Az Ujság, 1970 (50. évfolyam, 7-51. szám)
1970-11-12 / 43. szám
it.-OLDAL ÁZ ÜJSÄG 1970. NOVEMBER n. figy csavargó odament egy jólöltözött emberhez és alamizsnát kért tőle. Amikor látta, hogy az ur belenyúl a zsebébe, nagy hálálkodva mondta: —■ Az ég áldása kisérje. uram, az élete végéig ,., 1 De amikor az ur a zsebkendőjét húzta ki a zsebből, a csavargó dühösen így fejezte be a mondatot: — ... de soha se érje utói! Egy horgász ül a viz partján egész nap, szinte mozdulatlanul. Egy idegen feszülten figyelj őt órák hosszat. Végül is a . horgász maró hangon megszólítja őt: — Még nem gondolt arra, hogy maga is horgásszon? —. Nem. — feleli az idegen vidáman. — Nincs türelmem hozzá! * — íjói van, kedves, — mondja a férj a panaszkodó asszonynak, — tudom, hogy sok munkád van a gyerekekkel. Hogy megnyugodjál, menj el valamelyik áruházba és hozz haza magadnak néhány uj puhát. De vigyázz, hogy rajta pe kapjanak! ♦ Pemetét mindenki utálta, mert csalhatatlannak érezte magát, Neki mindig igaza volt és mindent jobban tudott másoknál; és ezt nem szűnt meg hangoztatni. Egy ismerőse végül is nem állhatta meg szó nélkül: ;*•» Mondd, te még soha sem tévedtél? — Tévedni? — mélázott el JReméjei — Igen, egyszer tévedtem. *, . — Mikor? ,- .'Egyszer azt hittem, hogy nincs igazaim, pedig igazam volt. <- "'A o--Néhány nagyon régi autóvezető emlékezhet még ta hogy valamikor New Yorktól San Franciscóig vezethette a kocsijáé, anélkül, hogy egyetlen piros lámpát látott volna, — azt az átkozott jószágot még_ ki sem találták abban az időben. Most, ötven év múlva és 50 milliárd dollár kiadása után — az államközi országutak igénybevételével — visszakerültünk abba az állapotba megint. ★ Egyik filmszínész panaszkodik a másiknak: — Valahányszor egy ojyan lánnyal találkozom, aki tetszik nékem, akkor vagy ő van férjnél, vagy én vagyok nős. ★ A csavargót letartóztatják részegségért. Az őrszobán az ügyeletes rendőr megkérdi: — Tud írni és olvasni? t- írni tudok, olvasni nem. — Akkor írja le ide a nevét. A csavargó firkál valamit 3z eléje tett papírrá. ;f—' Mi ez, amit maga ideirt? kérdezi csodálkozva a réndőr. 1 — Nem tudom — válaszolja a csavargó. — Mondtam már, hogy irni tudok, de olvasni nem, ' . ★-A főnök odamegy az alvó alkalmazottjához és gyengéden felrázza. Bocsásson meg, — mondja nekj szelíden, •— hogy zavarom, Igazán nem zavarnám ai álmát, ha nem volna fontps a mondanivalóm: ki van dobva! ★ Két borbélyüzlet volt az egyik utcába, közel egymáshoz, Nagy volt a versengés közöttük a vendégekért. Az egyik borbély egy nap táblát tett ki az üzletére: "Ne fizessen sokat a hajvágásért! Mi egy dollárért levágjuk a haját!” Erre a másik borbély gyorsan kiirta: ‘‘Szavatoltan javítunk egydolláros hajvágást!” M. A kocavadász szomorúan jöe haza a vadászatból. Letörve panaszolja, hogy véletlenül lelőtte a vizsláját. A felesége ráförmed: ~ klgy-e mondtam neked, hogy hagyd itthon a fegyveziitt, hk pfrfi Valamikor régen a királyok udvari bolondot tartottak maguk körül. Az egyik ilyen udvari bolond egyszer azt találta mondani: — A bocsánatkérés néha rosszabb, mint maga a sértés. — Bizonyítsd