Az Ujság, 1972 (52. évfolyam, 3-41. szám)

1972-01-20 / 3. szám

SECOND-CLASS POSTAGE PAID AT CLEVELAND. OHIO 44101, USA. RETURN REQUESTED KÁRPÁT PUBLISHING Co. INC. 1017 Fairfield Avenue, Cleveland, Ohio 44113 Telephone: (216) 696-3633 Beolvadt lap: KIS DONGÓ VOLUME 52. ÉVFOLYAM NO. 3. SZÁM 1972. JANUÁR 20. EGYES SZÁM ARA: 20 cenl "A SZOVJET TÁRSADALOM BETEG"! Vladimir Bukovszkit hét évi börtönre, kényszermun­kára és azt követően öt évi száműzetésre ítélték. Ez az ítélet még szovjet mértékkel mérve is, igen szigorú! A moszkvai kerületi bíróság a fiatal írót 12 évre megfosztotta szabad­ságától, csak azért, mert Bukovszki felhívta a figyelmet arra, hogy a szovjethatóságok, törvénysértés árán megfosztják a szovjet polgárokat alapvető jogaiktól. Nem első alkalom­mal történt, hogy a szovjet bíróságok börtönre, kényszer­­munkára küldik azokat, akik nem hajlandók lemondani a vélemény nyilvánítás alkotmányos jogainak gyakorlásáról. Bukovszki csak egyik tagja annak az imponáló, haza­fias csoportnak, amelyik a börtönt választotta, semhogy szolgailag alávesse magát a hatóságilag előírt és minden­kire kötelezőnek nyilvánított nézeteknek. Bukovszki nevét, perét, elitéltetésééig alig ismerték. Ez a körülmény az, amely némely tekintetben különösen fi­gyelemre méltóvá teszi esetét. A szabad világban széliében vitatják: ha a szovjet hatóság ilyen veszedelmesnek tekinti, úgyszólván ismeretlen fiatalember megmozdulását, akkor jogszolgáltatása, valamint politikai rendszere is beteg. A helyzet az, hogyha valamelyik szovjet bíróság, az állami tekintély aláásását rója valaki szemére, akkor a szovjet bün­tetőkönyv két cikkelyére való hivatkozással elítélik a vád­lottat. Ezzel azonban valójában csúfot űznek a törvény­­könyvből, mert semmibe veszik a szovjet alkotmány 125. szakaszát. Ez a szakasz, minden szovjet polgár számára biz­tosítja a szabadvélemény nyilvánítás jogát. A Bukovszki-itélet nyomán a szabadvilágban ismét felmerült az a kérdés: mi készteti a hatósági elnyomással szemben álló szovjet értelmiségiek maradi csoportját arra, hogy isszonyú személyes áldozat megkockáztatásának árán is, tovább halad a maga választotta úton. A tét kegyetlen: az aktiv ellenállónak számolnia kell állásának elvesztésével, házkutatások sorozatával is, a tit­kosrendőrségre történő ismételt beidézésre, ahol a közegek arra is kísérletet tesznek, hogy beszámíthatatlannak nyílná hassák és esetleg életfogytiglan elmegyógyintézetbe zá­rassák. És, ha ezt a sorsot elkerülni, akkor számolnia kell, börtönnel és kényszermunka táborral. Az élen álló értelmiség egyébként azt hangoztatja: azért tart ki, mert életbevágóan fontos, hogy legyen, aki gyakorolja a Szovjetunióban a szabadvélemény nyilvání­tás jogát. Azt hangoztatják, hogy olyan sérelmeket szellőztetnek nyilvánosan, olyan vitákat bírálnak hangosan, amelyek el­len milliók tiltakoznának -—< ha nem félnének a következ­ményektől. Az ellenállók között az a meggyőződés, hogy a szov­jetrendszeren belül rendszeressé kell tenni a tiltakozás hangját. Bukovszki bírái előtt ezt így fogalmazta meg: a szovjet társadalom beteg, betegsége a sztálini-kor­szák öröksége < a gyávaság! De, már megkezdődött a nagyközönség erkölcsi fel­világosításának folyamata, s ezt folyamatot már nem lehet megállítani . HŐS FIATALOK ÉLETMENTŐ TESTVÉRPÁR • NEVETSÉGES AKADÉKOSKODÁS • CSALÁDI KIRÁNDULÁS KUBÁBA • RAVASZ FOSZTOGATÓK • BEFAGYASZTOTT NŐ A FILMBEN ÉS A VALÓSÁGBAN 9 BETÖRÉS VAGY “BELÓGÁS” 9 MEG­OSZTOTT ÉLETÉRT MEGOSZTOTT MIL LIÓ Cleveland nyugati részén, a W. 61. utcában kora reggel kigyúlaclt egy ház. A földszinten lakó háztulajdo- ! nos 15 éves leánya, Rose Thorne felszaladt az első eme­letre, hogy az ott lakó családot felébressze. Ez még sikerült is neki, de visszatérni már nem tudott. A bátsó porcsról ugrott le 18 éves bátyja, Robert Thorne ölébe. Példáját követte a család két gyermeke, a 7 éves Michelle és az 5I éves Tracy is. Anyjuk, a 27 éves Susan Ross ugyancsak leugrott, de nem Robert Thorne ölébe, baném közvetlenül a földre. Mindhárman csak füstmérgezést és kisebb égési sebeket szenvedtek. A család fejét, a 36 éves Boyd Rosst, aki a második emeleti hálószobában aludt, holtan találták. Füstmérgezés ölte meg. A család életbenmaradt három tag­ját a 7 home-testvérpár lélekjelenléte és hősies magatartá­sa mentette meg. A tűz okát nem tudták megállapítani. Az | anyagi kárt 11.000 $ -ra becsülik. 7 ☆ ★ ★ A légikalózkodás lassan olyan fertőző betegséggé fa­jul, hogy alig akad hét, amikor újabb "előfordulásáról hírt ne hallanánk. A megelőzésére irányuló törekvés szinte csődöt mondott. Ezt igazolja az a nevetséges eset is, amely a Stouffei Grogshops (a híres Slouffer-étkezők vállalati központja) egyik főtisztviselőnőjét kártérítési per indítására késztette. A csinos és elegáns 50 éves Suelynn Gustafson a co­loradói Denverből, még 1970-ben, amikor Philadelphiában dolgozott, hatósági engedéllyel 52 mm-es revolvert vásárolt, amelyet rendőrsegileg is feljegyeztetett. A legyverviseiesi engedélyt azzal az indokolással kérte és kapta meg, hogy gyakran kénytelen a vállalat nagyobb összegű készpénzét magánál tartani, ezért a revolverre nemcsak önvédelmi szempontból, hanem a vállalati vagyon védelme érdekében is szüksége van. Az a feladata, hogy vállalatának a külön­böző városokban újabb és újabb éttermeket létesítsen. Philadelphiai feladatának elvégzése után a vállalat a minnesotai Bloomingtonba helyezte át. Mi sem természe­tesebb,, mint hogy revolverét oda is magával akarta vinni. Megkérdezte tehát a United Air Lines illetékes tisztviselő­jét, milyen eljárás szükséges ahhoz, hogy a revolvert a re­pülőn magával vihesse. Azt a felvilágosítást kapta, hogy a megadott helyen majd be kell mutatnia fegyverét, ame­lyet kiürítés után (hogy a légnyomás következtében vélet­lenül el ne süljön) minden további né Ikül magával vihet. Amikor Gustafson kisasszony beszállás előtt a megadott helyen jelentkezett revolverével, az ott szolgálatot teljesítő túlbuzgó tisztviselő két légirendőrt hívott. A gyanútlan höl­gyet letartóztatták, megmotozták, kihallgatták. Ennek a kellmetlenségeken kívül ^11 órai késés, a poggyászok el­­keveredése, megrongálódása lett a következménye. Revol­verét sem adták vissza. Felháborodása érthető. Joggal el­várható védelem helyett nevetséges akadékoskodásban ré­szesítették. A repülővállalattól bírósági keresettel most 26.000 $ kártérítést követel. ★ ☆ ★ ' ‘ ' " A * Pacific Southwest Airlines egyik repülője Sacra­­mentoból Los Angelesbe tartott, amikor San Francisco és Los Angeles között egy férfi 4és egy nő megint légikalóz­kodásra vetemedett. A férfinél visszafűrészelt kétcsövű puska, a nőnél pisztoly volt. A férfi durván megragadta az egyik utaskísérő haját, úgy kényszerítette a pilóta fülkéjébe. A nő az utasokat tartotta sakkban. Ölében kis bölcsőbe pólyáit csecsemő volt. A pilóta rádióján keresztül a légi­kalóz maga beszélt a repülőtér illetékes közegeivel. Feltöltő trakot és autóbuszokat rendelt a Iosangelesi repülőtérre. Kikötötte, hogy a gépjárművek első lámpáit oltsák ki, belső világítását ellenben hagyják fenn és senki más ne legyen rajtuk, csak a vezetők. A gép hajnali 4 óra után pár perccel szállt le a Iosangelesi repülőtéren, ahol 82 percig, tehát majdnem másfél óráig tartózkodott. A légikalózok a 138 utast szabadon engedték, de a három pilótát, a három szol­gálatban lévő utaskísérőt és a repülőn utazó, de szolgálaton kívül lévő négy másik utaskísérőt visszatartották. Azt kö­vetelték, hogy vigyék őket Kubába. Kívánságukat termé­szetesen teljesítették. Miamiban, a gépet újra fel is töltöt­ték, hogy a “családi kirándulás’ Kubába akadály nélkül lebonyolítható legyen. ★ ★ A 84 éves Mrs. Emma Cochran éppen a takarékból ballagott hazafelé, amikor két fiatal nő csatlakozott hozzá | és 5000 $-t kért tőle azzal a mesével, hogy az öreg asszony velük együtt 24.000 $-t talált, amiből, ha hallgat, 8000 $ ; az övé lesz. A 5000 $-os nyereség kilátásbahelyezése nem I hatotta meg Emma nénit. A hallgatás zálogaként kívánt • 5000 $-os előleg rendelkezésrebocsájtását megtagadta. A két no azonban később telkereste otthonában és 700 $-t kicsalt tőle. A napokban meg két férfi hívta fel telefonon. A‘/.t mondták neki, hogy ők rendőrök. Közölték vele, hogy a nők csalók voltak. Egyiket elfogták, a másikat azonban még keresik. Azt ajánlották, legjobb lesz, ha pénzét kiveszi a bankból, mert különben a szabadlábon lévő csaló nő valahogyan még azt is megszerzi magának. Mrs: Cochran elhitte a mesét. A két “detektívvel elment a Pioneer Savings and Loan irodájába és kivette betétjét. 5000 $-t utazási csekkekben, 500 $-t pedig készpénzben. A kész­pénzt rögtön átadta a detektívek ”-nek, az utazási csek­kekkel pedig elment velük a “Cuyahoga Savings Assn.’ - Iioz, hogy azokat is beváltsa. A pénztárosnak feltűnt a do­log. Hívta felettesét. Közben a “detektív ”-ek a náluk lévő 500 $ készpénzzel és a 2000 $ értékű utazási csekkel kere­ket oldottak. A 84 éves, hiszékeny asszony 3200 $-raI ká­rosult. A kanadai 1 oronto egyik távolbalátó-állomása filmet közvetített, amelyben Dean Martin detektív-szerepet ját­szott. Nyomozás közben —< a filmen .—■ felnyitotta a fa­gyasztószekrényt, mire abból jóalakú szőkeszépség bukott ki. A filmet együtt nézte végig négy ifjú: Catherine Cas­sidy, a 21 éves Charles Cassidy, a 19 éves John Moore és a 18 éves Layne Jackson. Figyelmük önkénytelenül arra a lezárt fagyasztó-szekrényre terelődött, amely december 1. óta a Cassidy-otthon ebédlőjében állt. Akkor költözött ugyanis a házba albérlőként a 58 éves David Wilfred Todd, aki fagyasztót különösképpen magával hozta. A fia­­talo k a filmben látottak után elhatározták, hogy felnyitják a szekrényt. Amint ezt megtették, legnagyobb megdö bbe­­nésükre a pulykapástétomok és zöldségek mögött fiatal, sö­téthajú nő testére bukkantak. Csupán rövid nadrág és melltartó volt rajta. Fejét törülközőbe takarták. Üjján jegy­gyűrű volt. A fiatalok rögtön arra gondoltak, hogy a nő csak Todd felesége lehetett. A rendőrség nyomozása iga­zolta feltevésüket. A szerencsétlen asszonyt 22 mm-es pus­kával lőtték fejbe. Teste a vizsgálat megállapítása szerint körülbelül hat hónap óta volt a fagyasztóban. Todd fele­sége, a 54 éves Grace Evelyn Todd, december 21 óta az eltűnt személyek nyilvántartásában szerepelt. Eltűnését az ontarioi Burlingtonban lakó édesanyja jelentette be akkor, mert már hosszú idő óta nem kapott leányáról hírt. A meg­gyilkolt asszonyt szomszédai július vége óta nem látták. Kfrdezősködésükre Todd azt válaszolta nekik, hogy fele­sége átment az Egyesült Államokba, ahol édesanyjánál tartózkodik. Todd-ot gyilkossággal vádolják és Ieartóztatták. » ★ it ★ A bűnözés világában is történnek humoros esetek. A detroiti rendőrség betörésről értesült. Amikor a járőr a tett színhelyére érkezett, legnagyobb meglepetésére egy 25 éves fiatalembert talált a tetővilágítási ablak rácsai közt fejjel lefelé lógva. A tűzoltókat kellett kihívni. Azok is csak úgy tudták a fiatalembert kiszabadítani, hogy előbb elvágták az ablak vasrácsait. A betörőjelölt Johann Dreschler ugyan­is megjárta kissé. Hiába vetette le magáról kabátját, amint fejjel lefelé az ablak rácsai közt be akart mászni, derékban elakadt. Se ki, se be. Amíg a rendőrök és tűzoltók kisza­badították, addig bizony alaposan összefázott. Ahogy végre talpra állították, kicsit szédelgett is. Nem tudták megálla­pítani róla, mennyi ideig lógott fejjel lefelé. Öntudata azonban büszke és erős maradt. Kihallgatása során a bíró­val heves vitába bocsátkozott. Tiltakozott az ellene emelt vád ellen, mert »—< mint mondta ' ő sohasem volt az épü­leten belül, ő csak lógott négy vagy öt óra hosszait kívülről befelé. Samuel H. Olsen bíró véleménye szerint ez a két­ségtelenül kellemetlen és kényelmetlen testhelyzet nem vál­­j toztat Johann Dreschler bűncselekményének kísérletén, j ezért csak 1000 $ biztosíték letétele ellenében volt hajlandó szabadlábra helyezni. ★ it ★ Á Ios angelesi Robert W. Kennedy bíró nem minden­napi esetben volt kénytelen dönteni. A per tárgya a vég­rendelet nélkül elhúnyt Juan Abel Vargas Jr. utazó ügy­nök hagyatéka volt, amelynek értékét az illetékes hatóságok 1,063.165 $-ban állapították meg. A pert nem tárgya, nem is annak értéke tette szokatlanná, hanem az a tény, hogj a hagyatékot az elhúnyt két felesége követelte magának. A vizsgálatok lefolytatása közben kiderült, hogy Vargas két szer kötött házasságot. Először 1929-ben, másodszor 1945 ben. Első házasságából két leánya és egy fia született. A legidősebb jelenleg 41 éves. Második házasságából eg^ fia és három lánya maradt. Az utóbbiak életkora 21 és 2: év közt van. 24 éven keresztül egyik asszony sem tudott TÚLLŐTT A CÉLON Bruce Biossat tudósító azt írja George McGovern sze­nátorról, hogy nem éri el céliát akkor, amikor a fiatalok őrangyalának tünteti fel magát. A Northwestern Egyetem Evanston kampuszán tartott beszédében arról beszélt, hogy mielő bb vonuljunk ki Viet Namból, amivel a hallgatóság nagyrésze egyet értett. A jelenlevők legnagyobb részben munkások — nem helyeselték azonban azt a javaslatát, hogy a Kanadába kimenekült katonaszökevényeknek a kor­­mány adjon amnesztiát. Ezeknek az embereknek fiai, isme­rősei, barátai közül sokan harcoltak Viet Namban és nem tartják helyesnek, hogy addig, amíg az ő hozzátartozóik éve­ket töltőitek, vagy töltenek katonai szolgálatban, addig azok, akik gyáván megszöktek, most büntetlenül visszajö­hessenek Amerikába, elfoglalhassák a mai munkanélküli­ség idején az elfoglalható állásokat és a markukba nevet­hessenek. A szenátornak tagadhatatlanul vannak hívei, de szél­sőséges elvei miatt komoly választó polgár meggondolja, hogy szavazatát reá adja. A választások még messze van­nak és senki sem tudja, hogy addig mi történhet. NEW YORK - Ralph J. Bunch e, az Egyesült Nem­zetek híres békecsinálójának halála őszinte részvétet keltett az egész világban. Nixon elnök Bunchet “korunk legna­gyobb béke-építőjének nevezi, aki 1949-b en Nobel díjat nyert. A 67 éves Bunche három ENSZ főtitkár kormány­zata alatt végezte áldásos munkáját; Trigve Lie, Dag Ham­marskjöld és U Thant idején. WASHINGTON -- Brig. Gen. John W. Donald­son, akit hat vietnami fegyvertelen polgár meggyilkolásá­val vádoltak, a hedsereg legifjabb vezető tisztje. A 47 éves brigadéros tábornok dicsérte a hadbíróság tárgyilagosságál és kijelentette az újságírók előtt, hogy karrierjét nem óhajt ja megszakítani és a hazát továbbra is szolgálni óhajtja. A tábornok egyenruhában, mellét kitüntetések soraival díszít EGY ELFERDÍTETT ELNÖKI NYILATKOZAI BONYODALMAIRÓL Nixon elnöknek, az elmúlt vasárnap a CB S-m unka­társának adott nyilatkozata nem kis vihart kavart fel az Egyesült Államok sajtó, rádió és TV munkatársai között. A vita, tulajdonképpen két kérdés körül forog. Az egyik kérdés, az Egyesült Államok felajánlotta-e az amerikai fegyveres erők kivonását Vietnámból, az amerikai hadifog­lyok szabadonbocsátása fejében, miután, állítólag, nyilat­kozatában az elnök ezt mondta volna. A másik pedig az, hogy nyilatkozatában az elnök va­lóban akarja-e sejttetni, mint egyesek gondolják, hogy az amerikai biztosítása? Ami az első pontot illeti: Nixon elnök kijelentette, hogy a hírközlő szervek elferdítették erre vonatkozó nyilat­kozatát. A CBS-munkatársa, az interjú során, azt a kérdést tette fel az elnöknek, hogy az Egyesült Államok miért nem ajánlotta fel egyszerűen a csapatok kivonását, a hadifoglyok szabadonbocsátása fejében? Az elnök azt válaszolta, hogy ezt a kérdést bonyolult minősége folytán nem lehet ilyen egyszerűen megoldani. Ezt a gondolatot már felvetette egy amerikai szenátor is és az északvietnámiak mereven elzárkóztak előle . Az elnök tehát, állítják egyesek, olyan látszatot akar! kelteni, hogy az Egyesült Államok a hadifoglyok fejében, hivatalosan felajánlotta a kivonulást. Ez pedig nem felel meg a tényeknek. Utána megszólalt a szóban forgó szenátor, McGovern, aki a demokraták elnökjelöltségére pályázik az idén és nyi­latkozatában élesen megtámadta az elnököt. “Egyszerűen nem igaz mondotta a szenátor , és az elnök is tudja, hogy nem igaz az, hogy párizsi delegátu­saink valaha is megvitatták volna a kommunistákkal a teljes kivonulást Indókínából a hadifoglyok szabcidonbocsátásá­­iml kapcsolatban. ” Egyes megfigyelők szerint ez az egész vita abból szár­mazik, hogy különböző módon értelmezik azt, ami Párizs­ban történt tavaly, amikor a demokrata szenátor megbe­szélést folytatott a Vietkong és Északvietnám képviselőivel. A kommunisták a hét pontból álló béketerv részeként felajánlották, hogy megvitatják a hadifoglyok szabadonbo­­csátásának kérdését. Az Egyesült Államoknak ezzel szem­ben meg kellett volna állapítania haderejének kivonási ha­tár-idejét. Egyesek azt gondolták, hogy Hanoi kész lenne a fog­lyokat szabadon bocsátani, minden további feltétel nélkül. És, nem ragaszkodnak pl. ahhoz, hogy a Egyesült Államok szüntesse be a saigoni kormány minden támogatását. A Fehér-Ház azonban hivatkozik arra, hogy amikoi tisztázni próbálták az északvietnámi álláspontot, akkor ki­derült, hogy Hanoi a saigoni kormány mindennemű támoj gatásának a beszüntetését követeli. Ezt Washington ter­mészetesen. nem fogadhatta el, mint feltételt. Nixon elnök tehát megvan győződve arról, hogy tör­tént amerikai ajánlat és ezt elutasították. A demokrata szenátornak viszont az a véleménye, hogy az Egyesült Ál­lamok hivatalosan soha nem tett ilyen ajánlatot! És, ha tett volna a másik oldal elfogadja! A vita másik pontja az a kijelentése az elnöknek, amit hallgatóságának egyrésze úgy tekint, mint az amerikai po­litika fordulatát. Az elnök ugyanis nagy súlyt helyezett nyilatkozatá­ban az amerikai foglyok szabadonbocsátására. És, kijelen­tette, hogy valamennyi katonának Vietnámban kell ma­radnia, amig a foglyok haza nem kerülnek. Az elnök azon­ban nem tett említést arról az amerikai feltételről, hogy a délvietnámi kormánynak reális kilátásai vannak a fennma­radásra. Ez, azelőtt mindig szerepelt a feltételek között. Ezzel a kérdéssel kapcsolatban a Fehér Ház magya­rázó nyilatkozatot adott ki. A nyilatkozat hangsúlyozza, hogy nincsen szó fordulatról az amerikai politikában. másikról. A két család csak a temetésen találkozott először. Természetesen mindkét asszony önmagát tekintette törvé­nyes feleségnek, ezért mindkettő pert indított a jelentős ér­tékű hagyatékért. A bíró hiába kutatott a felső bíróságok gyakorlatában olyan döntés után, amelyet hasonló esetben hoztak volna, ezért saját belátása szerint úgy ítéltekezett, hogy az asszonyok, akik közt az elhúnyt megosztotta életét, osztozzanak meg hagyatékán is. Egyik sem lesz milliomos, mert a milliós hagyatéknak mindegyik csak a felét örököl­heti. A vizsgálatok során az elhúnytról az is kiderült, hogy a perui Limában és a columbiai Bogotában is maradt egy­­egy özvegye, de egyik sem indított pert a hagyatékért. Ezek után az már nem is igen érdekes, hogy az egyik motel tiszt­viselőnőjének tanúvallomása szerint a milliomos utazó ügy­nök életének utolsó két évében 78 ízben szállt meg a mo­telben és minden éjjel más nő volt vele. Nem természetes

Next

/
Thumbnails
Contents