Az Ujság, 1963 (43. évfolyam, 1-40. szám)

1963-07-11 / 27. szám

ULUAL AZ UJ8AO JULY 11, 1963 REJTELMEK REGÉNY — Bocsánat, titkár ur, kivihetem a tálcát? Türelmetlenül legyintett. — Vigye, vigye! Egyedül volt megint- A karosszékbe ereszkedett, fe­jét a kezébe támasztotta és igykezett összeszedni ma­gát. — Toni— Mi lesz Tonival? Tudja, az ő kérésére maradt még ott az éjjel és figyelte d’Arblay-t és Gretát. Mindenáron tudni akarja majd az igazságot hozzá fog rohanni, hogy tőle tudja meg és ő nem szólhat! — Sehogy és senki előtt se tisztázhatja magát másként, mint azzal, ha, Gretát mártja be. lía tagad— feltétlenül az asszonyra háritja a gyanút.... A kelepce rázárul, ma vagy holnap, talán órák múlva — vagy ha nem őreá: akkor rázárul az asszonyra, aki legjbob Darálj műk a felesége, aki nővére.... Felhördült és sietve elvágta a gondolat fonalát. Aa ablakhz ment Most taxi állt meg a ház előtt és két rend őr szált ki belőle, aztán egy rendőrtiszte. Vak kétség­­beesés vett erőt rajta- örült vágy, hogy kiverekedje a szabadságát és csak önmagáért harcoljon, nem törődve senkivel. De azzonnal megfékezte ezt az ösztönét és visszazuhant az ostoba reménytelenségbe. — Valamit azonban kell még tennie.... F;lkapta a kagylót a hallban és Toni számát kérte Némán imálkozott magában, hogy bár válaszolna mi­előtt azok feljönnek!.— Hallotta a liftajtó csapódását odakinn, már szól is a csengő, amikor Toni hangja hang­ja felelt. — Igen.... Ki beszéli Franciois kijött a hálószobából ajtót nyitni, de Fe­dor visszaintette. — Vár j—• súgta. — Toni;.... Toni! Itt Fedor.... Angyalom.... ma nem fogom látni.... nem láthatom, lehetetlen.... Mit mondjon neki? Hogyan készítse elő a szörnyű csapásra?.... Újabb) csengetés, erős kopogás az ajtón.... -Tóm hangja élesen, aggódva szólal meg újra. — Mi az, Fedor, drágám, mi történt? Kovülről hangosan követelik a bebocsátást.... a törvény nevében! — Toni, szerelmem.... bízzék bennem, az Istenre ké­rem, bízzék bennem.... Most már dörömböltek, Francois inas, ijedt képpel állt az ajtó előtt. Fedor letette a kagylót és maga eresz­tette be a három embert. |A rendőrtanácsost és két kísérő­jét. Most, hogy itt volt a pillanat, elmúlt az izgatottsá­ga. Nyugodtan állt szemben a rendőrtiszttel, aki kur­tán kérdezte; — Monsieur Fedor Stire? Fedor emghajolt. — Én vagyok, tanácsos ur.. bocsánatot kérek, hogy megvárattam. Éppen telefonálnom kellett. A rendőrtiszt fürkészve nézte. Kicsit feltűnőnek találta azt a nagy, hűvös udvariasságot. A kezében levő aktába pillntott­— Monsieur Staire, az az utasításom, hogy kihall­gassam önt egy. gyilkossági ügyében.; Henri Victor d’Arlilayt ma reggel fél nyolckor agyonlövő találták a lakásán. , i — F’áradj-on beljebb, tanácsos ur. ' Bevezette a rendőrtisztet a fögadószobaba, mig a két rendőr a hallban maradt. Betette az ajtót maguk mögött és szárazon kérdezte: — Szabad tudncm, hogy milyen alapon hallgatnak ki ebben az ügyben? Eszerint monsiaur d’Aibleyt meg­gyilkolták.... — Az inasa találta meg ma reggel és a kapus önt hajnli öt óra tiz perckor látta kijönni a házból, miután vagy öt precig d’Abrlay lakásán tartózkodott. Miért lá­togatta meg ebben a szokatlan órában?. — Sajnálatomra