Az Ujság, 1961 (41. évfolyam, 1-50. szám)

1961-03-09 / 10. szám

MARCH 9. 1961, AZ ÚJSÁG 3 OLDAL Pajzerné gyásza — TÁRCA.— Irta: RÓNAY GYÖRGY Kuntár néni megátkozta még a pillanatot is, amikor Pajzeréket odavette a villába Télire persze nem hagyhat­ta magára a házat, de azért jobban is választhatott volna. Mert választék volt bőven: amikor tavaly tavasszal elő­ször jött le Pestről, a gyü­mölcsfák miatt, permeteztet­­ni, jóformán be se tudott jön­ni az állomásról. Hol ez, hol innen is onnan is kiugrott a az rángatta a kabátja sarkát, kerítés mögül valaki: — Hallom Kuntár nagysá­ga, van hely a vilában, kiadó a szoba-konyha középen, jól megfizetem, nekem tessék adni.... Egyik a másikra licitál: ez fél disznót ígért ráadás­nak, az fogadkozott, hogy majd rendben tartja az alma fákat; egész processzió vo­nult be a kiskapun; elől Kun­tár néni, utána vagy hatan­­nyolcan, prézsmitálva. A kerekeskut zöld házikó­ja mellett volt egy kispad; erről, ahogy a ház sarkára értek, felállott egy fekete asszony, hárászkendősen, s mellette három gyerek: há­rom lány, mint az orgonasi­­pok. — Kezicsukolom! — zen­­ditett rá a három orgonasip. A fekete asszony előre lépett, elkapta Kuntár néni kezét, megcsókolta és azt mondta: — A lakás véget jöttünk. Kivehetnénk. Kulcsár néni soha sem tud­ta megmagyarázni, mi ütött belé abban a percben. Meg­fordult, a nyomában szoron­gó nép felé, s keményen kije­lentette: — Elmehetnek, kérem. Ki van adva. Azóta egy gond az élete. Télen emészti magát otthon, hogy vajon mit rombol-pusz­­tit a házon az a három elve­temült kölyök. Januárban, februárban a hideg is ki­rázza, ha arra gondol, hogy a megpőrzsölt disznót ráfekte­tik az ő drága díványára. Rá­­folyatják a vért a padlóra, s aztán hiába mossák fel, ha ugyan felmossák: olyan ma­rad, mintha kiette volna a rozsda. Nyáron meg.. Hát azt el se lehet mondani, mit kell ne­ki nyáron kiállani. A kicsi lány, a Manci olyan, mint az őrdög, visit; rohangál; talán nem is normális, nemhiába volt részeges az apja. Tera, a középső, lyukat fúr ujjával a falba, eltapossa az útszegé­lyen a jégvirágot, letépi a le­velét; felfújja békának és naphosszat ott puffogtatja az ablak alatt. Az Olga után meg már fi­uk ólálkodnak, napestig lesik a kerítés tövében. Lejön az ember nyaralni, pihenni,spo­rolni egy kicsit mégis olcsóbb az élet, akárhogy fölverik a­­szezonban mindennek az á­­rát; s dehogy pihen! Reggel­től estig nyeli a mérget. Bár a gyerekekkel még csak meglenne valahogyan. Rájuk sivit, s elindulnak; leg feljebb nyelvet öltenek rá, de erre úgy tesz, mintha nem venné észre. Hanem az any­juk! Sose hitte volna, hogy az a szegény, hárászkendős mellbetegformáju asszony ekkora boszorkány. Különö­sen amióta libát tart. ő ugyan megmondta vilá­gosan: libatartás nincs, ka­csatartás nincs. Neki ne gá­­gogjon senki jószága, az ő udvarát ne rondítsák össze. Persze, persze —fogadkozott ez a fancsalifeszület Pajzer­né; s mi történt? — lejön az idén júniusban, s egy falka liba fogadja, de akkora fal­ka, hirtelenében meg se tud­ta számlálni. S a Pajzerné: hogy ezt neki senki meg nem tilthassa, hogy egy kis kere­sethez jusson a libáival; meg hogy annak a világnak vége, és igy tovább. Még neki állt följebb. Kuntár néni nem szeret a hatósághoz fordulni: a végén még csak nagyobb adót vet­nek ki rá. így hát a libák ma­radtak. Két házzal odébb van egy kis rét, ott legelész­nek, meg a ház előtt a vasúti sinek mentén. A kis Manci néha letereli őket a tóra, a nádasbe, halászni. Ehhez ne­ki semmi köze, a rét nem az övé, a tó se, a nád se. Hanem az almái! Hat da­­-ab karcsú szentiványi alma­fa áll az udvaron. Szép, sár­ga gyümölcs rajtuk, igaz, ki­csit apró, de izes; édes. Lere­szeli, összekeveri a rétesal­mával (az is van egy nagy fa) köcsögökbe rakja, időn­kén fölfuvarozza Pestre. Jó lesz télire, hacsak meg nem bugyan a nagy melegben az utón. Hát ezt az almát zabáltat­ja Pajzerné a libáival. Le-le­­megy a kert végébe, ott van egy kis ház, szerszámosféle. két kamra, egyik az övé, má­sik Pajzeréké. Oda szaladgál folyton, mintha valami dolga volna, elmenőben ránt egyet az almafa derekán, potyog a fűre a sok sárga kis alma. Pajzerné meg rákezdi: ‘Vedd be, vedd-be, vedd -be‘ — s szalad a falka liba, nyelik az ő drága almáját. Nem csoda, ha emiatt örö­kös köztük a háborúság.. Kun tár néni már reggel négykor a dróthálós ablak mögött posztok Pajzerné kiengedi a libákat, mint a vadak, esnek neki az éjjeli holladék elmá­­nak. A kislány ott áll pön­­dölyben, az is eltanulta már az anyjától, biztatva duru­zsolja: “Vedd-be, vedd-be, vedd-be”.. — De nem ám ! — kiált Kuntár néni a drót mögőt. — Az az alma az enyém! (A ti libátok ne falja az én almá­mat! Pajzerné meg halkan, epé­sen : — De félti azt a rothadt vakarékot! S kitör a vihar, hajnalok hajnalán! Kuntár néni inkább el is megy mazulról, nem bírja ezt a népet. Elmegy a vasutig, a trafikig, a suszterig; ott meg fordul, óvatosan, lassan visz­­szaindul; ahogy a házhoz kö­zeledik, egyre gyorsul a szív­verése, egyre gyorsulnak a léptei. Most, most fogja raj­takapni őket! De mindig meg neszelik, hogy jön; mire az udvarba lép, eltűnik minden gyanús nyom. Mancika ül a homokban a gesztenyefa a­­latt, dudol, szitálja a homo­kot. De most se Mancika, se li­bák, se semmi. Kattan a kis­kapu, Kuntár néni siet befe­lé a jégvirágok közt. Maga se tudja miért, rossz sejtelem támad benne. Már ott van a bejáratnál: semmi. Föllép a három lépcsőn: semmi. Csak valami furcsa nesz, valarm FANCHALY VIRÁGÜZLETE 4714 Lorain A ve Tel. ME 1-1882 Vágott és cserepes virágok TEMETÉSEKRE kegyelettel­­esen, LAKODALMAKRA iz­­lésesen végezzük el a rendelést Távirati virágküldés a világ bármely részébe — teljes jót­állással. vinnyogás, valami hiipögő si­rás. Most már látja, Pajzerné ül a homályos konyhában, fekete fökőtő a fején, teste előrebukva, rá az asztalra, feje a karjái és sir. — Mi az? — kérdezt Kun­tár néni. — Baj van? — Mind a három — zokog­ja Pajzerné. — Elvágta őket a vonat! Oda mind a három! Vége, vége.... — Kuntár néni döbbenten hőköl hátra. Mind a három. Szegény asszony: egyszerre odalett mind a három! Az Olga, a Terka, a Manci-. Mindig mondta, ne játszanak a síneken: de beszélhetett a­­zoknak.... Sápadtan hátrál ki a kony­hából. — Fogadja részvétemet — suttogva. Mást nem tud mon­dani. Mit is lehet mondani i­­íyenkor! Behúzódik a szobájába, láb újhegyen jár, ahogy sorra el­lenőrzi a szekrények zárait. Minden rendben; egy fillérig megvan a pénze is. A jó me­­'eg napsütésben ilyenkor le lehet menni a tóra. De nem megy, nem akarja zavarni a lövéssel menéssel szegény Pajzerné gyászát. Különben sincs kedve a fürdéshez. (Szi­ve csupa szorongás, részvét s szomorusáág. Most már bán­ja, hogy annyit veszekedett azzal a kerge Mancikával. Később csapkodást hall a falon túlról, a konyhából; be gyújtanak edényeket tologat­nak. Jó illatok is szüremle­­nek be az ajtó résén. — Ilyenek ezek! — gondol­ja Kuntár néni. — Ha szüle­tés; ha esküvő; ha halál: mind csak arra j ó, hogy egye­nek rá egyet. Ezen egy kicsit eldohog magában, aztán egyszer csak lebillen a feje; elaluszik a jó hűvös szobában. Mikor fölriad, már jóval o­­débb a diófaárnyéka a falon. Keményen kopogtatnak az ajtón. — Nagysága! Nagysága! Pajzerné lép be, megáll a küszöbön, mint a gyász élő szobra. — Gondoltam, ha már úgy is oda mind a három, a leg­zsengébből hadd együnk egy jó ebédet. Szegény embernek úgyis csak ilyenkor kerül pe­csenyére.... Kuntár néni iszonyodva pat­tan föl a székről. Feje még kába az álomtól; borzalmas gondolat villan belé, karját tiltakozva fölemeli, ajka meg nyilik, hogy egy rettentőt sikoltson. De Pajzerné, hogy lefegyverezze, ellép a küszöb­­női, s egyenesen eléje nyújt­ja a tányért: — Ha meg nem sérteném vele.... Rizs, krumpli, vörőská­­poszta koszorújában ott mo­solyog, rőtbarnára sülve, egy egész libacomb. Középütt, magasra meredve, a csont: mint egy békességre intő bütykös ujj. KÉSZPÉNZ A HÁZÁÉRT A város északkeleti vagy délkeleti részében Hivia: GA 1-5658-t MINDENKI JEGYEZZE MEG Ha kisebb vagy nagyobb baja van a Televisionnal bármely gyártmány is, teljes garancia mellett megjavítjuk Steve G. Szabó B. F. G. — TV iskolázott és vizsgázott, szakképzett television javító. 2656 EAST 126th ST. SW1-4544 RA1-0567 Tom F. McCafferty újra pályázik e Tom F. McCafferty, a 8-ik ward councilmanje Bizonyosra vehetjük, hogy Thomas F. McCafferty, a 8-ik kerület councilmanje újra pá­lyázik. Ez a tény bezárja az ajtót más esetleges jelölt ré­szére a 8-ik kerület magyar származású polgárai nagy többségénél, mert a magyar választó polgárok annyira meg szerették Tom F. McCaffertyt, annyira megbíznak tisztessé­gében, becsületességében, e­­gyenességében és őszinteségé­ben, hogy örök politikai fri­gyet kötötttek vele és amed­dig Tom councilmannek pá­lyázik számithat a magyar szavazó polgárok támogatásá­ra és szavazatára. Egyelőre Tom McCafferty a jelöléshez szükséges aláirá­­kat gyűjti és nyugodtan állít­hatjuk, hogy minden magyar megtisztelve érzi magát, akit megkér, hogy írja alá jelölő i­­vét.-------e------— John Poremba pályázik a 16-ban councilmannek John Poremba John Poremba, 2635 E. 93- ik ucca, a szlovákok egyik ve­zetője, a Cosmopolitan De­mocratic League alelnöke a 16-ik wardban councilmon­­nek pályázik. Már megkezdte a j elültetés­hez szükséges aláírások gyűj­tését, hogy az előválasztáson részt vehessen. Bár részletes programját csak később fejti ki, amikor kampány megindul, máris le­fektette az alapelvet, amely­nek megvalósítása érdkében a jelölést vállalja a 16-ik wardban. — A councilmanségre való pályázásom főcélja — mondot­ta John Poremba —, megszün­tetni azt a diktatúrát,, amely a 16-ik wardban a demokra­tikus gondolkodás és a de­mokratikus politikai rendszer csúfságára még mindig fenn­áll. A 16-ik ward diktatórikus jellege erkölcsi és politikai szégyenfolt Cleveland de­mokratikus kormányzatán.-- Világvonatkozásban harc­ban állunk a diktatúrákkal — fejezte be nyilatkozatát John Poromba — és a saját politi­kai életünkben alávetjük ma­gunkat diktátoroknak. — A harcot felveszem a 16-ik ward-i diktatúra ellen HUMOR! BANKRABLÁS! Thomas B. Bolton közren­dőr lassú, elnyújtott léptek­kel ment végig a sötét utcá­kon. Éjszaka fél kettő volt, távolból a késői autósok mo­torjainak berregése hallat­szott. Még fél óra és letelik a szolgálat, — gondolta Bol­ton közrendőr — és lélekben már nyújtózott is egyet, mie­lőtt befeküdt volna a vetett ágyba. Bekanyarodott a sarkon és csak úgy, ösztőnszertileg oda pillantott a lehúzott redőnyii ablakokra, amelyek sötéten ásítottak az úttestre. A követ kező pillanatban megtor­pant. Az egyik ablak redő­nyén hajszálnyi résen át. . világosság szűrődött ki. Bolton közrendőr megállt. Az ablak mellett nagy, üve­gezett bejárat volt, fölötte aranybetüs felirat: G. H. Harrison Bankháza Bank, lehúzott redőny, vi­lágosság.. Nem kell Sherlock Holmesnek lenni ahhoz hogy az ember gyanút fogjon. Bol­ton közrendőr működésbe hozta rövidhullámú rádióa­dóját. Másodpercek alatt ad­ta le jelentését és néhány percen belül két órádióautó fékezett le a Harrison bank­ház előtt. Hangtalanul nyi­tottak fel a kaput és a sötét előcsarnokon át behatoltak a pénztárterembe. A sötét te­rem sarkában, az egyik pán­célszekrény előtt sötét alak térdelt. — Fel a kezekkel! — kiál­tották a rendőrök. A sötét a­­lak megriadva állt talpra. Mellette táska hevert, benne tolvaj szerszámok, hidegvágó. a modern kaszafurás minden kelléke. — Mit akarnak? — kér­dezte hidegen a betörő, mint­ha hívatlan vendéget akart volna felelősségre vonni. — Fogd be a szád, fiam!— mondta az egyik rendőr és kezében megcsörrent a bi­lincs. — Figyelmeztetem magu­kat, hogy azonnal hagyják el a bankot! — mondta erre a bankrabló. — Milyen jogon mernek behatolni magánte­rületre? — Micsoda? — lépett kö­zelebb hozzá a felügyelő — Ha szabad kérdeznem, te mi­lyen jogon tartózkodsz itt? — Enyém a bank! — mon­dta erre szerényen a betörő Néma csend támadt. Elme orvost is kellett volna hívni, gondolta Bolton közrendőr. A betörő azonban nem lát­szott bolondnak. Zebéből kro­­kodilbőrtárcát húzott elő és átadta a felügyelőnek. A tár­cában iratok voltak, vala­mennyi G. H. Harrisan nevé­re kiállítva. — Loptad! — mondta a rendőrfelügyelő. — Hívják fel a lakásomat telefonon — mondta erre a rabló. — Úgyis értesítenünk kell Mr. Harrisont, hogy betörési kísérletet lepleztünk le. Letárcsázták a számot. Ál­mos női hang szólalt meg. A rendőr felügyelő Mr1. Harri­sont kérte. Nincs idehaza, — hangzott a válasz. A felesége beszél. .... Asszonyom, — mondta a felügyelő — betörtek a bankjukba. S a betörő azt ál­lítja magáról, hogy ő Mr. Harrison, a bank tulajdono­sa. — így is van — hangzott a vonal túlsó feléről a megle­pő válasz. — A férjem szen­vedélyes kasszafuró volt, ült is életében vagy tizenöt évet. Aztán öreg korunkra örököl­tünk egy nagy vagyont s csi­nált magának egy bankot, hogy legyen hol megfúrnia a kasszát. Küldjék haza gyor­san, mert magas a vérnyo­mása és ilyenkor már ágyban ke.llene lennie. A telefon kattant. A felü­gyelő álla leesett. A rendő­rök tanácstalanul néztek egymásra. Csak a bankrabló volt derjis és elégedett, össze szedte szerszámait és közben vidáman mondta: — Mindenkinek van vala­mi hobbyja. Az enyém ez. És ha mindent akarnak tudni, jövő hónapban nyilik egy fi­ók bankházam is.. Ugyanis, — tette hozzá, kis elérzéke­nyültséggel a hangjában— a fiam már abba a korban van, amikor gondolnom kell a jö­vőjére.... « Fakutya-------- • -------­IMÁDAT I összekarolt pár megy az utcán. Egy férfi és egy nő irigykedve néz utánuk. — Látod, — mondja a nő — ez az igazi szerelem. — Igen, — mondja a férfi Pedig 30 évvel ezelőtt kötöt­tek házasságot. — Igazán? — De nem egymással... JÓ REKLÁM A doktor kisfia beviszi a papa rendelőj ébe iskolatár­sát. A kis vendégnek különö­sen megtetszik a csontváz, a­­mi ott áll a rendelő egyik sarkában. — Honnan vette ezt a pa­pád ? — kérdi. — Nem tudom, — feleli a doktor fia. — Már régóta itt van. Azt hiszem ő volt a pa­pa első páciense.... SZÁZÉVES A SZERGEJ Tudvalevő, hogy a Szovjet­unióban, hála Stalinnak és Kruscsevnek, az emberi élet­kort is kitolták, sok más e­­gyéb kitolással együtt. Az ö­­reg Szergej Szergej evics a 100. életévébe lép. A szovjet sajtó, rádió és televízió kép­viselői felkeresik összkomfor tos odujáában az öreget és megkérdi: hogyan sikerült elérnie ezt a szép életkort. — Hát - — mondja az öreg — azt gondolom, azért lettem 100 éves, mert soha nem ittam még életemben szeszesitalt.... Ebben a pillanatban a szomszéd szobából éktelen kiáltozás hallatszik, üveg­­csörőmpőlés, butor-taszigá­­láss. — Mi történik odaát? — kérdi az egyik riporter. — Semmi, semmi; —le­gyint a százéves Szergej. — ülésesen és méltányos árban készít el minden virág •ende!esi és továbbit az or nzág Vagy a nagy világ bár- j mely részébe. GAYER'S FLORAL SHOPPE 3033 Lorain Ave Telefon ME 1-1889 I Csak az apám, meg a nagy­apám .. Biztosan megint ré­szegek.... , SZÍNÉSZVILÁG A rendkívül szükremérete­­zett tehetségű színész nagy hévvel Jnagyarázza a művész kávéházban: — Nem tagadom, de lám­palázas vagyok.. Azonban, ha kilépek a színpadra, eltű­nik minden körülöttem.... el­tűnik a nézőtér, eltűnik a közönség.... Uray Tivadar, aki eddig szónélkül hallgatta a nagy tirádát, most közbeszól: — Látod, ezt elhiszem_ MÁR MEGINT VARRNI KELL! A férj odamegy feleségé­hez és mutatja a zakóját. — Elveszítettem az egyik gombom. A feleség, aki — mint min­den feleség, utál gombot fel­­varrni — átveszi a zakót, rá­néz, aztán örömmel mondja: — Innen nem hiányzik gomb.... Nézd meg.... Három gomb van rajta és három gomblyuk. A férj egy pillanatig tű­nődve nézi a zakót, aztán igy szól: ■ uwh • — Akkor ugylátszik elve­szítettem egy gomblukat is.... Fakutya TELEFONUNK: GAR. 1-8658. A West Sídéi Református Egyház Hírei DARÓCZY MÁTYÁS, lelkész A böjti időszakban a vasárnapi istentiszteletek mellett minden szerdán reg­gel 11-kor magyar és minden csütörtök este 7:30 órakor angolnyelvü istentiszteletet tartunk. A vasárnapi isten­tiszteletekkel egyidőben van úgy a magyar, mint az angol nyelvű vasárnapi iskolánk. Fiataljaink, a magyarnyel­­vüek, minden vasárnap dél­után 3:30 órakor tartják ösz­­szejőveteleiket. Hittan órán­kat minden szombaton déle­lőtt 10 órakor tartjuk. Után­­na, 11-kor bibliai oktatás van a 10 és 13 év közötti gyer­mekek részére. A konfirman­dusok vizsgáját március 26- án, virágvasárnap tartjuk. A vizsga után szeretet vendég­ség lesz, amely egyben “Ho­me Coming Day” is egyhá­zunkban. Az ebéden a kon­firmációs osztály tagjai tisz­teletbeli vendégek lesznek. Templomsegélyző Nőegyle­tünk március 12-én kártya­partit rendez, amelyen sonka szendvicset, kalácsot és kávét szolgálnak fel a vendégek­nek. Gyülekezetünk nőtagjai minden kedden és csütörtö­kön reggel 10 órakor jönnek össze csigatészta készítésre. Segítő kezeket szívesen lá­tunk. A Fiatal Asszonyok Köre kártyapartija a zord idő da­cára is jól sikerült. Szép szá­mú vendégsereg vett részt. FA 1-1154 A MAGYAR NÉP Irta: PETŐFI SÁNDOR Szabad a magyar nép, szabad valahára. Kinek láncot vertek kefére, lábára, S görbedt derekával a rabigát vonta. Mintha csak állat és nem ember lett volna Szabad a magyar nép, fejét föltarthatja. Kénye kedve szerint kezeit mozgatja, S mely előbb mint bilincs őtet szorította, A vasat mint kardot ő szoritja mostan. Szabad a magyar nép . . . lejárt napod, német! Nem táncoltatod te többé ezt a népei* S pióca módjára nem szívod a vérét. Megfizette isten gonoszságod bérét. E földön legyen ur a tót vagy a német? E földön, h,ol annyi vifyéz magyar vérzett! Magyar vér szerezte ezt a dicső hazat. És magyar vér ezer évig ótalmazá! Nincs itt urasága csak az egy magyarnak, S kik a mi fejünkre állani akarnak. Azoknak mi állunk feje tetejére, S vágjuk sarkantyúnkat szive közepébe* Vigyázz, magyar, vigyázz, éjjel is ébren légy. Ki tudja, mikor üt rajtad az ellenség? Ha eljön, úgy jőjön, hogy készen találjon. Még a félhalott sem maradjon az ágyon! Haza ,és szabadság, ez a két szó, melyet Először tanuljon dajkától a gyermek. És ha a csatában a h,alál eléri, Utószor e két szót mondja ki a férfi! J \ \ I 1 S \ S t s \ s \ s s 1 1 Ifj. Riczó J. János HA GYÁSZ ÉRI A CSALÁDOT, minden szükséges intézkedést hűségesen és lelkiismeretesen elvégzi a LEGMÉLTÁNYOSABB díjszabások mellett Lukács István JOHN J. RICZO MAGYAR TEMETÉS RENDEZŐ Lukács István, Licensed — KÉT TEMETKEZÉSI INTÉZET — 12519 Bcckeye Road LO 1-2930 17504 Harvard SK 1-8900 f

Next

/
Thumbnails
Contents