Az Ujság, 1970 (50. évfolyam, 7-51. szám)

1970-11-12 / 43. szám

1970. NOVEMBER 12. ~ AZ ÜJSÄG ^ ' fl ÖLSÄL

— Nagyon vártalak, Magduskám! — mondta Vili. r- Hidd el, nem érdekeltek itt Szegeden a leányok, mert amióta visszajöttem Pestről, mindig csak reád gondoltam.

— Én is sokat gondoltam reád. A leveleid olyan sokat je lentettek nekem. Biztos vagy abban, bogy helyes volt az én idejövetelem?... A szüleid bizonyára nagyon fognak haragudni. Kii Ionosén az édesapád ...

— Tudom 1 Fáj is nekem, bogy a papa haragudni fog reám, de majd megbékül. Hiszen nem neki, hanem magamnak nősülök. Amint a levelemben is megírtam, neked is dolgoznod kell eleinte, hogy megéljünk, de majd szépen, szerényen megélünk. A fizetésem nem sok, de majd beosztjuk . . .

Természetesen az élet nem mindig olyan, mint ahogyan azt a fiatalok elképzelik. Magdus hamar kapott állást és amikor hazajöttek, kis otthonukban eleinte nagyon boldogok voltak. Gyűjtöttek is egy kis pénzt és sok mindent tervezgettek, de amikor Magdús anyai örömök előtt állt, akkor a pénz hamar él is ment. Oly sok mindent kellett beszerezni, hogy mire a gyermek megszületik, minden rendben legyen.

Magdus nem szokott házi munkához és bizony ahol egy kis gyermek van. ott akad munka bőven. Ha a lakás kicsi, az inkább hátrány, mint előny, mert egy szobában élni, aludni varrni, dolgozni, nem könnyű dolog. A jövedelem is nagyon kevés volt és Vili ragaszkodott ahhoz, hogy nem költhet többet, mint amennyi van. Adósságról, hitelről szó sincs.

Magdus megszűnt boldognak lenni. Állandóan panaszkodott Vilinek, hogy ő fáradt. A gyermeket rendesen ellátta, de a lakást elhanyagolta és sajátmagával sem törődött. Néha napokig ki sem vette a hajából a csavarokat és pongyolában járkált. Állandóan panaszkodott, hogy Vili keresete kevés, abból nem lehet megélni és gyermeket nevelni.

Vili meg akarta könnyíteni felesége életét és ezért beiratkozott a technológiai főiskolára és esténként autószerelést tanult. Belátta, hogy az asszony nem tud az ő fizetéséből háztartást vezetni, annál kevésbbé, mert a második gyermek is már útban volt. Harmadik éve voltak házasok és két gyönyörű kis leányuk volt.

Vili felmondta állását és megnyitotta szerelési műhelyét. Sokat dolgozott és ha a műhely nem is volt aranybánya, már rendeset! meg tudtak belőle élni. A város jobb helyén vettek ki nagyobb lakást és Vili azt mondta Magdusnak:

— Belátom, hogy két kis gyermekkel sok a munka. Nem aka Tom,' hogy annyit dolgozz. Vegyél fel egy takarítónőt, hogy a lakásunk mindig rendes és csinos legyen és szeretném, ha néha barátaimat is vendégül láthatnám.

Vili hiába tett meg mindent, hogy otthonuk csinos és rendes Jegyen, Magdus elhanyagolta a lakást, elhanyagolta önmagát és még a gyermekek fürdetését, ápolását is könnyen vette. Ha fáradt volt, azt mondta, hogy “majd holnap”. Legszívesebben szerelmes regényeket olvasott és akkor elfeledkezett a gyermekekről is és gyakran odakozmásodott az étel, mert a regényolvasást nem tudta abbahagyni. v »

Vili az első években jó' ,és figyelmes férj volt. Mindent meglett-a családjáért, de Magdus nem tudott a rendes polgári életbe beleszokni. Nem yolt munkabeosztása, nem ismerte a rendet, tisztaságot. Férjének esténként panaszkodott, hogy fáradt és azért nem öltözött fel rendesen, úgy hogy Vili végül lemondott arról, hogy bárkit vendégül hívjon otthonába. Amikor Manci, a nagyobbik kisleány 4 éves lett, Magdus beadta az óvodába. Azt mondta Vilinek, hogy ő nem bírja a sok munkát és elég, ha a kisebbik gyermekről gondoskodik. A bejáró takarítónő hetenként kétszer rendbehozta a lakást, dé mire Vili hazaért este, a takaritáshak nyoma sem volt. Minden hégyén-hátán bevert a lakásban.

Vili lassanként leszokott arról, hogy Magdusnak valamit mondjon, nem is vojt semtpi közösségük már és öt évi házasság után teljesen elidegenedtek egymástól. Vili rendszerint késő este jött haza a műhelyből és Magdus talán még örült is, hogy férje nem zavarja. Nyugodtan olvasgatta a ponyvaregényeket, a kere- Veten kinyujtózva, csak akkor kelt fel, ha Anci. a 3 éves gyermek sirt, vagy enni kért.

Reggelenként Vili maga készített reggelit önmagának és Man cinak, akit azután elvitt az óvódába. Ilyenkor Magdus és a kis Anci még az igazak álmát aludta. Arról a férj már régen leszokott, hogy délben ebédelni hazajárjon, mert tudta, hogy az aszszony nem várja őt ebéddel és a lakásban csak felfordulást talál. Úgy éltek egymás mellett, mint két idegen. Vili rendkívül sokat adott külsejére, mindig maga kefélte ki öltönyét, maga vitte a moáodába ingeit és fehérneműjét.

Magdu.st mindez egyáltalában nem érdekelte. Nem érezte, hogy Vili őt elhanyagolja, sőt örült, hogy férje nem közeledik hozzá. Soha nem kérdezte meg azt, hogy a műhelyben miért van annyi munka, hogy Vilinek késő estig kell dolgoznia, azt sem kérdezte, hogy á mechanikai munkát jól fizetik-e, hanem megelégedett azzal, hogy Vili hetenként rendes konyhapénzt adott neki, kifizette a lakbért és ha pénzt kellett orvosra, vagy olyan beszerzésre, amely nem tellett a konybapénzből, ő soha nem tagadott meg féleségétől semmit. A takarítónőt js szívesen fizette.

Egy délután Magdus az orvoshoz ment, mert utóbbi időben több Ízben megdagadt a bokája. A takarítónő vigyázott otthon a két gyermekre. Soká kellett a doktor előszobájában várnia. Az orvosnak sok páciense volt. Amikor végre bejutott hozzá, megkér dezte hány éves, mire Magdi megmondta, hogy huszonöt.

»— Asszonyom, az lehet, hogy maga huszonöt éves. de a szervezete negyven . .. Hogy él maga? Hogyan táplálkozik?

Magdus őszintén elmondta a doktornak, hogy rendesen kereső férje van, két kis gyermeke és gondtalan élete, mire az orvos fejcsóválva mondta:

Maga el van hizval A szive elbájasodott és attól dagadi meg a bokája. Mozogjon, tornásszon, sétáljon, sőt szaladjon síkon és lépcsőn, mert egy fiatal asszonynak frissnek és üdének kell lennie. Maga szép lenne, ha legalább tizenöt kilóval könnyebb Itnne és akkor nem lenne dagadt a bokája . ..

— Talán jobb lesz, ha ebéd után nem fekszem le? »— kérdezte aggódva.

— Micsoda? Maga ebéd után lefekszik? Ki hallott még olyat? A maga korában egy nőnek napközben lefeküdni? Nahát! És mit szól ehhez a férje?

Mágdus erre már válaszolni sem tudott, de az orvos nem is várt rá választ, hanem azt mondta:

—• Nem is Írok fel semmiféle gyógyszert magának, asszonyom. C-sákis sajátmaga tud a betegségén segíteni. Nemcsak a bokája dagadt magának, hanem az egész testei Tessék lefogyni!

»— Milyen gyógyszert kefl szednem, hogy lefogyjak? — kérdezte.............. -----»— Semmiféle gyógyszert, csak normális életet. Tessék mozogni, tessék dolgozni, járni és kevesebbet enni. Ne egyen édességeket! Ha nem akarja, h®gv $ férje mágáb.ál kiábráíijjiljőn, .akkor vigyáznia kell, mert ha igy folytatja, akkor még tovább fog bízni.

Magdus többet már nem is akart hallani. Kifizette az arvost és elindult. Elhatározta, hogy elmegy Viliért a műhelybe, mert az a doktor rendelőjének közelében volt. Nem akart az esti órákban villamoson vagy autóbuszon hazamenni és arra gondolt, hogy meglepi férjét. Amikor ódáért, csodálkozva látta, hogy a műhely zárva van. Már éppen meg akart fordulni és hazamenni, amikor észrevette, hogy az ajtó alól világosság szűrődik ki. Kopogtatott az ajtón, de nem kapott választ. A kis üzemből hang nem hallatszott ki. Az ablakredőnyök le voltak húzva. Ezért hátra ment, az udvar felőli bejárathoz. Az ajtó nem volt bezárva. Renyitott és keresztülment a sötét műhelyen. Nem félt. Biztonságosan lépdelt a sötétben, mert Vili kis irodája a fal mellett ki volt világítva. Csendesen ment, meg akarta lepni a férjét.

A sötétből bepillantott a megvilágított irodába. Ott a keroyeten találta a férjét, de nem egyedül, hanem egy leánnyal, akit a karjaiban tartott. Most értette meg, hogy miért kell Vilinek “késő estig dolgoznia”! Hirtelen megértette az anyját, aki ezen a fájdalmon átesett és megtorpant. Nem tudta mit tegyen. Beakart menni; a félreérthetetlen helyzetben hivatkozni arra, hogy ő feleség, akinek jogai vannak. Azután meggondolta. Egy okos nszszony nem csinál jelenetet, igy olvasta a regényekben, hanem megalkuszik és megmenti a házasságát. . .

Amikor haza ért, a gyermekeket lefektette, a takarítónőt kifizette és várt, jó sokáig várt, mert Vili későn jött haza. Cső dálkozott, hogy őt ébren találja. Amikor Vilit meglátta, feladta az okos asszony ’ elméletet és reátámadt :

>— Mióta tart ez a dolog? — kérdezte haragosan. — Ki volt az a személy?

— Rózsi nem személy, — válaszolta Vili higgadtan. — ö finom, rendes leány, a legkülönb, akit egy férfi elképzelhet!

»— Hogy mersz nekem ilyet mondani? Elfelejted, hogy a feleséged vagyok! — kiábalta magánkívül.

— Igazán? Mióta vagy a feleségem? — kérdezte Vili, anél kül, hogy felemelte a hangját, — az már nagyon régen volt, hogy te a feleségem voltál. Nekem nincs feleségem Rózsin kívül.

— Hogy mersz engem hozzá hasonlítani? <— mondta Magdus felháborodva.

— Dehogy is hasonlítalak én téged őhozzá. Rózsi tiszta, rendes és gondozott .. . Az ő haja ápolt és fésült, kefélt, a körme tiszta és fényes és kellemes illatszert használ; árad belőle a tisztaság. Beszélni is tudok vele mindenről, a gondjaimról, a műhelyről, mindenről, még a gyermekeimről is Ha Rózsival vagyok, akkor érzem, hogy ember vagyok, férfi és nem valami rongy.

Magdus kővé meredten hallgatott, de Vili meg folytatta:

»— Boldog lennék, ha Rózsi lenne a feleségem. Tudnám, hogy a gyermekeim jó kézben vannak, mert ő bizonyára jó anya is lenne, ö olyan rendes és tiszta, hogy az otthonomba nyugodtan ,hozhatnám a barátaimat, nem kellene szégyenkeznem a rendetlenség mia(t. ö mindig jókedvű és barátságos, kedves, olyan, mint az édesanyám!

Magdus nem szólt egy szót sem. Minden szó ostorcsapáskénl vágott az arcába. Eszébe jutott Takácsné, aki tényleg mindig mosolygós, kedves volt és nem tudott Vilinek válaszolni. Szó nélkül lefeküdt és úgy tett, mintha aludna, de nem tudott aludni.

Másnap este Vili megkérdezte tőle, hogy válás esetén mit Júvánna tőle.

— Semmit! — mondta Magdus. »— Nem kérek magamnak sern mit, csak eltartást a két gyermeknek .. .

— Hát akkor megegyeztünk! — válaszolta Vili. — Természetesen nemcsak a gyermekekről, hanem rólad is gondoskodni fogok. Az üzem elég jól megy ahhoz, hogy benneteket eltartsalak és éh Rózsival jól megéljek . ..

— El akarod őt venni feleségül? — kérdezte Magdus.

Vili pillanatig gondolkozott, azután azt ínondta:

»— Természetesen elveszem, ha hozzám jön. Mi ketten erről többé nem beszélünk. A részleteket az ügyvéddel kell majd meg beszélned. Én a hét végén innen elköltözöm.

Mindez végigment Magdus emlékezetében és amikor másnap reggel időben felkelt, elhatározta, hogy ezentúl minden másképen lesz. Ha Vilit nem is tudja megtartani többé, de a gyermekeknek rendes ottbont akar teremteni. Nem fog egész nap lustálkodni, ha nem időben felkel, elviszi Mancit az óvódába, azután hazajön takarít és dolgozik, rendes ebédet főz és őmaga is rendesen fog öltözködni és eljár majd a fodrászhoz, rendbentartja a haját és mindent elkövet, hogy a kicsinyeknek ne legyenek rossz emlékeik az anyjukról.

Gondolataiban a sürgönyhordó zavarta meg. Anyja sürgöny zött: "Apád hirtelen meghalt, gyere azonnal — anyád”.

— Még ez is! — kiáltotta kétségbeesetten. Nincs elég bánatom, még ennek is éppen most kellett történnie. — Azt sem tudta, mit tegyen. Az előbb még tudott süni azért, mert Vilit elvesztette, de most, apja halála felett nem tudott könnyet ejteni. Szív bői sajnálta anyját, de még jobban önmagát.

Hamar magára kapta ruháit és Vilih ez sietett a műhelybe. Megmutatta neki a sürgönyt. s

— Mit tegyek? Mit csináljak, hogyan utazzam el. mit tegyek a gyermekekkel? Ki fogja gondjukat viselni, amig távol leszek. Nem vihetem őket magammal a temetésre.

—- Nagyon sajnállak! — mondta Vili igaz részvé ttel. —< Nyugodtan utazz el az anyádhoz, majd én találok valakit, aki vigyáz a gyermekekre.

— Köszönöm! »— mondta Magdus megkönnyebbülten, azután hozzátette: — Majd sietek vissza amilyen gyorsan csak lehet. Azután elválhatunk békésen és én mindent megteszek majd. hogy a dolog gyorsan és bonyodalom nélkül történjék.

— Köszönöm, Magdus! Ez nagyon szép tőled, — mondta Vili mosolyogva. Azután úgy szorították kezet, mint két jóbarát. Nem csókolták meg egymást. Magdus úgy érezte, bogy ezzel Rózsit csal ná meg.

Magdus sietett haza csomagolni és alig készült el az úti előkészületekkel; Vili már ott volt és a két gyermekkel együtt elkísérte őt a vasútállomásra. Fél óra ideje volt a vonat indulásáig. Megváltotta vasúti jegyét a budapesti gyorsra és Vili bevitte kofferjét és elhelyezte az ülés feletti tartóban. Azután a gyerekekkel együtt integetett a kirobogó vonat után. Magdus könnyes szemmel állt az ablaknál és zsebkendőjét lobogtatta feléjük.

A temetésen csak kevesen vettek részt. A pap búcsúbeszédét Magdus vegyes érzelmekkel hallgatta. Arról beszélt nagy pátosz» szál, hogy báró Terenszky Péter otthagyta arisztokrata környezetét szerelmeséért és fennkölt gondolkodása méltó volt nemesi erede téhez. Magdus gyomorfájdalmakat érzett, amidőn apja kiváló tu. lajdonságait méltatta és azt mondta, hogy tiszta, erkölcsös életé vei, hitvesi hűségével jó példát mutatott leányának, akinek leg gondosabb édesapja volt. Magdus legszívesebben kezével tapasz] vctta vifea be a száját. A»£ gonjfelt, jhpgy spp sjir. iga? ab

ból, amit a pap mondott. Senki őnala jobban nem tudta, hogy apja léha, részeges, önző és durva ember volt, aki nem ismert sem felelősséget, sem hűséget. Magdu.st az ájulás környékezte, de semmi sem tart örökig és a temetésnek is vége lett.

Amik or anyjával együtt hazament régi otthonába, ott tárgyilagos szemmel figyelte öt év óta nem látott anyját, aki hatvan évesnek látszott, noha a negyvenes években járt. Teljesen elhagyta magát, de éppen úgy elhanyagolta lakását, otthonát is. Magdus szégyelte a néhány látogató előtt, akik részvétnyilvánitásra jöttek, hogy mindenütt vastagon állt a por és sietett kiseperni és törölgetni.

Később Annus, Vili testvére jött részvétlátogatásra. Magdus csodálkozva látta, hogy Annus nem látszott idősebbnek, mint őt év előtt, sőt üdébb és csinosabb volt, mint amikor ő a házat elhagyta és Szegedre utazott. Annus is férjnél volt. Rövid idővel Magdus távozása után ment férjhez egy lakatoshoz. Az ő lia 3 éves volt, ugyanolyan idős, mint Anci, az ő kisebb leánya.

Annus nein tudta megdöbbenését leplezni, amikor Magdusl meglátta. Szeretettel ölelte át és megkérdezte, vajon nem beteg-e, nincs-e valami mirigyzavara, hogy igy meghízott. Magdus megnyugtatta, hogy csak saját hanyagsága az oka túlsúlyának és mihelyt hazamegy, azonnal fogyókúrát kezd. Magdus jól megnézte Annust és látta, hogy ruházata szegényes ugyan, de kilogástalan és haja, arca ápolt és szép. Szemében mosolygás és boldogság ragyogott.

—' De jó téged látni, — mondta Magdus, aki nem tudta irigységét titkolni. — Hiszen te inkább megfiatalodtál az évek alatt, mint vénültél, viszont én . . .

Annus fejét csóválta és azt mondta:

— Nem tudok hazudni és be kell vallanom, fájdalmasan lepett meg a te külsőd. Mindig nagyon szerettelek és nem tudom megérteni, miért kellett igy megváltoznod a rövid évek alatt. Hiszen Vili jó ember és két szép gyermeked is van, ahogyan Vili irta. Miért nem adsz többet a külsődre, már az urad kedvéért is.

így tudta meg Magdus, bogy Vili nem irta meg a közöttük történt szakítást és ő sem akart róla beszélni. Szégyelte magát és másra terelte a beszélgetést. Annus elmondta, hogy apja már nem olyan katonásan szigorú, mint régen volt, mert gutaütést szenvedett és egyik oldala béna. A szegény feleségének nehéz élete van mellette, de ő mosolyogva, türelemmel és megértéssel viseli a sorsát.

Azután Magdus anyjáról kezdtek beszlni és Annus azt mondta, hogy a legnagyobb szerencsétlenség, ba bázastársak nem értik meg egymást és az asszony nem tud megbocsátani. Nem gyűlölnie kellett volna a férjét kicsapongásaiért, hanem megértéssel és türelemmel várni, hátba megváltozott volna.

—» Ne essél soha abba a hibába, hogy embereket gyűlölj, Magduskám, mert te magadat is meg fogod gyűlölni és te magad fogsz legtöbbet szenvedni. Látod, én nagyon boldog vagyok, pedig olyan szegény vagyok, mint a templom, egere, de nem cserélnék még egy milliomosnővel sem. A gyűlölet és harag öregít és tönkretesz. Főleg légy megelégedve sorsoddal és önmagaddal, ne panaszkodj soha. Ha bármilyen fáradt vagy ideges vagy, soha ne éreztesd mással és ne hagyd el magad. Látod, szegény anyádnak az a szerencsétlensége, hogy gyűlölte a férjét, mindenkinek panaszkodott, hogy ő milyen szerencsétlen, ahelyett-, hogy próbált volna magán segíteni. Őrizkedj attól, hogy anyád példáját kövessed . ..

Amikor Annies elment, Magdus a tükör elé állt és megborzadt attól, amit látott. Anyját látta önmagában a tükörképben. Nem volt még olyan ráncos és idős. de a legjobb utón haladt, hogy olyanná váljék, mint anyja. Annus szavaira gondolt és eszé be jutott, bogy mindig sajnálkozott önmagán és Vilinek is panaszkodott, hogy nem bírja a munkát. Gyűlölte Vilit, mert nem méltányolta az ő sok munkáját. Pedig más asszonyoknak nem két, hanem több gyermekük van és többet kell dolgozniok, mégsem sokalják a dolgot és még külsejükre is gondol tudnak fordítani. Miért nem volt neki sem akarata, sem lelki ereje ahhoz, hogy megtalálja életcélját és boldogságát Vili mellett. Vili jó férj volt, de ő nem tudott jó feleség és anya lenni. Látta maga előtt szülei példáját, de nem tudott belőle okulni. Miért kereste mindig másban a hibát és miért nem hibáztatta önmagát? Tudta, hogy most már késő, Vilit elvesztette, de maradt két gyönyörű gyermeke, azoknak még nyújthat boldog otthont, ha megfogadja Annus tanácsát.

Átment anyjához a másik szobába lábujjhegyen, mert arra gondolt, hogy a sok bánat és a temetéssel járó fáradtság elálmositotta. De anyja meghallotta a lépteket és megkérdezte:

— Te vagy az Magdus? Annus már elment?

— Én vagyok, — mondta, Annus néhány perc előtt ment el. Anyám, készíthetek neked egy teát? Vagy talán tudnál enni valamit?

— Nem! Nem vagyok éhes és nem is aludtam, hanem itt !eküdtem az ágyban és apád felől gondolkoztam. Nagyon nélkü lözöm őt máris és később még jobban fog hiányozni. — Azután ránézett Magdusra és folytatta: — Te talán ezt meg sem érted, de nélkülözöm őt, mert szerettem. Jobban szerettem, mint ahogy önmagámnak bevallottam.

Magdus csodálkozva kérdezte:

—» Hogy lehet az? Ha szeretted, akkor mtért nem voltál hozzá megértéssel?

—» Ezt magam sem tudom! Eleinte felnéztem reá, mint valami istenségre, megszéditett a cim és vagyon és amikor azt el vesztette, akkor meggyülöltem, vagy azt gondoltam, hogy gyűlölöm, de most már tudom, hogy mindig szerettem, de önző voltam és féltékeny. Pedig akkor is szeretnem kellett volna és akkor is kellemessé kellett volna tennem az életét. Vétkeztem mint feleség és anya . . .

várta őt a két kisleánnyal. Bár a gyermekeknek már ágyban kellett volna lenniük, mert este 8 óra elmúlt. Milyen boldog volt, amikor őket meglátta. A két gyermeket elhalmozta csókjaival,, de Vilivel szemben Ieányosan szégyenlős volt és csupán azt kérdezte tőle, hogy hogy van.

A konyhában friss kávé szagát érezte és a lakás csinos é,s takaros volt. Szégyelte magát a szeméből kihulló könnyekért, de nem tudott magán uralkodni. Szeretett volna felkiáltani, hogy “Vili, ne hagyj el bennünket’ ”, de ehelyett azt kérdezte:

—' Hogy viselkedtek a gyermekek; ki viselte gondjukat?

— Óh, hát találtam valakit! — mondta Vili vontatottan. — Rózsi vigyázott reájuk és hidd el. hogy jó kezekben voltak.

Rózsi! A leány, akit Vili szeretett, akit majd feleségül vesz. Át fogja venni Vilit, a háztartást, sőt talán még a gyermekeket is, hiszen Vili bizonyítani fogja, hogy ő nem gondos, rendes anya. A bíróság a két kisleányt talán az apának ítéli . . . Ordítani szeretett volna fajdalmában, de uralkodott magán.

Jó, hogy ő gondozta őket, — mondta halkan. <— Talán helyes, hogy megismerkedett velük, hiszen ha a feleséged lesz, a gyermekek látogatni Jognak benneteket.

Magdi csodálatos szerénysége és nyugalma meglepte Vilit. Látszott rajta, hogy veszekedést, vagy gúnyos megjegyzést várt. Vili összeszoritotta ajkait és végül csendesen annyit mondott:

— A gyermekek nem fognak bennünket látogatni, mert mi nem fogunk megesküdni. Rózsi nem akar a feleségem lenni!

<— Mit? Mi történt?

Rózsi látta, hogy a két kisleány hogyan ragaszkodik hozzám. Látta jól, mennyire szeretnek és azt mondta, hogy nem tudna nyugodt lelkiismeretid hozzám jönni, ö soha nem tudna egy családot felrobbantani. A mi házasságunk nem lehetne boldog, mert a vége keserűség és gyűlölködés lenne. Azt mondta, hogy elég volt nekem egy rossz házasság ...

— A mi rossz házasságunk . , . —» mondta Magdus pilyeregve.

>— Igen, a mi rossz házasságunk. — ismételte Vili. >— Bizonyára a történtek után te most már el akarsz válni tőlem és ezert nem is haragudhatok. Bizonyára most már te akarod magad megbosszulni ...

Magdus nem felelt, csak sirt. Arra gondolt, hogy neki nincs1 mit megbosszulnia. Miért bosszulná meg magát? Ki szenvedne? Őmaga, Vili, de legjobban a gyermekek. Szegény Vili még Rózsit is elvesztette, aki kárpótlást nyújtott volna vesztett családjáért. Oly sokat szeretett volna Vilinek mondani. Úgy szerette volna megmagyarázni, hogy őneki nincs mit megbosszulnia, de nem szólt, csak nagysokára mondta:

— Dehogy is akarok én válást, Vili. Veled akarok maradni és élőiről kezdeni az életet, ha te is akarod . . .

— Jó, — mondta Vili röviden. — Talán ez a legjobb a gyermekeknek.

Egy szót nem szólt önmagáról és Magdicsről. de a fiatál asszony érezte, hogy nincs joga férjétől semmit sem várni. Ki kelj érdemelnie azt, hogy Vili őt megbecsülje. Hat hónapig mást sem tett, mint azon igyekezett, hogy jó anya és jó feleség legyen. Nemcsak szeratetet. hanem tiszteletet is akart a férjétől. Eszébe jutottak a szavak, amelyekkel Rózsiról beszélt és ő is rendes, tiszta, szorgalmas és ápolt akart lenni. Reggel korán kelt, ő készítette el a család reggelijét, fürdette a gyermekeket és Vilit ebéddel várta haza a tiszta, kitakarított lakásba. Óh, ha ő ezt előbb is megtette volna, milyen más lett volna az életük. Vili néni “dolgozott késő estig”, hanem este 7 órára, vacsorára hazajött és a gyermekekkel együtt étkeztek és őket együtt fektették le. Az volt Magdus legnagyobb boldogsága, amikor egy napon bejelentette, hogy két barátját és azok feleségeit meghívta vacsorára. '

Magdus izgatott és boldog volt. Reggel korán kelt és félt. hogy az étel jó és ízletes lesz-e. Amikor kora délután a sütéssel, főzéssel készen volt, elment a fodrászíioz és szép frizurát csináltatott, sőt arcápolást is. Amikor a tükörbe nézett alig ismert önmagára, olyan, szép és fiatal volt. Mindössze hat hónap, telt el apja halála óta és ő megfiatalodott, megszépült. A boldogság szépít.

A vacsora várakozáson felül jól sikerült. A vendégek dicsérték az ételt és Vili egyik barátja azt mondta:

— Sohse tudtam, hogy neked ilyen bájos, szép feleséged van! Milyen előkelő megjelenésű nő, gyönyörű az arca és milyen szép a termete ...

— Óh, az én feleségem bárónő volt és megtisztelt engem azzal, hogy hozzám jött feleségül! — mondta Vili és huncutul ránevetett Magdusra, aki visszanevetett férjére és azt gondolta magában, hogy “jobb későn, mint' soha!”

ANGELAT AUTO BODY

6817 LORAIN AVE. Phone: 961-4725

Magdus nem felelt, mert szive mélyén érezte, hogy ő éppen úgy vétkezett, sőt jobban. Vili nem adott okot arra, hogy ő el hanyagolja . . . ö holtig tartó hűséget esküdött neki, de ő nem volt hű és nem tartott ki mellette jóban rosszban! ö nem viselte gondját sem férjének, sem gyermekeinek, de meg házának sem. Vili az. ő kedvéért tanulta meg a mechanikát, az ő kedvéért nyitotta meg üzemét, mert meg akarta könnyíteni az életét. Hálás volt ő ezért? Nemcsak nem volt hálás, hanem panaszaival és rossz -szokásaival férjét egy másik nő karjaiba kergette . . .

A temetés után csak két napig maradt Budapesten és sietett vissza családjához Szegedre. Rájött arra, hogy jobban szereti Vilit, mint azelőtt, most, amikor már elveszítette. Az állomáson Vili

JEGYEZZE FEL UJ CÍMÜNKETí 1017 FAIRFIELD Ave., Cleveland, O. 44113 UJ TELEFONNÁM? £216) 696*3635

Cleveland nyugati oldalának legrégibb magyar autójavító üzeme..

Magyar tulajdonos: MAXIM ERNŐ

—_____-------------*

TETŐFEDÉS ÉS CSATORNÁZÁS KÉMÉNY JAVÍTÁS Garanciával — Biztosításai

T. J. I.

ROOFING & SHEETMETAL

Telefoni 651=1016- ...............——...........