Az Ujság, 1963 (43. évfolyam, 1-40. szám)
1963-01-23 / 3. (2.) szám
4 OLDAL AZ VJ AG JANUARY 23, 1963 MEGTORLÁS SZIGETE REGÉNY— — Arra akartam megkérni, vegye rá, hogy hagyják abba a dáridózást, különösen pedig akadályozzák meg a kapitányt a további ivásban. Ez a mai éjszaka nem gyerekjáték, ez nem alkalmas éjszaka arra, hogy egész hajórakomány részeg embert szállitsunCk. Ne- ' künk még hajnal előtt biztos helyre kell jutunk, ha elpusz.ulni nem akarunk. — Erre csak egy mód van! — A leánynak egész közelről kellett kiabálni, hogy McNab a szél szörnyű zúgásán keresztül is meghalja a hangját — Mondjá csak: hány üveggel vittek le az ebédlőbe? — Úgy tudom, hogy Ned csak két nagy üveget hozott és az egyiket Knutsen elvitte. Ahogy láttam* j mfárnem volt sok benne s valószínűleg azóta már a másiknak is a ffnekére néztek. — Akkor rendben vagyunk — egyenesedett ki a lány. — Mondja csak, Mc Nab, ugy-e, szabad elkövetni akármilyen őrültséget, ha az ember mebment vele valakit? uHa például látom, hogy valaki fejjel megy a veszélybe és akkor nagy kockázatot vállalok, az ugye, nem. lehet rossz cselekedet, még ha az ő akarata ellen cselekszem is? McNab most ugyanolyan komolyan nézett a mellette álló leánvrMa, ahogyan pár perccel előbb arra az erős emberre nézett, akivel a kormánykerék mellett vitatkozott. — Mit szándékszik tenni? — Ha több ember életéMröl van szó, nem szabad figyelembe venni egy embernek a szeszélyét! — A tenger társadalmának legelső szabálya az hogy az első és legfontosabb dolog az emberi élet — válaszolta mcNab. — És valamennyi szabály, amely a tengeren uralkodik, azért helyes, mert a gyakorlati életen alapszik. Csak egyet nem tartok helyesnek, hogy a kapitnány kezéből.... Nos. mit szándékozik tenni? —• Nem nehéz kitalálni. Mnelőtt elindultunk, meggértem Ned apjának, hogy vigyázok a fiára. Az öreg Cornet nagyon komolyan kért arre. Ned pedig most sokkal jobban rászorul, hogy törődjenek vele, mint valaha. Nem szeretném, ha az öreg, Cornet ?zemijehányást tehetne nekemó Mutassa meg* kérem, hogyan lehet lejutni a raktárba? •>■ -- ; -n. Ír McNab jókedvűen fekacagott és nyers kedélyességgel, de meleg pajtáskodással veregette meg a plány hátát. ;J- i' \K i. '<• (. .p ,H|]((prrr > j Én is mgyek, mert eegyedülnnem; tudná:- emelgetni azokat a nehéz üvegeket--. /.Mr ~ roru-vf.vh* A vihar vad jajgatással süvített végig a födélzeten. Bess most látta csak először,] njnilyen az • igazi itepgeri vihar. A sélroham ereje ide-oda lódította, s a darával vegyes hó úgy csapkodott az arcába« minC- a fiporp tüszurás. A karfába és kötélbe kapaszkodva csak küz^ ködve közeledtek a raktár felé. A sötétség és a sűrűn hulló hó eltakarta az egész jelepetet, senki sem látta, a int egymásután felcipelték a nehéz alkoholos üvegekkel telt ládákat és beledobták a tengerbe. A vihar állandó tombolása teljesen elnyomta az a kis zajt, amit óvatos munkkájukkal akoztak. Végül két üveg maradt még a megkezdett láda alján. — Vigye el az egyiket és dugja el a szobájában — tanácsolta McNab — én Majd a másikat teszem el. Lehet, hogy még jön alkalom és nagyon jó hasznát veszszük, amikor csakugyan melegíteni kell valakit, aki fázik. ? — Vigye csak el maga mind a kettőt — tiltakozott Bess — nem hinném, hogy meg tudnám tagadni, ha valaki nagyon kérné. ............ ~ — Ettől én nem félek, 'sőt fogadni mernék magára — nevetett McNab. — Most már felejtsük el el, ami itt történt. Amilyen nehezen jöttek ide, ugyanúgy másztak vissza, végig a fedélzeten, McNab a gépei mellé Bess pedig a szobájába. Meggyujtóttá a lámpát s pár pillanatig gondolkozva nézett a kis tükörbe, ami a mosdója fölött függött. Sehogy sem tudott szabadulni attól a nyomasztó érzéstől, amik az éjszaka történtek s az éppen most végrehajtott vakmerő cselekedet kelttettek benne benne. Nagy kék szemei kerekre tágultak, az arca sápadt volt s az o gyermekes kfejezés, amit Ned annak idején annyira mecsodált most jellegzeteseben látszott, mint valaha. Leült és várta a fejleményeket. Nem sokáig kellett várnia. Úgy látszik, hogy imént éppen csak megelőzték Nedet a raktárban. Azok az üvegek, amiket Ned már előbb fölvitt, bizonyára kirültek s a társaság friss italra szomjazott. Ned nehezen botorkált végig a fedélzeten a sötétségben. Vakon tapogatott, hogy merre is vannak a ládási?.... A whisky-rakomány azonban eltűnt, még a ládák sem maradtak meg. Első pillanatban az hitte, hogy talán a hajó ingadozása következtében csuzott már helyre az egesz. Pár percib türelmetlen sietséggel tapogatott köröskörül a raktárban. A következő pillanatban már hirtelen dühhel, akár 1 gyermek, szaladt a kapitányhoz, nem törődve a fedél ( zeten végigsöprő viharral. 1-— Kapitány kérem, nem tudja hova tűntek el 1 whiskys üvegek, nem találom a raktárban! í Az iránytűt megvilágító lámpa fénye sápadtan v< ( födött rá a kormányfőikében a dühöt és kétségbeesés i sugárzó arcra. Ned ajkai nem mosolyogtak a megszc s kott ártatlan, gyermekes mosolygással. Knutsen kapj tány egykedvűen nézett rá, mintha nem is érdekelné i dolog, újra a kerék fölé görnyedt. Az egész, amiből al f ra lehe ett következtettni, hogy mégis tudomást vet £ Ned jeleiétéről, csak annyi volt, hogy szőrös barna hü velykujjavai hátrafelé bökött, abba az irányba, ahö az ő whiskys üvegje állt. Az üvegben tán még két-há rom pohárra való ital volt és látszott hogy a gozdájí , féltő gonddal tette olyan helyre, ahol nem érheti haj) — De kapitány!.... Nem ezt keresem, hanem as modnom, hogy az én whiskys üvegeim mind eltűntek! j Knutsen mintha még mindig nem értené a helyz« tét, kutató szemeit arra a sárgásán lebegő fénysávr , szegezte, melyet a hajó orrán lévő lámpa hasított be: , a sötétségbe. Fehértarajos hullámok taszigálták égj . mást dühöngő türelmetlenséggel, s feher hóíömegekt . kavart elő a szél a sötétségből, megvillantotta egy szei 1 pillantásra a sárga fénysugárban s ismét bele kergeti | { a sötét semmiségbe. — Hallottam, amit mondott — válaszolt Knutse ; j csöndesen — éppen csak gondolkoztam raj,a.... de sej, telmem sincs, hogy kitehette ezt a disznóságot.... és, K | még nála van, hát visszaadatom vele. Piszkos tréi I , volt, mondhatom. , Elhallkatott és Ned egy pillanatra 'se kételkedő benne, hogy a kapitány tényleg semmit se tud az - ä gé-zről, de azt is látta, hogy nem is törődik vele. So- i kai inkább érdekelte az ő üvegjében még megmarat ( pár korty, mint Nednek egész elveszett whiskv-rakom- ( mánya. — Halvány sejtelmem sincs, hogy mi történhető azokkal a ládákkal — folytatta Kuntsen a magyarál- j tott — de reggel minden esetre utána járok a dolognk j és segítem megkeresni. Minden esetre nagyon sajnálqi, j hogy ez a dolog az én hajóman történt. — Az ördög vigye a maga hajóját! — kiabált Nd. ! — Megyek és megkeresem még ma éjszaka! Már indult is, de az ajtóban hirtelen megállt, áratlan gyanú fogta meg. Már rohant is Bess szobja j felé. Keményen, türelmetlenül kopogtatott az aj>n. Be9,s nyomban szélesre tárta az ajtót. Ned hosszú jiá- ; sodpercig, mélyen belenézett a leánynak könyörgő, |k, szemébe,,.i( ki ■• ■ ! . r;v.pTrj Ugy-e,, maga tette? r*-"áérdezte. A lgány bólintpt-^ és gkadozvau felelt: — Igen én tettem.... hiogy megmentsem önt.... nftiágátÓl"Nejrí‘ is szólok árból, hogy talán1 áZ egész haót i irilh’dfehbstol meg akartam menteni. ! 1 '^'fiu :ái‘tV’fcíilásaít'1(lüh ’ ttírzitóWá! el. forrott: báné- j a méreg,'1 szeretett VÓlhk‘ si^niv'mitit a gyermek, pár, jiill!álffá'fí'g"á haragot, 'cfé 1 n'em"kikerül megakadályonia, < HóJ^''á‘1 ni&Vdl'ent elöntő düh ki ne törjön belőle.- •.!i cat |u* «» f oi -y ],Te rosszindulatú kjs álszent! Bár sose láthlak többé! rT:hörögte fogcsikorgatva. . a A,.düh kitörése kissé levezette vak haragját s nomban készre vette a fájdalmat, ami megránditotta a lány arcvonásait. Nyilvánvaló volt, hogy ennél érzékeiyeb- | ben még azzal se sértette volna meg, ha megüti. Az i első nagy felindulás csillapultával máris valami neg- | bánásfélét kezdett érezni. Talán nem is volt h<yes, hogy ilyen gorombán beszélt. Bizonyos ugyan, a ’his- , kyt már nem lehet kihalászni a tengerből, de az is izonos, hogy ezt a bolond tettet a leány csak az ő érekében cselekedte. Ned szótlanul megfordult, jól bevgta az ajtót, visszament az ebédlőbe. Bessnek soha életében nem volt még ilyen keerves pillanata. Egész tudatával érezte, hogy helyesen selekedett és a fizetség mégis leszidás volt — éppen attól az embertől, akinek az érdekében tett minden! Egyszerre összeomlottak mind a ragyogó álomkastétok szertefoszlottak, mint a csillogó, ezerszin üszappanu- ; borék. Ez volt hát a felelet az ő szivének megnyilakozására, lelkének sóvárgására: — a kifejezett ki\án-Mtrt a legutóbbi napokban, amióta ebbe a külöiös, Aavas szürke birodalomba beléptek, olyan álmai roltak, amilyenekkel szive legrejtettebb ábrándozásában ■ em mert elképzelni azelőtt. Ebben a világban minien megtörténhetik — gondolta sokszor.— Olyan csods, boldog világ ez, ahol az emberek rátalálnak önmagulra, ahol a dolgok kiegyensúlyozódnak és eltűnnek a hanis ! képzetek. Maga sem tudta, hogyan, de valami uton-nódon csodát várt.... yS éppen ezek az álmok szertefoszbttak és most Bess megtörve jött rá: mennyire esztelenül képzelte, hogy a vilának ebben az elhagyott, zo’d, | fagyos sarkában találja meg azt a boldogságot, írni szülővárosában elkerülte! Az álmok tovaszálltak, de itt maradt a keserű valóság, amely úgy összezúzza minden reményé, mint ahogy a legördülő szikla agycn-' nyomja a fészekből kihullott kis madarat, mielőtt még | repülni megtanult. McNab ezalatt lenn, a gépházban már el is felejtette az egész whisky-históriát, sőt sokkal fontosabb dolgokat is elfelejtett volna ebben a pillanatban, mert gondolatát tökéletesen lefoglalta k!ét riasztó kíméletlen valóság: az egyik, hogy a vihar még mindig nem szűnő erővel dühöng odakünn, a másik pedig, hogy részeg kapitány vezeti a hajót, nyaktörő gyorsasággal, a térkép szerint ismeretlen vizeken. Nemcsak abban rejlett a veszély, hogy Knutsen kapitán nem tartotta érdemesnek nek megfogadni McNab tanácsát, hogy legalább éjszakára keressenek menedéket valamelyik szigetnek védett öblében, hanem teljesen figyelmen kívül hagyta a tengereken szokásos biztonsági intézekedéseket is és teljesen rábízta magát azokra a szelekre és hullámokra amelyeken még eddig sohasem hajózott és ezen a viharos, vigasztalanul sötét éjszakán csak egyetlenegy gyöngefényü lámpával rendelkezett. McNab aggodalomtól űzve, még egyszer felmászott a fedélzetre és benézett a kormanyosfülkebe. emlékezni, akik túlélték. A fel-felvillanó képen, kusza sza összeviszaságát meg későbbi nyugodt napjaikban se tudták soha teljesen kibogozni. A hajó orrán a lámpa még változatlanul hasított bele sugarával a havas éjszakába, a csípős hideg szél még mindig változatlan erővel söpörte a iödéizetett és vadul rohant bele a sötétségbe — a hajó pedig süllyedt lefelé, mintha ólom voma a rakománya. A hajó négy utasa majdnem ugyenegy pillanatban jelent meg a födélzeten, hogy a mentőcsónakrt bízza, hajszálon függő éle ét. Nem volt közöttük kettő sem, akire egyformán hatottak volna a kiállott szenvedések,’ a fékevesztett elemek szörnyűsége, az egyre magasabbra és magasabbra zuduló hullámok riasztó látványa s uindazok a borzalmak, amelyekről ezelőtt sejtelmük e volt. A három nők őzül egyedül Bess jött ki úgy a zobájából, hogy magával hozta, amire gondolta, hogy majd szüksége lesz. Megviselt, sápadt arca még a szokottnál is különösebben gyerekes volt a lámpavilágnál. Hardenworth asszom szinte félájultan támolygott, a halálfélelem teljesen elnémította. Lenora majdnem öntudatlan volt a félelemtől, szólni nem tudott, csak elcsuklc, zokogó hangokat tépdeseít ajkáról a szél. Ned viszont éppen ezekben a dettenetes pillananatokban érezte, mennyire szüksége van minden férfi£.• energiájára. Lehet, hogy ez csupán öszlönszerü érzés volt, de minden esetre a legszebb és leghelyesebb érzézése volt, A halálveszély közeli fenyegetés megerősicet e és ellenállóvá tette az idegeit. Bess igy pillantotta meg ő a lámpavilágnál, de ez már nem az az ember volt, aki pár érával előbb még dühösen szidalmazta odalent, a kabinajtóban. Mindent elfelejtett Bess ebben a pillanatban, csak egyet nem. Lehet, hogy Ned kívánsága most valóra válik és soha többé nem fogja látni őt! . — Jöjjön és segítsen! — kiáltott Nedre a kapitány, — mihelyt meglát'a. — Ti többiek pedig ereszszétek le i nagyobbik csónakot! — adta ki a parancsot McNab felé. — Négy ember megy mindegyik csónakba — vezényelt ellentmondást nem tűrő hangon. A kisebbikje ül ön, Cornet ur, velem, ide jön még miss Hardenworth és a másik leány is. A nagyobbik csónakba ül Hardenworthné asszony, McNab, Forest ég. Julius. Bess ekkora már megszabadult ábrándképeitől. Ez az idő nem volt alkalmas arra, hogy önmagával foglalkozzék. Az egyetlen, amit tehet, az, hogy igyekezzék kikerülni a bajból élve vagy halva. A hullámok fehér taraja már-már eléri, lerántja a mélyba — de még mindig.nem magát félti: csupán azt látja, hogy Ned éle'e hajszálon függ-a mindent ejnye lő mélység fölött." De azért nem feitej tette el azt ki' utolsó • jelenetet sem, a mely lejátszódottiközöttük hogy Ned nem alakja őt többé' látni. Mrré góhcfólva, 'grfrite’ öntudatlanul" kiáltott1 at a szél'isivitásán keresztül Káütsén kapitányiak: ÄSä/ csónakjába , L^qr^, .í^^.t,. JjOgy együtt lehessen a leányával, én meg majd a másikba megyek. losszu másodpercig figyelte a kerék fölé görnyedő i mber nekivörösödött arcát.. Jól tudta, hogy ha be is ; ajigálták a tengerbe a whisky üvegeket, ezzel még ; em volt elintézve a veszély kérdése, ami Knutsen rézéről fenyegetett. Szemmel láthatólag nem múlt még 1 benne az elfogyasztott rengeteg ital hatása. Még lindig makacsnak, vakmerőnek és ingerlékenynek lát- , zot . — Van-e itt egyáltalán értelme a jószándéknak?.. — Na mi baj ? — mordult fel Knut en.-— Úgy látszik, elfelejtetted egész tengerész-tudolányodat — válaszolt McNab. — Nincs rá semmi szűkég, hogy ennyire rohanjunk, reggelre úgy is elérünk a Cár-szigethez. Ahogy mo t vezted a hajót, kockázia:,rí mindnyájuk életét: — 'le vagy talán ennek a hajónak a kapitánya? — olt a dühös válasz. — Nem, de.... — Akkor hát kotródj innen! Nagyon jól tudom, ogy mit csinálok. Olyan biztonságban vagy, mint.... A kapitány nem végezhette be a szavait és McNab ohasem tudta meg, miien biztonságot ígért neki Knuten, mert kétségbeesett figyelmeztető kiáltása benne ekesztette a szót. De maga a kapitány is tudta már, nielőt McNab kiáltását meghallotta, hogy mi van élőtök. Bár a whisky hatása alatt nem látott tisztán és a ondolatai is csak nehezen, lasisan mozogtak, mégis szrevette a közvetlen előttük fölcsapó különös, a hulámok tetején fehéren tajtékző gerincet. Ez a nagyon r álmatlannak látsz, fehér .hullámtaraj, amely kereszezte irányukat végzetes veszedmet rejtett magában, anelyet nyomban elárult még a vihar üvöltésén kérészül is hallható tompa morajlás.... Ebben a pillanatban fnutsen erős, izmos karjai már reflexmozdulattal, jörcsösen kapaszkodtak a kománykerék küllőibe, a géplázban pedig Forest igyekezett lázasan, hogy nyomban leget tehessen a kormány fülkéből leadott gongjelzéeknek. A hajó nagyot ugrott a vizen remebett mintha élíe, az orráról előre sugárzó fénysugár nagy körivet rt le a hófüggöny fehérségén. Lehet, hogy Knutsen ka)iiány is kiáltott valamit, de az értelem nélküli hangot lyoniban a semmiségbe röpítette a szél. Másodpercekig minden mozdulat nélkül meredten ült a helyén. Nagy cezei görcsösen kapcsolódtak rá a kerékre, izmai megfeszültén kidudorodtak, olyan volt az egész ember, nintha irtózatos, fagyasztó hideg egy pillanat alatt iermesz ette volna meg. Odalenn a gépházban Forest értelmetlenül, kifejezéstelen arccal gubbasztott a gépei mellett. Nem volt rá mód, hogy akármelyikük is segi. hessen. Az emberi erő nem tehet semmit a vihar és a hullámok erejével szemben. Minden erőlködés épp oyan haszontalan volt, akársak Knutsen, kioltása. A kis hajót már könyörtelenül átölelte, egy renegteg nagy hullom és eljenállhatatlgnur sodorta az előttük húzódó tajtékző fehér vonaj felé. A kqvejjjcezq pillanatban, mintha szár^rakat, kapptt volna a h^jjö, úgy lebegett a magasban, majd éle® roppanás hallatszott, fázni fá érzésfel, mintha kiestelj; yolna a vitáiból. Külöíjös, r°posp, reccsenő hangok hallatszottak, pép pem ojy rigsptó fj°}elmstességgel, minj;,, a iszél üvöltése. Knutsen kjtpi ány most már teíjgsen kijózanodva otthagyta helye|, még néhány rendelkezést küldött le Foresnek a gépházba — s még egy perc sem telt ,,el, már mind a ketten oldozni kezdték, a fedélzeten lévő két kis mentőcsónak kötelékeit. X. FEJEZET. Knut en már teljes öntudatánál volt és teljes biztonsággal osztogatta rendelkezéseit a íödélzeten. Keze biztos volt, mint az acél. Az a pár percemig az imént elvesztene önuralmát, bajba sodorta a hajót, de most már tökéletesen tudta, hogyan kell viselkednie ebben a nehéz helyzetben. Attól a pillanattól kezdve, hogy a “Charon’ ráfutott a sziklára, ismét Knutsen kapitány volt a hatalom a szélsöpörte fedélzeten. A bizonytalan dámpafénynól, amelyet ide-oda lobogtatott a szél a köröskörül magasra csapkodó,, fehéren tajtékző hullámok között, az egész jelenet nem hasonlított a valósághoz. Mintha különös álom lett volna elejétől fogva. Sohasem tudtak rá tökéletes tisztán vissza■ . (, ■ ii, i ( ' f TETŐ — CSATORNA1 és KÉMÉNY JAVÍTÁS \ ART'S RESIDENTIAL ROOFING \ UJ TELEFONUNK: 247-7722 j ) ART SEGEDY. tulaj, házi lel. KIngswood 3-4403 ‘ MINDEN MUNKÁÉRT SZAVATOLUNK. \ í MINDENKI JEGYEZZE MEG Sa kisebb vagy nagyobb baja «an a Televisionnal bármely gyártmány la. teljes garancia mellett megjavítjuk Steve G. Szabó B. F. G. — TV Iskolázott és vizsgázott, zakképzell television javító« 2656 EAST 126th ST. SW 1-4544 RA 1-0567 HA BÚTORT, vagy villany készüléket óhajt vásárolni, ne kerülje el LOUIS FURNITURE COMPANY ÜZLETEIT, mert minden vásárlással PÉNZT TAKARÍT MEG Főüzlet: 12914 Union Ave Másik két üzlet *0508 Union 15975 Broadway Szobonya Lászijóné és fiai: Béla és Johnny 1 Year $22 6 Months $11 3 Months $5.50 Clip this advertisement and return it with your check or money order to: Tho Christian Science Monitor One Norway Street Boston 15. Moss. PB-16 Régen esedékes LELKI ^ FORRADALOMHOZ értünk, amelyet az utolsó félszázad találmányai elkerülhetetlenné tettek. Nincs előle kitérés. Hatása és jelei mutatkoznak a gazdasági életben, a politikában, az irodalomban, művészetben, —, nem. zetközi kapcsolatainkban. Ennek a lelki forradalomnak bámultos megértője és elősegitője volt: JÁNOS PÁPA, aki megtette a kezdeményezést a egyházak egységesítésére, az országok ellentételnek erőszakmentes, fegyvemélküli megoldására, az általános emberi megértés és béke megteremtésére A megindult lelkiforradalomnak célkitűzése: kiküszöbölni minden erőszakot és az emberi értelemre támaszkodva megértést, szeretetet és igazságérzetet terjeszteni az emberek és népek között Ennek a lelki forradalomnak napról-napra, hétről-hétre jelentős megnyilatkozásai Vannak, amelyeket számon tartunk és igyekszünk közölni, hogy a haladó magyarok belekapcsolódhassanak az átalakulás folyamatába és munkájába. Azt szeretnök, ha jóval többen vennének tudomást a folyamatban levő lelki forradalomról —, ezért KEDVEZMÉNYES ELŐFIZETÉST ajánlunk UJ ELŐFIZETŐKNEK. Arra kérjük rendes előfizetőinket, hogy szerezzenek kedvezményes áron UJ ELŐFIZETŐKET. Aki segíteni akarja AZ ÚJSÁGOT terjedésében, - fizessen elő testvéreinek, barátainok és jó magyar szomszédainak - 50 cent AZ ÚJSÁG HÁROM HŐNAPRA UJ ELŐFIZETŐKNEK 50CENT uj előfizetőknek AZ ÚJSÁG 3 hónapre
