Az Ujság, 1964 (44. évfolyam, 4-48. szám)
1964-05-07 / 18. szám
May 7, i%4 AZ ÚJSÁG 3 OLDAL A háború nagy bűne — TÁRCA — Alkonyaikor indultunk el s miután keresztül hajtottunk a dombokon, jól megművelt síkságra értünk. Elszunditottam az egyenletetes rázástól és csak arra ébredtem efl, hogy a kocsi megáll és megszólal a kocsisom. — Tanító ur, jó lesz-e itt megpihenni? Kifogjuk a lovakat, hadd legeljenek egy kicsit. Helyeslőleg bólintottam. Mihály bácsi az ut szélére Tompa Mihály: I hajtotta a kocsit és kezdett ! kilógni. Én is leszálltam, felöltőmet leteritettem a fűre és hanyatfekiidem rajta, kezemet fejem alá téve. Fölöttem kitárult a végtelen égboltozat, az utszéli kukoricás lágyan suttogott js a magasból szürke félhomály ereszkedett le, betöltve lassan a megsiketült földet. Mihály bácsi kifogta a lovakat,aztán mellém telepedett, cigarettára gyújtott, két kezével átfogta ,a térdét és hallgatott. Egy kis [idő múlva nagyot sóhajHUMOR A KERESZTUTRÖL — VÉGE — . " ! - • 1 í De bizony nem fogott a lecke Péteren; Feltette magában, hogy ő csak kimegyen! R-övid az éjszaka, nagyon hosszú a nap, > . •> Ásó, kapa nehéz a dologtalannak! 7 . • . . ' \ i) í 5 ; » : így volt Péter gazda; — végre valahára» Eljött a nap, melyet szivszakadva vára, Kezébe fogván a mogyorófa-botot; Jó napszállat után azzal kiballagott Lassan ment az idő; hogy a kakas éppen Másodszor kiáltott a szomszéd helységben; A keresztutra állt, s mint Jánosnak mondta, Körül-kanyaritott botjával a porba. Bokáig áll ottan reszketve és lustán, De megint a sok pénz az eszébe jutván: Nekibátorodott egyszer csak fülébe Ütődött valami szekérnek zörgése. A zörgés hallatszott közelebb, közelebb.... Végtére meglátta Péter a szekeret; — 1: ' A lovak tüszköltek, a patkó szikrázott, És pedig nekihajt, úgy látszott. No itt van már.... Péter csendéig Oruft, de meg felt is, vacogott a foga; Csakugyan szekér volt, amit Péter látott?» >■/ Csakhogy nem pénzt hoztak ott a boszorkányok. Metlt hisz nincs boszorkány, az csak rpende-monda: Hogy megnyom álmodban s tehened megróntja, Vagy a keresztuton sok pénzt dobál néked! Amit Péter látót, az sem volt rossz l^lek. Hanem az ispánynak a szomszéd helységbe Éjféltájban rosszul lett a felesége; Az ispány kocsisa ment lovon, szekéren, Hogy hirtelen doktort s orvosságot vigyen. Látván, hogy már ott van, csakúgy vágja a port, Péter bolond ésszel még a földre guggolt; Félre-ugrott a két első ló hortyogva, De á gyeplőszárat a kocsis jól fogta. S neki csavargatván a suhogó nyelet, >\ Nyaka közé szedett az ostorhegyesnek. Most neki ment a ló, és a szegény Péter Ossze-visszatörve amradt az útfélen. Setét is volt, de meg idő sem volt elég Utána nózni, hogy min zökkent a kerék? S Péter vérbe-hagyva ott feküdt reggelig, Talán meg is hal, ha jókor meg nem lélik. tott, lehanyatlott a fűre és szétnézett a kigyuló égen. — Nem érez néha félelmet, tanító ur? — szólalt meg suttogó hangon. Mosolyogtam a kérdésen. — Ugyan mitől féljek? — Hat úgy valamitől, — felelte remegő hangon és utánna sokáig hallgatott, mintha gondolkoznék. — Hányszor fekszem igy', éjszakákon keresztül, — mig lovaim legelnek és folyton csak tűnődök. Nézem a csillagokat s azok hunyorgatnak, integetnek felem úgy, hogy sokszor megremegek. Azon töröm a fejemet mindig, hogy van-e. aki ítél fölöttünk, aki egyszer majd számonkér mindent. Ezen töprengek most is. Hát maga mit gondol?.... Van-e? — Miről beszél, Mihály bácsi? —Hogy van-e valaki, aki Ítél majd fölöttünk? — Van bizony! — Jaj nekem — hördült fel tompán a kocsis, — mert ha van Isten, megszólal majd egyszer: Öreg Mihály, állj elő és felelj ! —Ejnye, hát megfelelte!, — válaszoltam nevetve. — Könnyű magának, — mormogta alig hallhatóan. Elhallgattnuk. Az éjszaka felvonta fö-t lénk a miriád csillagó lóbo: gót, a kukoricatábla az unyaföld altatómeséjét dúdolta a fülünkbe és valahonnét messzebbről fákra települő madarak énekét szűrte át hozzánk a hiivös szellő. — Jaj, de keserves élet ez tanító ur! —szólalt meg nagykésőn Mihály bácsi. — Eleinte azt hittem, hogy majd elmúlik, de hiába tej-, nek az évek.... pedig bucfsu-1 ra is jártam, alamizsnát osztogattam, még árva gyereket is neveltem, de hiába, no! És . mennél tovább öregszem, annál keservesebb. J— Mi nyomja a lelkét ihály bácsi? — Mi??!! — horkant fel az öreg. — Biin! Embert öltem, egy apát! Megrendülve álltam fel, de az öreg rám se nézett. — No, ne féljen —folytatta kesernyés hangon, — ezért nem vonhatnak felelősségre, legalább nem itt a földön. Az a borzasztó benne, hogy magam ítélem el magamat. Hiába, nincs 'tt menekvés! Mihály bácsi elhallgatott, nem unszoltam, hogy folytassa. Egy kis idő múlva felkelt s szétnézett a lovak körül, azután visszaült síj fejét tenyerébe hajtva to-' c vább beszél, úgy mintha ön- c magának mondogatná. ‘ r Hangja idegesen, reked- a ten tört elő a torkából, s mintha nem akarna belesi- r múlni az éjszaka csendjé- a be. r — Úgy előttem van!.... a Nappal elmosódik el is tü- v nik néha, de éjjelenként, j akár nyitva a szemem, á- Is kár becsukom, csak látom, r Még álmomban is őt űzöm, kergetem s ha elérem, térd- i re bukik és könyörögve i nyújtja felém a kezét. z Kiváncsi lettem a folyta- | tásra. —Hát kit kerget, Mihály ^ bácsi ? — Egy bizonyos valakit! ^ — kiáltotta az öreg s kézé ^ vei lekicsinylőleg intve folytatta: ^ — És ha tudná uram, ^ hogy miért gyilkoltam meg azt az embert, talán kine- j vetne. Hát egy kenyérzsákért, no! ‘ — Hát hogy történt adó- i log unszoltam a folytatásra — Régi dolog ez, még a 1 háború alatt történt — é- < lénkült fel Mihály bácsi és i elővette cigarettás dozni-i] ját. — Ott kezdődik,' hogy < két franciát fogtam egyszer l s amint hajtottam őket 1 visszafelé, adta ravaszai, < rámtámadtak. Legyűrtem j < őket, de a nagy dulakodás- : ban lekapcsolódott övemről ] a kenyértáska. Nem vettem észre mindjárt és nemsoká- ^ ra visszavonultunk, igy hát , odaveszett. A századnál nem is kérték számon, de hát micsoda katona valaki ke-[; nyértáskaj nélkü^J! | A franciákért1 később 1 :kN I tüntetést 1 'akasztattak 1 ‘a ' mellemre, Öé:: a 1 baj ábsák mégis csak‘nevettek rajtam. — Ügyes ‘ ember Vágyj’ te Mihály — mondották, — elevén erribért 'el"tudsz fogni, de egy rongyos ke- , ; nyérzsákot se tudsz kérite- ,, mi magadnak. Hát ejé<r mű-f 1 latságos is lehettem, ócska színes ingből, vari'tarp ma- , gamnak kenyeres, -zacskót és azzal jártarp-keltem... A : századomból, ,j, egy valaki, • nagy csúfol odó,, »még: gúny- j, nevet is akasztott rám, j hogy: ‘gém’. Igaza lehetett, zacskóval, a nyakamon csakugyan olyan forma lehettem, mint a vizigém. Eleinte magam is nevettem, de végül mégis csak bosszantott a dolog. Nohát, ezért a kenyereszacskóért .történt a a do7 log! i Mihály bácsi cigarettára gyújtott, füstjét méylen s^ivta mellére és folytatta: — Volt-e háborúban, tanító ur? — Nem. — Hát akkor nem is túrhatja, mit érez az enl bér, mikor támadást vár. Szászorta rosszabb az magánál a támadásnál is’ Hajnalodott éppen és a kémeink hírül hozták, hogy hamarosan támad az ellenség. Előző nap kaptam levelet hazulról. Azt Írták benne, hogy unokám született, s a fiamat meg bevonultatták. Elszomorodot arra a gondolatra, talán csak a kisgyerek marad meg férfinek az egész családba. A gúnyolódó baj társ kapva-kapott az alkalmon: —- Nézzétek, Mihály úgy lekonyitotta az orrát, mint a rétigém. Mindnyájan nevetek, még a kapitány szeme is megakadt rajtam: Ejnye, Mihály hát még mindig, nem szereztél kenyértáskát? i — Úgy elöntött az epe, 1 |hoey meg akartam felelni , neki, de hirtelenül fellobbant egy világitó rakéta és odaát az ösvényen megvili Egy magas ház kéményé mellett két ember ül -egy mással szemben. Mindegyik mellet van egy üveg sör és egy pohár. Jókedvűen csevegnek és vígan kocintanak. Egy idegen meglátja őket és kérdezi az ott álló vendéglőstől, hogy mit csinál az a két ember ott fönt. — Ah, az egyik a villámhárító aranyozó, a másik a bádogos. Mindkettőnek oly rossz felesge van, hogy soha és sehol sem ihatnak nyugodtan egy pohár sört. Hát most minden este ott ülnek nyugodtan és zavartalanul a pohár sörüknél. AZ UTOLSÓ KÍVÁNSÁG — Ii'ja be ügyvéd ur végrenedletembe, hogy temetésemen cigányzenészek muzsikáljanak. — Rendben van, csak azt tessék megmondani hogy milyen nótákat akar majd hallani? PIROS FESTÉK i — Papa, szólítja meg a kis leány az apját, — kérek egy kis bort. — S minek az neked? — Azt hallottam, hogy az orrod a bortól lett oly piros, hát szeretném a ba-bómat •»pirosra festeni.-- -— SZÉP HALÁL Anya (a vendéghez): Oh ezt a tortát rendkívül szeretem. Halálra tudnám enni magamat belőle. A kis Ella: Kérlek mamáj hagyj engem is magaddal meghalni. HONNAN KERÜLT A KUTYA? Ákos egy kis,, kutyát kapott. Szerette volna ..megtartani,, de atyja nem kedvelte az ebeket. Amint az ipa az állatot meglátta, szigorú hangon szólt Ákoshoz : — Honnan került ide ez a kutya? 1 — Amikor vizet akartam inni, — felelt remegve Ákos — hát a vízvezetéki csapból esett ki. Azután sokáig nyomta még az ágyat, Jobb lett vón meghalni, de mégis fellábadt; Hanem tehetetlen maradt a munkára, Mivelhogy koldus lett a keze, a lába. Kéregetve járkált faluról-falura, Nyakából gyakorta kiszakadt a ruha; Ahol kérdezték: hogy mi lelte a kezét? Sírva beszélte el gyászos történetét. Gonosz utón a jót sohse keressétek! A bosszorkánysógról beszélni is vétek. i HA GYÁSZ ÉRI A CSALÁDOT ? A Jó RENDŐR Dajka: Hallja Gyulácska, ha nem engedelmeskelik, mindjárt rendőrt hívok s aztán majd elviszi a iutyiba magát. Gyulus: Oh, a rendőr aácsik nem rossz emberek, izoktól én egy csöppet sem félek. Hiszen tudja Fáni, milyen jó volt az a rendőr bácsi is tegnap este a Jóisef téren, aki magát megölelte, megcirógatta és azt mondta magának: — Ugyan, Fáni lelkem, adjon nekem egy csókot! Ugy-e ettől maga sem -félt? LACI AGGODALMA l Az állatkerti nagy elefánt ketrece előtt áll az anya kis fiával. —Adj az elefántnak még egy darab cukrot, — biztatja az anya Lacit. — Ne adok, — válaszol a kis fiú, — hiszen már két darabot kapott, még eltalálja rontani a gyomrát-FONTOS KÉRDÉS ....Az anya arról magyaráz Gyulának, hogy: Aki téged kővel dob, dobd vissza kenyérrel. — Mondd hát fiam, — szól aztán, — ha egy fiú téged megütne, mit tennél? Gyula tágra nyílt szemekkel nézi anyját, majd furfangos arccal nérdi: — Mekkora fiú! .... MI AZ ÜGYVÉD? — Mi az apád, kis fiam? — Ügyvéd. — Tudod te, mi az ügyvéd ? — Ha valaki valamit elkövet, hát az édes apám igazat ad neki. AZOK A GYEREKEK! Bandi: Én bizonyosan tudtam, hogy maga ma. elfog hozzánk jönni. A fiatalember (aki a Bandi nénjének udvarol): Hát* honnan tudtad te azt olyan bizoyosan Bandika? Bandi: Hát onnan, hogy Irén olyankor, mikor a bácsit várja, soha nem eszik a foghagymás rostélyosból UJ TELEFONSZÁMUNK: 421-5658 Rés. FA. 1-1154. nagy szükség van a JÓ BARATRA, aki a legapróbb részletekig kidolgozz* a VÉGTISZTESSÉGADAS minden tervét — a család jóváhagyásával. Minden intézkedés úgy történik, hogy a gyászoló család zavartalanul adhassa át magát az utolsó búcsú nagyon nehéz perceinek. Gyász esetén szolgálatára készen állanak: Bodnár A. Lajos ÉS FIA, IFJ. LAJOS 3929 Lorain Av© ME 1-3075 Temetésrendezők é$ Balzsamozók ízlésesen és méltányos árban készít el minden virág rendelést és továbbit az or nzáf vagy a nagy világ bár mely rénébo, GAYER'S FLORAL SHOPPE Tel. 734-2700 22660 Lorain Rd. MINDEN BÚTORDARABBAL, PÉNZT TAKARÍT, MEG ha nálunk vásárol. Bár minden bútordarab va. lonat UJ üzletünkben, á* raink jóval alacsonyabbak FISCHER FURNITURE STORE 12603 Buckeye Rd. Tel. 752.5395 Fischer Rudolf és fia, Tivadar, veje Spiegel Márton jei. Hej, micsoda tánc kéz-1 dődött! Támadtak a fran- 1 ciák, mint az őrültek, de j megritkitották a soraikat és j amikor felhangzott a vezény | szó, hogy: ‘Késre!’ —kiug- ' róttunk a fedezék elé. Hogy j azután mi történt, arra már nem emlékszem, csak j azt tudom, hogy széjjel vertük őket. Utolsó csoportjuk rendetlenül futott viszfeza. Hát akkor esett meg rajtam a szerencsétlenség. ; Az öreg egy pillanatra abbahagyta a cigarettvéget megköpködte és szétmorzsolta a földön, azután még rekedtebb hangon folytatta: 1 : JjT. — Amint ott álltam a fedezék előtt és kabátom ujjával törölgettem arcomról az izzadtságot, látom, hogy egy francia ugrik ki a bozótból és szalad visszafelé. Féllábon ugrált, sérült lehetett a másik. Szánalom fogott el. Vigye ördög, hadd fusson, gondoltam magamban, de abban a pillanatban megláttam, hogy vadonatúj bőrtarisznya lóg a hátán. Elsötétült körülöttem a világ és azon vettem észre magamat, hogy vadul rohanok utána. Nem láttam, Iném hallottam semmit se, csak a bőrtarisznya sárgállott előttem. Már-már utolértem. Észrevette, hogy üldözik és szembe akart fordúlni, de megbotlott és hanyatt esett. Mire feltápászkodott, már eléje kerültem. ; — A kenyérzsákodat! — qrditottam rá. Ö védőleg emelte a karját maga ’elé' és , ,a verembe eső állat rémületével tört ki a száján ez a szó: ‘Anfán’. , — Akkor még nem tudtam, hogy mit később megmagyarázták. Amint igy farkasszemet néztünk, hirtelen a zsebébe nyúlt. Azt— hjftem, hogy revolver után kapkod és puskám agyával jól; fejbe suhintottam. Meg se nyikkant, ahogy elterült, .csak a szeme nyílt ki szélesre és keze kihanyatlott a zsebéből. — Egy fényképet szorongatott a markában, talán meg akarta mutatni, vagy i Ő maga szerette volna még [egyszer látni utoljára. Kijó- Jzanodtam. Letérdeltem mel| léje, karjaimmal átfogtam az összerogyó testet, de láttam,, hogy nincs segítség. Lezártam azután a szemét, de az egyik kinyílt, engem néz.... Elborzadtam. Kihúztam görcsös ujjai közül a fényképet és szeme elé tartottam: ‘Nézd. hát meg!’ — Megnéztem azután én is. Egy kisgyermek voltrajta — biztosan az övé, — fehér ruhácskában, ölelésre tár karocskákka] s homlokán egy kis vércsöppel, áz apjából fröccsenhetett rá Megrémültem, nem tudtam tovább nézni,—-eldobtam- *a képet. Hej tanító ur!.. Mihály bácsi elhallgatott és tekintete a lovak felé meredt. — Hát a tarisznyával mi történt? — kérdezem halkan. — Magammal vittem. Volt benne két flaneling is, elnyiitem őket a háború alatt. Messze a zöldszürke sik'ág szélén már derengett az égbolt és az ébredő hajnal neszét hozta felénk a • hüs szellő. —Ideje már, hogy induljunk — emelkedett fel . Mihály bácsi és a kocsi felé támolygott. ! Kipihent lovaink csakha■ mar vígan kocogtak a sima- országúton. i — Elfelejtettem megmon dani — szólalt meg nagvso , kára az öreg — hogy a hi i rés csúfolod*, aki vizigém- nek körösztölt el, ott ve ? szett az ütközetben. . Sokáig hallgattunk aztán Mire á Dunához vezeti HA GYÁSZ ÉRI A CSALÁDOT, minden szükséges intézkedést hűségesen óe lelkiismeretesen elvégzi s LEGMÉLTANYOSABB díjszabások mellett KJ. Kies* J. János JOHN J. RICZO MAGYAR TEMETÉS RENDEZŐ Lukács István, Licensed — KÉT TEMETKEZÉSI INTÉZET — 12519 Buckeye Road LO 1-2030 17504 Harvard SK 1 8906 GÁZ FURNACE BESZERELÉS - JAVITA Csatornázás, tetőzés, vihai ablakok. Díjmentes árlej te DÁVID SZABÓ SK 2-4949 I lankás útra értünk, már ki j ' sütött a nap. Utitársam is j jlassan éledni kezdett és jegy.-zer csak vidám kocsis| dalra gyújtott.-------- • -------Anyák Napja n | a Szatmár megyei n [Clubban máj. 9. " v Május 9-én, szombaton este 7 órai kezdettel tartja ,. t o a Clevelandi Szatmarme'gyei S. K. Anyák Napi va- ^ csoráját tánccal egybekötve. L A vacsora jegy ára tánccal együtt $2.00. Kerner Jó- I zsef, — kéri a tagokat és h barátokat, akik részt óhaj- b tanak venni, hogy foglal- r [ják le jegyüket Knill gond- I nők párnál a klubházban, r 11232 Buckeye Road. I t — Olyan kitűnő zene lesz, — ígéri Kemer József -— hogy még az is táncolni fog, aki lábfájásról panaszkodik, mert nehezen tud ellenállni a zenekar táncra f csábításának.-------- • -------HAZAI HÍREK------------ 1 (Szófiában magyar könyv- ] ikiállitás, Stockholmban ma- 1 ! gyár szemléltető oktatási ■ kiállítás nyílt. Apad a tokaji ‘tenger’ de az árvízveszély változat- ; j lan. Tokajnál megakadó- 1 lyozták a gátszakadást, si- I kérésén folynak az árvizvé'delmi munkák. Négyezer j vízügyi dolgozó, 600 katona ]- 4s~8§*0 lakos ^védi a gátakat-d — közük a magyarországi 1 lapok helyszíni tudósitói. A j Tisza felső szakaszán |gyors, a középsőn lassú az apadás, mig az alsó szaka- ( szón lassan árad a folyó. Szeged alatt a jugoszláv 1 határig elsőfokú árvízvédelmi készültséget rendeltek 1 !*'• • i j Norvégia újabb négy 1. • 400 tonnás hajót rendelt Magyarországon. A Magyar Hajó ós Darugyár tengeri áruszállító hajói már siker- ; rel mutatkoztak be norvég ^ vizeken. Babits Mihály ‘Gólyaka- ‘ ■ lifa’ cimii regényével megindult a Heükon-kiskönyv- uj sorozata. Az idén még r ■ Karinthy, Rousseau és A. Seghers egy-egy müvét is ■ megjelentetik. i -----__ Tizennyolc magyar diák- kapott Nyugatnémet ösztön' dijat. jA bonni külügyminisztérium közlése szerint ; a nyugatnémet kormány a . szovjet tábor tudósainak és diákjainak kutatómunkára. . Legtöbbet, hatvanhetet, ajugosztávok kapták, utánuk mindjárt a magyarok kö- L vetkeznek 18 ösztöndíjjal. i i. ]_ ._§ ű Fkespeare szüMé&e&eJy.. 400 éves évfordulója alkal. mából az állami Déryné , Színház műsorra tűzte a Hamlet c. drámát. Esküvőkre, lakodalmakra és minden más alkalomra a legszebb virágokat kapja Orbans Flowers 11520 Buckey* Rd. RA 1-1500 AKAINK PANASZKA eget.
