Az Ujság, 1970 (50. évfolyam, 7-51. szám)
1970-10-29 / 42. szám
6 OLDAL AZ ÜJSÁG 1970 OKTÓBER 29 Megbocsátó szerelem Irta: KEMÉNY JULIA Nem Írom meg annak a kis dunántúli városnak a nevét, ahol Kiss Jancsi lakott, de bizonyára sokan ráismernek. A városka tiszta volt és nagyon csendes. Mindenki ismerte jól a szomszédait, látta ■felnőni a gyermekeket és még a lovaknak és kutyáknak a nevét is tudta minden felnőtt és gyermek. Kiss Jancsi apjának, Jánosnak, vegyeskereskedése volt. A falu Zsidajának nevezték őt. noha katolikus emberek voltak, de nagyon ritka dolog volt. hogy a fűszeresek, vegyeskereskedők ne lettek vol'na zsidók. Kiss János még apjától örökölte a boltot, de nem nagyon becsülte meg örökségét. Léha, lusta, iszákos ember volt. elh anyagolta családját és a nap nagyrészét is kocsmázással töltötte. Azt is jól tudta róla mindenki, hogy nemcsak a bor és pálinka, hanem a szoknya után is szalad. Sajnálták nagyon az asszonyt és hat gyermekét, akik nem érdemelték meg azt a kegyetlen sorsot, amely nekik jutott. Jancsi volt a harmadik a hat gyermek közül. A két nagyobb leány volt és ők inkább a ház körül segítettek az anyának a főzésben, takarításban és a három kicsi gondozásában. Teréz asszony jó volt, mint egy angyal. Soha nem panaszkodott, pedig lett volna bőven oka reá. Jancsi rajongott csendes kis anyjáért, aki zokszó nélkül tűrte a sok szenvedést. Az apa mindig ittasan jött haza és olyan durva, goromba és kibírhatatlan volt, hogy a fiú nem érzett iránta mást csak gyűlöletet és megvetést. Szólni nem mert, mert tudta, hogy anyja nem tűrné, ha apjáról tiszteletlenül vágy gyűlölködve beszélne. Teréz asszony szivében nem volt más csak gyengédség, jóság és megbocsátás. Az ura gyakran tetleg bántalmazta, de ő kiküldte a gyerekeket, hogy ne legyenek tanúi apjuk brutalitásának. Minden hibája és szörnyűsége ellenére szerette a férjét és védelmezte őt a gyermekekkel szemben is. Annyira ment ebben, hogy azt hangoztatta, hogy ő az oka férje korhelységének, mert ő nem erős és erélyes asszony, amilyenre egy embernek szüksége van. Ha ő első alkalommal, amikor a férje kimaradozott és berúgott, mindjárt erélyesen fellépett volna, akkor az ura nem szokott volna hozzá a korhelységhez. Minth ogy a férj nem törődött az üzlet tel, h anem az asszonynak és a gyermekeknek kellett mindent ellátni, a gyenge kis aszszonyka agyondolgozta magát. Remekül főzött, hires jó szakácsnő volt és nem egyszer dolgozott idegen házakban, ha lakodalom vagy eljegyzés volt. Egyetlen eléglétetele az volt, hogy a gyermekei, különösen Jancsi, nagyon megbecsülték a szerették anyjukat. Szentnek tekintették, aki olyan gyengéd és jó tudott lenni hozzájuk és mindenkihez és bármilyen fáradt és elcsigázott is volt, soha nem volt türelmetlen és haragos. Férjét, minden komiszsága mellett szerette és leányait arra oktatta, hogy az asszony férjének hűséggel tartozik akkor is, ha az őt nem becsüli meg. Va lóságos megváltás volt a Kiss családra, amikor egy kocsmai verekedés alkalmával Kiss Jánost agyonszurta egy garázda legény. A gyermekek fellélegzettek és Ígérték anyjuknak, hogy segíteni fognak a bojtban és mindenben. De az asszony nem tudott vigasztalódni. I udta ő jól, hogy férje hűtlen volt hozzá és más nők után szaladgált ha józanabb volt, ha pedig teljesen berúgott, akkor vagy ruhástól dőlt az ágyra, vagy a kocsmaasztal mellett, a fejét lehajtva aludt. Ha részegen jött haza, Teréz húzta le róla cipőjét, ruháját, mert hangosan horkolt, azt sem tudta, mi történik körülötte. Mi ndez megváltozott. A ház csendes lett. Jancsi bízott benne, hogy anyja most mar nyugodtahbnn fog élni. Tévedett. Az aszszony bánkódott és fogyott. Sokat sirt férje után és nem tudott belenyugodni abba, hogy már nincs. A fiú végre azt mondta az anyának: — Hogyan is tudtad őt szeretni azok után, ahogy veled bánt? Azt gondoltam, hogy örülni lógsz, hogy megszabadultál tőle . . . — Fiam, te még csak tizenöt éves vagy, te ezt nem értheted meg. Eljön majd az idő, amikor le is szerelni fogsz valakit és megérted, hogy ez mit jelent. Én sokat szenvedtem apád mellett, még sem adnám oda azt a szerelmet, amit iránta éreztem egy királyságért ... — Az anya szeme álmodozóvá vált és azt mondta: — Bárcsali le ismerted volna az apádat akkor, amikor én megismertem. Erős volt, fiatal és férlias és mi nagyon szerettük egymást. Első éveink felejthetetlenül szépek voltak, csak a szegénység okozott minden bajt. Ez a környék, ahol mi lakunk, elavult, a házak is elöregedtek és az emberek jobb és szebb uj házakba, a város más részébe költöztek. Akkor az üzlet leromlott és nekünk hat kis gyerekről kellett gondoskodnunk. Az lette őt iszákossá, hogy nem tudta családjának szükségletét megkeresni. Eleinte azért ivóit, meri az üzlet rossz volt, de később azt mondta, hogy a házasságunk nagy hiba volt és én nem voltam bozzá illő feleség. Valószínűleg igaza is volt. A fiú nem tudott erre mit válaszolni, csak sajnálta az anyját, aki olyan vékony, beteges és szomorú volt. Minden üzleti gond az ő vállán voll és a két idősebb leány férjhezment, elkerüli a városból. A három kisebbről neki és anyjának kellett gondoskodnia. Amikor már némileg helyreálltak, megkapta katonai behívóját és mennie kellett. Fájó szívvel hagyta ott a családot, de az anya vigasztalta, hogy ne féltse őt, majd megélnek valahogy. Még a katonaságnál is összegyüjlölte a filléreket és hazaküldte özvegy anyjának. Amikor visszajött megijedt. Az anya már csak árnyéka volt önmagának és talán éppen az ő visszatérésének örömét nem birta beteg szive elviselni és szivszélbüdésben hirtelen meghalt. Reámaradt minden gond, üzlet, háztartás s három fiatalabb testvér. A jegyző, aki jól ismerte a családot, azt mondta Jancsinak, hogy ő nem tud a testvérekről gondoskodni és legjobb, ha az állami árvaház gondoskodik róluk, hiszen már nem olyan kicsinyek és ott lakhatnak az árvaházban, amig befejezik iskoláikat és megállhatnak a saját lábukon. így Kiss Jancsi, aki akkor mór 21 éves volt. állást kapott a belyi bankban mint gyakornok és közben megszerezte a kereskedelmi érettségi bizonyítványt. Sokat és szorgalmasan tanult. Anyja fia volt, aki nem kerülte el a munkát. Szeretett volna tovább tanulni és eljutni Budapestre, beiratkozni az egyetemre, de tudta, bogy ez megvalósíthatatlan álom. Egy vasárnap délután a tóparton sétált, amikor valaki utánaszólt: — János. Kiss János! — Megállt és nézte, hogy ki szól hozzá. Bartha Kati. egyik régi iskolatársa volt. akit meg sem ismert volna, olyan szép leány lett belőle az évek alatt. Vöröses haja csillogott a napfényben és melegtekintetü őzike szemei barátságosan néztek reá. — Óh Katika! — mondta János. — Szép. hogy megismertél annyi-annyi év után. Milyen szép leány lett belőled. Eltűntek a szeplők fitos orrocskádról és az arcbőröd olyan, mint az alabástrom . . . — Csak ne bókolj nekem, mert még meghallja a vőlegényem Hja, el is felejtem mondani, hogy menyasszony vagyok, nagyon boldog menyasszony. A Radnay Pali a vőlegényem. Bizonyára em lékszel reá. Ö most már megyei tiszt, jó állása van és három hét múlva esküszünk. A református templomban lesz az esküvőnk. Már ki küldtük a meghívókat. Neked nem küldtünk, hiszen azt sem tudtam, hogy élsz és hol élsz, de mindig szerettelek az iskolában és örülnék, ha eljönnél a lemplomba az esküvőmre, utána pedig a lakásunkra. Már nem lakunk a régi városrészben, haneir átköltöztünk az Újvárosba. Gyere el, oly jó lesz egy régi iskolatarsat látni az esküvőn. — Ez kellemes meglepetés! A kis Katika menyasszony és má hamarosan férjhez is megy! Ez szinte hihetetlen. Így vénülök én — Ne is mondj ilyet! Most kezdődik az élet nekem is. de neked is! Majd te is találsz magadhoz való jó kisleányt, akii fele ségül vehetsz . . . _ Nincs nekem ilyesmire időm. Azután meg hogyan is gondolhatnék nősülésre azzal a kis fizetéssel, amit a banktól kapok. De még nem töltöttem be huszonketedik évemet, ráérek . . . Igazán iaérek! —- Nohát jól van! — mondta huncutul Katika. — Engedé l/ezek neked még néhány évet a legényéletre, de azután le sem fogod sorsodul elkerülni cs beleszaladsz majd egy leány háló jóba . . . — Előbb elmegyek a le esküvődre, azután ráérek a magamer gondolkozni! — mondta Jancsi nevetve és örült, hogy a régi ba rátnői közül valakit lát. — Köszönöm a meghívást! Barátságosan váltak el egymástól és a megbeszélt időbet Kiss János elment a templomba és olt több ismerőssel találkozol! akik a régi városból már átköltöztek az Újvárosba, mert ott a düle dező öreg környéken már csak a szegények éltek. Az esketés szc volt és megható. A menyasszony, mint a legtöbb menyasszony szép volt és üde, meghatóit és boldog. A koszorusleányok rózsa szin ruháikban olyanok voltak, mint a virágszálak és a vőfélye szmokkingban, elegánsan vonultak be a templomba. Kiss Jáno: arra gondolt, hogy vajon lesz-e még neki is szmokkingja, Irakkje úgy mint ezeknek a jómódú fiuknak. Esküvő után a menyasszony meghívására, János is elment j lakodalmas házba. Ott ismerkedett meg Katika barátnőjével, a [első koszorusleánnyal, Zsoldos Klárival. Klári szőke voll, nag világoskék szemekkel és arcában állandóan huncut mosoly voll Látszott rajta, hogy boldog gyermekkora leheteti. Öt János iné soha azelőtt nem látta. Nem is láthatta, hiszen ő nem a szegén negyedben nevelődült, mert apja. Zsoldos Tamás köz és váltó ügyvéd, mindig csak a város központjában, az emeletes házban él családjával. Klárinak kél idősebb fivére volt, ő maga egyel le leány. A két livére már nős, családos volt. János megbabonázva nézte ezl a szőke kisleányt és arra gon dőlt, hogy mennyire emlékezteti elhalt édesanyjára. Éppen olya vidám, mosolygós voll a nézése, olyan lágy. gyengéd volt a hangje Hirtelen ráeszmélt arra, hogy mennyire hiányzik neki az édesanyj és majdnem sírva fakadt. Azután a leányhoz csatlakozott, am Klári vőfélye, egy horihorgas fiatalember, szemmelláthatóan kifo gásoll. Ö magának akarta lekötni a koszorusleányt, akinek kedvé ért a vőfélységet vállalta. így azután János nem akart tolakodi lenni és nemsokára el is ment. Nem ludta ellel ejteni Klárit. 1 udla, hogy a leány gazdag é egész más környezetben nevelkedett, mint ő, mégis lolyton az esze ben -járt. bűiébe csengett az a lágy, megnyugtató, gyengéd hant amely anyjára emlékeztette. Azután jöll a mindennapi élet, u hi vatala, munkája és Klári csuk emlék maradt. De nem sokáig. Egy napon megszólalt a telefon és Kalika hivla ől fel liiva lalában: — Halló, János! Ráérsz szombat este? Visszajöttünk a ná szutunkról és néhány barátunkat vendégül látjuk vacsorára t otthonunkban. Nagyon örülnénk, ha te is eljönnél. János örült a meghívásnak és nem is vallotta be magánál hogy legjobban az érdekelte, hogy Klári ott lesz-e. Ott volt. Ner ült János m ellett, uanem vele szemben az asztalnál. Ez még kel lemesebb volt. mert igy János jobban láthatta és gyönyörködöl benne. Nagyon megtetszett neki ez a leány és valahogyan ug élezte, hogy első látásra beleszeretett a gazdag és elérhetetlen kis I leányba. Klári nagyon fiatal volt. Alig töltötte be tizenhetedil évét. A vacsora kitűnő volt és hozzá egri vörös bort ittak. A bika vér erős bor és hamarosan jókedvre hangolta a társaságot. ,Va csora után János Klárihoz szegődött és csodálkozva tapasztalté hogy a kisleány nemcsak szép es kedves, de nagyon intelligens is. János megint csak anyjára gondolt és eszébe julolt, hogy anyja megjósolta, hogy ő is bele fog szeretni egyszer egy leányba. Csak az fájt neki, hogy szerelme reménytelen. A leány nagyon fiatal és gazdag, más világból való, mint ő. Ugylátszik Klárinak nem voltak hasonló aggályai. Neki is első perctől fogva tetszett János és ő volt az. aki meghívta a fiút egy találkozásra. Az első találkozást több újabb találkozás követte és a szerelem a két fiatal között nem volt eltitkolható. Egy alkalommal Klári meghívta Jánost otthonukba. A fiú megijedt, de természetesen boldogan logadta el a meghívást. Zsoldos Tamásné kedvesen logadta Jánosi. Férje nem volt még otthon. Csodálkozására azt mondta neki: — Én jól ismertem a maga édesanyját. Együtt jártunk iskolába. Nagyon szép és jó leány volt. Mi jóban voltunk gyermekkorunkban, amikor én is még a régi városban laktam a szüleimmel. Persze azóta nagyot változott a világ. Maguk ott maradtak, én pedig férjhezmentem Tamáshoz és átjöttem ide a belvárosba. De hiába, a gyermekkor odavonz abba a szegény negyedbe. Amikor Klári emlitette, hogy magával az esküvőn találkozott, örültem, hogy Teréz fiát megismerhetem. Mi lett a többi testvérével? Hallottam, hogy az édesapját agyonszurták és azt is hallottam, hogy a mamája nem sokkal élle őt túl. Nagyon szomorú dolog magukra gyermekekre.-—1 Bizony az árvaság nehezen elviselhető. A két nővérem jól él a családjával. Rendes férjeket kaptak és vannak gyermekeik. A fiatalabbak, akik anyánk halála után az árvaházba kerültek, már mindhárman megállnak a saját lábukon. Az egyik a helyi óvodában gondozza a kicsikéket és jó óvónői állása van. Sanyi öcsém tandíjmentesen jár a gimnáziumba és mint kosztosdiák bennlakó, azért, mert a gyengébb tanulókat oktatja és készíti elő a vizsgákra. Annus húgom még bent van az árvahózban, hiszen csak tizennégy éves, de ő tanítónő akar lenni és a tanító nővérek | biztatják, hogy olyan jól tanul, megvalósíthatja a tervét. így hát | lr|ind a hatan boldogulunk, amit a drága anyánknak köszönhetünk, j aki becsületre és munkára nevelt bennünket. Még sokáig beszélgettek, amig Zsoldos Tamás hazaérkezett és leülhettek a vacsorához. A házigazda nem volt olyan barátságos, mint a felesége, sőt kissé idegenkedve fogadta Jánost. Ö, mint ügyvéd jól ismerte János családját és nagyon megvetette ^z apját. János inkább a parkban találkozott Klárival, mert érezte, hogy apja idegenkedik tőle. Annál jobban szerette a leány anyját, aki az ő anyjának voll régi, barátnője. Hogyne szerette volna őt, ; hiszen Klári anyja volt. Alig merte megfogni a leány kezét. Egy alkalommal, amikor beálll az este, egy pádon ültek és csókolózlak. János azt mondta: Nagyon szeretlek téged, jobban az életemnél, de mégis el kell válnunk. A bank vezérigazgatónak ajánlatára állást kaptam Budapesten egy bankban. Elmegyek, de az a szándékom, hogy beiratkozom a Pázmány Péter egyetemre és megszerzem a tanítói diplomát. Kereskedelmi iskolai tanító szeretnék lenni. De egy magamlajla szegény legénynek egy ilyen diplomáért erősen kell dolgoznia. Jól tudod, hogy nincs senki, akihez fordulhatnék, magamnak kell dolgoznom a megélhetésemért és tanulásomért. De téged nagyon szeretlek és ez a szerelem ad erőt ahhoz, hogy elérjem a célomat. — Ha szeretsz, miért akarsz elmenni? Nem gondolsz arra, hogy itt is megtalálhatod a megélhetésedet és a jövődet. Apám bizonyára szívesen segítene, ha maradnál! — Apád nem szivei engem. Nem bántolt meg soha, de én azt érzem, hogy lenéz, nem veszi jó néven, hogy hozzátok járok. Majd ha diplomás ember leszek, akkor talán majd másképpen gondolkozik, de egyelőre nem akarok hozzá fordulni semmiért. Elhatározott szándékom, hogy elmegyek Budapestre és ott egyetemi diplomát szerzek. Bizzál bennem és meglátod, nem fogsz csalódni! — Ne menj el! Kérd apám segítségét! — Azt már nem! Bennem is van önérzet, büszkeség, ha szegény is vagyok. Még a szerelem sem tudta rávenni Jánost arra, hogy megaláz kodjék. Megmaradt terve mellett és olyan szorgalmas volt, hogy az egyelem hamarosan tandíjmentességet adott neki. A bankállást feladta és az egyik újság szerkesztőségében esti munkát vállalt, hogy fenntartsa magát. Nappal az egyetemen tanult. Amikor nyári szabadságát szülővárosában töltötte, Klári már várta őt nagyon. Szép volt a leány és nagyon kívánatos. Jánosnak nagyon nagy akaraterőre és önmegtartóztatásra volt szüksége ahhoz hogy el ne csábítsa, de tudta, hogy még nem nősülhet, mert nincs meg a diplomája, nincs meg a biztos megélhetése ahhoz, hogj Klárit nőülvegye. A leány kacérkodott vele és más fiukkal is. csak hogy féltékennyé tegye, de János jelleme nem engedte meg azt, hogy elveszítse a fejét. A nyár végén nehéz szívvel vált el Kláritól. Azt mondta a i leánynak: — Klá ri, nagyon szeretlek és boldogan elvennélek, de úgy érzem. hogy le még nagyon fiatal vagy és én sem vagyok még készen arra. hogy megházasodjam. Várjunk még, amig én készen i leszek! — Én nem vagyok olyan nagyon fiatal, mint ahogy te gonj dolod és máris kész vagyok a házasságra. Csókolj meg, majd meglátod, hogy milyen érett vagyok . . . János magához szorította a leányt és szenvedélyesen megcsókolta, de abban a percben léplek hallatszottak. Zsoldos J amá< i I jött haza és a fiatalok szétrebbentek. Már nem volt alkalmuk többe egyedül lenni és Jánosnak másnap reggel már indulnia kelleti vissza Budapestre. Senki sem volt boldogabb Jánosnál, amikor kezében volt a la nilói oklevél. Mosl már vállalhatott tanítói állást a kereskedelmi | iskolában bárhol Magyarországon. Diplomás ember volt. Bátran állhatott Zsoldos Tamás elé, mert társadalmilag elérte azt a fokot hogy méltó volt Klárihoz. Megérkezett városába és beköltözött a legjobb szállodába. Első dolga volt felhívni a Zsoldos családot. Zsoldosné volt a telefonnál és nagy örömmel fogadta a hívását. — Jajj, de boldog vagyok Jancsi, hogy a hangját hallom. / jjön, jöjjön, mert nagy szükségem van magára. Alig vártam, íogy megérkezzék és beszélhessek magával, mielőtt a férjem haza<. kéz ik. Nagy b ajban vagyok és maga az egyetlen, aki segilhet. . . — Mi van Klárival? Csak nincs valami baja. . . ? — Majd személyesen, csak kérem, jöjjön, sürgősen! János sietett. Alig ismert Zsoldosnéra. Összetört, beteges aszzonynak látszott és szeme ki volt sírva. Nem szólt egy szót sem, sak a vállára boridt a fiúnak és zokogott. — Mi történt? — kérdezte János. — Nagy baj! — mondta az anya. — Képzelje, Klári gyermeket vár. Én azt sem tudom, hogy ki csábította el, azt sem tudom. | hogy mi történt az én leányommal, csak annyit tudok, hogy áldott állapotban van és nem is mer az apja szeme elé kerülni. A férjem már tudja, de Klári már nem lakik itthon, hanem Radnay Pali felesége, Kati, régi barátnője házában él. Katika nagyon jó hozzá. Én naponta meglátogatom a leányomat, de még velem sem akar beszélni. Szörnyű dolog ez . . . — Miért olyan szörnyű? Ha Klári bajban van, akkor segíteni kell rajta. Én beszélni akarok vele. Én szeretem Klárit. Bármi is történt vele, én szeretem és el akarom venni feleségül, ba ő hozzám akar jönni . . . — De hiszen, mondom, hogy Klári másállapotban van. Gyermeket vár . . . — Ha nem ment férjhez, ha a gyermek apja nem vette el őt feleségül, vagy ő nem szereti és nem akar hozzámenni, én elveszem. Fia bajban van. akkor pláne szüksége van scgilségre . . . — Óh, Jancsi! Maga milyen nemes gondolkodású, kivételes férfi! Mennyivel más, mennyivel különb, mint a férjem . . . Pedig ő jó ember, de elvakult és a társadalmi formák rabja. Amióta Klá rinkkal ez az eset megtörtént, illetve amióta ő megtudta, hogy Klári gyermeket vár, azóta átkozza, kárhoztatja a saját gyermekét, a saját egyetlen leányát. A fiaim sem akarnak tudni a testvérük ről, ők is úgy gondolkoznak, mint az apjuk. Jancsi elköszönt Zsoldosnétól és rohant Katiékhoz. Kati nyitott ajlól neki és csodálkozott, hogy Jancsi Klárit óhajtja látni. — Maga talán nem luclja, mi történt Klárival? Maga bizo nyára nem jött volna ide és nem kívánna vele találkozni, ha tudná mi történt ... — mondta. — Téved! Éppen azért jöttem ide, mert hallottam Klári anyjától, hogy a leánya bajban van és azért jöttem, mert szeretem Klárit. Hol találom? Hol beszélhetek vele? Klári megjelent az ajtóban. A másik szobából hallotta, hogy János mit mondott és könnyes szemmel állott szerelmese előtt. Egymásra néztek és szólni nem tudtak. Mintha földbe gyökeredzett volna a lábuk. Végül János odament a terhes leányhoz és a karjába zárta. — Drágám, szerelmem! Nem kérdezek én tőled semmit, csak annyit mondok, hogy szeretlek és vártam a pillanatot, hogy újra latén azért nem haragszom. Én nem hibáztatlak, hiszen oly messze hassalak. Ha nem tudtál ream várni és más férfi került az életedbe, voltam tőled és soká nem is írtam neked. Én vagyok az oka min dennek. Bizonyára azt gondoltad, hogy hűtlen lettem hozzád. _ Óh, dehogy! Nem gondoltam én semmire, csak buta. nagyon buta voltam és most nagyon szerencsétlen vagyok. Gyermeket várok és az apjának még a nevet sem tudom. — Ne beszélj róla! Ne izgasd magad, mert ebben az állapotban árt az izgalom. Én nem kérdezek tőled semmit. Mellékes,^ hogy ki az apa, a fontos az anya és az te vagy. Minthogy más apa nincs, itt vagyok én. Én vagyok a gyermek apja. Én szívesen vállalok mindent, mindenkit, aki tehozzad tartozik, mert szeretlek. Nagyon szeretlek. Azért volt akaraterőm a tanuláshoz, hogy. méltó legyek hozzád és megszerezzem az oklevelet. Én vállalom az apaságot és amilyen gyorsan csak lehet, elveszlek feleségül. Klári azt hitte, hogy álmodik. Erre igazán nem számított. Hogyan is gondolhatta azt, hogy János annyira szereti, hogy vállalja az ő gyermekét. Kati nagyon megörült, amikor János komoly szándékáról értesült és megbeszélték, hogy ő és férje Pali lesznek a hu I zassógi tanuk a csendes esküvőn. _ Meglátod, — mondta Klári, — hogy soha nem fogod meg bánni ezt a lépésedet. Olyan jó feleséged leszek, hogy még a A EDMUND MUSKIE SZENÁTOR TÁMOGATJA HOWARD METZENBAUMOT SZENÁTORSÁGBAN . . Howard Metzenbaum ismételten harcolt a dolgozók .. . a fogyasztók... az összes ohioi polgárok érdekéért. . . Senator Edmund Muskie, Democrat—Maine ON NOV. 3 VOTE FOR HOWARD M, Metzenbaum U. S. Senator - Democrat Endorsed by AFL-CIO Nationalities Groups for Metzenbaum, Co-Chmn.: George Dobrea & Frank Pokorny, 11912 Buckeye Rd., Cleveland, 0. JEGYEZZE FEL UJ CÍMÜNKET! 1017 FAIRFIELD Ave., Cleveland, O. 44113 UJ TELEFONSZÁM: (216) 696-3635 HOWARD M. METZENBAUM SZENÁTOR JELÖLT Howard M. Metzenbaum demokrata szenátor-jelölt, bízik abban, hogy több állast és alacsonyabb árakat tud elérni az inlláció és állástalanság helyében. Metzenbaum keleteurópai bevándorolt unokája, ezt biraeli is mindenegyes látogatása alkalmával Obio bármelyik szögletében levő nemzetiségi csoportoknál. Metzenbaum támogatja ismételten Senator Edmund S. Muskie. Hirdeti, hogy Metzenbaum győz a novemberi választáson: Lloward Metzenbaum nagy képességű ember, aki keményen dolgozik, az Issue-k érdekében szót emel, népnek a javát aka rja és győztes a harcban ’. A demokrata jelölt elnyerte a kulcs ajánlásokat: mind az Ohio AFL-CIO és a United Autó Workers-nél. A nemzetiségi csoportok is melléje állottak, legutóbb a Polish Americans Inc. és a Cosmopolitan Men s Club of Cuyahoga County ajánlotta a list áján. Metzenbaum kámpánya folyamán meglátogatta a városokat: Cleveland. Youngstown, Akron, Columbus, Steubenville, Jo ledo Dayton és Cincinnati és az a véleménye, hogy 2 millió amerikai akinek volt munkája, amikor Nixon átvette a hivatalát, ma mun kanélküli. ’ - »•«»'MtRf Charles Vanik Congressman szintén ajánlja megválasztásra ■______ .... - /
