Az Ujság, 1969 (49. évfolyam, 4-49. szám)

1969-07-24 / 30. szám

1. OLDAL Al 9JII« 1965. JULIUS 24. A TÉVES AJTÓ Irta: Kemény Julia Torontáli István a huszároknál szolgált. Szép szál ember volt és akármerre került, az asszonynép mindenütt bolondult utána. Fényes barna haját jól lekefélte és napbarnított arcából ragyogó sötét szeme kivilágított. Olyan hófehér fogsora volt, hogy bárki megirigyelhette, de azokat fogorvos sohasem látta, mert egészségesek voltak a szép fogak, annyira, hogy diót vagy mogyorót feltörhetett velük. Bármennyire is tetszett Pista a leányoknak, asszonyoknak, az ő szivében csak egy leány képe élt, Maták Mariskáé, aki Alsónyéken, a Sárköz vidékén várt reá hűségesen. Nagy ákom betűkkel irt leveleit ott őrizte a dolmánya zsebében és ha a hosszú szolgálat elkeserítette, csak elővett egyet-kettőt a levelek közül és mindjárt felvidult. Nagy keservesen telt le a három esztendő és Torontáli Pista telve boldog reményekkel elindult szive választottjához. Várta is őt már a leány nagyon. Huszonhárom éves volt, a legszebb férfikorban, amikor már kinőtt a legénykedésből és komoly életre gondolt. A falu jegy­zője is szívélyesen fogadta Pistát, akinek nem voltak szülei, nem voltak testvérei, csupán Mariskája, akinek odaajándékozta szive szerelmét. Hiszen ismerte a leányt gyermekkora óta, játszótár­sak voltak és tudta jól, hogy Mariskában megbízhat, hiszen olyan szép leánynak bizonyára akadt volna kérője, ha nem várta volna ki az ő három esztendejét. Mintha csak a szerencse napja mosolygott volna reá To­rontáli Istvánra, amikor az öreg jegyző megmondta neki, hogy meghalt a nagybátyja Szegeden és reáhagyta minden vagyonát. Persze a “vagyon” nem állt nagyon sokból, mindössze néhány szép holdacskából és egy cserépfedeles házból, de ez nagyonis nagy vagyon egy éppen leszerelt katonának. El is mondta mind­járt az örökség hírét Mariskának és a szülőknek, akik örültek Pista örökségének, de minthogy azon a vidéken “egyke” rend­szer uralkodott abban az időben, a szülők megmondták, hogy leányukat nem engedik el más faluba, mert azért dolgoztak, küszködtek örökéletükben, hogy Mariskának minél több vagyo­na legyen. Szerették ők is Pistát és jól tudták, hogy egy dolgos egészséges fiatal férfi csak nyereség a házban. Pista gondolkozott a dolgon és azt mondta Maták Gábor­nak, jövendőbeli apósának, hogy ő elmegy a szegedi tanyára és megnézi, felbecsülteti örökségét és azután majd megbeszélik a dolgot, hiszen a jó földet és szép házat mindig el lehet adni. Megvan annak a jó ára. El is indult Pista, érzékeny búcsú után Szeged felé, de mi­előtt elment, még kézfogót is rendeztek, a minden jóval meg­rakott asztallal, finom szekszárdi siller borral. Nagyon jó han­gulatban volt, amikor felszállt a vicinális vonatra. A jövendő anyós belerakott tarisznyájába finom falatokat és egy kulacs jó borról sem feledkezett meg. Ami ezután történt, az majdnem hihetetlen. Pista elindult és hetek múltak azóta. Mariska kétségbeesve várta kedvese visszatértét, de Pista nem mutatkozott. A szülők sem tudták mire vélni a dolgot, de végül Matákné azt mondta a leányának, hogy Pista bizonyára megkapta szeged-tanyai örökségét és annyira megszerette azt a vidéket, hogy nem akar visszajönni a Dunán­túlra. Mariska ezt nem tudta és nem akarta elhinni. Az ő Pistá­ja, aki három évi katonaság alatt is hü maradt hozzá, nem tehet ilyet. Ő nyugodtan várt és bízott abban, hogy egy napon hirt kap vőlegényétől. Amikor már egy hónap telt el azóta, hogy Pista elment Nyékről, Mariska nem bírta már tovább a várakozást. Levelet irt a szeged-tanyai jegyzőnek és megérdeklődte, hogy Torontáli István ott járt-e nála és átvette-e örökségét. Nagy megdöbbe­nésére a jegyző válaszában azt irta, hogy ő várta Torontáli megérkezését, de Pista nem érkezett meg Szegedre. Mi történt Torontáli Istvánnal? Egy reggel, a vasúti sinek mentén az egyik vasúti őr egy alvó emberre talált. A férfin meglátszott, hogy falusi ember, de ruházata kifogástalan volt. Az őr biztosra vette, hogy részeg és keltegetni kezdte, de az ember nem mozdult. Látta, hogy léleg­zik, tehát nem halott. Segítséget hivott és társával együtt be­vitték az embert a legközelebbi vasúti őrszobába. Ott is meg­kísérelték azt, hogy felkeltsék, de bizony az ember nem mozdult. Nem tudták elképzelni, mi történt vele. Kutatták zsebeit, hogy személy azonosságát megállapítsák, de nem tudtak nála semmit sem találni. Erzsény, vagy irattáska nem volt nála. A két vasúti őr gondolkodott, hogy mitevő legyen, végül a legközelebbi Budapestre induló vonatra tették fel az esz­méletlen embert és megmondták a vonatvezetőnek, hogy a sinek mellett találták teljesen önkívületi állapotban. Amikor a vonat beérkezett a budapesti pályaudvarba, az állomásfőnöknek je­lentették a titokzatos esetet. Maga az állomásfőnök is megpró­bálta az eszméletlen ember felkeltését, sőt még egy vödör vizet ANGÉLÁT AUTO BODY 68IT Lorain Ave. 961-4725 Cleveland nyugati olaalának legrégibb magyar autójavító üzeme. Magyar tulajdonos: MAXIM ERNŐ SZAKÁCS R. JÓZSEF 2924 Corydon Cleveland Mts.- PLUMBING AND HEATING -Mindenfajta SZERELŐ ét FŰTÉSI MUNKA Javitás és UJ munka egyaránt. Telefont 932-8510 is öntött a nyakába, de semmi sem használt. Végül á lelkiis­meretes ember nem akarta a felelősséget vállalni a szerencsét­len élő halottért és ezért telefonált a mentőknek, akik hamaro­san megérkeztek a hordággyal és bevitték az eszméletlen férfit a Szent János kórházba. A kiváló budapesti orvosok hiába próbálták magához térí­teni az ismeretlen embert, semmit sem tudtak vele kezdeni. Mindenféle vizsgálatnak vetették alá, de nem találtak magya­rázatot arra, hogy miért nem tudják életre kelteni. Látták, hogy egészséges külsejű, fiatal ember és minden szerve normálisan működött, de ő csak aludt. Mesterségesen táplálták és nem tud­ták mit kezdjenek vele. Élő halott volt Maták Mariska nem nyugodott bele abba, hogy vőlegénye eltűnt és nem jutott el soha a jegyzőhöz, akitől örökségét át kellett volna vennie. A vasúttársasághoz fordult és bejelentette, hogy Torontáli István elindult Szegedre, de oda valószínűleg nem érkezett meg, mert senki sem tud róla semmit. A Magyar Királyi Államvasutak irodája gondos kutatást indított és kitudó­dott, hogy Torontáli István a kérdezett napon tényleg a szegedi vonaton utazott és ott a vonat beérkezésekor megtalálták kézi­táskáját, kabátját, kalapját, de ezeket a holmikat azóta sem kereste senki, igy ők megőrzésre a rendőrségnek adták át. Mariska nem tudta, hogy hol keresse elveszett vőlegényét. A budapesti kórházban feküdt egy élő halott, aki hetek alatt egy percre sem nyerte vissza eszméletét. Az orvosi tudo­mány minden előrehaladottsága mellett, véges és az orvosok tanácstalanul álltak a beteg ágyánál. Egy reggel, minden átmenet nélkül, Torontáli István felült a budapesti kórház ágyában és azt mondta: — Éhes vagyok! Az ápolók nem akartak a fülüknek hinni és összecsőditették az orvosokat, akik rohantak a beteg ágyához. — Hol vagyok? — kérdezte Pista. — Mi történt velem? — A kórházban van, fiam! — mondta az egyik idős orvos­tanár. — Azt, hogy mi történt magával, mi is szeretnénk tudni! — Hogyan kerültem ide? Ki hozott ide és miért? Én nem vagyok beteg és nem is voltam soha életemben beteg! — Az lehet, hogy azelőtt sohse volt beteg, de most már idestova egy hónapja annak, hogy ide került és azóta úgy feküdt itt, mint egy darab fa. Csak aludt és még az injekciós tü sem ébresztette fel. Pedig még villanykezelést is adtunk magának, de attól sem tért magához. Mi azt sem tudjuk, hogy maga kicsoda és honnan jön, csupán annyi van a kórházi lelet-könyvben fel­jegyezve, hogy valamelyik vidéki vasútállomásról vonaton hoz­ták Pestre. — Torontáli István a nevem! — mondta Pista és azután elmondta, hogy leszerelt a huszároktól, van eljegyzett mátkája Alsónyéken és semmi másról nem tud. Azután eszébejutott örök­sége és elmondta, hogy Szegedre akart utazni, de nem emlékszik, hogy miért nem jutott oda. Arra még emlékezett, hogy a vonatra felszállt, de semmi másra. A kórház táviratilag értesítette Maták Mariskát, hogy je­gyese ott fekszik betegen. Nem engedték még meg, hogy Pista felkeljen, mert egy hónapi önkívület után, nem lehet egy embert csak úgy, minden vizsgálat nélkül elengedni. Pista pedig nem érzett semmiféle betegséget. Teljesen tiszta volt a gondolkodása, jó volt az étvágya és nem is hitte el azt, hogy ő egy teljes hóna­pig aludt. Elképzelhető Matákék meglepetése, amikor a táviratot meg­kapták. El sem tudták képzelni, hogyan került Pista Budapestre. Hiszen ő Szegedre indult. De nem sokat elmélkedtek, hanem Maták Gábor vonatra ült a leányával és elindultak Budapestre. Mariska nagyon boldog volt, hogy viszontláthatja jegyesét, csak attól félt, hogy Pistát valami szerencsétlenség érte. — Talán vasúti szerencsétlenségben elvesztette a lábát, vagy a karját, vagy talán a fején sérült meg! — mondta. — Apám azt sem bánom, ha az én Pistám féllábu, vagy félkarú lesz, én akkor is szeretem, akkor is hozzámegyek! — Nono, édes leányom, — szólt Maták, — nem nagyon szeretném, ha valami nyomorék lenne a vöm, aki inkább ter­hűnkre lenne, mint hasznunkra... — Már pedig én kitartok Pista mellett... — Igen, kitartsz mellette, ha épkézláb ember, de én nem engedem, hogy az én leányom olyan embernek lenne a felesége, aki sem dolgozni nem tud, sem talán még tisztán gondolkozni sem... — No, ne is beszéljünk erről! Remélem, hogy nem történt olyan szerencsétlenség az én Pistámmal, hogy megnyomorodjék... — Édes leányom, az aki már egy hónapja van kórházban, bizonyára nagyon beteg. Én szeretem Torontáli Pistát, de nem engedem, hogy az én leányomat szerencsétlenné tegye..'. — Már pedig, ha apám akármit is mond, én Pistáé leszek, még abban az esetben is, ha apámék kitagadnak a házból. Az én Pistám örökölt egy kis földet, meg házat; elmegyek én vele oda lakni, mert én őt szeretem. Nem mondok én le róla, ha nyomo­rék is, vagy akármi... — Ez azután bizony ocsmány beszéd az én leányomtól. Nem azért őriztünk az anyáddal úgy, mint a himes tojást. Úgy neveltünk, úgy ruháztunk, hogy nem is lehetett volna szebben és jobban! Hát ez a hála? — Én tisztelem és szeretem apámékat, de Pistát is sze­retem. Neki hűséget ígértem, mint eljegyzett mátkámnak. Most talán még nagyobb szüksége van reám, mint azelőtt... — Szégyeld magad! Most látom, milyen hiábavaló dolog volt reád pazarolni a szeretetünket és a pénzünket. Jól tudod, hogy több gyermekünk nincs és te vagy a mi egyetlen örökö­sünk. Csak nem akarod azt a szégyent megtenni, hogy egy nyomorult, beteg emberhez mész feleségül? Hát nem akad elég legény a faluban, hogy éppen ez a szerencsétlen kell neked? — Hát ha már az uram lenne, akkor nem kellene kitarta­nom mellette? így, azért mert csak jegyesem, hát azt kívánja édesapám, hogy csak úgy dobjam el, mint valami rongyot, csak azért, mert beteg vagy nyomorék... így vitatkoztak, veszekedtek apa és leánya az egész utón. Megérkeztek Budapestre és villamoson meg is találták az utat a Szent János kórházba. Senki sem tudja azt a boldogságot elképzelni, amit a két szerelmes találkozása jelentett. Nem is tudtak beszélni, csak ölelték, csókolták egymást. Pista ránézett az ő hűséges menyasz­­szonyára és látta, milyen sápadt, milyen megviselt a gondtól és bánattól, amit az ő eltűnése okozott. Maták Gábor megkérdezte Pistától, hogy tulajdonképpen mi történt vele, hogyan került ebbe a kórházba, de Pista azt felelte: — Nem tudom, nem tudok én semmit sem! Csak azt tudom, hogy tegnap egyszerre felébredtem és az orvosok azt mondják, hogy egy hónap óta fekszem ebben a kórházban, mint valami élő hulla. Nem tudtak magamhoz téríteni és mesterségesen táp-i láltak. Mindent megpróbáltak ezek a jó emberek, de nem tudtak rajtam segíteni. Most meg itt kell még feküdnöm az ágyban, noha legszívesebben már eljárnám a ropogós csárdást. Maták az orvossal akart beszélni, mielőtt leánya sorsa felett határozott. Meg is találta a főorvost, aki megmutatta neki az összes leleteket, amelyeket Pista állapotáról felvettek. Nem Igen tudott kiokosodni belőle. De elhatározta, hogy utánajár ennek a dolognak. Meg akarta tudni, hogy mi a baja annak az ember­nek, akinek ő az egyetlen kincsét odaadja. A vasúttársasághoz ment, ahol megmondták neki, hogy hol találták eszméletlen állapotban Pistát. Azután visszament a kór­házba és megmondta jövendő vejének, hogy őt a vasúti sinek mentén, a szegedi vonalon egy pályaőr találta meg eszmélet­lenül. Torontáli István gondolkodni kezdett és a hűséges Maris kával együtt megfejtették a talányt: Pista elindult Nyékről Szeged felé. A jó Matákné csomagol ta neki az elemózsiát és hozzá jó kis borocskát is. Ő alaposan bevacsorázott a fülkében és kortyolgatott a borból is. Jólesett neki a finom vacsora és azután kiment a fülkéből a vonat folyo­sójára. Kicsit kótyagos volt a bortól. Azt a bizonyos helyet kereste, ahol dolgát elvégezhette és kezét megmoshatta. Ahelyett azonban, hogy a mellékhelyiség ajtaját nyitotta volna ki, a fülké­nek a kivezető ajtajához lépett és egy pillanat alatt kilépett a levegőbe, azután eszméletlenül terült el a sinek mellett. Igazán szerencséje volt, mert ha a sínekre esik, a vonat elgázolhatta volna. Mariska mindent megértett és Pista is megnyugodott. Az­után mindent részletesen elmondtak a főorvosnak, aki megma­gyarázta nekik, hogy az esés esetleg végzetes lehetett volna. Pista egészséges fiatal szervezete kiheverte az agyrázkódást és a vérzés is felszívódott az agyban. Óvatosságból még benntartot­ták Pistát egy hétig vizsgálatra a kórházban, de azután egész­ségesnek nyilvánították és hazaküldték. Mariska Pistával együtt utazott el a szegedi örökség átvé­telére és a földet és házat nem adták el, hanem csak bérbeadták, i mert ők elhatározták, hogy eltérnek a sárközi “egyke” rendszer­től és ha több gyermekük lesz, akkor talán még jól fog jönni az a szép darab föld a házzal együtt. Ennek már sok éve és Maták Gábor még ma sem felejtette el azt, hogy Mariskát nem tudta eltántorítani a “nyomorék” Pistától. Persze erről Pista nem tud, mert a jó felesége nem akarta, hogy férje és apja között a jó családi viszony elromoljon. -juj**2* JHívT' RÖVID HÍREK “NEMZETI VESZEDELEM” WASHINGTON — Niixlon elnök komoly “nemzeti vesze­delmet” lát a kábítószerek fogyasztásában Amerikában. Az elnök félti a nép egészségét, józanságát és biztonságát. A kormányfő kijelentette a kongresszusban elhangzott kü­lön üzenetében, hogy “a helyzet nagyon komoly és a kérdés nem hanyagolható el. Részletesen irta körül a szükséges intézkedé­seket és különösen a marihuánáról beszélt. Programba vette egyes más országok kormányával való érintkezést és közös erő­vel óhajtja felvenni a harcot a kábítószerek terjesztése és hasz­nálata ellen. “Sajnos százezer számra vannak rabjai a kábító­szereknek és az egyetemi hallgatók közül milliók vannak, akik legalábbis megizlelték a marihuana, hashish, LSD és más kábí­tószerek hatását. Kétséges, hogy a szülők meg tudják menteni egyetemista leányaikat vagy fiaikat a kábítószerektől és már a középiskolákban, sőt az alsó osztályokban is vannak áldozatok.” Nixon elnök rámutatott arra a sajnálatos tényre, hogy a kábítószer fogyasztók közül, akik letartóztatasba kerültek, na­gyobb számban vannak a huszonegy éven aluliak és ezek 1960 óta lettek rabjai a “dop”-nak. Felhívta a törvényhozók figyelmét arra, hogy a kérdés sokkal komolyabb, semhogy elhanyagolni vagy halasztani lehetne. Szigorú és nagyon sürgős intézkedésre van szükség. AZ ÉREM MÁSIK OLDALA Don Bruton tudósitó azt kérdi cikkében, hogy miért oly elfogult a baloldali beállítottságú televízió, hogy csupán azok­nak ad nyilvánosságot, akik az amerikai jogrend és kormányzat ellen tanúskodnak. Minden rendőri és bírósági ügybe faji el fogultságot magyaráznak és egyoldalú megvilágításban hozzák jelentéseiket. A TV felháborodik azon, hogy a rendőr, aki agyon­lőtt egy rablási rajtaütésben egy 14 éves néger leányt, mindössze 100 dollár bond ellenében került szabadlábra. Bemutatta a zokogó szülőket és hatásosan Ítélte el a “rendőrbrutalitást”! Kérdi az újságíró, hogy miért nem mutatták be és hallgatták meg a rendőrt? Miért nem adtak neki alkalmat és módot, hogy elmondja a történteket? Frank Reynolds ABC kommentátor elitéli a bírót az elnéző ítéletért. Sajnos túlzásba mennek a rádió és televízió bemondók egyoldalú véleményeikben. Miért adnak nagy publicitást és csaknem dicsérő kommentárt Brown, Car­michael és más szélsőbaloldali négereknek, akik saját hazájuk ellen külföldön is agitálnak? Az érem másik oldala is megvilá­gítást érdemel, aminthogy már nemcsak tüntető és rendzavaró diákok érdemlik meg, hogy képük és nevük a lapok első oldalán és a televízión megjelenjen, hanem a jeles és tanulnivágyó egye­temi és középiskolai hallgatók is. CLEAVER VISSZAJÖNNE, HA... PÁRIZS — Eldridge Cleaver, a Black Panther mozgalom vezetője Algiriában van és onnan üzeni az amerikai hatóságok­nak, hogy ő visszajönne az Egyesült Államokba és megjelenne a bíróság előtt gyilkossági kísérleti ügyében, ha a tárgyalásig szabadlábon maradhatna. Cleaver, aki 50 ezer dollár biztosíték letétele elől szökött meg az országból, azt panaszolja, hogy a California állami tör­vények értelmében neki vissza kellene mennie a börtönbe, mert egy korábbi oaklandi lövöldözés ügyében vád alatt állt és csu­pán ideiglenesen helyezték szabadlábra. Cleaver tagadja, hogy az elmúlt nyolc hónapot Havanában töltötte volna, de a havanai újságírók azt mondják, hogy egy ideig ott élt. Cleaver úgy nyilatkozott, hogy “nyolc országban utazott és vizsgálta a helyzetet. Azt találta, hogy a jenki impe­rializmus megnémitja az embereket, éhezteti és béklyóban tartja őket!” “Jól tudom, — mondja Cleaver, — hogy az amerikai kor­mány és az FBI terhelő adatokat keres ellenem, de én nem könnyitem meg munkájukat. Izzadjanak ők érte!” Tagadja, hogy Kubában járt. Szidta az amerikai kormányt és Nixonról azt mondta, hogy hazudik. Kijelentette, hogy a kapitalista uralom alatt az ő népe csak rabszolga lehetne. NEW JERSEY — Mintegy 3300 hanglemez albumot fog­lalt le a newjerseyi felső bíróság, amelyek cimlapján John Len­­nőn Beatle és japán felesége Yoko ruhátlanul volt látható. NICCA, Franciaország — Greta Garbo művésznő teljesen visszavonulva egyedül tölti a nyarat Cap Martin üdülőhelyén és senkit sem fogad. RÖVID HÍREK CLEVELAND — Ralph Perk megyei auditor biztosan szá­mit arra, hogy Cleveland város polgármesterévé választják az ezévi választáson, mert a demokraták nagyrésze is támogatja. WASHINGTON — Jan Sejna csehszlovák tábornok a Reader Digestben részletesen megírja, hogy Andrei Grechko orosz honvédelmi miniszter már nyolc hónappal a Pueblo hajó elfogása előtt megmondta neki, hogy egy amerikai kémhajót el fognak fogni. Grechko azt mondta, hogy “megengedhetetlen, hogy az amerikaiak úgy hajózhassanak, mintha a viz az ő tulaj­donuk lenne!” Az északkoreai “elvtársak segítségével ez sikerült is nekik és a sikeres akció után az oroszok azt mondták, hogy “sokkal komplikáltabbnak képzelték a hajó elfogását, mert az amerikaiak annyira meg voltak lepve a váratlan támadástól, hogy okmányaik ezreit nem semmisítették meg!” BOGOTA, Colombia — Nemcsak amerikai gépeket irányí­tanak felelőtlen elemek Cubába, hanem más országok gépeit is. Egy colombiai repülőgépet, 30 utassal, Monterrey és Agua Azul között Havanába kényszeritettek. Ez évben ez a 29-ik repülőgép rablás. PORT EVERGLADES, Fia. — Az érdekeltségek, akik a Queen Elizabeth lukszushajóból “úszó szállodát” kívántak csi­nálni, nem vették meg az óriáshajót, amely valamikor Anglia büszkesége volt. A Cunard Shipping Co. ismét áruba bocsátja a hajót, amely iránt most már nem nagy az érdeklődés. BELGRÁD — A jugoszláv kormány megengedi munkanél­küli polgárainak, hogy külföldre, nem-kommunista országokba menjenek munkát keresni. Ezerszámra vannak jugoszláv munká­sok Ausztriában, Nyugat-Németországban, Franciaországban, Svédországban és Angliában. CLAREMONT, Calif. — A rendőrség keresi a 13 éves Lynn Smith gyilkosát, akinek ruhátlan tetemét egy elhagyott völgyben találták meg, tele ütlegelések nyomával. NEW YORK — Mary Barelli Gallagher, Jacky Kennedy volt titkárnője, könyvet adott ki “My life with Jacqueline Ken­nedy” címmel, amelyben kiteregeti a volt elnöki feleség minden szennyesét. Sajnos nagyon sokan vannak, akik szeretik a seké­­lyes és piszkos részleteket, amelyeket a könyvben meg fognak találni. A volt Kennedyné, aki ma a világ egyik leggazdagabb emberének a felesége, nemcsak női gyengeségekkel rendelkezik, hanem művészi ízléssel is és nem fogja Amerika népe elfelejteni azt, hogy a Fehér Ház elhanyagolt antik darabjait átdolgoztatta és a televízión keresztül az egész népnek megmutatta. BÉCS — A délafrikai követ leányát, a 17 éves Magdalena van der Spuy diákleányt a bécsi utcán egy robogó autóból ki­szálló idősebb férfi elrabolta. A leányka segítségért kiabált, de a járókelők közül senki sem állt meg. A leány elájult az autóban és napokkal később telefonon jelentkezett, anyjával beszélt és elmondta neki, hogy egy nagy épületbe vitték... Azt nem mond­hatta meg, hogy hova, mert a beszélgetés abbamaradt. A leány apja, Johannes van der Spuy azt mondja, hogy leánya kitűnő tanuló volt az iskolában és otthonában is boldog volt és az lehe­tetlen, hogy el akart volna menni otthonából. ISZTAMBUL — A Nemzetközi Kereskedelmi Kamara gyű­lésén nyilvánosságra kerültek fényképek, amelyek egyes külföldi diplomaták leányait és feleségeit ruhátlanul ábrázolják. Állítólag a képeket egy női fotográfus titokban vette fel egy fürdőben és nagy pénzekért árusította. Hir szerint az egyik folyóirat is közli a fényképeket. A helsinkii kereskedelmi kiküldött felesége is tu­­! domást szerzett a képekről, amelyek őt és leányát ábrázolják és igazi finn hidegvérrel kijelentette, hogy nem tartja azokat sér­tőknek. SANTIAGO — A repülőtéren letartóztatták Wolfgang Neuss berlini színészt és kabaré előadót. A chilei bűnügyi rend­őrség főnöke, Zuniga, jelenti, hogy Neuss összeköttetésben áll három más ugyancsak letartóztatott némettel, akikkel együtt résztvett egy szélsőbaloldali mozgalomban. A rendőrség állítólag Neuss kofferjének átkutatásakor megállapította, hogy annak dupla fedele van és rejtekében három útlevelet talált azonos fényképpel (Neuss képével), de különféle nevekkel. WASHINGTON — George McGovern szenátor köv-íteli, hogy tüntessék fel az élemiszereken azok protein, zsir, vitamin és ásvány-tartalmát, hogy a vevő arról tiszta képet, nyerhessen. Tapasztalata szerint könnyebb a kutya és macska eledelek tápér­tékét ellenőrizni, mint az emberi élelmiszerekét. EISENSTEIN, Németország — Öt csehszlovák férfi egy nehézsúlyú teherautón kísérelte meg az átkelést és menekülést a határon át, de az erős acélhuzalok megakadályozták azt és az öt közül egyet a határőrök agyonlőttek, négyet pedig elfogtak. A bajor határőrök tehetetlenül álltak és nem tudtak a szeren, csétlen embereken segíteni. TEL AVIV — Az izraeli rendőrség 19 arab terroristát tar­toztatott el, akik a várostál északra fekvő Tantora Beachen bombákat robbantottak. NAIROBI — Tom Mboya kenyai gazdasági miniszter gyil­kosa ismeretes a kenyai rendőrség és kormányhivatal előtt. Jomo Kenyatta elnök házában titkos gyűlést tartottak, amelyből sem­mi sem szivárgott ki. Dániel Moi alelnök a kommunista Kina kezét látja a gyilkosságban. LENINGRAD — Hubert H. Humphrey oroszországi kör útja alkalmával meglátogatta a leningrádi U.S. tanulmányi ki­állítást, ahol több órát töltött. LONDON — Az Evening Post jelenti, hogy Anthony Grey Reuters tudósitó két évi házi őrizetben él Pekingben, ahonnan hir szerint októberben szabadul. LOS ANGELES — James Brown kiváló néger énekes tisz­teletére múlt pénteket “James Brown Day”-nek hirdette ki a város, de az énekes hátat fordított az ünnepélynek, mert Sam Yorky polgármester nem jelent meg személyesen a proklamáció átadásánál. HOLLYWOOD — Maria Cole, néhai Nat King Cole dal­énekes özvegye ősszel Gary Devore íróhoz megy feleségül, — mondja a hollywoodi pletyka. WASHINGTON — Nixlon elnök tengerentúli útja során 24 órát fog Romániában tölteni, ami aggasztja a szovjetet, de Amerika szempontjából nem ez a látogatás a legfontosabb, ha­nem Thailandban, Bangkongban töltendő három nap. LOS ANGELES — Samuel W. Yorty polgármester felava­tása ünnepélyes volt. A beiktatási ünnepségen résztvettek a nem­zetiségek és a magyarok diszmagyarba öltözött csoportja ele­gáns és szinpompás volt

Next

/
Thumbnails
Contents