Az Ujság, 1969 (49. évfolyam, 4-49. szám)
1969-11-13 / 44. szám
VOLUME 49. ÉVFOLYAM —NO. 44. SZÁM 1969. NOVEMBER 13. EGYES SZÁM ARA 12 cent ENORMOUS NEW POSSIBILITIES IN INTERNAL MEDICINE FOUNDATION OF EXACT INTERNAL MEDICINE ALAPVETŐ FORRADALOM AZ ORVOSTUDOMÁNYBAN HATALMAS UJ LEHTŐSÉGEK A BELGYÓGYÁSZATBAN We have received the letter given below. Having personally known its much respected author and considering his thoroughly original and successful works in physical chemistry already published, we have no doubt about the full reality of his studies in medicine. This Í9 in complete agreement with the undebatable logic of his arguments presented below, with his action commenced herewith to have one of his sensational practical findings tested, as well as with the spirit of his whole text. For these reasons we not only publish his letter, but also feel honored that our journal was chosen to make public his ideas. If such an outstanding, “modern” science as medicine, improved with enormeus efforts and especially during the last half century in all possible ways and means, could really be proved to be following an erroneous trend, even its correct direction could be given, as it seems from the ensueing text, then one may indeed consider this as one of the greatest and most sensational discoveries of our age. We all are deeply interested in this, with the prospect of a healthier and longer life. It would be desirable if our fellow newspapers, from the smallest to the largest circulation, would also inform the public about this not only extremely interesting, but extremely important issue and its further developments. Dear Editor-in-Chief: With reference to our previous acquaintance, will you please publish the attached text in your esteemed paper. For more than 35 years I have conducted medical studies “on the side”, intending to publish them and my practical findings in a volume. Yet its publication has been repeatedly delayed. In order to avoid further delay I do not see any other possibility momentarily than to briefly call attention to them, and giving two, in themselves decisive practical results, which in a few days could be tested for their correctness. I trust that on this, all opportunities will soon be opened for the testing of my therapeutical findings and the broadest continuation of my works. However unusually successful were my shorter physicochemical papers, their publication suffered just so unusual delays, one of them 12 years, because their content deviates from generally accepted opinions. They proved to be full successes, but only after being printed. This delay cannot go any further. Such difficulties would be even much greater in the present case, the more so as the author is still completely unknown in this field. It is entirely improbable that the present paper, criticizing basically the actual trend of medical research, would be accepted for publication by any medical journal and, if so, only after long discussions, perhaps also with other troubles. Now it would be desirable if they would take over and consider it Accordingly, for reasons beyond my control, I was forced to choose this solution, instead of the scientific journals, for the smooth and early appearance of the publication. Nowadays it is not unusual that reports of scientific results first appear in the daily press. I have confidence that the competent authorities as well as the general public will receive with full understanding this decision, which, in my feelings, cannot be further delayed in the service of the highest public interests, and in consequence of the specific circumstances. It may be that the saving of several 1-*r-1red thousands of lifes is at stake yearly AND ITS FIRST PRACTICAL RESULTS FUNDAMENTAL REVOLUTION IN MEDICAL SCIENCE The author wishes to emphasize that he is not a physician, but a chemist-physicist-mathematician. This circumstance seems, subsequently, one of the substantial prerequisites for the really exact examination of the uncertainty of internal medicine, the starting point of the study. To develop an exact, safer and precise medical scienee is an age-old endeavor, existing today also. Our contemporary medical research, striving with enormous resources, appears to have limitless faith that its present paths will lead it to this goal. Contrary to this, the present study proves beyond any doubt through its theoretical arguments and practical results that past and present practice of medicine is not and cannot be the most correct method, because it has failed to examine the exact role of the simpler and simplest substances of the human organism. Thus it has been diverted, regrettably even in its entire modern era, from the logically inevitable prerequisite of exact development in every science: “from the simple to the composite,” consequently reverting heavily disturbing results on itself. It is evident that it is unsuitable to search in the most complicated components, or in body-alien materials, the solution of the undoubtedly very complicated problems, if they could be resolved with the help of the simpler and simplest substances of the organism. Yet, even the role of these substances is far from being cleared up, as we shall see in the following. Regarding some incorrectness of today’s trend, there is concern also in responsible medical circles about the increasing number and seriousness of side effects of newer drugs, of which the thalidomide case is but an extreme representative. It is enough to demonstrate the seriousness of the omission and erroneous direction of medical research with two recognitions of the author (although one of them would be sufficient), neither of which is to be found in the literature: 1) The effect of sodium sulphate in paradentitis. This is in the opinion of physicians a recognition of very high significance. It is worth mentioning that though the substance is generally known for decades in the treatment of some stomach disorders, this important effect remained unknown.. Paradentitis, the cause of perhaps the most painful “toothache”, is practically uncurable with present knowledge, according to medical statements, extraction of the tooth so attacked being the best effective measure. In contrast to this, only about 80 milligrams, i. e. an oral dose less than 0.1 gram of sodium sulphate ( the pharmaceutical quality is recommended exslusively) offers significantly potent relief. As it may be easily observed, this relief is not only transitory, but essentially curative as well. All experiences in this respect were very favorable in the about 30 cases observed till now, apart from one case with a broken tooth, where relief could be, of course, only of temporary duration. Continuation of this dosage in 2 to 4-day intervals with progressively reduced doses to about 40 mg resulted in numerous cases in complete recovery, in the case of one physician within 2 weeks. Stubborn cases require further studies as to their causes. The author has such an inflamed tooth for the past 20 years, the cause still being unknown, yet the tooth could be kept painless and can be used for chewing as well. Even such a moderate use of sodium sulphate, however, could be advised for longer than 2-week periods only with certain additions. But this is a somewhat more complicated problem, which will be dealt with in the mentioned volume. The author would request the dentists who gain knowledge either directly or indirectly through this article about this practically risk-free treatment for paradentitis, to try it out on suitable patients and notify the author as soon as possible also about their starting findings in the interest of the issue. 2) But the significance of the effect of potassium sulphate in strengthening the bactericid power of the organism is even incomparably greater than that of the above sodium sulphate effect. It is indeed astonishing, and anything else could hardly demonstrate better the erroneous trend of medical research, that even during its “modem” last half-a-century it was unable to recognize the curative power of fundamental significance of this really very simple substance. For the treatment of surface suppurations, acne, furunculosis, a few oral dosages of 30 milligrams in intervalls of 1 to 3 days, resulted in complete cure. The author observed this curative effect about 35 years ago, when he had an acute inflammation of the ear (otitis), which was soon terminated also by such treatment At tliat time even his smallest scars or wounds had a strong inclination for suppuration which, likewise, disappeared and, in consequence of the permanent preventive use of the substance, has since then not returned, even a strong bactericid power has developed. As a preventive administration, however, a small daily dosage of 0.3 to 0.6 milligrams is sufficient, a modest increase of which at any time could assure increased protection. In extended usage of potassium sulphate, also, it has to be taken combined with other materials. This also will be treated in detail in my book. In such manner no sign of habit-forming or allergy appeared throughout the 35 years of its use, though it may be somewhat uncomfortable for certain organisms. It could be hardly supposed that this effect would not be beneficial in post-operative infections, although the latter are of much more serious nature. Such infections number around one million yearly in the U.S.A. alone, with a very high rate of fatalities. The use, either preventive or acute, of potassium ^ sulphate in such cases could substantially reduce the risks of such infections, perhaps even overwhelmingly terminate them, and the lives of several hundred thousand patients could be saved yearly in the U.S.A. alone. Nevertheless, this is a phase to be studied further, for which the broader experiences of the author seem indispensable. The author, furthermore, has the definite impression that the potassium sulphate effect, perhaps together with the sodium sulphate effect, would be extremely effective against the inflam mation of the lung (pneumonia). This, in the U.S.A. alone, could mean the saving of further 50,000—60,000 lives yearly. This question would also be among the next studies of the author. In addition to the already mentioned results and a much more detailed theory, my book would give the information of the therapeutic success in about 40 further cases, among them such diverse ones as a great part of the symptoms of common cold, starting with nasal catarrh; 1—1 case of jaundice and uremia, both cases termed incurable by several physicians; stopping or even reversing the graying of hair, the first definite penetration into the process of aging, likewise considered “incurable” by actual medicine; some problems of bleedings; the exclusively internal treatment of certain eye inflammations; diarrhoea; “odorous” perspiration; hiccough; etc. Even a prospect opened for the therapy and prevention of cancer. These, however, in the greater part are more complicated problems. It is evident that the recognition of either the above sodium or the potassium sulphate effects completely breaks through the present trend of biochemistry and internal medicine. It will essentially and soon transform them in an unquestionably more natural and thereby more successful meaning. With the general introduction of only these two drugs, several diseases will practically disappear, others will occur at less frequent intervals, or will be milder. The immediate problems of biochemistry and internal medicine will substantially change, and the remaining tasks could be more clearly considered. One can hardly overestimate how much more favorably biochemistry and internal medicine could fulfill their mission, if the enormous research efforts would have been directed in the sense as clearly suggested by the two effects stressed above, that is, to examine closely first the role of the simpler substances of the organism. Truly it does not seem imjustified to foresee a new epoch in the development of both biochemistry and internal medicine. (C) Copyright by Dr. István Kuhn, 1969. Dr. István Kuhn research fellow of the Johns Hopkins University, Department of Chemistry, Baltimore, Maryland, U.S.A Kaptuk az alább közölt levelet Szerzője nagyrabecsült személyének már korábbi ismerete, valamint eddig publikált fizikokémiai munkáinak átlag feletti eredetisége és eredményessége nem hagynak kétséget itt közölt orvosi tanulmányainak legteljesebb realitásában sem. Ezzel teljes összhangban van adott elméleti érveinek vitathatatlan ésszerűsége, szenzációsnak tekinthető gyakorlati felismerései egyikének ellenőrzésére már innen megindított akciója, de közleményének egész szelleme is. Ezért nem csupán szívesen közöljük az adott szöveget, de megtiszteltetésnek is tekintjük, hogy szerzője lapunkat választotta eszméinek bevezető nyilvánosságra hozatalára. Ha egy óriási erőfeszítésekkel, és különösen a legutóbbi félévszázadban minden lehetséges segédeszközzel müveit olyannyira kiemelkedő jelentőségű “modem” tudományról, mint a mai orvostudomány, valóban meg lehetett állapítani, hogy minden sikere ellenére alapjában téves irányt követ, sőt helyes útját is meglehetett adni, ahogyan az alábbi szövegből kitűnni látszik, úgy azt csakis korszakunk egyik legnagyobb felfedezésének lehet tekinteni. Valamennyien mélyen érdekeltek vagyunk ebben egy egészségesebb és hosszabb élet kilátásával. Kívánatos lenne, hogy laptársaink, a legkisebbtől a legnagyobb példányszámig, tájékoztassák a közvéleményt erről a nem csupán rendkívül érdekes, de rendkívül fontos ügyről ás annak további fejleményeiről Igen tisztelt Főszerkesztő Ur! Korábbi ismeretségünkre való hivatkozással kérem a mellékelt szövegnek b. lapjában való szives közlését. Több, mint 35 éven át “mellékesen” végzett orvosi tanulmányaimat és azok eddigi gyakorlati eredményeit egy könyvben szándékoztam ismertetni, ennek megvalósítása azonban ismételten későbbre tolódott. További késedelem elkerülésére ezidőszerint nem látok más lehetőséget, mint röviden felhívni azokra a figyelmet, helyességük bizonyítására két, önmagukban is döntő és szinte napok alatt ellenőrizhető gyakorlati eredményt is megadva. Remélem, hogy ennek alapján eddigi eredményeim igazolására és munkásságom legszélesebb folytatására minden lehetőség mielőbb meg fog nyílni. Ám szokatlan eredményességük ellenére eddigi rövidebb fizikokémiai munkáim szokásos leközlése is óriási késedelmeket szenvedett, egyikük 12 évet mivel elméleti tartalmuk eltér az általánosan elfogadott véleményektől. Mégis teljes sikerüeknek bizonyultak, de csak kinyomtatott állapotukban. Ez nem mehet igy tovább. Az ilyen nehézségek még sokkal nagyobbak lennének a jelen esetben, annál is inkább, mivel a szerző még teljesen ismeretlen ezen a szakterületen. Teljesen valószínűtlen, hogy a mai orvosi kutatási irányt alapjában kifogásoló ezen közleményt bármely orvosi szaklap lehozta volna, vagy legfeljebb hosszú viták után, talán egyéb zavarokkal is. Most kívánatos lenne, ha ezt átvennék és foglalkoznának vele. Ezért, saját hibámon kívül, kényszerítve voltam az első közlemény mielőbbi megjelenésére a jelen megoldást választani tudományos folyóiratok helyett. Ma már nem újdonság, hogy tudományos eredmények először a napisajtóban látnak napvilágot. Bízom abban, hogy mind az illetékes körök, mind a közvélemény megértéssel fogadják a legmagasabb közérdeket szolgáló, a speciális körülmények által megkívánt és ma már halaszthatatlannak érzett ezen elhatározásomat. Tán egyedül az US-ben évente több százezer élet megmentése forog kockán. EXAKT BELGYÓGYÁSZAT ALAPVONALAI ÉS ELSŐ GYAKORLATI EREDMÉNYEI A szerző hangsúlyozni kívánja, hogy nem orvos, hanem vegyész-fizikus-matematikus. Ez a körülmény az egyik lényeges feltételnek látszik a tanulmány kiinduló pontjának, a belgyógyászat bizonytalanságának valóban exakt vizsgálatához. Egy exakt, az eddiginél szabatosabb, biztosabb orvostudomány kifejlesztése régi, ma is fennálló törekvés. A mai, óriási kísérleti alátámasztással dolgozó orvosi kutatás határtalanul látszik bízni abban, hogy most követett utjai elvezetnek ahhoz. Ezzel szemben a jelen tanulmány úgy elméleti érvei, mint gyakorlati eredményei minden kétséget kizáróan bizonyítják, hogy az orvostudomány eddigi munkamódja nem lehetett és most sem lehet a leghelyesebb, mivel elmulasztotta megvizsgálni a szervezet aránylag egyszerű és legegyszerűbb anyagainak pontos szerepét. Ezáltal eltért, sajnos teljes modern korszakában is. minden tudomány valóban szabatos fejlődésének logikailag kikerülhetetlen követelményétől: “az egyszerűről az összetettre”, érthetően súlyos zavaró következményeket vonva ezzel magára. Nyilvánvaló, hogy teljesen célszerűtlen a szervezet legbonyolultabb anyagaiban, vagy testidegen anyagokban keresni a kétségkívül rendkívül bonyolult problémák megoldását, ha azok a szervezet egyszerűbb és legegyszerűbb anyagaival is megoldhatók. Már pedig ezen anyagok szerepe sincs még távolról sem felderítve, amint az alábbiakban látni fogjuk. A mai irányzat valamilyen helytelenségét illető aggodalom nyilvánul meg komoly orvosi körökben is az újabb gyógyszerekkel fokozódó számú és sulyosságu mellékhatásokkal kapcsolatban, aminek a thalidomid-eset csupán egy szélső képviselője. Az orvosi kutatás mulasztásának s ezzel irányzata téves voltának súlyosságát tökéletesen elegendő bizonyítani a szerző két, a szakirodalomban egyáltalán nem szereplő felismerésével, bár azok egyike is elegendő lenne: 1) A nátriumszulfát hatása paradentozisra: orvosok véleménye szerint egészen magas jelentőségű felismerés. Érdemes megemlíteni, hogy bár az anyag évtizedek óta szélesen ismeretes egyes gyomorzavarok ellen, mégis ezen fontos hatása ismeretlen maradt. A paradentozis, az egyik legkinzóbb “fogfájás” okozója, orvosi megállapítás szerint a gyógyászat mai lehetőségeivel gyakorlatilag gyógyíthatatlan, az általa megtámadott fogat a legcélszerűbb kihúzni. Ezzel szemben a nátriumszulfát (csakis gyógyszertári minőségét alkalmazzuk!) felnőttre számított egyetlen kb. 80 milligrammos (tehát 0.1 grammnál kisebb!) perorális adagja is feltűnően erőteljes fájdalomcsillapító hatást gyakorol, ami könnyen megállapíthatóan nem csupán múló, átmeneti, de lényegesen gyógyító jellegű is. Az erre vonatkozó eddigi tapasztalatok (kb. 30 eset) kivétel nélkül kedvezőek voltak, eltekintve egy törött fog esetétől, ahol a hatás természetesen csak rövid ideig tartó lehetett Ezen gyógyszerelés 2-4 naponkinti folytatása fokozatosan kb. 40 milligrammra csökkenő adagokkal számos esetben teljes gyógyulást eredményezett, egy orvos esetében 2 hét alatt A nem teljesen gyógyuló “makacs” esetek okai további tanulmányozást igényelnek. A szerzőnek kb. 20 éve van egy ma is ismeretlen okú i ilyen gyulladásos foga, ami gyakorlatilag teljesen fájdalommentesen volt tartható, rágásra is használható. A nátriumszulfát még ilyen mérsékelt alkalmazása is azonban kb. 2 héten túl csak bizonyos hozzátételekkel javallható. De ez már egy bonyolultabb kérdés, amivel a jelzett könyvben lesz módunkban részletesen foglalkozni. A szerző kéri az ezen közleményből közvetlenül vagy közvetve a paradentozis fenti, gyakorlatilag rizikómentes kezelési módjáról értesülő fogorvosokat, hogy azt megfelelő beteganyagon megpróbálni és a vele szerzett már kezdeti tapasztalataikról is a szerzőt az ügy érdekében mielőbb értesíteni szíveskedjenek. 2) Még ezen nátriumszulfát-hatásnál is összehasonlíthatatlanul nagyobb jelentőségű a káliumszulfátnak a szervezet baktericid erejét növelő hatása. Egyenesen ámulatba ejtő, és bármi alig mutathatná jobban az orvosi kutatás téves irányát, mint hogy legutóbbi “modem” félévszázada alatt sem ismerte fel ennek az egyszerű anyagnak ezt az alapvető jelentőségű hatását. Felszíni gennyedések, acne, furunkulozis eseteiben 1-3 naponkint perorálisan szedett 30 milligrammos néhány adag teljes gyógyulást eredményezett. Ezt a hatást a szerző kb.35-éwel ezelőtt egy saját akut fülgyulladása (otitis) esetében ismerte fel, ami hasonló adagolással szintén hamarosan megszűnt. Legkisebb sérüléseinek gennyedése gyulladásra való akkori erős hajlama szintén megszűnt, és a szer állandó preventív alkalmazása következtében azóta sem tért vissza, sőt erős baktericid hatás fejlődött ki. A preventív alkalmazásra azonban napi 0.3-0.6 milligrammos adagok teljesen elegendőek, amelyek mérsékelt növelésével a hatás bármikor tovább fokozható. Hasonlóan a nátriumszulfát tartósabb szedéséhez, a kezdő adagokon tulmenőleg a káliumszulfátot is egyéb anyagokkal kiegészítve kell szedni Ez is a jelzett könyben lesz részletesen tárgyalva. Ilyen módon a szer eddigi kb. 35 éves használata alatt sem megszokás, sem allergia =l nségei nem mutatkoztak, bár mintha egyes szervezetekre kissé kényelmetlen lenne. Alig tételezhető fel, hogy ez a hatás nem érvényesülne műtétek utáni fertőzések eseteiben, bár azok jóval súlyosabbak. Ilyen fertőzéses eset egyedül az U.S.A.-ban évente kb. egymillió van, igen magas halálozási arányszámmal. Ennek a hatásnak preventív, vagy akár akut alkalmazása azt jelenthetné, hogy a műtétek ilyen rizikói jelentékenyen csökkenni fognak, talán túlnyomó részt meg is szűnnek, és egyedül ezen a réven és egyedül az U.S.A.-ban évente több százezer életet lehetne megmenteni. De ez még részben tanulmányozandó kérdés, amihez a szerző bővebb tapasztalatai nélkülözhetetleneknek látszanak. A szerzőnek továbbá az a határozott benyomása, mintha a káliumszulfát-hatás, talán a nátriumszulfát-hatással együtt, rendkívül hatékony lenne tüdőgyulladás ellen. Ez egyedül az U.S.A.ban évente további 50,000—60,000 élet megmentését jelenthetné. Ez a kérdés is a szerző legelső tanulmányai között szerepelne. Ezeken a hatásokon és az egész ügy sokkal részletesebb elméletén kívül a könyv még további kb. 40 uj terápiás tapasztalatot ismertetne, közöttük olyan különbözőeket, mint a meghűléses tünetek nagy része, kezdve a náthával; a sárgaság és urémia 1-1 esete, mindkettő több orvos által is kezelhetetlennek deklarálva; az őszülés megakadályozása sőt visszafordítása, az első határozott behatolás az öregedés folyamatába, ami szintén “gyógyíthatatlan” a mai orvostudomány által; vérzések kérdése; egyes szemgyulladások (conjunctivitis) tisztán belgyógyászati kezelése; hasmenés; “szagos” izzadás; csuklás, stb. Sőt kilátás nyílott a rák gyógyítására és megelőzésére is. De ezek már jórészt bonyolultabb kérdések. Nyilvánvaló azonban, hogy egyedül akár a nátrium-, akár a ! káliumszulfát fenti hatásainak felismerése is tökéletesení áttöri a i biokémia és belgyógyászat mai irányzatát, azokat rövidesen és lényegesen át fogja alakítani egy kétségtelenül természetesebb és ezáltal eredményesebb értelemben. Már egyedül ezek általános bevezetésével is számos betegség úgyszólván el fog tűnni, továbbiak ritkábbak vagy enyhébb természetűek lesznek, a biokémia-belgyógyászat legközelebbi problémái jelentékenyen megváltoznak, egyúttal szabatosabban meg itélhetővé válnak a fennmaradó feladatok. Szinte alig lehet fel becsülni, hogy mennyivel kedvezőbb helyzetben lenne a biokémia és belgyógyászat, ha a rájuk fordított kolosszális erőfeszítéseket a fent kiemelt két hatás által is világosan sugalmazott irányban, tehát elsősorban a szervezet egyszerűbb anyágai szerepének beható vizsgálatára fordította volna. Valóban nem látszik jogosulatlannak a biokémia és belgyógyászat egy uj korszakának kifejlődését előrelátni. (C) Copyright by Dr. István Kuhn, 1969. Dr. Küljn István, “research fellow” a Johns Hopkins Egyetem Vegyészeti Osztályán, Baltimore, Maryland, U.S.A
