Az Ujság, 1971 (51. évfolyam, 43. szám)
1971-11-11 / 43. szám
4. OLDAL AZ ÚJSÁG 1971. NOVEMBER lí. ANGÉLÁT AUTO BODY 6817 LORAIN AVE. Phone: 961-4725 Cleveland nyugati oldalának legrégibb magyar autójavitó üzeme. Magyar tulajdonos: MAXIM ERNŐ SZAKÁCS R. JÓZSEF 2942 CORYDON CLEVELAND HTS. • PLUMBING AND HEATING • Mindenfajta SZERELŐ és FŰTÉSI MUNKA Javítás és UJ munka egyaránt. Telefon: 932-8510 HALLGASSA! AZ ÉSZAK-OHIO MAGYAROK LEGKEDVESEBB MAGYAR RÁDIÓMŰSORÁT: Észak-Ohio Magyar Hangját " 'XMV 'Át i. ? . * * . _ f ; . MELYET MINDEN ESTE 7:30 ÓRAKOR CLEVELANDBÓL SUGÁRZUNK A WZAK—FM RÁDIÓ 93.1 MC-ÁN Minden este jelentkezünk Magyar Szivek Muzsikájával és a magyar szellemerkölcsi értékek őszinte tolmácsolásával. Munkatársak: Krasznai Mária. Krasznai Antal, Kossányi Miklós — Nt. Dömötör Tibor, Fáy Ferenc, Kossányi József, Ft. Kővári Károly,Márfy Lóránt, Dr. Molnár Zsigmondi, Dr. Nádas Jáns, Nehéz Ferenc, Prof. Oszlányi Róbert, Szathmáry Lajos, Szeleczky Zita, Wass Albert. ANYAI SZERETET írta: Kemény Julia i— Folytatás i—> — Mit tud már a magamfajta öregasszony a fiataloknak tanácsolni? Sok minden történt azóta, édes leányom, amióta te mitőlunk elmentél. Volt örömünk is, bánatunk is A másik szobából gyermekkarig hallatszott: — Nagyikám, ki van itt? Kivel beszélsz? — kérdezte egy szőke kisleány, aki kidugta fejét az ajtón és amikor meglátta Rozit, Hirtelen visszahúzódott és becsukta az ajtót maga mögött. Bodocsiné otthagyta Rozit állni és beszólt a kisleánynak: r— Gyere csak, gyere csak, Klárikám. Ez a néni valamikor a mi leányunk volt, de már régen elment tőlünk. Most visszajött látogatóba. Gyere, köszönj neki szépen . . . Klárika kivánncsian nézte Rozit és amikor látta, hogy reámosolyog, bátran visszamosolygott reá. Bodocsiné azt mondta Rozinak: — Ez az én kis unokám, Klárika, a Nándi fiam leánykája. Rozi nézte a gyermeket és arra gondolt, hogy mennyire hasonlít az édesapjára. Azután hallotta, hogy a kisleánynak nincs anyja, mert a fiatal asszony belehalt a gyermekszülésbe. Rozi azt sem tudta, hogy az ügyvéd úr megnősült és nagyon sajnálta öt, hogy ilyen korán elvesztette fiatal feleségét. Bodocsiné megmutatta az asszony fényképét és sokat beszélt arról, hogy milyen szép volt és milyen jó volt. ' Sohsem volt beteg a lelkem. Ki gondolta volna, hogy belehal a szülésbe? Még igazán szerencse, hogy az orvosok a gyermeket meg tudták menteni, mert a kisleány élete is veszélyben volt. A fiam sokáig lelki beteg volt és még most sem heverte ki a nagy csapást. Itt lakik velem, a gyermekkel együtt, de én már öreg vagyok és ennek a kisleánynak anyára lenne szüksége. A fiam udvarolgat is a leányoknak, asszonyoknak, de egyelőre nem szándékozik ismét megnősülni. Képzelheted, hogy az asszonyok mennyire utána vannak . . . Nem azért mondom, mert az én fiam, de valóban nagyon szép férfi . . . .—- Mind ig is szép volt! i—■ mondta Rozi mély meggyő ződéssel. Soká beszélgettek még és közben este lett. Rozi nem mert nekivágni az útnak a sötétben és különben is beszélni akart Bodocsi ügyvéddel és kérni a tanácsát, hogy mihez kezdjen, hogy rendesebben nevelhesse gyermekeit. Hat órakor az ügyvéd hazajött és meglepte őt, hogy Rozi őket meg látogatta. Mindig szerette ezt a szelíd, jó teremtést, aki nem volt olyan, mint a többi szolgáló. Rozi nem cicázott a legényekkel, nem maradt ki későig, hanem erkölcsös jó leány volt és tulajdonképpen András volt az első komoly udvarlója, aki el is vette feleségül. Az ügyvéd jól emlékezett a derék legényre is. — Hogy van a férje. Rozika? — kérdezte tőle. — Sajnos, özvegy vagyok, — válaszolta Rozi, de nem sírt, csak komolyan, csendesen beszélt. — Azért is jöttem ügyvéd úrhoz, hogy nekem tanácsot adjon. Nekem négy kisfiam van, akiket szeretnék tisztességesen felnevelni. De csak kis nyugdíjam van a rézbányától és abból nem sokra telik. El nem járhatok dolgozni, mert a gyermekeknek szükségük van az anyjukra. Azért jöttem, hogy megkérdezzem, hogy mit tehetek, hogyan segíthetek a sorsomon. — Maga soha más munkát nem végzett életében, csak a házi munkát, — mondta az ügyvéd. —- Habár fiatal és egészséges, de nem olyan erős, hogy valami nehéz gyári munkát vállalhatna. Talán, ha beköltöznék a városba, jobb lenne!? — mondta Rozi sóhajtva. —A városban az élet drágább és a megélhetés még nehezebb, különösen négy kis gyermekkel. Hány évesek a gyermekei? <—< Miska nyolc éves, Jankó hat és fél, Pista öt és Andris három. Bizony még kicsinyek. Még sokat kell küzdenem, amíg fel tudom őket nevelni. — Rozika! — mondta az ügyvéd, mialatt anyja a kisleánnyal a konyhában foglalatoskodott. — Tudja, hogy én hat év előtt megnősültem? — Igen, az édesanyja említette. Sajnálom, hogy olyan fiatalon vesztette el a feleségét. — Bizony, nagyon fiatal volt szegény és szép, jó aszszony. Nagyon boldogok voltunk és örültünk, hogy gyermekünk lesz. Szegény már nem látta meg a gyermeket. Vérmérgezésben halt meg. — Az én jó férjem halálát is vérmérgezés okozta! — szólt közbe Rozi. —< Az orvosok követtek el hanyagságot. Persze nem tettem senki ellen feljelentést, mert azzal nem tudom viszszahozni a drága feleségemet. Ö nincs többé, de itt van Klárika, akit most az anyám nevel. De nem való neki e? a strapa. Erős cukorbaja van és inkább önmagára kellene vigyáznia, mint egy 5 éves gyermekre. Arra gonjdoltam már, hogy valami gyermekintézetbe adom, de a kisleány nagyon KÁRPÁT NYOMDA VÁLLAL: • KÖNYVKIADÁST • UJSAGNYOMÁST • NYOMTATVÁNYOKAT • NÉVJEGYEK • BORÍTÉKOK • LEVÉLPAPÍROK • NYOMÁSÁT! Keressen fel: 1017 Fairfield Ave., Cleveland, Ohio 44113 Hívja telefonon: (216) 696-3635 élénk gyermek és az anyám nem szoktatta fegyelemhez. Nehéz dolga lenne egy intézetben. — Bizony nem könnyű gyermekeket nevelni, de különösen nehéz egyetlen gyermeket nevelni. Nekem négy fiam van, én legjobban tudom, hogy nem könnyű dolog. De nálunk ott van az erdő, ott van a szabad tér, ahol a gyermekek játszhatnak, mozoghatnak. Elképzelem, milyen nehéz a tekintetes asszonynak ebben az előrehaladott korban egy városi lakásban nevelni a kisleányt akkor, ha ő maga sem egészséges. ^ — Nekem most hirtelen eszembe jutott valami! — mondta az ügyvéd. — Magának van négy gyermeke és nagy szüksége van egy kis jövedelemre. Nekem pedig egy gyermekem van, akinek szüksége volna egy otthonra. Akár egy intézetben, akár magánotthonban. Arra gondolok, hogy maga talán elvállalhatná a kisleányom nevelését addig, amig ő iskolába nem kerül. Úgy sem természetes dolog az, hogy egy gyermeket a nagyanyja nevelje. Elvállalná Klárika tartását és nevelését? Én jól megfizetem, mert hiszen az intézetben is rendesen kellene fizetnem. Elhatároztam, hogy semmi esetre sem hagyom az anyámnál. Anyámnak sok a munka, a gyermek idegesíti is, bármennyire szereti és a kisleányt úgy elrontja, elkényeszteti, hogy az nem fog jóra vezetni . . . — Gondolja az ügyvéd úr, hogy én alkalmas vagyok arra, hogy egy úri kisleányt neveljek? — Nemcsak gondolom, hanem tudom is. Magától a gyermek csak jót tanulhat. Jól emlékszem én magára. Tudom, milyen jó leány volt és bizonyára most is olyan . . . Mii yenek a fiai? Nagyon rakoncátlanok? Az én nagy fiam, a Miska, olyan, mint egy kis apa. Ügy vigyáz a kisebbekre, hogy őreá nyugodtan reá bízhatja ügyvéd úr a kisleányát. Jankó csintalan, élénk gyerek, de nem rossz. Pisti csendes és nem sok vizet zavar, a legkisebb fiam, Andris még csak három éves és mindenben a nagyobbakat utánozza. Nem sok bajom van a gyerekekkel, inkább gondom van reájuk, hogy miből öltöztessem és tápláljam őket . . . — Jól van. Rozika! Vállalja csak el nyugodtan Klárikát, nem fogja megbánni. Klári nagyon elkényeztetett gyerek és eleinte nem lesz könnyű dolga vele, de biztos vagyok benne, hogy maga fogja tudni, hogyan bánjék vele.-— Ügyvéd úr! Nem vagyunk innen olyan messze. Ha a gyermek nem szeret majd nálunk maradni, akkor viszszahozom ide. Megpróbálhatjuk a dolgot. Én nagyon szeretem a tekintetes asszonyt, aki úgy bánt velem, mintha a leánya lennék. ígérem, hogy jó leszek a kisleányhoz és szükségem is van a pénzre, amit az ügyvéd úr fizet érte. Ha kapok pénzt, akkor nem kell eljárnom dolgozni és magam viselhetem gondját a saját gyermekeimnek és Klárikának is. Bodocsiné nagyon meglepődött azon, hogy fia Klárikát Rozival elengedte. Nem ellenkezett, mert őmaga is belátta, hogy a kisleánynak jobb lesz a fiatal környezet és tudta, hogy neki szüksége van pihenésre. Hiába, egy gyermeket nem nevelhet a nagyszülője. Bodocsi ügyvéd vitte haza autóján Rozikát és Klárikát. Amikor meglátta a rozzant viskót, amelyben az özvegy a négy gyermekével lakik, megijedt és arra gondolt, vajon mit fog szólni az elkényesztetett gyermek ehhez a sivár otthonhoz. Tévedett, mert Klárika egyáltalában nem látta a szegénységet, ellenben a hatalmas fenyőfákat nézte, amelyek a házacskát körülvették és amikor a négy kisfiú kirohant a házból, hogy anyjukat üdvözöljék, a kisleány csodálkozva állt meg és csak nézett. Rozika egyenként mutatta be gyermeinek Klárikát. Az ügyvéd figyelte a gyermekeket. Nem volt közöttük semmi idegenség. Oly hamar barátkoztak össze, mintha készültek volna a találkozásra. Rozi bevitte a vendéget a házba, ahol aránylagos rend volt ahhoz képest, hogy a négy gyermek másodnapja egyedül volt a házban és nem várt vendéget. Rozi behívta Miskát és lelkére kötötte, hogy vigyázzon Klárikára és ne verekedjenek a többi gyerekek a kisleánnyal, mert egy leány sokkal érzékenyebb egy fiúgyermeknél. Miska olyan komoly arccal felelt anyjának, hogy az ügyvéd csodálkozott: —- Természetesen vigyázni fogok Klárikára, hogy a fiúk ne verekedjenek vele. Én soha nem szoktam leányokkal birkózni, verekedni, igaz, hogy fiúkkal is ritkán, mert nem vagyok verekedős. Ennek a kisleánynak olyan finom ruhája van, hogy kár volna összepiszkítani. Ha édesanyám őt elhozta ide, én vigyázni fogok reá . . . Hiszen ő még kicsi leány és én nagy fiú vagyok. — Miska! Klárika nem vendég a mi házunkban. O itt fog lakni nálunk és itt marad addig, amíg iskolába nem jár. Te már nagy fiú vagy, tudod, hogy hogyan védjed őt meg. Mutasd meg, hogy te vagy a legidősebb fiú a házban és meg tudod őt óvni mindentől. —1 De édesanyám, mi baj is várna itt Klárikára. Van itt elég leány a faluban és soha senkinek nem történik baja. Az igaz! De Klárika nem olyan, mint a többi leány. O városi kisleány, nincs hozzászokva az itteni élethez. Neked kell vigyázni, hogy megszokja az erdőt és ne sírjon a város után, ne vágyjon a nagymamája és papája után . . . «— Ha itt marad, akkor megszokik itt. Az biztos. Mégis csak jobb itt, mint a városban. Nem igaz? Itt játszhat, ugrálhat, szaladgálhat kedve szerint. — Honnan tudod azt te, te kis bölcs? — kérdezte az ügyvéd nevetve. Miska kiment a többi gyermekhez és mire Bodocsi elment, a gyermekek ott fogócskáztak a domboldalon és Bodocsi arra gondolt, hogy mennyivel egészségesebb élet a gyermeknek a szabad tiszta fenyvesekben szaladgálni, mint a városi lakásban bezárkózni. Megbízott Roziban és Miskában. Bodocsi ügyvéd anyjával együtt minden hét végén meglátogatták Rozikát és örömmel látták, hogy a kisleány arcára rózsákat festett a magaslati napsugár és a gyermek megerősödött, izmosodott és meglátszott rajta, hogy boldog új otthonában. Bodocsi azt akarta, hogy az iskoláit a városi elemiben végezze, de amikor eljött az idő, hogy Klárika az első osztályba került, ugyanakkor kezdte el az iskolát Rozi Pisti fia is. Klári sírt, hogy ő nem akar elmenni anyjától és testvéreitől. Rozit anyjának szólította, úgy mint a fiúk és a fiúkat testvéreinek nevezte. Bodocsi félt, hogy a falusi iskola nem lesz elég jó a leányának, de amikor felkereste a tanítónőt, csodálkozva tapasztalta, hogy milyen intelligens és művelt nő. Megkérte, hogy fordítson nagy gondot az ő gyermekére, mire a tanítónő azt mondta, hogy ő nem ismer kivételt a tanítványok között és ha az ügyvéd úrnak nem elég jó az ő tanítása, akkor vigye a kisleányát más iskolába. Bodocsinak tetszett ez a nyilatkozat és Klári iskoláit a hegyi munkások, pásztorok, bányászok gyermekeivel együtt végezte. Szerette pajtásait és nem vágyott a városba. Az iskola dísznövendéke Miska volt. A tanítónő azt mondta Rozinak, hogy vétek eftnek a kiváló gyermeknek tanítását elhanyagolni. Ez nagyon fájt Rozinak, de nem tudott rajta változtatni, mert kis nyugdíjából és a Kláriért kapott pénzből éppen hogy el tudta tartani a családot; arról, hogy Miskát magasabb iskolába járathassa, szó sem lehetett. Bodocsi állandóan bejárt az iskolába és érdeklődött Klári haladása iránt. A kisleány jól tanult és a tanítónő megnyugtatta Bodocsit, hogy a negyedik elemi osztály elvégzése után elviheti leányát és beírathatja a gyöngyösi gimnáziumba. Amikor Miska a negyedik osztályt végezte, akkor a kerületi tanfelügyelő látogatást tett az iskolában és feltűnt neki a fiú átlagon felüli intelligenciája. Megkérdezte a tanítónőt, hogy kinek a fia Miska és sajnálkozva hallotta, hogy egy szegény négy-gyermekes özvegynek a fia, aki legfeljebb hat elemit végezhet, mert nem áll módjában tovább tanulni. A tanfelügyelő felterjesztette Miskát ösztöndíjra és a Kultuszminisztérium 500 pengő ösztöndíjat és gimnáziumi tandíjmentességet szavazott meg a fiúnak. Rozi rendkívül büszke és boldog volt. Tudta ő nagyon jól, hogy az ő fia milyen okos, tehetséges és szorgalmas, de ilyen nagy örömre nem volt elkészülve. Misk a akkor már tiz esztendős volt és a fiatalabb gyermekeknek ő volt a védője, támasza. Az anya nehezen vált meg tőle, de Jankó váltig erősködött, hogy ő majd átveszi Miska helyét és ő vigyáz a kisebbekre, köztük, természetesen, Klárikára is. Bodocsi bátorította Rozit, hogy fiából bizonyára még nagy ember lesz és még sok sikert ér majd el az életben, hiszen előtte van a jövő. Egy napon Bodocsi azzal a hírrel lepte meg Rozit, hogy megnősül és magával akarja vinni Klárit új otthonába. Kérte Rozit, hogy közölje kíméletesen a hírt a kisleánnyal, mert ő azt hiszi, hogy erre Rozi a legalkalmasabb. Amikor Rozi megmondta Klárikának, hogy apja megnősül és mostohaanyja őt nagy szeretettel várja, a gyermek sírva fakadt: — Édesanyám, — mondta, mert így nevezte Rozit, — én nem ismertem az életben más anyát, csak téged. Én téged szeretlek és én nálad akarok maradni. Szeretem a fiúkat is és úgy érzem, hogy ők a testvéreim. Én félek egy mostohától, nagyon félek. Akkor még inkább a nagymamád hoz mennék vissza, mint őhozzá, egy idegenhez. Az édesapád felesége a te anyád és az nem idegen. Te engem édesanyádnak szólítasz, de én nem vagyok az édesanyád. Én egy megfizetett alkalmazott vagyok, aki pénzért vállalta el a te tartásodat. . . — Folytatjuk — AMEDDIG LEHET Bach-rendszer alatt egy előkelő német azt kérdezte Deák Ferenctől: — Hát ön lehetetlennek tartja, hogy Magyarország elnémetesedjék? Lehetetlenség éppen nincs benne. — Hát akkor miért nem adják meg magukat? <—f Uram, ha az orvos azt mondaná önnek, elélhet még egy darabig, de meghalhai ma is, mit tenne ön? t-« Élnék, ameddig lehet. — Nohát, mi is megpróbáljuk mint magyarok élni mindaddig, amíg lehet. * * * Sétáról tér haza a kisfiú az apjával. Otthon megfogja a telefont, aztán a papájához fordul: <— A mama nemrég mehetett el hazulról, még forró a kagyló. EGYETLEN CLEVELANDI VENDÉGSZEREPLÉS A VILÁGHÍRŰ, 110 TAGÚ BUDAPESTI SZIMFONIKUS ZENEKAR LEHEL GYÖRGY KARMESTER VEZÉNYLETE ALATT VASÁRNAP, NOVEMBER 21 -ÉN ESTE 6 ÓRAKOR a belvárosi ALLEN THEATREBEN (Euclid Avenue és East 14th Street PLAYHOUSE SQUARE ASSOCIATION RENDEZÉSÉBEN Helyárak: $6.50, $5.50, $4.50 és $3.50. Jegyek elővételben megvásárolhatók: A Playhouse Square Association irodájában, Bulkley Bldg., 1501 Euclid Ave. (Tel.: 52 5-1755), a Richman Brothers és Burrows könyvüzletében, valamit a következő magy ar üzletekben: NÁDAS BUSINESS SERVICE, 1425 Grace Ave. (Teh: 521-5526 vagy 226-8868), SZAPPANOS RECORD SHOP, 3046 E. 123rd St. (Teh: 561-5523 ). NE MULASSZA EL AZ ÉV LEGNAGYOBB MAGYAR ESEMÉNYÉT! Gondoskodjék helyéről előre!- FIZESSEN ELŐ! -AZ ÚJSÁG hetenkint jelenik meg.- ITT VÁGJA KI ÉS KÜLDJE BE -Mellékeltem küldök----------dollárt AZ ÚJSÁG előfizetésére. Előfizetésem lejár: 19-----év----------hó------------n Előfizetés egy évre $10.00, félévre $6.00 Régi előfizető □ Üj előfizető □ Nevem: ........................................................................................... Ulca, házszám: ........................................................................... Város: ............................................................................................ Állam:............................................. Zipcode:...................... • Kérjük pontosan és olvashatóan kitölteni ®
