Az Ujság, 1956 (36. évfolyam, 1-49. szám)

1956-09-20 / 38. szám

SEPTEMBER 20, 1956. AI UJBA0 3 OLDAL HOGYAN LETTEM ÉN ÍRÓ. TÁRCA — Irta: Mikszáth Kálmán Kirándulást tettünk az aggteleki barlangba egy-két fiatalabb tanárral. Még most is emlékszem azokra a csodadolgokra, miket ott láttam, a hatalmas oldal­szalonnákra, mik a csepegő köböl képződnek, a menyor­szágra, a tizenkét apostolra, a Mátyás király ásójára, s s több efféle dologra. No, de ez nem tartozik ide, leír­ták már azokat mások sokkal jobban, én csak arra akarok szorítkozni, hogy Szeremley Károly tanárunk mindösz­­sze két tárgynál tett meg­jegyzést. A tanár ur különös ked­vencem volt, mai napság is tisztelettel gondolok finom szellemére, szikrázó ötletei­re, kedves, szeretetreméltó modorára és kivált azon ere­detiséggel párosult gyakor­lati magyarázatokra, melyei­hez foghatókat egyetlen tan­­fériunál sem tapasztaltam. Bámulatos tapintattal tu­dott hozzásimulni tanitvá­­nyai értelmi tehetségéhez. Midőn a történelemben ki akarta tüntetni a francia be folyást, nem értekezett arról szárazán, hosszadalmasan, figyemet fárasztólag, ha­nem mindössze ennyit mon­dott, keményen megropog­tatva a szavakat: — Öcsém! Ha ebben az i­­dőben a francia királyné pelyhes szoknyát rántott volna magára, az egész világ pelyhes szoknyában járt volna. Ebből a jellemző képből aztán mindnyájan megér­tettük a Lajosok korát, s nem mosódott el egyhamar emlékezetünkből aminek bi­zonysága, hogy utolsó pad­­beli létemre, még most is le tudom Írni szóról-szóra.. Hát még az első eminens? Egyszer azt kérdi tőlem a mértanből, a táblára föl­rajzolt figura egyik csücs­kébe bökve ujját: — Micsoda szög ez, fiam? — Egyenközü háromszög •— mondám. — Hát ez a másik? — Az is. — De már ez.... — mutat hirtelen a harmadikra. Pillanatnyi habozás után halkan mertem csak makog­ni: — Az is. — Helyesen van, öcsém. Az is egyenközü háromszög; nekem se higyjen abban, a­­mit már tud. Hát mondom, az egész aggteleki kirándulásból itt csak a Szeremley két meg­­j egyzésére akarok szorít­kozni, mint némileg tár­gyamhoz tartozóra. A paradicsom barlangban a mutogató kalauz sok ér­dektelen kőfigura után, mi­ket csak a fantázia idomí­tott át ismert tárgygyá, igy kált fel végre: — íme, uraim, az ”Ádám bocskora!” — Hogyan?! — kiált fel Szeremley ijedten, — kend a legszebb ábrándomat ront­ja meg! — Miért, kérem alásan? — Eddig mindig azt hit­tem, hogy Ádám magyar em­ber volt: most aztán látom, hogy szomorúan csalódtam. Ám, ha bocskorban járt, ok­­vetetlenül tót volt a boldog­talan! Másik megjegyzése a Má­tyás király ásójára vonat­kozott. — Lássák, soha még ki­rály kezében nem volt tisz­tességesebb fegyver. Pedig ez nem is egészen mese. Mi­dőn Mátyás király Gömötr­­ben járt, egy ilyen szerszá­mot csakugyan kivett a szől­­lőmunkás kezéből s versenyt kapált az izzadó föld népé­vel. És ezután elmondta szög­­rül-végről az egész krónikát és hozzátette: — Mához egy hétre erről a témáról készítsenek iro­dalmi dolgozatot. Mindnyá­jan erről. Majd akkor leg­jobban kitűnik: ki a legény az előadás és leírás művé­szetében. Sokan megszeppentünk er­re a szóra; még csak a har­madik osztályba jártunk, s még akkor nem volt szokás­ban innen pályázni a Teleky dijra. Az “irodalmi” szó oly magaslat volt előttünk, a­­mire még gondolni is elsá­padva mertünk. Hogyan hozzunk mi mához egy hétre irodalmi dolgozatot? Én részemről még egy be­csületes levelet sem tudtam ekkor megírni haza, a helyes írásról pedig körülbelül annyi fogalmam sem volt, mint most akármelyik első­évesnek. Nagy trémák közt s dolgozat nélkül talált te­hát a hetedik nap reggele. Mély sóhajjal keltem fel ágyamból. A nap besütött az ablakon, mint egyébkor. Dobos bácsi (a házi gaz­dám éppen ‘fölöstökömőlt1 mint egyébkor, engem is ott vár már a tányéron a papri­kás szalonna és a fehér cipó, mint egyébkor. lSemmi, de semmi sem változott. Óh, de én éreztem, hogy e­­gészen máskép forog a vi­lág. Istenem, istenem, hogy fog ez a nap végződni? Gépiesen öltöztem fel és nyúltam a könyveim után, melyek egy vakablakban he­vertek ä Dobos bácsi pálin­kás butykosa mellett. Mind­­a ketten egy helyen tartot­tuk a szellemi táplálékun­kat. Csakhogy ő jobban sze­rette s gyakrabban előkeres­te a magáét. Az elkeseredés sötétre festé arcomat, vad tekinte­tet vetettem a falatozó Do­bos bácsra, a szalonnámra, majd a könyvekre, melyeket rendetlenül össze- vissza forditgatva, mint a Csáky szalmáját csaptam a hónom alá. És ime, elborult tekitetem egyszerre fennakad egy tün­­ba ejtett, mely megzsibbasz­­éj szaka bűvös regéiben szo­kás, titkos vágyam teljesü­lése volt. Az egyik felnyílt füzetben (az ördög a megmondható­ja, honnan kerülhetett ide a tankönyveim közé!) egy cikk a következő cimet vi­selte: ’’Mátyás király Gö­­mörben.’ Mohón futottam át. Ép­pen a nekünk feladott tárgy volt, de milyen pompásan kidolgozva! Csak kevés ideig haboz­tam. Hiszen egyenesen az isten ujjmutatása volt. ő hajítot­ta le az égből a kész dolgo­zatot, megszánva szorult helyzetemet. Bolond volnék, ha oly kapóra jött s még sem annektálnám magam­hoz. Úgy is tettem, sebesen ka­nyaritottam le — bocsásson meg bűnös lelkemnek a de­rék Boros Mihály, ki nem is gondolta tán, mikor e kis krónikát olyan szépen össze komponálta, hogy milyen nagyon vigasztal meg vele egy elszomorodott szivet! A kapuban már ott lesett bennnüket az öreg Dankó bácsi (kivel a következő be­­szélykében ösmerkedünk meg.) — Háború lesz, fiuk, — mondá egyenkint minden ér­kező diáknak — magyar háború lesz..... És arca sugárzott az öröm­től. — Üstökös volt az égen a múlt éjszaka. Tegnap meg nemzetiszinü szivárvány. A dolog bizonyos. A kis uj jani­ban van minden hadi tudo­mány. Én tudom, mit jelent az, ha én a kardommal ál­modom. Bántuk is mi még akkor a háborút. A csatatüz ott volt számunkra a tanteremben. Néma csendben olvastat­tak fel a dolgozatok, a tanár komoly redőkbe vont arccal