Az Ujság, 1961 (41. évfolyam, 1-50. szám)
1961-05-11 / 19. szám
AZ ÚJSÁG MAY II. 1961. 3 OLDAL Öregapó iskolába jár.... —tárca— — Ejnye már megint itt lábetlankodik kend? ....A fiatalasszony, Nagy Péterné ripakodott igy az apósára, hogy kifordult a konyha ajtaján az üres vödörrel, amelynek csak az alján langyosodott a maradék viz. Ezt akarta kilocsantani az udvar földjére. Jó, hogy észrevette, hogy apósa ott aprózta a lépést, mert még a nyakába zúdította volna. Az öreg a menyecske szavára mélyebbre kapta válla közé a fejét és gyerekes tipegéssel szaporázta a lépést. Szemében a gyermekek ártatlansága pislákolt. Öreges pöszmőgésel tagolta a szavakat. — Megyek mán, de az utatokban vagyok mindenfelé, A többit nem mondta, pedig talán megkönnyebbült volna életének terhe, ha elmondhatta volna. Erősen éltek még benne a régen elszaladt napok. Amikor még mm den az övé volt. A ház, a földek, a jószág. Akkor még igy kedves, úgy édes jó apám volt a fiának is, a menyének is. A szavak mézes csurgatásával hízelegték körül és és igy került birtokukba a föld, a ház és a jószág is. Az após pedig öreg napjaira, mert többet nem remélhettek tőle, már csak teher maradt mindenkinek. Az egyik sarokból a másikba hajigálták, mint az ócska lomot. Keservesen nehéz lett az élete, a mézes szavak helyettlelket gylikoló ripakodások repültek feléje. Sötét lett az élete, de mind két gyönge mécses ott világított előtte a két kis unoka tiszta szeretete. ők még tiszták voltak, ártatlanok, szerették őt. Nem úgy, mint a nagyok, akik elfelejtették őt szeretni. Zavaros hullámzással kavarogtak fejében a mondatok és sürii magabeszélgegetéssel kisérte a gondolatait. Nemtudta elrendezni őket. Két friss gyermekhang csendült a tépelődései közé, amire aztán elfelejtett minden rosszat. Az unokái jöttek meg az iskolából és hangos örömmel futottak feléje. Az öreg szemében a gyönge fény uj erőre kapott, ahogy meglátta a két apróságot Bélát, Józsit, akiknek hátán városi uj táska fényeskedett és az uj örömök izgalmával tértek meg az iskolából. Ißzeptember volt. Jószagu. dús őszi, nap. És a gyerekek először tértek meg az iskolából, ahol könnyű játszással tanították nekik a nehéz tudományokat. — Nagyapám, öregapám! rohantak mind a ketten feléje. Józsi volt a gyorsabb, a lábába akaszkodott. — Üljön le csak, őregapám, hadd tanítom meg írni meg olvasni. Az itató vályú mellé kő volt támaszva, az öreg módosán, öregesen arra helyezkedett. — Hadd lám hát.... Józsi volt megint a fürgébb, ő bontotta meg előbb a táskáját és előkerült belőle a szép, friss szagu ábécés könyv. Hadarva, gyorsan beszélt, alig értette meg az öreg a szavakat. — Ezt tanultuk.. Látja, nagyapám, az az “i“ betű.... Magát is megtanítom mindenre __ Olyan szép mesét mondott hozzá a tanító bácsi,.... Azt, hogy a kis Imre kiment a konyhába és látta, hogy a spór szélén valami melegedett, aminek jó szaga volt, neki meg korgott a gyomra. Imre kicsi volt, a lábas meg magasan volt. Fel ágaskodott, hogy elérje és megfogja a lábas fülét, de az bizony forró volt s megégette az ujját. Imre sírva szaladt az anyja után s mert beszélni, nem tudót, az úját szájához szorította és úgy kiabálta: i-i....i.... Az öreg nagy komolyan hallgatta a mesét és önkénytelen mozdulattal ahogyan az unokájától látta az öreg köszvénytől csomósodott mutatóujját a szájához szoritot ta: i. . i....i. Nézegették a képeket, látták a betűkkel telerótt- sorokat, de nem értettek belőle semmit, az öreg gyerek és a most induló két fiatal sarju. Eltemetkeztek a betűk birodalmában. Ezt is Józsi unta meg, hirtelen mozdulattal be csukta a könyvet és a táskájába dugta. — Sokat tudunk már. Menjünk inkább lovacskát játszani.Nagyapám meg Béla lesz a ló, én meg kocsis leszek. Ezen összeveszett a két gyerek, de hamarosan kiegyeztek. Béla és az öreg lett a ló. Józsi kezét a nadrágzsebébe süllyesztette, ahonnét előkerült a készenlétben tartott istráng, amely nem volt más, mint sok boggal megtoldott spárga. Hátulról az öreg nyakába akasztotta, onnét a hónuk alá és megperditette az ostorát. — Gyi, te fakó, fussatokL És a két ló megindult. Az öreg fájós lábaival alig botorkált előre, mig Béla úgy ficánkolt mellette, mint egy tüzes csikó. Józsinak nem volt elég sebes a tempó. Ostorcsapásokkal buzdította az öreg hátát. — Gyi.... gyi!.... Hamarosan kifulladt a vén ló és fújtató mellel rogyott a sátoros körtefa alá, onnan nézte fiatal, mosolygó szemmel az unokái játékát, mig azok is el nem fáradtak és odatelepedtek melléje. A napok meg lassan iramodtak tovább. A két gyerek járta az iskolát és a kora esték lámpafényénél tanították az öreget. Már az “n“ betűnél tartottak és Béla magyarázott úgy, ahogyan a tanitóbácsi nékik: — Nádor a napot bámulja, ni, ni. ni.... Két ujjával előre mutatott x nap irányában. Az öreg hűségesen utánacsinálta. A fiatal menyecske, a két gyerek anyja, a piroscsikós dunyha alatt nyújtózkodott ás éber szemmel figyelte őket. Az asztalt köré gyűlt tudósokat. Gondolat cikázott át benne. — El kellene az öreget is küldeni az iskolába. Legalább volna valaki, aki mindennap elkisérné a kicsiket. Az öreg meg nem lábatlankodna az útjába. Meg kéne beszélni Péterrel, hiszen mindig négy barátsággal volt hozzájuk a tanító ur. Be ültethetné valahol az utolsó padba. Vizet nem zavarna, még segítségre is lehetne, mert fát hordana és élesztgetné a tüzet az iskolai nagy vaskályhában. Néhány nap múlva az aszszony gondolata valónak érett és az öreg két unokájával nap nap mellett, együtt bandukolt az iskolába. Helye az utolsó pad lett és a szünetekben szorgalommal rakta a kályhába a fát. És a napok forogtak egyre tovább. A szikrázó fehér hóval behintett rétek, mezők lassan elszürkültek és fü sarjadt a szürkeség nyomán. A fák uj rügyekbe pattantak és a kipihent izmok uj munkába láttak. A gólyák, fecskék megkeresték a régi fészkeket. Az elvetett mag nyomán uj kalászok értelődtek és a sokféle zöld, ame>y már nagyra nőt, megnyugtatta a gazdák szemét. A csöndes, egyforma életet élő faluban egyszerre uj izgalom kifőzött. A falu határa idegen urak beszédétől lett hangos. Mértek, vitatkoztak írtak. Legények szaladgáltak mérőlécekkel és idegen masinába meresztették szemüket az urak. A és a falunak volt néhány napig miről beszélni, találgatni. Az öreg nem vett tudomást semmiről, ő szorgalmasan járta a két gyerekkel az iskolát és kíváncsisága a tudás után szomjasabb volt mint azoké. Egyik nap nem volt ideje kitakarítani Péternek az islálót, hát rábízták és csak későbben baktatott az iskola felé. Magasra nőtt kukoricás mellett vitt az útja és az ut szélén barna táska kínálkozott feléje. Fölvette, de nem nézte meg a tartalmát. A tengeri zöldje közé tette, a zok eltakarták. Csak magának mondogatta. — Most jó lesz neki is, ha visszajövök majd fölveszem. Az iskolában a “d“ betűnél tartottak. — Dani dobol a dobján, dö dő....dő.... Az öregutánuk csinálta és reszkető kézzel húzta a “d“ nagy hasát és hosszú vonalát. A tanító rossz kedvű volt, mert úgy érezte, hogy előző este lenézőn bántak vele a városi urak és ezt megérezték most a gyerekek. Az öregre is ráripakodott. — Mit ül itt mindig? Senki sem rendelte azt nekem, hogy vén szamarakat is tanítsak. Az öreg szó nélkül állt fŐÍ és csöndesen betette maga után a terem ajtaját. Szomorúan kókadt fejjel bandukolt az utón vissza. Már a házuknál jutott eszébe a barna táska. Visszament érte. Ott találta a tengeri magasodó szárai között. A karja alá szorította és megindult újra. Péterrel, a fiával találta magát szemben, ahogy be fordult a kiskapun. Az durván szólt feléje. — Tán kidobták az iskolából? — Ki.... Káromló szavak zúdultak feléje és az öreg csöndesen hagyta elvonulni maga fölött az ítéletet. Mikor kifogyott Péter belőlük és csöndes szóval nyújtotta feléje a táskát. — Találtam.... Hát elhoztam.... Péter unottan nyúlt utána és megnyitotta a táska gombját. Duzzadt tarkasággal nevetett vissza Péterre a bankjegyek sokasága. 'Zölr, kékhasu bankjegyek kínálkoztak Péter felé és Péter úgy bámulta őket, mint a csodát, csak sokára jött meg a szava. — Édesapám, hát ezt hun vette? De már gyorsan járt az esze Péternek, már vigyázó kézzel nyúlt az apja hóna aláés úgy támasztotta az öreget, mint a kényes virágot a karó. — Jöjjön, édesapám, jöjjön, a házba.... Nem éhes? — De minek is kérdem? — Julcsa, a felesége, ott forgolódott a tornácon. Feléje kiáltott. — Hamar Julcsa, bő szalonnán üss tojást az édesapámnak, de ne sajnált, választ a legszebbeket. Az öreg nem értette ezt a régen nélkülözött hangot, de nem is kérdezte, mert hosszú életében mindenféle fordult már vele. Duruzsoló meleg szóval beszéltek ettől fogva hozzá. Uj ruha került a testére a régi kopott helyett és vásár alkalmával uj jószág tért az istállóba. Úgy bántak az öreggel, mint a himés tojással, de lelkére kötötték, hogy a táskáról senki emberfiának ne szóljon. Az őreget senki se kérdezte, nem is beszélt. De mégis az egyik nyári délután, ahogy ott ült a körtefa alatt, az ujonan faragott lócán, kakastollas csendőrök lépése szaporázott feléje. Egyenesen feléje. És megálltak előtte. Az öreg állta a nézésüket és helyet mutatott maga mellett. A két csendőr leült és barátságos szóval kérdezgették, de a szavuk mögött ott volt a kíváncsiság fullánkja, mert a faluban, mint a füst, úgy szállt a hir, hogy Nagy Péteréknél valami nincs rendjén. Nagy lett a mód. A városból meg hivatalos irat jött, amelyben külföldi csempészektől eltűnt ezreseket kerestek. Gyanús lett Nagy Péterék háza mindenkinek és a hir elért a csendőrök fülébe is. Most ott ültek a vén körtefa alatt és beszédbe kezdtek az öreggel. — Bácsikám.... Nem látott maga egy barna bőrtárcát.... Az utón valahol?.... Az öreg nem hagyta tovább beszélni. — De bizony.... én találtam meg.. barna volt., gombja volt__ A két csendőr az öreg válla fölött ősszevillantotta a szemét. Mohón bugyborékolt belőlük a szó. Egyszerre beszéltek. — Hol?.... Mikor?--Az öreg konok egykedvűséggel nézte a magasan keringő fecskéket. — Akkor vót még, amikor iskolába jártam__ A két csendőr leeresztette a állát és egyszerre álltak fel a pádról. Az öregebb odaszólt a fiatalabbnak. — Menjünk komám, nincs itt kivel beszélni. Az öreg meg még mondani akart valamit, de azok ügyet sem vetettek rá. így leült és hallgatott, ahogy utánuk nézett. HUMOR KIS FÉLREÉRTÉS i Egy negyvenéves nő és egy ötvenéves férfi tizenöt éve járnak már együtt. Egyik napon igy szól a nő: — Te. . nem kellene nekünk megházasodni? Mire a férfi: — Nem rossz ötlet.. De kinek kellünk mi? PEDAGÓGIA i Idős bácsi kérdi az ötéves kis lánytól: — Ki fogad szót anyukának? Ki tesz meg mindent, a mit anyukája parancsol? Mire a kislány: — Apu! LÉLEKTAN Beszélgetés egy elegáns párisi étteremben: — És mond, akkor is szeretnél, ha tönkremennék? — Természetesen drágám. De nagyon hiányoznál nekem. ERKÖLCSTAN \ A francia elemi iskolába bevezették a sexuális felvilágosiitó oktatást. — Volt ma felvilágosító órátok? — kérdi a tiz éves Pierretől a mamája. — Volt,anyu, — válaszolja szolgálatkészen a gyerek. Mit akarsz tudni. ORVOSTAN > Izgatott női hang hallatszik az idegorvos telefonjából: — Segítsen, doktor ur! A férjem zsoké és most hirtelen lónak képzeli magát. Mit tegyek? — Nem kell megijedni, asszonyom, — nyugtatta az orvos — Ez szakmai eltévelyedés. Hozza őt sürgősen hozzám. — Iganis! — felelt az aszszony. — Rögtön megnyergelem és már is vágtatok magához.... Fakutya NEM HALAD A KORRAL — Mi van Jenővel? Ezer éve nem láttam. — Három évet kapott autó lopásért. — Megbolondult? Autót lop, ahelyett, hogy vett volna egyet részletre és nem fizette volna a részleteket, mint más rendes ember.— RÉSZLET VÁSÁRLÁS Elérkezett az a pillanat, a mikor a vevő kifizeti a gyermekkocsi utolsó részletét. — Köszönöm, — mondja a kereskedő és udvariasan hozzá teszi: — Remélem a kicsike jól van? — Hogyne, — feleli a vevő — jövő héten lesz az esküvője. HEJ; SZINMÜÜÜVÉSZ Salamon Béla a harmincas évek egyik nyarán a Balaton körül turnézott társulatával. Visszafelé jövet a leilei állomáson várták a vonatot, és közben., szó-pókerrel szórakoztak. Egyszercsak Salamon észrevette; hogy közeledik a vonat. Gyorsan megkérdezte a társulat tagjait, akik éppen a kvetkező kérdés felett vitáztak. — Ki tudja feladni a legnehezebbet? — Én! — kiáltott Ormos. —Jó, — mondta Salamon — akkor te fogodfeladni a '.vagy koffert. HA NINCS, AKI FÖZÖN és önmaga sem főzhet vagy pihenőt tart a főzésben, de mégis olyan ételt kíván élvevettel és egészséggel elfogyasztani, amilyent otthon főznek, akkor keresse fel a RICE RESTAURANT 12521 BUCKEYE ROAD Finom eledelek HAZA VI TELRE is kaphatók. Eiizabeth Kish, tulajdonos FANCHALY VIRÁGÜZLETE 4714 Lorain Ave Tel. ME 1-1882 Vágott és cserepe* viráqok TEMETÉSEKRE kegyelettel esen. LAKODALMAKRA ízlésesen végezzük el a rendelést Távirati virágküldés a világ bármely részébe — teljes jótállással. MINDENKI JEGYEZZE MEG Ha kisebb vagy nagyobb baja van a Televisionna! bármely gyártmány is, teljes garancia mellett megjavitjuk Steve G. Szabó B. F. G. — TV iskolázott és vizsgázott, szakképzett television javitó. 2656 EAST 126th ST. SW1-4544 RA1-0567 ízlésesen és méltányos árban készít el minden virág rendelési és továbbit az or szág Vagy a nagy világ bármely részébe. GAYER'S FLORAL SHOPPE 3033 Lorain Ave Telefon ME 1-1889 TALPRAESETT.. VÁLASZ 9 — Mondja, Manccika.... feleségül menne maga egy bolondhoz a pénzéért? — Az attól függ, Ede, hogy ez most közvélemény kutatás vagy leánykérés.... AZ ORVOS, AKI JÓS i — Nézzs, uram — mondja az orvos a betegnek — ha uem hagyja abba az asszonyok utáni szaladgálást, egyhétnél nem fog tovább álni.... — Ugyan ne bolondozzék! — méltatlankodik a páciens. — A legjobb erőben vagyok. Nincsen nekem semmi bajom. . — Tudom, tudom, — feleli nyugodtan az orvos — de az egyik asszony, aki után szalad, véletlenül az én feleségem ... Szappanos Ród'é A legnagyobb amerikai magyar rádió program MINDEN VASÁRNAP d. u. 1 2 30-ig WDOK - 1260 ke. LO 1-5524 SZAPPANOS RECORDINGS 3046 EAST 123rd Street Winden vasárnap d. u. 5:30-tól 6-ig hallgassa meg KÁLLAY ELEMÉRNÉ válogawtl Magyar Programját W D O 1. (1280) ilirdet®«! vagy üdvözlet avagy egyleti bejelentés ügyében HÍVJA: Tel. RA 1-0146 Lakcím: 2861 East 112nd F* köszönetnyilvánítás Fájdalmas szívvel, mély szomorúsággal eltelve mondok köszönetét mindazoknak a jóbarátoknak és ismerősöknek, akik drága ió férjem, gyermekeink példás édes apjának, minden Szabolcsi és általában minden magyar jóbarátjának, az 1909 augusztus 3-án Troope, Pa. Szabolcs megyei szülőktől született és Clevelandban 1961 április 30-án, a lakásán, 2683 Woodh 11 Road television nézés közben elhunyt PARTI JÁNOS tanult órás, a National Acme volt timekeeperje, a Szabolcs megyei Klub alapitója és volt titkára ravatalánál a Riczo Funeral Hornéban, 12519 Buckeye Road megjelentek, hogy kegyeletüket leróják és részvétüket kifejezhessék. Ugyancsak hálás köszönetét érzek mindazok iránt, akik koszorút helyeztek a ravatalára, autójukat rendelkezésünkre bocsátották és május 4-én, csütörtökön' a Riczo Funeral Hornéban, 12519 Buckeye Road és a Calvary Evangelical Brethern Churchben, Woodhill és Shaker Blvd. sarok, az istentiszteleten megjelentek és kikisérték drága halottunkat örök nyugvóhelyére, a Highland Parki temetőbe. Külön köszönetét mondok Rev. Victor Petritsnek, egyházunk lelkészének a gyászistentisztetért, gyászbeszédéért és a búcsúztatóért John J. Riczó és Lukács István magyar temetésrendezők— nek, akik kifogástalan, minden tekintetben méltó és kegveletes temetést rendeztek-Hálám jeléül a Szabolcs megyei Klub iránt, a tagságom fentartom és mindenkor segítségül leszek, hogy viszonozzam drága jó férjem és irányunkban megnyilvánult jóakaratukat. Nagyon köszönöm, hogy olyan szép számban vettek részt a temetésen, külön köszönetét mondok a Szabolcs megyei Klubnak a halottvivőkről való gondoskodásért, Juhász Miklós elnöknek a sírnál mondott búcsúbeszédéért és mindazoknak, akik vele együtt dolgoztak, különösen Szilágyi Bertalannak, akivel olyan jól megértették egymást. Hálámat fejezem ki a National Acme munkásainak, az NESA Local 40. vezetőinek és tagjainak, akik virágot is küldtek és a ravatalnál képviseltették magukat. Béke hamvaira! örök álma legyen csendes! GYÁSZOLJÁK: özvegye. Parti Jánosné, szül. Christina Tarulli, gyermekei: Kathryne és John Cseheszlovákiában élő nagybátyja. Borbély Béla, anyósa, Lucy Tarulli, sógora, Edward Tarulli és apósa Cesare Taru.lo, sok jó barát, volt munkatár-Hungarian Radio PROGRAM DR. HALLER M. ISTVÁN igazgató vezetésével MINDEN VASÁRNAP délelőtt 10-től 10:30-ig WDOK — 1260 DM1 ÜRDETÉSEK, — ÜDVÖZLETEK és KÖSZÖNTÖK ügyében hívja fel e számot GA 1-3443 2527 E. 126th Street Hudák Testvérek Rádió Órája dindon VASÁRNAP, a leg jobb időben, 12-től 1 óráig WJMO — 1430 állomásom Hirdetések és üdvözletek ü j gyében hívja. Tel. GA 1-6434 SK 1-5085 James L. Hudák .igazgató Hudák Ernő bemondó és Steve Hudák, pénztárnok TELEFONUNK: GAR. 1-5658. FA 1-1154 Ha örömet óhait szerezni ÉDES ANYJÁNAK ANYÁK NAPJÁRA keressen fel bennünket és kiválogathatja üzletünkben vagy azzal egybefolyó üvegházunkban az ízlésének megfelelő legszebb vágott vagy CSEPEREPES VIRÁGOT. Orkans Flowers 11520 Buckeye Rd Tel. RA 1 -1500 Szívesen szolgálatára állunk ANYÁK NAPJÁRA vágott vagy cserepes virággal, hogy SZERETETÉT eljuttathassa akár helyben, akár pedig táviratilag az ország vagy a világ bármely részébe. Gayer Flowers AND GIFTS SHOP 3033 Lorain Ave ME 1-1889 Gayer Antal és neje, tulajdonosok HA GYÁSZ ÉRI A CSALÁDOT, minden szükséges intézkedést hűségesen és lelkiismeretesen elvégzi a LEGMÉLTANYOSABB díjszabások mellett Ifj. Riczó J. Jáno* Lukács István JOHN J. RICZO MAGYAR TEMETÉS RENDEZŐ Lukács István, Licensed — KÉT TEMETKEZÉSI INTÉZET — 12519 Bcckeye Road LO 1-2030 17504 Harvard SK 1 8900
