Az Ujság, 1963 (43. évfolyam, 1-40. szám)

1963-05-09 / 18. szám

MAY 9, m3 AZ ÚJSÁG SOLDAL TETŐ — CSATORNA és KÉMÉNY JA VITAS ART'S RESIDENTIAL ROOFING UJ TELEFONUNK: 247-7722 ART SEGEDY, tulaj, házi tel. Kingswood 3-4403 MINDEN MUNKÁÉRT SZAVATOLUNK. Hudák Testvérek Rádió Órája /linden VASARNAP. a leg jobb Időben, 12-től 1 éráig WJMO — 1430 állomásos Hirdetések és üdvözletek ü gyében hívja. Uj telefonjaink: 292-7529 és 292 - 6899 James L. Hudák .Igazgató Hudák Ernő bemondó és . Steve Hudák, pénztárnok FANCHALY VIRÁGÜZLETE 1714 Lorain Ave Tel. ME 1-1882 Vágott és cserepes virágok TEMETÉSEKRE kegyelettel­esen, LAKODALMAKRA Ír léseeen végezzük el h rendelést Távirati virágküldés a világ bármely részébe — teljes jót­állással. CSODÁLATOSAK AZ ÉLET UTJAI — TÁRCA — ( Két foly tatásban) Boldog elragadtatással nétze a lábainál elterülő hcmezőt. Porhó! Csodás lesz rajta, szédítő irammal lesiklani. Amig megerősítette a sí­talpakat, egy pillanatig még átfutott rajta az előbbi szó váltás kellemetlen hangula­ta. Mikor a leckéjével vég­zett és a kis karkötőóráját egy szokott mozdulattal, a szeméhez emelte, örömmel állapította meg, hogy még csak négy óra. Szokatlanul korán áhhoz képest, hogy máskor késő estig tanult. De ma délelőtt egy lyukas órája volt és ez sokat segí­tett rajta. Odalépett hát a nagyanyjához, aki a kályha mellett szunyókált, az új­ság fölé bókolva és lehelet könnyű mozdulattad hom­lokon csókolta. — Nagyanya! Én most felmegyek a Rózsdombra, kicsit sizni! Az öregasszony egyszerre ébren volt és igy szólt: — Ilyen későn? Magad­ban? Ez a beszédtárgy, külön­böző formában, már több­ször megismétlődött közöt­tük és Marcsut mindig bosszantotta- Szívből szeret­te a nagyanyját, de azért szívből sóhajtott az édes­anya megértése után. ő ezt nem ismerte soha. Nagy­anyja nevelte korai árva­sága óta, aki pedig olyan régi divatu volt. Marcsu komoly, gondol­kozó gyerek, mindig jól ta­nult és most ott állt az u­­tolsó évben, az érettségi e­­lőtt. Tudta, hogy tovább is tanulni fog. Azután pedig dolgozik. Egyedülálló, úgy­nevezett dolgozó nő lesz, talán élete fogytáig. Se nem szép, se nem gazdag, most még ugyan ott a fiatalság hamva rajta, de azért alig­ha veszi feleségül valaki Ezt persze nagymamának hiába magyarázza, ő még egészen másként gondolko­zik. Azt sem hiszi el, hogy Marcsunak jó, ha már meg­tanul a saját lábán állni. Hiszen nem is kívánt olyan sok önállóságot. Nem akart fiukkal kirándulni, kettes­ben egész napra, ahogy most divatos, a tánc, a flört könnyű öröme sem vonzotta. Büszke volt reá, hogy ilyeneknél okosabb. De abban csak igazén nincs semmi, ha így szabad órájában a derűs, tisz­ta, téli sport örömeit sze­retné megszerezni magá­nak? Ezt meg is mondta Nagy­mamának azonnal, talán egy kicsit nyomatékosab­ban, mint kellett volna. Az öreg homlok még jobban el sötétedett a gondfelhők a­­latt. — Eegalább valamelyik barátnőd veled volna.... Marcsu erőt vett türel­metlenségén és kacagva nyugtatta meg a nagyma­mát­— De mikor nem tudtam előre, hogy szabad leszek és senkit sem hivtam! Hon­nan szedjek most elő hir­telen valakit? Legyen nyu­godt, nemi lesz semmi ba­jom, egy óra múlva itthon leszek, még az orromat sem fogják leharapni. — Mintha egy fiatal le­ánynak nem akadhatna e­­gyéb haja is! — De mikor úgy szeret n^k sizni, Nagymama! hí­zelkedett Marcsu. — Oly szép az idő és úgy is olyan ritkán lehetek a szabadban! Nagymama lemondóan sóhajtott. Megadta magát. És a leány, amint itt ál­lott a merész lesikló felső végén, úgy érezte, érdemes volt kiharcolni a szabadsá­gát. Köröskörül mélységes csend. Itt-ott néhány villa állt elszórva, de azok is, mintha lakatlanok volná­nak. Állat, ember sehol- I Csak a szűzi hó fehérsége | töltött meg minden űrt, a maga csodálatos hidegségé­­j vei, amely mégis meleget 'jelentett. Melegett a taka­rója alatt pihenő magnak, bogárnak és annak a fiatal erőtől feszülő emberi rest­nek is, amely a maga ere­jét és ügyességét elvezve nem tud betelni a repülés­ihez hasonló édes érzéssel, a 'mint a havon tovasiklik. ....Még felfelé in öröm a lé­­/)é.s„ melynek, kimeleyitö | súlya van, de ott hordozza | mogábf/n a jutalmat is. A eél. itt. nem elérhetetlen messzeség, mint az életben, mindössze a dombtetőig | kell kitartana. I | Marcsu csak egy óra hosszat akart kinnmaradni, j de mindig megtoldotta öt [perccel, még egy újabb le­­j siklást engedélyezve magá­­j nak. Haja kicsúszott a kö­ltött sapka alól, arca bele­pirosodott a boldog hajrá­ba. Most igazán ' szép volt, j mint az öreg tél kedves, [fiatal leánykája. Észre sem vette, hogy lassan alkonyodik. Pedig lenn a város már egészen eltűnt a piszkosszürke köd­takaró alatt. Csak: a lámpái parázslottak. Milyen csodá­latos látvány! Egy pillarat­­r megállóit a dombtetőn és megbüVölve bámult. Végre is é«zbo kapott. — Haza kell mennem! Késő van! — gondolta és sietve lecsatolta a hosszú léceket- A keze is fázott. Lehúzta a duplaszövésü ke 2 tyűit és meleget fújt hidegtől piros körmei alá. Most egyszerre a fáradtság is elhatalma­sodott rajta. Kicsit didereg­ve toppatott néhányat a nagy bakancsokban. De jó lesz nemsokára a meleg kályha mellett a nagymama illatos kávéja! Olyan éhesnek érezte ma­gát, mint egy fiatal farkas. Lehajolt a sítalpakért és fiatalos lendülettel a vállá­ra. Szép az élet! Erő, e­­gészség, fiatalság és lám— az orrát sem harapták le, a mint nagyanyjának megjó­solta. Hosszú boldog kacagás csiklandozta a torkát, de aztán váratlanul bennesza­­kadt- Marcsu $zeme kerek­re tágult. Amikor éppen in­dult az ösvény alsó végéről, egy rosszképü csavargó jött vele szemben, fel a domb ra. Lassan megfontoltan ha­ladt, közben pedig kihívóan fütyörészett, mintha ez a gúnyos hang a leánynak szólna. Eddig milyen jó volt az egyedüllét! Úgy elrontotta [volna az örömét, ha rajta kívül még valaki itt van. De most kellene egy embe­ri lélek, talán egy más'k sportoló, akár egy Okolás ! gyermek is, akihez csatla­kozhatna. Fürkészve nézett körül, de amint megfordult újabb ijedelem szalad tagjaiba: A domb túlsó oldaláról is jött egy gyanús alak és a közepén is kaptatott egy csattogó talpával mélyen merülve a hóba. Ahányszor i lépőit. mintha egy éhes száj tárulna a lyukas ci­pőn harapásra. Mocskos sálját az alkonyati könnyű szél bontogatta, de egy go­romba mozdulattal vissza- ' tűrte a kopott kabát gallér­ja alá- I Tehát hárman voltak. És | jöttek lassan, de kérlelhet teilen biztonsággal, elvárva minden utat. Marcsiiban az ideges megdöbbenés szere­tett volna egy kis öntuda­tos fölénybe felolvadni. — Ej, mit! Legfeljebb el megyek melletük, ha már kikerülni nem birom őket. [Meg sem mernek szólítani! Hiszen nem vagyok a világ végén. És Pest, pár perc- I nyíre a körút zsibong. A- j zonkivü I még nincs is sö­­j tét és lehet, hogy ott a I dombhajlat mögött ott áll , a rendőr jól ismert, bizton­ságot sugárzó alakja. Nem | kell a dolgokat eltúlozni.... Jó lenne, ha ilyen bátran gondolkozna- De ez a furcsa gyűrű, amely egyre jobban szorította, a három közelgő gyanús alak szívig dermesz­tő rémületet sugárzott reá. Nem! ő nem mer elmen­ni mellettük, ha az életét I is mentené meg ezzel a j mozdulatával! Egyszerűen [nem indul feléjük a lába. Áll az alkonyfénynél és lát­ja még a csufondáros finto­rokat is, amelyeket feléje vágnak. Lehetetlen többé el hitetni önmagával, hogy e­­zek semmi rosszat sem for­ralnak. Ha csak cél nélkül tévedtek volna erre, nem jönnének ilyen tervszerűen felsorakozva... Sikoltson? Hiába! Itt nem hallaná meg senki, mert ha laknak is a közel­ben, de a téli est elől mé­lyen behúzódtak a házakba. Ami az előbb még gyönyö­rű volt, a hamuszürke ég­bolt és a messze város, 1 most mint egy gyötrő álom dermetsége fogja körül meg bénult tagjait. De most nem segít a felébredés hir- j Helen öröme, mint máskor- [ Neki magának kell tennie va amit, még pedig azonnal, különben baj lesz. A három férfi már itt törtetett a kö­zelében és meleg alkohol­szagú leheletük megfertőzte a környék hideg tisztasá­gát. Marcsu megbüvölve né­zett farkasszemet velük és közben önkéntelenül lépett egyet hátra. Aztán még e­­gyet. Ötlet és cél nélkül, csak, hogy az elkerülhetet­lent egy perccel elodázza. A hátmögött egy hatal­mas emeletes villa állott. Kertje öles kőfallal körül­véve, egészen elzárta a dom­bot és a lépcsőfel járatot ANGOL. MAGYAR ÉS NÉMET LEVELEK fogalmazását, gépírását, for­dítását és körlevelek sokszo­rosítását vállalom: A C 1-5917 este G óra után­ízlésesen és f méltányos árban készít el minden virág -endelést és továbbit az oz - ízig Vagy a nagy világ bár mely részábek l GAYER'S I FLORAL SHOPPE j Tel. 734-2700 t 22660 Lorain Rd. j Hungarian Radio PROGRAM 1 DR. HALLER M. ISTVÁN < igazgató vezetésével MINDEN VASÁRNAP \ délelőtt 10-től 10:30-lg j WDOK — 1260 Diai ÍIRDETÉSEK, — ÜDVÖZLE­TEK és KÖSZÖNTŐK ügyében hívja fel e számot GA 1-3443 2527 E. 1261b Street őrzi a vasveretes ajtó. Ta­­[ Ián ha dörömbölne rajta? [Erre nincs már idő, de az- I ért a végső feszültségben mégis felsietett a lépcső­kön és keze a kilincs után nyúlt, pedig biztosra vette, hogy be vap. zárva- De talán mégis megmenti ez a moz­dulat! Hátha azt hiszik, hogy itt lakik és megszé­gyenülve elkotródnak a csa­vargók. Az arcukon tényleg fur­csa megdöbbenés látszik. Most összeértek, fejüket egymáshoz hajtják és büty­kös ujjúkkal feléje muto­gatva, rövid tanácsot tar­tanak. A ház tehát, még igy csukottan is, védelmet nyújt? Talán attól félnek, hogy mindjárt kilép valami hozzátartozója, a bátyja, vagy az apja. .... De mégsem, mert most az egyik valami csúf szit­kot morog és vad ragaszko­dással, mind a hárman fel­rontanak. Ezt már nem le­het félremagyarázni? a le­ányban az életösztön riadt fellobanása mozdul, mikor az ajtónak esik, mintha be­le akarna bújni a vasvere­tes, hatalmas tölgyfa lap­jába. Gépies mozdulatára az ajtó csodálatosképpen ki tárul. Olyan nesztelenül és f:pnnyen, /tnintha szellem­kezek siettek volna szolgá­latára-Nem ér rá, hogy eszébe vegye az igazságot, hogy az ajtó nem is lehetett bezár­va, csak a menekülés vad ösztönével csapja be maga után és a nehéz kapu dö­rögve csukódik. A leány lihegve veti neki a vállát, mintha üldözőit ezzel is vissza akarná tartani. Pe­dig nincs szükség reá. Az első percek feszült­ségében nem is mer meg­mozdulni, csak a szive do­bog vadul. Úgy üti a mel­lét, mintha ki akarna belő­le ugrani. A megfeszített figyelésben kiélesedett hal­lással, szinte megérti az ott kinnrekedtek fojtott morgá­sát is. Most dühöngenek, mint a kutya, ha orra e­­lőtt fellibben a biztosnak hitt madár.... De a hó hideg és csakhamar odébbállnak. A nyomorultak.... Marcsu szinte megszánja őket- Mit vehettek volna tőle el? A karkötő óráját és azt a né­hány pengőt, ami pullover­­je zippzáros kis zsebében van, Szegényes zsákmány. Micsoda éhség lehet az, ti­HA NINCS, AKI FÖZÖN És önmaga sem főzhet vagy pihenőt tart a főzésben, de mégis olyan ételt kíván élve­vettel és egészséggel elfo­gyasztani, amilyent otthon főznek, akkor keresse fel a RICE RESTAURANT 12521 BUCKEYE ROAD Finom eledelek HAZA Vr TELRE Is kaphatók. Elizabeth Kish, tulajdonos mely még az lyesmire is 'hármasával támad? Mert más, még ennél na­gyobb gonoszság eszébe sem jutott a leánynak. Most, hogy az idegei visszatértek a rendes, kiegyensúlyozott munkájukhoz, már nem is látta olyan ijesztőnek az egész aklandot. Még mindig ott állt a lép­­jcsőház felához támaszkod­va, de már' nem a félelem-, csak a fáradtság nyűgözte óda. Meg azután jobb is lesz várni, vájjon végleg el |tíint-e a három csavargó, [vagy csak kelepcébe akar­ják csalni? Marcsu inézett I a kerek mémlelőlyukon. (Se­hol senki- Sem a csav irgók, sem egy élő lélek, akihez odaszegődhetne a vir,szánt­ban. Vagy menjen fel a házba és kérjen tőlük se­gítséget? Ha más nun, egy vén kertész biztosan lesz behúzódva valahoi a cseléd­szobában. Tűnődését hirtelen e'vág­­ta valami. Tapogatódzó ke­ze ugyanis óvatosan le­nyomta a kilincset. Éhes volt- Fázott. Ideje, hogy végre hazajusson! De az ajtó — ame’y az előbb szinte magátul tárult —­­nem engedett a nyomásnak. Mi ez? Úgy látszik valami különös szerkezet, mer: mászárat ívd ü írül kulcs nélkül is könnyen ki lehet nyitni. De nem bánta! Talán jobb is. Majd szépen keres valakit, aki kiengedi és az biztosan haza is kiséri, ha 'elmondja, milyen _ veszély kergette igy be az ismeret­len házba. (Folytatjuk) HUMOR A HŰTLENSÉG OKA ! Nagysága: Borcsa, hiszen magának majdnem minden második nap más katona­­udvarlója van! Borcsa: Tehetek én arról, ha oly keveset főzet a nagy sága, hogy egyik sem ma­rad híi hozzám. I — Pedig érdemes megnéz­­,ni: a jegygyűrűkből csinál­hatta, j| miket volt vőlegé­nyeitől kapott. TAKARÉKOSSÁG — De ember, a te szál­ban egész nap nem. ég ki a pipa! — Mán hogy hagynám kiégni, mikor olyan drága mán a gyufa is. A BARÁTOK 4 — Szomorú eset, hogy Tali elvesztette minden va­gyonát azóta barátainak a fele nem Akarja megismer­ni őt. — És mi van a többi ba­rátaival? — Azok még nem tudják, hogy tönkrement. JÓ portéka Vevő: Maga azt mondta, hogy ez a pár cipő eltart 2 évig is- Én csak két hónapja hordom s már teljesen tönkre ment. Kereskedő: El is tart ké­rem két évig, ha a szekrény ben tetszik tartani. EZ IS VIGASZ — Leestem a lépcsőn s egy emeletet legurultam. — Ezen sopánkodsz? Mi­nek? Hiszen úgyis le akar­tál jönni a lépcsőn. KAPÓS LEÁNY — Láttad Olga nyakában azt a vastag aranyláncot? — Nem láttam. Hallgassa meg Donó-Halmos Rádió Programját minden szombaton este 6:30-tól 7 óráig -az 1490 diaion Változatos program, amelyen Donó András angolul, Halmos Margit magyarul végzi el a leadásokat. Élő programszámok! Ha hirdetést vagy köszön­tőt kíván leadni, hívja fel: LO 1-0824 LO 1-3155 IJEDTSÉG ELLEN | Érmelléken hatalmasan dicsekedett egy kuruzsló or­vosi ügyességével, hogy ő mindenféle beteséget meg­gyógyít. — Adjon hát az ur nekem valami jó szert ijedés el­len — mondá egy vincellér. — Hát mitől ijedt meg kend? — Bizony, hallja, attól, hogy itt a tél, aztán se gu­bám, se csizmám! MEGHÍVÓ A West Sídéi Magyar Református Egyház Templomsegélyző Nőegylete ANYÁKNAPI EBÉDJÉRE Május 12-én, VASÁRNAP, déli 1 ÓRAKOR A KÁLVIN TEREMBEN, 1950 West 32nd Street Csigaleves, töltött sültcsir­ke, vegyes főzelék, süte­mény és kávé. Ebédjegy elővételben $1.75 pénztárnál $2.50 gyermekjegy $1.00 UJ TELEFONUNK 421 - 5658 LAKÁS: FA. 1- 1154 HA GYÁSZ ÉRI A CSALADOT, minden szükséges intézkedést hűségesen és lelkiismeretesen elvégzi a LEGMÉLTANYOSABB díjszabások mellett Ili. Ricáé J. János Lukács István JOHN J. RICZO MAGYAR TEMETÉS RENDEZŐ Lukács István, Licensed KÉT TEMETKEZÉSI INTÉZET — 12519 Buckeye Road LO 1-2030 175Ö4 Harvard SK 1 8900 Petőfi Sándor: FÜRDIK A HOLDVILÁG AZ ÉG TENGERÉBEN Fürdik a hűld világ az ég tengerében, Méláz a huramja erdő közepében: Sürü a füvön az éj harmatozása, De sűrűbb két szeme könnyének hullása. Baltája nyelére’támaszkodva mondja: Mért vetettem fejem tilalmas dolgokra! Édes anyám, mindig javamat akartad, Édes anyám, mért nem fogadtam szavadat? Elhagytam házadat, földönfutó lettem, Rablók, fosztogatók közé keveredtem; Most is köztök élek magam szégyenére, Ártatlan utasok nagy veszedelmére. Elmennék én haza, itt hagynám ezeket, örömest itt hagynám! de most már nem lehet: Édes anyám meghalt.... kis házunk azóta Régen összeroskadt.... s áll az akasztófa-* ISTVÁN ÖCSÉMHEZ! Hát hogymint vagytok otthon, Pistikém? Gondoltok-e úgy néha-néha rám? Mondjátok-e. ha jó estebéd után Beszélgetésiek meghitt és vidám, Mondjátok-e az est óráinál: Hát a mi Sándorunk most mit csinál? És máskülönben hogy van dolgotok? Tudom, sokat kell fáradoznotok, örök törődés naptok, éjetek, Csak hogy szükecskén megélhessetek. Szegény atyánk1 ha ő úgy nem bizik Az emberekben: jégre nem viszik. Mert ő becsületes lelkű, igaz: Azt gondola, hogy minden ember az. És e hitének áldozatja lett, Elveszte mindent, amit keresett. Szorgalmas élte veritékinek Gyümölcseit most más emészti meg. Mért nem szeret úgy engem istenem? Hogy volna mód, sorsán enyhítenem. Agg napjait a fáradástul én Mily édes örömest fölmenteném, Ez fáj nekem csak, nyugott éltemet Most egyedül ez keseríti meg- Tégy érte, amit tenni bir erőd, Légy jó fiú, és gyámolitsad őt. Vedd vállaidra félig terheit, S meglásd, öcsém, az isten megsegít. S anyánkat, ezt az édes jó anyát, Oh Pistikém, szeresd, tiszteld, imádd! Mi ő nekünk? azt el nem mondhatom, Mert nincs rá szó, nincsen rá fogalom; De megmutatná a nagy veszteség: Ha elszólitaná tőlünk őt az ég.... E néhány «orral érd be most, öcsém, Én a vidámság hangját keresém, És akaratlan ilyen fekete Lett gondol jutáimnak menete; S ha még tovább fonnám e fonalat, Szivem repedne a nagy kin alatt. Más levelem majd több lesz és vidám. Isten megáldjon, édes Pistikám! PUSZTÁN SZÜLETTEM... Pusztán születtem, a pusztán lakom. Nincs födeles, kéményes hajiokom? De van cserényem, van jó paripám, Csikós vagyok az alföldi rónán. Szőrén szoktam megülni a lovat, Ha ide vagy oda utam akad; Nem szükséges a nyereg a hátátn — Csikós vagyok az alföldi rónán. Gyócs a gatyám, patyolat az ingem; Nem vettem, a rózsám varrta ingyen- Hejh, maholnap az én piros rózsám Csikósné lesz az alföldi rónán.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents