Az Ujság, 1960 (40. évfolyam, 1-48. szám)

1960-03-03 / 9. szám

OLDAL AZ ÚJSÁG MARCH 3, I960 Elveszem a Feleségemet REGÉNY Irta: HARALD BAUMGARTEN Fordította: MEDVECZKY BELLA — Én pedig helyesnek tartom, ha mindig a győztesre te­szünk. Nézzen csak a tizenhármas lóra. A zsokéja az ön színeit viseli__ Valóban, a kis törpe zsoké, aki ott ült a nagy ló hátán, or­gonalila selyemzekét viselt. — Megválthatom a tiketjét, kisasszony? A férfi folyékonyan beszélte a francia nyelvet, de beszé­déből mégis hiányzott az igazi párisi ember kiejtése. — Szóval.. tizenhárom — mondta Lilo és az ismeretlen­nek adta a százfrankos bankjegyet. Reginaid Sóim befurakodott a tömegbe. Lilo a tribün felé pillantott. A grand-mére a páholyban állt és idegesen integetett, r.eközben ujjait a levegőbe emelgette. — Vájjon mit akar megint a grande-mére?.... Lilo közönyösen vonta fel a válát. Közben Reginaid visszajött. — Viszontlátásra a nyereménykasszánál — mondta vidá­man. A leány pár lépést tett a tribün felé, amikor újra megállí­totta a férfi hangja: — Bocsásson meg, madamoiselle_az izgalom— a nevem Reginaid Sóim. Elbűvölő mosollyal bólintott a leány és folytatta az útját. Madame de Pirelle izgatottan fogadta az unokáját. — Remélhetőleg a huszonhármasra tettél, Liló? — A huszonhármasra Hiszen azt mondtad, hogy a tizen­hármasra tegyek. j, Az öreg hölgy sóhajtva roskadt vissza a székre. — De gyermek.... hiszen integettem neked.... huszonhá­rom! Most volt itt Charles. Az istállóban azt mondták, hogy a huszonhármas nyer. Haragos, keskeny ránc jelent meg Lilo homlokán. — Otthon meg azt mondta Charles, hogy a tizenhármas nyer! A startcsengő harsány hangja megszakított minden be­szélgetést. Mindenki a korláthoz sietett. A grande-mére meg­ragadta Lilo csuklóját és ideges izgalmában szorongatta. A lorgnon reszketett a másik kezében. Lilo letekintett. A fiatal férfi ott állt háttal a pályának és feléje lengette a kalapját. A tizenhármas számú ló veze­ti IBIGIMIKED— We've never seen a better buy than this 10.9 cu. ft. Frigidaire Deluxe giant. It’s big...budget-priced...filled with luxury features. LOOK! • Meat Tender stores over 9 lbs. of fresh steaks, chops, cold cuts! • Full-Width porcelain-enamel Hydrator! • 5-Shelf storage door even holds half-gallon milk bottles! • New Magnetic Door seals air-tight all the way around! Plus...New, Feminine “Sculptured, Sheer Look” KÉT MODERN ÜZLET tett. Most fordult a mezőny. Kiáltozás' verte fel az imént méj mély csöndet. — Sainte Madame_ tizenhármas.... tizenhármasdt nem ... Valereuse.... a huszonhármas vezett! Madame de Pirelle felállt. Az izgalomtól reszkető han gon kiáltotta a ló nevét: — Saite Madame_Sainte Madame Lilo oldalról rátekintett. Ez az örökös izgalom rejtélj maradt előtte. — És, ha már Sainte Madame nyer?.... Akkor grande-mére megiszik egy üveg Pommeryt és holnap elülrd kezdődik minden. De a favorit nem hozott szerencsét. A tömeg őrjöngő ki áltozása között a huszonhármas ló feje jelent meg a célbar. Reginaid Sóim baráti körében is nagy volt az izgalorr. — Az ördögbe is! — kiáltotta az örök bohém. — Már is mét száz frank úszott el a lovacskákon. Na, Regi, mára remél hetőleg elég ebből a szórakozásból? — Ugyan, Xavér, mit tesz ez a kis veszteség? Cliffori néném limonádéja majd helyrehoz mindent. Holnap küldün: neki egy megható és tragikus hangú levelet, telve szégyen kezéssel és lesújtó kritikával] önmagunkról és holnapután it lesz a sürgönyhordó azzal a megnyugtató kis pénzes válás* szál. — Könnyelműen, vidáman felnevetett. — Ezer szeren cse, hogy az öreg hölgy újra Berlinben van, fiatalító kúrát így gyorsabban megy minden. — Te — figyelmeztette Xavér Beisswanger aggodalmasai — az öreg hölgy addig jár fiatalító kúrára, mig a végén me sem hal. Csak vigyázz! legközelebb majd ide jön és konkur renciát csinál Lolottenek! — Ezzel a kilejentéssel vidámai átölelte a velük levő vöröshaju leány karcsú derekát. Reginaid égett a vágytól, hogy viszontlássa uj ismerőséi Kereste Lilót, de a tribünön olyan nagy volt a tolongás, hog; nem tudta felfedezni. Talán újra a totalizatőrnél von? De hiába kereste, a szép, hűvös mosolygásu arc eltűnt a tö megből. Amikor végre a tribün közönsége ismét elfoglalt! a helyét, a hölgyek helye üres maradt. Végül is az egyil jegyszedőhöz fordult. — Igen, jól ismerem a hölgyeket — adta a felvilágosítás a kérdezett. — Minden versenyen itt vannak, egész nyáron át Most is láttam őket. Igen, az előbbi futam után azonnal el mentek. Úgy látszik, vesztettek és az öreg hölgy nem tudj! elviselni ezt. Xaver Beisswanger arca egy faun arcához hasonlított, a mikor Reginaid visszatért. — No lám.... Regi meggyulladt. Csak vigyázz, hogy el ni égesd az ujjaidot. A szép Lilónál könnyen elveszítheti a; ember a fejét és... sok más egyebet is. Reginaid minden válasz nélkül hagyta ott meglepett ba rátját és a kijárothoz sietett. A Belle Chasse-téren, a Faubourg St. Germainben áll< kis palota ezen az őszi estén is éppen azzol a fáradt keserű­séggel pillantott környezetére, amivel csak nagyon öreg él reménytelen emberek szoktak szétnézni a világban. A bejá rat felett a kövér angyalkák mellől lehullott a vakolat, a: ablakok üvege e nem csillogott a napfényben, inkább csak sá padtan és homályosan verte vissza a fényt. Az első emelet e gyik ablakában már lámpafény reszketett. A félig leeresz tett függöny mögött, a bútorokkal zsúfolt szobában ült Ni non de Firelle. Sokan voltak, akik ismerték ezt a nevet, bár nem a legkellemesebb emlékekkel gondoltak a grande-mére és a petite-fille-re. Voltak, akik azt állították, hogy az öreg hölgy csalétek­nek használja unokáját, akin keresztül könnyen kifoszthatja az áldozatait. Bizonyosat mégsem tudott senki és igy kény­telenek voltak nyitvatartani ajtaikat Ninon de Pirelle és ad unokája előtt. Még a régi fény varázsa vette körül az öreg hölgyet, amikor férje Páris leggazdagabb bankárja volt és Ninon a legszebb, a legragyogóbb asszony a társaságban. A grande-mére most dideregve ült a kandalló mellett. A dús aranyozásu csillárban egyetlen körte égett. Az öreg hölgy időről időre vigyázva piszkálta meg a tüzet és apró fadarab­kát dobott rája. Közben figyelemmel rakta a végnélküli pa­­tience-ot. Végül is haragosan dobta félre a kártyákat, mert óvatos kopogás hallatszott az ajtón. —- Szabad — mondta kelletlenül. Élénk, különös kicsi ember jelent meg a küszöbön eg surront be a szobába. Ledobta kábáját az egyik rokokószékre ócska kalapját a pamlagra, zsebéből tarka zsebkendőt húzott elő és szorgalmasan hozzálátott szemüvegének fényesitésé­­hez. Élesvonásu arca furca ellentéte volt félszeg kis alakjá­nak. A grande-mére hátratámaszkodott karosszékében és hü vös nyugalommal várakozott. Végül megszólalt és hangjá Louis Sobonya and Sons Johnny Bill Jimmy LOUIS & Appl E. 130th at UNION WY 1-5070 Furniture iance Co. 10508 UNION Dl1-6160 FANCHALY VIRÁGÜZLETE 4714 Lorain Ave. Tel. ME 1-1882 Vágott és cserepes virágok TEMETÉSEKRE kegyelettel­­esen. LAKODALMAKRA Íz­lésesen végezzük el a rendelést Távirati virágküldés a világ bármely részébe — teljes jót­állással. Gyógyszereket az óhazába csők c SAJÓ PATIKÁVÁ? küldőn! SAJÓ S ANDOR JcUtAh GYÓGYSZERÉSZ 3824 Lorain Ave Telefon: WO 1-848* TELEFONUNK: GAR. 1-5658. Res. FA. 1-1154 Good Reading for the Whole Family •News • Facts • Family Features The Christion Science Monitor One Norway St., Boston 15, Moss. Send your newspaper tor the time checked. Enclosed find my check or money order. 1 year $18 □ 6 months $9 □ 3 months $4.50 □ Nome Address City Zone State P8-U nak reszketése elárulta belső izgalmát. — Hiába jöttél, Charles Lilo nem a huszonhármat tette meg. ; A megszólított közelebb jött. — Nem tette meg? Hogyan lehetséges ez? A hangja fenyegető lett. — Csak ülj le, Charles. Tudod, hogy nem bírom elviselni, ha fel-alá szaladgálsz a szobában. A férfi azonban nem is figyelt erre a felszólításra és dü­hös szitkokat dörmögve, folytatta vándorlását a szobában. — Az ördögbe is, ülj le hát végre! kiáltott rá madame de Pirelle haragosan. ' Charles leült a pamlag sarkába a falra erősített japán legyelező alá és gyors, ügyes kézzel cigarettát sodort, miköz­ben várakozásteljesen tekintett Ninonra. — Liloi olyan smeretséget kötött, amitől sokat várok. — Lilo — mindig csak Lilo! Már ezerszer mondtam neked, hogy magunknak kell elkezdenünk valamit. Amióta Lilo összebarátkozott azzal azAndréval, azóta nem számíthatunk rá. Az az André d’Hericourt éppen úgy benne ül a csávában, mint jómagunk. És a leány mégis egészen beleőrült ebbe a naplopóba!L„ Különben, micsoda uj ismeretségről beszélsz? — Fiatalember, aki könnyelműen szórja a pénzt, valami lehetetlen bohém társaságába. Azt mondják, hogy unokaöccse a newyorki Mrs. Cliffordnak. Sok pénze van.... — Reginaid Sóimról beszélsz, nem? Sokat hallot­tam róla. Könnyelmű fickó. Mit vársz tőle? A grande-mére fölkelt a székéről. Most ő szaladgált fel­­alá a szobában. — Majd feleségül veszi Lilót. — Feleségül Lilót? — a cigáretta kialudt a lehanyatló kézben. — Feleségül vegye Lilót, aki őrülten szerelmes abba az Andréba? Aki megesküdött, hogy inkább koldulni megy a szerelmesével, de nem válik el tőle!? Ninon de Pirelle idegesen legyintett. —Majd rábeszéljük Lilót. Könyörtelenül feltárjuk előtte a helyzetünket. Már nem sokáig tarthatjuk ezt a palotát. Nem bírom a kiadásainkat. Mit Csináljunk? Évek óta élünk már igy. Végtelen keserűség csendült ki a hangjából. — Rajtad kívül, kedvesem, senki a világon nem tudja, hogy a férjem egy centime nélkül hagyott itt. Kimondhatat­lan gyötrelemmel tartottam fel eddig is a látszatot. Charles Rison nem állta meg, hogy közbe ne szóljon: A Sári bíró leánya REGÉNY. — IRTA: ABONY1 LAZOS AZ A KATI DOLGA A nótárius urat biróné asszonyom és Kati, egész a kis ajtóig kikisérték. Nótárius uram olyan emberséges volt, hogy vagy háromszor is megbillentette kalapját bironé asszonyomnak és hátra kapáit á lábává1! éppen úgy, amint az uraknak szoktak köszönni, és még ott is szépen megsimi­­totta kezével Kati arcát, melyre a leány egész fülecs­­kéjéig elpirult. Jó sokáig ott mulatott náluk. Annyi szépet, annyi fur­csaságot beszélt össze vissza, hogy csupa öröm volt hall­gatni. Egészen jó kedvbe hozta őket. Most már harmadszor, vagy talán negyedszer volt ná­­lok egy hét alatt, s mindig olyan nyájas, olyan barátságos volt, hogy szinte óhajtották, hogy még ne menne el olyan hamar. Le nem vette a szemeit Katiról, azt lehet mondani, úgy gyönyörködött a leányon, mintha csak bele volna sze­­relmesedve. Azután olyan módosán, olyan édeskésen be­szélt hozzá, mintha cukrozva lett volna az ajka. Kati csak bátor leány volt, még mindig megállta a helyét, de most a­­lig tudott mit felelni azokra az ékes beszédekre, mert még ilyen módon soha sem szólott hozzzá senki. Csak a kisasz­­szonyokhoz szoktak igy beszélni! Meglátszott a nótárius uron, hogy nagyon ért az ilyen beszélgetéshez, nem is cso­da, mindig a kisasszonyok közt forgott teljes életében. Hát Katit is úgy nézte, mint egy kisasszonyt? — kérdezte ma­­gyában biróné asszonyom. — No de hát mért ne is nézhette volna úgy? — Kati az én aranyos Katim, az én gyöngyvirág Katim! Hát nem Ha Floridában készül letelepedni, forduljon teljes bizalommal a PRAGER JENŐ ENGEDÉLYEZETT ÉS MEGBÍZHATÓ ingatlanforgalmi irodájához. JÓNEVÜ ÉS MEGBÍZHATÓ MAGYAR SALES-manek Állanak a magyarság SZOLGALATARA A Floridai életnek megfelelő szép, kényelemre be­rendezett lanóházak vagy nagyobb, jövedelmező több szobás és több lakásos épületek. EUGENE PRAGER. REALTOR 3161 S. W. 8-ik ucca Tel. HIGHLAND 6-6489 MIAMLFLA. HA GYÁSZ ÉRI A CSALADOT a«n Müfcség ru a JÓ BAJLATRA .aid a főbb rémetekig kldelgewm a VÉGTISZTESSÉG ADAS minden tervét — a család ÜrákigríaévaL Minden mtéakedée úgy tertewik. hogy a graaw ló CM*id zavartalant! adhaaaa 4» magát az utelaé buceu nagyon nehéz perceinek. Gvá*i «megélt «Koigétatái-r kér»«" éli. Bodnár A. Lajos ÉS FIA IFJ. LAJOS Temetésrendezők és Balzsamozók 3929 Lorain Ave ME 1-3875 olyan páratlan szépségű, mint akármelyik kisasszony? nem olyan patyolat-e az a,rca, nem olyan fehér-e a kezecskéje, mint akármelyik kisasszonynak? Bizony szó a mi szó, csak meg kell mondani az igazat. Van-e ilyen szép kisasszony a vidéken? Van hát! Ugyan kicsoda? kérdezte maga magát biróné asszonyom. Ugyan hol? Gyöngyösön? Elbújhat mind mellette. Visontán? Ott sincs! Zsadányon? Ecseden? Rhédén? Van hát majd megmondom, hogy hol! Bizony nem csoda, ha a nótárius urnák megakadt a szeme rajta. Azután nem is olyan semmi nélkül való leány ez az én Katim. Azért, hogy parasztleány, bizony sok leánnyal nem cserélne ám a módban. Mi? Hát nem gazdag leány ez a Kati? De biz az! Nocsak ha még mindent összevennénk, ta­lán még akármelyik urat ki bírnánk fizetni itt a faluban. Bizony felér ennek a leánynak a j ussa akármelyik kisasz­­szonyéval itt a vidéken. Talán még kettőével is. No hát nem ér annyit az én leányom, mint egy kisasszony? De bi­zony megér! Hát? mi? nem olyan szerencsét csinálhatna, milyet akarna? De biz olyat! Ily formán vitatkozott magával biróné asszonyom, vi­tatkozásában mindig oly eredményre bukkanva, mely még jobban fokozta nagyra vágyását. Úgy látszott rajta, hogy biróné asszonyomban a nótá­rius ur sikeresen megvetette azt az alapot, amelyre épiteni akart. Hát még most legutóbbi látogatása alkalmával, egy pár szó, amit úgy véletlenül akarva is, nem akarva is, de mégis a iegszándékosabb célzással kiejtett, az idézett ám elő furcsa gondolatokat biróné asszonyomban. Tudja isten, olyat mondott, hogy világos szándéka lenne! Hát már mi­érte ne? Még soha, egyszer sem volt ilyen nyájas hozzájuk, Ka­tira most már nemcsak kacsintgatott, nemcsak hogy édes­­deden beszélgetett hozzá, hanem még úgy szép illedelme­sen meg is ölelte a derekát, azorcáját meg vagy háromszor is megsimogatta. És a leány se látszott idegenkedni tőle. — Mondo­gatta is magában biróné asszonyom: a lelkem is úgy örült amint láttam, hogy milyen szépen odasimul! Biróné asszonyom örült, de bezzeg nem örült volna a szegény Dani, ha látta volna. Kati még utána nézett a nótárius urnák egy cs<jlfa pil­lantással a gavallér ember pedig félrevágta a darutollas kalapot fejében, s úgy kacsintott vissza reája. Úgy látszott, hogy kezdik egymást megérteni. Midőn Kati visszatért a szobába, anyja csípőjére tette mind a két kezét, épen úgy, mint mikor biró urammal házi dolgairól szokott értekezni. Hanem most korántsem emelte hangját magasra, hanem mézes mázos volt, mint a legéde­sebb méz, s a mint leányát kedvtelve nézegette, úgy ragyo­gott szemében a gyönyörködés, akár csak a napsugár a harmatcseppében. — No Kati! — szólott hozzá, nagyon sokat fejezve ki e mondásával.—'No Kati! Látod! No látod Kati! Nem is merte gondolni ember. Kati mosolyogva sütötte le szemeit. — No Kati! hát hallod-e? Ugy-e te se vártad? Én majd nem tudom, hova lettem. Kati folyvást mosolygott, ő is azon édelgett, mit a nó­tárius ui mondott. — Hallottad? — isméidé örvendező hangon biróné asz­­szonyom, — hallottad, mit mondott a nótárius ur? — Hallottam! — felelt Kati, — de azt talán csak úgy tréfából mondta! Kati pedig maga is jól tudta, jól érezte, hogy abban a tréfában volt egy kis igazság. — Tréfából? — kérdezte a biróné — tréfából? Nem az, valósággal, világosan,, a legnagyobb szándékkal mondta; tréfából másként mondja az ember; akkor nem úgy mond­ta volna, mint ahogy mondta. De hisz édes leányom! meg­értem én amit hallok. — Hát ha nem jól hallott kelmed? — szólt a leány, még kétkedve magában, csak azért, hogy még egyszer hall­hassa azt, amit a nótárius ur mondott. — Nem jól hallottam? De bizony jól hallottam! Há­la istennek, még se a fülemnek, se a szememnek nincsen ba­ja. Átlátok én a szitán. Tudom én, mit tesz az, mikor azt mondja egy házasulandó fiatal, mint a nótárius ur: Hej bi­róné asszonyom! ha máskép volna a dolog, de igazán sze­retném Katit notáriusnévá tenni. Esküvőkre, lakodalmakra és minden más alkalomra a legszebb virágokat kapp személyes vagy telefon rendelésére. ARAINK SOHASEM ADHATNAK PANASZRA OKOT. Orban's Flowers 11520 Buckeye Rd. RA 1-1500 > JOBB otthont építők VÁLASZTÁSA MINDIG Moncrief FÜTŐ ÉS LÉGSZABÁLYOZÓ THE HENRY FURNACE -CO„ MEDINA, Szakács József ÓHAZAI PLUMBER ÉS SZERELŐ MESTER 3097 Ashwood Rd. SK 1-1479 A csatornát ásás nélkül VILLANYGÉPPEL tisztítjuk Uj munkát és javítást egyaránt vállalunk < i :í t í

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents