Az Ujság, 1964 (44. évfolyam, 4-48. szám)

1964-07-23 / 29. szám

* OLDAL AZ ÚJSÁG JULY 23, 1964 A kegyelmes Asszony Unokája — REGÉNY — Gregory Pál lakása igen barátságos kedves otthon otthon volt. Egy idősebb özvegyasszonynál lakott a vá­ros külső részen, aki teljes ellátásáról is gondoskodott. Háziasszony és lakó kölcsönösen meg voltak elégedve egymással. Pál két dolgot becsült különösen nagyra há­ziasszonyában: szakácsmüvészetét és hal Igatagságát. A sok sorscsapás-sujtotta szegény asszony, Pál legna­gyobb örömére s megelégedésére, a legszükségesebben k-viil soha sem szól egy szót sem lakójához. Pál elhatározta, hogy egésznap szorgalmasan fog ma dolgozni és esküvel fogadta, hogy tiz ló sem huzza k' a lakásból ebben a szörnyű időben. Eszébe jutott nagynénje, a kegyelmes asszony és kis unokahuga. Szegények, leánybucsura kell menu ók ma este.... őszintén sajnálta őket-- No, de hiszen saját foga­tukon mennek, igy hát legfeljebb csak Márton sajnálat­­raméltó, kinn a kocsiülésen. Milyen bájos, édes is volt az a kislány tegnap este c;gányjelmezben! Pál meg volt; győződve róla, hogy meg se közelíti senki a szereplők közül. Gyönyörűség volt látni! Jó hangulatban ült le Íróasztalához és készülő szó­tárán kezdett dolgozni. Fényesen ment a munka, órákhosszat annyira elme­rült benne, hogy mikor az ebédjét hozták, úgy felriadt, mintha álmából verték volna 1* '. Pál hálószobája és dolgozószobája igen tágas és vi­lágos szobák voltak. Fogadószobája, melyben csak lá­togatásokat fogadott, azonban sokkal szőkébb és barát­ságtalanabb volt, mint ezek és bútorzata is sokkal szegé­nyesebb, mint a másik két szobáé. Igen jellemző volt ez Gregory felfogására. Rendkívül nagy súlyt helyezett arra, hogy az a szoba, amelyben alszik, nagy legyen es levegős. Ahhoz meg a legjobb szoba is éppen csak, hogy elég jó volt, hogy benne végezze a munkáját. Vendége­ket ellenben csak ritkán fogadott. Meglehetős időpazar­lásnak tartotta a vendégeskedést és édes kevés örömet okozott neki. így hát éppen elég megfelelőnek találta vendégei számára legszűkebb ős legsötétebb szobáját is. A fiatal tudós dolgozószobájában magas könyváll­ványok sorakoztak telve az ó és újkor klasszikusá nak müveivel. Homésos egy jegyzetekkel telitüzdelt példá­nya az iróasztaán feküdt, mindig egy bizonyos meghatá­rozott heyen, hogy mindig, mingyárt kéznél legyen. Dolgozószobája ablakai csöndes, kis udvaira nyal­tak: úgyhogy semmi zaj sem zavarhatta Pált tudós elmé­lyedésében, Diákjait nagyon kedvelte őket mindig itt fogadta, ebben a legbensőbb szentélyében. Egy kis asz­talkán mindig ott állt bor és ssz'var a számukra. Az ítéletidőt követő napon gyönyörű, őszi verö­­fény ragyogott Brandenburg lakóira; az ég olyan cso­dálatosan, szelíden kék volt, mintha ki akarná őjcet gn­­gesztelni előző napi szörnyű bünnééft. üGlyán-* éffyhl, se és szerelme és Gregory úgy érezte, hogy aki erre jondol, nem szentségteleniti meg a templomot, hanem fel magasztositja. A tek.ntete Steihausenről a szép ar­cú lányra, arról megint Annaleisere tévedt, aki olyan Düszke arccal állt vőfélye mellett. Végül aztán őszinte aaraggal a generálisné alakján pihnt, akit végtelenül vusszamaradottnk érzett e pümatban a társadalmi osz­­„áiyokrói táplált előítéleteivel. Az esküvőnek befejezés után a professzor még íagy sétát tett tanítványával a ragyogó, szép őszi idő­ién. A fiatalember elbeszélte neki, hogy az arisztokrata­­a körökre vonatkozó ismereteit egy előkelő unokahu­­.ának köszönheti, aki szintén ott volt ma a násznép kö­­jtt. Ez a Thielen Meta, ugylátszik nem lehetett egé­ben közömbös a fiatalember számára, mert hosszan és lénkén beszélt róla. Többek között az is megemlittte, .ogy Méta Guttenberg Annaliese barátnője és megje­gyezte, hogy Annaliese milyen bájos, szellemes, élénk­­leszédü teremtés. Kár, hogy az öreg kegeyelmes asszony rnnyira szűk korlátok között tartja. Méta, unokanővé­­e gyakran meséli neki, hogy siralmas látni, mennyire szenved emiatt Annaliese és milyen kétségbeesetten úizd a töméntelen társadalmi korlát és bilincs ellen, nelyet nagyanyja ráerőszakol. Szerencsére még, hogy dyan egészséges humora van, hogy mindig újra talpra segíti. A fiatalembernek fogalma nem volt róla, hogy ta­tára az unokaöccse annak a hölgynek, akiről, ilyen eli­­élőleg nyilatkozott éppen és Ggragory nem is óhajtotta elárulni előtte. Lassan aztán át is tértek a világi té­mákról tudományosakra és egy újonnan megjelent böl­­! :sszeti mnkáról kezdtek beszélni, mely igen nagy port ért fel. Pál erre meghívta tanítványát, hogy töltse­nek együtt pár órát este és olvassanak néhány fejezetet bből a munkából. Másnap este hétkor a fiatal baronessz egyedül ült ogadő szobájában és várta a professzort. Az öreg iölgyek, műit mindig, pontban fél 7-kor megjelentek kár­­yapartyjukra a kegyelmos asszonynál, de Annaliese, iá véietienl otthon is volt ilyenkor — mert legsziveseb­­jen elszökött hazulról a kártyaparty napján — rende­den csak nyolc óra leié, a teához szokott átmenni közé­ük, hogy eleget tegyen az illendőség követelményeinek is megmutatnia magát. A fiatal leány nagyon fárasztó napokat élt át az utolsó héten. Szünet nélkül kergették egymást a szini­­ilőadás próbái, a sok ruhapróba, jelmezválogatás, az­tán a lánybucsu, az esküvő és ma délelőtt még egy utol­só ünnepélyes “hölgyreggeli’, melyre Hess ezredesék hívták meg őket és amelyen kimondhatatlanul zajosan és bőbeszéden tárgyalták meg mégegyszer az átélt ese­ményeket,. De olyan egészséges, fiatal teremtésnek, mint a­­milyen Annaliese bárónő volt, rendesen meg se koty­­tyant pár egymásután áttáncolt éjszaka és ha most mégis fáradtan dől htra a széken és kezeit az ölében nyugtatva mélázott, nem tssti kimerültség volt az oka. Azon töprengett, nem követett-e el mégis ostobaságott, mikor ma estére magához hívta Gregory tanárt, hogy oly bizalmas dolgokat közöljön vele, amelyeket barátnői­re sem mer rábízni. Hiszen alig ismerte Gregoryt! De hi­szen ÉPPEN AZÉRT választotta őt erre a célra, mert azt remélhette, hogy őszinte, elfogulatlan tanácsot ad­hat neki, hogy talán segíteni tud rajta. Meg aztán nem valami szerelmi ügy az, .mit meg akar neki gyónni.. Igaz hogy bizonyos más emberek szerelmi ügyével kapcsola­tos, hogy ezekbe, menthetetlenül be kell avatnia Grego­ryt, ha tanácsot akar kérni tőle, de.... édes Istenem, azt a szerelmi ügyet mindenki ismeri, az egész város beszél róla.... igazán csak az történik hogy még eggyel többen tudják majd, ha Gregory is meghallja. Houses WEAK OUT! REPAIR OR IMPROVE YOURS WITH A CLEVELAND TRUST LOAN I Che Cleveland Crust Company | 70 CONVENIENT, HELPFUL BANKS VÉGRE ELÉRTÜK, hogy A CLEVELANDI GÖMÖRI NAP ÉS PIKNIK -AUGUSZT. 9-ikén nem esik; össze a Clevelandi Magyar Nappal A Gömör megyei Klub kéri tagjait, a Gömöriek minden barátját és általá­ban a clevelandi magyarokat, hogy jelenjenek meg A GOMOR/ NAPON ÉS PIKNIKEN, AUG. 9-én a volt Kalló --JOY FARMON BEDFORD, O. — FORBES RD. Töltött káposztával, finom lacipecsenyével, kol­bász szendviccsel, fánkkal és kávéval várjuk nagyrabecsült vendégeinket. Édes italok és hűsítők a javából! ÚTIRÁNY: Nyugodtan és biztosan hajtson a 8-as utón egészen addig, mig a hídon el nem jut Bedfordba, ott forduljon BALRA a 14-es útra, hajtson addig, mig nem jut el a Forbes Rd.-ig, azon forduljon BALRA és eléri a JOY farmot BUSÓK INDULNAK: délután i s 3 órakor a Grand Buckeye sarkáról és megállnak a Buckeye több helyén. A TÖKAY ZENEKAR MUZSIKÁL A HOZZÁJÁRULÁS 75 CENT Minden Gömöri —, hozzon magával legalább is EGY VENDÉGET a Gömöri Piknikre: Gömöriek,, Magyarok -- ne mu­lasszuk e! a Gömöri Napot. NEM ENGEDÜNK A 48-BÓL, ' De nem ám! Hogyis engedhetnénk, amikor BALASSA GYARMATON, Nógrád megyében szereztem Hentes és Mészáros szaktudásom Adjanak Magyar Testvéreim alkalmat arra, hogy megmutassam, mit tudok. Ezt kérem és nem többet- Ne vesszen kárba a hazai tudás. Nem sér­tek senkit azzal, ha kihangsúlyozom, hgy a hazai hentes és mészáros szakképzettség jobb izü árut produkál Kitűnő valódi hazai Ízzel készült Hurka, Kolbász és Szalonna Saját kezűleg készült MAGYAR SZALÁMI A magyarság pártolását kérem és a pártolásért nagyon hálás leszek. A LEGJOBB MINŐSÉGŰ FRISS HÚSOK Becska Ferenc, tulajdonos 9207 BUCKEYE ROAD Kenyér, tej, és fűszer is kapható Nyitva reggel 7-től este 9-ig. ANDY SZABÓ HELYEN élceg, a válla széles, a feje kicsi, a haja világosszőke, i vl egész megjelenése határozottan elárulta, hogy mi­yen eiokelő, régi nemesi családból származik. Tekinte­­,eből csak úgy sugárzott az intelligencia. Annaliese fe-; íaz ruhában volt és Gerogorinak az tetszett rajta a leg­­ooban, nogy igen egyszeiü a ruhája. Perzse ő nem ér­ett a női ruhákhoz igy nem tudhatta, hogy tényleg mlycn értékes, drága ruha a fiatal bárónő toiattje. An­­íanese semnyen élesért sem viselt, ruháját a vállán egy jár szai vadrózsa díszítette és a hajában is volt egy kis Aadrozsa koszorú. Arckifejezése ma sem volt sem o­­yan k-csapongcan vidám, sem olyan álmodozóan ked­ves, , mint amilyennek Pál utoljára latta. Ma olyan ma­­jásan Hordta a fejet, hogy határozottan gőgösnek lát­dz.0 l/t. Pedig Pál utálta a gőgös embereket. Rosszul esett neki, hogy lyennek kellett ma látnia unokahugát és az sem vigasztalta meg érte, hogy Ar naliese ennek ellenére is ragyogó szép volt. Most megpillantotta nagynénjét, a kegyelmes asz­­szonyt is; nehéz lila brókátruhát viselt, melyet a mel­lén csodálatosan szép melltü fogott össze — a hire" Guttenb^rg-féle ékszergyűjtemény egy.k darabja. Az öreg hölgy közelében, aki ma még szokottnál is élőké lőbbnek látszott, egy gyönyörű leányfejet vett észri Gregory. Ismtelten csak pillanatokra láthatta, mert köz­jen mindig újra elfödték előle más fejek, amelyek hol felbukkantak, hol eltűntek a tömegben. Pedig látványos­sá menően érdekes volt ez a leányarc. A bőre sötét volt, a szeme nagy, ragyogó, bársanyos tekintetű. Valami vég felen fájó szomorúság ült rajta, mely itt, ennyi pompa és ragyogás közepette egészen különösen megindító ha­tást tett Pálra. A professzor megérintette tanítványa karját. — Ki az a fiatal hölgy, ott az oszlop mellett, Gre­tenberg bárónő közelében? — Az előbb említettem már a nevét, ugylátszik el­kerülte a tanár ur figyelmét. A szép Tornstein Erna az. Sajnos, aimlyen szép, olyan szegény is. Legnagyobb sze­­rencsétlensgére! Azt beszél: k, hogy Steinhausen és a leány szenvedélyesen szerették egymást. Persze senki sem tudja igazán, hogy mi volt közöttük. Ah, Tornstein Erna! Pál most emlékezett erre a névre. A generálisné említette, mikor azt a szomorú kis esetet elmesélte neki. Szegény, gyönyörű teremtés! De mintba Ste'nhausen is komolyabb lenne, mint az em­ber elvárná egy ilyen körülrajongott, ünnepelt tiszttől, mégha templomban van is_ Neki is nehéz talán a szi­ve? Ott követte el a hibát, amikor bevallotta az érzel­meit ennek a fiatal leánynak, akinek az anyagi Viszo­nyaival pedig tisztába lehetett.... de persze ez a bűn érthető és megbocsátható! Bizony nem lehet éppen könnyű dolog, hogy egy o­­lyen délceg férfi magába fojtsa a szenvedélyét, külö­nösen nem, ha látja, hogy szerelme tárgya is viszonoz­­az érzemeit. De milyen rettenetesen fájhatott aztán en­nek a fiatal lánynak, hogy le kellett mondania róla! S a férfinek sem lehetett éppen könnyű dolga.... különö­sen, mert egy másiknak kénytelen csapni a szelet. Most Guttenberg Annaliese körül legyeskedik! A professzor bosszúsan ráncolta össze a homlokát. — Erre a célra igazán túlságosan jó a kis Annaliese, — gondolta magában. Ez a bájos kislány egy egész férfi szivet érdemelne, nem pedig egy olyannak a ron­csait, amelyet egy másik lány hagyott meg a számára. Egy olyan szivet, amelyik csak azért fordult feléje, mert pénze van. És annak ellenére, hogy a genrálisné jól is­meri ezt a kis történetet, még sincs kifogása az ellen, hogy Stemhausen elvegye az unokáját. Sőt örülne, mert elég neki az, hogy meg van elégedve Steinhausen csa­ládjával, hogy Steinhausen csinos s tehetséges fiú, hogy szép jövő áll előtte.... Mit jelent ezzel szemben ez a kis epizód a szép leánnyal, akit szerencsétlenné tett! A jó nagymamának semmi sem fontos, csak az, hogy ne jusson valami unokája füléhez ebből a szeren­csétlen históriából. Ha biztos lehetne ebben, hát egész boldog’ lenne. De vájjon igazán nem tud róla Anna­liese? Kétségtelenül nem voltak valami jámbor gondola­tok, amik az orgona bugása, a kórus éneke közepette igy foglalkoztatták Gregoryt, de azért ő szentnek érez­te azokat. Mert nem lehet semmi a világon, ami szen­­tebb lenne s komolyabb, mint az emberi szív szenvedé-FANCHALY VIRÁGÜZLET 4714 Lorain Avenue ME 1-1882 VIRÁG MINDEN ALKALOMRA! <>i 1 MINDENKI JEGYEZZE MEG cla kisebb vagy nagyobb baja van a Televisionnal bármely gyártmány is, teljes garancia mellett megjavítjuk Steve G. Szabó B. F. G. — TV Iskolázott és vizsgázott, isakképzett television javítói 2656 EAST 126ih ST. SW1-4544 RA1-0567 HA BÚTORT, vagy villany készüléket »hajt vásárolni, ne kerülje el LOUIS FURNITURE COMPANY ÜZLETEIT. Inert minden vásárlással PÉNZT TAKARÍT MEG Főüzlet: Másik két üzlet 12914 Union Ave 0508 Union 15975 Broadway Szobonya Lászljóné és fiai: Béla és Johnny Printed in BOSTON LOS ANGELES LONDON I Year $22 6 Months $1! 3 Months $5.50 Clip this advertisement and return it with your check or money order to: The Christian Selene« Monitor One Norway Street Boston 15, Mass. PB-16 \ HA GYÁSZ ÉRI A CSALÁDOT nagy szükség van a JÓ BARATRA, aki a legapróbb részletekig kidolgozz* a VÉGTISZTESSÉGADAS minden tervét — a család jóváhagyásával. Minden intézkedés úgy történik, hogy a gyá­szoló család zavartalanul adhassa át magát az utol­­•ó búcsú nagyon nehéz perceinek. Gyász esetén szolgálatára készen állanak: Bodnár A. Lajos ÉS FIA, IFJ. LAJOS 3929 Lorain Ave ME 1-3075 Temetésrendezők és Balzsamozók Esküvőkre, lakodalmakra és minden más alkalomra a legszebb virágokat kapja Orbans Flowers 11520 Buckeye Rd. RA 1-1500 ARAINK S^AsSTa^LTKIJL PANASZRA OKOT. I lágy szellő lengedezett, hogy inkább a májusra, mint a d novemberre emlékeztette az embert. Édesen, bocsánat- 1 simogatta a járókelők arcát, mlyst pedig olyan i ^egyetlenül korbácsolt meg tegnap. I uregory tanár úgy vélekedett, hogy éppen eleget i dolgozott tegnap ahhoz, hogy megengedhesen maga- j .miv egy egeszen kiadós sétát. i Alighogy kilépett a házból, egyhallgatójával talál- i kozott. Ez az illető nem volt már egészen fiatal ember ] i és Pál kivétlesen nagyon kedvelte, nemcsak megnyerő j j lényéért,.... hanem.... lelkes,.... tudományos .... érdeklődé- j ’ séért és buzgalmáért is. I • — Hová, hová? — kérdezte tőle és bizalmassan bele karolt. — Nem tartana velem? í — ÉnÉ igen.... nem tudom, professzor ur.... — az . öreg d ák nyivanvalóan zavaróan volt. — Tudniillik templomba akartam menni. ! — Ejnye, ejnye! igen szokatlan ut egy filozófus számára!......... z — Esküvőre akartam menni. Egy katonatisza eskü­vőjére, a kosszoruslányok között lesz egy pár leány^s­merősöm. Csupa csinos leány! Gondoltam, megnézem ő­­ket. Szép látvány lehet igy egy csomóban. Grgorynak nem jutott eszébe, hogy nagynénje mi­lyen nevet említett, mikor Annaliese barátnőjének az esküvőjéiől beszólt. De mivel azt is katonatiszt veszi el, 1 valószínűnek tartotta, hogy az esküvő, amelyre tan tvá­­nya igyekszik, ugyanaz, mint az, amelyiken AnnaLese íesz a kosszarusleány. Tanítványa legnagyobb csodálkozására ki jelentet­te, hogy ő is vele tart. Mire odaértek, már rengeteg ember tolongott a vár templom előtt. A főbejárat csak úgy feketélett a tömeg­­tl és Gregory egyetlen pillantásra is megállap thatta, hogy hogy a közönség, amely oly báránytürelemmel áesorgott nyüzsgött tolongott itt a templom előtt, Bran-j denburg legválogatottabb, legelőkelőbb közönsége. Gregory a hatalmas tömeg látára már vissza szere­­tett volna fordulni, de kísérője, aki úgy látszik, igen jól iismerte magát, egy mellékjáraton és különböző fo- j lyosókon át bevezette a templomba, úgyhogy egész kö­zel az oltárhoz foglaltak helyett. Hallgatója súgva a­­jálnkozott neki: — Jól ismerek itt mindenkit. Ha érdekli mindenki­ről elmondom kicsoda. Pál helyeslőleg bólintott a fejével. Máris zúgni kezett az orgona és az esküvői menet megindult. Legelő­ször kisgyerekek jelentek meg a bejáratnál és virágot szórva vonultak az oltár felé. Aztán jöttek a felnőttek. Civil mrfi egy sem akadt a menetben, csupa, tiszi I jött, csak tisztek. A hölgyek, öregek és fiatalok egya- 1 ránt,, rendkívül előkelőek, arisztokratikus megjelenésüek j voltak. Töméntelen kitüntetés és remek családi é kszert vonultattak fel. A hölgyek nyakán, vállán, hajában ha­jában hatalmas gyöngyök, szikrázó brilliánsok csillog­tak. A sok nehéz uszály különös, lármás suhogással sö- , porté végig a templom főhajóját, dobálta széjjel a sze­gény virágokat, amelyeket a gyermekek hintettek fel. A menyasszony nagyon kedves, csinos kis teremtés volt, jóáedvü, kiváncsi madárarcocskával. Most persze, az alkalomhoz illően lesütött szemekei, ünnepélyes lassú­sággal lépkedett unokabátyja karján, aki már lezajlott polgári esküvője óta, immáron a férje volt. A, vőlegény igen jelentéktelen embernek látszott,! gyönyoíükékk huszáruniformisa ellenére is. Neki is ma­dárprofilja volt — a Frankeinheimok jellemző családi . vonása volt ez a madárarc — komolyan, majdnem komo- j ran nézett maga elé. Az orgonazugás, a tömjénillat, a kórus szépen zengő éneke alapjában véve nagyon meg- ! hatották és most azon volt, hogy úrrá legyen meghatott- j sága fölött, hogy példát mutasson a férfias viselkedés- j ben az ő kis Vilmájának. — Az első koszorusleány a vőlegény húga, a vőfé- \ lyen Schönhoff kapitány, — kezdte suttogó hangon Gre- i gory tanár kísérője. — Ez Bt a menyasszony bátyja j mellette Wilken grófnő. A harmadik pár Steinhausen kapitány a fiatal Guttenberg bárónővel, — ezek a, __.leg­szebbek, nekem legalább ők tetszenek a legjob­ban—, ezek itt Hess ezredes leányai a lovagjaikkal.... A fiatalember tovább beszélt. Gregory azonban most már figyelemtlenül hallgatta. Jól láthatta Annalies-et is. Ez a Steinhausen igazán rendkívül jómegjelenesésü ember volt. A terete mindenkinél magasabb volt, a tartása

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents