Az Ujság, 1964 (44. évfolyam, 4-48. szám)
1964-04-16 / 15. szám
4 OLDAL AZ ÜJSAG APRIL 16, 1964 MEGTORLÁS SZIGETE REGÉNY — Az öt napi szakadatlan vándorlás és munka alatt azzal a gondolattal biztatgatta magát. hogy Lenora türelmetlenül, vágyódva várja a visszaérkezését. Most pedig, amikor a ház felé közelített s az esti félhomályban megpillantotta a leány alakját, amint ott állt a ház ajtajában, úgy látta, hogy még sohasem volt ilyen szép és bájos, mini most. Első pillanatra meglátszott, hogy ez alatt az öt nap alatt semmi bántódása nem eshetett. Arcán nyoma sem volt a kétségbeesésnek, viruló egészség sugárzttt róla. szemei is csillogtak. Ned nyomban megérezte, hogy minden eddigi aggodalma teljesen alaptalan volt és szivéből (elszállt minden rettegés. Bár egész testében kínzó fáradtságot érzett, arcára mégis kiült a remény sugára, úgy hogy majdnem megelégedettnek és boldognak érezte magát. Kétségtelen, hogy csak az ő nagy vágyakozásában és türelmetlenségében vélhette úgy, hogy Lenora nem röpül ugyanolyan hévvel és vágyakozzással a karjaiba és hogy meleg szeretete és forró vágyakozása nem talál ugyanolyan mefeg viszonzásra. A távoliét —- úgy látszik — túlságosan türelmetlenné és oktalanul követelővé tette. Igazi megnyugvást még igy sem talált, mert Lenora csak pár pillanatig volt karjaiban, aztán kibontaktzott. De még ez a rövid pillanat is elég volt Nednek. Úgy érezte, hogy ezzel most kárpótlást kap minden eddigi keserűségért, minden bajért, minden fáradtságért. — Vigyázz kérlek- — suttogta a leány ideges félelemmel s igyekezett kisiklani a fiú ölelő karjaiból. — Vigyázz, mert Doomsdorf meglátja és rögtön megöl!.... Alig tudta befejezni a megkezdett mondatot, mert Ned keze, mint acélfogó szorította meg a karját. A fiú hirthlen eltolta magától a leányt és mélyen, kutatva nézett a szemei közé. Lenora még sohasem látta Nedet ilyen fielindult álllapotban, valósággal megdöbbentette ez a sohasem tapasztalt viselkedés: Ned szemeithn visszafojtott tűz lángja lobogott, a melle zihálva hullámzott, halántékán kidagadtak az erek, az arca olyan volt, mintha nem is ő, hanem valami teljesen idegen emthr állana előtte. Lenora nem is mertt volna képzelni, hogy ilyen rettenetes erő lakik Ned karjaiban. — Mit fog tenni az a Doomsdorf? — kérdezte Ned fojtott, a dühtől szinte, remegő hangon. — Hát már van joga számonkérni tőled valamit? — Nf.m, pem! — sietett Lenora a magyarázattal. — Annyira rendesen és jól viselkedett velem szemben., amennyire csak kitelik egy ilyen embertől.... De hiszen te magad is nagyon jól tudod, hogy valamennyiünktől számonkéri mindén cselekedetét, Ezt nem lehetett tagadni. Ned hát erőt vett magán a a tűz mellé ült, igyekezett lehiggadni és újra rendbe ’sfedni a gondolatait. Öt keserves és hosszú, bajokkal telt napon át reménykedve várta a találkozás pillanatát s most, amikor végre itt van, éppen a várva várt boldog nyugodt megelégedettség hiányzik. Egykedvűen ült neki az evésnek farkasótvággyal fogyasztotta a hatalmas husszseleteket és mialatt feli szájjal falatozott, rövidén beszélgetett a leánnyal, azután pedig fáradtan, kimerültén beburkolódzott a takarókba. Egészen különös volt azonban, hogy Lenora még mindig nem értette át a helyzetet, távolról sem volt arról sejfelme, hogy Ned milyen munkát végzett s eközben milyen hallatlan keserveken ment keifesztül. Hiába beszélt rip.ki Ned az átélt kalandokról és veszélyekről: alig egy-egy pilanatra sikerült felkeltenie a leány érdeklődését. Amikor Lenora néha-néha válaszolt, hama- : rosan rátqrt a maga kis bajaira, amelyek pedig kiál- ! lőtt szenvedések után sehogysem tudtak együttérzést kelteni Ned lelkében. — De hát mit is várhatott volna egyebet ezen a rettentő szigeten? Hálás fe.htet és köszönetét mondhat az Istennek azért az egyetlen egy jókért is, amit kapott és ne legyen legyen elégedetlen. Itt ezen a rettentes földdarabon nincsen egy percnyi felhőtlen boldogság. Az utóbbi napokban vacsora után, a tűz mellett, a kellemes melegben álmodozva töltött órákban, gyakran kapta rajta magát azon, hogy BL.ss jár a gondolatában, mégse tudta volna elépzelni, hogy ennyire üres lesz nélküle a következő 'este. Tegnap még jóformán alig vette te tudomásul, hogy Bess útja közben találkoztak a kis gunyhóban, de ma már tisztán érezte, hogy hiányzik neki a Lány. Bess mindig jó kedvű volt, kedélyét nem How to Buy a Ca> and Save Money — finance if through your Cleveland Crust Bank tudta megtörni a legmegerőltetőbb munka sem s ezzel uj 1 .rőt öntött Ned csüggedő leikébe is. Szinte észrevétlenül rajta kapta magát, hogy most rosszul esik neki Lenora viselkedése, aki nferev hűvösséged hallgatta, amikor ő Bessről beszélt és fe.ljesen érzéketlennek mutatkozott Bess iránt, sőt még azt sem v'Oit hajlandó tudomásul venni, hogy azt a kényelmes -S aránylag jó helyzetet, amelyben most van, kizáróag Bessnek köszönheti, aki helyette is magára vállalta ( munkát. Nemsokáig gondolkozhatott, mert a tűz és a takarok melege első .nderitette. Hajnalban a szokott módon újra fölkelt, megreggelizett és elindult a vigasztalan, v^g.-.szakadatlan vadászutra. Most mégis volt valami, amit szinte türelmetlen érdeklődéssel várt: milyen eredményt hoz majd az első igazi vadásznap? Izgalma érthető volt, hiszen a legelső prémek, amiket most megszerez, a sajátjai és múlhatatlanul szüksége is van rájuk, mert csak igy tud majd védekezni az egyre erősödő hidbg ellen. Az első pár csapdában nem talált semmit, úgy látszik, mégsem olyan egyszerű dolog túljárni ezeknek nek a vad teremtményeknek az fcszén, mint az első pillanatra látszott. /Az egyik csapdából eltűnt a csalétek is, a rugók nem csapódtak össze és az éjszakai friss he. sés még a nyomokat is eltüntette úgy hogy nem lehetett megállapítani, ki vagy mi voit a tolvaj. Néhány csapda előtt állt meg igy Ned csalódottan mintha ezek a kis szerszámok is mind összeesküdtek volna ellene. Szomorúan, reményvesztetten nfent tovább, mig elérkezett a hódok tanyájához. Jó pár perc eltelt, mig rátalált a csapdára, amelyet még Doomsdorffal együtt helyeztek el. Nagy meglepetésére a parton a fához erősített drótszál már nem volt laza, hanem feszesen vezetett le a vízhez, mintha súllyal húztak volna légiié. Nekiákiállt, hogy kihúzza, bár alig mert reménykedni; hogy talál valamit. Amint húzta a drótot, előbukkan a vízből a csapda, benne piádig a jól megtermett, megfulladt hód. I Ned majdnem felkiáltott örömében. Az a sok kis csapda, amit szerteszét helyeztek el ütjük mentén, előbb még csupa csalódást jelentett, de most, hogy az rz első zsákmány már a kezében volt, újra megjött az önbizalma. — No lám: még ebben az elhagyott vadonban 13 bizhat a maga képességében s eredmenyesjen fogja végigküzdeni a prémvadász nehéz mesterségét. Ez a pompás szőrme fesz első darabja az uj ruhájának és nemsokára összeszedheti a többi prémdarabot is, hogy teljessé tegye téli ruhatárát. Az állat meglepőjén nagy volt, a bőre pedig olyan könnyen jött le róla, akár a banánról a héja. Ned maga is meglepődött, milyen könynyen tudja késével megnyuzni első zsákmányát. Gondosan megmosta a bőrt, uj csapdát helyezett el és tovább indult. Hosszú utján több csapdához ért, -melyek újabb szörmedarabokkal szaporították prémállományát: egész csomő kisebb-nagyobb, rágcsálót talált a patakmentén elhelyezett csapdákban. Ha kicsinyek voltak is ezjrk a prémek mikorra kiszabta belőlük a gazdáikat, fontos volt mindegyik, mert zabadulást jelentett a kinzó hidegtől. Nem kis magrökönyödét jelentett neki egy vidra, arrfely alig, pár órája lehetett még csak a csapdában. A rugó a hátsó lábánál csípte el s a kis állat harciasán fordult sziembe hóhérjával. Ned kénytelen volt lefolytatni az egyenlőtlen küzdelmet és husánggal némitotta el a prémjét a véglétekig védő állatkát. Egy görény is ugyancsak meghökkentette, amikor csapdástul, mindenestül nekiugrott a térdének, pedig az égsz álla t alig volt nagyobb az öklénél s alig átszőtt ki a havas giz-gaz közül. Fáradtan, kimerültén érte el Ned a gunyhót. Alig tudott a lábán megállni, az utolsó kilométereket már csak vánszorogva tetfe. meg, de mégis elégedett volt, mert tekintélyes zsákmányt cipelt a frátán. Még az est leszállta előtt megérkezett, rögtön tüzet gyújtott, megmelégitette sovány levesét, -azután pedig hozzáfogott-a a munkához: megnyuzta a többi állatot is, amire már nem volt idej,?> odakünn, szépen gondosan letisztította a zsírt és a husdarabokat a bőrökről, egyenkint kipeckelte a sima deszkadarabokra, végül pedig valamennyit felagatta száradni. Amire mindezzel elkészült, már végképen kifáradt s jóformán arra sem maradt ereje, hogy lerángassa magáról az átnedvesedett ruhadarabokat és másnap már arra se emlékezett, hogy hogyan került a kályha mellé, a durva fekvőhelyre és hogyan burkolózott be- a takarókba. ban járt, mert Doomsdorf azt az útvonalat jelölte ki a leánynak, amelyet annak idején még a feleségének készített, de ez s,cm volt könnyűnek mondható, mert még az átlagos képestjég férfinek is eppen elég gondot okozott volna. i\cu második napi útja a Doomsdorf által ‘Kereszut-háznak elkeresztelt gunyhonál végződött. Már az est is ie. zállt ts javában dolgozott a napi zsákmányon, amikor szinte elépj dve hallotta, hogy odakünn a hóban .éptek közelegnek. Emberi léptek! Valaki jön, nehezen, faradtan iapossa a havat, mint aki a kimerültségnek már majdnem elvisel hetet Jen súlyát vonszolja. Ned tisztán hallotta a léptek közelgését, de mégse akart hinni d uiiemek.. Semmi sem voit messzebo gondolataitól eu jen a pillanatban, mint az, hogy emberi lénnyel ,aiáiüozhatik az elhagyott, kietlen vad puszta.-águan. Eg} pillanatig úgy állt megkövültén, mini akit valami nihetetten, elképzelhetetlen látomány nyűgöz le, még ai. értelmet is f.ltompitó erővel, azután pedig, mint a megriasztott állat ugrott ki az ajtón és lémpáját lóbálvá belegázolt a hóba. Nem volt képzelődés, nem volt a tulcsigázott fáradt agy képzelődése. A sötétben nehezen kivehető, bizonytalan körvonalú alak bontakozott ki lassanként á homályból, amint sietve iparkodott fölfelé a fej tön. Alig ért bele a lámpa előrevetődő fénysávjába, Ned azonal megértett mindent. Bess volt.... ki is lehetett volna más? Hiszen itt a ‘Kerésztut-háznál’ találkozott a két vadász vonal! Bessnek az előírás szerint ez volt a harmadik napi pihenőhelye s miután a leány egy nappal ő lelőtte indult útnak Doomsdor házától, most pontosan a tervezet szennt haladt. Ned alig tudott szóhoz jutni örömében mikor a leányt megpillantotta, hiszen ebben a szörnyű magányban már maga az is áldás volt, hogy van kivel megosztani az el ha gyottságot és van, akivel közös sorsukról elbeszélgethetnek. Bessnek már nem volt oly nagy meglepetés, hogy Ned ott állt a gunyhó ajtajában, ö ugyanis számolta a napokat és pontosan kiszámította, mikor kell mindkettejüknek egyszerre érlfezniök ehhez a gunyhóhoz. Most azonban annyira kimerült az egész napi szakadatdatlan lelketölő hajszában, hogy közel volt az ájuláshoz és Ned lelkendező üdvözlését csak gyenge mosolygással tudta visszonozni. Nednek ez a most következő éjszaka a megújhodás es az uj meglátások ideje volt. Amikor megpillantotta a holtrafáradt teremtést, saját gyengesége és törődöttsége mintha teljesen elszállt volna, hogy helyet adjon az uj, duzzadó erőnek. Nem is kérdezett tőle semmit, szó nélkül fölemelte és odavitte a fekvőhelyére. Akárhogy tiltakozott is a leán, rögtön hozzáfogott a forró leves elkészítéséhez. Egészen különös érzés volt, milyen nagy örömet okoz neki az a tudat, hogy másnak hasznos szolgálatot tehet, kimondhatatlan örömre derült, amikor látta, hogyan téh vissza fokozatosan az élet pirossága Bessnek sápadt, tiiegvisr.lt arcvonásaira és hogyan telnek meg kifejező ragyogással a mély kék szemek. Eddig, amióta belekerült ebbe a rettenetes környezetbe, mindig a koraesti órák voltak a legkeservesebbek, amikor minden porcikájában égetően érezta a szörnyű napi munka kinzó fáfdalmát, ez a mai este azonban csupa gyönyörűség volt. Soha még nem is álmodta, hogy minő gyönyörűség az a puszta tény,' ha másnak jó szolgálatot teh'rt. A gunyhó felszerelései között talált egy ócska főzőedényt is, ennek a segítségével megfőzte és felszolgálta egy vadliba puha melle-husát. Ez a szárnyast az egyik menyétcsapdában találta. Leült szemközt a leánynyal és nagy élvezettel nézte, hogy a kellemes meglepetés után milyen jóétvággyal fogyasztja Bess a j.óizü falatokat. Valóságos gyönyörűség volt nézni, hogy a ■szép fehér fogak hogyan szedik le a vastag, világosszL nü húst. a csontokról. Még forró kávét is készített, hogy fölmelegitse a leány elgémberedett tagjait, azután pedig, amikor az est sötétje beállott, leült melléje az ágya szélére. Nyugodt, csendes beszélgetéssel töltöttek el egy órát, majd Ned nagy gondosan becsavargatta a holtra fáradt leányt a takarókba és megvárta mig csendes, mély álomba szenderül. Szinte megmagyarázhatatlan lelkesedés fogta el, jókedvű, majdnem gondtalan volt s cs^ijbc f, .m jutott ap a szörnyű környezet, ami körülvet.e mindkettőjüket. Ez a durva fatörzsekből összerótt gunyhó most egyszerre meleg, barátságos otthonná vált. A hiüeg nem férkőzhetett be. a jajongó szél pedig liáoa túpte, rángatta a tetőgerendákat. Első sorban elvégezte a lány munkáját: lenyúzta zokat a kisl ibb állatokat, amiket Bess magával hozott, megtisztogatta és kipeckelt az egész napi bőrzsákiianyt.. Ezután a saját prémjét is ugyanúgy elkészitete s amikor mindennel készen volt, megvetette kemény gyát a padlón. Heggel igazi szívből jövő sajnálkozással állapította leg ILI, hogy további ütjük különböző irányokba vetít. Ned utolsó lovagi szolgálata még az volt, hogy .agy csomó tüzelőfat aprított f .1, hogy majd legyen Bessnek mivel tüzet rakni, amikor négy nap múlva uj.a ide kerül. Ned nem is sejtette, hogy most önkényfer len is olyan munkát végzett, ami feltétlen hozzátartozott az Északot járó vadászember mindennapi ténykedéséhez. Eddig mindig a legkeservesebb percei közé számította a tüzelőfa-apritást, mikor holtra fáradtan sokszor késő este kellett nekiállnia a favágásnak, hogy egyen mivel tüzet gyújtania. A köHvetkező hetekben Nad és Bess pontosan kiíanulmányozták útvonalukat és látták, hogy a vadászkerületük több helyen érintkezik. Pontos rendszert és it ti rendet dolgoztak ki, úgy hogy minden egyes kőrútjukon találkozhattak ennél a Kiereszut-Káznál. Ned körútja ötnapos volt. Bess viszont négy nap alatt véglett a maga kőrútjával. Ezen úgy segítettek, hogy Bess néhány csapdát egy mellékuton is elhelyezett és erre való hivatkozással kérte Doomsdorfot, hogy ő is öt nap alatt járhassa be. a körútját. Ahogy a tél hidege fokozatosan szakadt rájuk, úgy érez ék egyre nagyobb szükségét annak, hogy egymásnak segítségére legyenek. Nagy és elkerülhetetlen szükség volt erre már csak azért is,hogy pgyáItalában életben birjangk maradni. A tél sokkal szigorúbb volt, mint ahogy eddigi tapasztalataik után el tudták képzelni, úgy, hogy az együttműködés már nem is volt többé puszta örömet hozó kedvtelét hanem valódi elsőrendű életszükséglet. A magára hagyott, barát nélkül maradt lelket hamar letöri a kimondhatatlanul kegyetlen idő. Volt olyan időszak, amikor valóságos rejtélynek tüpt föl mindkettőjük előtt, hogy miért nem számoltak tak le véglegesen mindennel már rég óta — ahelyett, hogy tovább játsszák ezt a szörnyű, halálos vívódást és ezt az elképhzlhétetlen rémületes játékot a vigastalan, utolsó fejezetig. —- Miért olyan oktalanok, hogy fólytatják ezt a remény nélkül való harcot, naprólhapra küzködvé dermesztő hidegben, meggörnyedt háttal végezve a megfeszített, lélekölő munkát, holott akármelyik pillanatban megtalálhatják a békét és nyugalmat?.... Nem is kell messzire menniük, hogy megtaláljál hiszen a szabadság itt van a lábuk alatt. Elég csak lefeküdni és nyugodtan maradni, a fagy elvégzi a továbbiakat. Nagyon hamar eljön az álom, amelyből nincs többé ébredés. A megfagyottak csalóka meleg érzésével szunnyadnának el örökre és akkor Doomsdorf korbácsa már hiába' suhogna felettük fenyegetésül. Ezekre a kérdésekre azonban nfem találtak felele tét. Mintha földöntúli erő, valami megmagyarázhatatlan hatálom tartaná bennük a lelket, mintha rájuk parancsolna valaki a magasságból, hogy ki kell tartaniok a végletekig, mintha valami nagy adósságot kellene letörlesztsniök, mielőtt az áhított nyugalmat megtalálják: tűrték a borzalmas szenvedést és húzták tovább a szörnyű igát.. A hó már olyan vastag lepellé nőtt, hogy hó cipők nélkül nem is lehetett rajta járni, de még igy is minminden lépésnél oly mélyen süppedtek bele a hóba, hogy akár csak ,egy kilométert is, a legnagyobb megerőltetéssel és keserves kinlódással lehetett bejárni. Parancsolójuk azonban mindezt nem vette tekintetbe, vons^olniok* kél fett fáradt testüket a hóban egyik nap épp úgy, mint a következő napon. Végig kellett járni a távolságokat egyik háztól a másikig. Bármennyire kimerültek is pihenésről szó sem lehetett, mert pár perces fekvés már a gyors és biztos halált jelentette volna. Megnehezítette a helyzetüket még az is, hogy a napok rövidebbek lettek és alig pár órai derengés választotta el egymástól az éjszakákat. Ezt a rövid világossákelfett kihasználniok, hogy megerőltető sietséggel végezzék majd munkájukat és még a teljes sötétség lezállta előtt érkezzenek meg a következő födél alá. Ezeken a dermesztő, tiszta éjszakákon diadalmasan tündökölt az égen az északi fény, d|e. ez a természeti csoda csak még inkább csíiggesztette amelyett, hogy vigasztalta volna őket, Egyre nehezebb feladat volt meggyőzni önmagukat, hogy még mindig van valami értelme ennek a mindennapi küzdelemnek, ahelyett, hogy lefeküdnének a hóba és várnák a halált. A hó, a mélységes csönd, a végtelen üresség, mind olyan homályos volt akár az álom, csak az északi fény tündöklése volt változatlan. Felfogó képességük is eltompult, szervezetük már alig fogta fle.1 a fájdalmakat és a kinzó kimerültséget, amiket az idegek közvetítettek ugyan az agyba, de a tudat már nem volt elég erős, hogy tökéletesen érzékelje. És most is, mint mindig, megérkezett az az ellenhatás. Nemrég még alig törődtek egymás jeelnlétével, olyan fáradtak és elgyötörtén érkeztek meg késő este a házikóba, most már azonban elég frissek voltak ahhoz is, hogy rövid beszélgetést folytassanak, sőt nagy ritkán az is megtörtént, hogy jóizüen nevettek valami kis kalandon, ami útközben esett meg velük. Nem sok idő kellett hozzá, hogy teljesen megismerjék egymást. Nem volt Érami titkuk egymás előtt, minden gondolatukat kicserélték és közösen igyekeztek meg oldani a felmerült problémákat. Egszen természetes következménye volt ennek, — bár ők maguk alig vették észre — hogy a legjobb és legmeghittebb barátság fejlődött ki közöttük. Maga Ned mondta egy alkalommal, amikor a tiszta éjszakának mesebeli szépsége és az északi fény rejtelmes ragyogása megmozgatták a képzeletét, hogy most már minden poklokon keresztül agy-75 CONVENIENT BANKING OFFICES • Every Banking, Loan, Safe Deposit and Trust Service AAember Federal Deposit Insurance Corporation Egy nap munkája véget ért, de mennyi van még hátra az ugyanolyan változatlanul keserves napokból? A feladat, amit Nednek nappról napra Tmeg kellett oldania, sokkal fárasztóbb sokkal keservesebb volt, mint a nélkülözésben, viszontagságokban hosszú éviek alatt megedzett keménykötésü prémvadászok mindennapi rendes teljesítménye, nemcsak azért, mert az ő ruhái egy■! általában nem voltak megfelelőek arre a borzasztó vidékre, hanem azért is, mert az útvonal hosszát egy rendkívüli ember a maga méreteihez és képességeihez szabta. Doomsdorf az egynapi járóföld’et teljesen a saját elképzelése szerint állapította meg és ehhez képest szabta meg az egyes gunyhók egymásközti távolságát is. Ez pedig annyit jelentett, hogy Nedn'r.k majdnem kétszer akkora távolságot kellett mindennap bejárnia és csaknem még egyszer annyi munkát kellett teljesítenie, mint az átlagos, jó prémvadásznak. Bess valamivel job-VIRÁG MINDEN ALKALOMRA! FANCHALY VIRÁGÜZLET 4714 Lorain Avenue ME 1-1882 MINDENKI JEGYEZZE MEG 3a kisebb vagy nagyobb bajé van • Televisionnal bármely gyártmány is, telies garancia mellett megiavlijuk Steve G. Szabó B. F, G. — TV Iskolázott és vizsgázott, nakképzett television Javító. 2656 EAST 126tb ST. >W 1-4544 RA1-0567 HA BÚTORT, vagy villany készüléket Óhajt vásárolni, ne kerülje el LOUIS FURNITURE COMPANY ÜZLETEIT, mert minden vásárlással PÉNZT TAKARÍT MEG Főüzlet: 12914 Union Ave Másik két üzlet 10508 Union 15975 Broadway Szobonya Lászljóné és fiai: Béla és Johnny I Year $22 6 Months $11 3 Months $5.50 Clip this advertisement and return it with yaw cheek or money order to: Tho Christian Scienct Monitor One Norway Street Bosten 15, Mass. PB-16
