Az Ujság, 1960 (40. évfolyam, 1-48. szám)

1960-01-07 / 1. szám

JANUARY 7, 1960 AZ ÚJSÁG 3 OLDAL Csekő Gábor Amerikában (TARCA — 3 folytatásban) IRTA: SIPULUSZ > . .Aratás után az első vasár­napon a nagytiszteletü ur­nák íeltűnt, hogy Csekö Gá­bor uram ott van a templom ban, holott két esztendő óta színét se látta ezen a helyen. És most nemcsak ott van, ha nem buzgón énekel is a nép­pel, sőt bent is marad, mikor uj kenyérre, urvacsoraosz­­tásra került a sor. Mikor a szertartás végeztével a nagy tiszteletű ur a parókia felé ballagott, egyszer csak azt vette észre, hogy Csekő u­­ram melléje csatlakozott. — Kigyelmed is ritka ven­dég minálunk, — aposztro­fálta őt a lelkész. — Nagy fába akarom vág­ni a fejszémet, szükségem van a jó Isten segítségére, no meg a nagytiszteletü ur tanácsára. 1'! *t — Ugyan miben sántikál? Ki vele! — Amerikába készülök: A nagytiszteletü ur meg­állt, végignézett a bivalyere­­jü magyaron, megcsóválta a fejét és szólt: —• Csak nem bolondult meg? Van háza, egy kis föld je, munkája több, mint amit elbír, tisztességesen fenn tudja tartani a családját. Az ilyen ember csak nincs rászorulva arra, hogy Ame­rikába menjen? — Az már szent, hogy rá­szorulva nem vagyok. De hát csak az menjen ki, akit a nyómoruság itthon már pu­hára vert? Aki már a kop­lalástól alig áll a lábán? És aki ezért aztán odakint min­denféle ringy-rongy munká­ra vállalkozik? Nem,, én pénzzel a zsebemben megyek ki, amig abból tart, addig keresem a nekem való, jól megfizetett munkát, csak annyi napszámért dolgo­zom, miből félre is rakhatok. Mert pénzt akarok haza hoz­ni, hogy megvehessem azt a szentiványi földet. — Látom, hogy kigyelme­­det is elragadta a meggaz­dagodás vágya, itthagyja a biztosat és kimegy a bizony­talan veszedelembe. — Lehet, de miért teszem? Ma már a parasztembernek sem elég, ha csak a minden­napit keresi meg. Annyi a­­kar keresni, hogy öreg nap­jairól gondoskodhassék, hogy késő vénségére ne kell­jen neki nehéz munkát vé­geznie. — Hát a gyerekei nem ar­ra valók, hogy eltartsák? Ezzel tartoznak magának. — Nem tudom, mi lakik bennünk. Hátha az orrom a­­lá fogják dörgölni, hogy ke­gyelem kenyéren élek. Csak tavaly történt, hogy az öreg Gyógysiereket az óhazába cso^ c SAJÓ PATIKÁVÁ! küidünl SAJÓ SÁNDOR oklevdlM GYÓGYSZERÉSZ 3824 Lorain Ave Telefon: WO 18489 FANCHALY VIRÁGÜZLETE 4714 Lorain Ave. Tel. ME 1-1882 Vágott és cserepes virágok TEMETÉSEKRE kegyelettel­esen, LAKODALMAKRA íz­lésesen végezzük el a rendelést Távirati virágküldés a világ bármely részébe — teljes jót­állással. Serkentőt a gyerekei az is-, tállóba kvártélyozták, aztán az lett a vége, hogy nagy el­­busultában felakasztotta ma­gát. — No jó, — felelt a pap— hát beszélgessünk. És ezzel bementek a paró­kia udvarára, de ne a ház­ba, hanem a kertbe, még pe­dig a méhesbe. Tavasztól hó esésig ez volt a nagytisztele­tü ur hivatalos helyisége, a­­mivel elérte azt, hogy a já­rókelők a sarat nem hordták be a házba. Volt azonban a méhesnek egy speciális jellege is. Mió­ta az amerikai kivándorlás láza az ittenvaló népséget is elragadta, a nagytiszteletü ur összegyűjtött mindenféle képes ábrázolatot, mi Ameri­kát népszerűtlenné tehette s azokkal teleragasztotta a méhes falait. Minden jám­bor léleknek borsódzott a háta, ha ezt a képgyűjte­ményt végignézte. Igen sok kép hajótörést ábrázolt, óri­ási cethalakkal, melyek be­­kapdossták a vizen úszó me­nekülőket. És ezen a vesze­delmes tengeren és ilyen ro­zoga hajón kell tizenkét na­pig és tizenkét éjjel utazni annak aki Amerikába akar jutni. Külön képek mutatták be az amerikai kígyókat, férge­ket s egyéb csuszó-mászó ál­latokat, melyeknek csípése halálos Be voltak ott mutat­va az emberevő indián tör­zsek is, melyek a foglyul e­­sett fehérembereket úgy hiz­lalják, mint mi a disznókat, még pedig abból a célból hogy megegyék. Más képek a nagy termék szeti katasztrófákat mutat­ták be a’tűzhányó helyek ki­töréseit és a forgószeleket, melyek ezrével pusztítják el a házakat és a lakosságot. A nagytiszteletü ur hiven vé­gig nézett, áhítattal hallgat­ván a hozzáfűzött magyará­zatott. Csak néha szakadt ki Csekő kebeléből ilyen kiál­tás: A fene hitte volna! A csuda verje meg! Ennek már fele se tréfa! De bolond egy ország! Az előadás befejezé­se ekképp hangzott: — No már most Csekő u­­ram, ha e mellé a fránya ország mellé állítom a mi csendes Magyarországunkat, azt hiszem, egy okos ember­nek nem nehéz a váálasztás. — Az igaz, de én mégis Amerikát választom. Ha az a féleszű Csabai Miska meg­járhatta, sőt ezer koronát hozott haza onnan, akkor én csak el tudok igazodni ben­ne. Ez ellen nem lehetett ar­gumentumot felhozni. Csa­­bay Miska egy félkegyelmű alak volt, aki sehol se kapott munkát, mert nem hitték el neki, hogy tud dolgozni és a végén, már-már azon a pon­ton volt, hogy a falukoldu­sává sülyed, amikor eszébe j ütött kimenni Amerikába. Onnan aztán nemcsak pénzt, de becsületet is hozott haza egyszerre megjavult a pozí­ciója a falusi közvélemény előtt, s mindenfelé hívták napszámba. Kisült aztán, hogy munkásának is kitűnő. Mikor Csekő Gábor látta, hogy a nagytiszteletü ur csüggedten abbahagyja a ka­­pacitálást, vigasztalni kezd­te. — Ne tessék félni, nem ra­gadok én kint, nem csalom ki magam után a famíliámat. Tessék elhinni, hogy össze­szorul a szivem arra a gon­dolatra, hogy a csontjaimat amerikai földbe rakják. Mondtam már, hogy szeren­ícsét akarok próbálni, ha |kedvez, annyi pénzt hozok haza egypár esztendő alatt, hogy egész életemre boldog­gá vagyok téve. De egyéb-célom is van nagytiszteletü uram, amit eddig még nem is árultam el. Eddig mitő­­ltink csupa dig-dáb ember ment ki Amerikába, akik ha jhaza is jöttek pénzzel, itthon jeluraskodták, ahelyett, hogy -földet szereztek volna rajta. — De azért ők a leghan­gosabbak a faluban, s mint világlátott emberekre job­ban hallgat rájuk a nép, mint mireánk, akiknek szor­galmát, becsületes, tartós munkáját, boldogulását itt látják maguk előtt kicsi ko­ruk óta. Hát ez nem jól van igy nagytiszteletü uram, ipert ezektől csak rosszat ta­nul a nép. Én meg akarom mutatni, hogy hogy kell oko­san megjárni Amerikát. Nem engedhetem, hogy ezek az emberek minket kivesse­nek a nyeregből. — Okosan beszél kigyel­med Csekő uram. Látom, hogy van magához való e­­sze, de mihozzánk való esze is van. Kérdés azonban, hogy van-e Amerikához va­ló esze, azért sajnálom, ha. kimegy és ott elpusztul. — Nem fogok elpusztulni. — Adja Isten. Ezzel elváltak. íme egy ember, aki hiúságból vándo­rol ki, hogy az amerikai nim­busz segítségével itthon a te­kintélyét fentartsa. Látja, hogy egy dologtalan fráter hazajön Amerikából, ahol nem boldogult, mert nem tu­dott dolgozni. Mikor haza­jön, nincs egyebe, mint egy szveterje, melyet télikabát helyett visel, egy bőrsapká­ja, egy tőrösbotja, no meg talán egy revolvere, ezekkel imponál a falusiaknak. Meg aztán azzal, hogy a kocsmá­ban melegen hozatja a szil­­voriumot, két darab cukrot tesz bele, megkeveri és azt mondja, hogy ő most grogot iszik. Általában nem a bort isz­­sza szódával, hanem a pálin­kát. Mindez a furcsaság las­sanként publikumot szerez neki és egyszerre csak pró­fétává válik. Az ilyen ember csinál legnagyobb reklámot Amerikának, mert röstelli bevallani, hogy ő ott balul járt, s letagadja minden sze­rencsétlenségét. Ennek a típusnak üzent hadat Csekő Gábor uram, ez­zel a programmal akart ki­menni Amerikába. A nagy­tiszteletü ur csak azon bá­mult el legjobban, hogy ezt milyen értelmesen megtudta magyarázni. Délután megint csak ritka vendég jelent meg a temp­lomban: Csekő Gáborné. Gyakrabban járt e helyre, mint az ura, de ő se volt per tu a templom kilincsével. Templomozás után épp úgy, mint az ura, ő is beállított a parókiára, helyesebben az Amerikáéi lenes méhesbe. Elég csinos, javakorebeli már-már kissé hervadni kez­dő asszony volt. Arcbőrének egy kis sárgasága és pár ránc a szeme szögletében el­árulták, hogy epés termé­szetű asszony. Fellépésén, modorán, hanghordozásán mindjárt látszott, hogy o­­lyan asszony, aki az utolsó szót nem szokta másnak át­engedni, aki a nyelvét is az elejéből válogatta. Becsület­tudó köszöntés után megin­dult a nyelve, mint a nagy­pénteki kerepelő és oly eré­lyesen megostromolta a nagytiszteletü urat, hogy az MIÍfDElfXI JEGYEZZE MEG « kis vagy nagyobb baja yme A Televmonna! ürmdy gyfalmfaryi Sa) toll« garancia maüatt BMfjaTttlak. Steve G. Szabó ». r. a - tv Hlelázott és szakképéért television-) a vtté 2656 East 126th Street UT TELEFON JNK: SW 1-4544 — RA 1-0567 alig jutott szóhoz. A szózu­­hatag értelme körülbelül ez volt: —Az uram nemcsak temp­lomban volt, hanem úrva­csorát is vett. Ezzel elárulta azt, hogy csakugyan az a szándéka, amivel egyszer megfenyegetett, hogy tudni­­illk Amerikába készül. Mi­kor kérdőre vontam, elta­gadta, amiből kitalálom, hogy titokban akar elszökni. Még azt is tudom, hogy templom után a nagytiszte­letü urnái volt látogatóban, bizonyosan, hogy jó taná­csot kérjen. — Az Istenre kérem, ne engedje, hogy ez az ember itt hagyja dolgos, jó feleségét és két szép gyerekét. Nem mintha attól félnék, hogy mi éhen találunk halni az­alatt, mert hiszen magam is dolgozni szoktam, nem pe­dig a sutba ülni és tökmagot szopogatni, hanem mert rös­­telném, ha azt hinnék, hogy Csekőék nem tudják megke­resni itthon a mindennapi kenyerüket. Ez nem ag­gaszt, amig a két kezemet bírom. De nem akarom, hogy ő, aki egész életében dolgos ember volt, beálljon bőrsap­kás, kocsmázó pernahaj dér­nek. No de reményiem, hogy jó helyen járt és a nagytisz­teletü ur megmosta alapo­san a fejét. És igy ment ez tovább, úgy hogy a nagytiszteletü ur ezalatt fenékig kiszitt egy pipa dohányt. Aztán anél­kül, hogy sok szót vesztege­tett volna, megmutatta az asszonynak az amerikai ké­peket és megnyugtatta a folytonosan beszélő asz­­szonyt, hogy elgondolhatja, hogy ezeknek a képeknek a segítségével alaposan elvet­te az emberének a kedvét a kivándorlástól. De az asszony szája csak nem állt be, a szemei villog­tak és a hangja recsegett. A nagytiszteletü ur agyában pedig világosság kezdett de­rengeni. Szent Isten, milyen okos ember ez a Csekő Gá­bor. Hisz ez az ember nem dolgozni, hanem pihenni kí­vánkozik Amerikába, ki a­­karja heverni ezt az asz­­szonyt! Az urak ilyenkor fürdőre mennek vagy az asszonyt küldik el fürdőzni a gyerekekkel, persze a sze­gény parasztember ezt nem teheti, eszébe se jut ez a csel fogás, <3 Szegény kénytelen kimenni Amerikába. Végre az asszony elvégez­te a mondókáját, sarkon per dűlt és elrobogott. A nagy­tiszteletü ur pedig nagyot fújt, elővette terjedelmes zsebkendőjét és megtörölte verejtékes homlokát. Terem­tő szent Isten, hogy megiz­zasztotta őt ez az asszony 20 perc alatt. El is határozta, hogy semmi akadályt nem fog gördíteni Csekő Gábor utazása elé. Ez az ember megérdemel egy kis vaká­ciót. II. 1 Csekő Gábor csakugyan ki ment az Újvilágba és úgy ki­­kenette magából az amerikai bajt, mint más ember a csö­mört vagy az oldalszurást. Valószínű, hogy ebből az utazásból semmi se lett volna, ha az asszony véletle­nül meg nem tudja. De ak­kor megkezdődött a kuniro­­zás, szekirozás.. Egyszer fe­­nyegetődzés, hogy csak azt próbálja, máskor nyafogás, hogy hát itt tudná hagyni a két árváját! Aztán meg csú­folódás, hogy meri is azt kend,mikor még pesten se járt,aztán meg ki főz bodza­kását a gyomrára, ha gör­csei lesznek? Ki rak meleg téglát a talpára, más, egyéb esetekben? Szóval Csekő Gá­bor előtt úgy kezdett állani a dolog, hogy vagy kimegy Amerikába, vagy úgy áll az itthonvaló közvélemény e­­lőtt, mint anyáasszony kato­nája. (Folytatás) HUMOR BÜSZKÉLKEDÉS Bojgás az világban — Az én apám hegedűmű­vész, ma este játszik a szín­padon s ezer ember fogja hallgatni. — Az is valami? Az én a­­pám is vonóshangszeren ját­szik s őt ezrek és ezrek hall­gatják. — Mi a papád? — Harangozó a nagytemp lomban. BETEG EMBER — Mikor magára jött a ro­ham vacogtak a fogai? — kérdi az orvos a beteget. — Nem tudom doktor ur. Hamis fogaim vannak s a­­zok az asztalon voltak a po­hárban, én pedig háttal áll­tai a pohárnak. JÓL VÉGEZTE DOLGÁT — Mondja, Mary, sepert maga az ajtó mögött is? — Igen, nagysága — min­den oda sepertem. EGY SZÁI KOLBÁSZ SZEBBEN BESZÉL .... V t Szakácsnő: Ugyan már no! Hogy képzelhetsz már Olyant, hogy én Gergő őr­mesterrel kacérkodók? Legény: Láttam, amint tegnap az ablakból egy szál kolbásszal intettél neki. IDEG BAJ. \ — Mi lelte az arcát Jós­ka, hogy úgy össze van kar­molva. — Semmi különös, ön is­meri feleségemet a Maris­kát? Néha nagyon ideges.... AZ APA BÜSZKESÉGE Vendég: Hogyan, az ön kis fia már iskolába jár? Szállodatulajdonos: De jár ám! Vendég: És mit tudsz leg­jobban fiacskám? A kis fiú: Számolni! ;Az apa (nagy büszkén): Igen,, az összedásnal már mindig többet hoz ered­ménynek ! JÓL MEGJEGYEZTE Mikor a lOl.gyalogezred­­nek “Sergius Grossfürst von Russland” lett a tulajdono­sa, P. hadnagy ekként ok­tatta az ezred legénységét, az uj ezredtulajdonos nevé­re: v»»*« w •*** Francia pezgő és többféle High Ball* RUDY TAVERN 3710 Lorain Avenue Tel. WO 1-9586 Vhysky - Vodka - Scotch - Jin - Bourbon - Rum kapható üvegekben kivitelre Is. >0-nél többféle sör van mindig készenlétben Ha party van a házánál, ná­­unk nagy kedvezménnyel kapja a sört. Biztosítás ninden ágában, ÉLET iztosi­­ásért és minden más biztosi­­ásért teljes bizalommal for­dulhat RONALD F. BALAS (Ronald F. Balázs) AZ AMERICAN SURETY COMPANY megbízotti ához. NAPPAL: B. F. KEITH BUILDING Telefon: MAin 1-4476 ESTE 6 óra után 2826 EAST 118th Street Ronald F. Balázs és neje, sz. Illés Matilda otthona. Esti telefon: WY 1-3211 Tivására házához is szívesen elmegyünk — Nézzék, igen könnyű ezt megjegyezni. A Sergius­­nál gondoljanak arra, hogy Szervusz. A “Grossfürst”­jnél, gondoljanak Grossz manipuláns őrmesterre. Az­után már csak utána kell tenn azt, hogy: “Fürst von Russland” és kész az uj ez­redtulajdonos neve — No jól megjegyezték ezt maguknak. Általános igen. — Na, — szólítja az egyik bakát P. hadnagy, — ha te­hát Tnost a generális ur azt fogja kérdezni, hogy mi az uj ezredtulajdonosnak a ne­ve, mit fog maga mondani a ! tábornok urnák? — Szervusz Grosz! — fe­lelte a baka, aki jól megje­gyezte magának az oktatást. NEM AKAD A HIVATALRA Felsőbb parancs ment szét, hogy minden község állandó sintért tartson. E rendeletre egyik alföldi község bírája igy válaszolt: Tisztelettel jelentem, hogy nálunk ilyen alávaló hiva­talra, mint a sintérség, nem akad senki. Épp ezért mél­­tóztassanak tehát egy ahhoz értő urat maguk közül hi­vatalosan kinevezni. MAI VŐLEGÉNY — Hát ha a hozományból az összes adósságodat kifize­ted, mi marad akkor neked? — A feleségem! Szappanos Rádió A legnagyobb amerikai maqyar rádió program MINDEN VASARNAP d. u. 1 2:30-ig WDOK - 1260 ke. SZAPPANOS RECORDINGS 3046 EAST 123rd Street LO 1-5524 4a nincs, aki főzzön ós önmaga nem főzhet vagi pihenői tart a főzésben, ét etésie olyan ételt kíván étve ■(mtel éa egészséggel ette < yatzimni, amilyent otthon őrsiek akkor keretme fel a TICE RESTAURANT 12521 BUCKEYE BOÁD Elizabeth Kish, nap HAZA VITELRE la -Tnom töltött káposzta mindéi zlésesen és méltányos árban készít el műiden virág rendelést GAYER'S FLORAL SHOPPE 1033 Lorain Avenue felefon: ME 1-1889 A BÁRÓNÉVAL IGY BESZÉLGETTEM ...Mikor, székös fehérvárt kajátott a kandokfor, kigyu­­gom a fejemet,- hogy mon­dok, hogy lássam ezt a túrós várost, ahol., a magyar kirá­­jokat ferslóg ládába szokták temetni, hát a városbul nem sokat láttam,., hanem ..egy bagonybul látom ám, hogy a méltóságos báróné- tarti ki az méltóságos.. feight -mint valami húsvéti kaláts............. Éntöget a kögyes kezeji­­vel, hogy mönnyek oda, va­lamit mondana, hát leeresz­­ködök, kérdem az kandok­tort, hogy mondok, hány pörtzenet? Aszondi huszonöt. No mondok akkor telik. Hát odaballagok, köszö­nök neki, hogy mondok aggy isten jónapot méltóságos asszonyom Egy stókot is lity tyentök a kezire. Elkérdezi, hogy hova uta­zok? ü aszondi, tsak sijó­­fokra mögyön, üjjek bé ad­dig hozzá egy kis beszélge tésre, mer maga van. Hát beültem hozzá, ret­tentő szép bagony vót, nem lótza vót benne mint a mi­énkbe, hanem piros bársony dívány, mög tyükör az falán kettő, de mög is fizettette a kandoktor a bárónét amér odaültetött még tán 10-iz ko rónát is fizetött értem No gondótam, eddig se tuttam, hogy a zén beszégetésöm en­nyit ér székös fehérvártul silyófokig. Hát szívesen és illendő­képpen felelgettem mindön­­féle kérdésre, tsak azt rös­­teltem, hogy nem vagyok mögborotválkozva, montam is neki, hogy mondok ha tsak egy órával is előbb tudom, hogy összvetanálkozok Mél­tóságos asszonyommal, mög borotválkoztam vóna hátul a kupétába, mert mőte úgy összekartzolt az borbéj le­gény az borbéjok versönyén, azóta a tarisznyámba tő­szóm a borotvámat is, ha útra kelők. — Sömmi az aszondi, ked vés embör neköm kend igy is. • Oszt nyuti a tzigarétli szivart, hogy gyutsak rá. — Köszönöm a kögyessé­­git mondok, de gyermekko­rom óta nem szivok papirost mán tsak inkább dohányt pelpálok. — Hát aszondi gyujtsan rá akkor a pélpájára tsak­­ugy mint otthon. No ennek megörültem, mert mingyán könnyebben ered a szó, mihánt füst is se­gíti. Hát rágyújtottunk ő az tzigarétlit vötte a szájába, én mög kellő tisztösség tu­dással sörtzentöttem neki a gyutó szálat az tomporomon aztán magam is rágyújtot­tam. De még fele tályán se szit­­tam a pelmámat, káromko­dik ám odaki az kandoktor hogy aszondi: — A herkentyűjét a pa­rasztjának a felyemre köp­köd-e kend? Mondok hát — Minek áll oda? Nem ölég hosszú ez a gőzös, hogy éppen oda áll ahol én pél­­pázok. Mögen káromkodik. — Lassabban mondok, e­lőbb tuggya mög- kivel be­szél? : — Hát kivel? Mondom neki. Hát megörül. — Hej aszondi inkább köp­jék kend az sapkám középi­­be, tsakhogy láthatom élő elevenen Szeméjös valósá­gába. Hát oszt hogy -ijen barát­ságosra fordult a Veszeke­­kődés, kihasaltam egykicsit a zablakon, hogy mondok hát hová való? hány gyer­­möke van? mög másefféle. Tsak aztán hogy mögen ál­lomásra érköztünk eszmél­­köttem, hogy az Méltóságos Asszonnyal is illene mán va­lamit szólanom. Hát vissza­ültem az hejemre oszt mon­dok valami kellemetös be­szélgetést kezgyünk, hát mondok — Méltóságos asszonyom hány esztendős lőhet? — Bizony aszondi 42-tő is elmúltam. — Tsak? mondok, én bi­zony öregebbnek véltem 10-iz esztendővel is. Dehát antul lyobb, ha fiatalabb. Törőgeti a zórát a zseb­kendőiével oszt aszondi: — Hát maga? aszondi. Bizony mondok azt mán magam is mögkérdözöm et­­zör az Pelébános úrtól, mer ott bevagyok írva. Etzör mán kérdöztem, de a régön vót. akkor 35-t éves vótam. Hát hogy hányba születtem nem tudom tsak azt tudom, hogy tavasz fele születtem ga­­nalyhordáskor, igy mondta édősanyám mer ő leglyob­­ban emléközött reá. így elbeszélgettünk nagy szép barátságosan. Hanem duhasztó nagy meleg vót abba a bagonyba is, a kánikulai nap úgy befü­­tött oda is, akártsak kinyér sütő Kemöntzébe utaztunk vóna. Mondok látom magának is melege van méltóságos asszonyom, de nem is tsuda, takarosán möghizott, mőte nem tanálkoztunk. Akközbe eszömbe jut, hogy a tsiizmaszagot a báróné nem kedveli, hát mondok én is kedvesködök neki, hogy lás­sa, hogy nem vagyok kanász, hát levöttem mind a két Tsizmámat, oszt bégyugtam az bársony dívány alá. TELEFONUNK GARFIELD 1-5658 RES. FA. 1-1154 HA GYÁSZ ÉRI A A CSALÁDOT minden szükséges intézkedést hűségesen és lelkismeretesen elvégzi a legméllányosabb díjszabások mellett MAGYAR TEMETÉS RENDEZŐ JOHN J. RIGZO Lukács István, Licensed — KÉT TEMETKEZÉSI INTÉZET — 12519 Bcckeye Road 17504 Harvard LO 1-2030 SK 1-8900 Tisztelettel tudomására adjuk a magyat »ágnak, hogy 12519 Buckeye Road megnyílt UJ TMETKEZÉSI INTÉZETÜNK KÉT modernül berendezettt káopl­­nával és e* gyászolók részére minden kényelmi helyiséggel.

Next

/
Thumbnails
Contents