Az Ujság, 1964 (44. évfolyam, 4-48. szám)

1964-07-23 / 29. szám

JULY 23 1964 Al5 ÚJSÁG S ÖtDAL > J —'' '' Néhai dr. Csutoros Elek A W. SÍDÉI MAGYAR REFORMÁTUS EGYHÁZ TÖRTÉNETÉBŐL Néhai Dr. Csutoros Elek (Folytatás) Junius 5-én pedig az egy­házmegyei gyűlés alkalmá­ból hivatalosan fel lett a­­vátva lelkésszé, és be lett iktatva. Az ifjú lelkészre nagy feladat és nehéz munka várt amire a meghívó lel­kész előre figyeletmeztette. De Erdei Károly nem riadt vissza a nehézségtől. Nem volt az egyháznak semmi ingatlana, csak néhány száz dollár vagyona. Isteni tiszteleteket csak délután lehetett artani s emiatt so­kan nem jelenhettek meg a tiszteleteken. Nem volt hely ahol a lelkész a gyermeke­ket össze gyűjtse nyári is­kolára. Iskola helyiségnek kibérelt a Columbuson egy ósdi épületet, de ott csak a négy fal volt amin úgy segített, hogy minden gyer­meknek magának kellett hazulról vinni széket, hogy leülhessen. Az iskolaépület körül lakó idegen nemzeti­ségű gyermekek minden módon igyekeztek zavarni a-tudományszomjas magyar gyerekeket, akiket azonban Erdei Károly magyar haj­­dufi módjára kitanitott ar­ra, hogy mi a becsület. Legégetőbb szükség volt egy isteni tiszteleti helyi­ségre, ahol vasárnap déle­lőtt és délután a mindenki­re legalkalmasabb idő­ben tartassák meg az egy isteni tisztelet. Az egy­ház a segélyező missio ha­tósághoz fordult kölcsön­­segélyért, de a segélyező egyház ki jelentette,hogy e­­zen kérését nem tudta tel­jesíteni. Az 1907 aug. 3-án tartott presbiteri gyűlésen jelentet­te be a lelkész, hogy a német református egy­ház hatósága még csak remény rém nyújtott a kért kölcsön megadására s igy máshol kell segítség után nézni s a jelenlegi gyűlésnek egyedüli és leg­főbb tárgya ennek a meg­vitatása. Borcsik György pénztár­nok kifejtve és megokada­­tolva nézetét, ajánlja, hogy követve kötelesség­­szerüleg szivük sugalatára csatlakozzon az egyház az egyetemes magyarországi egyház által Amerikában a­­lakitott magyar egyházme­gyéhez. Az indítvány általá­nos pártolásra talált és egyhangulat el is fogadta­tott. A presbitérium határo­zatát a közgyűlés is hely­ben hagyta s utasította a lelkészt, hogy a csatlakozás megvalósítása végett lépjen ér:ntkezésbe az éppen A- merikában időző konventi kiküldöttel, nagytiszteletü Bede László úrral. A lelkész a megbízatás­nak eleget tett s már a szptember 8-án tartott pres­biteri gyűlésen be is jelen­tette, hogy a konvent csat­lakozás esetén ad 3000 dol­lár kölcsön segélyt és 500 dollár ingyen segélyt, a lel­késznek 600 dollár fizetés­­degészitést s megtériti a lelkész útiköltségét is 100 dollár összegben. Az egy­­íáztanács örömmel vette „udomásul a lelkész jelen­tését s elhatározta, hogy az ügy végleges döntés végett d nov. 3-ára kitűzött köz­gyűlés elé vitessék. A ne­vezett napon a közgyűlés egyhangú lelkesedéssel ki­mondta, hogy a mai nap­tól magát a magyarországi egyetemes református egy­ház alkotó részének tekinti megbízza' a lelkészt, hogy az állami szabadalom leve­let (Chartert) a konventi tárgyalás szerüélőtt tartásá­val szerezze meg az egyház részére. I Telekvásárlás. Témplomépi' tés. Volt tehát már az egy­háznak lelkésze, szabadalom levele. Egyebe nem volt. Most azután azok az embe­rek, akik komolyan gondol­koztak az egyház jövőjéVől, arra irányították minden tehetségöket, hogy valami templomhelyet vegyen a gyülekezet és templomot szerezzen. A dolog fontos volt. Elhirtelehkedni bűn l lett volna. (Sok vita, önérde­kekből tett ajánlatok után, néhai Percei Lajos közjegy­ző segítségével megvette a egyház a máV telkét két nagy kőépülettel 8 500 dol­lárért, melyből a vétel al­kalmával lefizetett az alatt a pár hónap alatt össze­gyűjtött pénzből 500 dol­lárt és 1907 október 21-én ' az egyháznak már ingatlan .birtoka volt. I De ez a két nagy kőépü-, let lakóház volt. Azt temp-' * lamnak átalakítani pénzbe, I még pedig sok pénzbe ke- ^ rült. A gyülekezet pénztára a telekvételben egész kime­­, rült. Segítségért a missió­ihoz fordult, de csak ígére­teket kapott. A nép kezdett , elégedetlenkedni a missióra i és folytonosan azt hangoz­hatta, hogy elhagyja azt és j már ekkor nágy hatalomra ■ szert tett magyar missió­­‘ hoz csatlakozik. A missioval történt ered­ménytelen tárgyalások vég­re megszülték a teljes csatlakozást a hazai egy­házhoz. Háromezer dollár; kellett arra, hogy az el«ő nágy épületet templomé át­alakítsák. Ezt az összeget, valamint a nm, Cónventpek ötszáz dollár Ingyen segé-; lyét a gyülekezet rövid i­­dőh belül megkapta úgy. i hogy már október végén hozzá lehetett fogni az át­alakításhoz. A templom el-, készülvén. és-.19Q8. március 22-én fel lett avatva. Ilyen állapotban találta a gyülekezetei az 1908-dik esztendő. Soha (Ameriká­ban olyan rossz idő a be­költözött munkásokra nem volt, mint ez. Még a lege­rősebbek is kétségbeestek, mi lesz az egyházukkal. Lehetetlen, hogy ilyen cse­csemő korában kibírja ezt a nagy válságot. Az egy­háztagok közül sokan és éppen a legjobbak akik te­hették, hazamentek s itt­hagyták a megkezdett mun­kát. Akik itt maradtak, azoknak kenyérre valójuk sem igen volt, nemhogy a rengeteg kötelezettségekkel megterhelt egyházon segít­hettek volna. Csak a vételár, a nyolc­ezer dollárnak a kamata majd ötszáz dollárra ment ■ ezenkívül az egyezmény | szerint még minden évben kelltt volna törleszteni ezer dollárt. I (Folytatjuk.) Üsztök István — Ne legyen töbfc háború cimü könyvéből A ZSIDÓKAT BEGETTÓZZÁK Néhány hét mclva Szepe­­syt utasítják a magyar fel jebbvalói is, hogy kezdje el a zsidók begetázását. Magá­hoz rendeli a zsidók által ki­nevezett négy mgbizottat, Szegő bankigazgatót, Zicher­­man ügyvédet, Fógel fake­reskedőt és Grünfeld Dávid jhyatuiajdonost. Sírva sajnálkozva adja tud tukra, hogy már továbbnem halaszthatja a zsidók begettó­­zását, mert felettesei és a németek nagyon szoronigaják. Meghatalmazza a 4 meg­­bizötat, hogy a legjobb belá­tásuk szerint hajtsák végre hitSorsosaik összegyűjtését, begettózását. A négy megbízott szabad mozgási engedélyt kap a község területén. Nehéz szívvel elkezdik öreg szülei­ket, családjukat, rokonai­kat, a zsidók öregjeit, fia­taljait, csecsszopóit össze­gyűjteni a főutcán levő templomjuk közelében. Egy-egy házban, udvar­ban 40-50 ember szoron­gott. Lakásaikból csak a leg szükségesebb holmijaikat volt szabad magukkal vinni a gettóba. Siralmas és szégyenletes napok következnek egymás­után. f A jobbérzésü kereszté­nyek sajnálkozással s köny­­nyes szemekkel kisérik a gettóba..jó _öreg Grosz bácsit, az öreg Spitzer sza­bómestert, aki annyi sok saj őszentpéteri és környéki legénynek varrta a vőlegény ruháját, a mindig mosoly­gó, látástól vakulásig dol­gozó, vicces természetű Rei­­natz Sándor füszerkereske­­dőt„ a minden keresztényen segíteni kész jámbor Weis­­ner Bélát a hidvégen, a koldus szegény, egy kehes lovas, Klein fuvaros a Gúnnyá utcában, a még szegényebb mindig kormos Bayer patkoló kovácsot a Nyögő patak kőhíd ja mel­lett, a szenet fuvarozó, dü­­ledező házu szegény Rosen­­blüchéket, a Fógel és Édel­­man mészárosokat, Grosz­­manékat, a sokat látott Mojse szódásékat, akik év­tizedeken át hordták a há­zakhoz a szódavizet, a hó­fehér szakálu, hosszuéletü Krakovics szedavizes utó­dait, a mindenkinek mesz­­sziről köszönő Édukát, a fö szolgabiró kedvencét, a kis utcában Fisher cipészéket, a hidvégén a három tuskót, a “Vörös Babhoz’ címzett, sokat. látogatott kocsma tu­lajdonosait; a három pi­ros pozsgás Glück lányt, a­­kik nyáron csak ráfeküdtek i Kutháznál a Sajó vizére, amikor fürödtek, karjukat, lábukat megmerevítették, mozdulatlanul-' levitették magukat a viz hátán a nagy hid’g, a piactéren a község szépét, a hibátlan alakú, kitűnő tornász Auszlander lányt, akit annyi sok ke­resztény fiú még a föld a­­lá is elrejtett volna, hogy ne vigyék el olyan fiatalon, alig tizenhét évesen a gáz­kamrába. A vasúti nagyállomásnál b “Bagolyhoz’ címzett ven­déglő tulajdonosát, ugyan onnan a Hercegéket, a ga a járás főszol^abirája arra kéri, hogy éjjel a Ma­jor utca sarkán a Golds­tein házhoz rendelt szalmás szekér várja, ha akar, me­neküljön át azon Berenté­­re. Az ősi lőzepessy kas­télyban már várni fogják megbízható emberek, akik úgy elrejtik, hogy senki nem fogja megtalálni. Ajánljuk az elbúj tatását karcsú és kedves Fisher leánykának, a kisutcai ci­pész lányának, de a kis varró leány és a sokkal ta­pasztaltabb Krakovics Édu, mint akiknek a lábuk a földbe gyökeredzett,, még­sem mozdulnak, bent ma­radnak a gettóban. Mások, keresztények, szá­mosán felkínálják jó indu­lattal a kedvenc zsidójuk elbúj tatását, hiszen majd­nem mindenkinek volt egy kedves zsidója, akit család­jával még a németek és ké­sőbb a Szálási idejében a nyilasok elől is könnyűszer­rel el tudott volna rejteni. A zsidók bizalmatlanok, nem merik vállalni a követ­kezményeket, visszautasít­ják a keresztények segítő kezét. Sajószentpter községben volt kb. ötszáz zsid, beleért­ve az aggokat és a csecse­mőket is, ezzel szemben volt tizenegy és félezer keresz­tény, akik körül minden zs;dóra jutott olyan vállal­kozó keresztény, aki az é-el te kockáztatásával is haj­landó lett volna elrejteni a kedves zsidóját családjával együtt. Hogyha a zsidók nem idegenkedtek volna a ke­resztényektől annyira és kezdetben még a gettozás e­­lőtt mindegyik zsidó család rábizta volna magát az el­rejtésére vállalkozó keresz­tény családra, az a csekély számú német katona, akik községünket megszállták később hatalomra került nyilasokkal együtt sem lett yqlna képpes arra, hogy az elrejtett zsidókat felkutas­sa. i Nem a lakásaikon rejtet­ték volna el a zsidókat hanem a sokkal nehezebben falvakban lakó rokanaiknál, mint ahogy azt maga a fő­szolgabíró is akarta. Ott voltak a bombabiztos borpincék, melyekben majd­nem minden gazdának van egy titkos elrejtett nyílása a benem vall ott hordó borok számára, amelyekben meg­bújva, 1944 nyarától az év decemberéig az oroszok be­vonulásáig ha kényelmetlen helyzetben is, de biztonsá­gosan átvészelhették volna azt a néhány hónapot. Azok a Sajószetnpéterről a háború után ide Ameri­kába kijutott zsidók: Weis­­ner Béla, Rosenblüch La-Hungarian Radio PROGRAM DB. KALLER M. ISTVÁN lgizgaló TmtMrtl MINDEN VASARNAP «UfoUtt ll-lfl 10:30-ig WDOK — 1269 Diai URDETtSEK, — ÜDVÖZLI. TEK és KÖSZÖNTÖK hívja fal • Hámot Fleischeréket, a sáros Ma­jor utcából az asztalos öchwartzéxat, Trébics sak­­teréket, Fixlereket a temp­lom mellől, a két csinos Fixier leányt, a termény­­kereskedő Ilartmanékat, a törpelábu kis Glück Bélát, jiogyorósékat, a “'Zöl diá­hoz’ címzett vendéglő tulaj­donosait. A zsidótörvny alapján viszik Dr. Gergely (Grün­­wald) Vilmos népszerű or­vosunkat és családját. Hiá­ba keresztelkedett ki római katholikusnak az egész csa­lád jóval a háború előtt. Hiába ment minden áldott vasárnap és más ünnepna­pokon a templomba misére, Istentiszteletre a Gergely család, mindez nem segít, a környék legismertebb or­vosa, aki ha a legszegé­­nyebbhidvégi cigány beteg­hez hívták is éjjel, készség­gel azonnal sietett, akit annyi sok keresztény csa­lád becsült, tisztelt és sze­retett önzetlen, igazi orvosi munkásságáért, néki is el kell hagyni a községet csa­ládjával együtt. Viszik a hidvég utcából a sokgyermekes és szegény Fógel péket és családját, a­­kik annyi sok keresztény családnak évtizedeken át sütötték a téglakerék nagy­ságú gömbölyű buzakenye­­reket. Viszik az engem is, meg annyi sok saj őszentpéteri gyermeket a világra segítő jó öreg Klein bábanéni iva­dékait mind, nr'nd terelik össze, viszik el arról a földről, ahol már a negye­dik elődjük is gyermeket segített a világra, ' patkót kovácsolt, az eresz aljára bádog csatornát készített, ruhát varrt, ajtót, asztalt, komótot, sifont, cifra ládát ácsolt, hentes és mészáros üzletében húst mért, kis kocsmájában buf elejtővei szolgált, az, az Amerikába készülő legénynek a költ­ségre kölcsönpénzt adott, a hajlott hátú, töpörödött, a a sírba, vágyakozó aggas­tyán zsidókat, az életük de­lén járó férfiakat és nőket, vőlegény ifjakat, menyasz­­szony hajadonokat, iskolás gyermekeket, siró ártatlan csecsszopókat visznek a pusztulásba. A gettóból az erőteljesebb férfiakat munkaszolgálatra elviszik, ott kell hagyni gyermeküket, szüleiket. A hetven éves Spitzer Lajos szabót is munkaszolgálatra kényszerítik és több öreget. A zsidók érthetetlenül, nem is k'sérlik meg a gettóból kiszökni. Kezdetben csak egy két csendőr járőr cirkálja kö­rül éjjelente a gettót, i szélrózsa minden irányábi lehetne menekülni, de senki nem gondol erre, mint i megbabonázottak, a meg­szállottak, sorsukat mej megadva várják, hogy pri­békjeik elszállítsák őket. Szepessy főszolgabiri éppen velem csempésztet b; a gettóba Krakovics Édu nak izenetet, amelyben ma-MINDEN BÚTORDARABBA! PÉNZT TAKARÍT, MEG ha nálunk vásárol. Bár minden bútordarab vu dónál UJ üzletünkben, i­­raink jóval alacsonyabbal FISCHER FURNITURE STORE 12603 Buckeye Rd. Tel. 752.5395 Fischer Rudolf és fia, llvadar, ve je Spiegel Mártái Hallgassa meg Donó-Halmos Rádió Programját minden szombaton ESTE 6-tól 6:30-ig az 1490 diaion /áltozatos program, amelyen Donó András angolul, Halmos Margit magyarul végzi el a leadásokat. Élő programszámok! Ha hirdetést vagy köszön­tőt kíván leadni, hívja fel: LO 1-0824 LO 1-3155 jós és mások, akiket az is­teni gondviselés megtartott, tudják vagy hallották, hogy iya4 őszén, az agyon se­­nyargattott zsidó munka­szolgálatosok közül, a­­k:k a harctereket megjárva katonai felügyelet mellett községünkön áthaladva szál­lási Kertek vezető jegyzőnk jtől Martoncsik Józseftől, kvzülök a bájtrabbakat Makranczi István, Makran­­czi József, Makranczi Pál és rokonságuk segitségével úgy elrejtettük, némelyiket éppen a kőporosi borpin­­cenxben, hogy rejtekhe­lyükről csak akkor jöttek elő, amikor már az egész községet az oroszok elfog­lalták. De azt is nyugodtan el­mondhatom most már, hogy december 13-án, közvetlenül az oroszokkal együtt a sa­­j őszentpéteri községházára szerdán reggel hazaérkező Reich Vilmos órás, Resent­­blüch (Sándor fuvaros, Mos­­kovits Jenő bányatulajdo­nos és öccse Moskovits Zsigomond fűszeresnek a harcok előtti tartózkodási helyéről is volt tudomásunk és senki sem árulta el őket sem a németeknek, sem a nyilasoknak. Azt nem tudom, hogy az ország más városaiban, más vidékein, a keresztény lakó­ság közül hányán ajánlot­ták fel segitőkeztiket a zsi­dóknak, vállalkoztak-e az elrejtésükre, de feltétele­zem, hogy mindenütt akadt tak olyan bátor keresztény i emberek, akik még az éle­dtük kockáztatásával is men­­! helyet adtak volna egy-egy | zsidó családnak. j Az bizonyos, hogyha az egész keresztény magyar­ság egységesen megmozdult volna a magyar zsidóság ér dekében, a németek nem é­­getek volna el közülök any­­j nyit Auswitzban és Dacha­­| uban a gázkamrákban. Az orosz harctereken a zsidó | munkaszolgálatosokat nem kergették volna rá az el­aknásított mezőre, hogy a lábaik alatt robbanjanak fel az aknák, izekre, darabokra tépve őket, hogy utánuk a gyalogság előnyomulhasson. Hogyíba minden község, j minden falu keresztény né­­' népe kiállt volna a zsidó­sága mellett, sem a néme­tek, sem a nyilasok nem mészárolták volna le a zsi­dók védelmére kiáló ke­resztényeket. Sajnos, a civilizáció nagy szégyenére ez nem történt meg. Az tény, hogy egyes he­lyeken, egyes községekben és városokban úgy a ható­ságok, mint a lakosság meg mozdult a zsidóság érdeké­ben, nem akarták őket ki­adni a németeknek, de ez a kiállás nem volt olyan határozott, hogy a halálra telt magyar zsidóság a­­zokból a kiállásokból any­­nyi erőt és hitet emrithe­­tett volna, hogy önmaga is ellenállt volna az országok­kor való kiszállítás. A begettezott zsidókat nemsokára elkezdték elszál­lítani a mi vidékünkről, de előbb a gettóban elszedték tőlük ékszereiket, pénzüket. Kiterelték őket a vasúti ál­­! iomásra es 60-et 70-et egy­­egy vaggonban állva, szo­rosan egymáshoz lapulva beszállították őket Miskolc­ra, onnanpedig tovább Hat­­j vanba. j Egy-egy marha vaggon­ban nők, férfiak, öregek és gyermekek összezsuffolya I álltak. Egy veder vizet tet­tek be a vaggonba nékik, olyan embertelen módon szállították ki Németor­szágba őket, amilyten ke­gyetlenséghez hasonlót a huszadik század embere nem igen hallott. A forró nyári melegben a lezárt, ledrótolt ajtajú marhavaggonokban először meghaltak a nagyon öre­gek, azztán a csecsemőket taposták agyon, de nem volt annyi hely a hering­­ként összepréselt emberek között, hogy halott társuk