Az Ujság, 1960 (40. évfolyam, 1-48. szám)
1960-01-07 / 1. szám
4 OLDAL AZ ÚJSÁG JANUARY 7, I960. * 11' I Amerikai Leány i | REGÉNY Desdemona osztönszerü érzéstől űzetve előrébb lépett. Teliérné rávetette tekintetét, azután hozzárohant éa megnézte balfülét. Majd a lány szemébe nézett. — Hah! — kapott szivéhez és megtántorodott. Ketten is segítségére siettek, de nem volt már szükség a támogatásra csak pillanatnyi szédülés fogta el a nagy örömtől. — Ez az igazi, ez az, — kiáltotta, — gyermekem jer ide anyád keblére. Megragadta a leányt és magához vonta. De mintegy kínos gondolattól megkapatva, ..félig magától ..taszítva -kiáltotta: , • — Tiszta vagy-e? Becsületes maradtál-e? — Az maradtam, anyám. — Oh akkor kétszeresen szeretlek. Áldom ezt a napot, melyen visszanyertem gyermekemet. Erzsikéin, drága szép magzatom. A szegény asszony sirt és nevetett a boldogságtól. — Mocsonokyné most a lányhoz fordult. — Gyermekem, — mondotta, — ha anyjánál akar maradni, feláldozom a húszezer frankot. — Köszönöm, méltóságos grófné, de a művészetet nem hagyom. Anyámmal együtt visszatérünk a társulathoz, de remélem, még viszontlátjuk egymást e drága hazában. Azután jegyzőkönvet vettek fel az eseményről. Desdemona, most már Teliér Erzsi, szívélyes búcsút vett a társaságtói, mégegyszer hálás köszönetét fejezte ki a grófnőnek és karonfogva anyját, eltávoztak. Most Csajthay, mint Erzsi védője felállt és igy szólt: — Mivel védencem személyazonossága be van bizonyítva, illetve kiderült, hogy az a ráfogás, hogy őt Teliér Erzsinek hívnák megdőlt, azonkívül most már ha semmi más bizonyíték nem volna ártatlansága mellett a Keresztszeghy-féle örökségi ügyben, mint az, hogy ellenfelei érezvén a bűnösségüket, megszöktek, ezen indokok alapján kérem védencem azonnali szabad lábrahelyezését. Az összes jelenlevők helyeslőén bólintottak. Erzsiké pedig ártatlanságának tudatában, mintegy uj életre ébredve, ki egyenesedett és bátran tekintett a biró szemébe, lesve annak döntését. Török Kálmán járásbiró nem tudott felhozni semmit se, amivel, Csajthay indítványát visszautasihatta volna, azért hát röviden meghozta a végzést, hogy a vádlott azonnal szabadlábra helyezendő, azon hozzáadással, hogy Erzsiké tartózkodási helye a bíróságnak tudomására hozassák. — Egyben felszólítom Csajhay ügyvéd urat, — tette hozzá a járásbiró, — hogy az örökség birtokbahelyezése iránti kérelmét Írásban nyújtsa be, hogy az eddig lefolytatott tárgyalások és nyomozások adatait mérlegelve, a bíróságnak módjában legyen a döntést meghozni még akkor is, ha a valószínűen bitorló örökös nem volna feltalálható. Most általános gratuláció következett: Erzsiké sorban mindenkinek köszönetét fejezte ki az érte; való önfeláldozó küzdelemért. , Mocsonoky grófnő szivéhez szorította a leánykát. — Gyermekem, — mondotta, — nehéz küzdelem volt, de az igazságot csak ideig-óráig lehet elhomályosítani. Különösen ha ilyen derék, önzetlen munkatársa is van az embernek, mint Berky konzul ur is„ akinek az érdeme főként, hogy a bűnösök leleplezése bekövetkezett. Ez a derék ember fáradhatatlan kitartással kereste és hordta össze a bizonyítékokat a család ellen és az utolsó órában leplezte le őket. Akkor, amikor már úgy volt, hogy a kalandornő nagyravágyásában már a hercegi koronát akarta a fejére tenni. Erzsiké ismételten, meghatva nyújtotta kis kezét a konzulnak, köszönetét rebegve. — Én csak kötelességemet teljesítettem, — szerénykedett Berky, — eleinte csak Alfréd barátomnak akartam szívesség tenni, de mikor láttam a gazságot, ami itt végbe ment, már kötelességemnek tartottam teljes erőmmel és képességemmel az ártatlanság védelmére mindent elkövetni, ami hála a gondviselésnek, most már teljes mértékben sikerült. Mikor távozóban voltak mikor a hivatalszolga a rendőrkapitányt jelentette be. Mikor belépett, üdvözölte a járásbirót és igy szólt: — Kérem a hölgyeket és urakat, hogy maradjanak még, mert fontos eseményt akarok a járásbiró úrral közölni, ami önöket is érdekli. Ezzel elővett egy táviratot és átnyújtotta a járásbirónak. A biró fenhangon olvassa a sürgönyt, mely igy szólt: Rendőrkapilányságn'ak Kereszt»* eg Rostyt elfogtuk a határállomásnál, mikor a Iembergl . vonatra készült felszállni. Biztos fedezettel útban Molnár Álalános örömmel fogadták a jelentős hirt. Végre a nemezis utol fogja érni a gonoszt, akinek annyi bűn terheli a lelkiismeretét. A járásbiró elmondta a kapiánynak is az imént lejátszódott eseményt, mely magával hozta, hogy a bűnösök elfogatása előtt is szabadlábra helyezze Erzsit. Erre a kapitány odament Erzsikéhez és kezét nyújtva, gratulált neki a szerencsés fejleményekhez. — Most pedig, — szólalt meg a járásbiró, — ha a főbünös itt lesz, felterjesztéssel élek az igazságügyminiszteriumhoz és törvényszék delegálását kérem, mert előreláthatólag olyan súlyos ítéletről van szó, ami az én illetékességemen túl esik. — Helyes, — jegyezte meg Csajthay, — amig csak arról volt szó, hogy melyik az igazi örökösnő, addig módjában volt a járásbíróságnak elsőfokú ítéletet hozni, de most már mikor a csalás elpalástolása végett gyilkosságok halmazát követték el, csak felsőbb bíróság ítélkezhet. Ezalatt a grófné Erzsikére ráadta a vele hozott selyemkabátot, hogy a fogság ideje alatt kissé összegyűrődött szerény ruháját elfedje. Alfréd pedig karonfogta az imádott lánykát és uigy indultak ki a komor épületből. — Olyan boldog vagyok, — suttogta a lányka, mialatt Alfréd a kocsiba segítette. — A szabadságnak örülsz, szivecském ugy-e? — kérdezte Alfréd ironikusan. Erzsiké elpirult és szemeit lesütötte és örült, hogy közben a grófnő is felült a kocsira, mert igy alkalma volt a válasszal adós maradni. Hisz nem tudta maga sem, hogy a jóleső érzés ami elfogta egész valóját, attól van-e, hogy a szabad levegőt szívhatja, hogy az iszonyú vád alól tisztázva van, vagy pedig az. hogy a daliás ifjú, akiről magányos óráiban ábrándozott és elérhetetlennek látszott, most karjánál fogva vezeti és vágyakozó piManásokkal kiséri minden mozdulatát. — Ugy-e anyám, — szólalt meg útközben Alfréd, — Erzsiké most már a mi vendégünk lesz ügyének teljes eldöntéig? — Kedves fiam, mit kertelgessünk, — Erzsiké igen is vendégünk lesz, de nem a végtárgyalásig, hanem ... hanem örökre. Régen tudom már, hogy sziveitek egymásra találtak, tehát egymáséi lesztek és én anyai áldásomat adom rátok. Erzsiké egyik pirulásból! a másikba esett és megragadta a grófnő kezét és csókjaival halmozta el. — Kicsit sok egyszerre a boldogságból, — rebegte zavartan, — a legnemesebb férfit és a legjobb anyát nyertem azon a napon, amikor a már nem remélt szabadságomat kaptam vissza. CCXV. FEJEZET A VÉGTARGYALAS Török Kálmán járásbiró felterjesztette az örökségi ügy összes jegyzőkönyveit és az időközben elkövetett gyilkosságokra vonatkozó nyomozási adatokat. Rövidesen megérkezett a kiküldött bíróság, mely állt egy törvényszéki elnökből, két szavazó biró, továbbá egy királyi ügyészből. k Az ügyész alají^s munkát végzett, mielőtt a végtárgyalást kitűzték. M*’ Áttanulmányozta az összes iratokatv és ezeknek alapján vádiratot szerkesztett Rosty ellen, az ismeretlen helyen artózkodó Kereszszeghy Erzsébet ellen, mint elsőrendű vádiattak, azonkívül K«»sztszeghy Kálmán, Köles Mátyás és özvegy Gyuróné, map bűntársak ellen. KLÉSESEN és OLCSÓN készít el mindennemű VIRÁGRENDELÉST A ANDRÉ'S FLORAL SHOPPE 12301 Buckeye Rd. SK 1-3077 TELEFONUNK: GAR. 1-5658. Res. FA. 1-1154 Good Reading for the Whole Family •News •Facts • Family Features The Christion Science Monitor One Norway St., Boston 15, Mass. Send your newspaper for the time checked. Enclosed find my check or money order. I year $18 □ 6 months $9 □ 3 months $4.50 □ Nome Address City ' Zone State PB.14 A Sári biró leánya REGÉNY. — IRTA: ABONY1 LAJOS A szép lobogós gyolcs inget s szép rojtos gatyát — hasztalan őrizte — már itt-ott a hosszas hordozás miatt apró sötét vonalak árnyazták, melyeket az útnak fölvert pora szennyezett be. — Már a tarisznya is meglaposult, semmi súllyal nem nyomta a vállát, könnyen lóbázhatta a kezében is----Hétfőn indult el, s már a vasárnap is utolért.t Vasárnap! Más ember ilyenkor tiszta ruhát vesz magára. Szépen kicsinosítja magát, megfésülködik, kipödri a bajuszát felköti a selyem nyakravalót, fölhúzza a sarkantyus csizmát, — elmegy a kedves babájához. Templom után délután a falu kocsmájában húzzák a cigányok, a leányok mind oda gyülekeznek, a a legény fölpattan a palack bor mellől előkeresi rózsáját a többi közül, lángoló tűzzel megforgatja feje mögé csapja egyik egyik kezét, ujjongat és nem cserélne semmi potentáttal a világon. Vasárnap! Istenem! gondolta Dani, milyen szép nap az a vasárnap. Nem olyan nap is az, mint a többi, mindenki olyan örvendezőnek, olyan boldognak látszik akkor, mintha az istenhez való közeledés megnemesitene mindenkit, sokkal jobbnak, sokkal szebbnek látszik, mint máskor.... A falu is egész másnak látszik. A házak, utcák tisztábbak, megnyerő szint öltenek magukra, a harangok méltóságteljesen szólanak, a templom felé özönlő népek arcán öröm sugárzik, a ruhák tarka szinvegyülékén valami vidor frisseség ömlik szét. Azután, mikor a templomból kijönnek, a sok tarka kendő, különféle szinü sok pántlika olyan, mint egy mozgó virág tenger. Mindenki megkönnyebbültnek érzi kebelét, mindenki vig, a leányok mosolyognak, olyan frissek, oly elevenek, mint ha el akarnának repülni. Azután sietnek a játszó fele, körbe fogódzanak, játsszák a révészeket, az aranyhidat, a dob szerdát és dalolják hozzá: hogy jövel csókold, akit szeretsz. A játszó szép gyepes mezőn ki-ki előválasztja a maga párját, aztán cikkáznak és a menyországgal nem cserélnék el ezt az ártatlan boldogságot.... A falu kocsmája közel van oda, a cigány ott huzza, fölkerekednek oda mennek s ott táncolnak egész naplementig. Abban a faluban is, a hova Dani vetődött, éppen ilyen volt a vasárnap. Falun az mindenütt egyforma, mindenütt vig, kedélyes, valóságos örömünnepe a népnek, mikor mindenki azt igyekszik föltálalni, a mi neki legnagyobb gyönyört okoz. — Csak falun igazán vasárnap a vasárnap. Azok közt a magas kőfalak közt sokszor azt sem tudják valósággal: van-e ilyen nap, melyen a lélek és szív örömeire van szánva, vagy ha tudják is, az a legunalmasabb nap nekik. Dani szemei is ilyen látványokon pihenhettek, a mint ott ült csöndeskén az ivóasztal mellett. A a nyitott ajtón keresztül! láthatta a cikázó leányokat, a vig ujjongató legényeket, kiknek a cigány kifáradhatatlan buzdulással húzta. A falu kocsmája körül valóságos lakodalmi vigasság volt. örömzaj, sürgés-forgás, a bőszáju fehér gyolcs ingek lobogtak, a sarkantyúk pengettek; a leányok cikázva kergették egymást, a tarka rokolyák repültek, s mind ez oly tűzzel, oly vigan ment, mintha- soha sem akartak volna belefáradni. Az ösmerős játék vidor dala egészen elhallatszott hozzá. Most éppen körbe fogódzottak, gyorsan fogorni kezdtek, s lihegő ajakkal, de mégis csengő hangon dalolták ... Termett a megyfa, hajlott az ága, — Kendermorzsa szép kis lányka. Jövel csókold akit szeretsz. — Ezt ölelem, ezt csókolom, Adjon isten lassú esőt, — Mossa össze mind a kettőt; Szita szita péntek, — Szerelem csütörtök, — Dobb szerda.. Azután az egyik oldalon két leány föltartotta összefogott kezét, a többiek sorba átbujkáltak az aranykapun.... és pajzán vidorsággal dololták hozzá: Uj ház, fényes ház, aranykapu rajta, Bátor leány vagyok én, elmegyek alatta. Olyak a legények mint a csillagok, Csoportosan járnak mint a farkasok; Olyak a leányok mint az angyalok, Mert párosán járnak mint a galambok.... Erre azután mikor mind átmentek az aranykapun, ki-ki HA GYÁSZ ÉRI A CSALADOT nacrr Kcütcs«g ru a J© BAIATBA Aki a róbb rmMtklg zMeigmn a VÉGTISZTESSÉGADAS Botodra tervi* _ a waiád Jóváhagyásé vei. Minden mlixkedéa «gr történik, hogy a gyéswló cat'id zavartalarul adkaaaa ii oaagát az utolsó búcsú nagyon nehéa perceinek. Gvín mte'kn «»okjóJatán. kkwn 41L | Bodnár Á. Lajos ÉS FIA IFJ. LAJOS Temetésrendezők és Balzsamozók j 3929 Lorain Ave MC 1-3075 s Ha Floridában készül letelepedni, \ ) forduljon teljes bizalommal a j 1 PRAGER JENŐ ) \ • ENGEDÉLYEZETT ÉS MEGBÍZHATÓ S > ingatlanforgalmi irodájához. s JóNEVÜ ÉS MEGBÍZHATÓ MAGYAR SALES- s > manek Állanak a magyarság < s SZOLGALMÁRA v í A Floridai élevnek megfelelő szép, kényelemre be- ) • rendezett laKÓházak vagy nagyobb, jövedelmező ) J több szobás és több lakásos épületek. ' • EUGENE PRAGER. REALTOR ! ; 3161 S. W. 8-ik ucca Tel. HIGHLAND 6-6483 • ; miami. fla. \ megfogta a maga szomszédját, megforgatta legényesen, megmutatva, hogy a cigányok nemcsak a legényeknek húzzák, hanem ők is tudnak táncolni a legények muzsikáján.... Dani pedig nézte is nem is a mulatságot. Hiába táncoltak előtte a legények, hiába biztatták azzal, hogy soha se busulj cimbora, — nem ért az neki semmit. A cigány húzta legszebb, legtüzelőbb nótáit, mindegy volt az neki, pedig a cigány szinte büszkélkedett azzal a gondolattal, hogy még ezt a bánkódott is meg fogja vigasztalni. A prímás erősen neki cifrázta, a cimbalmos, mint egy ügyes takács kapkodott, a klarinétos meg majd kiugrasztotta a szemeit a nagy igyekezetben, — mintegy volt a Daninak, ha még az angyalok nótáját húzták volna is— Még a leányok látása sem birta kedvre hozni, pedig egy néhány ugyancsak szép leány volt a többi között. Hébe-hóba pillantottak is reá, nagyon szemökbe tűnt az a szép bánatos legény, ki tenyerébe hajtott fővel ült az asztalnál és szép fekete göndör haja leomlott a vállára. A legények látták, hogy a lányok szokás szerint megkezdik a táncot náluk nélkül is, hallották azt a nótát is, a mit az ő ingerlésükre daloltak. Jól van, gondolták magukban. Ha mi farkasok vagyunk, hát úgy szabad nekünk bárányt fogni. Ezzel kapták magukat, oda iramodtak és mindegyik farkas elhozott egy bárányt magának. Most már párosával járták a kocsma előtt. Mindegyik igyekezett mennél jobban megforgatni a babáját. A leányok sem kívántak egyebet, sugár karjaikat fölfonták a ltegény nyakára, szemökbe mosolyogtak és vidoran tipegtek a piros csizmákban. Dani csak nézte, de még, csak eszében sem volt megirigyelni ártatlan boldogságukat. A cigány azután megint lassút kezdett. A legények eleresztették párjaikat, különválva kezdették járni azt a lassú méltóságteljes táncot, mely leginkább kifejezi a magyar nép önálló büszkeségét, melyet legnagyobb egyszerűségében is csak csodálni és bámulni lehet. Dani is nézte, de csak úgy nézte, mint a hogy az öreg emberek szokták. Nem igen kapott hozzá kedvet, úgy gondolta, hogy tez nem neki való.... Pedig jöhetett volna jám kedve, mert ugyancsak szépen táncolt ott egy sugár, karcsú leány, kire minden szem gyönyörködve tapadt. .. A mi azt illeti, Dani is csak azt vette észre. Vagy talán észre sem vette, hogy ő is mindig azt az egy leányt nézi, annak a magatartását bámulja, annak a táncában gyönyörködik, ,s még mikor el is vegyül a többi között, kikeresi, kilesi a szemével ... Könnyű volt a többi között is egyszerre megtalálni, mert egy se volt olyan, még csak hozzá fogható sem. Mintha nem is a földön járt volna, hanem valóságosan szárnyakon lebegett volna. Termete karcsú, mint a cédrusé, gömbölyű, sima, ruganyos tagjai, mintha fehér márványból lettek volna faragva, piros ajka a lépes méz édességére, orcái ,a harmatos rózsa frisseségére, csábitó szemei a csillagok ragyogására emlékeztettek. Domború mellei két hó gomolykához hasonlítottak, melyeket félteni kellett a belől égő tűz olvasztó melegétől. Amint látszott, a leány közbámulat tárgya volt a -faluban, olyan, kit egyaránt szeret mindenki, kiért egyaránt hévül minden kebel, kire egyaránt büszke mindenki. Azt beszélték, hogy az isten ellen vétkeznék, ki valami hibát akarna fölfedezni szépségében. Úgy mondták, hogy ennek a leánynak a legkisebb porcikája is gyönyörű, — olyan, mint egy tündér és nincs még csak virág sem hozzá hasonló, mert nincsen olyan kert, mely ily virágot teremne. A leány úgy látszott, érezte is ezt a felsőbbséget, melyet szépségével előidéz. Ha szép és angyali is volt, mint a galamb, de büszke is volt, mint a sólyom. Ha mosolya a galambé volt is, de tekintete csábitó, villogó volt, mint a sólyomé. S ez a büszkeség, ez a rátartó kevélység elözönlött egész magaviseletén. Minden lépése olyan módos, olyan méltóságos vol„ mint az aranyos tollú madáré, mely kétoldalra nézegetve magát, gyönyörködik saját magában. A leánynak volt is mit nézni magán és miben gyönyörködnie. Senkinek sem volt a faluban oly szép piros csizmája fekete sarokra, oly egész szél fehér kötője, olyan szép selyemkendő a nyakán, olyan félselyem tarka virágos szoknyája hat fölhajtásosra. És hogy állt neki minden, hogy illett reá minden! A harmat nem illett jobban a virágra, a csók nem illett volna jobban piros ajkaira, mint a hogy erre a szép leányra reá illett minden, amivel fölcsinositotta magát. És hogyan táncolt! A lába alig érte a földet, úgy lebegett, s a mint két kis kezével a köénye széleit fogta és karjait széttárta, úgy tűnt föl, mint egy fehér galamb, mely repülésre késziti szárnyacskáit_ Dani szeme rajta feledkezett a leányon. Le nem birta róla venni tekintetét és mintha meg lett volna igézve, olyan furcsa elszorulást érzett a szivében_ Nem az első pillanat varázsa volt ez, mely oly szépség láttára kél az emberben, a-Esküvőkre, lakodalmakra és minden más alkalomra a legszebb virágokat kapja személyes vagy telefon rendelésére. ARAINK SOHASEM ADHATNAK PANASZRA OKOT. Orban's Flowers 11520 Buckeye Rd. RA 1-1500 Szakács József ÓHAZAI PLUMBER ÉS SZERELŐ MESTER 3097 Ashwood Rd. SK1-1479 \ A csatornái ásás nélkül VILLANYGÉPPEL itszliljuk Uj munkát és javítást egyaránt vállalunk
