartól korbácsolt tarajos, dübörgő, süvöltő, ordító hullámzás . . .

István kitágult szemmel, félig nyitott szájjal néz. Vecelin úr jobbra vet egy pillantást, majd balra. A szárnyak helyükön, középen mozdulatlanul a páncélosok, égnek meredő nehéz lándzsájukkal.

Két főlegény vágtat a vezéri dombról jobbra és balra.

Vecelin úr szeme megint előre néz: a futó előhad már a sereg előtt egy nyíllövésre. Ott kettéválik s két oszlopban repülve közeledik. És mint a nyííl furakodik be a páncélosok és szárnyak közötti résbe. S ott áll már Solt úr is a dombon. Lova tajtékos és reszket a Iába Solt orcája izzadt és poros.

— Hátra! Szusszanjatok . . .

Int és felbúg a kürt. Egyszer jobb felé, azután balfelé. A két szárny első sorai megmozdulnak, előre.

Lület tépő szilaj ordítsá, azután csattanó puffanás. István szeme megkáprázik, szíve kegyetlenül veri a mellét, a torka meg elszorul, pedig kiáltani szeretne ő is nagyot. . .

.. . Vecelin élesen kemény parancsoló hangja hasít lüktető fejébe: ___ : -__

>— Pósa, a zászlóddal vágtass jobbra . . . Pázmán, induljatok, harapj a hasába. A gyalog Iáncsások előre . . .

Azután jobbról növekedő lárma és kegyetlen, vijjogó ordítás:

— Hiiijj, Bulcsu!

S ime, a jobbszárny keresztültörve, szerteszaggatva, a nemzetségi zászlók sora megbontva tusakodik és fut szerteszéjjel. És tömötten, mint gátat tört árvíz, omlik be a réseken a horka serege:

' Hiiiijj, Bulcsu! Hiiiijj ...

De szembe velük rendes, ép sorokban, előrefeszített j kúpjával vágtat az esztergomi katonák zászlója. István meg- | ismeri őket. S hátulról, futva jönnek, vállukra veetlt Iáncsával a páncélos cseh gyalogosok . . .

... A jobbszárnyon visszanyomták a somogyiakat. Középen és a balszárnyon megállították a rohamot. A horka lovas túrmái szélsebesen futnak hátra.

De a futót nem kergeti senki: Vecelin úr takarodót fuvat:

— A szekereket és marhát indítsd Kenese felé.

István orcája lángol. Hangja rekedtes. Alig lehet érteni :

— Hát megfutunk, Vecelin?

Mire az öreg vezér nyugodtan válaszol.

<—i Itt félek.

István megnézi az öreg vezért és Vecelin úr simít egyet szakállán. Aztán egy fölegénynek szól:

— Solt úr menjen egy zászlóval a szekerekhez, az íjasok ide a Iáncsák megé. Pázmán úr meg az íjasok megé . . .

Koppány hadnagy második rohamra küldte seregét, de az esztergomi had szárnyai akkorra már összehúzódtak és a könnyű lovasok páncélos, sisakos gyalogokkal vágtatnak szembe, akiknek temérdek, vassal borított pajzsa mögül hosszú, nehéz Iáncsák merednek elé. Erről az ércfalról viszszapattan a kilőtt könnyű nyíl, de a lovasok első sora összeomlik, amikor a pajzsok mögül kilőtt félöl es, szakállas, nehéz nyilak befúrják magukat lóba és emberbe. A második sort a Iáncsák nyársalják fel és a harmadik megtorpan, amikor a gyalogosok megnyíló és visszahúzódó rendjei közül tömött sorokban zúdul reájuk dübörögve Pázmán úr nehéz lovassága. És kétfelől mint zúgó szélvész száguldanak előre nagy karéjban a nagyúr hadviselt vári kopjái. A somogyiaknak megint fordulniok kellett. . .

A sereg zöme szép lassan megkezdte a visszavonulást. A nemzetségi kopják is összeszedték és kifújták magukat, s Vecelin visszaparancsolta a vári katonákat, és helyettük őket küldte a sereg végére utóhadnak. Akkor már a morva és a cseh gyalogok is vállukra vetett láncsával és hátukon pajzssal talpaltak visszafelé. Megettük a német lovasság . . .

