Az Ujság, 1963 (43. évfolyam, 1-40. szám)
1963-01-24 / 3. szám
JASVARY 24, 11C3 ír OLDAL AZ UJ EDES ANYA T A li C A Akkortájt ^ren könnyen sírásra áiloct a szájuk. Nem kellett más, csak egy szomorkás nézés, kicsit keményebb hang s már gurult a meleg gyöngy veres labdaképükön. Megbújtak a sarokban, bogárkaszemük egy re az ajtót simogatta s mondogatták pityogva. .... Édes..,, anyám.... Az emberben felszakadt ilyenkor a fájdalom. Belecsenget a fulladt állómelegbe elköltözött Bábika hangja, szinte halottá perkálszoknyja suhogását, úgy tűnt, ott, áll a ....tűzhely mellett, főzi a rotyogó ebédet s roppant fájdalommal néz a gyermekeire, urára. Azt mondta csendesen. .....Ne sirjatok. Édesanya szeret benneteket. Nagyon szerét, de messzire ment, ám egyszer megtaláljuk majd, ne féljetek. Az ám. Jó édesanyátokat. Aztán megint ád kenyérkét, meleg tejecskét a csuporba és isszuk. De sokat ám! Szerette gyermekeit, kínlódva. Harminc esztendős ember volt. Két szem apróság apja s özvegy. Huszonhároméves asszony hagyta el nehéz ilyent állani. Kívül meg áll a magdagaztó nyár. Jókora májusi esők után szúrósan tüzel a nap. Felkapott a gabona embermagasságura s őszül a búza erős szakálla. Kaszára kerül lassan. Készülhetne is reá, ha felszakadna a fájdalom. S tölteni kéne a kukoricát is. Felverte közte fejét a gaz, fojtogatja, kínozza s keményedik a földje. A ház táját is üli a szomorúság. Érett a nyárialma ehetnék a gyermekek, de e- ! gvik se kívánja. Hát nagyon szomorú igy az élet, szent igaz. Hanem amikor veresbe borulnak a fák s ömlik lefelé a hegyekből az őszi szelecske mégiscsak felmelegednek nagynehezen. Apró gyermek könnyen felejt, ha felejtenek körülötte. Az ember pedig úgy volt már. hogy viszszaállott az egyenesbe. El-Hallgassa meg Donó-Halmos Rádió Programját minden szombaton este 6:30-től 7 óráig -az 1490 diaion Változatos program, amelyen Donó András angolul, Halmos Margit magyarul végzi el a leadásokat. Élő prograiaszámok! Ha hirdetést vagy köszöntőt kíván leadni, hívja fel: to 1-0824 LO 1-3155 Hunaarian Radio PROGRAM DR. HALLER M. ISTVÁN IgazctaJó vezetésével MINDEN VASÁRNAP délelőtt 10-től 10:30-lg WDOK — 1260 DIM IIRDETÉSEK, — ÜDVÖZLETEK és KÖSZÖNTŐK ügyében hivja fel e számot GA 1-3443 2527 E. 126tb Street Hudák Testvérek Rádió Órája dlnden VASARNAP, a leg jobb Időben, 12-től 1 óráig WJMO — 1490 állomáséi Hirdetések és üdvör’etek fi gyében hlvfa. Uj telefonjaink: 292-7529 és 292 - 6899 James L Hudák .lgasgaté Hudák Ernő bemondó ée - Steve Hudák, pénzlárnok vette asszonyát az Isten, hát alázatosan kell fogadni a csapást. Nekivetni iiatal vállat az élet nehéz szekerének s fújtatni előre a gyermekei boldogulásáért. Nekiállott már olykor játszani az apróságokkal. :\ion dogatta harsogó nevetéssel. .... Erősen fogjad, kisfiam, a ragyogó csillagát! 1VL- csoda emeer lész, ha nem bírod a munkát? S nevetett a csepp legényke erőlködésén. Magával vitte a mezőre, nagy répákat adott a karjára s biztatta komolykodva. .... Vidd csak a szekérhez, fiam! > Segíts apádnak, mert i aztán ha nagy lés/, magad'ra maradsz, s kell az erő az bizony! | Odahaza meleg ételien vár ta őket az anyja. Hetven felé ballagó öregasszony. Nekiültek falónk étvággyal s az ember dicsérte a négyesztendős fiák. .... Sokat a Jánosnak, anyám, mert ez aztán meguoigozott érte! Elhagytak igy öt nehéz esztendőt. Volt úgy, hogy áldották a földet s megesett hogy rossz volt a termés s olyankor leszegték fejüket dacos haraggal. Mert szívta az erejüket életüket s nyomorúságos falattal fizetett érte. Vén Almásné csak dohogott a padkán s mondogatta .jószóval. . . ... Az ám, lázadozni. Iszen apád is ezt tette életiben Végig csak azt tette. Panaszkodott a földre. Aztán mit ért el vele? Hát csak panaszkodott s vége. Most aztán, az idei nyáron, hogy jó termést kinált a föld, uj erő szakadt fel az emberben. Harmincöt esztendős csak, meg van a betevő falatja, két szem egészséges gyérmeke, hátha üzent az élet, feldobja hozzá a kalapját. Almásné foghíjas szája nevetésre állott. Igazad van, fiatal vagy n'.ég. Aztán a gyermekeknek is csak elkéne egy jóra való anya. Hót az ember mutatko— kozott olykor a Sövény Marikáék táján. Csak amolyan beszélget formán. Hogy hát megvannak-e mi hir náluk s lesz-e adófogyatk ozás, Özvegy, az az egy igaz, de de jó ember s nem is öreg még. Nem huzakodik sokáig efélével a mi fajtánk. Igaz hogy számolni kell a földdel, házzal, jószággal, meg is teszi józan ésszel, de a szávvel, lélekkel nem űznek sokáig hiábavaló játékot, ragyog az igazság a szemekben, a kezek melegében. S ha. benne van, könnyű, kiér-, teni belőle. Október legelején álló hétig zuhog a hűvös eső. Felszárig süpped belé a csizma s veresedik a bőr a szél élettől. Áll ilyenkor a munka,, hát az ember felveszi rendesebb ruháját s beállt egy délután Sövény ék házába. Érzik, hogy nagy dologban jár, hát csak állanak mellette várakozva. Beszéljen szépen s megalkusznak becsületesen. Pipa azonban kell a tanácskozáshoz. Megtömködi a két ember, apa s jövendő vő. Marika hozza már a gyújtót, pofién a füst s mondja az ember csendesen. .... Iszen tudják, hogyan állok én. Marika apja felel. • •• Szó se róla. .... Elébb se ártott volna. A gyermekek végett. .... Iszen úgy is van. .... Meg aztán magam se vagyok még vénember. .... Hát nem. Az igaz. a ... Aztán, ha megvolna a hajlandóság irántam. Hát-., akkor Tisztán állok a ház- Izal is.... lement a bank.... Erre felveti szürke üstökét Sövény András s rászól a leányára. .... No Marika? A leány lángveresen lógatja fejét s felpödri meleg ujjaival a tiszta köténye szélét. Nem szól, csak felnéz lopva az emberre s elmosolyodik. í Erre kezet nyújt Sövény János s azt mondja röviden .... Hat akkor jól vah! Isten hozott fiam! | Tárgyalnak még jó két óra hosszat, hogyan s mint lesz, aztán megcsapkodja az öreg asszony vállát a férje: .... Hanem mink kinézhetnénk lassan. Etessünk aszszony, ezek meg csipógjanak a maguk dolgáról. Odakint elállóit az eső és valami goromba tejes köd nyújtózkodott a latyakos ut lelett. Lámpát kék gyújtani 1 lassan, de senki se nagyon ! gondol reá. Összefogták a kezüket ártatlan, tiszta me-I , I legseggel s azt mondja az ember. j . Márika, te aztán a gyermekeimnek jó anya kell ám. .... Az leszek én János. .... Mert azok azegénykék légen kaptak anyaszót, tudhatod. — Tudom én,, János. .... Aki volt, az pedig mindig csipogott velük. Az bizony.' Csöp madaraim, bogárkáim, igy volt ez mínálunk. .... Édesanyjuk leszek én.... megígértem. .... Sohse érezzék. .... Nem érzik, ne féljen. .... Mert akkor engem is megszűrsz, nagyon. Márika arcán kigyulladt a tiiz. Felrémlett előtte az eljjtő Almás Jánosné halvány képe, meleg szeme s meg!kérdezte 1 .... Aztán én is úgy leszek, !mmt az első volt? Egészen úgy? Megrezzent kicsit az ember. .... Úgy, úgy, Márika. E- gészen úgy.... mint az első Feleségem lész.... Asszonykám. S ment hazafelé szédülten, boldogan. Öreg Almásné éppen etette a gyermekeket. Finom sültkrumplival, zsiroskem érrel. Megállóit az asztalnál s nézte őket ragyogó ábrázattal. .... ízlik, gyermekeim? Jani gyermek teleszájjal felelt. .... ízlik ám! Négyet eszünk, azt mondta öreganya ! .... Hát csak egyetek, kisfiam ! . .Aztán leült ő maga ja. térdére veszi Janit s hívja •i csep Bábikát is. így e, szépen. Most aztán nagyot mond édesapátok. Öreganya csak áll mögöttük, összefogja csontos kezét a kötényén s hozzáteszi szelíden. .... Nagyot ám hallgassátok csak .... Mesél? .... Nem én! Igazat moniok. Édesanyát kaptok. S elhallgat. Hogyan is magyarázza a gyermekeknek? Nem mondhatja azt, hogy felszakadt benne az élet, kalapál ereiben a harmincöt esztendő s régi szép asszonya helyett a Sövény Marikát veszi maga mellé. Ismételgeti. • • Édesanyát.... Azt bizony. Édesanyát. Mert kis árvák vagytok. Akkor felkérdez a csepp leányka. .... Hát nekünk nem volt j édesanyánk? Öreganya elfordul, tréf álkozni próbál, í .... Kis bolondos te! Már, hogy ne lett volna, no! Hanem bizony a ti édesanyátok.... Elfogta a szót s azt motyogta zavartan. Most aztán megint lesz. Az ember rámered az asztalra? .... Jó édesanyját hozok, ne féljetek» kis gyermekeim Megint a kisleány rángatta meg a kabátjá. .... Aztán, hogy hívják? .... Hát, ,desanva. Ugv. Az a neve. Édesanya. Jani gyermek csak ült az apja térdén és hallgatott. Öreganyja igen sokat mesél esténkint a régi édesanyjáról, amint állott a böl csőjük felett sápadtan s énekelte csipogó melegséggel, jesicsija, babája. Hát honnan kerül most elő ez az • édesanya s mér csak most jön, amikor annyiszor hívta magában. Megkérdi. .... Miért jön? Felrezzen az ember. .... Mert most hívtam. Az ért. S ti ketten örüljetek neki. Szeressétek. Keveset ért ilyen beszédből a gyermek. Azért úgy alszik el, hogy valami rej-RÉSZLET PETŐFI SÁNDOR '»* ,= t . A- : '• 1'. f -l . v 4 AZ APOSTOL cimü költeményéből zeiig fejér volt már, mint a galamb, Piz éve rrár, hogy n négy fal között ül! fn év még ott kino a szabadban is sok, Iát még ott benn az iszonyú odúban!.... Megnőtt szakálla és megnőtt haja, ő sokszor nézte, nem fejér-e már? Jo ő azt mindig csak feketének látta Yakhogy nem látszott szine a sötétben. Piz éve már, s ő néki e tiz év Egyetlen egy hosszú végtelen éj volt, Is egyre várta, hogy mikor virrad már? Koronként ugv tetszett neki, Rogy már több század, több évezred óta .kin e helyen, hogy a világ már \z Ítélet napján rég túl vagyon, Hogy a iöld régen elenyészett, ( sak e börtön nun ad t belőle, és őt magát e b .nönben feledték. Kihalt immár a szenvedély szivéből, Nem'Átkozókék többé isten ellen, .Eszébe sem. juhot; sem isten, . ’ ,. . . ,... Éem ember többé nékie, Kihalt szivéből már a bánat is, Csak néha sirdognll, midőn Álmából ébredett, mert vlmá'báh ' még-móglStogatta őt Ama szén tünemény, örökké ímádÓtV kedvesének szelleme, Ki hozzá még a fóron túl is oly hű! be mihelvest fölébredett, Eltűnt a kedves szép alak, Is "sirt a rab, sir* , sirdogált. De mér'; r.em látogatta meg fia?-Ház ö neki vált Hír is; ólért nem jött e: hozzá soha? Ezt kérdező, s ekkep felelt magának: Fiám meg él bizonnyal, mert ide Hő nem jön, csak. a halott jöhet, Fsak te jöhetsz, szerelmem angyala! 'Ham még él s már nagy lehet, Azóta rég felnőhetett. ' Vajon mi lett belőied. 1... . szegény árvám, szegény fiam? Ki tudj’ a szükség mire vitte, Palán rabló lett s hóhér temeté el.... É* hátha apja nyomdokát követte, És most, mint apja föld alatt lak’k, falán.épen szomszédom itten? •iám. fiam, szerelsz-e engemet, Emlékszeí-e apádra, gyermekem? De hallgá. mily ne^z, mily szokatlan hangok! Ugye! mez a rab mindinkább figyel,-tTgy elmerül a halgatásba, Hogy már lélegzeni sem mer, lezárt lelkét e hangok megnyiták, ■lint a v'rág kelvrét a napsugár, i a ajka mosolyogni kezd, Tiz hosszú esztendő után először! Madárka szállott börtön falának Párkányzatára közel ablakához, Wt ül a. kis madár s dalogat, Vb, mi'yen édesen dalol! És szólt a rab, vagy csak gondolkodók, Mert sző'ni nem mert, nehogy elzavarja \ kedves vendége-; szava: ‘Oh istenem, mi jó! mi jól esik! E’őször hallok ilyen hangokat, Mióta tt vagyok, pedig már N’egyon rég óta vagyok itt. Dalolj/!.!-ölj, kis madaram, dalol, Eszembe jut daiod”ól, Hogy egykor éltem, hogy még most is, Eszembe jut dalodról ifjúságom, \ régen régen elszállt ifjúság,- szép tavasz, s ezen tavasznak Virága, a szép szerelem! Dalod felkelti szenvedéseimet, De egyszersmind meg is vigasztal, .< a megvigasztal! fájdalom talán Még édesebb, mint maga az öröm. Dalolj, dalolj, kis -nadpram, dalolj! Ki küldőit hozzám tégedet? . Ki mondta néked, hogy e falra szál, Amelyre nem száll átoknál egyéb?.... Vzentsépes ég, e sejtelem, Ez engemet megöl, I Boldogságával ö! meg engemet! Egy sejtelem azt súgja nekem, Hogy én szabad leszek, Hogy nem e dögvészes helyen halok meg, De kinn az isten szép ege alatt.... teimes világból felszállott anyakezek simogatását érzi a homlokán. Melegséget, a melynek sokszor nem tudja a forrását az ember, amint sokan szirvafakadnak. | amikor csordultig a szivük örömmel. Reggel aztán úgy áll az lapja elé, mint egy meglett [ ember. .... Hát aztán édesapám, mikor jön édesanya? Megveregeti az arcát. .... Nemsokára, kisfiam. S milyen lesz, nevetős? .... Az bizony. Csak jók legyetek, szeressétek. Szombati napon volt ez. Almás János szekér elé állította a lovait s behajtott a városba. Hetivásárba. Garasra váltani egy pár süldőt s venni egy kis meleg ruhát a családnak. Öreganya finom lencsét főzött ebédre s felütött hozzá egy-egy tojást a gyermekeknek. Aztán, hogy elvégezte szépen a kis dolgát, leült szundikálni a melegre. Akkor azt mondta csendesen a kis Jani gyermek. . „ Gyere te Bábika, fussunk el édesanyánkhoz. S vették a kis sapkát, meleg kendőt, nekivágtak a süppedő útnak. Égett a képük, majd elcsattant. Pötyögtek, csacsogtak útközben. .... Megmondjuk, hogy estére légy már minálunk. .... Aztán meséljen. .... S énekeljen szépen. Megállották a Sövényék ajtajában. A fiú megverte ököllel- s- fogta . erősen a leány kezét. z öreg Sövényné nyitott ki rájuk. .... Hát ti gyermekek? Ja ni ka beszélt. .... Eljöttünk, hogy a mi édesanyánk.... miatta.... Beterelte őket szives szóval. A melegre csöppök, mert megfagytok. Akkor előjött Márika a szobából és lekuporodott hozzájuk pirosán. Teremtőm csak nem az apjukat kérik vissza ezek a gyermekek? .... Hát eljöttetek? Janikám, Bábikám? .... Odasímultak hozzá ci- 1 camelegen. ! .... Érted jöttünk mink. i .... Gyere velünk, azért, j Nevetett is, sirl is egyezerre. Hát hogyan is mondták ezek az aprók? Érte ! jöttek? S s hogy most mind járt menjen velük? Dalol a sirás a torkán, úgy beszél. .... ó ti bolondos kis csibéim, hát nem lehet még! Hogyan is gondoljátok a I kis buksi fejetekkel, még mit nem Várni kell még, ! azt bizony, kerek két hónapig! Addig nem mehetek ám! Erre sirvafakadt a leányka. .... Hogy most menjek? Ne gyertek csak kis porontyaim s üljetek szépen ide a melegre, majd mesélek sokat a gubafej ü pásztoroknól a farkasokról. | S ott kuporogtak sötétedésig a tiiz mellett. Lobogó veres csikókat eresztett rájuk a lötyögő kályhaajtó s hallgatták Márika meséit. Aztán felöltöztette őket meleg kendőbe s vezette hozafelé a sötét utón. Jött már eléfciik Almás [János haragosan. .... Hát ti hol csavarogtok, hé? De rászól a leány szelíden Az édesanyjuknál voljtak. Hívtak, hogy jöjjek ! már. csöppek. Sokat meséltem nekik. Az ám. Igaz-e? í Kezetfogtak, melegen. I Hálás, emberséges szeretettel. |ftr .... Köszönöm, Márika. A uj anya jó édesanyjuk lesz a gyermekeknek, mert szivébe fogadta őket. I .... Azért nem kell ennek 1 igy maradnia! Minden vég| rendeletét meg lehet dönteni. A minénket bajosan. .... Ügyes fiskális ezzel is végez. .... Hát mit csináljunk? ■••• Pert kell indítani. Úgy történt. Az ügyvéd megindítja a keresetet és kézbesített Szent Péternek. Ez elolvassa és bár csak a felét érti meg, mégis j tisztában van azzal, hogy 1 ügyek reá nézve rosszul állanak. Egy álló napig gondolkodik, aztán a következő ellenirtot adja be: Kedves testvérem. az Urban! Amit te keresetedben előadsz, nem látszik teijesen indokolatlannak, bár sokat lehetne rá felelni"." Legyen hát per! Ámde egy kicsit várnod kell még. Te"találtál ügyvédet; légy hatL türelemmel, amig egy másik is kerül a mennyországba! Szent Péter azóta még jobban ügyel a niegnnyo.rszág kapujánál és a hányszor ott egy igazság- védő mutatkozik, rögtön rákiált dörgő hangján: .... Fiskális?.... A pokolba.! AZ AKARATERŐ Gyóaysie,'eket az óhazába csqk a SAJÓ PATIKAVAI küldünl SAJÓ SÁNDOR oklevél«« GYÓGYSZERÉSZ 3824 Lorain Ave Telefon: WO 1-848* ízlésesen és méltányos árban lcészit e] minden virág '•ndelést és továbbit az oz zág vagy a nagy világ bár mely résxéb* G AYER'S FLORAL SHOPPE Tel. 734-2700 22660 Lorain Rd. MÉRT NEM KERÜLHET ÜGYVÉD A MENY ORSZÁGBA? j Alig jutott .... Isten tudója, miféle kerülő utón az első ügyvéd a mennyországba, mindjárt odaállt 'Keresztelő Szent János elé. | .... Szent Jánosi .... mondá neki, .... itt ugyan meg- I látszik, hogy még sohasem volt ügyvéd a menvországjban. Hát még mindig az öjreg Szent Péternél vannak a kulcsok? Milyen jogon? Ezt szeretném tudni! Te vagy urunk Jézus Krisztusnak elsőfokon az unokacse, te mentél előtte, te dolgoztál érte, amikor Péterre még senki sem gondolt, te vesztetted el fejedet az igazságért és te voltál hive a Megváltónak az egész életen át anélkül, hogy érted valaha kukorékolt volna egy kakas is. Azt mondom hát, Szent Pétert, mind Krisztus utódját jog és törvény szerint nem szabad megtűrni. .... Igazad lehet! ... felelte Szent János. . .. De hát a végrendelet úgy van meg csinálva. Arról beszéltek egy társaságban, hogy egy úriember nagy alapítványt tétt lélektani müvek megjutalmazására. Két úri ember különösen hevesen vitatkbkozott. .... Tulajdonképpen mi az a lélektan? .... kérdi az egyik. ..Az akarat, a lélek tanul,-, mánya .... felel a másik. .... Miről jóvaz? .... Igen nagy haszna vám Magam is tanulmányoztam és elértem azt, hogy egy szilárd akaratú embert meg tudok különböztetni olyan! tói, akinek gyönge az aka- I rata. Egészen egyszerű mód szerem van erre. Például, |ha én megteszem azt, hogy. ön akarata ellenére kimond. I ja a tizennégyes számot, be ; [fogja látni, hogy tanulmányomnak volt bizonyos fo— | ganatja. Aláveti magát a ; kísérletnek? .... Milyen kísérletnek? , .... Ön két perc leforgása .előtt kimondja azt, hogy: (Tizennégy. j Neevtséges! Nem folyom kimondani. Majd meglátjuk....; Mennyi kérem, hat és négy? .... Tiz. Mennyi nyolc és három .... Tizenegy. .... És mennyi kilenc és 7- ' .... Tizenhat. | ....Ah! .... kiált fel a kérdező diadalmasan. Kimondta! Tudtam, hogy ki fogja mondani! í .... Mit fogok kimondani?" i kérdi méltatlankodva a kétkedő. .... Tizenhatot. .... De hiszen a vitás szó tizennégy volt. .... Nos, most mondta ki a tizennégyet jegyzi meg a kérdező nugodtan. HA GYÁSZ ÉRI A CSALÁDOT, minden szükséges intézkedést hűségesen és lelkiismeretesen elvégzi a LEGMÉLTANYOSABB díjszabások mellett lti. Bic*o J. Jénot Lukács István JOHN J. RICZO MAGYAR TEMETÉS KENDEZÓ Lukács István, Licensed- KÉT TEMETKEZÉSI INTÉZET — 12519 Buckeye Road LO 1-2030 17504 Harvard SK 1 vrn Ai ÚJSÁG--- ---------------