Az Ujság, 1964 (44. évfolyam, 4-48. szám)
1964-05-07 / 18. szám
4 OLDAL AZ ÚJSÁG MAY 7, 1964 MEGTORLÁS SZIGETE —REGÉNY— Csak még pár hónapig ne változzék meg a helyzet végzetesen! Ned bizonyos volt benne, hogy minél tovább tudják huzni a jelenlegi állapotot, annál több kilátásuk lesz a szabadulásra. Ha időt tudnak nyerni, akkor lesz alkalmuk teljesen felkészülni minden eshetőségre és talán újabb sikeres tervet is kieszelhetnek azalatt. An . i bizonyos, hogy minden egyes nap, amelyet vadaszutján töltött, újabb sikeres tervet is kieszelhetnek azalatt. Annyi bizonyos, hogy minden egyes nap, amelyet vadászutján töltött, újabb testi es szellemi erőgyarapodást jelentett és nagyok, önbizalmat adott a jövendő nagy mérkőzéséhez. Minden egyes napon újabb és újabb természeti erőket ismert meg, amelyek itt Északon a maguk teljességében nyilatkoznak. Közvetlen közelről, keserves tapasztalatok árán esmerkedett meg a tenger felől süvicö szélvésszel, a faggyal, a hófúvással és a sarkvidék dermesztő viharaival, megismerkedett az éhséggel, a halálos kimerültséggel, rettegéssel,, fájdalommal nélkülözéssel : Mind ezek a dolgok, amelyek eleinte kimondhatatlan nehézséget okoztak, most már valamennyien igába törtek és szolgálatába szegődte az emberré, férfivá cseperedett fiúnak. Egy csodáltatosan tiszta, napfényes délután azonban megmutatta az Észak az Embernek, hogy még indig van olyasmi amivel meglepheti, ha nem méltatja eléggé a természet erőit. Ezen a napon a ‘Keresztut-náz’ előtt elvezető útszakaszon dolgozott, az volt a napja rendes találkozásuknak Besszei. Kissé elkésett a napi munkájával, úgy hogy még jókora kapaskodó várt rá, ha idejében akar eljutni a házhoz. Ma véletlenül egymásután több keményre fagyott nagyobbfajta prémes állatott talált a csapdákban és rengeteg nehézségek árán tud "a csak őket megszabadítani a bundájuktól, először tüzet kellett raknia odakünn a hóban, hogy legalább valamennyire fogja a kés a bőrüket, igy azután már jól benne volt a délután, amikor végre kijutott az erdő szélére és nekivágott a hegymászásnak. Éppen azon a helyen járt most, ahol nemrég megölte a fehér farkast. Útja mély bevágásban vezetett fe! innen a hegygerincre, nagy kanyarodóval; mert meg kellett kerülnie azt a hatalmas, veszedelmesnek látszó jégmezőt, amilyenek az északi vidék hegyeit szokták megfeküdni. Ezen a jeges vidéken nagyon kevés volt a vadállomány is és Ned a csapdákat is körüskörül a jégmező aljában helyezte el. Körülbelül 7—800 méternyi tükörsima; fehéren tündöklő jéglejtő terpeszkedett előtte. Itt-ott, mint szabálytalan fekete vonalak, hasogatták keresztül azok a mély szakadékok, aemlyeket Ned nagyon is jól ismert. Tudta, hogy ha követ hajit a sötéten tátongó üregbe, még csak a hangját sem hallja az ütődésnek, olyan mélyre esik. Pár pillanatig megállt a hegygerincen és kelleemtlen érzéssel mérlegelte a helyzetet. Egyáltalán nem volt fölkészülve arra, hogy ma még sima jégen is át kell kapaszkodnia. Talán jobb is lenne; ha meg sem próbálná. De, amint jó néhányszor mérlegelte szemével a környezetet, az a távolság, amit most visszafelé és azután ismét körbe kellett volna megtennie, ha el akarja kerülni a jeget, valósággal megnőtt a képzeletében. Ez nem is volt csoda, mert ez volt az a késő délutáni óra, amikor az egész nap dolgozó ember energia-forrásai kezdenek kiapadni s a fáradtság erősen ráfekszik az ember gondolkodó képességére is. Ned úgy érezte, hogy ellenálló ereje lassan elhagyja és egy piiho,gy megkísérli az átkelést a sima jégmezőn. Leszedte a hócipők nagy karimáit és óvatosan kezdett lépkedni a jégen. A kísérlet sokkal jobban sikerült, mint gondolta. Cipője nagyszerűen tapadt a jéghez. Olyan biztosnak érezte minden lépését, hogy gyorsabban kezdett járni. A jégmező a hegygerincijek ezen az oldalán nem lejtett erősen, hanem inkább, mint fennsik, meredek sziklahasadékokban végződött, jó magasan a síkság fölött, Ned úgy tapasztalta, hogy amióta csak a szigetre került, még egyetlen egyszer sem járt ilyen kemény egyenletes talajon, ahol a hó nem gátolja a járást és ráadásul nem is kivána különösebb elővigyázatosságot. Könynyedén és gyorsan lépkedett, már egészen közel járt a jég széléhez, ahonnét ismét újra kezdődött a hólepel. Itt azonban mély, sötét szakadék állította meg útjában. Nem volt széles, alig mérfél méter lehetett, de jő száz méternyire nyúlt végig szabálytalan vonalban a jégmezőn. Túl rajta, alig 30—40 méternyira már ide is Az Illuminating Company IGAZI tulajdonosa - kérjük látszott a házikó. A kerülő ut nem lett volna túl hoszszu, de Ned már nagyon sietett. Látta, hogy a szakadék szokatlanul keskeny volt, akár helyből is át lehet ugorni, kis nekilendüésse pedig akár méterekkel ugorja túl. Pillanatok alatt határozott: fáradt volt, éhes volt, már látta is a házat és különben , is már nagyon közel járt a nap a lenyugváshoz. Három lépésnyire hátráld s neki iramodott az ugrásnak. Még a start pillanatában különös érzéssel állapította meg, milyen csodálatos, hihetetlen mélységű csönd szállta meg ezt a jeges birodalmat. Saját szive verésén kivü semmi nesz nem hallatszott, a szél meg se moccant s nem hallatszott a legkisebb levegő megmozdulásra is sustorogva kavargó ' finom hófelhő lágy zümmögése sem — szóval tökéletes csend borúit rá az egész vidékre. A vadon vb lága köröskörül, mintha lélekzetfolytVa, feszülten figyelt volna. Ned nekilendült az ugrásnak.... Az első lépése erőteljes volt, de a másodiknál meg csúszott a cipőtalpa — a talaj kisiklott alóla, úgy hogy a kezeire s térdére bukott s kétségbeesett erőlködéssel igyekezett támasztékot találni a kemény tükörsima jégén. Az első pillanatban tulajdonképpen nem is tudta, mi történt vele. Nem érzett mást, csak azt, hogy megfordult vele a világ és minha viharzó tenger hullámai hajigálnák tehetetlenül ide-oda, de a következő pillanat már villámszerű gyorsasággal cikázott át az agyán a tökéletes és meg nem előzhető baj gondolata. Maga az esés nem történt nagyon gyorsan, inkább csak lassan csúszott a szakadék felé, de azzal a kínos menthetetlenséggel, amit az ember csak álmában szokott .... a zord környezet pedig még mindig hangtalan közönyösségbe merülve várta a fejleményeket. Ned belezuhant az előtte meredező szakadékba. Az a pár másodperc, amig menthetetlenül csúszott lefelé a szakadékba, talán a legvilágosabb és legtudatosabb pillanatok voltak Ned egész életében. Világosan tudta most, hogy ezek a szakadékok, amelyek igy keresztül-kasul hasogatják a jégmezőt, hihetetlenül mélyek és ő most úgy fog belepottyani, mint a tehetetlen kődarab és úgy zúzódik szét teste a vak sötét mélységben, hogy még a hangja sem hallatszik fel, hogy megzavarhatná ezt a mérhetetlen különös csendet. De különben is ebben az északi zord világban minden igy múlik el — hangtalanul és látatlanul. Minden úgy marad, amint volt, az örökké való csend háborítatlanul birtokolja birodalmat, a vadon teremtvényei tovább folytatják küzdelmüket a létért és a faágak ezentúl is mélyen görnyedeznek a rájuk zudult hatalmas hótömeg súlya alatt Arról természetesen még álmodnia sem lehet, (hogy halandó szem valaha is újra lássa testét, amely nyomtalanul eltűnik. Csak a fejsze marad itt utána, közvetlenül a szakadék szélén, meg a lábnyomok, amelyek az. ösvénytől idáig vezetnek. Se égen, se földön nincs már reménység a szabadulásra: ez az elefántcsont fehérségű jégmező lesz a sírja a világ végéig. Gondolatai sokkal világosabbak és valódibbak voltak ebben a rövid pillanatban, mint bármikor eddigi életében és gyorsabban száguldtak, mint ahogy a villám átcikkázik az égbolton. Beszáguldották egész eddigi életét és átviharzottak az élettel való legbensőségesebb kapcsolatain is. Határtalan gyorsasággal tódult egyik a másik után, a megértése is hallatlanul kiszélesedett s minden, amit valaha ismert s minden ami valaha történt vele — szóval az egész élete itt volt a szemei előtt, egyetlen hatalmas, végtelen látományban. Még arra is elegendő ideje volt, hogy újra meg újra észlelje a csönd határtalan mérhetetlenségét és azt a tényt, hogy testének lezuhanása a legcsekélyebb mértékben zavarja meg majd a fölötte elnyúló végtelen hóvidék töretlen csendjét. Ebben a pillanatban, amikor tökéletes bizonyossággal látta maga felé közeledni a halált, teljesen eltűnt belőle minden félelemérzet. A félelem tulajdonképpen csak átfutó érzés: a bizonytalanság szorongása a jövőre vonatkozóan, a természet játéka csupán, amellyel a veszedelemre figyelemzteti a feléje közeledőt, de nincs semmi haszna vagy értelme az olyan helyzetben, amikor az ítélet, már pecséttel ellátva, megváltozhatatlanul kész. h Itt már nem volt többé veszedelem, itt már a bizonyosság közelgett, Ned tudatát pedig sokkal inkább elfoglalták más, rohanó gondolatok, mint hogy helyet találhatott volna benne olyan haszontalan dolog, mint a félelem. De, mielőtt tehetetlenül zuhant lefelé a sötétségben, a bizonytalanság érzte, amely beárnyékolja az álljon fel! “Az Igazat Szólva”, ha feltenné a kérdést, “Kié az Illuminating Company?”, több mint 30,000-en válaszolhatnák: “Az enyém is!” Meggyőződhet,, hogy ezek minden foglalkozási ágból valók ... és a társadalom minden rétegéből. Szakképzett munkások, üzletemberek, takszi driverek, titkárok, az Illuminating Company munkásai, háziasszonyok. Nevezzen meg egy foglalkozást és valószínű, hogy talál benne az Illuminating Company egy befektetőjét. És ezek a részvényesek nagyon elfogadható okkal fektették’ be pénzüket a Companyba. Azok hisznek az Amerikai szabad vállalkozásban, ahogy az üzletileg működik. Azok tudják, hogy az Illuminating Company bktos alappal és fejlődő ragyogó jövővel rendelkező vállalat. Bíznak is abban, hogy úgy a ma, mint a jövő szempontjából biztos befektetést eszközölnek. Az a helyzet, hogy még ön is lehet az Illuminating Company tulajdonosa, közvetlenül vagy közvetve Ha van életbiztosítása, ha részese nyugdíj tervezetnek, vagy ha van részvénye kölcsönös alapban, jobb ha tudja, hogy sok olyan intézményes befektető, mint a megnevezettek birtokolják az Illuminating Companyt. Nos . . .kié az Iluminating Company? Ezreké, akik hisznek a szabad vállalkozás működési rendszerében. MINDENKI JEGYEZZE MEG Sa kisebb vagy nagyobb baja van a Televisionnal bármely gyártmány la. teljes garancia mellett megjavítjuk Steve G. Szabó B. F. G. — TV iskolázott és vizsgázott, szakképzett television Javító, 2656 EAST 126th ST. >W 1-4544 RA1-0567 HA BÚTORT, vagy villany készüléket Óhajt vásárolni, ne kerülje el LOUIS FURNITURE COMPANY ÜZLETEIT, tnert minden vásárlással PÉNZT TAKARÍT MEG Főüzlet: 12914 Union Ave Másik két üzlet i0508 Union 15975 Broadway Szobonya Lászljóné és fiai: Béla és Johnny 1 Year $22 6 Months $11 3 Month* $5.50 Clip this advertisement and return it with your check or money order to: The Christian Science Monitor One Norway Street Boston IS, Moss. PB-16 emberek életét újra fölmerült szemei előtt s evvel egyűlt megjelent agyában a rémület és iszonyat... Mert í még mindig volt reménysége az élethez. Valami csoda I folytán íonnakadt a jégpárkanyon, körülbelül három | méternyire a szakadék szája alatt, melynek mindkét oldalán csupasz, sikos jégfalak meredeztek fölfelé. XXIII. FEJEZET Az előbbi közöyösség után Ned most még élénkében, még világosabban érezte, milyen a halálfélelem, anikor a sötétedő szakadékban, a keskeny párkányon ennakadva, hányát fekve bámult fölfelé a feje fölött ilágitó fénysávra. Egyszerre visszatért leikébe az élet ágya, mely úgy borította el képzeletet, mint az áradat s ezzel együtt tért vissza a leikébe a reménykedés s élelem érzése is, amelyek tulajdonképpen igazi alkotó ■léméi az ember életének. Most újra megjelent előtte Lenira képe, de ez a kép már nem volt a régmúlt idők megsárgult elfelejtett fotográfiája — elfelejtett boldognak utolsó maradványa — hanem újra emlékébe idézte sz a kép a menyasszonya iránt érzett nagy szerelmét, a mivel egyidejűleg emlékébe tódult az is, hogy milyen íagyszerü barátot és segítőtársat talál Bessben és egy szerre megelevenedtek előtte mindazok a tervezgetéek, amiket a megszabadulás reményében szövögetett vele. Amint ismét ráeszmélt már-már végleg leszámolt Jetére, körülnézett hogy megvizsgálja kétségbeesett helyzetét. Az a párkány, amin fennakadt, alig volt szélesebb, .mint saját teste és csak annak köszönhette, hogy azon nyomban tovább nem zuhant róla, hogy a párkány kissé fölfelé szögeit ki a sima jégfalból. Mindössze 30—40 méter hosszú lehetett; de egész hosszában egyenlő magasságban határolta a jégfal, amely közvetlenül fölötte alig három méter magas lehetett, de teljesen sima, minden kiugrás, vagy rovátka nélkül. A párkányról lefelé csak a feneketlen sötétségbe mereszthette szemeit és csak sejtette a szakadék határtalan, mérhetetlen mélységét, — Vájjon föl lehet-e mászni ezen a falon?.... Más elképzelhet, módja a szabadulásnak nem is volt, csak ez. (Senki se tudhatta, hogy ő merre jár és hova tűnt el, nincs tehát senki, aki utána jönne, hogy megkeresse. De meg különben is a menekülésnek hamarbs'án, rövid pár órán belül meg kellett történnie. Arról' ugyanis szó sem lehetett, hogy itt várhassa meg, mig Doomsdorf észreveszi, hogy eltűnt és utána jön másnap, vagy harmadnap a nyomain. A lehető legmelegebb prémruhában volt ugyan, de még ez sem volt elég védelem a jéghasadék dermesztő hideege ellen. A lehető legnagyobb óvatossággal nagynehezen talpra;füllt, minden pillanatban kockáztatva, hogy egyensulyát veszt s menthetetlenül hányát zuhan a keskeny párkányról , a, sötét mélységbe. Jó magas ember volt, ,amenyire csak tudta, fölnyujtotta a kezeit, de még mindig jó félméter hiányzott, hogy elérhesse a szakadék felsői peremét. Akárhogy kutatatta is, sehol nem talált egy parányi támasztékot sem, amibe kapaszkodhatott volna. Bárcsak volna valami rés vagy kiugrás ezen a jégfalon! Kimondhatatlan keserűséggel gondolt a fejszéjére. Ez a szerszám azonban, amelyet a szigetre lépése első napjától kezdve úgyszólván éjjel-nappal magánál hordott, most vagy lent feküdt már a szakadék fenekéji, vagy pedig esés közbei) leesett a válláról és oda fönt hever a jégmezpn. De ha elveszett is a fejsze, meg maradt a vadászkése. óvatosan előkotorta a zsebéből. Már érezte, hogy a jégbörtön fagyos lehelete egyre jobban belopakodik a vérébe, nem szabad hát egy percet sem veszíteni a munkából és különben a halál hideg ujjai a szabadulás küszöbéről rántják vissza. Lázas sietséggel fogott hozzá a munkához és körülbelül fél méternyire a párkány fölött éles bevágásu lépcsőt kezdett vágni. A jeget azonban vadász késsel faragni nem könnyű. Lassú, kinos munka volt, csak alig haladt előre s Ned mindjárt látta, hogy a legnagyobb elővigyázatossággal kell dolgoznia, mert csakis a szabályosan, gondosan vágott lépcső tud megfelelő tartást biztosítani a lábának. Úgy dolgozott, mint eddig soha — hiszen az életéről volt szó, keze pedig a munkában megedzett ember ügyes keze volt. Mikor elkészült az első lépcsővel, félméterrel feljebb nyomban hozzáfogott a második lépcsőfokhoz. Nagy gondossággal vájta ki ez is. Noha prémkesztyüi melegek voltak s p maga állandó nagy erőfeszítéssel dolgozott, a zsibbasztó, dermesztő fagy mégis belekapott már az ujjaiba. Pedig nem szabad engedni, hogy az ujjai megmerevedjenek s hogy ne birja fogni a kést. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy nem elég csak lépcsőket vágni a lábának, hanem még hátrt van a nehezebbik munka, hogy megfelelő kapaszkodókat vájjon a kezeinek is. Ezeket még nagyobb elővigyázattal és ügyességgel kell előkészítenie, mint a lépcsőfokokat. Nyomban hozzá is fogott.. Az elsőt olyan magasságban kezdte, ameddig csak fel tudott, nyúlni a karjaival, a következőt félméterrel feljebb, majd újra félméterrel még hára három lépcsőfokot vájt a jégfalva. Amikor már eddig eljutott a munkájával, úgy vélte, hogy néhány pillanatot pihenésre szánhat értékes perceiből. Nem szabad engedni, hogy a fáradtság eltompitsa idegeit és keze elveszítse ügyes és erős mozgását.. A munka első és nagyobbik részén már úgyis túl volt a szabadulás lehetőségéhez hatalmas lépéssel közeledett. Ha most fel tud kapaszkodni csak az első lépcsőfokra is, már magasabban vájhat uj rést a kezének. Fogai közé vette a kést, óvatosan beleállt egyik lábával első kivájt lépcsőfokba s kezének elkészített kapaszkodó segítségével igyekezett följebb húzódni. \ FANCHALY VIRÁGÜZLET 4714 Lorain Avenue ME 1-1882 } s s VIRÁG MINDEN ALKALOMRA! f f