be ezt az állításodat, i— mondta a király, — mert ha nem, akkor levágatom a fejed. Nem sokkal később a király leejtette a keztyüjét, és amikor lehajolt, hogy felvegye, a bolond egy jó nagyot húzott a kidudorodó testrészére. A király a haragtól kivörösödve egyenesedett ki, de a bolond, hogy az állítását bebizonyítsa, igy kért bocsánatot: — Bocsánat, felség, azt hittem a királyné van előttem! Egy gazda negyedévenként bement a városba a vásárra. Mindig ugyanabba a szállodába szállt, ahol egy forintot fizetett éjszakára. A legutolsó •vásár alkalmával megint betért oda és egy egyforintos szobát kért. Sajnálom, — mondta a szálló tisztviselője, — a legolcsóbb szobánk két forintba kerül. — Mióta? — kérdezte csodálkozva a gazda. •— Amióta uj tulajdonos van, — sóhajtott a tisztviselő. — Ez a szálloda a tavasszal gazdát cserélt. — Na, ha a szálloda gazdát cserélt, akkor ez a gazda szállodát cserél, — mondta a gazda és egy másik szállodába ment. JOBB KÉSÖN, MINT SOHA Irta: KEMÉNY JULIA — Elvesztettem őt! Tudom, hogy én vagyok a hibás, de most már hiába a szánombánom, nem tudok rajta változtatni ... — gondolta Magdus, aki csendesen sirdogáli a konyhában, közben a piszkos edényt rakta be a mosogatóba. Maga sem akarta elhinni azt. ami történt. Mindennek az ő szerencsétlen gyermekkora az oka. Ö soha nem látott maga körül rendes, kiegyensúlyozott családi életet. Szülei rosszul választották meg egymást és ezért kell neki szenvednie. Apja, báró Terenszky Péter, nagyon fiatalon és meggondolatlanul nősült. Egyik barátja, egy fiatal mágnás, Tanos Klári táncosnőnek udvarolt és bevitte magával őt az operaházba a színfalak möge. Olt látta meg Farkas Mancit, aki balett növendék volt. A koldusszegény árvaleányt 15 éves korában valamelyik távoli rokon hozta be az operába. A kisleány nagyon szép volt, kecses járással, szép termettel. A balettmester felvette, de hamarosan látta, milyen tehetségtelen és megmondta neki, hogy sohse lesz igazi balerina. Már éppen más foglalkozás után akart nézni, vagy valahova pincérnőnek ajnálkozni. amikor Péterrel megismerkedett. A fiatal báró halálosan beleszeretet Manciba, aki nagyon fiatal és romlatlan volt. Egy gyenge pillanatában feleségül kérte. Az arisztokrata család ezért kitagadta és nem maradt más vagyona, csak anyai nagyapja hagyatéka, melyet rövid idő előtt, nagykorúságakor : kapott kézhez. Péter így sem volt szegény. Az örökölt 80 ezer korona nagy vagyon volt, de a fiatalok nem tudtak gazdálkodni. Péternek sejtelme sem volt a pénz értékéről és úgy élt. mintha milliomos lenne. Manci, aki árvabázban nevelkedett és később, mint balettnövendek, egyik napról a másikra élt, mit sem ludott az életről és még az sem tűnt fel neki, hogy esküvőjére férje családjából senki sem jött el. Csupán két barát volt jelen és Manci egyik szomszédnője. A fiatalokat nem érdekelte semmi. Ök szeretlék egymást és azt gondolták, bogy (mint a mesében) boldogan élnek, míg meg nem balnak. Csak mikor már házasok voltak, tudta meg a fiatal asszony, milyen áldozatot hozott férje őérte, de ezt nem tudta értékelni. Természetesnek vélte azt, hogy az ő szépsége minden áldozatot megérdemel. Pétert eleinte tényleg mindenért kárpótolta Manci szerelme. Büszke volt felesége szépségére és drága ékszereket, szép ruhákat vásárolt neki. A város legszebb villanegyedében vett kertes otthont. Szobaleányt, szakácsnőt és inast tartott és nem is tudott más életmódot elképzelni, mig csődbe nem jutott. Magdus őt éves volt. amikor kiköltöztek a villából és bérlakásba mentek. Akkor már csak egy mindenes leányt tartottak, akj főzött és takarított. Apja még akkor sem mondott le lóverseny szenvedélyéről és anyja továbbra is rendelt szép ruhákat a belvárosi szalonokban. Végre teljes összeomlás következett és bizony már csak a külváros olcsó negyedében tudtak egy kétszobás kis udvari lakást bérelni. A szép bútorok nagyrészét elárverezték és az ékszerek, szép ruhák, mind-mind eltűntek. Mire Magdus iskolás lett. már nyoma sem volt a régi jólétnek; eltűnt minden, ami szép volt és nyugodalmas. Az apa nem bírta a szegénységet és nem ismerte a polgári életet. Az előkelő kaszinóba többé nem járhatott, ezért olcsó lebujokba, lokálokba járt és kocsmázásban talált vigasztalást a múltért. Szerelte a nőket, az italt, a szerencsejátékot. Soha életében nem dolgozott és ha kifogyott a pénze, a kocsmákban, lebujokban mindig talált valakit, akit meg lehetett pumpolni. Mancinak kellett dolgoznia, de ő sem tudott sejnmit. Házimunkához nem értett, igy beteg, idős emberekhez vették őt fel kis pénzért, hogy ügyeljen reájuk. I arc a kis keresetre nagy szükség volt, mert Pétertől soha egy fillért sem látott. A lakásuk mindig poros, piszkos, rendetlen volt és a/, anyja, A gyerekek első nap van- Az irodaigazgató haragosan nak az iskolában és a tanító- mondja az egyik beosztottja néni magyaráz nekik: nak: — Ha valakinek ki kell — Ez igazán csodálatos mennie az illemhelyre, az tartsa Maga még csak négy hete dőltei a két ujját. gozik nálunk és máris hat hét Egy kislány az utolsó pad- tel van elmaradva a munkából megkérdezi: javai. — Ha feltartom a két ujja_______ mat, az segít? „ , ... • A vonat bent all az alloma KÉTSZER INGYEN s°? ,és az e9yik utas klkop 32 ablakon — pontosan az ott A kis Mariska észreveszi, lévő állomásfőnök sapkájára, hogy kiesett fogai helyébe újak — Na, hallja barátom. — nőnek ki. Azt mondja marná- mordul fel az állomásfőnök, — jának: magának igen nagy szerencsé— Úgy látszik, ? jó Isten je van, hogy pont itt álltam csak kétszer ad az emberek- Ha a földre köpött volna, azér nek uj fogakat, harmadszor most büntetést fizetne! már fizetni kell értük, * • * ^ — Mondd, János, miért nen Az ausztráliai Melbourne dolgozol/ városban ez a felírás látható ~ 1 iszta józanságból, az egyik parkban: — Józanságból? Ezt nem ér ‘‘Aki a gyepre lép, két shil- teniling büntetést fizet. Nagyobb —■ Igen, mert ha dolgozom csoportoknak árkedvezmény!” mindig eliszom a keresetemet így hát inkább nem is dolga h zom . . . Az uj titkárnő, az első nap végeztével megkérdezi a köny- — Képzelje, elvesztettem . velőtől: kiskutyámat! — Mondja, a főnöknek min- — Miért nem tesz közzé eg; dig ilyen rossz kedve van. hirdetést az újságban? Soha nem szokott hangosan — Nem érdemes. Szegén; nevetni? kiskutyám nem tud olvasni, — Csak olyankor, —- sóhaj--------tóttá könyvelő, — ha valaki Bemegy egy ember egy ma fizetésemelést kér tőle, dárüzletbe és igy szól: — Ezer svábbogarat akarói ^ venni. Adhat nekem? *-• Miért ilyen fekete a nyel- De uram, minek maga ved? nak ezer svábbogár? — Leejtettem egy üveg bort Kiköltözöm a lakásomba a frissen aszfaltozott útra. s a szerződés szerint úgy kel azt visszahagynom, mint ami kor beköltöztem. — Mit szólsz az uj képvi— selőnkhöz? — Miért eszel a késsel? -— Jobb szeretem a régit, Az kérdezi Lacikától a mamája, sem tett többet, mint ez, de •— Mert a villám lukas é tesaiáfcb íöbbet ígéri. cscrcg. ____________ ha hazajött a munkából, hozott magával egy kis ennivalót, amelylyel sajátmagát és a gyermeket táplálta. Az apa alig járt haza és ha jött. akkor rendszerint ittas volt és dőlt belőle a bor vagy pálinka szag. Ilyenkor a kis Magdus mást sem hallott, mint olyan szavakat, amelyet alig bírják el a nyomdafestéket. ■ Az asszony mindenféle jelzőkkel illette azokat a nőket, akik után a férje szaladgál és őt magát kitartott, utolsó alaknak nevezte. Az anya nem törődött a körülöttük levő szennyel és piszokkal és leányát sem tudta rendre, tisztaságra oktatni. Mi lett a valaha hires szépséges Farkas Manciből és a későbbi gyönyörű fiatal bárónébó I?! Elhízott, megcsunyult és rendetlen, elhanyagolt, ápolatlan volt. A kisleány nem tudta szüleit sem szeretni, sem tisztelni. Hogyan szerethet egy gyermek olyan apát, aki részegen, rendetlenül jár haza? Hogyan szerethet olyan anyát, aki mást sem tesz, mint előtte az apát piszkolja? Egyetlen elégtétele az volt, hogy szüleivel éreztette megvetését és tiszteletlenségét. Ha apja néha k ijózanodott és hozzáment, meg akarta csókolni, a gyermek ellökte magától és azt mondta: Menj. ne gyere hozzám, gyűlölöm az italszagot! Ilyenkor a báró kissé magához tért és zavartan nézett a leánykára. Nagyon sértette a gyermek viselkedése és kiszaladt a szobából, becsapva maga mögött az ajtót. Az anya egy ilyen alkalommal rászólt Magdusra: — Miért beszélsz az apáddal igy- Látod, azt érted el vele, hogy elszaladt a kocsmába! Flogyan javuljon meg, ha még te is hozzájárulsz a viselkedéseddel . . . A leány, aki semmiféle rendes nevelésben nem részesült, vállát vonogatva válaszolt: — Gond olod, hogy a le beszéded nem küldi őt a kocsmába, a szennybe? Nézz körül a mi otthonunkban, mit látsz? Rendet, tisztaságot, mosolyt, boldogságot? -Az anya szomorúan nézett a leányára és azt mopdta: — Jó. hogy meglátod a dolgokai! Remélem, te soha nem fogsz úgy járni, mint anyád! Te bizonyára okulni fogsz abból, amit itthon látsz! Magdus most arra gondolt, hogy miért nem okult ő tényleg abból, amit anyja mondott. Miért nem látott ő akkor az anyja szivébe? ö fiatalos meggondolatlanságában csupán egy rendetlen kövér asszonyt látott, aki az ő életét megnehezíti. Miért nem tett ő akkor semmit, hogy valamit átvegyen a szülők terhéből? Hiszen ő sem volt soha mosolygós, barátságos és kellemes. Soha nem szerette a rendet. Soha nem takarította az otthont, soha nem készített el egy rendes ételt. Mindig azt gondolta, hogy ez az anya dolga, nem az övé. Könnyű volt neki az anyát hibáztatni . . . Bármi történt, mindenért a szülőket hibáztatta. Egyetlen barátnője volt 1 akács Annus, aki jó és megértő volt. A legszörnyübb dolog az volt. amikor édesapja a házmesternével kezdett viszonyt és az egész ház beszélt róla. Efeletli bánatát is Annusnak mondta cl és Annus vigasztalta: — Ne gondold, hogy igaz! Nem igaz! Apád beszélgetett a házmesternével és valaki meglátta. Látod, olyan komisz a világ. Mindjárt kitalálnak valami rosszat. Nem hiszem, hogy apádat más nő érdekelné, mint az anyád. No. ne sírj, legyen jó kedved! Nevess. Soha nem látlak, nevetni. Miért vagy mindig olyan savanyu. Miért nincs soha jó kedved? — Könnyű neked! Nálatok mindenki vidám, nálatok nincs semmi baj ... A te szü jeid gazdagok. Ti négy szobás lakásban laktok. A padlótok fényesre van vikszelve és az ablakaitok ra /Syognak ... ~ Mi nem vagyunk gazdagok, Magdus! A? apám hivatalnok, akiknek nincs nagy jövedelme. Négy kisebb testvérem van. Tudod, hogy hatan vagyunk testvérek, Vili már érettségizett és ő is keres és segít a mamának a konyhapénzzel. Én házaknál dolgozom, mint varrónő, amit keresek az nem sok. de valami. A mama sokai j dolgozik, hogy a háznál rend legyen, de bizony nekünk gyerekek ; nek is kell segíteni a mosogatásnál, a portörlésnél és más házi I munkánál. Nekünk kell négy szoba, mert sokan vagyunk, de mi í nem vagyunk gazdagok. Ha gazdagok lennénk, nem laknánk itt a Viola utcában, a szegény negyedben. De igy is meg vagyunk elégedve, mert egészségesek vagyunk és nincs adósságunk. Apa mindig azt mondja, hogy “addig kell nyújtóznunk, amig a taka rönk ér és igaza van, mert megélünk annyiból, amennyink van — Te nem értheted meg, hogy nekem milyen életem van. A I szüleim gyűlölik egymást és gyűlölnek engem. — Dehogy is gyűlölnek. Hogy mondhatsz ilyet!? Látod, az í én apám olyan szigorú, hogy Vili, aki tizennyolc éves és már dől | gozik és pénzt keres, ha csak valamivel később jön haza, mint j kellene, akkor képes őt meg is pofozni. Ö olyan 1 Katonásan tart i bennünket, hogy örülünk, ha nincs otthon. De ha mi a mamával ! vagyunk otthon, akkor van nevetés, hancúrozás, mert a marná | nak mindig jó kedve van, ha még annyi a dolga is. Ö soha nem | mutatja, ha fáradt, vagy valami gondja van. A papát pedig imád I ja. Jajj volna nekünk gyerekeknek, ha egy szót mernénk a maim j előtt a pápára mondani, Ö úgy tiszteli a papát, mint valami bál ! ványt . . . — Óh, bár az én anyám tisztelné az apámat. Bár az én szü leim élnének úgy, mint a te szüleid . . . Annus mindig meg tudta vigasztalni Magdust, ha szomorú volt. Egy este Annus azt mondta neki: —■ Képzeld, Vili elmegy itthonról. A hivatal, amelynek dől | gozik. Szegedre költözik és azt mondták neki, hogy vagy veiül« jön Szegedre, vagy elveszti az állását. Minthogy nem egykönnyen j találhat ilyen jó állást, elhatározta, hogy elutazik Szegedre. A I marna nagyon szomorú, de azt mondja, hogy egy fiatal emberneí oda kell mennie, ahol a jövője van. A papa ellenezte, hogy Vil | elutazzék, de a maga szokatlan határozottsággal azt mondta, bőgj Vili menjen. Így végül a papa is beleegyezett. Magdus elbúcsúzott Vilitől és ott a családi ebéden Takácsék nál. amikor a fiút búcsúztatták. — Isten veled, kis Magdus! — mondta Vili. — Nem tudom mikor látjuk egymást, hiszen a hivatalom most már Szegedhez köt — Majd csak bazajösz néha, ha szabadságot kapsz! — mond j la Annus. — Nem búcsúzunk el örökre. Magdus jól tanult és jelesen érettségizett a kereskedelmiben Hamarosan talált állási egy bankban. Fizetésének felét hazaadtí | anyjának és a többit magára költötte. Anyjának szépségét örököli* | és a hivatalban mindenki szívesen udvarolt a szép leánynak. D; I ő akkor még nagyon fiatal volt és annyira örült annak, hogy i : szép tiszta hivatalban dolgozhat, hogy egyelőre nem érdeklődőt | még a fiatalemberek iránt. Amikor a következő nyáron Vili szabadságára hazajött ; szülői házba, a lépcsőházban összetalálkozott Magdussal. Ali) j akart a szemének hinni, mert a leány szépsége annyira ntagáva ragadta: — Magdi is, Magdus, te vagy az? Alig ismertem reád. Milyei szép lettél, Milyen nagy leány vagy. Mesélj magadról. Mit esi üálsz? A szüléiddé! már jobban állnak a dolgok? NE FÉLJEN Doktor ur, tessék megmondani, meddig lesz jó a látásom? — kérdi egy szemfájós ember az orvost. — Ne féljen, — felel a doktor, — amíg engem lát, addig nem vakult még. Egy gazdag bankár meghal és felmegy az égbe. A kapuban Szent Péter fogadja és megkérdezi tőle: — Ki vagy? — Bankár vagyok. — Mi jót tettél életedben, ami feljogosítana arra, hogy itt belépj? — A múltkor láttam egy szegény asszonyt az utcán és adtam neki két centet. Szent Péter odafordul Gábriel arkangyalhoz: <r— Be van ez írva a könyvbe, Gábriel? — Igen, Szent Péter. — Ezenkívül mit csináltál még? A múlt télen láttam egy félig megfagyott újságárus gyereket és adtam neki egy centet. — Gábriel, be van ez írva? — Igen, Szent Péter. — Mi jót tettél ezenkívül? A bankár megvakarja a fejét és bevallja: — Semriii más nem jut az eszembe. — Hm, mondd, Gábriel, mit csináljunk vele? — Add vissza neki a három centjét és küldd a pokolba. ★ A keresztelő-medencénél a pap megkérdezi a büszke fiatal apától: — Milyen névre kereszteljem a gyereket? — Sándor, Elemér, János, Egon, Béla, Olivér, A pap erre odafordul a tninistránshoz: , — Kérek még égy kis vizet. ft Egy hölgy megszólít egy cigarettázó gyereket az utcán: — Mondd, fiacskám, az édespnyíd tudja, hogy dohányzói? I — Na .és a néni férje tudja-e, hogy a néni idegen férfiakat szélit meg az utcán? ★ Egy jónevü ügyvéd a következő levelet kapta: "Kedves jigyyéd ur, úgy tudom, hogy ön főkéit végrendeletek elkészítésével foglalkozik. Ha esetleg előfordulna, hogy hirtelen nem talál megfelelő örököst, ezennel felhatalmazom önt, hogy az én nevese: ::^ be ____... >■ — A hitelbankban dolgozom. Jó állásom van. A szüléimét most inkább el tudom viselni, mert a könyvelésben dolgozom és a zárlati időben túlórázunk, későn járok haza és rendszerint fáradt vagyok és lefekszem korán, hiszen korán kell felkelnem. — Apád még mindig nem változott meg? Még mindig elmaradozik? Még mindig jár a lóversenyekre? Annyit gondoltam read! Mii yen nehéz életed van. Igazán sajnállak . . . — Bizony nincs könnyű életem! Anyám minden felett siránkozik. Azt hiszem, hogy ő is az oka annak, hogy apa eljár Jiazulról. De tudod, amióta idősebb lettem, már nem akarom bírálni a szüléimét. Sajnálom őket, de nem tudok rajtuk segíteni . . . — Te szegény gyermek! Jobb sorsra vagy érdemes! — Öh! Hát igazán megható, hogy te törődsz velem... — Hogyne törődnék, hiszen régi szomszédok és barátok vagyunk. Annus-mindig nagyon szeretett téged... Magdus többször is találkozott Vilivel az otthon töltött két beli szabadsága alatt és amikor Vili elutazott, az mondta Magdusnak:- •• ,T — Majd irok neked Szegedről, ha megígéred, hogy válaszolni fogsz, főied legalább majd részletesen megtudom, hogy mi történik a házban. A mama nem nagyon ér rá írni, Annus-is dolgozik és bizony jó lesz, ha tőled néha levelet kapok majd. Megindult a levelezés két fiatal között. Talán soha az életben nem kerültek volna oly közéi egymáshoz, mint a levelezés utján. Magdus nagyon szép leveleket tudott irni és Vili a távolból hefeszeretett a leányba. A levelek mind hosszabbak és sűrűbbek lettek, végül egy napon Magdus elutazott Szegedre; mert Vili azt iria, hogy . . . gyere ide, meglátod, milyen boldogok leszünk. Szép csendben megesküszünk és rendesen megélünk. Nekem van egy csinos kis lakásom. Igaz, hogy csak egy szoba és konyha, de ne künk nem is kell több. A fizetésem nem sok, de te is dolgozhatsz ilt. I alálsz majd hivatali állást itt is. Tudom, milyen szerencsétlen éleled van a szüleid otthonában. Én szeretlek és mindenért kárpótolni foglak . . Magdus nem merte megmondani senkinek, hogy Szegedre ké szü I. Tudta, hogy Vili szülei nagyon elleneznék, hogy Vjli őt ’elvegye. Csakis Annusnak szólt, aki nagyon megijedt és azt prppdta: — le jó Isten! Mi lesz ebből, ha a papa megtudja, hogy Vilj megnősül és ha megtudja, hogy téged vesz el, ebből nagy bot rá ny lesz! Ö nagyon lenézi a te apádat és nem is beszél róla másként, mint a züllött báró -ról és anyádról sem tud semmi jót mondani, de még terólad sem. Te nem tudod, mennyit keli nekem azért hallgatnom, mert te a barátnőm vagy. . . Node ha Vili téged feleségül vesz, azt a papa soha megbocsátani nem fogja . . . — Én nem törődöm semmivel! —- mond.ta Magdus___Nem bánom, ha a papád megharagszik Vilire, azt sem bánoni, ha a szüleim rossz néven veszik, hogy elmegyek . . , Mi szeretjük egymást és bizonyára boldogok is leszünk... , — Magdus, Magdus ! Miért mondtad meg nekem, hogy mit terveztek? Miért kellett nekem ezt tudnom? Én nem akarok a ti cinkosotok lenni. Én nem akarok a szüleim háta mögött veletek szövetkezni ... — De Annus, azt gondoltam, hogy te a barátnőm vagy. Most azután még sógornők is leszünk r . . — Jajj, csak azt ne említsd! Mit fog szólni a mama? ö .mindig arra számított, hogy Vili visszajön és újra velünk lesz. Most minden: megváltozik, minden elromlik... Hiszen mind a ketten olyan fiatalok vagytok. 1 ulajdonképpen alig ismeritek egymást, mert amig Vili itthon volt, soha nem jártatok együtt, csak itjbon néha találkoztatok. Hogyan szerethettetek egymásba? — Mi leveleztünk és rájöttünk, hogy nem tudunk egymás,nélkül élni! Én inkább meghalok, mint hogy lemondjak Viliről... — LIgylátszik, ő ugyanígy érez, mert különbén .nem akarna elvenni feleségül. Az én bátyám nem hebehurgya, meggondolat lan fiú, hanem mindig olyan komoly, jó fin volt. Bizonyára tudja, hogy mit csinál. ... ..... Magdus megcsókolta barátnőjét, . < — Te vagy az egyetlen, akinek ezt megmondtam. Mos) már csak a szüleim vannak bátra, de borsódzik a hátam, ha arra gondolok, mit fog szólni az anyám . . . Magdus nagy meglepetésére, anyja megértéssel fogadta a bírt, Elsőizben életében érzett szeretetet és tiszteletet anyja iránt. «— Nem kell, hogy mondjam, mennyire foglak nélkülözni... De mégis csak azt mondhatom, hogy boldog vagyok. Nagyon bol. dog! Remélem, hogy neked szép és jó életed lesz amellett a jó és tisztességes fiú mellett. Menj, menj leányom innen, talán neked jobb életed lesz. mint az anyádnak . . . Ami azután történt, legjobban meglepte Magdust. Anyja a szekrényhez lépett és kivett belőle egy gyémánt gyűrűt. Ez volt az egyetlen ékszerdarab, ami megmaradt a nagy gazdagságból. Ez volt az első ajándék, amit apja anyjának vett. A sok nélkülözés, a sok szenvedés sem tudta az asszonyt arra rávenni, hogy ettől a gyűrűtől megváljon. — Nem tudom, vajon módjában ájl-e majd a férjednek neked ékszert venni? Ez a gyűrű abból az időből maradt, amikor még nagyon boldog voltam. Akkor azt gondoltam, hogy ez a boldog ság örök lesz. Nem tudok neked mást adni. de ez az én nászajándékom . . . Légy nagyon boldog Magduskám . / , —- Anyám, én nem fogadhatom el tőled az egyetlen értékes darabot, amelyet átmentettél a múltból . , . ! — mondta Magdus és visszaadta a gyűrűt. — Úgysem tudnám viselni, leányom! — mondta az anya. —< Hiszen még a kisujjamra sem megy fel! — Azután a csillogó gyűrűt lelhuzta a kisujja begyére. A gyűrű a duzzadt, kövér ujjnak még a felére sem ment fel. Magdus vegyes érzésekkel vette magához. Fájt elvennie az anyától, de fáj visszautasítani. Arra gondolt, hogy milyen keveset adott ő életében anyjának és ő odaadja utolsó szép emlékdarabját neki. — Húzd fel az ujjadra és viseld egészégben, boldogságban! — mondta és megcsókolta Magdust. Magdus nem akarl apjától elbúcsúzni, de valahogy nem vitte rá a lélek, hogy szó nélkül távozzék. Amikor az apa késő este hazajött, olyan részeg volt, hogy hiába akart volna hozzá szólni, összefüggés nélküli szavakat mormolt maga elé és lehetetlen volt vele beszélni, Így a leány kénytelen volt mégis búcsú nélkül távozni. Vili várta Magdust a pályaudvaron. Már mindent előkészített az esküvőre. Nagyon, nagyon boldogok voltak, de Magdus félt. Csak most jött a tudatára annak, hogy alig ismeri Vilit, alig tud róla valamit. Olyan idegen volt előtte, de mégis érezte, hogy szereti, nagyon, halálosan szereti. Vili határozott férfi volt. Ö biztos tervekkel várta Magdust, pontosan elintézte az esküvőt, á kis lakásban rend és tisztaság várta a fiatal asszonyt és Magdus csodálkozott azon, hogyan tudta a fiatal férfi kis otthonát olyan gondosan ellátni.