Vecelin úr kulaccsal kínálta Istvánt:

— Igyál, Nagyúr, erre az ijedtségre.

Nem kell! Hol állunk meg?

<— Talán Fehérváron.

István ránézett Vecelinre, de nem szólt semmit. A nap lebukott a bakonyi hegyek megett . . .

* * *

Csanád a kenesei domb napkeleti füves lankáján szállott meg. A lovakat Ienyergelték és kipányvázták. Helyenként már buja volt a gyep és az állatok tele szájjal harapták. Portyákat indított, akik megszállják a Sárpatak gázlóit.

Vigyázókat küldött a napnyugati oldalra is, hogy szemmel tartsák a tó partját és a veszprémi térséget. Azután, hogy a nap erősen tűzött, árnyékos helyet keresett magának.

A domb tetejét rilkás erdő borította, az öreg tölgyek között egy-egy nyárfa már kibontotta lombját. A fák alatt téli száraz lomb és tavalyi fű; ott keveredett le. A tábor messze alatta; a legények a fűben heverésztek, itt-ott apró tüzek körül kuporodtak. A fák között egy-egy kicsi madár pityegetett, néba harkály kopogott valamelyik tölgyfán, bogy messze visszhangzott pergő dobolása. Csanád el- j szunnyadt.

Arra ébredt, hogy valaki áll előtte és nézi. Kurt beke volt, a besenyő zászló hadnagya. Nem messze tőle egy legény összerakott faágak alá füstölgő, száraz fűcsutakot dugdosott. Csanád felült és felpillantott a napra: még messze a dél.

>— A tó mellett portyáztam, — mondta a besenyő.

Csanád felállott. A besenyő folytatta:

<— Egy emberrel beszéltem olt, a somogyi parton.

—- Mi jót hallottál tőle?

A beke csak állott és nézte, hogy lobban fel a tűz. Hosszú ember volt, majd akkora, mint Csanád és vállas is. Aprószemű, sárga orcájú és fekete bajuszú. Süvegje alól, két oldalt a füle mellett, fényes, fekete, befont haja meredten lógott vállára. A besenyő szeme a tűzről Csanádra fordult és lassú szóval mondta:

<—» Azt kérdezte az az ember, vajon meggondolta-e Csanád úr jól, be áldott tartomány a Rábaköze?

— Ezt kérdezte?

Csanád keze önkénytelenül az övébe dugott kés nyelére tévedt. A kést kihúzta tokjából és megnézte; egy ujjával végig is pengette az élét: derék, hosszú, hegyes kés volt, azután csak visszadugta megint a tokjába. A besenyő állott előtte.

Csanád hirtelen reánézett:

— Tudod-é, miért kérdezte azt az az ember?

Most Kurt beke keze téved a kése nyelére:

Tudom.

<— S mit gondoltál, mi választ adhatnék?

<—» Azt, hogy kár az a szép tartomány annak a szakállas németnek.

<—> Mégis az övé.

— De úgy lehet, nem sokáig parancsol ott.

A tűz lángolt már és Csanád melléje kuporodott.

< Leülhetünk.

A legény egy nyaláb száraz ágat hozott és letette a tűz mellé a földre, arra reászólt:

Szalonnát hozz és kenyeret, meg bort.

S egy ággal piszkálta a tüzet:

— Mi bajod neked Vecelin úrral?

A besenyő ült mellette, maga alá húzott lábakkal, keze az ölében, szeme összehúzva és bámulta a tüzet:

l f-* Folytatjuk JT-!

A DAVIS KUPA TÖRTÉNETE

A teniszezők kupája a világ sportjának egyik legpatinásabb legnagyobb érdeklődéssel kisért küzdelemsorozata.

Az óriási ezüstből készült salátástál amerikai alapítójának a közel 25 éve elhúnyt Dwight Davis nevét viseli.

1900-ban a teniszsport népszerűsítése érdekében ala! pítotla a két-két egyesből és egy párosból, tehát egy találkozón őt mérkőzésből álló vándordíjas küzdelmet. A védő csapat — az angol hagyományokhoz híven i— csak védője j a kupának.

A kupa elnyeréséért vívott izgalmas, magasszinvonalú mérkőzések története tulajdonképpen a fehér sport elterjedésének, nagyszerű fejlődésének, a korszerű teniszjáték kialakulásának eseményeivel azonos.

Az első győztes csapat legjobbjának maga a fiatal I amerikai, Dwight Davis bizonyult. A Doherty fivérek, a 16-szoros wimbledoni bajnokok, azután Angliába vitték a serleget. Onnan a kombinált ausztrál-új-zélandi csapat vitte el. Az első világháború után az alapítók szerezték vissza. A korszerű teniszjáték első nagy mestere Tildén, a másik Bili, az óriás Tilden ellentéteként cingár, vöröshajú Johslon révén.

Majd a francia, muskétások, Borotra, Coshé, Brü| nyon, Lacoste, időszaka következett. Borotra és társai, a klasszikus alapvonal játékkal hoztak újat. Perry és Austin ezt fejlesztette tovább, már némi hálójátckkal kombinálva, s máris' Angliába került a kupa.

A harmincas évek végén a régi játék legnagyobb egyénisége, Don Budge, révén újabb sikerek következtek az Egyesült Államok számára. A régi játék alatt a hosszú, alapvonalra helyezett játékot értjük, a hálójáték némi mellőzésével.

1958 és 1959 között tulajdonképpen amerikai ausztrál páros versennyé szűkült a kihívás döntők története. A második világháború után jelentkezett Jack Kramer adogatásra és röptékre, valamint tökéletes alapvonaljátékra épülő valójában igazi támadó teniszjátékat az ausztrál teniszpróféta, Horry Hopman fiai, Hoad, Rosewall, Laver Emerson és társai fejlesztették tovább.

Jelenleg, amióta a profi teniszezőket óriási pénösszeggel jutalmazzák, négy év óta az amerikai teniszezők hozzák haza a Davis-Kupát. A helyzet pillanatnyilag az, hogy az amerikaiak 26 győzelemmel vezetnek a második helyen 24 győzelemmel álló ausztrálok ellenében. Az angolok 9-szer és végül a franciák hat győzelmet arattak a Davis Kupáért folyó küzdelmekben.

Mi magyarok az első 1924-beIi szereplés óta sajnos, csak statiszta szerepet játszunk. Két alkalommal az elődöntőig jutottunk, de 1929-ben az angol, 1949-ben pedig a francia csapat ütött el bennünket a továbbjutástól.

Az akkori idők bajnoka Kehrling Béla, illetve Asbóth József mind a két alkalommal két-két egyest nyert, de két pont kevés az üdvösséghez. Csapatunk, azaz két közel egyforma játékosunk nem igen volt. Ráadásul a kritikus páros, mindig az ellenfelek javára billentette a mérleget.

Ennyit a Davis Kupa történetéről, amelynek ezévi döntőjét most játszották Bukarestben az Egyesült Államok és Románia csapata között.

TÚLZOTT JÓLÉTI SEGÉLYEK

John Chamberlain, a hires Iaptudósitó Bemben, Svájcban járt és ott meggyőződött róla, hogy a svájciak az amerikai közsegély törvényeket * őrültség -nek minősitik Az elnöktől kezdve a farmerekig mindenki egyetért Svájcban ezzel a megítéléssel. Svájc kormányzata teljesen eltér Amerikáé tói. Az elnököt ott csupán egy évre választják és ő egy hét tagú szövetségi tanácsnak a feje, de ez csak azl jelenti, hogy az első a hét közül, de nincs több joga, mint a többi hatnak. A svájci konfederáció, amely 25 állam felett kormányoz, annyiban különbözik az amerikai kormányzattól, hogy az ország kormányzata lentről kezdődik.

Az amerikai szövetségi kormány szisztémáját a svájciak meg sem értik és azt sem tudják elképzelni, hogy miért kell a nemzet elnökét oly nagy garral megválasztani.

Mezőgazdasági rendszerünket is őrültnek tartják, amikor az országnak kimeríthetetlen földbősége van. A svájci gazda salátát és paradicsomot termel udvarában és kih asználja telk ének minden részét.

Henry Allorfer, a svájci óraipar információs központjának elnöke megmagyarázta az amerikai tudósítónak a svájci nyugdíj és hatósági segélv rendszert. “Ebben a kérdésben nem számit a svájci állampolgárság, csupán azt nézik, hogy egy ember melyik kanton, sőt melyik falu lakosa. Pl. ha valaki Luganoban elláttatlan, akkor a hatóság megkérdezi kantonjának (ill. születési helyének) nevét. Ha pl. Zürichből való, akkor haladéktalanul felteszik a legközelebbi zürichi vonatra és oclaküldik; közben telefonon értesítik a zürichi rendőrséget, amely az illetőt már várja a vonat érkezésénél. Ha az illető ép, egészséges egyén, akkor hamarosan seprőt adnak a kezébe és kinevezik utcaseprőnek. Ha Lindsay newyorki polgármester városában ilyen rendszer uralkodna, akkor nem fájna a feje és az amerikai Dél a világ legtisztább helye lenne”. Mr. Altorfer, a németnyelvű Svájcban él, de ő “baseli”, a francia nyelvű Svájc szülöttje, tehát karrierje érdekében itt él és minthogy idetelepedett, alá kellett Írnia egy nyilatkozatot, hogy ha bármikor állami segélyre lenne szüksége, visszatér szülővárosába.

A svájciak az amerikai jóléti segély szisztémáját őrültségnek nevezik és ebben a véleményükben csaknem kivétel nélkül osztozik a legtöbb más európai ország lakossága is. Világért sem óhajtanak átvenni bármit is abból a rendszerből, amely Amerikában nem teremtett megelégedettséget, hanem azoknak az igényeit fokozza, akik a jóléti segéllyel nemcsak élnek, de visszaélnek.

AZ ORVOS MONDJA

(LEL) Az olvasó kérdezi, mennyi ideig hatásosak a pennicilin tabletták. Négy év előtt volt egy gennyes foga és orvosa penicillin tablettákat irt neki a dagadás ellen. Hat ilyen tabletta maradt meg és kérdi, vajon azok használhatók-e még? _ __ _ ,

FELHÍVÁS

Az 1956. október 23 -án feltört, elszánt magyar szabadságharcot az egész világ megcsodálta. November 4-én az országunkra rátört orosz túlerő ezt a dicsőséges küzdeL met vérbe fojtotta.

Októb er 23-án nemzetünk hősiességét ünnepeljük, november 4-én mélységes fájdalommal emlékezünk azokra a vértanúkra, akik hiába ontották vérüket és áldozták életüket a szabadságharcban. Gyászoljuk nemzetünket, mert a magyar nép ezen a napon visszazuhant az elnyomott rabnemzetek sorába.

Utcai falragaszokról és egyéb hírforrásokból az MHBK vezetősége tudomást szerzett, bogy november 4-én a magyarországi u.n. Rajkó zenekar a clevelandi Music Hallban hangversenyt rendez.

Nem véletlen, hogy Amerikának számban a legnagyobb magyar városában pontosan november 4-re tervezték ezt a hangversenyt.

A clevelandi összes magyar egyletek vezetői mindent megtesznek a november 4-i esemény kegyeletes, mé Itó megemlékezésének védelmében. A későbbi intézkedésekig is ezúton, az Az Újság hasábjain keresztül kérjük bajtársainkat és a velünk együtt érzőket, hogy csatlakozzanak azokhoz a megmozdulásokhoz, amelyek ezt a védelmet szolgálják.

Az MHBK Vezetőségének nevében:

Kálnoki-Kis Tibor csoportvezető

MEGHÍVÓ

SZABADSÁGPARLAMENTTEL ÜNNEPLI CLEVELAND A SZABADSÁGHARC 16. ÉVFORDULÓJÁT

A Szabadságharcos Magyar Távirati Iroda jelenti:

A clevelandi magyar egyesületek és egyházak közös emlékbizottsága úgy határozott, hogy az idei évfordulói ünnepséget az elmúlt évihez hasonlóan a politikai választások utáni első vasárnapon rendezi meg, hogy ilymódon az emlékezés nyugodtabb légkörben folyhassék le.

Az emlékbizottság dr. Lőtte Pál javaslatát elfogadva egyhangú szavazattal elhatározta továbbá, hogy a szabadságharc megünneplését a formális emlékezés mellett szabadságparlamenten történjék. A parlament — néhány rövid órában összesűrítve lehetőséget ad, hogy a jelenlevők, s maguk az előadók, felszólalók, hozzászólók meghallgathassák a jelentéseket a magyarországi és általában a Kárpátoktól övezett területek helyzetéről, különösen az ott élő magyarság sorsa tekintetében. A parlament központjában nívós ünnepi műsor követi a jelentéseket, melyen először szerepel Clevelandban, mint ünnepi szónok Gereben István, a Magyar Szabadságharcos Szövetség washingtoni irodájának vezetője. Az ülés fontos része lesz az 1973-as esztendő külpolitikai és belpolitikai lehetőségeinek elemzése s annak megtárgyalása,, hogy a magyar szabadságért folyó harcnak az amerikai magyarságra háruló része milyen kötelességeket és lehetőségeket rejt magában. Az előadások utón hozzászólások lesznek, majd végül az ünnepi ülés határozati javaslatait terjesztik elő.

A szabadságparlament november 12-én, vasárnap délután 2-kor kezdi meg tárgyalásait, délután 3-kor veszi kezdetét az ünnepi program, amelyet szünet beiktatása nélkül követ a parlament záró ülése (kb. 4 órakor). Résztvevőket szívesen látnak a parlament minden ülésére, melynek helyszíne a Statler Hotel. Az első ülésszak előadói Stirling György, újságíró, aki “Magyarország és a szabadságharc” címmel tart előadást, dr. Lelbach Antal, Löte Lajos és Sirchich László, akik az elszakított magyarság helyzetét vázolják. A második ülésszakon Gereben István “1956 öröksége címmel emlékezik meg a hősökről és számol be az elmúlt év munkájáról. Előreláthatólag felszólal Ralph Perk polgármester. Cleveland magyarsága részéről Menyhárt Sándor üdvözli a megjelenteket. A műsoron szerepel a Magyar Dalárda, Alapi Endre zongoraművész és a Magyar Iskola díjnyertes szavalója. A harmadik ülésszakon, dr. Eszterhás István tart előadást “Széttépett nép a külpolitikában” címmel. Pásztor László az amerikai nemzetiségi politika eredményeiről számol be.

Az előadások és felszólalások után kerül sor a hozzászólásokra, illetve határozati javaslatok beterjesztésére, valamint a határozatok meghozatalára. A szabadságparlament Nt. Elek Áron imájával s a Hiszekegy elmondásával veszi kezdetét és Ft. Vitéz Baán zárószavaival ér véget. A szabadságparlament elnöki tisztét dr. Löte Pál tölti be.

A hozzászólások során a magyar ifjúság képviselői >—> mint felkért hozzászólók fejtik ki véleményüket.

Minden magyart szeretettel hív és vár az ünnepély rendezősége.

Az orvos mondja: Dobja el a tablettákat, amelyek legfeljebb két évig hatásosak. Az olvasó kérdése nagyon fontos orvosi problémát hoz elő. Hogy egy gyógyszer menynyire és mennyi ideig hatásos sok mellékkörülménytől függ. Mindenesetre fontos, hogy a gyógyszeren dátum legyen. A háziasszonyok ebben az országban kifogásolják, ha élelmiszeken nincs a csomagolásra ráveeztve az, hogy meddig élvezhető. Orvosságnál ez még fontosabb. Ne feledjük el, hogy az egészségünk a legfontosabb és régi, romlott, vagy hatástalan gyógyszer nemcsak értéktelen, de netán ártalmas is lehet. Az orvosnak reá kell vezetnie a receptre hatékonyságának időpontját. Ne tartsunk évekig gyógyszereket, hanem dobjuk el a régieket. Jó példa az olvasó esete, mert a négy év előtt rendelt penicillin semmiesetre sem lehet hatásos, vagy gyógyitó. . (