Az Ujság, 1960 (40. évfolyam, 1-48. szám)

1960-06-16 / 24. szám

AZ ÚJSÁG

JUNE lß. I960

i OLDAL ______

Elveszem a

Feleségemet

C REGÉNY

Irta: HARALD BAUMGARTEN Fordította: MEDVECZKY BELLi^ ^ ^ ^

Lilo nem felelt. Rison ur törte meg a csöndet.

— Nem tudom, mi jut Reginaid eszébe, hogy egyszerre cs|ik fontosabb neki a munka, mint mi. Itt történtt valami.. Meg fogom neki magyarázni az álláspontomat. Semmi kedvem, hogy elveszítsem ezt a játszmát. Most azonnal az irodájába megyek és Lilo, te velem jössz. Vagy jobb szórakozásod van?

— Nem érdekel a gúnyolódása, Rison ur. Elkísérem önt.... a vőlegényemhez.

Ezer és ezer újságárus fiú hemzsegett New York utcáin. Millió és millió röpcédulát hordtak a kezükben, elárasztották velük a villamosokat, autóhuszokat, és a járókelőket. Ragyogó színekkel festett leányarc mosolygott ezeken a röpcédulákon és plakátokon, óriás betűkkel állt az arckép alatt a jelmondat: ”Én csak Clifford-limonádét iszom!”

Ez a kép., ez az egészséges, friss, ragyogó színekkel

99%-t az összes otthonnak, amelyet körzetünkben 1950 óta építettek, GÁZ-zal fütik

mert a gáz fűtés rendszerét nagyon könnyű, beszerelni és eredményesen működésben tartani bármifajta és fpármily nagyságú otthonban.

4

THE EAST OHIO GAS COMPANY

festett leány arc.. meghódította New Yorkot. Igazán lehunyt szemekkel kellett volna az uccákon járnia, aki ezt a képet észre nem veszi. Mert mindenütt ott volt. Az utcasarkokon, az autóbuszokon, a háztetőkön, a hirdetőoszlopokon, a mozikban, színházakban és.... és erről igazán nem lehet megfeledkezn.... üvegek milliárdjain, amelyekben Clifford-limonádét árultak.

Lilo aurójába is beröppent egy röpcédula, amikor Rison úrral a tizennegyedik utca felé igyekeztek.

— Az imént egy kissé heves voltam Lilo — mondta Charles szeretetreméltósággal. — Bocsáss meg.

— Egy felvilágosítással tartozik nekem, monsieur Rison. ön beleszól a legintimebb dolgainkba. Mi jogon teszi ezt?

Charles tűnődve nézett fehér keztyíiire. — Mi jutott Lilonak eszébe, hogy ilyen kérdésekkel fordul hozzá? E mögött csak André lehet.... De hogyan is jutott az eszébe ennek a fickónak átjönni Amerikába, miután a leánnyal 'állítólag szakított? De hirtelen tisztán látott mindent. Ez az André úgy gondolja elérni a sikert, ha mögötte Lilo de Pirelle... vagyis madame Sóim áll. Ezt meg kell akadályozni, de óvatosan, mert ez igazán kényes ügy.

— Régi öreg barátja vagyok a nagyanyádnak, Lilo — —mondta kedvesen. — Mielőtt nagyapád meghalt, megígértem neki a haláloságyon, hogy törődni fogok a feleségével. Ez minden! És igen.... talán más is. Feláldoztam a kis vagyonemat, hogy nagyanyádat megmentsem a teljes ösz'szeomlástól....

— Bizonyára erre is megvoltak az okai, monsieur Rison.

— Valószínűleg, ma chére, segíteni akartam rajtam és nagyanyádon. Ezért lenne most jó, ha ti is segítenétek nekem. Teljesen őszintén beszélek veled, Lilo. Miért ne legyen egy csinos íiatalleánynak barátja, na, nem igaz?

— Igazán meglepően őszinte ma, monsier Rison.

— Az akarok lenni. Ne legyenek köztünk félreértések mondta, miközben figyelmesen nézte a kezében tartott röpcédulát.

A leány szemében dacos láng villant fel.

— Ügy látszik, ön mindent tud. Nem kell magyaráznom. Igaza van, szeretem Andrét és úgy fogok élni, ahogyan jói esik.

— Nagyon finom és kifejező szavak — mosolygott vidáman a férfió — Ha Reginaid felesége leszel, élhetsz úgy, ahogyan tetszik. És ha válásra kerülne a sor, majd olyan apanázst adatunk neked, hogy nem lesz semmi gondod. Látod, kész vagyok mindenben szem előtt tartani a kívánságaidat. Éppen ezért, ha most Regnalddal beszélünk, egy kis pénzt kérünk tőle. A grande-mére tízezer dollárt em! litett. Mit gondolsz, ha húszat kérnénk? Mindegyikünknek j ötöt?

— En egymagámban tízezer dollárt akarok — felelte Lilo keményen.

— Andrénak?

— Igen. Ennyire van szüksége, hogy szabadalmaztassa a találmányát. André zseni! Ez a pénz szászszoros kamatot hoz majd.

— Aha már értem! Nem ostoba fiú ez az André! Tudja, hogy mit akar. Szóval 25,000 dollárt kérünk ma Reginaidtól. És természetesen mindez köztünk marad.

A leány örömmel nyutotta kezét a férfinek.

— Gyakran, félreértettem és lebecsültem önt, monsieur Rison.

Szélesen, vidáman nevetett a másik.

— így tesz a legtöbb ember. Már megszoktam.

Az előcsarnokban a portás sajnálattal jelentette:

— Sajnálom, de mister Sóimmal nem lehet beszélni

Lilo néhány sort irt egy darabka papírra és felküldte

Reginaidnak az Írást. Néhány perc múlva jött a válasz, hogy parancsoljanak felfáradni. A lift felszáguldott velük, Egy kis íogadószobába vezették őket. Reginaid belépett.. kissé zavartan, szórakozottan. De Lilo szépsége azonnal hatalmába kerítette. Egy másik világ megtestesítője volt ez a leány. így érezte Párisban és igy érezte itt is, a gépek világában. Mégis jól látta, hogy, ez a környezet nem illik a leány szépségéhez. Mintha valami mesterkéltség lett volna itt a modorában.

— Elhanyagolsz bennünket, Regi — kezdte Lilo panaszosan. — Már nem is látjuk egymást. Hol vannak szajnai kirándulásaink és boldog sétáink a boulevardokon? Ez a New York megöl minden költészetet.

— De hiszen tudod, Lilo_ ez a választási küzdelem!

Nehéz időket élünk. Ha győzünk, minden megváltozik.

•— Igen.... igen, az üzlet! De mi nyugtalanok vagyunk, drága Regi. Meghívsz bennünket New Yorkba, hogy könynyebben átessünk ezen az egyév várakozási időn és most olyan keveset törődsz velünk, hogy már gyakran bánjuk, miért is nem maradtunk inkább Párisban! Olyan unalmas mindig a szálodánk négy falát bámulni. Szenvedünk ezalatt.... és gondiaink is vannak.

MINDENKI JEGYEZZE MEG Ha kisebb vagy nagyobb baja van a

Televisionnal

bármely gyártmány is, teljes garancia mellett megjavítjuk

Steve G. Szabó

B. F. G. — TV iskolázott és vizsgázott, szakképzett television javító.

2656 EAST 126ih ST.

SW1-4544 RA1-0567

Gyógyszereket az óhazába csq^ c SAJÓ PATIKÁVAí küldünt

SAJÓ ÜANDOK oki* GYÓGYSZERÉSZ

3824 Lorain Ave

Telefon: WO 1-848%

Good Reading for the

Whole Family

•News • Facts

•Family Features

The Christian Science Monitor One Norway St., Boston 15, Moss.

Send your newspaper for the time checked. Enclosed find my check or money order. I year $18 □

6 months $9 Q 3 months $4.50 0

Nome

Address

City Zone Stote

PB-14

Mély megdöbbenéssel tekintett rá a férfi. Charles Rison pedig sajnálkozva bólniottt.

— Ez a Párisból való hirtelen elutazás súlyos gondokat és veszteségeket jelent madame Pirellenek.

Reginaid önkénytelenül is Rison ur elegáns uj ruhájára tekintett.

— Pénzre lenne szüksége, mr„ Rison? — kérdezte kényelmetlenül.

— Pénzre.... nekem? Nincs szükségem az ön segítségére. Én csak menyasszonya nagyanyjának nevében beszélek. Gondolhatja, hogy madame de Pirelle képtelen kiejteni ön előtt ezt a szót ’’pénz”. De, mivel ön kezdeményezte ezt az Amerikába költözködést..

Lilo Reginaid karjára fektette kis kezét.

— Igen, Regi.... a nagymama kér tőled 25,000 dollárt. Ki kell egyenlíteni néhány számlát....

— 25,000 dollárt, Nem tudom, hogy mister Robertson....

Charles gúnyosan nevetett:

— Robertson! Talán gyámság alatt tartják itt, kedvesem? Én is ismerem a vétgrenedeletet. Végeredményben ez a Robertson csak az örökség kezelője mielőtt ön átveszi ezt az örökséget. És az ön vagyona olyan óriási, hogy ilyen csekélységet meg sem érez-Robertson munkájában elmerülve ült az Íróasztalánál, mikor Reginaid belépett. Az amerikai azonnal észrevette a fiatal férfi arcán a bosszús kifejezést.

— Maddemoiselle de Pirelle és Rison ur a szomszéd szobában várakoznak. Szükségem van 25,000 dollárra.

— Azt hittem már, megjött az esze, mr. Sóim. Ismeri jelenlegi nehéz helyzetünket. A mostani krízis kellős közepén nem teljesíthetek ilyen követelést.

Ezekkel a szavakkal mr. Robertson újra muunkájához látott, de előbb haragosan megnyomta az asztalán álló csengőt.

Gloria Smith felnyitotta az ajtót.

— Paradcsol, mr. Robertson?

Reginald hevesen fordult meg.

— Ismételtem kértem önt, hogy Gloria kisasszonyt ne keverje ezekbee a dolgokba — mondta élesen. — Ezek az én privát ügyeim és nem óhajtom, hogy Gloria kisasszony is tudomással bírjon róluk.

— Gloria kisasszony Helene Clifford jobbkeze volt, mister Sóim. A dagynénje mindent megbeszélt vele- Nem utaltathatom ki önnek az összeget, mielőtt a missel meg nem beszéltem a dolgot.

— Nem, nem — kiáltotta a leány — ha ezek kizárólag mr. Sóim privátügyei, úgy nem kivánom őket ismerni.

Fájdalmas ijedtség ült a szép leányarcon és Reginaid nagy izgatottságában is észrevette ezt. a szokatlad kifejezést

— Arról van szó, miss Gloria, hogy módjában van-e a jelenleg befolyt összegekből 25,000 dollárt mr. Sóimnak kiutalni?

— A befolyt összegekből? Nem!

Robertson összecsapta az előtte fekvő könyvet.

— Akkor hát nincs mit beszélnüdkt erről a dologról. —

Még szívesen mondott volna valamit, ha halk kopogtatás

után fel nem nyílik az ajtó és a küszöbön meg nem jelenik Lilo de Pirelle, Rison ut kíséretében-I A Sári bíró leánya

$ REGÉNY. — IRTA: ABONYI LAJOS

S

S

s

s

s

s

s

t

Még nem elég! még nem elég, — mondogatta könyörtelen gyönyörrel — még ezután jön majd a többi, még én is hátra vagyok, még az én számadásom is hátra van.

Dani nem tudott megbocsátani, mert nem birt feledni, mert nem bírta a leányt újólag szeretni, csak gyűlölni, egész leikéből, s a szerelem e gyülöltsége sokkal erősebb, sokkal csillapíthatatlanabb, mint maga a szerelem, mert mindkettő összeforr egymással.

Ez nem számit apró gyönyörpercekre, ez egy sújtó, egy végkép megsemmisítő pillanatra vár. Addig forr, habzik, neveü magát sajá tvéréből, s míg a pillanat megérkezése közeleg, csak mosolyog, nevet magában.

Dani egy napon sokkal vidorabb volt, mint még eddig. Tudja isten! sejtette-e, hogy ez az ő kívánt napja, vagy pedig csak, mint a virág napról napra nő, az ő kedve is csak úgy lett nagyobb minden egymásután való nap. E napon szép gyolcs inget, rojtos gyolcs gatyát vett magára, oly jól esett ebben végig néznie magát, még a szemei is könnybe lábadtak fájó mosolyától. Eszébe jutott, hogy még ezt a fehérneműt szegény édes anyja varrta, — ebbe a fehérneműbe jött a faluba, illő, hogy fölvegye a mai napon. FöLszépitette, fölcsinositotta magát, hogy minden le■ ány szeme megakadjon rajta. Még bokrétát is tett a kalapja mellé, szép piros rózsabokrétát, mely csak úgy csillogott a sok ezüstös és aranyos levelektől.

Mikor készen volt, mándlija zsebébe szép törökbársony kendőt tett, rojtos végüt, épen azt, amit hajdanában Katitól kapott. Ezzel fütyörészve útnak indult, hangosan pengetve sarkantyúját, mintha lakodalomba menne.

Valóban oda is ment Jancsi lakodalmába. Jancsi megházasodott, épen ma tartotta a lakodalmát. Dani a világ minden kincséért sem maradt volna el onnan.Úgy egyeztek meg Jancsival, hogy Katinak is ott kell lennie.

Jancsi meg is Ígérte, hogy még kényszerítéssel, erővel is elhozatja a vőfélyekkel, s szeretttel mosolygott Dani szemébe, mintha értenék egymás szivét.

Szegény jó Jancsi, tiszta szívből örült előre s gyönyörködve gondolt arra az édes pillanatra, melyben a két öszszezördült szerelmes kibékül, megfogja egymás kezét és vidor jókedvű táncot jár, kivilágos kivirradatig. A jószivii Jancsi, ki egy idő óta Katinak is nagy szomorúságát 'átta, sokért nem adta, hogy ez a boldog pillanat az ő lakodalmán fog megtörténni. Csak össze kell őket hozni, — mondogatta magában — a cigány ráhuzzt, a jó kedv győz, táncba mennek, a szív fölmelegszik, a vér íeltüzül, mos«* lyogni fognak egymásra, s azután a többi magátóf jön.

Charles Rison azonnal az amerikaihoz lépett.

— Kissé sokáig várunk már odakint és különben is vágyódtam önt üdvözölni uram. Ködös volt a világ, amikor utoljára találkoztunk. Emlékszik még arra a napra, mr. Robertsod?

Robertson valami olyat dörmögött maga elé, hogy a köd ntem volt elég sürü és igy túlságos sokat látott akkor a professzor ur délceg alakjából. De Charles Rison egészen figyelmen kívül hagyta ezt a megjegyzést. Ő kinyújtott kezekkel sietett Gloria Smith felé, aki éppen el akart tűnni az egyik ajtó mögött.

— Ne siessen, kisasszony- meg kell ismerkednem önnel is! Oh — mit látok? A nagyzerü plakátunk modellje! Cliffordék limonádégörlje! Micsoda meglepetés!

A vőfélyek már elmentek az öregbiró uramhoz, egész tisztelettel levették bokrétás kalapjaikat, pántlikás pálcáikat előretartották kezükben, s az -első vőfély szép illádé I mes hangon elmondta a hivogatót:

— Dicsértessék a Jézus Krisztus. Adjon isten jó napot kigyelmeteknek, az öregbiró uramnak, biróné asszonyomnak, Kati leányuknak mind közönségesnek. Én általam egész alázatossággal tiszteli kegyelmeteket öregebb Árvádi János uram és hitvestársa Fekete Erzsébet, hogy a mai napon tiz órára, fiuknak Jánosnak tisztességtételére a szent mennyegző alatt, szent templomunkban, a szent hit fölvételére, aztán becsületes házánál egy tál ételre és egy pohár borra és azután egy kevés mulatságra szivesen látja kegyelmeteket. e

TETŐ — CSATORNA és KÉMÉNY JAVÍTÁS

ART'S RESIDENTIAL ROOFING 3037 E. 123rd St. WY 1-6406

ART SEGEDY, tulajdonos — házi tel. 3-4403

MINDEN MUNKÁÉRT SZAVATOLUNK.

Ha Floridában készül letelepedni,

forduljon teljes bizalomnál a

PRAGER JENŐ

ENGEDÉLYEZETT ÉS MEGBÍZHATÓ

ingatlanforgalmi irodájához.

JÓNEVÜ ÉS MEGBÍZHATÓ MAGYAR SALESMANEK ÁLLANAK A MAGYARSÁG SZOLGÁLATÁRA

A Floridai életnek megfelelő szép, kényelemre berendezett laicóházak vagy nagyobb, jövedelmező több szobás és több lakásos épületek. EUGENE PRAGER. REALTOR 3161 S. W. 8-ik ucca Tel. HIGHLAND 6-6483 MIAMLFUL

Biró uram egy pohár bort vett kezébe, s illendő köszönettel válaszolt:

— Köszönöm Árvádi János uram megemlékezését és a kegyelmetek fáradozását, köszöni áltálán hitvestársam és a Kati leányom, kész szivem, kész örömmel mindnyájan meg fogunk jelenni, sőt méltó jusson mondva, azaz elmegyünk.

A pohár bort azután átnyújtotta a vőfélynek s egymásután mindeniknek.

A vőfélyek aztán tovább ballagtak.

— No Kati frissen, készülj, öltözz szaporán, — szólt biróné asszonyom Katihoz, ki gondolatába mélyedve, szomorúan nézett maga elébe.

Kati azonban busán megcsóválta a fejét szivéhez nyúlt a kezével és nagyot sóhajtott.

— Készülj! készülj! — biztatta az anyja — el ne késsünk valahogy. Mit! nem akarsz, nincs kedved, vagy mi? Beszélj! Ne sóhajtozz olyan keservesen.

Kati egypár könycseppet törölt le a szeméből és bánatos hangon válaszolt:

— Menjenek el maguk édes anyám. Én nem megyek.

— De hát miért nem? Mióta az a bolond nótárius úgy a bolondját járta, egészen más leány lettél! Föl se vedd. Bizony egyet sem hóhajtanék utána, ha neked lennék.

— Nem is azért, nem is azért! — felelt a leány nagy szomorúsággá, — eszembe sincsen a jámbor nekem — hanem.... hanem.... Csak nem megyek édes anyám!

— De hát miért nem akarsz jönni? Mondjad! Ne titkold.

HA GYÁSZ ÉRI A CSALÁDOT |

4 nagy szükség van a JÓ BARÁTRA, aki a legapróbb

I részletekig kidolgozza a VÉGTISZTESSÉGADÁS '<} minden tervét — a család jóváhagyásával.

Minden intézkedés úgy történik, hogy a gyászoló család zavartalanul adhassa át magát az utol? só búcsú nagyon nehéz perceinek. I;

» Gyász esetén szolgálatára készen állanak:

I Bodnár A. Lajos

j ÉS FIA, !FJ. LAJOS

\ Temetésrendezőkés Balzsamozók 3929 Lorain Ave ME 1-3075 jj

— Félek, édes anyáin'!

— De hát mitől?

— Reszketek, minden tagom reszket, a szivem elszorul, úgy sirhatnám, úgy fáj a szivem. Nem! nem! Nem! nem! Nem bírok elmenni.

— De hát mitől félsz

A leány félő, rettegő hangon suttogta, mintha valami rémeset, ijesztőt mondana, a mitől maga is megborzad.

— Ott van Csömör Dani!

— Ott van? — felelt a biróné mosolyogva. Ha ott van, ott van, tesz is az valamit.

— Nem! nem lehet elmennem édes szülém, a szemébe se mernék nézni, elsülyednék, a szivem repedne meg.

— Bolondság! azt csak most gondolod, ne törődjél semmivel, csak készülj.

E pillanatban oda kívül ismét léptek hallatszottak, a biró uram beszélt valakivel.

ff

...