meg- kell tagadnom a választ. A brit diplomácia testület tagja vagyok, előbb jelentést kell tennem a nagykövet urnák és kikérnem az ő disz­pozícióját. Lesz szives megvárni, amig telefonálok? A tanácsos beleegyezett- Fedor rövid telefonbeszél­getés után közölte vele, hogy azonnal a követségre kelt mennie. — Még az inasomnak fogok utasítást adni, ha nincs ellene kifogás, tanácsos ur. — Az én jelenlétemben tessék — felelte a rendőr­tiszt és ő maga szólította be Francoit. Az öreg szolga fehér volt, mint a fal és reszketett. Fedor kíméletesen informálta a dolgokról, rendelkezett egyről-másról, az­tán a rendőrök kíséretében taxiba ült. 1 XVIII. FEJEZET — Fedor.... Fedor-- de hát mi az, mi történt? Toni hevesen rázta a telefont, de hiába, nem jött válasz. A központot kérte. Tár perc mu’va azt felelték, hogy a vonal rendben van, de a szám nem jelentkezik. Tanácstalauul állt a hallban, a lelke gyötrő aggodalom­mal volt tele. — Mi történt?.... Nagy Isten, mi történ­hetett, hogy Fedor ilyenkor és ilyen hangon telefonál? Csak nem következett be a szerencsétlenség, nem vál­tak valóra az ő érthetetlen furcsa sejtelmei?!.... Első ösztöne arra késztette, hogy Gretát hívja fel A cseléd jött a telefonhoz: — Madame még pihen, a feje fáj. Mit mondjon neki, ha felkelt?.... Semmi. Toni a szobájába’ ment, kabátot, kalapot vett és menni akart-A hallban összetalálkozott anyjával. — Mi az, fiam, még csak tiz óra és te olyan későn feküdtél le. Hová készülsz? Tizenegykor próbál­nod kell, azt tudod. Csak nincs valami baj ? Toni motyogott valami feleletet. Csak ki, ki a szo­bából, minél előbb. — Gyorsan ment, egészen a Troca­­deroig, ott taxiba ült és Fedor címét adta meg a sof­­förnek. Az ut közepe táján megállította és visszafordí­totta a kocsit. Hiszen Fedor mindennap háromnegyed tizenegy tájban a követségre megy, már nem találja a lakásán--.Az inastól kérdezősködjék taláa?.... Hiába, várni kell, löncs idejéig, akkor bizonyosan lesz módja érintkezni vele valahogy. Felhívja, vagy módot ad a találkozásra. Kiszállt az autóból, nagyot sétált gyalog és hazament. Csak rá kellett nézni az édesanyja arcára és rögtön tudta, hogy rossz sejtelmei valóra váltak. Lady Alice nagyon uralkodott magán, de jól ismerte a leányát és tudta, hogy akkor a legkíméletesebb, ha röviden, tár­gyilagosan beszél. — Toni, drágám, nagyon bátornak kell lenned, mert baj van. D’A<rblayt ma éjjel, vagy hajnalban, a lakásán megölték és.... ezzel kapcsolatban.... Fedort le­tartóztatták a követségen. Toni felsziszent, megnémulva nézett egy pillanatig, aztán gyorsan, remegő hangon mondta: — Képtelenség- Nevetséges.... Hát, ezt jelentette a reggeli telefon.,,.. D’Arblayt megölték.... mikor, hogy Hány órakor?.... Kérlek, anyám, nagyon nyugodt leszek, csak mondj el mindet, amit tudsz. Jogom van tudni mindent. <; — Termézsetesen, mindent megmondok, amit tu­dok — felelte lady Alice — de az végtelenül kevés. Va­lami szörnyű tévedés történt, az kétségtelen. Mindjárt azután, hogy elmentél, Ronald telefonál. Megkérdezte hogy hallottam-e már valamit, ő a szerkesztőségben tudta meg, hogy d’Arblayt reggel nyolc órakor holtan találták a szalonjában, úgy látszik, a saját pisztolyával lőtték. agyon. Aztán fogalmam sincs, hogy és miért, azonnal felkeresték Fedo'rt és egy rendőrtiszttel együtt a követségre ment- Most is ott van.... Letartóztatták és a vizsgálóbíró elé fogják vezetni, hacsak a nagykö­vet közbe nem lép. Ez minden, édes fiam, amit tudok, semmit a világon nem hallgattam el.... Egészen bizo­nyos, hogy a nagykövet beavatkozik. Drága gyermekem, minden bátorságodna és hitedre szükséged lesz. Toni hirtelen szembefordult az anyjával. — Hitemre? — kérdezte élesen. — Fedorban való hitemre? Hol kell itt hit? Egészen fölösleges hinni, mikor az ember biztosan tud valami. Fedor nem tehet­te és nem tette.... hacsak másnak a védelmében nem. Kivel látták utoljára d’Aalrbayt? Lady Alice nem felelt mindjárt, aztán nagyon hal­kan mondta: — D’Arblay Gretával ment el az operából- Már ő­­nála is jártak és kikérdezték.... frtózatos ügy ez, va'a­­mi rettentő gonoszság lappang itt. Az, aki megölte a szerencsétlent, Fedorra és Gretára hárította a gyanút valamiképpen. Greta volt vele utoljára, de tagadja, hogy a lakásán lett volna. Azt elismeri, hogy a kapuig ment vele és d’Arblay hívta magához, elküldte a taxit.... vagy autót, nem is tudom.... akkor Greta szörnyen meghara­gudott rá és ott hagyta.... Hogy Fedor mit vallott, arról még fogalmam sincs,, csak azt tudjuk, amit Greta mondott és hogy Fedor a követségen van — Toni, drá­gám folytatta lady Alice, gyöngéden megölelve bol­dogtalan gyermekét. — Ronnie most Gretánál van legjobb, ha egyenest odamegyünk. Ki kell derítenünk mindennt, amit lehet!.... Ronaldéknál a komorna bocsátotta be őket. Kréta­fehér volt az is, szeme kivörösödött a sírástól. Alig ér­tek a szalonba, m;fr Greta is ott volt- Tónit meglepte Greta nyugodtsága. Egészen szokott módján viselke­dett, megcsókolta az anyját és Toninak barátságosan bicentett. Ronnie szabadságot kért a nap folyamára, hogy a feleségével lehessen. A széke mögött állt és ke­­zétvGíétá" vállára tette. — Greta, drágám — biztatta — legjobb, ha elmon­dasz mindent, úgy ahogy volt. Nem vagy nagyon fá­radt? Akkor meséld el anyádéknak is—. Greta felmosolygott az urára, és kivételes gyengéd­séggel megsimogatta a kezét. — Hát persze, hogy az a legjobb. Olyan egyszerű és ostoba az egész- Vagy háromnegyed órája, hogy itt voltak a rendőrök. Elmondták, mi történt. Borzalmas, persze, de nevetséges is. Hát hogy lehet Fedort, vagy engem belekeverni ebbe a szörnyűségbe? Könnyelmű voltam,'-azt- elismerem • — ismét megcirógáttá ~”á2"’‘tffá kezét. — Nem lett volna szabad kiszálnom d’Arblay háza élőt, nagy ostobaság volt. De annyit beszélt belém a boldogtalan, kért, hogy jöjjek be egy csésze kávéra.... Eszem ágában sem volt teljesíteni a kívánságát, de mielőtt még észrevettem, elküldte a kocsit. Roppant dü­hös lettem.... négy órakor hajnalban az utcán! Nem néz­tem. pgvan az órát, de körülbelül annyi lehetett. Til­takoztam, követelőztem, hogy azonnal szerezzen taxit és akkor nagy örömömre, meglepetésemre ott termett Fedor- Az eső megindult, akkor még dühösebb lettem. Tudjátok, nem tolonganak olyankor a taxik a körúton — De mennyire nem — kontrázott Ronnie. — Gaz­ember—. szerencsétlen, szinte elfelejtettem egy pilla­natra.... Folytasd angyalom. Toni merően nézte a nénjét, de nem szólt semmit, Greta pedig rendülttlen nyugalommal folytatta. — Elmondtam Fedornak, hogy milyen ostoba vol­tam és ő igazán aranyosan viselkedett. Ától, persze, nem védhetett meg, hogy alaposan át ne ázzunk. Men­ni kellett, mert ott ítéletnapig várhattunk volna taxira. Szörnyen haraharagudtam magamra is, dArblayra is és tzt hiszem, nem voltam valami kedves Fedorhoz sem- Szemére lobbantottam, hogy bizonyosan kémkedett u-I HA GYÁSZ ÉRI A CSALÁDOT j • nagy szükség van a JÓ BARATRA, aki a legapróbb részletekig kidolgozz*, a VÉGTISZTESSÉGADAS minden tervét — a család jóváhagyásával. Minden intézkedés úgy történik, hogy a gyá­­szoló család zavartalanul adhassa át magát az utol­* só búcsú nagyon nehéz perceinek. ; Gyász esetén szolgálatára készen állanak: ! Bodnár A. Lajos 1 j ÉS FIA, IFJ. LAJOS \ 3929 Lorain Ave ME 1-3075 j Temetésrendezőkés Balzsamozók j tánnam. ő azzal védekzett, hogy Toni kérésére tartott szemmel és haza akart kisérni. Ránézett a húgára, de Toni nem értette a pillantá­Dick benhagyta a bőrzacskóban és íróasztalára tette, azzal a szándékkal, hogy délután visszaküldi. sát. — Csak a rue Washingtonnál akadtunk taxira, — fejezte be Greta. — Akkor már olyan voltam, mint a kiöntött ürge, és Fedor is becsületesen átázott. Itt ju­tott eszembe, hogy d’Arblaynál maradt a retikülöm, ő vitte egy darabig. Szóltam Fedornak és ő visszament ér­te. Én pedig hazajöttem, megfürödtem, mert rázott a hideg.... ennyi az egész! És reggel egyszer csak beállí­tanak a rendőrök és Ronnietól hallom, hogy Fedort le­tartóztatták- Hát ennél nagyobb képtelenséget még nem eszeltek ki.... Miféle jogon?.... Mi köz lehet Fedor­nak a gyilkossághoz? — Fedorról hamarosan hallunk — igyekezett meg­nyugtatni Ronnie. — Ne félj, ne aggódjál, drágám, vi­lágos, hogy értelmetlen balfogás volt, elhamarkodott lépés. Mire beesteledik, bizonyosan túlesünk az egészen. Elég gyötrelmes igy is. ^Szegény kis Toni.... Toni keresztülnézett rajta valahová a messzeségbe. — Elég gyötrelem, igen — mondta csöndesen. — Ha Fedor semmit sem tud az egészről.... — Ha? — visszhangozta Ronnie megütközéssel Toni, az Istenért, csak nem gondolod, hogy.... Toni a fejét rázta, mint aki fáradt magyarázgatni. — Nem gondolok én semmit.... Micsoda lehetetlen idea, Ronnie, éppen annyi joggal hihetném, hogy te lőt­ted le.... sőt még több joggal.... Nem folytatta, nem mondta ki, ami a nyelvén volt: hogy Ronnienek legalább lett volna rá oka. Ronnie nem felelt, csak lady Alice kérdezte meg: — Mit akarsz ezzel mondani, fiam? Különös meg jegyzés.... — (oemmit se gondolok és semmit sem akarok mon­dani, Fedor igyekszik elkerülni minden feltűnést, azért csak a nagykövetnek haj landó magyarázatot adni. Mi­kor kaphatunk most hirt? — Astley maga ment a követségre — felelte gyor­san Ronnie és megpróbál hiteles információt szerezni. Fedort védi az immunitás és a nagy követ bizonyosan nem adja ki. Toni szeme felvillant. — És ki fogja szabadítani? — Én azt hiszem — biztatta Ronald. — Már me' gyek is a szerkesztőségbe, talán megtudok valamit.- Te­gyen olyan kedves mama, vigye Grétát a saját lákásara­­nem lesz neki most jó egyedül itthon. Elmész velük, drágám? — Igen, szivem, ha anyus is úgy akarja — egyezett bele Greta. Nagyon engedelmes volt ma. Ez a szokatlan kedvesség és előzékenység volt egyetlen látható jele az átélt izgalomnak. — Persze, fiam, gyere velünk, maradjunk ma együtt — mondta lady Alice. — Ronald természetesen azonnal telefonál, mihelyt megtud valamit- Gyerünk, Greta, Toni.... í < A végzetes gyűrű Ebleszélés Kína földjéről. Bocsássanak meg nekem. Jóvá akarom tenni a hi­bámat, legalább némiképpen; a bőrzacskóban megta­lálják a gyűrűt. Kérem Etel asszonyt, fogadja el, mint elkésett nászajándékot oly embertől, akit elvakitott a bosszúvágy és aki ma már szívből bánja tettét. Kívá­nom, hogy a gyüríi szerencsét hozzon önnek. Azt a mon­dát, mely szerint a gyűrű halált hoz, természetesen csak a papok találták ki, hogy elriasszák általa a tolvajokat. Különös élvezetet fog önnek okozni a gyűrű villogása a szép kezén. Királynők is megirigyelhetnék ezért az ég­szép kezén. Gondoljon megbocsátással tisztelőjére Taltora!’ Dick hangosan olvasott- Szó nélkül felbontotta a zacskót és a napon ragyogtatta a gyűrűt. Hongli, aki a közelben volt, mohó szemmel nézte a gyűrűt. Etel ész­revette. — Tedd el a gyűrűt! — mondta kérőén. — Soha sem birnám viselni. Milyen érthetetlen eljárás Takotol, hogy nekem küldi ezt a gyűrűt. Hiszen ha viselném, min­dig arra kellene gondolnom-, hogy elrabolt ereklye és hogy vér folyt miatta. És ha olyan vallásnak az erek­lyéje, melyet nem tartunk heyesnek, mégsem való, hogy világi ékszerként használjuk-Délután váratlanul valami kirándulásra hívták a fi­atal párt. irvngli egyedül volt otthon. Már századszor olvasta Tako levelét, mely neki teljesen érthetetlen volt. üsz­­szeköttetésbeen állt 'lakóval. Mind a ketten ugyanah­hoz a szövetséghez tartoztak, amely nagyon sok tagból állt — természetesen japánokból és melynek az volt a célja, hogy Kínában a hazájukért dolgozzanak. Tako volt egyiKe a vezetőknek, akiknek a tagok mind feltét­len engedelmességgel tartoztak. Hongli és Tako már akkor titkos összKöttetésben voltak, mikor Hope tele­pén találkoztak- Hongli jelentette Takónak Dick lako­dalmát és Tako azt felelte, hogy Honglinak addig kell a fiatal párnál maradnia, mig a gyűrű n\egérke.zik . és a fiatal asszony meghalt. Ez bizonyára tévedés volt Takó részéről. A csö^pag megérkezett, de miért halna meg Etel? Már most s&m­­mi sem tartotta Honglic Európában. Lelkében égetf a honvágy. Oly hajót, amelyen honfitársai elbújtatják, könnyen találhat.... De eióbb még valami dolga vplt. Csendesen bement ura szobájába. A szoba tele volt virágoKKai, melyek drága vázakban álltáit itt is.... ott is. ott is- A mennyezetről Kis kitömött kroKoduus lógóit le, meiyet egyszer a villa egyiK benője ott hagyott. Hong­li odasompoiygoit ura íróasztalához. A kuics a lakat­ban volt; szeieimes emberek mindig kissé teiedekenyek. nongn Kinézett az ablakon. benKi t.em volt a Közeiben. Kinyitotta a fiókot es Kivette a pénzt, amely nagyobb bankjegyekben meglehetős összeget tett Ki. Gonuosan eirejte do öltözetének egyik oioaizsebebe. Aztán eszébe jutott a gyűrű, amely meg mindig a bőrzacskoban az asztalon volt­— Magammal viszem, — mondta magában, — hi­szen Takonak nem kell rólt tudnia. Széthúzta a zacskoL A kő vérvörösen villogott. Hangú nem bírt eifem­­állm a csábításnak. Ráhúzta az újára. Ugyanabban a pillanatban szörnyű fájdalom nyi­lait át egész testén. Nehezen zuhant le a főidre, mint a zsák. Üveges szeme a krokodilusra meredt­.Abban a társaságban, amelyikkel Sanes Dick és a felesége kirándultak, egy orvos is volt, aki éveken át külföldön 'működött. Velük v.Vszat^ ve, megvizsgálta a halott Honglit, akit a fiatal pár elremülve ott talált a főidőn fekve. — Megnait, — mondta az orvos. — De itt valami gazság történt. — Sokáig és élesen nézett a holt ember megtört szemébe. — Méreg! — konstatálta aztán teljes meggyőző­déssel. — Hongli ujján van a halálthozó gyűrű, — mondta Dick­— Halálthozó gyűrű? Az orvos óvatosan lehúzta a gyűrűt a holt ember ujj áról és megnézte a belső ol­dalát. — Nem tudtam, hogy a kínaiak is ismernek ilyféle ékszert, — mondta végre. — Indiában láttam olyanokat. A gyűrű üres belse­jében rendkívül erős mérget tartalmaz. Alig látható negyes nyúlvány megsérti az ujjat feltolás közben és a nyúlványon át parányi csepp méreg fut be a kis sebbe. A méreg nyomban megöli az embert....’ Dick borzadva elfordult. — Ez a Tako valóságos ördög, — omndta remegő ajakkal. — Ismerte a gyűrű titkát és neked akarta vele a halált küldeni, drága fele­ségem.... Nem merem végig gondolni... Etel reszketve Dick keblére simult:- — Lehetséges az, hogy ember ilyen gonosz legyen? — kérdezte kétel­kedve. Most az orvos kihúzta Hongli zsebéből a pénzt és egy japánnyelvü levelet. Dick elolvasta a levelet: — is­merte a gyűrű titkát, — mondta aztán. — És Hongli a szövetségese volt, de engem is, meg Takót is meg akar­ta csalni. A ‘halálthozó’ őrajta bizonyította, hogy jog­gal viseli a nevét; ki tudja, hány élet esett neki már ál­dozatul.... Dick meg a felesége Londonban élnek. Dick egy kí­nai üzletbarátja azt a hirt hozta neki, hogy Tako, egy tunguz rablóbandával harcba keveredvén, halálát lelte. A gyűrűből eltávolították a mérget és visszaküld­ték a kínai kolostorba. Ott még ma is félelmesen és még is csábítóan villog a mennydörgés istenének ujja kör­mén­— VÉGE. — — Sivemből beszélsz! — mondta Dick. — Követségünk utján majd visszaszármaztatjuk a gyűrűt abba a kínai zárdába, amelyből származik. Tako levelét majd mellékeljük, ártatlanságom bizonyitékául. Ha a Lao mjao koostorban nem is tudják elolvasni, megértik a követségen. Tako egyik gonosztettét egy má­sik által akarja jóvátenni. Elajándékozza a lopott jó­szágot. Karöltve visszamentek a házba. Hongli csendesen követte őket és megleste, hogy Dick hozá teszi a gyűrűt-Esküvőkre, lakodalmakra és j minden más alkalomra j a legszebb virágokat kapja j Orhan's Flowers \ 11520 Buckeye Rd. RA 1-1500 j •zemeiyes ragjr telei mi »■i.áatéaÉTe. ( ARAINK SOHASEM APHATHAK ' PANASZRA OKOT. )--------------------------------------- í HOUSES WEMB REPAIR OR IMPROVE YOURS WITH A CLEVELAND TRUST LOAN I Che Cleveland Zmst Company j 70 CONVENIENT, HELPFUL BANKS GYŐZŐDJÉK MEG: MINDENFAJTA BIZTOSÍTÁS, amelyet ÁLTALUNK eszközöl pénz) takarít meg az ön számára ROBERT D. LAVDIS "SÄT

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents