Az Ujság, 1961 (41. évfolyam, 1-50. szám)

1961-05-04 / 18. szám

MAY 4, mi AZ ÚJSÁG 3 OLDAL MINDENKI JEGYEZZE MEG Ha kisebb vagy nagyobb baja van a Televisionnal bármely gyártmány is, teljes garancia mellett megjavítjuk Steve G. Szabó B. F. G. — TV iskolázott és vizsgázott, szakképzett television javitó. 2656 EAST 126th ST. SW1-4544 RA1-0567 ízlésesen és méltányos árban készit el minőén virág rendelési és továbbit az or szág vagy a nagy világ bár­mely részébe. GAYER'S FLORAL SHOPPE 3033 Lorain Ave Telefon ME 1-1889 Hány óra van...? — De hosszú az orrod ma, Pali ecsém — nézett rá a . fiatal titkárra a miniszteri tanácsos. A titkár idegesen kapott a cigaretta tárcája után: — Eh, hajitófát sem ér az egész élet! — mondta csak­nem kiáltva és olyan fanyar képet vágott, mint aki ece­tet szagolt. — No-no ecsém, tán el­nyerték a pénztdet? •A titkár ellegyintett maga előtt: __ Ó, bárcsak az történt volna. Nagyobb bajom van nekem. Sokkal nagyobb, kedves Kálmán bácsi. A tanácsos felkacagott: Akkor talán a jó foga­dat húzták ki, mi? Mondjad no, mert mi a fene baja lehet egy huszonhat esztendős em­bernek? Ha csak az nem, hogy páj inkát ittatok a bor­ra. .... Ugyan-ugyan, Kálmán bácsi, hiszen a te névnapod óta színét sem láttam az ital­nak. —Mársól van most szó. .... Miről no, ülj csak le, osztán beszélj. A titkár leült az íróasztal mellé állított karszékre és nagyot sóhajtott: .... Összekaptam Ilonkával. A tanácsos szájából kiesett a. szivar, úgy megrázta a ka­cagás: ..... Ó, hogy az ördög vigyen el, te kölyök, hát ennek ke­rítettél ilyen nagy feneket? Ha-ha-ha, hogy1 még ők ösz­­szekaptak! Világrengető do­log. Hát ez csak amellett bi­zonyít, hogy igencsak szereti­tek egymást. No, oszt min kaptatok össze? A titkár kényszeredetten kezdett dobolni az asztalon: __ Hát hiszen nem nagy dolgon, kedves Kálmán bá­csi, de mégis összekaptunk. _.. De min? — Az uj ruháján. Mert én nem akarom és nem enge­dem, hogy Ilonka oly rikító­ban járjon. — Lári-fári, te szamár kö­lyök 'tán még félsz, hogy megnézik benne? Hadd néz­zék, akkor is a te menyasszo­nyod marad az. A titkár sirós dühvei, ma­kacsul recsegte: . Én abban a ruhában lát­ni sem akarom. Inkább le­rántom ezt a jegygyűrűt az ujjamról most mindjárt. Le én! Kálmán bácsi megcsóválta a fejét és már nyúlt is a pi­pája után és olyan elgondol­kozó mozdulatokkal tömköd­­te meg azt, mint aki nemcsak a dohányzacskóban, hanem egyszersminf az emlékei kö­zött is kotorász. Amikor rá­gyújtott, tűnődve nézett az első füstkarika után: Ne csinálj bolondot, Pa­li öcsém. Mert amit elhamar­kodva csinál a szerelmes em­ber, azt először az eszével bánja meg, aztán meg a szi­ve bűnhődik miatta. A Csák­­váryak konok természete szo^ rult tebeléd is, éppen úgy, mint énbelém, de én meg is ittam jóegynéhányszor ennek a konokságnak a levét. Mert, figyelj csak ide, elmondok neked valamint, amit még so­hase mondtam én el senki nek. Ma már kacaigok rajta, pedig rá ment erre az esetre jó darab a szivemből is, az egészségemből is, a vagyo­­nomból is. A titkár hirtelen elnyom­kodta a cigarettáját és min­den érdeklődésével Kálmán bácsit figyelte. Tudta, hogy ez a szikár kemény tartásu ö­­reg ur, a Csákváryak nemzet­ségének ez a legidősebb tag­ja, sok megdöbbentően érde­kes esetnek volt a hőse a múltban és ami kellemetlen­ség érte az életben, annak mindig csak konoksága volt az oka. Tragikusan és nevet­ségesen konok tudott lenni. — Ha megkötötte magát, szu­­ronyokatt szegezhettek, nem tágított ő vélt igazságo mel­lől. Csak. azért sem- Mert Csákváry Kálmán nem en­ged. Inkább elevenen fordul le a sirgödörbe. .... Igen, Pali öcsém, a ko­­nokságom miatt történt az is, hogy hat esztendeig jár­tam jegyben szegény megbol­dogult Mariska nénéddel, — nézett szomorkásán a titkár­ra és valami halk önvád re­megett át a hangján .... pedig ez sem volt nagy dolog, ép­pen úgy, mint most a tied, de nékem elég volt ahhoz, hogy szerettem volna miatta rom­ba dönteni a világot. Hát persze sikerült is aztán ram­­ba dönteni a magam világát, de ezt aztán alaposan. Fi­gyelj csak ide, hogy mi tör­tént, hogy amikor Mariska nénéddel jegyben jártam, egyszer randevút adott ne- Budán, aKrisztina téren. Meg beszéltük, hogy pont ötkor a sarkon találkozunk. Én bor­zasztóan megörültem ennek a randevúnak, mert hiszen épen az előtte való nap bé­­kültem ki Mariska nénéddel. Ha jól emlékszem, két hétig voltunk akkor haragba és ak kor is valami csip-csup dol­gon kaptunk össze. Persze nem nekem volt igazam. Csak hát én megkötöttem magamat és azért sem en­gedtem. Még ha nem nekem volt igazam, akkor sem. Az­ért vagyok Csákváry, hogy ne engedjek. Igazam van Pa­li öcsém? — kérdezte olyan hévvel, mint aki ebben a pil­lanatban már ismét lelkese­dik az egykori nagyszerű ko­­nokságáért s ha szegény Ma­riska élne és valamiben iga­za lenne, most ismét nem ad­na neki csak azért sem iga­zat. __Szóval a Krisztina tér sarkán kellett találkoznunk — folytatta nekilendülve —, én persze reggeltől délután őt óráig csaknem égyfolytában a zsebórámat néztem és tü­relmetlenségemben tiszer is kipróbáltam, hogy csakugyan hatvanat kell-e olvasni, mia­latt a percmutató egyszer kö­rül pettyegi a pályáját. Ne­kem ugyan azóta beszélhet­nek akármit a tudósok, mert én akkor rájöttem, hogy min­denki annyit olvas ammenyit tud. Olvastam én százhúszat is. Na szóval meghatározott 'dobén odarobogtam a Krisz­­tina-tér sarkára. Én azt hit­tem, hogy korán fogok érkez­ni és a legnagyobb meglepe­tésemre, boldogult Mariska nénéd, akkor az én drága menyasszonyom, már ott állt a sarkon. Szivobogva, boldo­gan üdvözöltem, de ő elfordí­totta a fejét. Csaknem ha­­nyatvágódtam a megdöbbe­néstől. “Édes kicsi Mariskám, miért, miért” — kérdeztem falfehéren és hebegve, de ő csak ránditott egyet a vállán és nem felelt. “Édes kicsi bogárkám, mi történt? — reszketett ki belőlem újra az ijedtség és kérlelni kezdtem, hogy megtudhassam a duzzo­­gása okát. Egyszerre csak rámnézett és pattogva kér­dezte: “hány óra?!” Én meg­néztem az órámat és rávág­tam, hogy öt. “Nézzen fel a toronyra” — mondta édesha­­ragosan ő. Felnéztem. A to­ronyóra félhatot mutatott. “Most is azt állitja, hogy öt óra? — kérdezte Mariska. “Azt” — válaszoltam makacs hangon én. “Oda nézzen az órásbolt kirakatára, ott pon­tos időt mutat az a nagy óra. Azon mennyi az idő” — kér­dezte bájos daccal. Odasanditottam, az az óra is félhatot mutatott. Erre e­­lőkaptam a zsebórámat és konokul kijelentettem, hogy hogy ha az én zsebórámon öt óra van, akkor a világ min­den óráján annyinak kell lenni. Aki pedig nem hiszi, az igazítsa a toronyórához a a magáét” — Kemény han­gon ismételve mondtam ezt, és bár a szivem csaknem ket­téhasadt a fájdalomtól, de mégis sorkonfordultam, fa­képnél hagytam az én drága szépséges menyasszonyomat. Mert vagy öt óra van vagy nem. Én kitartottam az én ó­­rám, illetve az én igazságom mellett. Még szakításunk á rán is. Másnap azonban már irtozatos bánat kezdett e­­mészteni. — Úgy fájt a szi­vem Mariska után, hogy azt hittem, belehalok. — Száz­szor elhatároztam, hogy azon­nal felkeresem és bocsánatért esedezem hozzá. De mindig legyűrte bennem a szerelem fájdalmát a dac- Mert vagy öt óra volt, vagy nem. Én nem engedek. Nem is enged­tem. Összecsomagoltam a hol­mimat, magamhoz vettem az örökségemet és eluta2jtam külföldre. Konokul, dacosan utaztam el. Ahogyan csak csak egy Csákváry tud elu­tazni. Öt esztendeig csavarogtam aztán a világban. Ittam dor­­bézoltam, udvaroltam, csak­hogy el tudjam felejteni a Mariska égszínkék szemét. De kiderült, hogy a szerelem mégis erősebb volt a konok­­ságomnál. A bánat lassankén annyira felégette a lelkemet, hogy magam sem tudom mi­ként történt, de egyszer csak hazajöttem. Az önmagam e­­lőtt is makacsul titkolt szere­lem hajszolt haza. Véletlenül hetek múlva kerültem össze Mariskával, egy társaságban. — Akkor tudtam meg, hogy még nem ment férjhez. Mosolyogva nézett rám, angyali szelídség­gel és miután jól kibeszélget­tük magunkat, egyszerré csak suttogva megkérdezte: — Mondja, Kálmán, hány óra volt akkor - né -Én lehajtottam a fejemet, életben először s talán utol­jára és megadó bünbánattal suttogtam: __ Fél hat volt, fél hat. És két hét múlva férj és fe­leség lett belőlünk. így bizony, Pali öcsém, i­­lyen bolond dolog ez a dac. Azon csak a szerelem tud győzedelmeskedni. A titkár felugrott a szék­ről : — Kálmán bácsi, gyorsan mondja meg, hogy most hány óra van. Engem ez érdekel. — Három óra. Pali öcsém válaszolta derűs nyugalom­mal az öreg-A titkár ijedten csapta össze a kezét: .... Szerelmes jó atyám, mi lesz most énvelem, hiszen ne­kem fél háromkor randevúm lett volna Ilonkával — liheg­te és nagy robajjal kirontott az ajtón. Kálmán bácsi mosolyogva nézett utána: .... Ugylátszik, most már e­­szeágában sincs a kölyöknek lehúzni az ujjáról a jegygyű­rűt amiatt a rikító szinü ru­ha miatt. így van ez, fiatal­ság — bolondság. Be szép dolog is a szerelem. Kis Dongó. FANCHALY VIRÁGÜZLETE 4714 Lorain Ave Tel. ME 1-1882 Vágott és cserepes virágok TEMETÉSEKRE kegyelettel­­•sen. LAKODALMAKRA iz­­lésesen végezzük el a rendelést Távirati virágküldés a világ bármely részébe — teljes jót­állással. ____________ l A PRESBITÉRIUM ELSŐ SOR, balról-jobbra: Balogh János, Majoros Vilmos, Ő- ri Gyula, Nt. Juhász Imre, Márton János, Földényi Alajos, Sza­kács Lajos, Kató Antal. MÁSODIK SOR, balról-jobbra: Bieder Leonard, Salay Ist­ván, Szlaukó Mihályné, Márton Jánosné, Németh Elekné, Ke­rnes László, id. Ambrus György, Kató Gyula. HARMADIK SOR, balról-jobbra: iíj. Ambrus György, Ma­joros Pál, Jódy László, Schmidt Miklós, Gubics Pál, Foster Jó­zsef, Nagy Ernő, Bojtos László. Hiányzanak a képről: Bertalan Kálmán, Dr. Kovács Károly, Nagy Sándor és dr. Tihanyi Sándor. A West Sidei Magyar Evangélikus-Lutherá­nus Egyház minden alkalommal kitűnt segély ak­ciójával. A menekültek mindkét csoportját segi-, tette, hathatósan és nagy áldozatkészséggel. Mégis Nt. Juhász Imre lelkész kénytelen ezt a megállapítást tenni: "Sajnos az általunk befogadott, gondozott ée elhelyzett testvéreknek még 10%-a sem tart kap­csolatot az egyházzal, a többiekről azt sem tud­juk, merre járnak." Minden vasárnap d. u. 5:30-tól 6-ig hallgassa meg KÁLLAY ELEMÉRNÉ válogatott Magyar Program­ját WDOL (1260) Hirdetés vagy üdvözlet avagy egyleti bejelentés ügyében HÍVJA: Tel. RA 1-0146 I Lakcím: 2861 East 112nd ?*­HUMOR AMILYEN A KÉRDÉS, OLYAN A VÁLASZ l Egy kiváncsi újságíró meg látogatja a falu legöregebb emberét, aki 101 éves. — Hány éves most, öreg? — Éppen százegy.... — Hát öregem, elég jó kon­dícióban van, de nem hiszem, hogy megélne még száz évet. — Én nem vagyok olyan biztos ebben.... Sokkal erő­sebbnek érzem magam, mint mikor elkezdtem az első százat. BIZONYÍTÉK f A házaspár nagy légy va­dászatot rendez a házban. Egy idő múlva az asszony megkérdezi: — Hány legyet ütöttél a­­gyon, Aladár? — Három hímet és három nőstényt. —r Honnan tudod ilyen pontosan? — Egyszerű.... Hármat a szivarosdobozon csaptam a­­gyon, hármat pedig a tük­rön. SZERENCSÉS TALÁL­KOZÁS Egy politikus egyszer át­úszott egy öblöt, ahol renge­teg cápa tanyázott és min­den bántódás nélkül ért par­tot. Egy cinikus a következő megjegyzést fűzte a dolog­hoz : — Kartársi szolidaritás.... Fakutya AMIRE VIGYÁZNI KELL Idősebb nénike siet haza­felé szakadó esőben fejére húzott szoknyával. Vele szemben jön a szomszédja, Kovács. — Eláznak a combjai Gaj­dos néni! — mondja Kovács. — Sose bánja, fiam! — feleli a néni. — Azok már 70 évesek, de a kalapom va­donatúj. KÜLÖNÖS VÁLÓPER A 79 esztendős feleség válni akar nyolccvanhat éves AZ ÚJSÁG ÉS A NYOMD> GA. 1- 5658 Rés. FA. 1-1154 HA NINCS, AKI FÖZÖN és önmaga sem főzhet vagy pihenőt tart a főzésben, de mégis olyan ételt kiván élve­vettel és egészséggel elfo­gyasztani, amilyent otthon főznek, akkor keresse fel a 'férjétől. A válóperi tárgya- Jláson a biró megkérdi: — Mióta házasok? — Hatvankét éve. — És hatvankét évi házas­ság után.... miért akar most válni? ....— Hát.... — hangzik a fe­lelet lelet — ami sok, az sok. ÖTLETES BÚCSÚLEVÉL » X Még a régi békeidőben tör­tént, hogy a két kitűnő festő­művész, Pólya Tibor és Pó­lya Iván beállított egyik vi­déki ismerősük házába. A ház nyitva állt, azonban egy lélek sem volt odahaza. ,A két vidám festő nem so­kat törődött ezzel. Lementek a pincébe, alaposan megkós­tolták a lenti állagot, azu­tán, mielőtt eltávoztak vol­na, a következő cédulát tet­ték a kapura: — Elmentünk, ti borotok megiván, “Tiborotok, meg Iván ÁRON BÁ’ MEG A VÁLASZADÁS Ül Áron a bakon, amit las­sú camogással húz a sárga. Döcögnek a kanyargós utón, ami ott visz el a folyó mel­lett. Tavaszi idő van a leve­gőben úszik az a bizonyos ál­­mositó illat, amit ilyenkor [szór szét a természet. Érthe­tő, hogy Áron bát elnyomja a buzgóság a bakon. Feje mellére hanyatlik, aztán már fújja is a kását, amúgy sza­porán.. A sárgát ez nem za­varja, megy a maga utján, is­meri gazdáját is, meg az u­­tat is. Egyszercsak a másik par­ton feltűnik a Köcsög Ibrik Gazsi. Megismeri az Áron kocsiját hát átkiabál a túl­partra : — Hová mégy kend, Á- ron? Áron bácsi a váratlan ki­áltásra felkapta a fejét és belekap a gyeplőbe. A sárga ettől megriad, ugrik egyet, a síkos utón megcsúszik a lá­ba.... és a következő pilla­natban benne van ám a kocsi a vízbe.. A Köcsög Ibrik Gazsi csak szájtátva nézi a jelenetet, hamarjában azt se tudja, hová kapjon. De Áron, a­­hogy belehuppan a vizbe, feljebbtólja kucsmáját a fe­jén és odakiáltja neki: — Úgy látom, fürödni gyüttem—. Az ünnepelt operaprima­­donához interjúért kopogtat a fiatal uj ságiró. — Hány éve van opera­­szinpadon, míivészn? — te­szi fel az első kérdést. — Negyven éve feleli a sztár. — Óriási! —kiáltja a fia­tal ember. — Hát akkor ma­ga még selyemhernyó korá­ban láthatta a Pillangókis­| asszonyt. i í i^|! FALU VÉGÉN KURTA KOCSMA Irta: PETŐFI SÁNDOR Falu végén kurta kocsma, Oda rúg ki a Szamosra, Meg is látná magát benne, Ha az éj nem közeledne. Az éjszaka közeledik, A világ lecsendesedik Pihen a komp, kikötötték, Benne hallgat a sötétség. De a kocsma bezzeg hangos! Munkálkodik a cimbalmos, A legények kurjogainak, Szinte reng belé az ablak. “Kocsmárosné, arany virág, Ide a legj óbbik borát, Vén legyen, mint a nagyapám, És tüzes, mint ifjú babám! Huzdd rá cigány, húzzad jobban, Táncolni való kedvem van, Eltáncoltam a pénzemet, Kitáncolom a lelkemet.” Bekopognak az ablakon: “Ne zúgjatok olyan nagyon! Azt izeni az uraság, Mert lefeküdt, alunni vágy.” Őrdög bújjék az uradba, Te pedig menj a pokolba . . . Húzd rá cigány csak azért is, Ila mindjárt az ingemért is!” Megint jönnek, kopogtatnak: “Csendesebben vigadjanak, Isten áldja meg kendteket, Szegény édes anyám beteg.” Feleletet egyik sem ad, Kihörpintik boraikat, Véget vetnek a zenének, S haza mennek a legények. RICE RESTAURANT 12521 BUCKEYE BOÁD Finom eledelek HAZA VI­TELRE is kaphatók. Elizabeth Kish, tulajdonos TELEFONUNK: GAR. 1-5658. FA 1-1154 HA GYÁSZ ÉRI A CSALÁDOT, minden szükséges intézkedést hűségesen és lelkiismeretesen elvégzi a LEGMÉLTÁNYOSABB díjszabások mellett Ifj. Riczó J. Jáno* Lukács István JOHN J. RICZO MAGYAR TEMETÉS RENDEZŐ Lukács István, Licensed — KÉT TEMETKEZÉSI INTÉZET — 12519 Buckeye Road LO 1-2030 17504 Harvard SK 1 8900

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents