Az Ujság, 1963 (43. évfolyam, 1-40. szám)

1963-01-24 / 3. szám

JASVARY 24, 11C3 ír OLDAL AZ UJ EDES ANYA T A li C A Akkortájt ^ren könnyen sírásra áiloct a szájuk. Nem kellett más, csak egy szomorkás nézés, kicsit ke­ményebb hang s már gurult a meleg gyöngy veres lab­daképükön. Megbújtak a sa­rokban, bogárkaszemük egy re az ajtót simogatta s mondogatták pityogva. .... Édes..,, anyám.... Az emberben felszakadt ilyenkor a fájdalom. Be­lecsenget a fulladt állóme­legbe elköltözött Bábika hangja, szinte halottá per­­kálszoknyja suhogását, úgy tűnt, ott, áll a ....tűzhely mellett, főzi a rotyogó ebé­det s roppant fájdalommal néz a gyermekeire, urára. Azt mondta csendesen. .....Ne sirjatok. Édesanya szeret benneteket. Nagyon szerét, de messzire ment, ám egyszer megtaláljuk majd, ne féljetek. Az ám. Jó édesanyátokat. Aztán megint ád kenyérkét, me­leg tejecskét a csuporba és isszuk. De sokat ám! Szerette gyermekeit, kín­lódva. Harminc esztendős ember volt. Két szem apró­ság apja s özvegy. Huszon­hároméves asszony hagyta el nehéz ilyent állani. Kívül meg áll a magda­­gaztó nyár. Jókora májusi esők után szúrósan tüzel a nap. Felkapott a gabona embermagasságura s őszül a búza erős szakálla. Kaszá­ra kerül lassan. Készülhet­ne is reá, ha felszakadna a fájdalom. S tölteni kéne a kukoricát is. Felverte közte fejét a gaz, fojtogatja, kí­nozza s keményedik a föld­je. A ház táját is üli a szo­morúság. Érett a nyárialma ehetnék a gyermekek, de e- ! gvik se kívánja. Hát nagyon szomorú igy az élet, szent igaz. Hanem amikor veresbe bo­rulnak a fák s ömlik lefelé a hegyekből az őszi szelecs­­ke mégiscsak felmelegednek nagynehezen. Apró gyermek könnyen felejt, ha felejte­nek körülötte. Az ember pe­dig úgy volt már. hogy visz­­szaállott az egyenesbe. El-Hallgassa meg Donó-Halmos Rádió Programját minden szombaton este 6:30-től 7 óráig -az 1490 diaion Változatos program, amelyen Donó András angolul, Halmos Margit magyarul végzi el a leadásokat. Élő prograiaszámok! Ha hirdetést vagy köszön­tőt kíván leadni, hívja fel: to 1-0824 LO 1-3155 Hunaarian Radio PROGRAM DR. HALLER M. ISTVÁN IgazctaJó vezetésével MINDEN VASÁRNAP délelőtt 10-től 10:30-lg WDOK — 1260 DIM IIRDETÉSEK, — ÜDVÖZLE­TEK és KÖSZÖNTŐK ügyében hivja fel e számot GA 1-3443 2527 E. 126tb Street Hudák Testvérek Rádió Órája dlnden VASARNAP, a leg jobb Időben, 12-től 1 óráig WJMO — 1490 állomáséi Hirdetések és üdvör’etek fi gyében hlvfa. Uj telefonjaink: 292-7529 és 292 - 6899 James L Hudák .lgasgaté Hudák Ernő bemondó ée - Steve Hudák, pénzlárnok vette asszonyát az Isten, hát alázatosan kell fogadni a csapást. Nekivetni iiatal vállat az élet nehéz szekeré­nek s fújtatni előre a gyer­mekei boldogulásáért. Nekiállott már olykor játszani az apróságokkal. :\ion dogatta harsogó neve­téssel. .... Erősen fogjad, kisfi­am, a ragyogó csillagát! 1VL- csoda emeer lész, ha nem bírod a munkát? S nevetett a csepp legény­­ke erőlködésén. Magával vitte a mezőre, nagy répá­kat adott a karjára s biz­tatta komolykodva. .... Vidd csak a szekérhez, fiam! > Segíts apádnak, mert i aztán ha nagy lés/, magad­­'ra maradsz, s kell az erő az bizony! | Odahaza meleg ételien vár ta őket az anyja. Hetven fe­lé ballagó öregasszony. Ne­kiültek falónk étvággyal s az ember dicsérte a négy­esztendős fiák. .... Sokat a Jánosnak, a­­nyám, mert ez aztán meg­­uoigozott érte! Elhagytak igy öt nehéz esztendőt. Volt úgy, hogy áldották a földet s meg­esett hogy rossz volt a ter­més s olyankor leszegték fe­jüket dacos haraggal. Mert szívta az erejüket életüket s nyomorúságos falattal fi­zetett érte. Vén Almásné csak doho­gott a padkán s mondogat­ta .jószóval. . . ... Az ám, lázadozni. Iszen apád is ezt tette életiben Végig csak azt tette. Pa­naszkodott a földre. Aztán mit ért el vele? Hát csak panaszkodott s vége. Most aztán, az idei nyá­ron, hogy jó termést kinált a föld, uj erő szakadt fel az emberben. Harmincöt esztendős csak, meg van a betevő falatja, két szem egészséges gyérmeke, hátha üzent az élet, feldobja hoz­zá a kalapját. Almásné foghíjas szája nevetésre állott. Igazad van, fiatal vagy n'.ég. Aztán a gyermekek­nek is csak elkéne egy jóra való anya. Hót az ember mutatko— kozott olykor a Sövény Ma­­rikáék táján. Csak amolyan beszélget formán. Hogy hát megvannak-e mi hir náluk s lesz-e adófogyatk ozás, Özvegy, az az egy igaz, de de jó ember s nem is öreg még. Nem huzakodik sokáig e­­félével a mi fajtánk. Igaz hogy számolni kell a föld­del, házzal, jószággal, meg is teszi józan ésszel, de a szávvel, lélekkel nem űznek sokáig hiábavaló játékot, ragyog az igazság a szemek­ben, a kezek melegében. S ha. benne van, könnyű, kiér-, teni belőle. Október legelején álló hé­tig zuhog a hűvös eső. Fel­szárig süpped belé a csiz­ma s veresedik a bőr a szél élettől. Áll ilyenkor a mun­ka,, hát az ember felveszi rendesebb ruháját s beállt egy délután Sövény ék há­zába. Érzik, hogy nagy dolog­ban jár, hát csak állanak mellette várakozva. Beszél­jen szépen s megalkusznak becsületesen. Pipa azonban kell a ta­nácskozáshoz. Megtömködi a két ember, apa s jövendő vő. Marika hozza már a gyújtót, pof­ién a füst s mondja az em­ber csendesen. .... Iszen tudják, hogyan állok én. Marika apja felel. • •• Szó se róla. .... Elébb se ártott volna. A gyermekek végett. .... Iszen úgy is van. .... Meg aztán magam se vagyok még vénember. .... Hát nem. Az igaz. a ... Aztán, ha megvolna a hajlandóság irántam. Hát-., akkor Tisztán állok a ház- Izal is.... lement a bank.... Erre felveti szürke üstö­két Sövény András s rászól a leányára. .... No Marika? A leány lángveresen ló­gatja fejét s felpödri meleg ujjaival a tiszta köténye szélét. Nem szól, csak fel­néz lopva az emberre s el­mosolyodik. í Erre kezet nyújt Sövény János s azt mondja röviden .... Hat akkor jól vah! Isten hozott fiam! | Tárgyalnak még jó két óra hosszat, hogyan s mint lesz, aztán megcsapkodja az öreg asszony vállát a fér­je: .... Hanem mink kinézhet­nénk lassan. Etessünk asz­­szony, ezek meg csipógjanak a maguk dolgáról. Odakint elállóit az eső és valami goromba tejes köd nyújtózkodott a latyakos ut lelett. Lámpát kék gyújtani 1 lassan, de senki se nagyon ! gondol reá. Összefogták a kezüket ártatlan, tiszta me-I , I legseggel s azt mondja az ember. j . Márika, te aztán a gyer­mekeimnek jó anya kell ám. .... Az leszek én János. .... Mert azok azegénykék légen kaptak anyaszót, tud­hatod. — Tudom én,, János. .... Aki volt, az pedig min­dig csipogott velük. Az bi­zony.' Csöp madaraim, bo­gárkáim, igy volt ez míná­­lunk. .... Édesanyjuk leszek én.... megígértem. .... Sohse érezzék. .... Nem érzik, ne féljen. .... Mert akkor engem is megszűrsz, nagyon. Márika arcán kigyulladt a tiiz. Felrémlett előtte az eljjtő Almás Jánosné halvány képe, meleg szeme s meg­­!kérdezte 1 .... Aztán én is úgy leszek, !mmt az első volt? Egé­szen úgy? Megrezzent kicsit az em­ber. .... Úgy, úgy, Márika. E- gészen úgy.... mint az első Feleségem lész.... Asszony­kám. S ment hazafelé szédül­ten, boldogan. Öreg Almásné éppen etet­te a gyermekeket. Finom sültkrumplival, zsiroske­­m érrel. Megállóit az asztalnál s nézte őket ragyogó ábrázat­­tal. .... ízlik, gyermekeim? Jani gyermek teleszájjal felelt. .... ízlik ám! Négyet e­­szünk, azt mondta örega­nya ! .... Hát csak egyetek, kis­fiam ! . .Aztán leült ő maga ja. térdére veszi Janit s hívja •i csep Bábikát is. így e, szépen. Most aztán nagyot mond édesapátok. Öreganya csak áll mögöt­tük, összefogja csontos ke­zét a kötényén s hozzáteszi szelíden. .... Nagyot ám hallgas­sátok csak .... Mesél? .... Nem én! Igazat mon­­iok. Édesanyát kaptok. S elhallgat. Hogyan is magyarázza a gyermekek­nek? Nem mondhatja azt, hogy felszakadt benne az élet, kalapál ereiben a har­mincöt esztendő s régi szép asszonya helyett a Sövény Marikát veszi maga mellé. Ismételgeti. • • Édesanyát.... Azt bi­zony. Édesanyát. Mert kis árvák vagytok. Akkor fel­kérdez a csepp leányka. .... Hát nekünk nem volt j édesanyánk? Öreganya elfordul, tré­­f álkozni próbál, í .... Kis bolondos te! Már, hogy ne lett volna, no! Ha­nem bizony a ti édesanyá­tok.... Elfogta a szót s azt mo­tyogta zavartan. Most aztán megint lesz. Az ember rámered az asztalra? .... Jó édesanyját hozok, ne féljetek» kis gyermekeim Megint a kisleány rán­gatta meg a kabátjá. .... Aztán, hogy hívják? .... Hát, ,desanva. Ugv. Az a neve. Édesanya. Jani gyermek csak ült az apja térdén és hallgatott. Öreganyja igen sokat me­sél esténkint a régi édes­anyjáról, amint állott a böl csőjük felett sápadtan s é­­nekelte csipogó melegséggel, jesicsija, babája. Hát hon­nan kerül most elő ez az • édesanya s mér csak most jön, amikor annyiszor hív­ta magában. Megkérdi. .... Miért jön? Felrezzen az ember. .... Mert most hívtam. Az ért. S ti ketten örüljetek neki. Szeressétek. Keveset ért ilyen beszéd­ből a gyermek. Azért úgy alszik el, hogy valami rej-RÉSZLET PETŐFI SÁNDOR '»* ,= t . A- : '• 1'. f -l . v 4 AZ APOSTOL cimü költeményéből zeiig fejér volt már, mint a galamb, Piz éve rrár, hogy n négy fal között ül! fn év még ott kino a szabadban is sok, Iát még ott benn az iszonyú odúban!.... Megnőtt szakálla és megnőtt haja, ő sokszor nézte, nem fejér-e már? Jo ő azt mindig csak feketének látta Yakhogy nem látszott szine a sötétben. Piz éve már, s ő néki e tiz év Egyetlen egy hosszú végtelen éj volt, Is egyre várta, hogy mikor virrad már? Koronként ugv tetszett neki, Rogy már több század, több évezred óta .kin e helyen, hogy a világ már \z Ítélet napján rég túl vagyon, Hogy a iöld régen elenyészett, ( sak e börtön nun ad t belőle, és őt magát e b .nönben feledték. Kihalt immár a szenvedély szivéből, Nem'Átkozókék többé isten ellen, .Eszébe sem. juhot; sem isten, . ’ ,. . . ,... Éem ember többé nékie, Kihalt szivéből már a bánat is, Csak néha sirdognll, midőn Álmából ébredett, mert vlmá'báh ' még-móglStogatta őt Ama szén tünemény, örökké ímádÓtV kedvesének szelleme, Ki hozzá még a fóron túl is oly hű! be mihelvest fölébredett, Eltűnt a kedves szép alak, Is "sirt a rab, sir* , sirdogált. De mér'; r.em látogatta meg fia?-Ház ö neki vált Hír is; ólért nem jött e: hozzá soha? Ezt kérdező, s ekkep felelt magának: Fiám meg él bizonnyal, mert ide Hő nem jön, csak. a halott jöhet, Fsak te jöhetsz, szerelmem angyala! 'Ham még él s már nagy lehet, Azóta rég felnőhetett. ' Vajon mi lett belőied. 1... . szegény árvám, szegény fiam? Ki tudj’ a szükség mire vitte, Palán rabló lett s hóhér temeté el.... É* hátha apja nyomdokát követte, És most, mint apja föld alatt lak’k, falán.épen szomszédom itten? •iám. fiam, szerelsz-e engemet, Emlékszeí-e apádra, gyermekem? De hallgá. mily ne^z, mily szokatlan hangok! Ugye! mez a rab mindinkább figyel,-tTgy elmerül a halgatásba, Hogy már lélegzeni sem mer, lezárt lelkét e hangok megnyiták, ■lint a v'rág kelvrét a napsugár, i a ajka mosolyogni kezd, Tiz hosszú esztendő után először! Madárka szállott börtön falának Párkányzatára közel ablakához, Wt ül a. kis madár s dalogat, Vb, mi'yen édesen dalol! És szólt a rab, vagy csak gondolkodók, Mert sző'ni nem mert, nehogy elzavarja \ kedves vendége-; szava: ‘Oh istenem, mi jó! mi jól esik! E’őször hallok ilyen hangokat, Mióta tt vagyok, pedig már N’egyon rég óta vagyok itt. Dalolj/!.!-ölj, kis madaram, dalol, Eszembe jut daiod”ól, Hogy egykor éltem, hogy még most is, Eszembe jut dalodról ifjúságom, \ régen régen elszállt ifjúság,- szép tavasz, s ezen tavasznak Virága, a szép szerelem! Dalod felkelti szenvedéseimet, De egyszersmind meg is vigasztal, .< a megvigasztal! fájdalom talán Még édesebb, mint maga az öröm. Dalolj, dalolj, kis -nadpram, dalolj! Ki küldőit hozzám tégedet? . Ki mondta néked, hogy e falra szál, Amelyre nem száll átoknál egyéb?.... Vzentsépes ég, e sejtelem, Ez engemet megöl, I Boldogságával ö! meg engemet! Egy sejtelem azt súgja nekem, Hogy én szabad leszek, Hogy nem e dögvészes helyen halok meg, De kinn az isten szép ege alatt.... teimes világból felszállott anyakezek simogatását érzi a homlokán. Melegséget, a melynek sokszor nem tud­ja a forrását az ember, a­­mint sokan szirvafakadnak. | amikor csordultig a szivük örömmel. Reggel aztán úgy áll az lapja elé, mint egy meglett [ ember. .... Hát aztán édesapám, mikor jön édesanya? Megveregeti az arcát. .... Nemsokára, kisfiam. S milyen lesz, nevetős? .... Az bizony. Csak jók legyetek, szeressétek. Szombati napon volt ez. Almás János szekér elé ál­lította a lovait s behajtott a városba. Hetivásárba. Ga­rasra váltani egy pár sül­dőt s venni egy kis meleg ruhát a családnak. Öreganya finom lencsét főzött ebédre s felütött hozzá egy-egy tojást a gyer­mekeknek. Aztán, hogy elvégezte szé­pen a kis dolgát, leült szun­dikálni a melegre. Akkor azt mondta csen­desen a kis Jani gyermek. . „ Gyere te Bábika, fus­sunk el édesanyánkhoz. S vették a kis sapkát, meleg kendőt, nekivágtak a süppedő útnak. Égett a képük, majd el­csattant. Pötyögtek, csa­csogtak útközben. .... Megmondjuk, hogy es­tére légy már minálunk. .... Aztán meséljen. .... S énekeljen szépen. Megállották a Sövényék ajtajában. A fiú megverte ököllel- s- fogta . erősen a leány kezét. z öreg Sövényné nyitott ki rájuk. .... Hát ti gyermekek? Ja ni ka beszélt. .... Eljöttünk, hogy a mi édesanyánk.... miatta.... Beterelte őket szives szó­val. A melegre csöppök, mert megfagytok. Akkor előjött Márika a szobából és lekuporodott hozzájuk pirosán. Terem­tőm csak nem az apjukat kérik vissza ezek a gyerme­kek? .... Hát eljöttetek? Jani­kám, Bábikám? .... Odasímultak hozzá ci- 1 camelegen. ! .... Érted jöttünk mink. i .... Gyere velünk, azért, j Nevetett is, sirl is egy­ezerre. Hát hogyan is mond­ták ezek az aprók? Érte ! jöttek? S s hogy most mind járt menjen velük? Dalol a sirás a torkán, úgy beszél. .... ó ti bolondos kis csi­béim, hát nem lehet még! Hogyan is gondoljátok a I kis buksi fejetekkel, még mit nem Várni kell még, ! azt bizony, kerek két hóna­pig! Addig nem mehetek ám! Erre sirvafakadt a leány­ka. .... Hogy most menjek? Ne gyertek csak kis poron­tyaim s üljetek szépen ide a melegre, majd mesélek so­kat a gubafej ü pásztoroknól a farkasokról. | S ott kuporogtak sötéte­désig a tiiz mellett. Lobo­gó veres csikókat eresztett rájuk a lötyögő kályhaajtó s hallgatták Márika meséit. Aztán felöltöztette őket meleg kendőbe s vezette ho­­zafelé a sötét utón. Jött már eléfciik Almás [János haragosan. .... Hát ti hol csavarog­tok, hé? De rászól a leány szelíden Az édesanyjuknál vol­­jtak. Hívtak, hogy jöjjek ! már. csöppek. Sokat mesél­tem nekik. Az ám. Igaz-e? í Kezetfogtak, melegen. I Hálás, emberséges szeretet­tel. |ftr .... Köszönöm, Márika. A uj anya jó édesanyjuk lesz a gyermekeknek, mert szivébe fogadta őket. I .... Azért nem kell ennek 1 igy maradnia! Minden vég­­| rendeletét meg lehet dönte­ni. A minénket bajosan. .... Ügyes fiskális ezzel is végez. .... Hát mit csináljunk? ■••• Pert kell indítani. Úgy történt. Az ügyvéd megindítja a keresetet és kézbesített Szent Péternek. Ez elolvassa és bár csak a felét érti meg, mégis j tisztában van azzal, hogy 1 ügyek reá nézve rosszul ál­lanak. Egy álló napig gon­dolkodik, aztán a következő ellenirtot adja be: Kedves testvérem. az Urban! Amit te kereseted­ben előadsz, nem látszik teijesen indokolatlannak, bár sokat lehetne rá felelni"." Legyen hát per! Ámde egy kicsit várnod kell még. Te"­­találtál ügyvédet; légy hatL türelemmel, amig egy másik is kerül a mennyországba! Szent Péter azóta még jobban ügyel a niegnnyo.r­­szág kapujánál és a hány­szor ott egy igazság- védő mutatkozik, rögtön rákiált dörgő hangján: .... Fiskális?.... A pokolba.! AZ AKARATERŐ Gyóaysie,'eket az óhazába csqk a SAJÓ PATIKAVAI küldünl SAJÓ SÁNDOR oklevél«« GYÓGYSZERÉSZ 3824 Lorain Ave Telefon: WO 1-848* ízlésesen és méltányos árban lcészit e] minden virág '•ndelést és továbbit az oz zág vagy a nagy világ bár mely résxéb* G AYER'S FLORAL SHOPPE Tel. 734-2700 22660 Lorain Rd. MÉRT NEM KERÜLHET ÜGYVÉD A MENY OR­SZÁGBA? j Alig jutott .... Isten tud­ója, miféle kerülő utón az első ügyvéd a mennyor­szágba, mindjárt odaállt 'Keresztelő Szent János elé. | .... Szent Jánosi .... mon­dá neki, .... itt ugyan meg- I látszik, hogy még sohasem volt ügyvéd a menvország­­jban. Hát még mindig az ö­­jreg Szent Péternél vannak a kulcsok? Milyen jogon? Ezt szeretném tudni! Te vagy urunk Jézus Krisztus­nak elsőfokon az unokacse, te mentél előtte, te dolgoz­tál érte, amikor Péterre még senki sem gondolt, te vesz­tetted el fejedet az igazság­ért és te voltál hive a Meg­váltónak az egész életen át anélkül, hogy érted va­laha kukorékolt volna egy kakas is. Azt mondom hát, Szent Pétert, mind Krisztus utódját jog és törvény sze­rint nem szabad megtűrni. .... Igazad lehet! ... felel­te Szent János. . .. De hát a végrendelet úgy van meg csinálva. Arról beszéltek egy tár­saságban, hogy egy úriem­ber nagy alapítványt tétt lélektani müvek megjutal­­mazására. Két úri ember különösen hevesen vitatkb­­kozott. .... Tulajdonképpen mi az a lélektan? .... kérdi az e­­gyik. ..Az akarat, a lélek tanul,-, mánya .... felel a másik. .... Miről jóvaz? .... Igen nagy haszna vám Magam is tanulmányoztam és elértem azt, hogy egy szilárd akaratú embert meg tudok különböztetni olyan­­! tói, akinek gyönge az aka- I rata. Egészen egyszerű mód szerem van erre. Például, |ha én megteszem azt, hogy. ön akarata ellenére kimond. I ja a tizennégyes számot, be ; [fogja látni, hogy tanulmá­nyomnak volt bizonyos fo— | ganatja. Aláveti magát a ; kísérletnek? .... Milyen kísérletnek? , .... Ön két perc leforgása .előtt kimondja azt, hogy: (Tizennégy. j Neevtséges! Nem fo­lyom kimondani. Majd meglátjuk....; Mennyi kérem, hat és négy? .... Tiz. Mennyi nyolc és három .... Tizenegy. .... És mennyi kilenc és 7- ' .... Tizenhat. | ....Ah! .... kiált fel a kér­dező diadalmasan. Ki­mondta! Tudtam, hogy ki fogja mondani! í .... Mit fogok kimondani?" i kérdi méltatlankodva a két­kedő. .... Tizenhatot. .... De hiszen a vitás szó tizennégy volt. .... Nos, most mondta ki a tizennégyet jegyzi meg a kérdező nugodtan. HA GYÁSZ ÉRI A CSALÁDOT, minden szükséges intézkedést hűségesen és lelkiismeretesen elvégzi a LEGMÉLTANYOSABB díjszabások mellett lti. Bic*o J. Jénot Lukács István JOHN J. RICZO MAGYAR TEMETÉS KENDEZÓ Lukács István, Licensed- KÉT TEMETKEZÉSI INTÉZET — 12519 Buckeye Road LO 1-2030 17504 Harvard SK 1 vrn Ai ÚJSÁG--- ---------------

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents