Az Ujság, 1963 (43. évfolyam, 1-40. szám)

1963-05-23 / 20. szám

MAT 23, 19€3. AZ DJSAG 3 OLDAL A RAGADOZÓ LILIOM VÉRSZOMJAS RÓZSÁK, ÚTONÁLLÓ CSILLAGOK ÉS EGYÉ/! FANTASZTIKUS SZÖRNYETEGEK A TENGEREK MÉLYÉN j Másik évben Miklós hus- I véti szabadságot kapott. Csinos huszár mentéjében, jzsinorös nadrágjában ugyan |esak feszitett a kis pedrett bajuszu, erőteljes, izmos, jótartásu huszár káplár, a­­í mikor Erzsikével végigsétált a falun. Hosszú bojtos markolatu kardját hóna alatt fogta. Tükörfényes csizmája sar­­kantyját tánc közben a ze­nére olyan szépen pengette, hogy minden lánynak meg­dobbant a szive a csinos huszárért, De Jenőkének az olda­tál fúrta, hogy Erzsi vőle­génye szabadságra hazajött. A pokolba kívánta Miklóst, mert Erzsi a Miklós vissza­térése után még vadabbul titakozott mindig az ő sze­relmi csábítása ellen. Miklós ész e is vette tánc közben, ogy Jenőke urfi i­­g-en sanda szemeket me­reszt rá- Meg is kérdezte Erzsit rögtön, hogy mi ü­­tött a Jenőkébe. Erzsi szemlesütve elpanaszolta neki, ami olyan régen nyomta a lelkét. Mint a patak, úgy megeredt a nyel­ve a sok panasztól. — Mióta te elmentél ka­tonának — kezdte Erzsi,— nem hagy nekem békét ez a Jenő. Ha magamban mara­dok ay. uraság konyhájában, utánnam oson és folyton szerelmet vall nekem. Di­cséri a szememet, meg a lábamat, igér nekem füvét- j fát, selyem fejkendőt meg , más ringy-rongyokat, csak szeressem őt.Már egy pár­szor mondtam Julis néni­nek, az öreg szakácsnőnek, hogy ne is huzza ki a lábát a konyhából, mert ez a tej- 1 feles szájú siheder annyi sokat zaklat, hogy az ebéd­utáni edényt se tudom néha tőle elmosogatni. — Julis néni mondja is nekem, gyakran, hogy csak ne hagyd magad, kapard ki a szemét is, ha erőszo­­koskodik veled- Én veleem is éppen igy tett az apja i­­lven kamasz korában. Azt ígérte nekem, hogy ha az övé leszek, akkor rámirat 3 köblös földet meg nagyobb kommenciót mér ki nekem minden ősszel. De nem tar­totta be a szavát. Nemsoká­ra faképnél hagyott és más szerető után nézett és a há rom köblös földet se íratta rám soha. Szégyenemben a bábának panaszoltam ki magam. Nem jó az urak­kal egy tálból cseresznyéz­­ni, hidd el nekem, lányom. — Itt a konyhán azért megtűrt az uraság tovább is, mert jól tudok főzni a szája. ize., szerint.. Te csak vigyázz magadra, lányom, jobban mint én- Nehogy csókot lopjon tőled ez a áektikás kajla Jenő, mert az első csók után szokott következni a többi. — Julis néni vigyáz is rám, úgy mint a két szemé­re, — fejezte be panaszát Erzsi. Miklósnak a vér az arcá­ba szökött, ahogy menyasz­­szonya panaszát végi hall­gatta. Hosszú nehéz huszár­kardjának megszorította a markolatát és Erzsinek a szemébe nézett. — Látod ezt a kardot, — mondta indulatosan. Ma es­te ennek a kardnak a lapjával ugv el fogom ver­ni azt a taknyost, mint a kétfenekti dobot.. — Jaj, csak azt ne tedd •— rimánkodctt Erzsi — hiszen akkor az uraság té­ged is meg engemet is baj­ba kerit, téged tőlem igen messzire elvezényelhet, hogy ne találkozzunk. Tu­dod, hogy milyen nagy ha­talma van az uraságnak. De Miklósnak nem sokat használt a szép szó. Jenőke urfi úgyis régen a hegyibe volt neki. (Sejtette ő, hogy menyasszonyát is gyalá­zatba akarja vinni, akár­csak Julis nénit vitte az apja. Magára hagyta Erzsit. Ki ment a söntésbe és lehör­­pintet egymás után öt ku­pica pálinkát. Még szoro­sabban megszorította karja markolatát. Visszament a táncterembe és odaszólt Erzsinek: —Közeleg az éjfél, mikor a lányok következnek tán­cost felkérni- Te, mintha semmi sem történt volna kérd fel táncolni Jenőkét. Tánc közben egy kicsit ka­cérod j ál vele. Engedd ma­gadat kikisérni a söntésbe. Én majd észrevétlenül kö­vetni foglak benneteket. Légy ügyes, és mihelyt hoz­­zádnyult kiálts nekem. A többit bizd rám. Erzsi egy kicsit sápadtan, d,e küzdve aggodalma el­len, felkérte Jenőkét tán­colni. Vőlegényének határo­zott szavai ott csengtek a fülében- Mindent úgy csi­nált, ahogy Miklós magya­rázta neki. Egy kicsit ka­cérkodott Jenőkével tánc­­közben és hagyta magát a söntésbe kisérni. Az urfi ott egy óvatlan pillanatban mo­hához rántotta, kezeit hátra törve eszeveszetten kezdte csókolni a száját, a szemét, a nyakát, meg ahol érte. Erzsi a hirtelen támadási alig tudott .szóhoz jutpí. összeszedte minden erejét és a vézna Jenőkét mint egy kullancsot lerázta ma­cáról. Ahogy csak a torkán kifért egy nagyot sikoltott. — Miklós! Miklós!.... Segítség! .... az urfi!.... az urfi !.... Tovább nem is kellett ne­ki kiáltani, mert Miklós vil­lámgyorsan ott termett a (öntésben. Mint egy vadkan <el a nősténye védelmére- Miklós is úgy rohant meny­­isszonyát megvédeni. Hang­­a mint a viilm hasított be­le az éjszakába, ahogy az isszekuszált hajú urfit meg átta. — Tyü, a megveszekedett fűzfán fütyörgő rézangva­­át a keserves apádnak, te ;aknyos kölyök, hát az in menyasszonyomat hozod de gyalázatba, mi! De nőst aztán megkeseriilöd, a niért ezzel a lánnyal erő­­;zakoskodtál! Hüvelyéből mint a villám, így repült ki a kardja. A ízeppent Jenő urfit aztán így elrakta a kardja lap­iával, hogy néhányat nyög­je összerogyott, mint egy jres zsák. A földön még néhányat jelerugott sarkantyus csiz­májával. A hegyes sarkan­yu fel is seebezte az urfi ! homlokát. A nagy lármára a táncteremből berohantak a többi tanyai fiuk is. A lányok kiviil maradva si­koltoztak, ahogy a felbő­szült Miklóst meglátták hosszú kardját^ cséphadaró módjára forgatni bent a söntésben. A szeplős alvégi Varga Tercsi el is ájult, a hogy a földön fetrenő Je­nőkét meglátta. Miglőst nagy nehezein le esiIlapították legény bará­tai. Mindnyájan élénken helyeselték, hogy olyan hu­száros móresre tanította a jpalyhesállu jlenőkét. Kán­tor Jóska juhász-bojtár nem is állhatta meg. hogy a földön nyöszörgő urfiba [bele ne rúgjon. Selypítve hadarta: — Nesze, te laköncátlan lösz kölök, Elzsile vászott a fogad, mosstan alaposan megkaptad a magadét!.... Jenőkét aztán felszedték és becsavarták a söntés nagy kerek asztaláról le­vett térítőbe és a legények hazavitték. A kastélyban csak az öreg Julis néni, a szakácsnő, aludt. A Jenöke szülei vendégségben voltak a szomszéd uraságnál. Julis nénit álmából verték fel- Amikor meglátta az asztalterítőbe csavart, meg tépázott Jenőkét, ijedtében majdnem elsikitotta magát. De mikor a legények meg­mondták neki, hogy mi történt, Julis néni kárör­­vendően összehunyoritotta apró szemeit és csak annyit mondott a legényekre ka­csintva. MEGJÁRTA, AZT HITTE i KOLLERTALNI AKAR I \ Idegen ember jelentkezik az irodában­— Jónapot. — Jónapot. ....— Van nálam egy pár számla. Már régóta esedé­kesek. — Sajnálom, — mondja a tulajdonos; — éppen most ment el a pénztárosom. — Úgy? Nem baj. Ha legközelebb erre jövök, majd kifizetem őket. NEHÉZ ESET — Hisz az ön paciense, kedves kolléga, tökéletesen meggyógyult. Miért hivott hát consiliumra? — Azért tanár ur, mert nem tudom, hogy kapom meg a pénzemet tőle. LEGALÁBB A PÉNZTÁRT ELÉRTÉK. — Mi az, már elment a vonat? Borzasztó, hiába rohantunk ugy! —No, legalább a pénztárt még nyitva találták! HÁZASSÁG ! Asszony: — Kezdek rá­jönni, ohgy a hozományom­­!ért vettél el! — De csak belátod, hogy nem potyára kaptam azt a pénzt.... FÉRJ ÉS FELESÉG — Bár öngyilkos lettem volna, mielőtt téged elvette­lek! — Bár! Akkor én is szí­vesebben mentem volna hozzád! — TÁRCA — Üszlök István Ne Legyen Több Háború eimii köny­véből. Vándor Miklós kétszáz a­­keres farmer öreg amerikás honfitársammal és felesé­gével egy pikniken talál­koztam. Kiderült, hogy közeli föl­­dik vagyunk. Ők a szom­­jszéd faluból vándoroltak ki 1 Amerikába az első világhá­ború előtt. | Régi emlékeim között ku­tatva, eszembe j ütött a | Vándor Miklós és felesége ! Puskás Erzsi kivándorlása, amiről sokáig beszéltek a j faluban annakidején. Miklós egy táncmulatsá­gon uy elverte a menvasz­­\ gon úgy elverte a menvasz­­fiát, hogy ;asZtalteritőbe csavarva kellett hazavinni | I és az urasák ezért megfe­nyegette Miklóst, hogy ha a szeme elé kerül, a vadász­puskájával lyukasztja ki a bőrét. Jobbnak látta Miklós, a­­zonnal eltűnni a faluból- Menyasszonyával együtt ki vándorolt Amerikába, ahol nem kellett többé féltenie Erzsikéjét a kancsi szemű Jenőke urfitól. Az ujhazában házasságot kötöttek. Ma jómódú bol­dog emberek, de ezt a régi történetet, amit most ró­luk irok, nem felejtették el ma sem. Mint rossz em­lék, igen keserű emlék, ma is ott ég a szivükben. Vándot Miklós, meg Pus­kás Erzsi együtt nőttek fel az urasági tanyán. Miklós­ból parádés kocsis lett, Er­zsi cseléd volt az uraság konyháján. Már pöttömnyi gyerek korukban eljegyezték .'egy­mást. A faluban jóelőre, minden öregasszony egy­másnak szánta őket- Teltek­­multak az évek, Miklósból katona lett, Erzsiből meg szemrevaló csinos fruska. Sajnálta is Miklós Erzsit magára hagyni, amikor ne­ki katonai szolgálatra be kellett vonulnia. Tudta, hogv Erzsi kitárt mellette, amié a katonai időt leszól­jál ja. de azért az is ott mo­toszkált a fejében, hogv az uraság fia, a Jenő urfi is kamaszkorba lépett és az ő kökényszemíi Erzsije körül igen sokat forgolódott. Hiszen ott volt a karcsú, csinos cselédlány minden­nap előtte az uraság kasté- Ivában. Éppen ez okozott gondot Miklósnak, hogy i­­f*en közelről setenkedett az ő szive választottja körül a kailafülü, kancsiszemii Je­nőke, az uraság fia. Vándor Miklós az első év­ben semmi rosszat nem hal­lott Erzsi felől. Amikor csak alkalma volt, haza­ment szabadságra, mátká­ját meglátogatni. Olyankor beszámoltak neki öreg szü­lei meg a rokonság úgy az alvégi. mint a felvégi plety­kákról- Erzsi az első.évben még birta ellenállással. nap mint nap szemteleneb V faiuló Jenőke ostromát. Hudák Testvérek Rádió Órája •finden VASÁRNAP, * l#f Jobb Időben, 12-től 1 éráig WJMO — 1490 állomásos Hirdetések és üdvözletek (1 gyében hívja. Uj telefonjaink: 292-7529 és 292 - 6899 fernes L. Hudák .Igazgató Hudák Ernő bemondó és . Stevo Hudák. pénztárnok j kígyó és szakadatlan te kergetődző mozgásával, csat | kodásával tereli, sodorja i ’liliom’ örökké éhes szájí felé a vizben úszkáló apr< lényeket. De jámbor jószágok ől még a tengeri rózsák mel lett!! Ezek a gyönyörű, pi rös szinii csodalények sok ! szór egész tengeralatti ró zsaligeteket alkotnak a se gélyebb fenéken és valóság gal elbűvölik a pazar lát ványukkal a kutatót. Ámde amilyen szépek o Iván vérszomjasok! Szájul körül csak úgy tekergőzi! a rengeteg kig.vókar ezekkel egv-kettőre elkapják és kö­rülfonják a közelükbe téve­dő apró halat: testükben a csalánéhoz hasonló mérgei I termelnek, amivel megbénít i.ják., esetleg ki is végzik a 'elfogott zsákmányt s aztán ja sok kigvókar mohón ráte­­kergődzik a kimúlt halacska Ira és lassan, de ellenállha­tatlanul gyömöszöli az ói­dat száiába. Fele a haliak , még kilátszik a szép szór­­jnvetegből, de másik fele már emésztődik benne és I csakhamar nyoma sincsen a tpnger vidám, fürge lakó­jának. Elfogta; megölte; fölfalta egy — rózsa. ! De se szeri; se száma még | sok másfajta tengeri rém­­| állatnak; a különféle poli­poknak; meelyek karjai ret­tenetes erővel tapadnak a megragadott zsákmányra s elevenen egész húscafatokat szaggatnak ki belőle a harc hevében, a szörnyű fogaza­ta ragadozó halaknak; gyik fajtájukat; ijesztő ‘külseje miatt ördöghalnak nevezik; egv másfajta hal törzse o- Ivan; mint valami vékony fonál, de végén roppant száj tátong. Ha ebbe a száj­ba zsákmány kerül, a vé­kony fonál elkezd nyúlni, dagadni, mint szárazföldön az óriáskigyó, mikor kecs­két,, vagy sertést nvelt el egy darabban: végül már rémületesre tágul a hal­rém teste, mintha merő gu­miból volna és sokszorta nagvobb zsákmányt tud be­kebelezni, mint ő maga. Valószinütlen fantomok s re.tt/egtető rémek népesítik be a tengerek mél vét és a legmélyebb állatlakta régi­ókban, 40000—6000 méter mélységben, ahol már örö­kös éjjel van. már világító­­szervekkel felszerelve viv­­,ják egymással az ott élő lé­nyek a létért való küzdel­met. Fehér és színes fénypon­tok vilióznak a halak és és más állatok testén néha mikor egy-egy a sötétben világitó-hal suhan el a ku­tató buvárgömbnek üveg­ablaka előtt, oldalán a fénypontok egész sorával, azt hinné az ember, hogy egv kivilágított buvárhajó úszik előtte, rejtelmes ten­geralatti naszád, melynek világos ablaksorai mögött ismeret'en lénvek utaznak ismeretlen tájak felé. Az ember pedig elszán­tan behatol ezekbe a csodá­latos éj fekete birodalmak­ba és kíméletlenül, durva kézzel felhozza lakóit a nap fénvre. FANCHALY VIRÁGÜZLETE T7T4 Lorain Ave. Tel. ME 1-1882 Vágott és cserepes virágok TEMETÉSEKRE k#gr#l#tt#l­­esen, LAKOD ALI. \KRA to­­léeeeem vég#ixftk el & mdtÜM Távirati virigkttMé# i világ bármely ráesők# — telje# Jóé­— Eb, aki bánja, addig jár a korsó a kútra, amig eltörik. HUMOR JOGOS PANASZ Mary: Ha te megcsókolsz, ugy érzem, mintha 15 évvel fiatalabb lennék. Antal: Igazán? Miért? Mary: Mert ugy csókolt meg a nagybátyám, amikor 4 éves voltam, ahogy te csó­kolsz. ízlésesen és méltányos árban készít «1 minden virág ■endelésl és továbbit az or itzig Vagy a nagy világ bár ately részébe, GAYER'S FLORAL SHOPPE Tel. 734-2700 22660 Lorain Rd. Hungarian Radio PROGRAM OR. HALLER VL ISTVÁN lgazgalé vezetésével MINDEN VASÁRNAP délelőtt 10-től 10:30-ig VTDOK — 1290 Dial IIRDETÉSEK, — ÜDVÖZLI». TEK és KÖSZÖNTÖK 9gyében hívja fel e számot GA 1-3443 2527 E. 12llh Street A FOGYÓ KÚRA Koldus: Kérnék szépen egy szegény munkanélküli­nek.. öt nap óta nem ettem. Háziasszony: Ne mond­ja? És mennyit fogyott? Ugyanis én is öt nap óta koplalok. HA NINCS. AKI FÖZÖN is önmaga sem főzhet vagy pihenőt tart a főzésben, de mégis olyan ételt kiván élve­vettel és egészséggel elfo­gyasztani, amilyent otthon főznek, akkor keresse fel a RICE RESTAURANT 12521 BUCKEYE BOÁD Finom eledelek HAZA VT TELRE Is kaphatók. Elizabeth Kish, tulajdonos Petőfi Sándor: A JÓ ÖREG KOCSMÁROS it t, ahonnan messze kell utazni, mig az Ember hegyet láthat, itt a szép alföldön, Itten élek én most megelégedéssel, Mert időm vidáman, boldogságban töltöm. Falu kocsmájában van az én lakásom; Csendes kocsma ez, csak néha zajlik éjjel- Egy jó öreg ember benne a kocsmáros .... Áldja meg az isten mind a két kezével! V • • l ' Van szállásom itten s ennem innom ingyen, Soha sem volt ennél jobb gondviselésem. Az ebédre nem kell senkit is megvárnom, ,;,.s mindnyájan várnak én. rám, hogyha késem. Csak egyet sajnálok: az öreg kocsmáros bsszekoccan néha jó feleségével; No de amint összekoccan, meg is békül Áldja meg az isten mind a két kezével! "Ibeszéliink néha a letűnt időkről. Hejh, régibb idői boldogok valának! Háza, kertje, földje, pénze, mindene volt, Alig tudta számát ökrének, lovának. Pénzét a hitetlen emberek csalása, Házát a Dunának habjai vitték el; így szegényült el a jó öreg kocsmáros.... Áldja meg az isten mind a két kezével! Alkonyuló félben van már élte napja, S ilyenkor az ember nyugodalmat óhajt, S ő reá, szegényre, a szerencsétlenség, Ö reá mostan mért legtöbb gondot és bajt, ^áradoz napestig, vasárnapja sincsen, Mindig későn fekszik, mindig idején kel: Mint sajnálom én e jó öreg kocsmárost.... Áldja meg az isten mind a két kezével! Biztatom, hogy majd még jóra fordul sorsa, ö fejét csóválja, nem hisz a szavamnak, Úgy van, úgy, szól később, jóra fordul sorsom Mert hisz lábaim már a sir szélén vannak. Én elszomorodva borulok nyakába, S megfürösztöm arcát szemeim könnyével, Mert az én atyám e jó öreg kocsmáros.... Áldja meg az isten mind a két kezével! HA GYÁSZ ÉRI A CSALADOT, ;i minden szükséges intézkedést hüségeaen áe lelkiismeretesen elvégzi a LEGMÉLTANYOSABB díjszabások mell#tt II). Ricáé J. Jánee Lukáct 1atveo JOHN J. RICZO MAGYAR TEMETÉS RENDEZŐ Lukács István, Licensed — KÉT TEMETKEZÉSI INTÉZET — 12519 Bcckeye Road LO 1-2030 TETŐ — CSATORNA és KÉMÉNY JA VITAS ART'S RESIDENTIAL ROOFING UJ TELEFONUNK: 247-7722 ART SEGEDY. tulaj, házi tel. KIngswood 3-4403 MINDEN MUNKÁÉRT SZAVATOLUNK. 17504 Harvard SK 1 8900 A legjobban felszerel * rnegfifeyelőál 1 omások- egy i ke a Nápoly melletti zo olegiai intézet volt, aho fényképfelvételek készültek Kutató hajói állandóan f nápolyi öbölben cirkáltak és a leresztett hálóik mindií zsúfoltan kerültek vissza s fedélzetre. Zsúfoltan — leg­hihetetlenebb élőlényekkel I Az intézetben szaktudóso! vizsgálata alatt szorgos ku­tatás folyt a tenger titkai­nak föltárására. Nincs az a fantasztikum regényíró vagy filmrendező ki a marsbeli, vagy más, tá­voli bolygón élő teremtmé­nnyel (számára, legvadabb«, alakot tudna kigondolni, a lázálmaiban is, oly külsőt, minőkbe a természet a ten­geralatti állatvilágot ön­tötte. Ha nem láthatnék őket saját szemünkkel is az Ál­latkertek akváriumaiban, talán el sem hinnők, hogy ilyen állatok is létezhetnek. Mert a tenger alatt túlnyo­mórészt állatok élnek- Kül selyük után ugyan első pillantásra növényeknek, vi­rágoknak vélné őket ,az em­bert, mert legtöbbjük pom­pás színekben ragyog, mint virág, alakja is virágokra, szirmokra, ágas-bogas fács­­kákra emlékeztet, sokan oly mozdulatlanok, mintha nem is élő lények lennének. Itt van például a pompás színekben megjelenő cinó­­ber vöröses, yagy szürke­zöldes tengeri csillag. Rend szerint lustán fekszik a tengerfenéken, apró, láb­­szerü nyúlványain lassan mászik. Ugyan ki gondolná, hogy ez a szép csillagfor­­máju jószág egy veszedel­mes útonálló. Ha e veszedelmes csillag karjaival megragadja a kis halat, kagylós csigát, körül fogja azt, aztán a száján keresztül kitolja magából saját gyomrát és a kitíirem­­kedett gyomor a testen ki­­viil emészti meg az áldoza­tot. Majd mikor jól végezte dolgát, visszahúzódik az ál­lat belsejébe. E csodalény, amely a sa­ját gyomrát ki tudja for­dítani, rnég egy meglepő képességgel rendelkezik ha csillag karjait elveszti, u­­jat növeszt helyettük. Gyak­ran kettőt az egy elvesztett kar helyébe, akár a sár­kánynak, melynek minden levágott feje helyett kettő nőtt-Aztán itt vannak a ten­geri liliomok melyek valósá­­ságos virágokként tenyész­nek a tenger fenekén: gyö­nyörű szines sziromkoszo­­rujuk van, mint a rétek, a mezők igazi lilioméinak. Pe­dig ezek is csak állatok és a hullámokban tovasodro­­dó parányi növényekre s állatokra vadásznak. Millió meg millió finom csillószőr mozog a “liliomszirmok” peremén, mint megannyi mikroszkopikus nagyságú Addig jár a korsó a kútra... ANGOL. MAGYAR ÉS NÉMET LEVELEK fogalmazását, gépírását, for ditását és körlevelek sokszo rosilásál vállalom: A C 1-5917 este 6 óra utáQr

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents