Az Ujság, 1960 (40. évfolyam, 1-48. szám)
1960-01-28 / 4. szám
i OLDAL AZ ÚJSÁG JANUARY 28. 1960 Amerikai Leány i REGÉNY A hallgatóság elszörnyüködőtt ezen bünlajstrom hallatára. Ez az ember egy valóságos szörnyeteg, pedig milyen köztiszteletben állott eddig. Rosty összehúzta magát a vádak súlya alatt. Le van lleplezve. Gonoszságai ki vannak deritve. Pályafutása be van fejezve. Most már csak az Ítélet van hátra. A bíróság röviden összegezte a vádakat és Rostyt négyszeres gyilkosság, kétszeri gyilkossági kísérlet és csalás miatt kötéláltali halálra Ítélte. A hallgatóság éljenzésbe tört ki, Rosty pedig halálsápadtan hanyatlott hátra a vádlottak padján. De már a következő percben felugrott és rekedten kiáltotta. — Semmiséget jelentek be Az elnök azonban figyelembe sem vette ezt, hanem folytatta az ítélethirdetést, amely szerint Keresztszeghy Kálmán csalásban való bünrészesség; miatt három évi fegyházra, Keresztszeghy Erzsébet pedig szintén csalás és gyiUkossági kísérlet valamint emberölésben való bűnpártolás miatt tizenöt évi fegyházra ítéltetik incontumatiam. Erre ismét felugrott Rosty. — Haljon meg ő is, — kiáltotta. — Ő gyilkolta meg Incze doktort, fiatalembernek öltözve. Mély megdöbbenést keltett ezen kijelentés. Iszonyú az, amit az a banda véghezvitt. Az ellnök maga is annyira meg volt lepve, hogy egy percig nem tudott szóhoz jutni. Ekkor lépett be a tárgyalóterembe egy rendőr és a hallgatóság soraiban helyet foglaló rendőrkapitánynak jelentett valamit. A kapitány felállt és általános figyelem közt, a következőket mondta: — Tekintetes trvényszék! Nagyságos elnök ur! Egy fontos jelentést kaptam most, amit kötelességemnek tartok a tekintetes törvényszéknek bejelenteni. Bizalmas jelentés érkezett a kapitányságra, mely szerint a vádlott kalandornő a vámházban rejtőzik. Ismét olyan moraj hangzott fel a közönség között, hogy az elnök csak erélyes szavakkal tudta a csendet helyreállítani. Rosty arcán a káröröm utálatos kifejezése látszott. A zemplémi asztalos pedig teljesen meg volt törve. Most már látta, hogy menthetelenül veszve van minden. A kapitány pedig folytatta: — A jelentés úgy szól, hogy az intézkedések folyamatba tétettek a szökevény elfogatására. Kérem a tekintetes törvény széket, a tárgyalást felfüggszeteni, mig közegeim a vádlott nőt előállítják. A bíróság rövid tanácskozás után úgy határozott, hogy a tárgyalás addig szünetel, amig a kiküldött rendőrjárőr viszszatér a fogoly nővel. Ezalatt Molnár őrmester járőrével megjelent a vámháznál Az őrmester úgy osztotta el embereit, hogy a vámépületből észrevétlenül senki se távozhasson. Rozsnyai, Rezei helyettesee ült a tolóablaknál és mikor meglátta a rendőröket, intett Molnárnak, mire az odalépett az ablakhoz. — Megkapta üzenetemet őrmester ur, mint látom. Ép jókor jöttek, mert Rezei nincs itthon. Akit keresnek, valószínűiig a földalatta helyiségben van. Már pár hete, hogy figyelem Rezeit, nagyon titokzatosan viselkedik. Azelőtt ebédjét mindig a közelei vendéglőben fogyaszotta el, most pedig ide hozatja el és amint láttam, olyan adagokat, hogy kettőnek is untig elég. — — Mondja meg nekem Rozsnyai ur, hogyan juhatnék be feltűnés nélkül a házba, — kérdezte az őrmester. — Az nehezen fog menni, mert Rezei mikor elmegy hazulról, magával viszi a kulcsokat. Csak ez a helyiség marad nyitva, ennek pedig külön bejárata van. — Akkor hát, — szólt Molnár, — nem marad már hátra, mint erőszakkal behatolni. Odaszól itott egy rendőrt és elszalaj tóttá egy lakatosért, azzal a meghagyással, hogy ajtózáró eszközöket hozzon magával. . .' *.* Mintegy negyedóra telt el igy, mig a lakatos megérkezett. Zárószerszámját az ajtózárba illesztette, egy fordítással felzárta azt. Molnár nem volt már teljesen járatlan a vámházban és igy hamarosan eljutott addig a folyosóig, ahonnét a rejtett helyiség ajtaja nyílt. Az őrmester megnyomta a rozsdás kilincset, az ajtó zárva volt. *»A lakatos megpróbálta á horgot a kulcslyukba illeszteni és meglepetve vette észre, hogy belülről kulcs van a zárban. Molnár megzörgette az ajtót és dörgő hangon kiáltotta: — A törvény nevében, kinyitni. A válasz egy borzalmas kacagás volt, mely egy őrült visításához volt hasonló,* aztán hörges hallatszott belülről, majd néhány pillanatt múlva siri csend uralkodott a helyiségben. Molnár őrmester feszitővasért küldte az egyik rendőrt, HA GYÁSZ ÉRI A CSALADOT n*9T szükság m a JÓ BAÍLATRA ,alci ■ imgup röbto rócséalaklf ddoigoiu a VEGTISZTESSÉG ADAS minden tervéi _ a oaalád jóváhagyásával. Minden intézkedés úgy történik, hogy a jraw ló család zararialaanl adhassa 4* magát az ulolsé aucEu nagyon nenez percemen. Gvás* «e'fcn ar.olqreiatnn késne» áll. Bodnár Á. Lajos ÉS FIA IFJ. LAJOS Temetésrendezők és Balzsamozók 3929 Lorain Ave ME 1-3075 ■e. i 9 S S s s ÍZLÉSESEN és OLCSÓN készít el mindennemű VIRÁGRENDELÉST A ANDRÉ'S FLORAL SHOPPE 12301 Buckeye Rd. SK 1-3077 aki pár perc múlva egy fejszével tért vissza, amit a pitvaron talált. Pár fejszacsapás után, az ajtón nyílás támadt, melyen benyúlva a zárban levő kulcsot meglehetett fordítani. Borzalmas látvány tárult a belépők elé. A kalandornő ott feküdt keresztben egy ócska pamlagon,, mozdulatlanul. Eltorzult arca mutatta, hogy a mellette heverő kis üveg, valami erős mérget tartalmazhatott, amit fenékig üritet és mialatt az ajtót betörték, az erős méreg végzett vele. Molnár megfogta a nő pulzusát, — Itt már nincs semmi dolgunk, — mondotta, — a kalandornő befejezte földi pályafutását. Egy rendőrt visszahagyott, hogy senkit be ne bocsásson, a többieket bevonultatta, ő maga pedig sietett a törvényszék re, hogy a kapiánynak jelentse a történteket. A tárgyalóteremben ezalatt a hallgatóság nagy zajjal vitatta meg az eseményeket. Találgatták, hogy mivel fog védekezni a súlyos vád ellen a kalandornő. Senki se akarta helyét elhagyni, mert hátha más foglalja el és pedig azt a jelenetet mindenki látni akarta, mikor a büszke grófnőt bevezetik a bíróság elé. Körülbelül egy félóra telt el a kiváncsi várakozásban, mikor megnyílt az ajtó és a bíróság bevonult. Az elnök mikor elfoglalta a helyét, megszólalt: — Vezessék be a vádlottakat! Az Ítélet kihirdetését folytatjuk. Minden szem az ajtóra irányult, mert azt hitték, hogy a kalandornőt vezetik be. Csakhamar megggyőződtek azonnban, hogy csalódtak, mert csak az előbbiek jöttek be: Rosty, Keresztszeghy Kálmán Köles Matyi és Gyuróné. Most ismét megszólalt az elnök. — Az imént hozott Ítéletet, mely Brodge Sámuelné szül- Kerestzszeghy Erzsébetre vonatkozott, tárgytalan, jnert időközben önkezével vetett véget életének és igy kikerülte a földi igazságszolgáltatás sújtó kezét. Az érte küldött rendőrök már csak a holttestét találták meg. Zugó morajlás futott végig a közönség sorain és csak az elnök erélyes csengetésére szűnt meg a zaj. — Továbbá Köles Mátyást két évi, özv. Gyurónöt pedig hat hónapi börtönre Ítélte a törvényszék. Ezután a részletes indokolások kövttkeztek. Az utóbbi vádlottnál egyhitő körülménynek vette a bíróság, hogy csak akaratlan segédeszközei voltak a főbünösnek. Rostynál pedig súlyosbító körülmény, a magas értelmisége és az elfoglalt közbizalomra szolgáló állása. Az összes válottak megnyugodtak az ítéletben, Rosty kivételével. Ő is csak ezért jelentett be fellebbezést, hogy a felsőbb bíróság döntéséért meghosszabbítsa nyomorúságos életét, mert mint jogászembe,r nagyon jól tudta, hogy nem számíthat földi bírónál enyhébb Ítéletre. A végtárgyalás ezzel befejeződött. A közönség nagy zajjal özönlött ki a tárgyalási teremből. Mikor Erzsiké felszállt a grófnővel és Alfréddaí a kocsira, hangos éljenzés kisérte őket. A városban futótűzként terjedt el a hire az Ítéletnek és a kalandornő halálának. Általános megelégedéssel fogadták az igazság győzelmét, mert már régen tudta mindenki, hogy a büszke grófnő jogtalanul foglalta el a hatalmas vagyont és a sorozatos gyilkosságokt, az ő érdekében követték el. Mocsonnokyné egyelőre magával vitte Erzsikét Tüske-Esküvőkre, lakodalmakra és minden más alkalomra a legszebb virágokat kapp személyes vagy telefon rendelésére. ARAINK SOHASEM ADHATNAK várra. A következő napon azonban az árvaszék kiküldötte megjelent Keresztszegen és Erzsit bevezette az örökségbe, mely jogszerűen őt illetti. A cselédség hódolatát fejezte ki előtte. Ő azonban olyan különösen érezte magát e roppant házban. Elgondolta magában, hogy szegény nagybátyját itt akarták lassú méreggel meyölni. E fényes fallak között lakozott a csalónő majdnem két évig. Itt főzték ki a yyilkos terveiket, innen indultak ki a gonosz cselszövény összes szálai. Erzsi mondta is Mocsonokynénak: A Sári bíró leánya REGÉNY. — IRTA: ABONYI LAJOS PANASZRA OKOT. | Orban's Flowers j 11520 Buckeye Rd. RA 1-1500 FANCHALY VIRÁGÜZLETE 4714 Lorain Ave. Tel. ME 1-1882 Vágott és cserepes virágok TEMETÉSEKRE kegyelettel esen, LAKODALMAKRA ízlésesen végezzük el a rendelést Távirati virágküldés a világ bármely részébe — teljes jótállással. Gyógyszereket az óhozába csqcí ( SAJÓ PATIKÁVÁ' küldünl SAJÓ SÁNDOR JdvnSM GYÓGYSZERÉSZ 3824 Lorain Ave Telefon: WO 1-848% TELEFONUNK: GAR. 1-5658. Res. FA. 1-1154 Good Reading for the Whole Family •News • Facts • Family Features The Christian Science Monitor One Norway St., Boston 15, Moss. Send your newspaper for the time checked. Enclosed find my check or money order. 1 year $18 □ 6 months $9 □ 3 months $4.50 □ Name Address City Zone State PB-16 Ez az izenet körülbelül azt jelentette, hogy— az isten áldja meg kendet édes szülém, éljen kend ahogy tud. A szegény öregasszony hiába tudakozódott többet, a hírvivő becsületes emberek nem tudtak többet mondani. Örzse néne nagyot sóhajtott és az égre tekintett. Most már csak az Ittentől várhat segítséget, hiszen vég napjainak egyedüli gyámola is elhagyta. Azért nem zúgolódott nem panaszkodott, — igy akarta az isten, elvette az utolsó gyermekét is legyen meg szent akaratja. De ettől a napótl fogva nem látta őt többé senki mosolyogni, s nem hallotta senki többé, hogy munkája közben dalolgatott volna. Dani pedig annál vigabb volt, boldogabb a legboldogabb embernél, s mikor anyjának izent, minden fiúi tartozását leróva hitte azzal az egypár árva szóval, s azt gondolta, hogy a jó öreget is tökéletesen megvigasztalta. A szív mikor dobog, hullámzik, nem gondol egyébbel, csak magával. Dani is könnyű szívvel, minden fájdalmas keserűség nélkül meg birt válni kedves szülőföldjétől. Úgy példaszóval mondva, keresztett vetett mindazokra, mik neki azelőtt olyan kedvesek voltak. Megmaradt egy egészen idegen vidéken, ismeretlen idegen emberek között, hol nem volt egyéb mint jövevény szolgalegény, kinek minden idő teltekor újra meg újra kell jövendőjéről gondoskodni. Danitól a szerelmes szív messze űzött minden szomorú, minden bánatos gondolatot. — Neki minden szép, minden aranyos volt. A kis falu tündérország volt az ő régi szomorú falujához képest, az élete mennyországi élet ahhoz az unal>mas egyhangú élethez képest, melyet eddig messze nyúló rónák közepén, bundára heveredve, félig alvással, félig álmos ábrándok között töltött el— Mennyivel szebb, mennyivel gynyörübb élet volt ez most. A legszebb leány a faluban, nem a faluban, hanem a kerek világon a legszebb leány volt a szeretője. Ha csak szemébe nézett ennek a leánynak, már akkor is üdvözülni hitte magát, ha reá mosolygott, az eget földet szerette volna egyszerre átölelni. Még csak nem is álmodta azelőtt, hogy igy is lehessen szeretni, még csak nem is gondolta, hagy halandó ember ilyen boldog lehessen. Kati napról-napra jobban bebizonyította neki, hogy forrón szereti. Ha csak szerét tehette, mindig kijött a kisajtóba, mikor Dani arra ballagott. Itt azután édesdeden elbeszélgetek, megfogták egymás kezét, epedőn néztek egymás szemébe, nem mondogatták, hogy mily forrón szeretik egymást, azt úgy is tudták, úgy is meg voltak róla győződve. Minden este igy ment a dolog. A leány kijött a kisajtóba, a legény arra jött, a csillagok szépen ragyogtak, az ő szemeik is ragyogtak messziről a látóba menő legények furulyája szólt édesdeden, s ők szintén olyan édesded titokteljes hangon beszélgettek egymással. Nem is láttak maguk körül sem eget, sem földet, csak egymást látták. Az öregbiró uramat is, mikor úgy hébe-héba későcskén vetédött haza, csak akkor vették észre, mikor félre kellett állni a kisajtóból, hogy az terjedelmes testével bemehessen rajta. Dani, mikor ez legelőször történt, megszeppent egy kicsit, s nagy tisztelettel levette kalapját, s alig bírta kimondani a szerencsés jó estét. Az öregbiró uram emberséggel visszaköszönt, aztán szép csöndesen béballagott a házba. Amint látszott, az öregbiró uram nem sokat törődött leánya szive dolgával, a jó szív bölcseségével nyugtatta meg magát. Én is voltam fiatal, én is kimulattam magamat. Ezek is fiatalok, ha szeretik egymást hadd mulassanak. A szerelmes legény ebből világosan látta, hogy az öregbiró Uram nem az az ember, ki az ő boldogságának útjába álljon. Szivének ez nagyon nagy örömére szolgált, s megnyugodott, hogy az, mitől legjobban félt, reá nézve nem oly veszedelmes, mint gondolta. Hát még egy este majd kiugrott bőréből örömében. Az öregbiró uram amint haza jött, s a mint köszönt, nem ment be mindjárt a házba, hanem beszédbe állott velők, nem komoly ránczba szedett bírói ábrázattal, hanem vig, nevető orcával, amellyel nyilván megmutatta, hogy nem haragszik reá i ok. — Hát — szólt biró uram — hány páros csillagot olvastatok már meg, kedves fiaim, sőt méltó jusson mondva, avagy talán nem is láttok olyant, kinek párja ne volna. E szavainál gyöngéden megsimogatta Katija arcát. Mivelhogy biró uram a köszöntését olyan szépen fogadta, hanem még beszédbe is Ha Floridában készül letelepedni, forduljon teljes bizalommal a PRAGER JENŐ ENGEDÉLYEZETT ÉS MEGBÍZHATÓ ingatlanforgalmi irodájához. JÓNEVÜ ÉS MEGBÍZHATÓ MAGYAR SALES-manek'Állanak a magyarság SZOLGÁL ATARA A Floridai éleinek megfelelő szép, kényelemre berendezett laKÓházak vagy nagyobb, jövedelmező több szobás és több lakásos épületek. EUGENE PRAGER. REALTOR 3161 S. W. 8-ik ucca Tel. HIGHLAND 6-6483 MIAMI. FLA. ereszkedett velők: Dani neki bátorodott é* igyekezett emberül megfelelni biró uramnak. — Megkövetem édes öregbiró uramat, biz azt mondom én egész tisztelettel, hogy mi a Katival csak azt tapasztaljuk ki az Isten országáról, hogy a jó Isten olyan jó, hogy mindegyiknek megadta a párját. — Emberül van édes fiam, bizony a jó isten bölcsen elrendezett mindeneket, sőt méltó jusson mondva, nem hagyott hibát semmiben, sőt még a hol hiba van mostanában, azt is szépen eligazítja és megváltoztaja. Csak mulassatok kedves gyermekeim, tette utána vidoran, a páros csillagok is egymásra ragyognak. Mikor az öregbiró uram bement, Dani forróbban mint valaha, ölelte magához Katit. Egyetértő megelégedés mosolyával néztek egymásra, egymás karjaiba borultak és kedvűk lett volna sírni határtalan örömükben. — Kedves Katim! galambom, gyöngyviirágom, most már azt szeretném, ha nem szakadnánk el olyan hamar egymástól, — ha nem ilyen rövid ideig beszélgetnénk, mint eddig, hanem úgy kedvünkre, a hogy szokás, mikor a legény a leányhoz jár. Leülnénk a padkára, az ölembe ültetnélek, a vállamra hajolnál— A leány mosolyogva sütötte le szemeit és a fejét rázta. — Hát már nem jobb volna, mint igy, folytatta Dani, hiszen édes anyád mindjárt bekiált. Ha sokalja az időt a meddig ide ki vagy, mindjárt beszólit tőlem. Vezess be már egyszer! — Nem lehet az! felelt a leány hamis mosollyal. — Miért? — Hát csak még nem lehet, még nem jött el a sora. — Dehogy nem, hát nem elég ideje járok már hozzád. Nálunk oda lenn az a szokás, hogy csak egyszer kétszer a kis ajtóban, aztán a leány behívja a legényt. — Nálunk meg az a szokás — szólt a leány hamis ingerkedéssel — hogy elébb apjával anyjával szól a legény, csak aztán jár a házba. — Hát nem beszélte mén ma már az apaddal, az anyád meg minden este lát, mikor beszólit. — Nem addig van az, az még beszéd se volt. Még azt se tudják, mit akar kend Dani bácsi. — No jól van hát, majd beszélek velük, ha kivánod kedves Katikám, csak azutánn úgy ne legyen ám, hogy még innen a kisajtóból is elparancsoljanak. — Már hogy tennék azt_ szól a leány mentegetőzve. — Nem édes apádról beszélek én, mert azt már látom, hogy nem irigyünk; hanem még édes anyádat nem ismerem, azt nem tudom, hogy hát annak milyen az akaratja. Hanem jól van!! Nem bánom! E percben hangos kiáltás hallatszott a ház felől, melyet a legjobb akarattal sem lehetett a sezlidebbek közé sorolni. — Kati!!!! Kati te!!!! — No látod!! No hallod! szólt Dani mintegy szavai erősbitésére bizonyításul használva az ismételt kiáltást. — Hallom! hallom galambom, szólt a leány sóhajtva. Most hát az isten áldjón meg! Látod, hogy be kell mennem, hallod, hogy hívnak. Ezzel Kati még egyszer oda nyújtotta kezét s becsukta a kisajtót. - , Dani lassú szomorú léptekkel ballagott az urasági udvar felé. Az a gondolatot forgatta fejében, hogy miképpen, mimódon kell neki végbe vinni azt a dolgot, hogy Kati szüleivel beszéljen.... Mélyen elgondolkozott, tőle bátran szólhatott a furulya, hallotta is, nem is, csak akkor vette magát észre, mikor valaki barátságosan a vállára ütött s azt mondta neki: — Adjon isten jó estét, cimbora!!! ! Jancsi volt az, a táncos legény, ki őt Katival megtáncoltatta. Dani már többször látta azóta, de tudja Isten, soha se láthatta úgy, hogy egy kis szemrehányást ne érzett volna. Elgondolta magában: ez a legény bizonyosan szerette Katit, szgény jót tett velem, meg akart vigasztalni, hogy mulassak én is, és én jó cselekedetét rosszal fizettem meg. Elszerettem a leányt tőle. Ezért Dani sokkal jobban szerette, ha Jancsit nem látta, ha nem találkozott vele. Pedig Jancsi, valahányszor Danival szembe jött, mindig jó kedvvel mosolygott reá, s arról meg nem tehetett, hogy e mosolygásba egy kis keserűség vegyült. Dani is látta ezt a mosolygást, s ezt átalotta épen, ezért jobb szerette nem látni Jancsit. Tudja az isten, nem haragudott reá, hanem inkább sajnálta szegényt. Dani nem tudta, hogy Jancsi is szintén ekkép érez, hogy szintén nem haragszik reá, hanem inkább sajnálta őt. Nem sejtette hogy valamint ő azt mondja magában, ha ő reá gondol: Szegény Jancsi! Jancsi azonképpen úgy sóhajtott föl, szintén oly mély és igaz érzéssel: Szegény Dani! Most is éppen igy mosolygott Jancsi, megláthatta jól Dani, honnan jösz.... — Ahonnan te cimbora, leegénye kvagyunk, csak egy a járónk. — A honnan én.— kérdezte Dani megütközve. — Onnan hát, de mit csudálkozol ezen olyan nagyot, — De onnan jövök, hannem hát te meg, hogy jösz onnan, hiszen én nem láttalak ott. — Nem is épen onnan jövök én, hanem úgy mint te, a szeretőmtől. — A szeretődtől! szólt Dani kitörő örömmel Jancsi vállára téve kezét. — Onnan hát, de mit csudálkozol ezen olyann nagyot, miért örülsz olyan nagyon rajta. Dani megfogta Jancsi kezét, erőteljesen megszorította s megrázta azt. — Igazat beszélsz Jancsi; igazán, a szetődtől jösz, hát van már másik? — Oh régen cimbora, talán egy napig setudnék lenni e nélkül. j Szakács József | ÓHAZAI PLUMBER ÉS SZERELŐ MESTER í 3097 Ashwood Rd. SK1-1479 ^ A csatornát ásás nélkül VILLANYGÉPPEL £ ttsztitjuk H Uj munkát és javítást egyaránt vállalunk í Wl 9 s í s s s s s (
