Az Ujság, 1963 (43. évfolyam, 1-40. szám)
1963-02-28 / 8. szám
FEBRUARY 23, m3 AZ US SAG 'És ne vigy minket kísértésbe — TAR C A — (Két folytatásban.) Hóditó legény volt: bátor, büszke, de lelkiismeretlen. Az önzése volt a királya, az élvezetvágy a vezércsillaga. Örülni akart. Nem akart törődni semmi törvénnyel, amit a támaszra szorulók részére állít fel a társadalom. Túl akarta magát tenni mindenen, ami egyéb, mint a gyönyör és szabadság. Pesten született, szegény de szép ember volt, mély szemű, gúnyos szájú, de meleg hangú: a lányok bolondulfiak. utána. Mindenféle lányok. Ennek örülni szeretett volna, de nem tudott, mert már lelkileg beleg volt és noha azt hitték róla, csal{ érdekesebbé akarja magát tenni .fciágyadtságával| ő tudta magáról, hogy miikor poharakat vagdalt a földhöz, vagy forró szavakat' suttogott, csak túl akarta kiabálni a rettegést, a mely hangosan rikoltozott bennsejében. ,j Nő nem tudott néki ellenállni. Neki csak a leányok kellettek, a fiatal, friás, fogékony lelkek, akiket, lelkileg csábos szavakkal meg lehet rontani, a testi rontásnál százszor jobban, kiket rosszá és boldogtalanná lehet tenni, mikor nem régen még jók és boldogok voltak--. Hizelgett nekik, megismertette velük a szépségük értékét, elégedetlenekké tette őket a körülményekkel, magasztalta előttük a pillanatok gyönyörűségét, amely szerinte mindennél drágább.... Kis varrólányokat, meg siető gépirőkisasszonyokat szólított meg az utcán és> fi4 nőm lányszobába jutott be hosszú idők fáradtságával, csak azért, hogy megrontsa őket. Hogy testvéreket tegyen halálos ellenségekké, hogy anyákkal gyüiöltesse meg a lányaikát és gyermekkel az anyákat. Ez az ember volt a Marion álmainak a hőse. Marion persze, nem is sejtette ki az, akiért rajong. Marion csak annyit tudott, hogy ez volt az első ember aki nem volt olyan, mint a többi. És maga Marion sem volt olyan, mint a többi leány. A nevétől kezdve, amelyet egy franciákért rajongó apa ragasztott rá, egészen a külsejéig, amely könnyedebb',' finomabb volt, Hungarian Radio PROGRAM DR. HALLER M. ISTVÁN Igazgat6 vezetésével MINDEN VASÁRNAP délelőtt 10-től 10:30-ig WDOK — 1260 Diai IIRDETÉSEK, — ÜDVÖZLI TEK és KÖSZÖNTÖK ügyében hivja fel e számot GA 1-3443 2527 E. 126tb Street Hudák Testvérek Rádió Órája «nden VASARNAP, a lag Jobb Időben, 12-től 1 óráig WJMO — 1490 állomásos Hirdetések és üdrőr'stek fi gyében hívja. Uj telefonjaink: 292-7529 és 292 - 6899 James L. Hudák .lgaagató Hudák Ernő bemondó és . Steve Hudák, pénxlirnok | mint az átlag leányoké szokott lenni. Az életviszonyaik is fanjtasztikusak voltak. A társaságuk nagyon jól tudta rójluk, hogy lehetetlenül nagy szegénységben élnek, bár az 'öreg Kadosa, Marion apja [valamikor földbirtokos volt Ide elherdált mindent. ! Valamikor Bécsben laktak: ebben az időben anyja I Kaclosané még fiatal volt s 'éppen olyan szép, mint mostan Marion. A g.vönfgeség bája volt meg mind a kettőjükben: az a fajta bájosság, amelynek egyetlen férfi, még a legdurvább 'sem tud ellenállni. Ebből az időkből beszéltek is egyetmást az elfoglalt Kadosa élni vágyó feleségéről, de Mariont nem érintette soha a pletyka szele, mióta felnőtt. Az anyja nagyon vigyázott rá: az olyan anyák túlzó aggadalmával, akik ismerik a veszedelmet, de maga a leány sem volt az a fajta, akit a legroszszabb nyelvek is gyanúval illethetnének. Csöndes, ábrándos kis teremtés volt, társaságba sokkal jobban szeretett a lányokkal beszélgetni, mint a fiatal emberekkel és nem is vette észre, hogy épp ezzel felkorbácsolta a szenvedélyt a férfiakban. ‘ — Marion nem veszedelmes, — mondták barátnői (és bátran hívogatták meg a menyasszonyok is, ami azt akarta jelenteni, hogy a menyasszony jelölt nem fél a konkurenciától. Bátra hiví ták meg Mariont, aki csak (huss; éves volt, ,akinek az (arca olyan volt, mint a tea- i rózsa — bársonyos és ki.csit színtelen — és az alak' ja, mint a liliom és aki o!lyan szép volt, mint egy á• íom. De éppen olyan jelen[tőségteleh is volt. Úgy féltre tudott vonulni, hogy a férfivendégek csak búcsúszóban vették észre, hogy ő is ott volt a házban.... .... Mariannák nincs is szive — nevettek a lobbanékony lányok. Az anyja azonban elkomorodott ilyenkor és sóhajtott. Egy napon aztán találkozott Marion Takács Aladárral. Egy barátnőjénél Lujzánál látta meg: egy gömböilyii szőke leánynál, aki nem | érezte meg uj udvarlójában ! a rosszat. Még azt sem é' rezte Lujza, hogy a fiatal Iember kaca^ rajta titokban. (Annyira nem érzett semmit, jhogy a megismerkedésük napján azzal a titkos suttogással hajolt Lujza az any|ja füléhez: — Mama, kérőm lesz.... ! Az anyja, a leányos anyák Ipiozdulatával a főzőkanál után kapott. Vacsorát kell adni azonnal, meg ebédet: ütni kell a vasat, amig meleg.... Meg kell hivni Mariont is, disznek.... | Itt, az első vacsorán de- i rült ki aztán, hogy Marion mindent tud és mindenhez ! ért, hogy sokat utazott, hogy mindent látott már és ^hogv verseket ir.... És az a szemtelen Takács egész egyszerűen hátat for-HA NINCS. AKI FÖZÖN fs önmaga sem főzhet vagy pihenőt tart a főzésben, de mégis olyan ételt kiván élvevettel és egészséggel elfogyasztani, amilyent otthon főznek, akkor keresse fel a RICE RESTAURANT 12521 BUCKEYE EOAD Finom eledelek HAZA VI' "J ELRE Is kaphatók. Elizabeth Kish, tulajdonos ditott a Lujzának és Marionnal beszélgetett.... A szőke Lujza sirógörcsöket kapott abban az órában, az anyja pedig azon gondolkodott nem volna-e jó, ha ő jmost kiutasítaná a házból | Mariont? Másnap Marion levelet (kapott a szőke Lujzától. Marion elolvasta a levelet és elmosolyodott rajta. Az anyja bejött a szobába és egy kis aggodalommal nézte a leányát: — Valami történt? — Semmi. Lujza egy ostoba levelet irt.... — Mi baja van? — Azt veti a szememre, hogy elhódítottam valami Takács nevű udvarlóját j — És mi igaz a dologból? Marion vállat vont: i — Ma feljön hozzánk.... — Lujza? — Nem, Takács.... | — Ah! Az anya összerezzent kicsit és leánya külsejét nézte, j A szive összeszorult, mert nagyon szerette a leányát s erről a fiatal emberről nem Isok jót beszéltek. Úgy érezte, hogy anyai köteles- i sége lenne most itthon maradni és megakadályozni, hogy a két fiatal együtt és 'egyedül üldögéljen a szoba homályos csöndjében. De amikor egy társasösszejövejtelre volt meghiva, nem akart otthon maradni. Megcsókolta Mariont és ki lebbent a szobából. Csak az előszoba küszöbén fordult vissza: — Vigyázz, Marion, vi; gyázz ! Ha szemtelenkedni talál, hívd be az apádat ! Te vacsorázz meg előbb. Az ianya megnyugtatva a lelkiismeretét, hehuzta az előszojha ajtaját és sóhajtva távozott. II. Takács egy kis idő múlva megjött. — Marion, egy könyvet hoztam magának. — Maga irta? — Hova gondol? Ilyen ostobaságokkal nem foglalkozom.... Én nem irok, hanem élek.. Az igazi tehetséges irók mind jobban szerettek volna élni, mint írni, de nem tehették, mert többnyire családjuk volt és igy kenyérgondjaik voltak.... — Akkor alapjában véve hálával tartozik a világ a családjuknak? —= Amint vesszük, kis lányom, amint vesszük. Ha nem lett volna a nyakukon akolonc, a feleség, meg a kerékkötők, a gyerekek, akkor valószínűleg amit dolgoztak az szászorta értékesebb lett volna.... A család a legnagyobb ellensége a zseninek.... — Ki irta ezt a könyvet? .... Wilde irta. Ne olvasson belőle semmi mást, csak azt a részt, amelyet megjelöltem . És Marion olvasta a Dorián Grayból Henry lord himnuszát az ifjúsághoz, amely több leány lelket meg rontott már, mint amennyit Páris utcái, vagy az egész világ össes romollott férf iái— —‘ Minden hónap, amely eltűnik, köelebb vissz bennünket a sirhoz.... Oly vövid ideig.... A mezei virág el hervad, de esztendőre kivirul megint. De mi soha sem kapjuk vissza ifjúságunkat. A szenvedély, mely húsz éves korunkban lüktet ereinkben, el lankad. Tehetetlen lényekké leszünk kiket gyötör és kisért azoknak a szenvedélyeknek emléke, amelyektől féltünk és azoknak a kisértéseknek emléke,, amelyeknek engedni 'nem volt bátorságunk Ifjúság, ifjúság! Nincs is semmi más a világon, mint az ifjúság!’ — Miért szomorítják el jaz embert ezek a szavak annyira? — kérdezte Marion. —. A lelkiismerete szavát hallja bennünk, — felelte komolyan a férfi. — A lelkiismerete vádolja, hogy vétkezik önmaga ellen, amikor veszni hagyja az élet legdrágább javát, az ifjúságot.. . Maga, Marion, nem él. Maga csak álmodik. — Hiszen én leány vagyok, — próbált védekezni Marion. — Ha fréjhez megyek, majd másképpen lesz .... Akkor én is megismerem majd az életet.... — Ha férjhez megy! — ismételte Takács valóságos megvetéssel a hangjában.— jHigyje el, Marion, önmagát alacsonyitja le a szememben ezzel a közönséges beszéddel. ‘Ha férjhez migyek’ : ez lehet mnden ambíció csúcspontja, egy közönséges leánynál, egy tucat embernél. De maga, maga nem beszélhet igy. Magát valami nagyobbra szánta a sorsa --— Csak nem kívánja tőhogv vén leány maradjak? — És ha kívánnám? Maga, Marion, még azt is meg tenné, mert szerelmes belém .... — Takács! — Látja, minek ezt tagadni? Hát itthon ülne a kedvemért minden áldott délután? Hát feláldozná nekem azokat a nagyszerű szórakozásokat, amelyek olyan kedvesek magának és a barátnőket, ha nem lenne szerelmes? Hát turné akkor a szüléi ' szemrehányásait? Mert szemrehányásokat tesznek magának én miattam.... — Igaz Hogyan találta ki? — Nem kell hozzá valami különös okosság.... Nem vagyok jó parti és a hirem rossz.... Féltik magát a befolyásomtól. Félnek, hogy felnyitom a szép, világos szemét és megtanítom nézni.... . Marion hallgatagon hajtotta le a fejét. Éppen nem volt meggyőzve. Mit bánta ő, hogy Takács rossz parti és mit törődött az elveivel ? Kérte volna meg a kezét és vitte volna magával akárhová, a szegénységbe, a bánatba, vagy a nyomorúságba.... Az elveit azért megtarthatta volna.... Marion igy értelmezte a szerelmet.... Tivadar pedig nem értette, miért boldogul olyan nehezen ezzel a leánnyal? Nagyszerű anyagnak látszott a rosszra: az anyagi viszonyai, a meg nem értett egyénsége, a nyilvánosságban való ferde helyzete, az anyja kikezdett hire: minden arra predesztinálta, hogy engedjen a csábításnak.... (Vége jövő számunkban.) ARON BÁ’ VIRRASZT S OLDAL HUM f \ Recseg, ropog a szeker, sihogv behajt Áron meg a Peskes Kis Illés a korcsma ucvarára. Szép holdas éjjé van, a Fiastyuk vitustáncot jár a Göncöl szekér körül. — Idefigyelj, Áron, — mondja Peckes Kiss, -— tudod-e, hogy ebben a faluban renegteg a tolvaj. — Tudom, — biccent Á- ro i. — Már az öregapám is ! tudta. Egy éccakát töltött itt, oszt mire felébredt, hiányzott a fogábul a tömés, pedig ólomból vót, de a sötétben azt hitte a tolvaj, hegy arany. — Azért mondom, Áron, hegy vigyáznunk kell, nehegy ellopják a lovakat. Ugv vélem, az lesz a jó, ha egyikünk kint aluszik az istállóban a lovakkal. — Jó gondolat ez, Illés— egyezik bele Áron és 'kezdi leszedni batyuját, meg ködménét a bakról. . . Hát akker Isten áldjon, oszt vijg)ázz a lovakra. — Hohoho, emeli fel a 'bitykét Illés, — Iszen nem aztat mondtam én, hogy (m igám akarok virrasztani, jriim hogy egyikünk virrasz- Iszon. — Jól van, jól, — retrál lÁI’on, mert az Illés jómódú ember, időnkint rájön az urhc tnámság oszt rendel egy beöntést az ivóban, nem leiz jó összerugni vele a port. — Csak, arra gondutsm, hogy a te lovaid, hát magad akarod tartani a 1 gyeplőt. — Huzzunk sorsot. — mondja Illés. Előkotornak ják, ki légyen a fej, ki meg egy pénzdarabot, kiválasztat irás.... aztán felhajtják a Géncöl irányába. Áron a vesztes. Reszelgeti a torkát, de nem szól semmit, csak leheveredik a sarokba egy n így halom szalmára. Illés meg bemegy a fogadéba és lefekszik a rozoga sezlónra. De az álom csak a carózik gvünni. Egyre azon jár az esze, hogy az Á- ront elnyomja majd odakint a biízgóság s baj lesz a lovakkal. Nem telhet bele negyed óra, feltápászkodik és k megy az istállóhoz. — Áron, — szól be sut- I togva — alszol.------ Nem én, — válaszol Áron. — Gondolkodom. | — Nofene. Oszt min gon!dolkodól, Áron? Hát azon, hogyha egy gyertyát mepfíyuj tanak és i végigég, hát akkor hová lesz belüle a világosság. Illés megnyugszik. — Jól van, komám, — mondja. — Csak gondokodj. Visszaballag a szelonhon é? ráhuppan. De alig fordul be a baloldalára, megint rág ni kezdi a nyugtalanság. Mi lesz, ha Áron mégis elals dk? Csak azt várta, hogy ő kimenjen ellenőrizni, ösztön nyomban fújni kezdte a (kását. \ Addig-addig piszálta magát, Illés, mig megint felkászálódik és kibaktat az istállóhoz. — Alszol, Áron? — suttog be leheletnyi hangon. — Nem alszok én. Gondolkodom. — Osztán most meg min gondolkodni? — Hát azon, komám, hogy ha bevernek egy szeget a fába, akko hová lesz a fa, aminek a helyébe beleverték a szeget. Illés' lepCses ' Stfája mosolyra húzódik. Nq iszen, amig ilyeneken gondolkodik Árán, addig nem alszik el, ! annyi, szént. Most már megj nyugodva tér vissza s alszik I mint a Bunda. Hajnál felé, ( ‘ mielőtt a kakas kukorékolna felriad No,' vájjon alszik-e Áron? Odasettenkóédik az istállóhoz. Semmi nesz'. — Áron, súgja befelé, — alszol-e? —- Nem alszom én, komám. Gondolkodom. Illés szivéről legördül egy nagy malomkerék nagyságú kő. • - ■ . ■ ■ — Oszt min gondolkodok édes egy Áronom? — kérdi derűsen. | — Azon, Illós, — felelt bentről Á.ron, — hogy egész jéccaka ébren vótam, embert jnem láttam, zajt nem hallottam.... oszt hová lettek mégis a lovak? gagamnak, mert becsületes voltam. A SSZON YOK BESZÉLNEK — Az Isten bennünket, nőket, szépnek és butának teremtett. — Hogyan érted ezt? — iSzépnek: — hogy a férfiak szeressenek minket és butának: — hogy mi szeressük őket! HIDEGVÉR A teherautó soffőr elbóbiskolt a Volánnál és azon vette észre magát, hogy egv kis falusi ház falát áttörte és bent áll a kocsival a szoba közepén. Kiugrik az autóból és a szobában álló házigazdának süni bocsánatkérések között kezdi magyarázni, hogy Lacháza felé tart. — Lacháza? — mondja erre a házigazda hűvösen. — Akkor hajtson át ezen a szobán, forduljon jobbra, vágjon át a kemencén és ha kimegy a konyhafalon, akkor egyenesen rajta van a lacházai országúton. Ez a kórterem azok számára van fenntartva, akik belebolondultak az autóveze tésbe. — magyarázza a fő orvos és benyit egy terembe. A falak mellett megvetett, üres ágyak állnak. — Mi az? — kérdi a miniszteri kiküldött— jelenleg nincs betegük? — De van, — feleli a főorvos — de mindegyik az ágy alatt fekszik és motordefektet javít.... UTOLSÓ RÉSZLET Elérkezett az a pillanat, amikor a vevő kifizeti a 'gyermekkocsi utolsó részletét. — Köszönöm, — mondja a kereskedő és udvarjsan I hozzáteszi: — Remélem a kicsike jól van? — Hogyne, — feleli a vevő — jövő héten lesz az es^ küvője. KIADTA ÚTJÁT — Mondja Pista, szeretne egy jó hosszú sétát tenni? — De milyen szívesen, Irénke. — Akkor ne tartóztassa magát miattam, csak menjen. AZ ÓVATOS SOFFŐR — Én csak teljesen óvatos soffőrt alkalmazok. O- lyant, aki semmiféle kockázatot nem vesz. —Én ilyen vagyok, uram. Még a fizetést is előre kérem. AZ AUTÓJAVÍTÓK I Az elmegyógyintézet főorvosa végig kalauzolja a kórtermeken a minisztérium kiküldöttét. AUTÓVÁSÁRLÁS ELŐTT i — Mit fog szólni a fele* séged, ha hazaviszed az. uj kocsit? —Nézd a forgalmi lámpát,! Vigyázz! Ne menj neki annak a teherautónak! Lassíts a kereszteződésnél! Nem I látod azt a nőt a gyerekkocsival? Sose fogsz megtanulni hajtani?.... És más eh|hez hasonló dolgokat.... BÁLBAN KIS FÉLREÉRTÉS A hölgyvezető észreveszi, hogy az utmenti távirópóznákra néhány szerelő kapaszkodik fel. — Ostobák! - — morogta megvetően. — Azt hiszik, hogy életemben most ülök először volán mellett. — Miért olyan izgatott? •— Hát nézze, nem borzastó? A főnököm leánya ülve maradt a táncnál.... — Ez aztán önnek igazán mindegy lehet. — De a kalapomon ül! MEGNYUGTATÁS — Mondja, jó ember, szokott ez a papagály káromkodni? — Néha igen. De se nem iszik, se nem kártyázik. I BECSÜLETES SZOLGA János: Báró ur, kérem, az előbb mikor a kabátot ki | próbáltam, ezt a koronát | találtam benne. Báró: Szép: Tartds meg azt azért, mert becsületes voltál. (Néhány nap múlva.) Báró: Hallod-e, te János! Már néhány napja nem lelem az arany gyűrűmet. Nem találtad meg? János: Oh igen, de azt is j mindjárt megtartottam ma-ADY ENDRE: A DÉLIBÁB ÜZENETE A Hortobágy beüzent Debrecenbe: “Cívis -urak, már holnap délelőtt Nagy baj lészen..” És ijedt táncot roptak Debrecenben a tatár agyvelők. “Civis-urak, már holiap nagy baj lészen Gőzösön jár ma már az emberjész S a Délibáb Délibábnak maradni Nem .akar már. És ennyi az egész.” “Basahalmáltól ős Péterfiáfg Ájer pezseg. Úgy hívják: Gondolat. . Fütyöl ez a kerek, tatár fejekre: Civis-urak haboznak még sokat ” “Majd holnap tán nem lesz idő megtérni, Korrigálni az ősi nagy hibáit: Civis-urak, nagy baj lészen majd akkor, Ha vörösen bejön a Délibáb.” DÓZSA GYÖRGY UNOKÁJA Dózsa György unokája vagyok én, Népért siró, bus, bocskoros nemes- Hé, nagyurak jó lesz tán szóbaállni Kaszás népemmel, mert a Nyár heves. A Nyár heves s a kasza egyenes, Hé, nagyurak: sok rossz, fehér őköl Mi lesz, hogyha Dózsa György kósza’ népe Rettenetes nagy dühvei özönöl. Ha jön a nép, hé, nagyurak mi lesz? Rabló váraitokból merre fut Hitvány hadatok? Ha majd csörömpöléssel Lecsukjuk a kaput! HA GYÁSZ ÉRI A CSALADOT, minden szükséges intézkedést hűségesen és lelkiismeretesen elvégzi a LEGMÉLTANYOSABB díjszabások mellett Ui. Biene J. Jáno» Lukács Istrta JOHN J. RICZO MAGYAR TEMETÉS RENDEZŐ Lukács István, Licensed KÉT TEMETKEZÉSI INTÉZET — 12519 Buckeye Road LO 1-2030 17504 Harvard SK 1 mű -TELE&HONECtevetanó Crust WHEN MONEY IS A MUST MA- lrl660 PHONE ABOUT LOANS DAY Oil NIGHT • Che Cleveland Crust Company 72 Convenient Complete Banks
