Az Ujság, 1964 (44. évfolyam, 4-48. szám)
1964-04-16 / 15. szám
APRIL 16, 1964 AZ ÚJSÁG 3 OLDAL AZ IGAZGATÓ UR UTOLSÓ ÉJSZAKÁJA — TÁRCA 1. Soltay megrettenve, káprázó szemmel bámult az előtte heverő papirosokra Ki mutatások voltak ezek, mérlegek, jelentések; mindmegannyi végső portré, tollal és tintával, Írógéppel s számolómasinával hibátlanul odavetve annak a rendkívüli méretű üzemnek száz arculatáról, amelyet ^Solt-Í/ harcos ereje, elszántsága, robbanó akarata és kevély törtetése épitett néhány év alatt a semmiből valóságos nagyhatalommá. Ezelőtt egy-két héttel még fönt éiJ.iZte magát a legmagasabbon, a csúcson, ahová ember a maga akaratából önerejéből csak eljuthat. De fönt a magasban ugylátszik megszédült. Vannak határok, ahol a könyörtelen valóság és a tiszta észerüség nagyon könnyen egybeolvad az álom valószínűtlen szépségeivel. Fönt a csúcson a felhők is járnak és az ember elvakultan a magasságtól, egyszerre csak a biztonságos szikla helyett, könnyen egy fel legre lép. HHogyan történhetett? Mi volt az, amit elhibázott, limit túlhajtott? A papírok itt voltak előtte és beszéltek könyörtelenül. Tucatnyi rohanó fékevesztett kis folyam, mely ime, az íróasztalán egyetlen áradássá duzzad és nyovnhanelnyeli őt, A tucatnyi folyó partján még nyugodtan zug a munka és feszül minden alárendeltjének agya és izma, a bajt egyedül csak ő látja akihez az áradat ime egybefut. Egyedül ő tudja, hogy a horribilis gépezetben, hol még minden a munka diadalát dalolja, ebben a percben számára már minden Összeomlott. Ez a magányos tudat oly mérhetetlenül súlyos volt, hjogy Solitay összegörnyedt belé homlokán kiütött a hideg verejték. i / 2. 'I I Az iskolában, ahol az éretségit letette, az árva Szabó Mariskát, egyszerűen csak úgy hívták: a veréb. Illett rá éz a név: szürke vólt, kicsiny, egyszerű és jelentéktelen. Szerény fejének nagy próbájába került a nyolcesztendős tanulás, de szorgalma tulsegitette évről-évre minden nett ézsc^l a. Nem hordott tükröt a retikülj|ében, mint a többi lányok, nem nézett kacérun a tanárokra, nem állt hazafelémenet a nagyszerű kirakatok édes és bóditó selyem holmijai előtt. Mariska alázatos teremtés volt és öntudattal viselte el a kétségtelen valóságot, hogy sem nem szép, sem nem érdekes, sem nem birtokaj sa semmiféle női varázsjnak; és éppezér önmagától i lemondott mindenről, ami a többi lánynak a szivében vágyat, álmot és .epedést keltett. | Egy esztendeje dolgozott ! már a Soltay - üzemek 'központi irodájában. Hihe- I tetlen megbízhatósága s ká| bitó pontossága alapos megbecsülésre talált: amikor néhány hónapja megürült Soltay mellíait a titkárnői állás, őt tették be a nagy hatalmú főnök előszobájába. Az amerikai tempótól lüktető üzemben nem nevezték őt ugyan verébnek, csak éppen átnéztek felette és nem törődtek vele. Olyan kicsiny volt, oly egyszerű és oly jelentéktelen, hogy a többi hivatalnok még annyi fáradtságot se szánt rá, hogy gondolkozzék fejletté és kicsufolja őt. j És itt, a párnázott ajtók lelőtt csl&ndes munkahelyén I csapta meg őt mégis az é! létnek az a szele, amely i eddigelé ismeretlen szépségeket, bódulatot és szép ál! mókát hozott árva Szabó ' Mariska magányába. { E csaknem bizalmi poszton sűrűn volt dolga a reifrrens igazgató úrral, Tóth i Tamással Ezt az embert is amolyan Soltay tele fából faragták, fiatal volt, erős akaratú, kemény sps rideg | tehetség. Magányos ember, aki éppoly elszántsággal tört maga kis utján előre, mint Soltay a maga nagy j csapásán. ! Mariska' egy szórakozott percében egyszy.r rábámult Tóth Tamásra és azóta sehogyse akart ennek a szi, kár, hideg fiatalembernek la képe eltűnni a bensejéből. Tudta és látta jól. > hogy Tóth észre sem veszi, i hogy a sok zugó emeletnyi | munkahely női közül se ves,z észre senkit, hogy néha úgy tűnik, mintha egye. nesen bosszankodna az ő i jelenlétén: mégis, a meg-i vetettségér.ek ebben az érizésében volt valami nagyon jó, szorongató fájdalom. Mariskának ezzel aztán volt valami kis titka, :exénk jcszág, semmiség, ami pillanatnyi pihenése vagy j oitnoni egészséges álma idejcn jól esett egy percre elővenni és riadtan szembe- | .1L/.UI vele. getőbb seb a múltjában, gén körülbelül ekkora c s.... szerette a fekete ruhát, nmt ez. . a haja színében gy rozsdázott valami.... iyen csöndes, kicsi alázatos .zemei voltak annak is. A hangja rekedt volt, anikor azt kérdezte: — Hogy is hívják magát tisasszóny ? Mariska ijedten emelte fel i fejét. Sohasem kérdezett ;őle ilyesmit eddig senki. Jiyan halkan és rémülten nondta meg a nevét, hogy naga is alig hallotta. — Mariska — dörmögte Soltay. És úgy magának nondta hozzá: — A hugonat Irénnek hívták. És Mariskának el kellett nég mondania azt is, hogy írva, egyedül áll az egész /ilágon, élete egyszerű és irömtelen és hogy semmi íölönösebb vágya nincsen. Szeret dolgozni és boldog, ha megvannak vele elégedje. Soltay lassan elsétált az iblakig. Kinézett rajta anélkül, hogy látna valamit ab- 3Ó1, ami a város felől elébe tárul. Egészen másra goniolt most. Arra, hogy ime, 3 pillanatban már ő is csak mnyi: egy szürke, szürke cágyak és ervek nélküli hitvány kis ember, senki és semmi, vége minden ragyogásnak, vége a merész repülésnek. Egyetlen rokona van ezen a világon, egyetlen ember, aki illik hozzá, aki sem több sem kevesebb nála: ez a szürke kis idegen nő itt az asztalnál. Elvesztek a többiek és elvesztek mind akik még a jövőben voltad és akik nagy gyönyörűségeket vagy nagy fájdalmakat jelenthettek volna. Valami édes és romantikus tűnő gondolata támadt, ha ehhez a senkihez most ma, élete utolsó napján ölj kedves tudna lenni, oly kedves merne lenni, mint amilyen rossz volt valaha ahhoz a kedveshez, aki a testvére volt, akit pedig szeretett és akit tönkretett. — Még egynéhány mondat — szólott halkan és mig lediktálta a hátralevő intézkedéseket, fel-alá sétált, lopva, figyelve és nézve í lányt. — Készen vagyunk. Mariska felállt és össze szedte a holmiját. Soltaj ott állt mellette és végigsi mogatta a leány haját. — Én is magányos embei vagyok — mondta szelíden — Kedves lenne, ha rászán ná magát és ezt a mai esté eltöltené velem. Mosolygott s gyorsan hoz zátette: — Persze, nem szabai rosszra gondolni. Elviszen kicsit szórakozni, mint — mondjuk — ha a jó testvér kém lenne. Kocsikázunk e gyet, aztán akar szinházb; menni? És utána egy jó va csora. Szép az élet higyji el és maga még soha nen is látta szinről-szinre, sze génykém. Mariska arca piros volt A keze reszketett. Fogaim ém volt róla, hogy ebbe a váratlan helyzetben he ryan kell viselkednie, mi kell tennie. — Igen, — rebegte le hajtott fejjel, egyszerr boldogan és boldogtalanu megadóan. Ot perc múlva a föld szinttől a legfelső emelt tig mindenki csak errő beszélt: Szabó Mariskána maga Soltay segítette ft a kabátját, ő nyitotta ki t lőtte remek autója ajtajá1 besegítette és aztán elrt pititek a nesztelen járás gépen, ott ülve a puha ült sen egymás mellett, a vá rosnak vagy a hegyeknél Isten tudja, hová? [ HA GYÁSZ ÉRI A CSALÁDOT | nagy szükség van a JÓ BARATRA, aki a legapróbb részletekig kidolgozz* a VÉGTISZTESSÉGADAS minden tervéi — a család jóváhagyásával. Minden intézkedés úgy történik, hogy a gyászoló család zavartalanul adhassa át magát az utolsó búcsú nagyon nehéz perceinek. Gyász esetén szolgálatára készen állanakt Bodnár A. Lajos ÉS FIA# IFJ. LAJOS 3929 Lorain Ave ME 1-3075 Temetésrendezők és Balzsamozók Esküvőkre, lakodalmakra és j minden más alkalomra j a legszebb virágokat kapja j Or ban's Flowers | 11520 Buckeye Rd. RA 1-1500 Megszólalt a csengő röviden parancsolóán, mint j min-dig. Mariska megkönnyebbül- j Vn lélegzett föl. Már őszintén valamelyes aggodalom gyötörte. Soltay pontosan délben érkezett be a, szobájába, ennek már négy órája és azóta semmi eleijeit nem adott magáról. Soha ilyesmi nein történt meg, máskor ilyenkormár lediktált tiz-tizenöt levelet és letárgyalt öt-hat ősz- j tályvezetővel. Most végre: felcsattant a csengő parancsa, mely őt beszólitja. Végigsimitotta kis fekete I ruháját, felnyalábolta jegy- { ző -blokkjait, vette 1 égj oh- | ban kihegyezett ceruzáját s i bement a szobába. ■i - I Soltay ott állt a kandalló ■ mellett, hátratett kézzel, j mozdulatlanul. Mereven nézett az ablakra, a pillan-! tása üres volt. Úgy tiint fel, észre se vette a belépő lányt. Ez meghajol és leült az óriási asztal mellé. Várakozóan nézett a főnökre és közben arra gondolt: milyen halálosan sápadt ma a nagyhatalmú ur arca. (Sohasem látta ezt a nagyon is élő, kifejezéstéli mozgalmas arcot ilyen élettelennek, fáradtnak és kifiirkészhetetlennek. De csak j"'gy pillanatig gondolt erre, mert úgy érezte, nem illik hozzá és nem tartozik kötelességei közé ilyesmit észrevenni és ezen [eltűnődni. Soltay a lány parányi köhögésére reezzent fel. Még merevebbre kiegyenesedett és pillanatra hidegen elmosolyodott. Ez a szegény kis teremtés sem sejti, hogy ma b.nnek az egész óriási gépezetnek a végrendeletét írja meg. Tisztán állt az agyában minden. Világosan átgondolta és megfontolta, mik azok a gyors és bátor teendők, amikkel harmonikusan és szépen bucsuzhatik az lettől, mindattól; amit nagyszerűen megépített és aminek rombadülését nincs módjában megakadályozni. Makulátlan ember volt és abban a pillanatban, amikor megfosztottak éreze magát mindenétől, csak °g.y gondja volt: szidalmak, káromkodás panasz s köriynvek ne maradjanak utána; miután levonta már azokat 1 konzekvenciákat; hogy ő wa végkép és tökéletesen megbukott. Diktálni kezdett; határolt és tökéletes mondatokban. A zsenialitása itt még-gyszer felragyogott; de mm volt senki; aki gyö’vörködjék benne: a szürve lány amott nem érzett annyi bátorságot: hogy mérlegelje, megbírálja és é clvezze azt, ami ennek all nagy embernek a leikéiül i és az agyából jön és k- [i telepszik az ő betűin keji, resztül. |1 Aikonyodott. Soltay meg-i‘ állt a diktálásnál azután .szivarra gyújtott es szüne- i tét tartott. Furcsa, meg-l, r í -É nyugtató érzés volt ez: nemsokára végez minden- J hei. Pihent egyet és szóra- k kőzettan nézett arra, aki t ott ült a kis asztal mellett, |( meggörnyedve sebes moz-ji gásra kész ceruzával a ke- j í zében, mint egy titokzatos, .szürke kis. gépezet. j I Soltay ebben a pillanat-!1 ban vette észre fél év óta, hogy-ez}, aki ott ül rendes kisasztala mellett: egy nő. |i Valószínűleg rrj|ég leány. S ; ugyanebben a pillanatban t elfutott előtte egynémely ;i nőnek á képé, asszonyoké, 1 és lányoké, kik valamelyes k szerepet játszottak az éle- 1 tében. Voltak köztük ragyo- 1 góak s kedvesek, voltak haszonlesők és kevélyek, hoz- < záférhetetlenek és érett ró- 1 zsamódra önmaguktól szer-1 tenyilók, futó kalandok és I a jó parti után epedő szép < kisasszonyok : egy sereg bü- i t vös és színes élőlény, akik I < nagyobb szerepet nem ját-1' szottak mégsem az életé- j ■ ben,, mint mondjuk, a ru-|: hái, aemlyeket szeretett u-ji gyan jói megválogatni, de , I nem emlékezett már közülök soha a tavalyira. És a lázzal elfutó emlékek között hirtelen mega- ' kadt egynél, egy réginél. Egy ilyenforma szürke és egyszerű kis lény emlékénél, aki elmúlt, csendesen és aki — a testvére volt. A j húga. Megborzongott. Eszébe jutott az, amit niég emlékként is mindig elgázolt magában. Hogy az a régi szegény kis teremtés meghalt; és hogy meghalt annak letagadhatal. ! Ionul ő volt az oka. Akkor még kezdetén volt, nagy utjának, akkor indult az első rohammal az élet ostromára, az első kis vagyonnal a kezében, amelyet ügyessége és tehetsége nagy vakmerőséggel csiholt ki a sorstól. És ekkor lehetett volna boldog á nővére is. ha tervezett házasságához ő odaadja azt a pénzt. De nem adta oda, féltette nagyraszökő terveit, a maga ntját kövezte ki azokkal az aranyakkal és bankókkal, a szegény, segítséget kérő, kedves kis teremtés Pedig belepusztult abba, hagy egy maréknyi nénz miatt nem tudott azé lenni, akit szeretett. Soltfti nézte itt most ezt a kis embergépet az asztalka mellett v és úgy találta, hogy nagyon-nagyon emlékezteti őt arra, ki oly hallgatagon eltávozott, szemrehányás nélkül és aki a legkönnyes fény bujkál állandóan, az ajka olyan kes«eny és kedves, mint egy gyermeké, a hangjában, ebben a csöndes és vékony kis hangban pedig valami olyan különös erő van, ami néha szinte megborzongatja az embert. Egyszerű, de éppen ezért megfejthetetlen érdekesség voltak ezek. És egy napon Tóth Tamás megdörgölte a homlokát : — Nem értem ugyan, de körülbelül - érzem, mi volt az, amit Soltay látott rajta. . mi volt az, ami azon az utolsó napon végzetesen mellé állította őt és ezt a lányt. . 6. i :,r, ' Tóth Tamás ezt azon a napon állapította meg, amikor nem sokkal később kissé előkészületlenül, de' férfias bátorsággal magának a lánynak is kijelentette, hogy rendkívül érdekli, nagyon sokat gondol rá, és szeretné, ha azt a magányt,. ami mindkettőjük sorsa kölcsönösen megosztanák egymással. Árva Szabó Mária ezt éppoly megadó megszeppenéssel és megdöbbent örömmel fogadta, mint annak idején Soltay kedvességét: lehajtotta a fejét és sírni kezdett és csak annyit tudott mondani: — Én Istenem.. én édes jó Istenem.... A házasságuk nagyon boldog volt. Tóth Tamás sohasem kérdezte őt a titok I felől, melyet ezek után sem | értett és Szabó Mariska is I belenyugodott abba, hogy az élet maga nagyon ki, fürkészhetetlen és titokzatos, minden ok nélkül tud jó lenni és rossz lenni és hogy általában a végzetet megérteni nem lehet. 1 ’ 7. Aminthogy valóban nincs senki, aki a végzetet meg t Ti ríná pvfphi t ragy telefon rerédtóeéíe. ARAINK SOHASEM APMATWAg PANASZRA MC9t. MINDEN BÚTORDARABBAL, PÉNZT TAKARÍT, MEG ha nálunk vásárol. Sár minden bútordarab va. lonat UJ üzletünkben, iraink jóval alacsonyabbak FISCHER FURNITURE STORE 12603 Buckeye Rd. Tel. 752.5395 Fischer Rudolf és fi®, Tivadar, veje Spiegel Márton Szappanos Rádró A legnagyobb amerikai magyar rádió program MINDEN VASARNAP d. «. l-2>*0-lg WDOK - 1260 ke. LO 1-5524 SZAPPANOS RECORDINGS * EAST 123rd Stroot Gyóqysis-eket az óhazába cső* a »AJO PATIKÁVAL küldünl •AJO 8AÄXÄ CSTM17 52CRÍ5Z ett Soltaynak meghalnia. És tisztában voltak azzal Is, hogy mindebből rájuk lezve uaj nem származik x munka egyelőre folyni fog tovább, mint eddig; sgyelőre senkinek sem lesz iemmi károsodása. És igy, első lélekzethez jutva rémületükben, elkezdek mindahányan egy rejtélyen gondolkozni. Miféle tragédia, miféle csoda, miféle szent és nagyszerű titok lappang itt amögött, hogy a nagy és hatalmas Soltay élete utolsó estjén maga adta fel a kabátot a kis Szabó Mariskára, maga segítette autójába és vitte magával, valahová, valami ismeretlenség felé. És másnap pedig halva volt. Valami megmérhetetlen és felfoghatalan titok volt ebben. És ezt a titokzatosságot mind a szürke, hallgatag és hozzáférhetetlen Szabó kisasszonyban látták megszemélyesítve. Szabó Mariska egyszerre nagyon érdekes, nagyon rejtélyes személyiség lett. Ha jött vagy ment, kinyitották előtte az ajtót; amikor, vége volt az irodai időnek, fiatal és ambiciózus hivatalnokok siettek be a szobájába, hogy felsegítsék a kabátját; igazgatók, osztályvezetők, mérnökök és napidijasok egyforma szorgalommal néztek be csak egy pillanatra, hogy lássák, megismerjék és esetleg egy elejtett szavából megtudjanak valamit abból, amit senki se tudott, de mindenki szeretett volna tudni és amit senki sem mert határozottan és nyíltan tőle megkérdezni. Természetesen Tóth Tamás is tudomásul vette a regényességét, ami hirtelen elomlott a lány alakja körül. A dolgot ő sem értette, elhúzta a száját és ha lehet, még morozusabban nézett a szorgalmas, hallgatag kisasszonyra. De nap-nap után arra kezdett rájönni, hogy ebben a hal Igatagságban és egyszerűségben van valami hóditó báj és néma rejtelem, valami varázs, ami épp azért különös, mert merőben ellenkezik minden ismert asszonyi varázzsal. Tóth Tamás mindenben példaképpül állította volt maga elé ISoltayt és most erősen és gyakran elgondolkozott azon, mi lehetett az, ami épp az utolsó estéjén oly nyíltan ehhez a lányhoz sodorta a nagy példaképét. Addig-addig törte ezen a fejét, mig Szabó Mariskán mindenféle érdekes dolgokat kezdett észrevenni: azt, hogy zseniálisan értelmes, a szemében valami elrejtett UJ TELEFONSZAMUNK: 4* 1 — Rettenetes— ezt mondta másnap minden ember | az üzemben és senki se tu- j 1 dott egyébről beszélni, e! gyébre gondolni. A hír vil- | lámgyorsan jött és megfa! gyasztotta bennük a vért: Soltay hajnalban öngyilkos j lett. Reggel találták meg a 1 szobájában holtan. Talán Mariska volt az, ' aki a nagy házban utolsónak hallotta a hirt. Ö ma j j is úgy ült ott, pontosan és szorgalmasan a nagyhatal- j mn ajtók előtt a kis szó- ; j bábán, mint bármikor. Sen, ki sem látta volna rajta, i hogy ma boldogabb, mint ! i bármikor, hiszen egy na- j gyón szép, nagyon különösi estének az emléke van a 1 lelkében. És hogy újból és újból végiggondol mindenen : hosszú autóiram — I csak úgy kedvtelésből —{álomba hajló mezők közt,' j aztán vissza a budai he! gyekbe, páholy a színházban, utána vacsora kettes- | I ben egy nagyon úri ven- j dégfogadó hófehér asztala j .mellett, közben alig is be-j 'szeltek, s ha igen, akkor j csak az életkörükről, meg apróságokról, éppen úgy, mint ahogy elbeszélgethet . két testvér, akik régóta nem látták egymást. Aztán éjszaka, vacsora után, Soltay ismét beülj tette az autójába, hazavite a leány lakásáig, ott megvárta, mig a házmester be eresztette és akkor —kezet csókolt neki szelíden, mint j ahogy egy jeánytestvérnek ; csókol kezet az ember, i És most, amig ezeken a feledhetetlen és érthetetlenül jó pillanatokon elgondolkozott, egyszerre megállt előtte valaki, egy hivatalnok és azt mondta: — Hallotta már, Szabó I kisasszony? (Soltay ur meghalt. öngyilkos lett. Bámult egyet és hirtelen elfutotta a szemét a könny. Ebben a két szemben most rengeteg rémület volt és megdöbbent zavarodottság. Pillanatig úgy tűnt fel,- mint ha ehhez a rémséghez ' neki is volna valami köze. j De egy pillanat múlva már l belátta, hogy ez ostobaság: éppúgy semmi köze nem volt neki ahhoz az egész tegnapi boldog estéhez. Az élet tele van váratlan, hatalmas érthetetlen dolgokkal. Ilyen volt tegnap az, hogy Soltay észrevette őt és magával vitte és örömet szerzett neki. S lyen most az, hogy meghalt. i 5. Három nap múlva már csak egyetien érdekes sze{mélyiség volt a nagy iSol<tay üzemben. A hivatalno| kok, a főnökök, robotosok . | és kisasszonyok mind tisz| tában voltak azzal, hogy 'valami baj történt a gigá| szí üzemben és emiatt kei ■ 421-5658 Rés. FA. 1-1154. ízlésesen és méltányos árban kÓBzli «1 minden virág rendelési és továbbit ez or nzág vagy a nagy világ bár mely részébe«, GAYER'S FLORAL SHOPPE Tel. 734-2700 22660 Lorain Rd. GÁZ FURNACE BESZERELÉS - JAVITAS Csatornázás, tetőzés, viharablakok. Díjmentes árlejtés DAVID SZABÓ SK 2-4949 3824 Lorain Avo tmmmt WO MM HA GYÁSZ ÉRI A CSALÁDOT, minden szükséges intézkedést hüaégésén és lelkiismeretesen elvégzi a LEGMÉLTANYOSABB díjszabások mellett U). Kiesé J, Jáaee Lakács lerrén JOHN J. RICZO MAGYAR TEMET2S RENDEZŐ Lukács István, Licensed — KÉT TEMETKEZÉSI INTÉZET -12519 Buckeye Road LO 1-2030 17504 Harvard SK 1 8906
