Az Ujság, 1964 (44. évfolyam, 4-48. szám)

1964-05-07 / 18. szám

May 7, i%4 AZ ÚJSÁG 3 OLDAL A háború nagy bűne — TÁRCA — Alkonyaikor indultunk el s miután keresztül hajtot­tunk a dombokon, jól meg­művelt síkságra értünk. Elszunditottam az egyen­­letetes rázástól és csak ar­ra ébredtem efl, hogy a ko­csi megáll és megszólal a kocsisom. — Tanító ur, jó lesz-e itt megpihenni? Kifogjuk a lo­vakat, hadd legeljenek egy kicsit. Helyeslőleg bólintottam. Mihály bácsi az ut szélére Tompa Mihály: I hajtotta a kocsit és kezdett ! kilógni. Én is leszálltam, felöltőmet leteritettem a fűre és hanyatfekiidem raj­ta, kezemet fejem alá téve. Fölöttem kitárult a végte­len égboltozat, az utszéli kukoricás lágyan suttogott js a magasból szürke félho­mály ereszkedett le, betölt­ve lassan a megsiketült földet. Mihály bácsi kifogta a lovakat,aztán mellém tele­pedett, cigarettára gyújtott, két kezével átfogta ,a tér­dét és hallgatott. Egy kis [idő múlva nagyot sóhaj­HUMOR A KERESZTUTRÖL — VÉGE — . " ! - • 1 í De bizony nem fogott a lecke Péteren; Feltette magában, hogy ő csak kimegyen! R-övid az éjszaka, nagyon hosszú a nap, > . •> Ásó, kapa nehéz a dologtalannak! 7 . • . . ' \ i) í 5 ; » : így volt Péter gazda; — végre valahára» Eljött a nap, melyet szivszakadva vára, Kezébe fogván a mogyorófa-botot; Jó napszállat után azzal kiballagott Lassan ment az idő; hogy a kakas éppen Másodszor kiáltott a szomszéd helységben; A keresztutra állt, s mint Jánosnak mondta, Körül-kanyaritott botjával a porba. Bokáig áll ottan reszketve és lustán, De megint a sok pénz az eszébe jutván: Nekibátorodott egyszer csak fülébe Ütődött valami szekérnek zörgése. A zörgés hallatszott közelebb, közelebb.... Végtére meglátta Péter a szekeret; — 1: ' A lovak tüszköltek, a patkó szikrázott, És pedig nekihajt, úgy látszott. No itt van már.... Péter csendéig Oruft, de meg felt is, vacogott a foga; Csakugyan szekér volt, amit Péter látott?» >■/ Csakhogy nem pénzt hoztak ott a boszorkányok. Metlt hisz nincs boszorkány, az csak rpende-monda: Hogy megnyom álmodban s tehened megróntja, Vagy a keresztuton sok pénzt dobál néked! Amit Péter látót, az sem volt rossz l^lek. Hanem az ispánynak a szomszéd helységbe Éjféltájban rosszul lett a felesége; Az ispány kocsisa ment lovon, szekéren, Hogy hirtelen doktort s orvosságot vigyen. Látván, hogy már ott van, csakúgy vágja a port, Péter bolond ésszel még a földre guggolt; Félre-ugrott a két első ló hortyogva, De á gyeplőszárat a kocsis jól fogta. S neki csavargatván a suhogó nyelet, >\ Nyaka közé szedett az ostorhegyesnek. Most neki ment a ló, és a szegény Péter Ossze-visszatörve amradt az útfélen. Setét is volt, de meg idő sem volt elég Utána nózni, hogy min zökkent a kerék? S Péter vérbe-hagyva ott feküdt reggelig, Talán meg is hal, ha jókor meg nem lélik. tott, lehanyatlott a fűre és szétnézett a kigyuló égen. — Nem érez néha félel­met, tanító ur? — szólalt meg suttogó hangon. Mosolyogtam a kérdésen. — Ugyan mitől féljek? — Hat úgy valamitől, — felelte remegő hangon és utánna sokáig hallgatott, mintha gondolkoznék. — Hányszor fekszem igy', éjszakákon keresztül, — mig lovaim legelnek és folyton csak tűnődök. Né­zem a csillagokat s azok hunyorgatnak, integetnek felem úgy, hogy sokszor megremegek. Azon töröm a fejemet mindig, hogy van-e. aki ítél fölöttünk, aki egy­szer majd számonkér min­dent. Ezen töprengek most is. Hát maga mit gondol?.... Van-e? — Miről beszél, Mihály bácsi? —Hogy van-e valaki, aki Ítél majd fölöttünk? — Van bizony! — Jaj nekem — hördült fel tompán a kocsis, — mert ha van Isten, megszó­lal majd egyszer: Öreg Mihály, állj elő és felelj ! —Ejnye, hát megfelelte!, — válaszoltam nevetve. — Könnyű magának, — mormogta alig hallhatóan. Elhallgattnuk. Az éjszaka felvonta fö-t lénk a miriád csillagó lóbo: gót, a kukoricatábla az u­­nyaföld altatómeséjét dú­dolta a fülünkbe és vala­­honnét messzebbről fákra települő madarak énekét szűrte át hozzánk a hiivös szellő. — Jaj, de keserves élet ez tanító ur! —szólalt meg nagykésőn Mihály bácsi. — Eleinte azt hittem, hogy majd elmúlik, de hiába tej-, nek az évek.... pedig bucfsu-1 ra is jártam, alamizsnát osztogattam, még árva gye­reket is neveltem, de hiába, no! És . mennél tovább ö­­regszem, annál keservesebb. J— Mi nyomja a lelkét ihály bácsi? — Mi??!! — horkant fel az öreg. — Biin! Embert öltem, egy apát! Megrendülve álltam fel, de az öreg rám se nézett. — No, ne féljen —foly­tatta kesernyés hangon, — ezért nem vonhatnak fele­lősségre, legalább nem itt a földön. Az a borzasztó benne, hogy magam ítélem el magamat. Hiába, nincs 'tt menekvés! Mihály bácsi elhallgatott, nem unszoltam, hogy foly­tassa. Egy kis idő múlva felkelt s szétnézett a lovak körül, azután visszaült síj fejét tenyerébe hajtva to-' c vább beszél, úgy mintha ön- c magának mondogatná. ‘ r Hangja idegesen, reked- a ten tört elő a torkából, s mintha nem akarna belesi- r múlni az éjszaka csendjé- a be. r — Úgy előttem van!.... a Nappal elmosódik el is tü- v nik néha, de éjjelenként, j akár nyitva a szemem, á- Is kár becsukom, csak látom, r Még álmomban is őt űzöm, kergetem s ha elérem, térd- i re bukik és könyörögve i nyújtja felém a kezét. z Kiváncsi lettem a folyta- | tásra. —Hát kit kerget, Mihály ^ bácsi ? — Egy bizonyos valakit! ^ — kiáltotta az öreg s kézé ^ vei lekicsinylőleg intve folytatta: ^ — És ha tudná uram, ^ hogy miért gyilkoltam meg azt az embert, talán kine- j vetne. Hát egy kenyérzsá­kért, no! ‘ — Hát hogy történt adó- i log unszoltam a folytatásra — Régi dolog ez, még a 1 háború alatt történt — é- < lénkült fel Mihály bácsi és i elővette cigarettás dozni-i] ját. — Ott kezdődik,' hogy < két franciát fogtam egyszer l s amint hajtottam őket 1 visszafelé, adta ravaszai, < rámtámadtak. Legyűrtem j < őket, de a nagy dulakodás- : ban lekapcsolódott övemről ] a kenyértáska. Nem vettem észre mindjárt és nemsoká- ^ ra visszavonultunk, igy hát , odaveszett. A századnál nem is kérték számon, de hát micsoda katona valaki ke-[; nyértáskaj nélkü^J! | A franciákért1 később 1 :kN I tüntetést 1 'akasztattak 1 ‘a ' mellemre, Öé:: a 1 baj ábsák mégis csak‘nevettek rajtam. — Ügyes ‘ ember Vágyj’ te Mihály — mondották, — elevén erribért 'el"tudsz fogni, de egy rongyos ke- , ; nyérzsákot se tudsz kérite- ,, mi magadnak. Hát ejé<r mű-f 1 latságos is lehettem, ócska színes ingből, vari'tarp ma- , gamnak kenyeres, -zacskót és azzal jártarp-keltem... A : századomból, ,j, egy valaki, • nagy csúfol odó,, »még: gúny- j, nevet is akasztott rám, j hogy: ‘gém’. Igaza lehetett, zacskóval, a nyakamon csakugyan o­­lyan forma lehettem, mint a vizigém. Eleinte magam is nevettem, de végül mégis csak bosszantott a dolog. Nohát, ezért a kenyeres­­zacskóért .történt a a do7 log! i Mihály bácsi cigarettára gyújtott, füstjét méylen s^ivta mellére és folytatta: — Volt-e háborúban, ta­nító ur? — Nem. — Hát akkor nem is túrhatja, mit érez az enl bér, mikor támadást vár. Szászorta rosszabb az ma­gánál a támadásnál is’ Hajnalodott éppen és a kémeink hírül hozták, hogy hamarosan támad az ellen­ség. Előző nap kaptam le­velet hazulról. Azt Írták benne, hogy unokám szüle­tett, s a fiamat meg bevo­nultatták. Elszomorodot arra a gon­dolatra, talán csak a kis­gyerek marad meg férfinek az egész családba. A gú­nyolódó baj társ kapva-ka­­pott az alkalmon: —- Nézzétek, Mihály úgy lekonyitotta az orrát, mint a rétigém. Mindnyájan nevetek, még a kapitány szeme is meg­akadt rajtam: Ejnye, Mi­hály hát még mindig, nem szereztél kenyértáskát? i — Úgy elöntött az epe, 1 |hoey meg akartam felelni , neki, de hirtelenül fellob­­bant egy világitó rakéta és odaát az ösvényen megvil­i Egy magas ház kéményé mellett két ember ül -egy mással szemben. Mindegyik mellet van egy üveg sör és egy pohár. Jókedvűen cse­vegnek és vígan kocinta­­nak. Egy idegen meglátja őket és kérdezi az ott álló vendéglőstől, hogy mit csi­nál az a két ember ott fönt. — Ah, az egyik a villám­hárító aranyozó, a másik a bádogos. Mindkettőnek oly rossz felesge van, hogy so­ha és sehol sem ihatnak nyugodtan egy pohár sört. Hát most minden este ott ülnek nyugodtan és zavar­talanul a pohár sörüknél. AZ UTOLSÓ KÍVÁNSÁG — Ii'ja be ügyvéd ur vég­­renedletembe, hogy teme­tésemen cigányzenészek mu­zsikáljanak. — Rendben van, csak azt tessék megmondani hogy milyen nótákat akar majd hallani? PIROS FESTÉK i — Papa, szólítja meg a kis leány az apját, — kérek egy kis bort. — S minek az neked? — Azt hallottam, hogy az orrod a bortól lett oly piros, hát szeretném a ba­­-bómat •»pirosra festeni.-- -— SZÉP HALÁL Anya (a vendéghez): Oh ezt a tortát rendkívül sze­retem. Halálra tudnám en­ni magamat belőle. A kis Ella: Kérlek ma­­máj hagyj engem is ma­gaddal meghalni. HONNAN KERÜLT A KUTYA? Ákos egy kis,, kutyát ka­pott. Szerette volna ..meg­tartani,, de atyja nem ked­velte az ebeket. Amint az ipa az állatot meglátta, szigorú hangon szólt Ákos­hoz : — Honnan került ide ez a kutya? 1 — Amikor vizet akartam inni, — felelt remegve Ákos — hát a vízvezetéki csap­ból esett ki. Azután sokáig nyomta még az ágyat, Jobb lett vón meghalni, de mégis fellábadt; Hanem tehetetlen maradt a munkára, Mivelhogy koldus lett a keze, a lába. Kéregetve járkált faluról-falura, Nyakából gyakorta kiszakadt a ruha; Ahol kérdezték: hogy mi lelte a kezét? Sírva beszélte el gyászos történetét. Gonosz utón a jót sohse keressétek! A bosszorkánysógról beszélni is vétek. i HA GYÁSZ ÉRI A CSALÁDOT ? A Jó RENDŐR Dajka: Hallja Gyulács­­ka, ha nem engedelmeske­lik, mindjárt rendőrt hí­vok s aztán majd elviszi a iutyiba magát. Gyulus: Oh, a rendőr aácsik nem rossz emberek, izoktól én egy csöppet sem félek. Hiszen tudja Fáni, milyen jó volt az a rendőr bácsi is tegnap este a Jó­­isef téren, aki magát meg­ölelte, megcirógatta és azt mondta magának: — Ugyan, Fáni lelkem, adjon nekem egy csókot! Ugy-e ettől maga sem -félt? LACI AGGODALMA l Az állatkerti nagy elefánt ketrece előtt áll az anya kis fiával. —Adj az elefántnak még egy darab cukrot, — biztat­ja az anya Lacit. — Ne adok, — válaszol a kis fiú, — hiszen már két darabot kapott, még elta­lálja rontani a gyomrát-FONTOS KÉRDÉS ....Az anya arról magyaráz Gyulának, hogy: Aki téged kővel dob, dobd vissza ke­nyérrel. — Mondd hát fiam, — szól aztán, — ha egy fiú téged megütne, mit tennél? Gyula tágra nyílt sze­mekkel nézi anyját, majd furfangos arccal nérdi: — Mekkora fiú! .... MI AZ ÜGYVÉD? — Mi az apád, kis fiam? — Ügyvéd. — Tudod te, mi az ügy­véd ? — Ha valaki valamit el­követ, hát az édes apám igazat ad neki. AZOK A GYEREKEK! Bandi: Én bizonyosan tudtam, hogy maga ma. el­fog hozzánk jönni. A fiatalember (aki a Ban­di nénjének udvarol): Hát* honnan tudtad te azt o­­lyan bizoyosan Bandika? Bandi: Hát onnan, hogy Irén olyankor, mikor a bá­csit várja, soha nem eszik a foghagymás rostélyosból UJ TELEFONSZÁMUNK: 421-5658 Rés. FA. 1-1154. nagy szükség van a JÓ BARATRA, aki a legapróbb részletekig kidolgozz* a VÉGTISZTESSÉGADAS minden tervét — a család jóváhagyásával. Minden intézkedés úgy történik, hogy a gyá­szoló család zavartalanul adhassa át magát az utol­só búcsú nagyon nehéz perceinek. Gyász esetén szolgálatára készen állanak: Bodnár A. Lajos ÉS FIA, IFJ. LAJOS 3929 Lorain Av© ME 1-3075 Temetésrendezők é$ Balzsamozók ízlésesen és méltányos árban készít el minden virág rendelést és továbbit az or nzáf vagy a nagy világ bár mely rénébo, GAYER'S FLORAL SHOPPE Tel. 734-2700 22660 Lorain Rd. MINDEN BÚTORDARABBAL, PÉNZT TAKARÍT, MEG ha nálunk vásárol. Bár minden bútordarab va. lonat UJ üzletünkben, á* raink jóval alacsonyabbak FISCHER FURNITURE STORE 12603 Buckeye Rd. Tel. 752.5395 Fischer Rudolf és fia, Tivadar, veje Spiegel Márton jei. Hej, micsoda tánc kéz-1 dődött! Támadtak a fran- 1 ciák, mint az őrültek, de j megritkitották a soraikat és j amikor felhangzott a vezény | szó, hogy: ‘Késre!’ —kiug- ' róttunk a fedezék elé. Hogy j azután mi történt, arra már nem emlékszem, csak j azt tudom, hogy széjjel vertük őket. Utolsó csoport­juk rendetlenül futott visz­­feza. Hát akkor esett meg rajtam a szerencsétlenség. ; Az öreg egy pillanatra abbahagyta a cigarettvéget megköpködte és szétmor­zsolta a földön, azután még rekedtebb hangon folytat­ta: 1 : JjT. — Amint ott álltam a fedezék előtt és kabátom ujjával törölgettem arcom­ról az izzadtságot, látom, hogy egy francia ugrik ki a bozótból és szalad vissza­felé. Féllábon ugrált, sérült lehetett a másik. Szánalom fogott el. Vigye ördög, hadd fusson, gondoltam ma­gamban, de abban a pilla­natban megláttam, hogy va­donatúj bőrtarisznya lóg a hátán. Elsötétült körülöt­tem a világ és azon vettem észre magamat, hogy vadul rohanok utána. Nem láttam, Iném hallottam semmit se, csak a bőrtarisznya sárgál­lott előttem. Már-már utol­értem. Észrevette, hogy ül­dözik és szembe akart for­­dúlni, de megbotlott és ha­nyatt esett. Mire feltápász­­kodott, már eléje kerültem. ; — A kenyérzsákodat! — qrditottam rá. Ö védőleg e­­melte a karját maga ’elé' és , ,a verembe eső állat rémü­letével tört ki a száján ez a szó: ‘Anfán’. , — Akkor még nem tud­tam, hogy mit később meg­magyarázták. Amint igy farkasszemet néztünk, hir­telen a zsebébe nyúlt. Azt— hjftem, hogy revolver után kapkod és puskám agyával jól; fejbe suhintottam. Meg se nyikkant, ahogy elterült, .csak a szeme nyílt ki szé­lesre és keze kihanyatlott a zsebéből. — Egy fényképet szoron­gatott a markában, talán meg akarta mutatni, vagy i Ő maga szerette volna még [egyszer látni utoljára. Kijó- Jzanodtam. Letérdeltem mel­­| léje, karjaimmal átfogtam az összerogyó testet, de lát­tam,, hogy nincs segítség. Lezártam azután a szemét, de az egyik kinyílt, engem néz.... Elborzadtam. Kihúz­tam görcsös ujjai közül a fényképet és szeme elé tar­tottam: ‘Nézd. hát meg!’ — Megnéztem azután én is. Egy kisgyermek volt­rajta — biztosan az övé, — fehér ruhácskában, ölelés­re tár karocskákka] s hom­lokán egy kis vércsöppel, áz apjából fröccsenhetett rá Megrémültem, nem tudtam tovább nézni,—-eldobtam- *a képet. Hej tanító ur!.. Mihály bácsi elhallgatott és tekintete a lovak felé meredt. — Hát a tarisznyával mi történt? — kérdezem hal­kan. — Magammal vittem. Volt benne két flaneling is, elnyiitem őket a háború a­­latt. Messze a zöldszürke sik­­'ág szélén már derengett az égbolt és az ébredő haj­nal neszét hozta felénk a • hüs szellő. —Ideje már, hogy indul­junk — emelkedett fel . Mihály bácsi és a kocsi fe­lé támolygott. ! Kipihent lovaink csakha­­■ mar vígan kocogtak a sima- országúton. i — Elfelejtettem megmon dani — szólalt meg nagvso , kára az öreg — hogy a hi i rés csúfolod*, aki vizigém- nek körösztölt el, ott ve ? szett az ütközetben. . Sokáig hallgattunk aztán Mire á Dunához vezeti HA GYÁSZ ÉRI A CSALÁDOT, minden szükséges intézkedést hűségesen óe lelkiismeretesen elvégzi s LEGMÉLTANYOSABB díjszabások mellett KJ. Kies* J. János JOHN J. RICZO MAGYAR TEMETÉS RENDEZŐ Lukács István, Licensed — KÉT TEMETKEZÉSI INTÉZET — 12519 Buckeye Road LO 1-2030 17504 Harvard SK 1 8906 GÁZ FURNACE BESZERELÉS - JAVITA Csatornázás, tetőzés, vihai ablakok. Díjmentes árlej te DÁVID SZABÓ SK 2-4949 I lankás útra értünk, már ki j ' sütött a nap. Utitársam is j jlassan éledni kezdett és jegy.-zer csak vidám kocsis­­| dalra gyújtott.-------- • -------­Anyák Napja n | a Szatmár megyei n [Clubban máj. 9. " v Május 9-én, szombaton este 7 órai kezdettel tartja ,. t o a Clevelandi Szatmarme­­'gyei S. K. Anyák Napi va- ^ csoráját tánccal egybekötve. L A vacsora jegy ára tánccal együtt $2.00. Kerner Jó- I zsef, — kéri a tagokat és h barátokat, akik részt óhaj- b tanak venni, hogy foglal- r [ják le jegyüket Knill gond- I nők párnál a klubházban, r 11232 Buckeye Road. I t — Olyan kitűnő zene lesz, — ígéri Kemer József -— hogy még az is táncolni fog, aki lábfájásról panasz­kodik, mert nehezen tud el­lenállni a zenekar táncra f csábításának.-------- • -------­HAZAI HÍREK------------ 1 (Szófiában magyar könyv- ] ikiállitás, Stockholmban ma- 1 ! gyár szemléltető oktatási ■ kiállítás nyílt. Apad a tokaji ‘tenger’ de az árvízveszély változat- ; j lan. Tokajnál megakadó- 1 lyozták a gátszakadást, si- I kérésén folynak az árvizvé­­'delmi munkák. Négyezer j vízügyi dolgozó, 600 katona ]- 4s~8§*0 lakos ^védi a gátakat-d — közük a magyarországi 1 lapok helyszíni tudósitói. A j Tisza felső szakaszán |gyors, a középsőn lassú az apadás, mig az alsó szaka- ( szón lassan árad a folyó. Szeged alatt a jugoszláv 1 határig elsőfokú árvízvédel­mi készültséget rendeltek 1 !*'• • i j Norvégia újabb négy 1. • 400 tonnás hajót rendelt Magyarországon. A Magyar Hajó ós Darugyár tengeri áruszállító hajói már siker- ; rel mutatkoztak be norvég ^ vizeken. Babits Mihály ‘Gólyaka- ‘ ■ lifa’ cimii regényével meg­indult a Heükon-kiskönyv­- uj sorozata. Az idén még r ■ Karinthy, Rousseau és A. Seghers egy-egy müvét is ■ megjelentetik. i -----__ Tizennyolc magyar diák- kapott Nyugatnémet ösztön­­' dijat. jA bonni külügymi­nisztérium közlése szerint ; a nyugatnémet kormány a . szovjet tábor tudósainak és diákjainak kutatómunkára. . Legtöbbet, hatvanhetet, a­­jugosztávok kapták, utánuk mindjárt a magyarok kö- L vetkeznek 18 ösztöndíjjal. i i. ]_ ._§ ű Fkespeare szüMé&e&eJy.. 400 éves évfordulója alkal­­. mából az állami Déryné , Színház műsorra tűzte a Hamlet c. drámát. Esküvőkre, lakodalmakra és minden más alkalomra a legszebb virágokat kapja Orbans Flowers 11520 Buckey* Rd. RA 1-1500 AKAINK PANASZKA eget.

Next

/
Thumbnails
Contents