Az Ujság, 1960 (40. évfolyam, 1-48. szám)

1960-03-03 / 9. szám

MARCH 3. 1%0 AZ UJSAG 3 OLDAL TIZENKÉT ŐSZ HAJSZÁL-TÁRCA— IRTA: RÁKOSI VIKTOR Elmondom az én tizenkét ősz hajszálamnak a történe­tét. Ez a tizenkét ősz haj­szál az 1888-ik évben tá­madt, havonkint egy. Ha az­tán a történet már meg lesz örökítve, akkor nyugodtan ki húzhatom őket. Mert ez a sors vár tizenkét hősömre. Januárban az állatkert nagy sorsjátékot rendezett, mert az állatok erősen hul­lottak. Uj esztendei ajándé­kul én is kaptam egy sorsje­gyet s lázas kíváncsisággal vártam a húzás napját. Csak a medvétől rettegtem, hogy megnyerem, Legjobban sze­rettem volna egy kis tengeri malacot, mely hivatva lett volna pótolni az elmaradt uj esztendei malacot. Nyertem egy beteg vad­disznót. Mikor kimentem az álatkertbe megnézni, szeren­csémre már haldoklott. A felügyelő azt állította, hogy elélhetne még két esztendeig. Én nagylelkű arccal le mond­tam róla az állatkert javára, de nem fogadták el. A fel­ügyelő azt mondá, hogy ö­­rülnek, ha megszabadulnak tőle. Én erre kijelentettem, hogy majd másnap érte jö­vök. — Elküldjük mi azonnal, egy jó erős vasketrecben, — felelt az udvarias felügyelő. — Nem, nem, majd hol­nap. — Úgy? Ön le akarja nya­káról rázni a vaddisznót? Ezt nem engedhetjük. Az állatkertre nagy veszteség háramlanék ebből. Hé, orosz lánosok! — kiáltott be a ko­pár erdőbe. S £ölmerült két nyugat-fe­rencvárosi oroszlánetető ha­talmas alakja. Fogcsattog­tatva közeledtek. — Ezt az urat ne eresszé­tek ki az állatkertből, — se parancs után a zordon felü­gyelő távozott. Hat óra volt, éppen az o­­roszlánok etetési ideje s a két óriás magával vitt az ”oroszlán-lak’ föliratu éuü­­letbe. Itt egyszerűen betet­tek a párduckalitkába s csak egy vékony pléhlemez válasz­tott el a husszagtól izgtot­­tan bömbölő fenevadtól. Az etetők a véres darabokra szabdalt húst berakták a többi ketrec egyik felébe s az tán rábocsátották az orosz­lán, párduc és leopárdokat. Körülöttem már minden ket­recben faltak a vadak. Csak az én ketrecem elválasztó aj­taját kaparta még hiába az illető párducz. Ekkor támadhatott az el­ső, a januári ősz hajszálam. Hirtelen elorditottam maga­mat: — Viszem a disznót. Az oroszánszeliditők már el is feledtek, megdöbbenve nyitották ki az ajtót. A mint én ezen kiléptem, rohant be a másikon a párduc, egyene­sen utánam, azt hívén, hogy a napi husporciója menekül. Sokáig nem felejtem el azt a pofát, melyet utánam vágott mikor az ajtó lecsattant e­­lőtte. E percben jelent meg a fel ügyelő s kezét vállamra téve mondá: — Ön a szerencse gyerme­ke. A nyert disznó megdög­lött. — Hála Istennek, — kiél­ték, s ezzel rohantam boldo­­'gan haza. Este vettem csak jézsre újdonatúj ősz hajszá­lamat. I Februárban egy kitűnő ma­­gánkifoző helyre tettem szert, ahol havi 15 forintért kitűnő ebédet kaptam. Az (volt a szokás, hogy a mint­egy tizenöt-husz tagból álló társaság betűrendben vett a tálból. Amint én beléptem, két T-vel és egy W-vel kez­dődő ur kilépett, s egyszer­re én lettem az utolső. Sohase felejtem el azokat a rostélyos-csontokat, Duna­­vizzel háromszor föleresz­tett leveseket, melyek énhoz­­zám leérkeztek. A mi élvez­hető volt a tálakban, azt az utolsó előtti rendesen mind kivette, s nem hallgatott senki a háziasszonynak arra (a kérésére, hogy tessék job­ban beosztani a dolgot. Egy napon a háziasszony uj vendéget vezetett be. — Wittenberg ur, — mu­tató be a társaságnak. Csöndes derültség futott végig a társaságon. Sokan sajnálkozva néztek a jól táplált fiatal medikusra. Én két kézzel kaptam rajta s kezével erőteljesen megrázva bemutattam magamat. Vég­re egy ember, aki utánnam következik! Leült mellém a kijelölt helyre s láttam, hogy milyen jóizüeket nyel, mikor távol­ról a rogyásig megrakott kolbászos tálat közeledni látta. Nem számolt a közbüleső éhes kosztosokkal, kik csat­­tagva merítették villáikat a pöfögő töltelékbe. Aznap szegény Wittenberg azt a madzagot ebédelte föl, mellyel a kolbász össze volt kötözve. Másnap rostélyosról hát­rahagyott sült hagymában dőzsölt. Harmadnap Tejedelmileg lakmározott egy öreg tyuk balszárnyán. Negyedik nap megszökött. Nem láttuk három hétig s azalatt újra én nyögtem az utolsó kosztos bus igáját. Három hét múlva újra meg jelent. Én ragyogó arccal si­ettem eléje s már messziről kiáltám, ’’hogy van, édes Wittenberg ur?” — Árpási, kérem, Árpási, — felelt mosolyogva, s a hi­vatalos lapnak egy példá­nyát előhúzta a zsebéből. Hátra tántorodtam. A nyomorult Árpásira magyarosította a nevét. Dia­dalmas léptekkel az asztalfő höz sietett, elfoglalta s a töl­tött káposztából, pokoli gunynyal, négy tölteléket vett. Nekem egy fél káposz­talevél jutott. Másnap megszöktem. De a második ősz hajszálam ak­kor már megvolt. A márciusi 3-ik számú ősz hajszálamat attól a fölfede­zéstől való ijedtemben kap­tam, hogy — kopaszodni kezdek. |S különös! Éppen a barna hajszálaim kezdtek fogyni. A már egyszer meg­őszült hajszál magától soha­se hull ki. Áprilisban kezték rebes­getni Baross miniszter kor­szakalkotó nagy tervét, a va­súti személyforgalom re­formját, mely az utazást hallatlan olcsóvá teszi. —Jézus Mária! az anyó­som ezentúl 25 krajcárért bármikor feljöhet Pestre, — kiélték azonnal. Ettől támadt a negyedik ősz hajszálam. Sőt ijedtségem oly nagy volt, hogy még a következő hónapban is keletkezett tőle egy ősz hajszálam. Az ötö­dik számú, a májusi. S hogy egy hatodik, hetedik és nyol­cadik nem ettől keletkezett, annak köszönhetem, hogy e­­szembe jutott, hogy én épp oly olcsón elutazhatom előle. A hatodik hajszálamnak, — sajnos, — nincsen törté­nete. Ez magától keletkezett, öregszünk. A hetediknek oka a júliusi meleg. Eltikkadva összerogy­tam az utcán s nem tudom, meddig hevertem ott, mikor egyszerre csak elkiáltja ma­gát valaki: ’’Jönnek a men­tők!’ Ijedtemben rögtön ma­gamhoz tértem. Mert bor­zasztó az, mikor egy egészsé­ges eleven embert föl akar­nak éleszteni. Ezúttal meg­menekültem a mentőktől, de az ősz hajszál nem maradt el. Augusztusban elverte a jég az én kis budai szőlőmet. Mellette van a szabómé. Az megmaradt. S még én tarto­zom ennek az embernek 150 forint szabókontóval. 8-ik szál. Szeptemberben az ő szőlő­jét megette a filoxéra. En­­nak én nagyon megörültem, amin ő nagyon megharagu-' dott s pörrel behajtotta raj­tam a tartozásomat. így az ő filoxérája is engem evett meg. 9-ik szál. Októberben Töröknél föl­fedeztem egy ilyen cimü ola­jat: 'Nincs többé ősz haj’. Szorgalmasan kezdtem hasz­nálni s képzeljék! nemcsak az októberi, de a novemberi hajszálam is megőszült tőle. Decembertől már semmi jót se vártam. És csakugyan, a közepe táján behiv magá­hoz a hivatalfőnököm, leol­vas elém 42.000 forintot s Francia pezgő és többféle High Ball* RUDY TAVERN 5710 Lorain Avenue Tel. WO 1-9586 ■Vhysky - Vodka - Scotch - Gin - Bourbon - Rum kapható üvegekben kivitelre Is. )0-nél többféle sör van mindig készenlétben Ha party van a házénál, ná­­nnk nagy kedvezménnyel kapja a sört. fölszólít, hogy vigyem el a vámházba. — Uram! én családapa va­gyok, ne tegyen szerencsét­lenné. — Csak vigye el. — Nem, azt nem tehetem. Miért akar engem tönkre­tenni? — Hogy-hogy? Mert ha elvesztem, akkor azt mondják, hogy elsikkasz­tottam s becsuknak; ha pe­dig egyszerűen elsikkasz­tom, akkor is becsuknak. Te­hát mindenképpen becsukás a vége. — Hát adja át hiány nél­kül. — Nem fogják elhinni, hogy hiány nélkül átadtam. Még a vámházban is lehetet­lenségnek, optikai csalódás­nak fogják tartani. És be­csukhatnak. — Eh, elvégre megtörtén­hetik az a csoda is, hogy a­­kad valaki, aki nem sikkaszt. Vállalkoztam rá, de csak úgy, hogy az erkölcsnemesi­­tő egyesület két vezértagja velem jött tanúnak. Ez útban keletkezett a ti­zenkettedik ősz hajszálam, Ha őszülésem ily körülmé­nyek közt megy tovább, ak­kor, adj óh uram, a te szol­gádnak gyors kopaszodást és vele nyugalmas életet. Bojgás az világban (Folytatás.) ITAPASZTALAT A PÁRI­SI VENDÉGFOGADÓNÁL AIRtPRANCE £[11? WORLD'S MOST PERSONAL JET SERVICE ON THE WORLD'S LARGEST AIRLINE Hogy im a szállásunkra so­se tanálunk vissza, mondok a sógornak, szöröntse, hogy magunkkal horgyuk mindö­nünket, de mán most hol há­lunk? Hát aszondi bemönünk va­lami ojan helyre, ahová ki van írva Hotel, ö. m. a f. Hát tanáltunk is sok ojjan házat, de mondok válogassu­nk, mer a nagy ajtajú Hotel nek nagy a kötsége is sógor. Tanáltunk osztán később egy kis ajtajú szürke szinü házat, mondok ez lösz ne­künk való, mer az mán kívül is piszkos. De éjjünk észszel sógor, én bemönök előre oszt nyitatok szobát egy embör­­nek valót, aztán mikor benne löszök, kiszólok kendnek a za blakon, hogy gyöhet kend. Mér fizetnénk két ágyat? Möghálunk mink egy ágyba is, igaz-e sógor? VHHBHHHBHBBHHHBBBBBBHEHDHBBB Szappanos Rádfó A legnagyobb amerikai magyar rádió program MINDEN VASÁRNAP d. u. 1-2- 30-ig WDOK - 1260 ke. LO 1-5524 SZAPPANOS RECORDINGS 3046 EAST 123rd Street Minden vasárnap d. u. 5:30-tól 6-ig hallgassa meg KÁLLAY ELEMÉRNÉ válogawtt Magyar Program­ját W D O k (1260) lirdetés vagy üdvözlet avagy egyleii bejelentés ügyében HÍVJA: Tel. RA 1-0146 Lakcím: 2861 East 112nd ?*­Hungarian Radio PROGRAM DR. HALLER M. ISTVÁN igazgató vezetésével MINDEN VASÁRNAP délelőtt 10-től 10:30-ig WDOK — 1260 Diai Í1RDETÉSEK, — ÜDVÖZLE­TEK és KÖSZÖNTŐK Ügyében hívja fel e számot GA 1-3443 2527 E. 126th Street Hudák Testvérek Rádió Órája ■linden VASÁRNAP, a leg jobb időben, 12-től 1 óráig WJMO — 1490 állomáson Hirdetések és üdvözletek ü gyében hivja. Tel. GA 1-6434 SK 1-5085 James L. Hudák .Igazgató Hudák Ernő bemondó és . Steve Hudák, pénzlárnok Hát úgy is lőtt. A mar­komba vöszök két frankot, oszt bemönök, mondok a fo­gadósnak a kapu alatt, hogy szoba köll. Mutatom neki a pizt, oszt mutatom a kezem­mel, hogy aludni kívánok hát mingyár megértött. Föl­­vezetött a geráditsonyon aj­­jan magosra hogy mán úgy keringött velem a világ min­tha névnaprul gyövet kölle­ne padlásra mönnöm. Végre aztán mutat egy szobátskát. Egy ágy van a közepin mel­lette kis kasznyi mög lábas, mosdó, ögyéb sömmi. Odaadom neki a pizt, hát hozzá mutogat még egy fra­nkot, igy kiképezi hogy hár­om frank a szoba. No mondok ez fene drága, de most mán had lögyék, mer alkunni farantziául nem tudok, avval hogy magam maradok kinézök az ablakon, hogy hol a sógor? De híjába néztem lefelé, nem láttam a zutzát sümerre se, mer tsak háztető vót alattam, tsupa háztető. Mit tőgyek? mondok, kur­jantsak-e a sógornak? vagy hqgy érte mönnyek? De ha kürj áritok is neki, nem fánál ide. Hát fölakasztottam a ta­risznyámat mög a szűrömet egy kampós szögre kivöttem a tzérnát, akit a feleségöm tött bele, hogy ha üngöm va­gy gatyám szakadna útköz­be, mögvarhassam, rökötött­­em a tzérna végit az kilints­­re, oszt lekeröngéltem, de mi re leértem úgy elszédültem, mintha ringlispin ültem vó­­na. Odale is mögfognak néz­nek a szemöm közé, muto­gatnám tingömre gatyámra. Nézőm magamat, elől is, hátrul is, de nem látok sem­mit. Utójjára hoz egy ur egy hosszú katufrékot, oszt rám­­teriti, tuszkolnak visszafele. —Mögájunk mondok, hogy kurjantok a sógornak, hogy mondok sógor! Hát a sógor be is balla­gott,, én osztán visszaadtam a katufrékot, hogy mondok nem fázok. Hát fölhágtunk a sok lépt­­sön. Gyertyát gyutottunk oszt levetkőztünk, de fene kesk­eny ágyak vannak Párisba, mer ha háttal feküdtünk egymásnak, akkor a térgy­ünk állott ki a paklany alul, ha pedig szömbe feküttünk, akkor a hátussó fertájomat fujkálta a szellő. Mondok sógor igy nem al­­hatunk, hanem egyikünk há­­jjon az földön, vagyis az padlón. Hát a sógor a padlóra fek­­ütt a szürire, én mög a zágy ba marattam. Ahogy ott beszélgettünk én mán elalvóba vótam, tsak a sógor pélpázott még a gy­ertya mellett, oszt egyször aszondi. — Alszijt-e mán kend ? — Most fogtam vóna bele mondok. — Hát aszondi látott-e mán kend eleven löntsét? — Nem én, mondok. — Aszondi én se, de ihol a falon mozog egypár. Nézőm, hogy mi az, hát ö. m. a f. pesti bóha vót. HUMOR RÉSZLETÜZLET — Idefigyelj, — mondja a feleség a férjnek — ha két hónapig nem fizetjük a mo­sógép részletét és egy hóna­pig a frigadire részletet, ak­kor elég pénzünk lesz ahhoz,' hogy vegyünk egy televíziót | és lefizessük az első részle­tet. GYEREK LOGIKA Egy barátnőnk kis fiával jött látogatóba. Dánéi, a ha­talmas dán dog odement a kisfiúhoz és barátságosan nyalogatni kezdte az arcát. A kisgyerek éktelen bömbö— lésbe tört ki. — Ne sirj, Bobby — vi­gasztaltam. — Dániel soha nem evett még meg senkit. — De engem igen! — zo­kogott Bobby. — Már meg is kóstolt! Péter fiam, tiz évvel eze­lőtt, igen rosszul viselte ma­gát egész nap. Amikor édes­anyja lefektette, figyelmez­tette : — Péter, aztán ne felejstd el megmondani a jó Istennek ma este, hogy milyen rossz kisfiú voltál. — Ugyan, anyu, — felelt a fiam — minek untassam i­­lyesmivel a jó Istenkét? E- lég jól ismer ő engem a­­mugyis.... Fakutya.. Ha nincs, aki fázzör és önmaga sem főzhet vagt pihenői tmrt a főzésben, ét elégés »Igán ttett kíván étve tetei é» egészséggel elf» (igaszíanl, amilyent ottkee főznek akkor keresse fet a RICE RESTAURANT 12521 BUCKEYE ROAD Jaissfcttth Kteh. nap HAZA VITELRE I* Room töltött káponli misdi MINDENKI JEGYEZI Hí MSC ** kte rafy nagyobb baja -mm A Televisionnal '•bérmálj gyártmánya te) 1*1) m garancia mellett megjavítjuk. Sieve G. Szabó B. F. G. - TV Hholézott ét szakképzett teJevision-jartté 2656 East 126th Street UJ TELEFONUNK: SW 1-4544 — RA 1-0567 ízlésesen és méltányos árban készit el minden virág rendelést és továbbit az or szág Vagy a nagy világ bár­mely részébe. GAYER'S FLORAL SHOPPE 3033 Lorain Ave Telefon ME 1-1889 NEM BETEGSÉG. DE SZTRÁJK. Az orvost kihívják Senyo­­ra Pestolli házába azzal, hogy a szobaleány súlyos be­teg. Az orvos bemegy a lány szobájába. A lány az ágyban fekszik és amikor a ház asz­­szonya kimegy, hogy az or­vos megvizsgálhassa a bete­get, a lány azt mondj a: — Nincs nekem semmi ba­jom, doktor ur. Ez a nő már háromhavi béremmel tarto­zik és nem vagyok hajlandó addig felkelni, amig ki nem fizeti. Az orvos erre gyorsan oda lép az ágyhoz. — Remek — mondja — Nekem is tartozik vagy tiz vizittel.... Húzódjon egy ki­csit odébb, hogy én is elfér­jek.... SZÍNÉSZ SZEMSZÖGBŐL » — Azt mondtad, fontos szereped van az uj darab­ban, — ugratja szinészbarát­­ját az iró — pedig összesen csak egy levelet kell behoz­nod a színpadra. — Igen, de ajánlott levél! HAZAJUTNI NEHEZEBB i 2060-ban egy férj kikiséri feleségét a londoni repülő­térre, megöleli, megcsókolja, ezután az asszony felszáll a newyorki atomgépre és elre­pül, a férj viszont hazamegy taxin. Otthon sürgöny várja, ezzel a szöveggel: ’’Szerencsésen megérkez­tem, csók Mary.” A XIX SZÁZAD KÖLTŐI Irta: PETŐFI SÁNDOR Ne fogjon senki könnyelműen A hurok pengetéséhez! Nagy munkát vállal magára, Ki most kezébe lantot vesz. Ha nem tudsz mást mint eldalolni Saját fájdalmad s örömed: Nincs rád szüksége a világnak, S azért a szent fát félre tedd. • Pusztában bujdosunk, mint hajdan Népével Mózes bujdosott, S követte, melyet isten külde Vezérül, a lángoszlopot. Újabb időkben isten ilyen Lángoszlopoknak rendelé A költőket, hogy ők vezessék A népet Kánaán felé. Előre hát mind, aki költő, A néppel tüzön-vizen át! Átok reá, ki elhajítja Kezéből a nép zászlaját, Átok reá, ki gyávaságból Vagy lomhaságból elmarad, Hogy, mig a nép küzd, fárad, izzad, Pihenjen árnyék alatt! Vannak hamis próféták, akik Azt hirdetik nagy gonoszán, Hogy már megállhatunk, mert itten Az ígéretnek földe van. Hazugság, szemtelen hazugság, Amit milliók cáfolnak meg, Kik nap hevében, éhen-szomjan, Kétségbeesve tengenek. Ha maid a bőség kosarából Mindenki egyaránt vehet, Ha majd a jognak asztalánál Mind egyaránt foglal helyet, Ha majd a szellem napvilága Ragyog minden ház ablakán: Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk, Mert itt van már a Kánaán! És addig, addig nincs megnyugvás, Addig folyvást küzködni kell. — Talán az élet, munkáinkért. Nem fog fizetni semmivel, De a halál majd szemeinket Szelid, lágy csókkal zárja be, S virágkötéllel, selyempárnán Bocsát le a föld mélvibe. HA GYÁSZ ÉRI A CSALÁDOT, minden szükséges intézkedést hűségesen és lelkiismeretesen elvégzi a LEGMÉLTÁNYOSABB dijszabások mellett Ifj. Riczó J. János Lukács István JOHN J. RICZO MAGYAR TEMETÉS RENDEZŐ Lukács István, Licensed — KÉT TEMETKEZÉSI INTÉZET — 12519 Buckeye Road LO 1-2030 17504 Harvard SK 1-8900

Next

/
Thumbnails
Contents