lerogyjon a földre; úgy in­dult közöttük erjedésnek, bomlásnak. A legkegyetlenebb mó­don a kassai vonalon lát­tuk elszállítani a felvidéki zsidókat. Nyolcvan, kilenc­­• ven személyt bepréseltek Kassán a marhavaggonokba. Mire a kassai lassú teher vonat Havamig eljutott, egy egy vaggonból nyolc, tiz halottat szedtek ki, de a­­kik életben maradtak, sem úgy néztek ki mint embe­rek, hanem mint elmehá­borodott őrültek, akikben annyi erő sem volt, hogy a szájukat összecsukják. Kassára és Budapestre u­­tazva saj át szemeimmel láttam ezeket a szörnyűsé­geket. GA 1-3443 2827 E. 121th Sftrw* Lévay József: SZÜRETELÜNK Gondolatim mostan Mulatozva járnak. Csekély gazdasága Körül édesapámnak: Csak oda tér lelkem, Mikoron elfárad. Ha másutt előtte A bubaj megárad. Ott nyugtot találhat. Látom szeretimet. Együtt ülnek éppen. Szőlőhegyünkön a Körtvefa tövében. Középen a nagy táll. Tálban Ízes étek És körülte vidám. Nevető cselédek. Megelágült képek. Szüret szint ölte Két kis húgom ajka. Meglátszik a szőlő Édessége rajta Porolnék egymás közt Pajzán kedvteléssel, Fr/yik megharagszik, S azt monja bus képpel. Hogy nem kell az étel. Édesapám pedig A kulacsot kapja, S kitekeri nyakát, I Hgy lelkét kiadja, ÍFelköszönti szépen, S úgy iszik belőle. Ez a köszöntője: "Adjon isten bővebb Szüretet jövőre!" És akkor a pásztor. Aki odasurran. Elsüli puskáját, ! Puska nagyot durran _ A íehérnép sikolt. Apám iszik elébb. Azután azt mondja: "Lépjen kend közelébE!" S a pásztor odalép. Felhajt egy pohár bort. Azután tovább megy, [Mert most igy adózik I Neki az egész hegy . jMár félre is billent Fejében a kalap. De nem gondol vele, Mndig iszik, ha kap, S olyan lesz, mint a csap. Oszlik a társaság. Az ebédnek vége. Újra daltól hangzik A hegyek vidéke... Újra nekiesnek A termős tőkének. És mig fosztogatják. Tréfának, mesélnek A vidám cselédek. Ccsak édesanyámnak Felhős itt a képe. Miivel én jutottam Talán az eszébe! Ha szép gerezdet lát, Azt is nekem szánja Áldja meg az isten. Mikor nem is várja. Mikor nem is látja.--------- • --------­Ady Endre A SZIVÁRVÁNY HALÁLA Soha olyan ékes szivár* ványt. Abroncsként fogta az Éget.. Soha olyan szent abroncsot még. Olyan szélest, olyan ölelőt. De, ime, esteledett. Már unták is bámulni, nézni Parasztok, barmok, madarak« Szégyenkeztek, szemek és öklök Hogy ellágyultak ott a menő í ?fT « Egy rongy szivárvány alatt. f Kacsintgatott már csufolódva A vén Nap is temetkezőn. Tetszett neki, hogy egy szi­várvány. Egy szin-csoda ámulást terem Józan és trágyás mezőn. (Me* . * Csak a sziivárvány várt még mindig. Folyton szebb lett. ahogy bukott, Sirón nézett le a mezőre S aztán beitták szent szineit Távozó felhő-húgok. A vén Nap leesett mosoly-, gón, Nem valók az izzadt mezőkre Eféle bolond és nagyszerű, í Szent, égi komédiák. HA GYÁSZ ÉRI A CSALADOT, minden szükséges intézkedést hűségesen és lelkiismeretesen elvégzi a LEGMÉLTANYOSABB díjszabások mellett Uf. Kiesé J. Jáaes JOHN J. RICZO MAGYAR TEMETÉS RENDEZ« Lukács István, Licensed — KÉT TEMETKEZÉSI »TÉRÉT — 12519 Buckeye Road LO 1-2030 17564 Harvard SK 1 8966 ülésesen és méltányos árban készít el minden virág endalést és továbbit az o <z4g vagy a nagy világ bi mely részébe. GAYER'S FLORAL SHOPPE Tel. 734-2700 22660 Lorain Rd.

Next

/
Thumbnails
Contents