Az Ujság, 1960 (40. évfolyam, 1-48. szám)
1960-03-10 / 10. szám
<OLDAL AZ ÚJSÁG MARCH 10, I960 SBElveszem a Feleségemet REGÉNY Irta: HARALD BAUMGARTEN Fordította: MEDVECZKY BELLA — Úgy van, Ninon. De megfeledkeztél csekély személyemről, aki szintén hozzájárultam, hogy a látszatot, jól-roszszul, mégis föntarhasd. Köszönetképen a hátsó lépcsőn jöhetek a házba. — Igaz, Charles. De jól tudod te is, hogy személyes megjelenésed szétduljta volna azt a nimbuszt, amit olyan nehézséggel szereztem meg. Reményiem: lesz még rá módom, hogy megjutalmazzalak a barátságodért. Most tudj meg mindent erről a Reginaid Sóimról. Senki sem illik jobban Lilóhoz, mint ő. Külföldi, aki kevéssé ismeri a párisi viszonyokat. A nagynénje dúsgazdag. És ő az egyedüli örököse. Lilo majd elfelejti szerencsétlen szenvedélyét, ha jólétben és gazdagságban élhet Reginaid Sóim gldalán. A grande-mére visszaült kártyái mellé, Charles Rison pedig a hátsó lépcsőn surrant ki a házból. André d’Hericourt a pamlagon feküdt és a körmeit manikűrözte. Naponta hosszabb ideig űzte ezt a foglalkozást. André a divatos ember mintaképe volt. A legnagyobb ápoltság sugározott le róla. Érzéki szája, gyöngén hajlott orra, merészen hátrafésült szőke fürtjei a férfi-idéál szobrává tették. Csak szemeinek hideg, éles pillantása hütötte le ezt a szépséget. Az ablakok függönyei le voltak eresztve és ez a félhomály jótékonyan hatott André idegeire. De hirtelen kinyúlt az ajtó és a kopott ruhás, fiatal fiú vigyorogva jelentette: — Lilo de Pirellie kisasszony. André meg sem mozdult, csak hanyagul szólt az inasnak: — Kéretem a kisasszonyt: Lilo lihegve lépett a szóbába. De hozta magával az őszi nap minden fényességét, amitől még az ócska hónapos-szoba is uj szint és illatot kapott. André még egy utolsó pillantást vetett a körmeire, azután feltekintett. — Szép Liló, kedves tőled, hogy meglátogatsz, ülj le! A leánynak fel sem tűnt a férfi viselkedése. Leült és egymásra vetette karcsú lábait. — Beszélnem kell veled, André — mondta idegesen. — Valami nagyon fontos_különben el sem jöttem volna. — Bizonyosan valami kellemetlenség. És én már annyira örültem, hogy újra megtaláltad hozzám az utat. A férfi felugrott, gyöngéden lehúzta a leány keztyüit s megcsókolta a kis kezeket. — André_borzasztó bajban vagyok — suttogta a leány fájdalommal, úgy hogy a férfi csodálkozva pillantott rá. Kezébe vette a szép arcot, de erre a mozdulatra megtört Lilo önuralma. Könnyek fátyolozták el a szemét. — Grande-mére és Charles! — suttogta, miközben hiába igyekezett letörülni apró zsebkendőjével az egyre omló könnyeket. De André kedvetlenül fordult el tőle. — Újra munkához látott az a nagyszerű Charles Rison? Csak azt szeretném tudni, mi köti nagyanyádat ahhoz az emberhez. Máskülönben csak akkor jön össze ilyen emberekkel, ha sok pénzt remél tőlük. — Ne beszélj igy róla, André. Megtiltom! A férfi cinikusan nevetett. — Szívesen visszavonom a szavaimat, ha megmagyarázod,, mit keres nálatok ez a Charles Rison. Lilo kétségbeesetten rázta fejét. — Nem tudom, André... Istenem, nem tudom. Csak azt tudom, hogy nagy befolyása van nagymamára és nagymama mindent megtesz, amit Charles akar. És most azt akarja_ hogy férjhez menjek. — Hogy férjhez menj? Ugyan kihez, az ég szerelmére? A leány csöndesen, lemondóan suttogta: — Reginaid Sóimnak hivják. — Természetesen sok pénze van a fiatalembernek. — Nem tudom__én csak azt tudom, hogy nem szeretem _ hiszen téged szeretlek! — Ez bizonyos, ma chérie_de jól tudod, miélőtt a találmányom nem hozza meg a remélt vagyont—! Tulajdonképen ennél a házasságnál azt kell szem előtt tartani, hogy te végre rendes körülmények közé kerültj! Bár a férfi készült a leány ellenkezésére, mégis meglepődött, milyen viharos hirtelenséggel ugrott fel Lilo a helyéről és egyetlen szó nélkül) rohant ki az ajtón. André először utána akart sietni, azután vállat vont és becsukta a nyitva hagyott ajtót. A rue St. Jacques egyik öreg házában lakott Reginaid Sóim. Nem takarékosságból, hanem mert szerette a bohémek és művészek romantikus környezetét. Szerette a lábai előtt látni Párist. A lakás nem is volt rendes lakás, inkább valami régi padlás, amit Reginaid madame Abélardtól bérelt, akinek az alatta levő emeleten varrodája volt, Ezt a padlást teljesen átalakították. Drága szőnyegek feszültek oszloptól oszlopig és óriási műteremmé varázsolták, a nagy helyiséget. A ferde ablakokon misztikus fény ragyogott be. A falakon kínai selymek díszelegtek, nagy sárkányokkal, törpe fákkal, a szoba közepén fekete ébenfaágy állott. Fiatal párisi festők furcsa festményei tarkitották a falat és elütően helyezkedtek el a kínai sárkányok közt. Éjszakánként a Mouulin Rouge forgó szárnyai vérvörös fényeket kergettek körül a szobában, napközben pedig a fáradt varrónők hangos kacagása szűrődött fel alulról. Reginald Sóim a lóverseny napja óta megváltozott, amit barátja, Xavér Beisswanger őszinte aggodalommal állapított meg. A nagyszerű kis műtermi mulatságok egyszeriben elmaradtak és Reginaid hosszú, magányos sétákon keresett szórakozást. A villanylámpák minden nap korábban csillogtak fel már a boulevardokon és őszi szél kavargatta a lehullott leveleket az utakon. Az Opera bejáratánál nagy tömeg szorongott. A kis táb-FANCHALY VIRÁGÜZLETE 4714 Lorain Ave. Tel. ME 1-1882 Vágott és cserepes virágok TEMETÉSEKRE kegyelettelesen. LAKODALMAKRA izlésesen végezzük el a rendelést Távirati virágküldés a világ bármely részébe — teljes jótállással. Gyógyszereket az óhazába cső* c SAJÓ PATIKÁVÁ! küldőn» SAJÓ SÁNDOR ufcWWUe GYÓGYSZERÉSZ 3824 Lorain Ave Telefon: WO 1-848* TELEFONUNK: GAR. 1-5658. Res. FA. 1-1154 Good Reading for the Whole Family •News • Facts • Family Features The Christion Science Monitor One Norway St., Boston 15, Moss. Send your newspaper for the time checked. Enclosed find my check or money order. 1 year $18 □ 6 months $9 □ 3 months $4.50 □ Name Address City Zone State PB-1« nagy phone A modern ízléshez szabva és kis alakban — ez bájos, színes Princess telefon. Ez az uj elágazó telefon bárhova is, otthonába beleillik és pedig szépségével —, az ebédlőbe, a háló szobába, a konyhába vagy a dolgozó szobába. A dial a sötétben piroslik, világit könnyű dialosra, ha felemeli a kagylót. A Princess telefon választása szerint öt díszes színben jön — fehér, fakó barna, rózsaszín, kék és világos kék. A költsége? Csak permik naponta egyszeri kis költség után. Rendelje meg még ma! hívja OHIO BELL vagy szólítsa meg az embert a telefon truckon. la ott lógott a kapu felett: "Minden jegy elkelt.” Reginaid Sóim nem készült az Operába. De céltalan sétájában belekerült a tömegbe és ment vele előre. Az emberek jobbról-balról özönlettek a szinházba. Hosszú sorban érkeztek az autók a bejárathoz. Suhogó selyembe burkolt nők és cilinderes férfiak siettek el Reginaid mellett. Közönyösen nézte őket. De hirtelen izgalom fogta el. Egyik hölgy, aki éppen eltűnt a színház kapujában, kölönös reminiszenciát ébresztett fel benne_ Csalódik talán? Nem, csakis ő lehetett, akit már napok óta keresett a boullevardok során. Türelmetlenül tolongott előre a tömegben, hogy a szép ismeretlent elérje. Nekirohant egy alacsony kis férfinak.... de ez egyszerre csak megragadta a kabátja szárnyát és megszólította: — Egy szóra, uram! Jegyet szeretne? — Rongyos levéltárcájában keresgélt. — |tt van egy jegy, amit nem tudok használni. Át akarja talán venni? Sietek. Minden megfontolás nélkül fizette ki Reginald a jegyet és felsietett a lépcsőkön. — Micsoda szerencse!.— Már éppen felcsendült az utolsó csöngetés. — De vájjon igazán a szép Lilo de Pirelle volt, akit az imént látott?__ Nem nézett hátra és nem vette észre, hogy az az ur, aki tői a jqgyet vette, lassan és kényelmesen elsétál a szinház étterme felé. Reginaid pedig örömmel látta, hogy elsőrangú helyet kapott az egyik páholy első sorában. A ruhatárban ledobta kalapját, kabátját és éppen kkor lépett a páholyba, amikor elkezdődött a nyitány. Egyetlen vágy égett benne: hogy viszontlássa a szép leányt. A szeme mégre megszokta a a sötétséget. Baloldalán hófehér kar tűnt fel a sötétben és kis kéz szorongatta a műsort. Reginaid kissé előrehajolt, hogy megtekintse a darab cimét, de ebben a percben a fehér kezecske feléje nyújtotta a papirt. — Tessék, Charles — suttogta egy meleg hang és a fiatal férfi azonnal tudta, hogy ezt a hangot már hallotta valahol. Bár egész idő alatt Lilo de Pirellere gondolt, mégis izgatott dobolásba kezdett a szive, amikor hirtelen maga mellett látta. Úgy látszik, a leány is megismerte, mert hirtelen lehajtotta a fejét, mintha szégyenkezne a szemébe tekinteni. A hegedűk lágy crescendóba kezdtek és a függöny szétlibbent. Mialatt ezer szem tapadt a színpadra, Reginaid egyre azon törte a fejét, kihez szólt az imént a leány. Csak nem ahhoz a kis öreg úrhoz?.... Milyen különös, hogy ilyen kopott és szegényes emberek tartoznak Lilo de Pirelle környezetéhez! Eszébe jutottak Xavér Beisswannger furcsa megjegyzései, de amikor újra Lila arcába pillantott mindenről mefeledkezett, csak határtalan boldogság fogta el, hogy ilyen váratlanul és gyorsan viszontláthatta. A Sári bíró leánya j REGÉNY. — IRTA: ABONYI LAJOS ) — Hát hogy? mit tesz az, ha máskép volna a dolog? kérdezősködött a ravasz leány. — No hát, mind az amit beszélt, sok minden— — Talán csak nem azt gondolja, hogy hát, már hogy az izé — Danit értette Kati, de nem merte kimondani nevét, hanem mégis megtette az első megbántó lépést a távollavő ellen, mikor őt izének nevezte. — Biróné asszonyom mégis megértette, hogy mit akart Kati mondani. — Nem épen azt leányom! hiszen abból még nincsen semmi, ugye, hogy — nincsen? A leány olyan könnyűnek érezte rá felelni: — Még nincs semmi. Szegény Dani, ha ezt halld|tta volna. — Nem is ezt értette nótárius uram. Már hogy értette volna ezt, hiszen jól tudhatta, hogy a kettő közül kellene választani, csak őt választanánk. Kati mosolygott, eszébe sem jutott ellene szólni ennek a határozatnak. — Jól tudom én mit értett, mert azután még világosabban mondta: Hej ha rendbe volna a házam, csak legalább már két esztendővel elébb jöttem volna ide nótáriusnak hogy ne volnék ilyen szegény, mint a milyen vagyok. Ha Floridában készül letelepedni, < • forduljon teljes bizalommal a ) \ PRAGER JENŐ \ ) ENGEDÉLYEZETT ÉS MEGBÍZHATÓ S > ingatlanforgalmi irodájához. $ JÓNEVÜ ÉS MEGBÍZHATÓ MAGYAR SALES- s • MANEK ÁLLANAK A MAGYARSÁG s • SZOLGÁLATÁRA \ J A Floridai életnek megfelelő szép, kényelemre be- S • rendezett laKÓházak vagy nagyobb, jövedelmező \ • több szobás és több lakásos épületek. ' • EUGENE PRAGER. REALTOR $ j 3161 S. W. 8-ik ucca Tel. HIGHLAND 6-6483 • \ MIAML FLA. J HA GYÁSZ ÉRI A CSALADOT ■a$rv szmbaég Tea a JÓ BARÁTRA .akt a legapróbb rfeslefteklg xMolgmum a VÉGTISZTESSÉGADÁS minden tervéi _ a cseléd jévákiugyéaával. Minden intéxfenéáa agy iértenlk. begy a gyaaw ló cn'ád zavartalaxml adbasca át magái u aiolaé búcsú nagyon nehéz perceinek. Gváss •Be'é*i Bsoigéiatám késsen éli Bodnár Á. Lajos ! ÉS FIA IFJ. LAJOS Temetésrendezők és Balzsamozók 3929 Lorain Ave ME 1-3975 — Szegény — szólt a leány elnevette magát, —, — már hogy lenne egy nótárius, egy egészen uríajta ember szegény. Azt már csak nem hiszi édes szülém sem. — Már hogy hinném? Tudod Kati, az csak úgy volt mondva, mivelhogy mink olyan gazdagok vagyunk, hát csak azt akarta azzal mondani, hogy j oboán megmutassa a szándékát. Meg azután ha szegény volna is, hát az a másik nem épen szegény-e? De ez ur, nem pedig szolga! ,No nem igaz-e? — S a mi azt illeti.... nem is igen kapnál itt a vidéken hozzád fogható gazdagot, ha csak valamelyik íöldesuraság nem akarna elvenni! No de ilyenről nem is álmodom! A nótárius ur, az igaz, az is úri ember, az is ur, no de csak még megillet, nagyon megillet. Mert bizony hozzánk képest bizony csak nem is gazdag ő! Bátran elvehetne.... Miért ne? Hiszen olyan leány vagy te, amilyen csak kell, megakadhatott . rajtad a szeme. Meg is látszik, hogy megakadt, már vagy négyszer is itt volt a héten, csak nem hiszed, hogy az én kedvemért jött? ' Biróné asszonyomból egyre dőlt a szó, de Kati minazt nagyon szívesen hallgatta. Olyan büszkén fölegyenesedett erre a bőbeszédre, mint a virág, mikor a napsugár fölmelegiti; fejét föltartotta, s minduntalan talált valami egyengetni valót magán. — Ni! ni! — folytatta biróné asszonyom lelkesült beszédét — nem is láttam, hogy a szinehagyott ruhád volt rajtad, mellyel a boltos úgy megcsalt. Mért nem is azt a selyem virágost veszed fel hétköznap is. Szép vagy igy is, az igaz, de csak mégis mért ne tennéd, ha teheted; ha telik, mikor úgy is ott hever halommal az a sok drága ruha. — Hiszen nem tudtam én azt, hogy a nótárius ur ma megint eljön. — Jól van édes lányom, nem is azért mondom, csak azért, hogy ezután tudd; mert nem tudhatja az ember, mikor toppan be megint. — Hiszen azért csak rendjén voltam, csak tisztán voltam ugy-e édes anyám? — szólt Kati, hiú vizsgálódással nézve magát. — Jól voltál, tisztán voltál; de tudod, a nótárius ur, mint olyan gavalléros ember, már csak sokkal jobban meg nézi a leányt. Maga is olyan csinos, mintha mindig tükör előtt állna, hát mástól is azt kivánja. Kati egy önkénytelen mozdulattal a tükör előtt termett és tetszelgő kacérsággal kezdte magát egyengetni. — Úgy ni édes leányom! nézd magad, vizsgáld magad, igazgasd ami nem jól van. Úgy illik az a leánynak! A tükör nem arra való hogy a por belepje, hanem hogy nézzen bele aki szép! Fogadom, a nótárius, ur is tükörből öltözik! Mert szó ami szó, a nótárius ur is szép egy legény ám a talpán. Ugy-e kedves Katiczám? — Nem csúnya ember! — szólt Kati ravasz mosollyal, ami körülbelül annyit tett nála, hogy a nótárius ur tetszik neki. —Bizony szép ember az, Kati! erősködött biróné aszszonyom. Gavallér ember! Szép ember! Szép orcája van, szép pörge bajusza, szép göndör haja. Már én előttem csak úgy ér valamit a férfi, ha olyan pörge bajusza meg olyan göndör haja van. Jaj istenem! de csak szép egy nótárius! Nincs is tán az egész vármegyében ilyen nótárius, áldom a lelkit, még annak a szolgabárónak is, aki ide hozta. Hát még hozzá milyen vig, milyen dalos, milyen táncos! Bizony szerencsés leány vagy te Kati! No de ne is busulj rajta semmit, az isten is neked teremtette, téged meg notáriusnénak. Kati kevélyen nézett szét e szavak után a szobában. Meglátszott rajta, maga is meg van arról győződve, hogy őt az isten nem paraszt feleségének, hanem notáriusnénak teremtette. — Ugy-e Kati, ha még egyszer olyant mond a nótárius ur, jól teszem, ha szaván fogom? — Édes szülém tudja legjobban, — felelt reá Kati ártatlanságot mutató mosolygással. Biróné asszonyom nagyon jól tudta, hogy az annyit tesz, hogy a leánya se kiván más egyebet. Ha Dani mindezeket látta, hallotta volna, elmondhathatta volna, hogy nemcsak a szive, hanem még a lelke is hamis még a szive, lelke is ranasz, álnok ennek a hütelen csalfa leánynak. Tapasztalhatta volna, hogy mind igaz az, amit a szegény Jancsi mondott felőle. Hej cimbora, adja az isten, hogy engemet meg ne átkozz valaha, — mert nem ösmered azt a leányt. Az a leány nem hűséges igaz szeretőt kiván, csak azt, hogy mindenki bolonduljon utána és ő egyiket a másik után rászedje, megcsalja, hitetlen, álnok szavaival, csalfa szivével. De Dani mindezeket nem hallotta, s még a gondolat is távol volt tőle, hogy ilyenek forduljanak meg a fejében, ámbár egy pár nap óta azt vette észre, hogy Kati egy kicsit tartózkodóbb iránta, mnt azelőtt. Csókjait nem viszonozta oly forrón, ölelése gyengébb volt, s egyáltalában némi kedvetlenséget mutatott mindig. Dani mindezt nem magyarázta rosszra. Az't hitte, hogy a leány azért olyan kedvetlen, azért aggódik, azzal a gondolattal emészti magát, hogy mikor jő már el az a pillanat, mikor egészen egymásénak mondhatják magukat. Mit is gondolhatna mást egy szerető akkor, mikor kedvesét karjai közt ábrándozni és sóhajtozni látja. Clevelandiak MOST már élvezhetik • Nyári HŰVÖSSÉGET • Téli FŰTÉST MONCRIEF Felszereléssel j Szakács József \ ÓHAZAI PLUMBER ÉS SZERELŐ MESTER ( 3097 Ashwood Rd. SK1-1479 j A csatornái ásás nélkül VILLANYGEPPEL I tisztítjuk | Uj munkát és javítást egyaránt vállalunk í VI * l f s t í s í
