Az Ujság, 1960 (40. évfolyam, 1-48. szám)
1960-01-28 / 4. szám
JANUARY 28, I960 AZ ÚJSÁG 3 OLDAL Bojgás az világban | A LEÁNYOK (Folytatás.) —Mér? aszondi. — Azér mondok mer azt a tótot sajnálom én, akit a másik állomáson kivetöttek a Bagonybul. — Aszondi hát aztán mér sajnáli kend ö. m. a f. — Azér mondok, mert lássa kend sógor annak a tótnak alighanem Kátsa vót a szomszéggya. — No aszondi nem lőhet másképpen ö. m. a f. — Mondok hát mán most mit tseleköggyünk? Mer e nem Igasság. — Hát hogy gondoli kend? — Az a Zigasság, hogy a tótér monyon vissza a gőzös, vögye föl, Kátsát mög tőgye le. — Nem is úgy van tán ahogy kend gondojja. — De mondok úgy van' mer a Zigasságot megérzőm én még a lábam szárába is. — Micsoda Igazságrul beszél kend. A tótnak a Zigasságárul. Mer ahun együtt van a tót a tzigánnyal, oszt a tótnak elvesz valamije, etzőrre tudom hogy kinél kerestessem. — No, aszondi a sógor kendőt a jó Isten is bírónak terömtötte. Fölkelök, oszt kikurjantok a zablakon, hogy mondok Kandoktor ur! Háromszor is kurjantottam, de nem hallotta a hagy zörgéstül. Fölemeli a fej it egy utazó társunk oszt aszondi tán baj van? — Av van mondok — Hol? aszondi nagy Ijetten. — Mondok ne Ijedgyön mög, mer nem itt a baj, hanem egy tót van bajba. ■— Hát aszondi akkor huzza mög kend a veszödelem jelzőt, arra való. — De mondok huzza a fene tisztőtt ur, mer etzör húztam mög életömbe, akkor is 20-sz koronát fizettem én. — No aszondi, ha tsakugyan vesződelöm van, mög huzom. — Az van mondok. Hát möghuzta. A gőzös mögáll, nagy szaladgálás mindönfelé. Kijátt a Kandorkor, mi baj, mi baj! Itt huzták-e mög a vesződelmet. i i — Itt mondok, de nem én. — Hát mi baj ? — Az a baj mondok, hogy a tót lemaradt, vissza köll ér te mönni, mert embör embör ha tót is, ez a Zigasság. Hát lám még neköm estök mint 12-t sárkány, hogy fizessek. — Mér mondok. — A hijába való megállásért. — Mondok es se igazság, de aszondi a zur, kend monta hogy vesződelöm van. Beszélhettem én akármit a vége állott, hogy mögen tsak engöm büntettek mög 20-sz koronára. No rágott a mérög, hogy mihánt kitöszöm a falubul a lábamat; tsuba hamisságba ötközök, de kerüjjön tsak a zén biróji székem elé vasúti embör majd iszen möghuzná a vesződelöm gyelzőt. A sógor vigasztalt, de még a Tsutora se tudott engöm mögvigasztalni, annyi- I ra bántam a 20-sz koroná-1 mat. Mikor mögen lefeküttünk hogy aluggyunk, mondok mán ögyebet nem töhetök, de mög ne lássam azt a Kátsát többet, mer mögemlögeti. Éjfélkor éppen elaludtam vóna, gyütt a sok nimőt, hogy engeggyünk héjét. Úgy teli ülték a bagonyt, hogy nem maratt egy hej se üresen. Aszondi a sógor lássa kend éjfélig alhattunk vóna, ha nem veszeködik kend, de most mán nem alhatunk ö. m. a f. — No mondok magamba, bár inkább is a szőlőbe indultunk vóna, hogysem Párizsba, de most mán nem fordulhatok vissza. Egy ketskefejü barna ur ült velem szembe a sógor mellett. A sógor is bóbiskolt az is. Egyször aztán átötték egymás vállán a nyakukat, mint délbe a lovak oszt úgy horkoltak. Magamrul se gondottam soha életömbe, hogy ülve is tuggyak alunni, de addig bagad óztam, hogy utojjára én is összve dűltem az ketské; vei, oszt elaludtam. Mikor fölébrettem mán ak ^kor ojan világos vót, hogy la nap is sütött. I Kinézök a zabakon, hát lakkora Högyek közt járatunk, hogy guggon ülve is allig láttuk némöjiknek a tété j it.-TÁRCA— Iria: RÁKOSI VIKTOR Vártunk hogy mikor hagyi mán el a gőzös a sok Högyet, de lám még irdatlanabb nagy tömérdek Högyek követköztek. Aszondi a ketske szakállu utazó társunk, hogy aszondi : — Haj, de szép Högyek! Ez osztán szép ország. — Háistennek mondok, hogy a mi hazánk nem ijen szép. Ketskének való ország e nem embörnek. I Délben mán ojan tzudar ! meleg vót, hogy gőzölögtünk :mint a levesös fazék. Kiteíkéntök a zablakon, hát Iá(torn, hogy fehér a Högyek j teteje. ! — Nézzön mán ki kend is, mondok á sógornak, álmodok-e vagy tsakugyan havat látok? Kipeslog a sógor, oszt aszondi, hó az valósággal ö. m. a fene. — De mondok kánikulába! nem hihetöm. Aszondi az ketske, hogy aszondi éppeg azér jár errefelé annyi embör, mer ezöket a havas hegyöket bámujják. j — Hát mitsoda ország ez, 'hogy én ennek hirit sohase halottam. Aszondi nimöt lakik itt MINDENKI JEGYEZZE MF<* Iím kis vagy nagyobb baja ;’*tr A Tefevísionnai ••bármely gyártmánya la) te He* garancia mellett magfiTÜIak. Steve G. Szabó B. r. G. - TV FNolázott és szakképzett television-j avitá 2656 East 126th Street U.I TELEFONUNK: SW 1-4544 — RA 1-0367 mindönfelé. — No mondok ha nimöt, jhát nem is hiszök neki, mert a nóta is azt tarti, hogy aszondi: Ne higy magyar a nimötnek! — Hát aszondi a sógor hogyan löhetséges ez mégis sógor? — Nem lőhet másképpen mondok, tsak úgy hogy igazé tsupa kopárság a hogy töteje! — Igaz, feleli a sógor. — Hát mondok nem lőhet másképp mint hogy bemeszelték. Attul fogva osztán nézhette akárki a högyeket, mink ki se peslantottunk, mert mondok, világbolonditás ez végig-Folytatjuk. A Bendeguz-telepre vánszorgó vicinálison egy hihetetlenül kövér úriember mellé kerültem. Nagy igyekezettel s és előzékenységgel próbált nekem helyet adni maga mellett, nem rajta múlt, hogy ez vajmi kevéssé sikerült. Komikus és egyúttal megható volt, ahogy minél kisebb helyet igyekezett elfoglalni. Becsületesen jelezte ezzel, hogy ő nagyon jól tudja azt, hogy neki egyetlenegy ülőhelyhez van joga és ha mégis majdnem kettőt foglal el, távolról sem belső meggyőződésbő, hanem termetésének külső kényszerítő körülményei miatt teszi. Minthogy a túlzsúfolt kocsiban a legjobb akarattal sem akadt másutt hely be kellett érnem azzal, a hely-töredékkal, amelyet a kövér ur előzékenységgel jutatott nekem. És ahogy melléje telepedtem, egyszerre barátságos derű öntötte el a kövér ur széles ábrázatát. — Nem ismersz már? — kérdezte mosolyogva. Idegenül néztem az arcába, ebbe a barnás-piros arcba, amelynek szakasztott olyan színe volt, mint az egyenletesen pirulni kezdő tajtékpipának. Erről az arcról jólét, megelégedés, jókedv nevetett felém, mialatt én úgy éreztem, hogy most egy tökéletesen és hiánytalanul boldog embert bámulok meg. — Ne törd a fejedet, — mondta kisvártatva. — Az én nevem Müller. Együtt voltunk önkéntesek, egy századnál szolgáltunk. Még most sem emlékszel? Oh, igen, most már emlékeztem. Most már eszembe jutott ez a kedves, ravasz fiú, aki túljárt az egész közöshadsereg eszén és gyönyörű tétlenséggel szimulálta át az egész kinos és keserves esztendőt. — Hogyne emlékezném! — mondtam. — De hát azóta bizony egy kicsit meghiztál.... Müller nevetett: — Nem csuda- Hat lányom van. — Hat lányod? Oh, te szegény! — Sajnálsz, ugy-e? — Hogyne! Hat lány! És abba hiztál úgy meg? — Abba. — Csudálatos! Müller megint nevetett: — Éppen nem. jA leány az igazi istenáldása. Az emberek ostobák, amikor fiúért, csak fiúért imádkoznak. Úgy okoskodnak, hogy ha már gond, hát két gond közül a kisebb jusson nekik. Pedig őrüten; értelmetlenül tévednek, amikor azt hiszik, hogy a fiú a kisebb gond. Ellenkezőleg! Hol volnék én a hat leányom nélkül!. . — Hm! — Nem hiszed? No hát, ide hallgass. Közönséges, egyszerű hivatalnok voltam, amikor tiz évvel ezelőtt megházasodtam. Ezernyolcszáz forint volt a fizetésem. Ma két házam van Pesten, egy nyaralóm Bendeguz-telepen és egy csomó pénzem a takarékban, nem is szólva a fi-TELEFONUNK GARFIELD 1-5658 RES. FA. 1-1154 Francia pezgő és többféle High Ball* RUDY TAVERN 5710 Lorain Avenue Tel. WO 1-9586 Vhysky - Vodka - Scotch - Jin - Bourbon - Rum kapható üvegekben kivitelre is. >0-nél többféle sör van mindig készenlétben Ha party van a házánál, náunk nagy kedvezménnyel kapja a sört. nőm papirosaimról, meg a részvényeimről. És mindezt a hat leányomnak köszönhetem, áldja meg őket az isten. Müller ellágyult és olyan gyöngéden nézett rám, mint ha én is egyik leánya volnék. Belőlem kitört a nevetés. — Óriási! És erről nem Írsz könyvet? Hiszen még öt házat és tiz nyaralót kereshetnél, ha ezt a nagy titkot elárulnád szerencsétlenebb embertársaidnak. Milliók boldogulása függ egy szavadtól s te önzőn hallgatsz? — Dehogy hallgatok! E- szem ágyában sincs. Sőt a legnagyobb kéjjel beavatlak abba, amit te nagy titoknak minősítesz. . Hát ide figyelj! Mondtam már, hogy amikor megházasodtam, ezernyolcszáz forint fizetésem volt. Az a pár pzer forint, amit a feleségemmel kaptam, éppen csak arra volt jó, hogy berendezkedjünk és hogy Bendezuz-telepen kétezer négyszögöl földet vegyünk, koronájával négyszögölét. Nagyon szerényen éltünk és amikor az első év végén leányunk született, kétségbe volunk esve. — Mert akkor még mi is ostobák voltunk, mi is azt hittük, hogy a leány szerencsétlenség. A leányt finoman kell nevelni, szépen járatni, hozományt kell neki adni, különben örökké a nyakunkon marad, stb. stb. De a két ségbeesésünk csak egy napig tartott. Akkor azt mondtam : ”Ha a leány csakugyan olyan nagy csapás, használjuk ki azt a részvétet, amely a nagy csapások nyomában fakadni szokott.’ És még aznap fizetésemelést kértem a főnökömtől. — Semmi okom arra, hogy fizetését fölemeljem”, — mondta a főnököm. — De nekem van, — feleltem én, mert leányom született és főnök ur tudja, hogy mit jelent az a mai világban, ha az embernek leánya születik. A főnököm megvakarta a fejét és mert máskülönben meg volt elégedve velem, föl emelte a fizetésemet háromszáz forinttal. Ugyanakkor fölkerestem a háziuramat és bejelentettem neki, hogy nem fizethettek többé hatszáz forintot a lakásért, vagy enged a házbérből, vagy kiköltözöm. — Semmi okom arra, hogy a házbérét leszállítsam, — mondta a háziúr. — De nekem van, — feleltem én, — mert leányom született és ön tudja, hogy mit jelent az a mai világban, ha az embernek leánya születik. A háziúr megvakarta a fejét, de mert pontos fizetőnek és rendes embernek ismert, leengedett ötven forintot. E szerint az első leányom egy nap alatt évi háromszázötven forintott jövedelmezett Ha nincs, aki Fóytö» h> finmutfni sem főzhet P pihenői tart a főzésben, éh Ptéjfis elvan étett kíván élve tetei és egészséggel ette i'veszteni. amilyent oétkoe fffrsek akkor keresse fal a ?ICE RESTAURANT 12521 BUCKEYE HOAD Elisabeth Kish. map HAZA VITELRE la. ^lnoaa töltőit káposzta mindet? nekem, ami megfelel tízezer forint tökének. Bámulva néztem Müllerre, aki vígan folytatta: — Amikor a második év végén ismét leányunk született, már nem voltunk anynyira kétségbeesve. Szó sincs róla, akkor fiút szerettünk volna, de hát bele törődtünk a leányba is. Mondanom sem kell, hogy ismét beállítottam a főnökömhöz s ismét fizetéstemelést kértem tőle, amit ő ezúttal kereken magtagadott. — Főnök ur, — mondtam neki, — ha tavaly megjavította a fizetésemet, amikor csak egy leányom volt, meny nyivel inkább rámfér a fizetés javítás most, amikor kettő van! A főnököm megvakarta a fejét és mert máskülönben meg volt elégedve velem, ismét megjavította a fizetésemet háromszáz forinttal. Minthogy a háziúrral most nem mertem próbálkozni, elhatároztam, hogy legalább az adómból lesirok vagy 20 forintot, ami, — a két leányomra való hivatkozással, — sikerült is. A másik leányom ezek szeriut háromszázhusz forintot jövedelmezett, ami megfelel nyolcezer forint tökének. Az igazi, a nagy szerencsém azonban a harmadik leányomnál kezdődött. Ekkor ugyanis a főnököm egyszerűen átnyújtotta nekem 1 évi fizetésemet, kétezernégyszáz forintot és kijelentette, hogy nem reflektál tovább a szolgálataimra. Minden évben egy leány, minden évben újabb háromszáz forint, ezt ő nem bírja ki. Én zseb revágtam a kétezernégyszáz forintot, karonfogtam a feleségemet és fölmentem vele az apósomhoz. — Mi lesz velünk? — kérdeztem tőle , — eddig már három leányuk van és maga ezt szó nélkül nézi? Tudja-e, hogy elcsaptak a hivatalomból, mert három leányom van? Az apósom megvakarta a fejét és megtette azt, amit egyik vejével sem tett meg, bevett az üzletébe társnak. Amit különben nem bánt meg, mert az üzlet azóta nagyszerűen föllendült. Amikor a negyedik leányom született, már tízezer forintom volt a takarékpénz tárban és ötezer forint volt az évi jövedelmem. Ekkor meghalt a nagynéném és a két háza az összes rokonaira maradt. Mindannyian egytizenötödrészben voltunk háziurak és — tekntettel a négy leányomra, — én lettem a 2 ház gondnoka. Nem is mertek másra gondolni. Négy leány! Brr! De nem akarlak untatni. Az előzmények után magad is természetesnek fogod ítélni, hogy három év múlva, amikor az ötödik leányom született, már megvettem a két házat ;és tavaly, a hatodik leányom születésnapján fölépitettem a Bendeguz-telepi nyaralót. A kétezer négyszögöl, amit koronájával vettem, ma megér huszonötezer koronát-.. Müller elhallgatott és én leplezetlen tisztelettel néztem rá. — Nos? — kérdezte mosolyogva. — Hódolattal meghajlok előtted. Igazad van.... A vicinális rémeset fütytyentett. (Csudálatos, hogy minél jelentéktelenebb egyegy ilyen vasutacska, annál nagyobbakat fütty ént.) Meg érkeztünk Bendeguz-telepre. Az állomáson a felesége és a hat leánya várta. Valamenynyien kövérek és boldogok voltak, mint ő.... — Te, Müller, — súgtam halkan, miközben a feleségére mutattam, — hiszen már megint.... — Igen, — mondta nevetve, — a hetedik leány. Mit akarsz? Szegények vagyunk. — És ha véletlenül fiú lesz? Müller megcsóválta a fejét: — Ki van zárva. Még nem vagyunk olyan gazdagok, hogy egy fiút megengedhessünk magunknak.... I vtOR Leáyi Nem bánom, Ede. Fiú: És azt sem bánja, Mancika, ha eloltom azt a 2 falikart? Lány: (olvadón) Nem bánom, Ede. Fiú: És.... azt az állólámpát is elolthatom, Mancika? Lány: (még olvadóbban). Elolthatja, Ede. Fiú: És most.... hogy sötét van.... kérdezhetek magától valamit, Mancika? Lány: (elolvadt) Kérdezzen, Ede.... Fiú: Gondolt már maga arra, hogyha ennyi lámpát éget, milyen magas lesz a villanyszámlája? Fakutya tlésesen és néftányos árban készít el minden virág rendelést GAYER'S FLORAL SHOPPF 3033 Lorain Avenu* Telefon: ME 1-1889 LEGÚJABB PESTI A városligetben, a Vajdahunyadvár előtt egy fiatalember ül a pádon. Térdén csinos kisleány foglal helyet. Odajön egy rendőr és közli, hogy ez közerkölcs elleni kihágás. — Január elseje van, — gyaráza a leány. — A pad nagyon hideg. Féltem, hogy felfázok. A rendőr megtapogatja a nyirkos deszkákat, s bólint: — Ez igaz. Azonban ha az elvtársnőnek hideg a pad, akkor éppolyan hideg magának is! — fordul a fiatalemberhez.. — Szó sincs róla! — áll fel a fiú. — Ahol én ültem, ott meleg. Ha nem hiszi, próbálja ki. A rendőr erre megtapogatja a padot, azon a helyen ahol a fiú ült. — Igaz — mondja mély meggyőződéssel. — Ezt a felét fütik. ÚJÉV UTÁNI LEVÉLVÁLTÁS Levél Kedves Klárika! Bocsásson meg, hogy levelemmel za varom, de arra határozottan emlékszem, hogy szilveszter éjszaka megkértem a maga kezét, csak az nem jut eszembe, hogy maga mit mondott: igen-e, vagy nem? Türelmetenül várja válaszát: Józsi. Válaszlevél Kedves Józsi! Nagyon öríiltem kedves levelének. Határozottan emlékeztem arra, hogy szilveszter éjjel valakinek nemet mondtam, de nem jutott eszembe, hogy ki volt az illető. Szívélyesen üdvözli Klára. A MAGYAR NYELV. Egy régóta külföldön élő magyar meséli: Három nyelven beszélek tökéletesen: angolul, franciául és különösen magyarul Az angolt akkor használom, amikor üzletfelekkel tárgyalok. A franciát akkor, ha egy csinos nővel találkozom. A magyar pedig, akkor, amikor borotválkozás közben megvágom magamat. BIZONYÍTÉK Egy tetszhalott az utolsó pillanatban feléled. Barátai megkérdik tőle, milyen érzés volt halottnak lenni. — Biztosan tudtam, hogy nem vagyok halott — hangzott a válasz. — Honnan tudtad? — Mert éhes voltam és hideg volt a lábam. — És ebből tudtad? — Igen. Aki a menyországban van, az nem lehet éhes s aki pokolban van, annak nem lehet hideg a lába. Fakutya LEGGYEN SÖTÉTSÉG Fiú: Nem bánja Mancika, ha eloltom a nagylámpát? WE WELCOME YOUR SAVINGS Member F«d»r<A3«ponl InMwnct Corporation Tisztelettel tudomására adom régi ügyfelemnek, barátaimnak és általában a magyrságnak, hogy ÜGYVÉDI IRODÁMAT újra megnyitottam a Regent Theatre Bldg.-ben, 2850 East 117th Street telefon: SW 5-0263 és jogi, peres ügyekben szivevesen állok szolgálatára bárkinek. Louis G. Marton Ügyvéd és jogtanácsos AZ ÚJÉV Hatalmas Teremiönk. Felséges Istenünk, 11 z uj év kezdetén leborulva kérünk. Add ajkainkra az imának szavait. Fogadd el hálánkul s szivünk panaszait. Köszönetéi mondunk a sok szenvedésért. Mit érdemre kapunk sok-sok tévedésért. A jókért is háta; abban is volt részünk, Sokkal dusabban is, mint azt mi reméltük. Nem tudjuk a jövőt; tudtuk ami elmúlt, Sok testvérünk vére, — bűnösökért elhullt. Jót már nem várhatunk; közel az ítélet, Embernek bűn-fia, — ezt már elintézted. Puskaporoshordó ma az egész világ, Kevés ajkról hangzik hálaének s imák. Országrombolások, jogtiprás, bitorlás. Istentagadások, nyomor és káromlás. Bűnök hullámai az egekig érnek, Eget hasogatnak: a tudós legények. Jelenben nincs béke és szeretet sincsen. Sátán uralkodik: minden rablott kincsen. Indítsd bünbánatra a meggátalkodottat, Ne várjon reá ja: rém sötét kárhozat. I isztitsuk lelkűnkről sok-sok bűneinket. Zárjuk el a rossztól minden érzékünket. Oh mennyei Jóság ontsad áldásodat, Szent Fiad kegyelmét s bünbocsánatodat. Legyen ezen uj év megújulás éve, Ébredjen a lélek s ne szomjazzon vérre. 1 zentséges Megváltónk hozd el a korszakot, Midőn minden ember, mindég csak jót alkot. A Nap is az égen másképpen keljen fel, Minden tévedt lelket újra ébresszen tel. Sugárözönével úgy hintse áldását, Mindön bünöslélek uj feltámadását. Hogy többé el ne tévesszék az utat. És megtisztult lélekkel, mindörökké dicsérjük az Urat. JÁNOSHY L. ERZSÉBET 1960. HA GYÁSZ ÉRI A A CSALÁDOT minden szükséges intézkedést hűségesen és lelkismerelesen elvégzi a legméltányosabb díjszabások mellett MAGYAR TEMETÉS RENDEZŐ JOHN J. RICZO Lukács István, Licensed — KÉT TEMETKEZÉSI INTÉZET — 12519 Buckeye Road LO 1-2030 17504 Harvard SK 1-8900 Tisztelettel tudomására adjuk a magyarságnak, hogy 12519 Buckeye Road megnyílt UJ TMETKEZÉSI INTÉZETÜNK KÉT modernül berendezett! káoplnával és a gyászolók részére minden kényelmi helyiséggel.
