Az Ujság, 1970 (50. évfolyam, 7-51. szám)

1970-12-31 / 51. szám

VOLUME 50. ÉVFOLYAM - NO. 51. SZÁM. W

1070. DECEMBER 31.

EGYES SZÁM ÁRA: 20 cent.

UJ KILÁTÁS AZ ÉRELMESZESEDÉS MEGELŐZÉSÉRE ÉS GYÓGYÍTÁSÁRA

“Nincs még biztos eljárás az érelmeszesedés megelőzésére , írja a jólismert “MERCK KÉZIKÖNYV a Betegségek Megállapítására és Gyógyítására ((11. kiadás, 1966, 215. old.) A könyvben alkalmazott “atherosclosis” kifejezés csupán egy kissé speciálisabb fogalom, mint az “arteriosclerosis”, a betegség eredeti elnevezése. Ezek értelmében, ugyanezen könyv részletes megállapításai szerint is, az eddigi gyógyszeres és étrendi próbálkozások ezen betegséggel szemben nem mutatkoztak jelentékenyen eredményesnek, amiért is a mai orvostudomány az érelmeszesedést hajlamos a “korral járó” kényszerű betegségnek tekinteni. A magasabb korú egyének valóban igen magas, talán 30%-ukban is többékevésbé szenvednek benne. Ha halálozási aránya mégsem ennyire magas, bár a legnagyobbak között van, ez bizonyára csupán azért van, mivel esetleges egyidejűleg szenvedett, gyorsabb kimenetelű egyéb súlyos betegségek (rák, fertőzések, tüdőgyulladás, stb.) hamarább végeznek a beteggel.

A betegség lehetséges közelebbi okai között leginkább az étrenddel velejárókat említik, tekintettel a betegség folyamán az erekben mindig kifejlődő, főleg egyes zsíros anyagokkal kapcsolatos képződményekre. Ilyen értelemben az okok közé kell számítanunk azonban a szervezet esetleges magasabb kalcium-tartalmat is, tekintettel a betegség későbbi folyamán az erekben jól megállapítható meszes lerakódásokra.

A szerző így érdemesnek látta foglalkozni azzal a gondolattal, hogy egyes zsíros anyagok étrendi csökkentéséhez hasonlóan nem lenne-e kedvező a szervezet esetleges túlzott kalcium-tartalmának csökkentése is. Ennek megvalósítására alkalmasnak látszott a szerző egy korábbi biztos felismerése, hogy a szervezetbe juttatott C-vitamin már mérsékelt mennyiségei is számottevően fokozzák a kalciumnak a vizelettel való kiválasztását.

Ennek az elgondolásnak óvatos gyakorlati kivitelét kezdő adagként 50 milligramm C-vitamin alkalmazásával látta megfelelőnek, mint annak még nagyon mérsékelt, de talán már észlelhető hatású mennyiségével. Ha ez a mennyiség bármily csekély kedvező hatást okozna, minden valószínűség szerint kedvezőtlen mellékhatások nélkül, akkor 3 nap múlva ugyanilyen adaggal tervezte azt folytatandónak és így tovább, a gondosan megfigyelt tapasztalatoktól téve függővé az eljárás- úbbi kivitelét, egy ilyen óvatos, de éppen ezért feltehetőleg hosszadalmas eljárás formájában.

Maga az anyag bárki által szabadon, tehát pl. orvosi rendelés nélkül is beszerezhető. Ennek értelmében legalább is ilyen mérsékelt adagja mai ismereteink szerint, sőt az U.S.-ben hivatalosan a Food and Drug Administration szerint is, távolról sem tekinthető “veszedelmes -nek. Az orvosi gyakorlat ennél jóval nagyobb mindennapos adagokat is rendelhet, bár nemrégen szenvedett sárgaság utáni alkalmazását a szerző inkább nem javasolja.

így a szerző feljogosítva érezte magát, hogy legszűkebb barátai és ismerősei körében esetleg előforduló érelmeszesedéses esetekben, akárcsak mérsékelt siker reményében is, az elgondolást megkísérelni javasolja, amit az évek során számbajött néhány személy örömmel és “saját felelősségére’ el is fogadott, tudomásuk lévén a szerző más tudományok területén is elért kutatói eredményeiről.

Az így vizsgált néhány eset (mind külföldön), még aránylag könnyű természetű volt, inkább csak kezdeti szubjektív panaszokkal (gyengeség, szédülés, kisebb fájdalmak), bár az egyik esetben ezek már tartósan és nagyon nyomasztóan komolyak voltak.

Magának a szerzőnek is legnagyobb meglepetésére a mutatkozott gyógyhatások kivétel nélkül minden várakozást messze felülmúlóan és egyöntetűen olyannyira kedvezőek voltak több tekintetben is, hogy talán maga a szerző is alig tudná elhinni, Ka nem személyesen beszélt volna az érintett személyekkel. Már az első adag C-vitamin-t követő napokban is valamennyien panaszaik jól érezhető csökkenését jelezték minden hátrányos mellékhatás nélkül s így határozottan kívánták az eljárás folytatását. A további, harmadnaponkint szedett adagokra is a javulás oly meglepően gyors volt, hogy mór néhány (az egyik esetben csupán három) adag után ők maguk jelezték, hogy egyelőre nem is látják szükségesnek további gyógyszer szedését, ami így be is lett szüntetve. Még a fentemlített, aránylag legkomolyabb esetben is így volt kb. 5 adag után, de ott 100 mg volt az egyszeri adag.

A szerző ma már ezt a nagyobb adagot sem látná szükségesnek, mivel, a várakozást szintén messze felülmúlóan, a hatás olyannyira tartósnak látszik, hogy ezáltal a kisebb adagok hatásai összegeződhetnek, tehát sietség nem látszik szükségesnek, főleg talán éppen súlyosabb esetekben. (L. később is.) Az említett legkomolyabb esetben érintett személlyel a szerző találkozott kb. 12 (tizenkettő!) évvel később és gyakorlatilag kifogástalan állapotban találta, teljesen mentesen régi panaszaitól a kezelés időközbeni ismétlése nélkül: ez volt a legnagyobb és szinte rejtélyes meglepetés. Hogyan lehet az, hogy ez a “korral járó” betegség ennyi idő múltán sem lépett fel újra? Talán az életkörülmények időközbeni változása miatt? A könnyebb esetekben a szerzőnek csak néhány héten-hónapon belül volt alkalma értesülnie, hogy panaszaik nem jelentkeztek újra. Ezek a tapasztalatok kedvező kilátásokat látszanak nyújtani a betegség megelőzésére. Nyilvánvaló azonban, hogy a szokásos táplálkozás C-vitamin —- nívója gyakran nem eléggé hatásos ebből a szempontból, szemben az olykori óvatosan magasabb egyes adagokkal, viszont állandó magasabb adagolásának lehetnek más nemkívánatos hatásai.

Nem valószínű, hogy az itt említett kedvező tapasztalatok csupán véletlenek összetalálkozása lenne, de bizonyosan nem is eltúlzott megfigyelések, ezért már ez a néhány eset is számos új kérdést vet fel. Máris lehetségesnek látszik, hogy a C-vitamin meglepő hatékonysága nem csupán a szervezet kalcium-tartalmának egyszerű csökkentésén alapulhat. A betegség előrehaladottabb esetei bizonyosan nem ilyen egyszerűen, stb., stb. A tapasztalt ked-NEW PROSPECT FOR THE PREVENTION AND TREATMENT OF ARTERIOSCLEROSIS

“No sure means of preventing atherosclerosis have been found”, as stated by the well- known "MERCK MANUAL of Diagnosis and Therapy’ (llth ed., 1966, p. 215). Hence this is so also for arteriosclerosis, the former being only a somewhat specific view of the latter. These mean, as contained also in the detailed statements of that book, that the till now tried drugs and regimen experiments against this illness have not been proved significantly successful. Thus actual medical science is inclined to consider arteriosclerosis as an illness forced by age . Older individuals really suffer more or less from it in a very high per cent, perhaps in about 80%. 11 its mortality, nevertheless, is not so high, although being among the highest ones, this surely is so only because possible simultaneously suffered, more rapidly developing other grave illnesses (cancer, infections, pneumonia, etc.) end the patient’s life first.

Among the many possible causes of arteriosclerosis nutritional factors are most often considered. Such an assumption is encouraged by the finding of fatty substances deposited in the walls of blood vessels. By using the same reasoning, we have to consider a higher calcium content of the organism among the possible causes. The well-documented observation of increased calcium content in arteriosclerotic vessels enforces such an assumption

Therefore the author considered it worthy of trial to attempt a cautious diminution of a possible excess of calcium. This is similar in approach to the dietetic reduction of certain fatty substances. For its realization an earlier firm recognition of the author seemed convenient, that even modest quantities of vitamin C given to the organism remarkably increase the calcium excretion in the urine.

The cautious execution of this concept seemed suitable to be initiated with a dose of 50 mgs of vitamin C, which is still its very modest quantity, yet perhaps already could have observable effects. If this dose would cause even the slightest favorable effect, with all probability without remarkable unfavorable effects, then after 5 days it could be followed with a similar dose, and so on. the further continuation of the procedure always bein: dependent on the eta dully observed experiences, in the form i such a cautious, and therefore supposedly Ienghty process.

The substance itself can be freely procured by anybody, that is, without a physician's prescription. In this sense at least such a modest dosage, in our present knowledge, even in the U.S. officially also by the Food and Drug Administration, is far from being considered a dangerous one. Actual medical practice could prescribe even significantly higher doses for continued daily application, although the author rather would not advise its use after fairly recently suffered icterus (jaundice).

So the author felt entitled to propose to try this concept in possible cases of arteriosclerosis within the circle of his nearest friends and acquaintances, even with the hope of only a very modest success. This proposal has been accepted with pleasure and “on their own responsibility” by the few persons appearing for this aim in the course of years, having knowledge about the author’s.research results in other sciences.

The so studied few cases (all abroad), were still relatively light ones, rather with only initial subjective complaints (weekness, dizziness, milder pains), although in one case these already were fairly lasting and depressingly serious.

Even to the author’s greatest surprise, the appearing drug effects without exception were so favorable even in several aspects, far exceeding all expectations, that perhaps the author himself could hardly believe them, if he had not spoken personally with the corresponding persons. Already in the days after the first vitamin C dose, all reported the definite decrease of their complaints without any unfavorable side-effects, thus firmly wishing the continuation of the procedure. Also after the further third-day doses the improvement was so rapid that even after a few (in one case already three) days they, themselves, pronounced further doses as provisorily unnecessary, hence those have been stopped. It was so even in the mentioned relatively most serious case after about 5 doses, yet the single dose was there 100 mgs vitamin C.

Today the author would not see necessary this greater dose either, since the effect seems so lasting, far exceeding the expectations, that by this the effects of smaller doses could be accumulated, thus no haste seems necessary, probably mainly just

vező klinikai hatások, de egyedül a fentemlített komolyabb eset is, mint kiinduló pont, már egymagában is rendkívül érdekessé, sőt kötelezővé teszi az eljárás beható és mielőbbi vizsgálatát, legelsősorban a gyakorlati klinikai hatások szempontjából, különös tekintettel ezen betegség kiemelkedő jelentőségére, egyedül az U.S.-ben is százezrek és milliók életét és egészségét fenyegetve.

Éppen az utóbbi szempontból, hozzátéve a javasolt eljárás egyszerűségét, hatékonyságát és veszélytelenségét legalább is könynyebb esetekben, a tudománynak erkölcsi kötelessége ezt az új gyógyítási lehetőséget, amennyiben a bővebb vizsgálatok azt akár csak részben is igazolnák, egyedül a klinikai tapasztalatok alapján és a hatásmechanizmus részletes ismeretét megelőzőleg is mielőbb a közösség legszélesebb szolgálatába állítani.

Copyright © Kühn István 1970.

Minden jog fenntartva.

Dr. Kühn István,

a fizikokémia és kutatás professzora

BOLDOG UJESZTENDŐT

kívánunk minden kedves OLVASÓNKNAK. ELŐFIZETŐNKNEK, MUNKATÁRSUNKNAK, HIRDETŐINKNEK ÉS MINDEN MAGYAR TESTVÉRÜNKNEK:

AZ ÚJSÁG SZERKESZTŐSÉGE ÉS KIADÓHIVATALA

ÚJÉV

\ Az újév elején időt, lelket és kegyelmet kínál fel nekünk az Úr. Jó lesz átértenünk, hogy az Isten ezáltal egyszersmind hivatást ad. hogy tegyünk, buzgólkodjunk és szeressünk.

Szabadítsuk fel a lelkűnkben pihenő jóságot, minket szinte égető és kínzó energiává a bűn letörésére, a jóság megteremtésére, s a lelkek segélyezésére. Bizzunk a bennünk megmozduló hatalomban, s higgyük el, hogy ami a felhőnek a szélvész, ami a kőszénnek a tűz, ami a gépnek a gőz, az a léleknek a vágyak energiája.

Fogjon e vágyaktól tüzet a lelkünk, mely lángjaival körülfolyja. s átnyalábolja ezt a dermedt, piszkos, sáros, únott világot, mely lóngnyelveivel behatoljon kötelességeink, családi, társadalmi, hivatásbeli visszonyaink s kapcsolataink zegzugaiba, s hamvasszon el salakot, szemetet, tisztítson, világítson bele az álmosság, a hanyagság, a nemtörődömség homályába. Váljék e vágyaktól lelkünk éles és mindenen átható széllé mely ahogyan végigzörgeli az erdőt, s azt a millió gallyat, s megmotoz minden fűszálat s minden avult, szürke kórót: úgy ömöljék ki a lélek a vágyak indulatában az élet erdején arra a sok görbe-görbe lélekre, arra a sok bemohosodott emberre, arra a sok rokonra, ismerősre, azokra akiket Isten útjainkra állított, akiknek többet használhattunk volna . . .

Prohászka Ottokár

Bejelentési kötelezettség január hónapban

WASHINGTON — Az Immigration and Naturalization Service közli: Január hónap lolyamán. akárcsak minden esztendőben ebben a hónapban, be kel! jelenlniük lakcímüket az igazságügyminisztérium számára az Egyesült Államokban élő nem-amerikai állampolgároknak.

A bejelentést akkor is meg kell tenni, ha az elmúlt évben az illető nem változtatott lakást. A bejelentési kötelezettség alól csupán a következő külföldiek mentesek:

1. Az Egyesült Államokba akkreditált külföldi diplomaták. 2. Azok a személyek, akik bizonyos, meghatározott nemzetközi szervezetek keretében dolgoznak.

A bejelentéshez szükséges űrlapot bármelyik postahivatalban, vagy pedig az “Immigration and Naturalization Service’ bármelyik irodájában meg lehet kapni.

A bejelentési kötelezettség elmulasztása súlyos büntetést — esetleges deportálást — vonhat maga után.

in graver cases. The author met the person of the relatively most serious case about 12 (twelve!) years later as being in a practically complete state of health, with no previpus complaints and without the repetition of the treatment in the meantime: this was the greatest and nearly mysterious surprise. How is it possible that this illness, forced by age , did not appear again after so much time either? Changed living conditions may have played a role in the meantime? Concerning the lighter cases, the author could obtain at the most within a few weeks-months the information that their complaints did not appear again. These experiences seem to offer favorable prospects for the prevention of the illness. It is evident, nevertheless, that the vitamin-C—nivel of usual nutrition often is not effective enough in this aspect, in contrast to the sometimes cautiously higher single doses, while its permanent higher dosage could have unwanted other effects.

It is improbable that these facts would be only accidental coincidences, but surely no exaggerated observations, thus even these few cases raise numerous new questions, It already is difficult to suppose that the surprising effectiveness of vitamin C would be based merely on the simple decrease of the organism’s calcium content. I he more progressed cases of the illness are surely not so simple, etc., etc. The clinical effects experienced, but even solely the mentioned relatively more serious case, as starting point, alone would make extremely interesting even obligatory the further close and early studv of the procedure, first of all concerning the clinical effects, and with specific regard to the outstanding significance of the illness, by menacing the life and health of hundreds of thousands and even millions of people in the U.S. alone.

In view of the observed effectiveness, simplicity of treatment and relative safety of the drug it is the moral duty of science to give an adequate trial to the new therapeutic approach. Even partial confirmation of the author’s observations could mean uncounted benefit and service to the community.

Copyright © István Kuhn 1970.

All rights reserved.

Dr. István Kuhn, Professor of Physical Chemistry and Research

A HÉT KOMMENTÁRJA

AMI KRUSCSEV EMLÉKIRATAIBÓL KIMARADT

A szovjet diktátor emlékiratai, amit folyatásokban közöl a sok milliós példányszámban megjelenő Life -című folyóirat, elsiklik sok történelmi esemény felett.

Olyanokról is hallgat, amelyek akkor okozták a legnagyobb megrázkódtatást a Kreml-falai között, amikor Kruscsev állt a Szovjetunió élén.

Mi most Kruscsev néhány feltűnő mulasztását fogjuk pótolni.

A nyugati újságírók elismerik Kruscsev-emlékiratainak komoly érdemeit. Az emlékirat fényt vett a Kreml urainak intrikáira, könyörtelenségig menő vetélkedéseire és arra a társadalomra, amelyet Sztálin alakított ki. Igen veszedelmes emberek álltak ennek a társadalomnak az élén. Kétségtelen, hogy Kruscsev, a Sztalin-i dők rémségeit leplezetlen őszinteséggel tárta fel és a szemtanú hitelességével igazolta, hogy a sztálini terror valósággal az őrültek házává tette a kommunista világot. Ennek ellenére az emlékiratok sok mindent elhallgatnak, közöttük olyan történelmi eseményeket, amelyek Kruscsev hatalmának a leijén játszódtak le. Ugyanis, Kruscsev úgyszólván egy szót sem szól a szovjet mai vezetőiről, Kosziginről és Podgorniról. nem is beszélve Brezsnyevről, de ennél is súlyossabb mulasztás, hogy Kruscsev még csak meg sem említi a keleteurópai népek elkeseredését, amelyek a felkelések egész sorához vezettek, köztük az 1953 évi Keletberlin-i lázadástól, az 1956. nyári lengyel zendüléstől, az 1956. október 25-án kirobbant magyar forradalomig.

Senki sem várja Kruscsevtól. hogy a magyarok, lengyelek, kel etnémetek, szlovákok és más keleteurópai népek szenvedéseiről, sérelmeiről és keserűségeiről beszéljen, de rajta kívül alig van valaki, aki pontosabban számolhatna be arról, hogy mi történt a Kreml-falai között, amikor ezek a népek össze akarták törni bilincseiket.

Az októberi magyar szabadságharc tetőfokón. amikor néhány napra eltűnt a föld szinéről a magyar kommunista párt, a Kremlural deklarációt tettek. 1956. október 50-án hozta a nyilvánosságira a szovjet sajtó ezt a deklarációt, amely utalva a békés együttélés elvére a szovjet blcJ khoz tartozó országok barátságát és együtt,működését hangsúlyozta és kimondotta, hogy:

A szociálista országok közössége a népek együttműködését a teljes egyenlőség elvére, a területi integritás tiszteletbe tartására, az egyes államok függetlenségére, szuverénitására alapítja, valamint arra az elvre, hogy egymás belügyeibe nem avatkoznak be”.

Az okt óber 30-kai deklarációt nemcsak a magyarok, hanem Keleteurópa népei is ujjongva fogadták. Ez a deklaráció késztette Eisenhower akkori elnököt arra, hogy másnap, vagyis október 51- én beszédet intézzen az amerikai néphez és közölje, hogy az Egyesült Államok kormánya az előző napokban mindent megtett a Kreml félelmének az eloszlatására.

Biztosítottuk a szovjet vezetőit — mondotta az akkori amerikai elnök —. hogy az Egyesült Államok nem tekint Keleteurópa új kormányaira, mint lehetséges katonai szövetségeseire. Nyomatékosan hangsúlyoztuk, hogy nincsenek ilyen szándékaink. Mi ezeket a népeket barátainknak tekintjük és egyszerűen csak azt kívánjuk, hogy barátaink szabadok legyenek .

Kruscsev emlékirataiban elmulasztotta elmondani, hogy egy nappal a moszkvai deklaráció kibocsátása után kiadott utasítást a szovjet haderőnek, hogy a deklarációban kinyilatkoztatott elvek megsértésével, a tankok ezreit küldte Magyarországra, a magyar szabadságharc elnyomására. Vajon miért maradtak ki ezek a történelmi események az emlékiratokból?

És Kruscsev mélységesen hallgat arról a hivatalos látogatásáról is. amit 1959 őszén tett az Egyesült Államokban. Vajon azért hallgat-e erről, mert kínos volna beszámolni azokról a jelenetekről, amelyek a washingtoni sajtó klubban játszódtak le. Kruscsev örömmel fogadta el a klub meghívását és 1959. szeptember 16-án beszédet mondott ott. A beszéd után az újságírók kérdéseket intéztek a Szovjetunió pártjának és kormányának vezetőjéhez. Kruscsev ügyesen parírozta az újságírók kérdéseit, amig egy nagytekintélyű lapszerkesztő felállt és így szólt:

Kruscsev úr, ön beszéde elején kijelentette, hogy a Szovjetunió egyik elve az, hogy nem avatkozik bele más ország belügyeibe. Ha ez így van, hogyan tudja megmagyarázni a Szovjetunió beavatkozását Magyarország belügyeibe?”

Kruscsev arca vérbe borult erre a kérdésre.

"A magyar kérdés — válaszolta dühösen — döglött patkányként szorult egyes emberek torkába. Kellemetlen érzés, mert nem tudja kiköpni.”

Azután hosszasan és kínosan arról beszélt, hogy nemsokkal a szabadságharc előtt micsoda kitörő lelkesedéssel fogadták Magyarországon.

Az emlékiratok arról sem tesznek említést, hogy egy évvel később maga Kruscsev vezette a szovjet delegációt a nemzetek közgyűlésére.

Vajon azért hallgat erről, mert el akarja felejtetni azokat a jeleneteket, amelyek az ENSz-közgvűIési termében játszódtak le, amikor a Fulöp-szigetek delegátusa arra szólította fel a Szovjetuniót, hogy számolja fel gyarmatbirodalmát és adja vissza Keleteurópa népeinek szabadságát.

Kruscsev a felszólítás hallatára a padokat kezdte verdesni majd levetette cipőjét és feje felett csóválva kiáltozottl

Különös, különös, hogy Kruscsev elsiklik az ENSz szereplése fölött, pedig nem történik meg gyakran, hogy egy nagyhatalom kormányának a vezetője egy nemzetközi értekezleten leveszi cipőjét és leje felett csóválja, hogy így terelje el a figyelmet arról, hogy egy egyszerű kérdés milyen zavarba hozta . ..