hallgatta végig. Volt biz a­­zok között rossz is, figye­lemreméltó is. Hol-hol egyet bólintott fejével, kedves, ba­rátságos arca érdeklődéstől sugárzott, pedig bizony nem tudom, mi érdekelhette azon sok, kezdetleges “probatio calami”-n, amelynek a fele igy kezdődött: — Ki ne hallotta volna valaha az igazságos Mátyás hírét!” Most rám került a sor. Halk, félénk hangon kezd­tem olvasni. A pattogó szavak, a velős, rövid és szabatos körmon­datok, a népiesség szépségé­től duzzadó eszmék, mint valami bombák röpködtek szét a tágas teremben. Ta­nulótársaim arcán a megle­petés és megdöbbenés volt lerajzolva. Elfojtott lélek­­zettel hallgattak rám. Szeremley komoran csüg­­geszté le fejét s türelmetle­nül tépdeste kis kecskesza­­kállát. Kimerült, lángba borult arccal ereszkedtem le he­lyemre (az utolsó padban) a felolvasás után. A professzor ur letette hosszú ceruzáját s fürkésző­­leg nézett a szemem közé. — Te Írtad ezt, öcsém?— kérdé a gyanakodás félreis­merhetetlen jeleivel. — Én.... — motyogtam halkan. — De csak segített Dobos bácsi is, ugy-e? — Nem — feleltem halál­­sápadtra válva. — No, egy kicsit? — valla­tott szelíd, jóságos hangján. — Egy kicsit — hebegém, alig hallhatóan. Újra felvette a ceruzát kezébe s megfenyegetett vele — Helyesen van, öcsém. Tehát egy kicsit segített. Dobos bácsi jó hentes, tehát ehhez is ért. Nagyon jól van, édes öcsém, egészen rendben vagyunk. Csakhogy azt mon­dom én neked, hogy ezután is Dobos bácsi segítsen. Rosz­­szabb munkát ne merj fel­hozni, mert akkor meggyű­lik velem a bajod. Ha egy­szer Dobos bácsi nélkül vol­na kedved valamibe belekez­deni, ne kerülj a szemem elé; a Dobos bácsi keze örök­ké meglássák minden dolgo­don. Tiszteltetem, édes fiam, Dobos bácsit! Szegény Dobos bácsi pe­dig mindezekről nem tudott semmit. Nem volt a léhasá­gok embere, ha tudott volna | is valamit ezekről, mindösz­­sze vállat vont volna. Sokkal okosabb dolgokon mélázgatott az ő elméje,! mint aminő a betűk összera-j kásának hiú mestersége.! Nem is értett hozzá soha vi-J lágéletében. Az iskolából az “abé-ab”-nál állott ki s a hova kiállott, úgy ott ma­radt állva mai napig, hogy egy hajszálnyit sem moz­dul odább. Ennek a segítségére ugyan nem lehetett támaszkodnom Kétségbeesésem határtalan volt, rémes színben láttam magam előtt a jövőt, ami­dőn ki fog sülni minden. Megedzettem akaratomat és föltettem magamban, hogy olvasgatni fogok iro­dalmi müveket. — Dobos bácsi! — szóltam egy napon — mondjon ne­kem valami remekművet, a­­mi érdemes legyen átolvas­ni és tanulmányozni. — Hűm, fiam. Hát itt van a Meluzina históriája. A fe­leségem olvasmány könyve, olyat nem evett még a pro­fesszorod sem. Ha ezt elol­vasod, okosabb leszel a sá rospataki püspöknél. A fele­ségem tizenkilencszer ol­­vast a múlt télen és már is nincs maradásom a meg­növekedett elméjétől, mire a huszonötödikszer kérődzik végig rajta, meglásd, a kas­sai káptalan is odább költö­zik a tőle való tartózkodás­ban. Megszereztem s elolvas­tam a Meluznát. Ez a szép hölgy vitt be az irodalomba. Az igaz, hogy nem volt előkelő delnő, kinek elegáns, csillogó kosztümje, fényes származása még arra is vet némi sugárt, aki vele érint­kezik; egyszerű volt, névte­len, igénytelen.... Meg is látszik rajtam, hogy ő volt az első “isme­retségem”.’ Ez a “viszony” UJ TETŐ és régi TETŐ JAVÍTÁSA A MI MESTERSÉGÜNK. valamim CSATORNA-KÉSZÍTÉS Minden munkával jótállás jár: Szivesen adunk díjmentes árlejtést. Könnyű fizetési feltételek Art Segedy 3037 E. 123rd St. Tel. WY 1-6406 Szappanos Rádió A legnagyobb amerikai magyar rádió program MINDEN VASÁRNAP d. u. 1 -3-ig WDOK - 1260 ke. SZAPPANOS RECORDINGS 3046 EAST 123rd Street LO 1-5524 mindig gátja volt haladá­somnak. A “szép Meluzina históriá­ja” végtelenül tetszett s fö»l­­ébreszté bennem az olvasás vágyát, mely valóságos düh­hé növekedett. Olvastam mindent össze-vissza, úgy. hogy midőn egy negyedév múlva uj irodalmi dolgozat­ra került a sor, annyi tün­döklő szó-virág ülepedett le agyamra, hogy dolgozato­mat, ’’Szent László király dicsőítését” úgy felsallan­­gozhattam ékes szavakkal, miszerint Szeremley meg nem állhatta, hogy közbe ne szóljon. — Nagy fantaszta az a te Dobos bátyád.... No mind­egy, megbocsátom ieki, hogy alkalmasint délután segitett Egy év alatt tisztult az íz­lésem, sokat tanultam; a megszégyenítéstől való féle­lem, hogy Szeremley észre­vesz : honnan vettem a pá­­vatollakat, megedzé lanka­dó türelmemet és szorgal­mamat, megkettőzte igyeke­zetemet. Hiúságom, örömem, vá­gyam egyetlen célba gyűlt: Írni tudni. Egy év múlva, midőn a sa­ját versemet ovastam el a közvizsgán, Szeremley éde­sen mosolygott, s igy szólott — Most már nem féltlek, gyerek. Most már mindig ott lesz melletted Dobos bá­csi, valahányszor megfogod a tollat. És ez nekem nagyon jól esett akkor, pedig nem is értettem egészen. Mert hát, hogy is lehetne Dobos bácsi mellettem ezu­tán? Féléve már, hogy kiki­­sértük a temetőbe. Hiszen a tiszteletes tanár ur is tud­hatná. Levett kalappal bal­lagott a koporsója után. ADLAI E. STEVENSON, DEMOKRATA ELNÖKJELÖLT KÉPVISELTETI MAGÁT A W. S. MAGYAR BANKETEN, OKT. 21. A West Sidei Magyar De­mokrata Klub, amely Cleve­land Hungarian Democratic League néven szerepel, elnö­ke, Breznay Rudolf éberségé­ből s törődésével előtérbe ke­rült. Breznay Rudolf elnök a West Sidei Magyar Demokra­ta klub nevében üdvözölte egyik Ohioi barátom megké­rem, hogy azon engem képvi­seljen. Szép volt Öntől, hogy gon­dolt rám és ezért nagyon há­lás vagyok. Szívélyes üdvöz­lettel ADLAI E STEVENSON E levél bizonyossá teszi, hogy Adlai E. Stevenson, de­mokrata elnökjelölt képvisel­ve lesz a West Sidei Magyar Demokrata Klub október 21-iki nagyszabású banketjén, a­­melyen kitűnő ebéd lesz. Ha nem tévedünk, a banket ebé­det Csorba Lászlóné és segítő társai készítik és Csorba Lász­lóné keze alól még mindig ki­tűnő banket ebéd kerül az asz­talra. A West Sidei Magyar De­mokrata Klub legutolsó gyű­lése Készéi Imrét kérte fel toasztmesternek, a banket le­vezetésére. Bár Breznay Ru­dolf elnök mást ajánlott, de a tagság egyhangúlag Készéi Imre mellett döntött. A banket jegy ára $2.00. Drótos József szót emel az elmaradt osztalék kifizetése érdekéken dekében, de azt kijelentette, hogy —ahol csak alkalma nyí­lik — szóvá teszi az osztalék elmaradásának ügyét, mert nagy igazságtalanság az öreg tagok szempontjából, hogy az osztalékot a központi tisztikar visszatartja. Készéi Imre, A William Penn 45. (volt Ver­­hovay) fiókjának volt elnöke, a Hungarian Democratic League titkára és pónztárnoka MINDEN HÉTFOK ESTE 7*181 7,30-1« hallgassa mag KÁLLAY ELEMÉR Válogatott Magyar Progra» Ját W D O K (1SN) Hlrdetas vagy üdvöslei avagr egyleti bejelentés ügyibe» Tel. RA 1-0146 Lakcím: 2861 East 112 RELLA ROSE DR. HALLER ISTVÁN Hungarian Radio PROGRAMJA Dr. HALLER M. ISTVÁN, igazgató vezetésével MINDEN VASÁRNAP délelőtt 10-től 10:30-ig WDOK — 1260 Dúl HIRDETÉSEK. ÜDVÖZLE­TEK és KÖSZÖNTÖK ügyében hívja fel e számol GA 1-3443 UJ LAKCÍM ÉS TELEFON 10602 SHAKER BLVD. 50-nél többféle so» van mindig készenlétben RUDY TAVERN 5710 Lorain Avenue Tel. WO 1-9586 Ha partyja van házánál vagy kirándulásra megy csa­ládjával és barátaival, olyan kedvezményes áron kap sört, hogy érdemes hocsánk elhaj- Breanay Rudolf, tulaj k LEGJOBB IDŐBEN MINDEN VASÁRNAP dili 12 órától 1 óráig A WSRS ÁLLOMÁSRÓL 1490 DIALON Hallhatja a Hudák Testvérek Rádió Órát Hlrdetóeeket ős köazönié** két elfogadnak 12914 GRIFFING AVFNUP Tel. SK 1-5085 GA 1-M34 Hudák Ihm Értő 6* 1«t*p MEGV1LLNNYOZOTT VIZSLÁK .. .Két jó barát egy harmadi­kat meglátogatván,., vizslái­■t is magukkal vivék.......... .1 harmadiknál éppen vil­­lanyozó gép lévén, azon gon­dolatra jöttek, hogy a ku­tyáknak villanyütéseket ad­janak, ami meg is történt. A kutyák az érzékeny ütés után egymásra gyanakodá­­nak s minthogy a villany­­ütés sűrűben jött, olyan ma­rakodást tettek, hogy alig bírták őket egymástól elvá­lasztani. ÚJABB KIFOGÁS — Ejnye öcsémuram, de rosszul lő. Ezelőtt azt mon­dta, hogy azért nincs sze­rencséje, mert régi módi puskája kajszán hord. De most uj fegyvere van. Miért nem talál hát? — Jaj, kedves urambá­­tyám, most meg a nyulak szaladnak kajszán. Gyógyszereket az óhazába csak a SAJÓ PATIKÁVAL küldünl SAJö SÁNDOR okle véle* GYÓGYSZERÉSZ 3824 Lorain Ave Telefon WO 1-8488 Breznay Rudolf, a West Sidei Demokrata Klub elnöke Adlai Stevenson demokrata elnökjelöltet. Egyben kérte is arra, hogy képviseltesse ma­gát azon a nagyszabású kam­pány banketen .amelyet a West Sidei Magyar Demokra­ta Klub október 21-ikén, va­sárnap déli 1 órai kezdettel tart a Kálvin Hallban, 1950 West 32 — Id. Galgány Sán­dor bizottsági elnök és Ste­­fán Andrásné társelnök veze­tésével. Adlai E. Stevenson, demok­rata elnökjelölt szép levélben válaszolt Breznay Rudof el­nöknek. Adlai E. Stevenson, de­mokrata elnökjelölt levelé­nek magyar fordítása: Kedves Breznay uram:­Sokszoros köszönetem na­gyon figyelmes leveléért. Na­gyon jól esik tudnom, hogy számíthatunk az ön segítsé­gére, ez bátorítólag hat a kampány alatt. Örömmel veszem tudomá­sul szervezetük október 21- iki. Clevelandi banketjét és FANCHALY VIRÁGÜZLETE 4714 Lorain Ave ME 1-1882 MELL CSOKROK I ágott és cserepes virágok Tartson a házánál készenlétben CHEF HORVÁTH kitűnő izü, teljesen elkészilell és éppen csak 10 percnyi me­legítést igénylő, magyar étel készítményeiből Vendégei érkeznek vagy bármi oknál fogva nem főz­het, nagyon kapóra jön> ha van a házánál Chef Horváth készítette: Corned Beef, Chili Con Carne, Gulyás, Borjú pörkölt. Csirke paprikás és Töltött káposzta. Korona Food Products, Inc. 2115 Abbey Ave SU 1-2738 Drótos József, a Wiliam Penn 45-ik fiókjá­nak többszöri volt elnöke, a központi felebbezési bizottság tagja. Úgy hírlik, hogy a William Penn Fraternal Insurance E- gyesület 3 fő tisztviselője Cle­­velandban időzött és értekez­letet is tartott a fiókok tiszt­viselőivel és az azon megje­lent tagokkal, akik értesültek az értekezletről. Az értekezleten ugyan nem esett szó a legfontosabb ügy­ről: miért marad el évről év­re az 1949-ben utoljára fize­­tett dividenda (osztalék)? Drótos József, aki a konven­ción is kiállt az öreg tagok érdekében és szóvá tette az osztalékot, a központi tisztvi­selők Clevelandi időzése al­kalmából, ha nem is az érte­kezleten, de magán beszélge­tésben nyilvánosan hangoz­tatta, hogy az osztalék fizeté­sének ügyét a tagság meg­nyugtatásra el kell intéznie az igazgatóságnak, amelyhez a konvenció azt átutalta. Arról nem nyilatkozott Dró­tos József, milyen lépéseket tesz az osztalék folyósítása ér-SÁRKÁNY EREGETÉS Egy veszekedő feleségtől nagyon meg gyötört férj szülőföldjére utazott, hol a többek közt egy igen magas torony is volt. Feleségének a szép tájat megmutatandó férj egy jó barájának kíséretében a to­ronyba ment föl. — Emlékszel-e barátom— mondja az ösmerős — mily gyakran mászáltunk itt? — Hogyne emlékezném?— mondja a férj. — Tudod — folytatja a­­maz — mennyi sárkányt e­­resztettünk itt föl? — Perzse — mondja az üldözött férj, nejére nézve — mintha csak ma is egyet eresztettünk volna föl. ALKALMATLAN Hajdanában történt sors­húzás alkalmával, hogy va­laki sorsot húzott fia elyett egy gyámoltalan legényt a­­kart állítani. — Ilyent nem fogadunk el, mondja a főbíró. — Miért nem? — kérdi a­­lázattal az ember.------ Nem látja kend, — mondja amaz — milyen gyámoltalan ez az istenadta hisz ez nem él három hóna­pig, hát a háborúban mit csinálnak vele? Megparancsolta az ur egy­­ügyü szolgájának, hogy az öt-pacsirta utcában keres­sen meg bizonyos Baloghné nevezetű asszonyt. Másnap örömmel mondja az inas, hogy meglelte, de nem Baloghnénak hivják hanem Krónajglinak, nem is az öt-pacsirta utcában la­kik, hanem a három dob ut­cában, aztán nem is özvegy­asszony, hanem bádogosle­gény. Mm nin«. olri f faron és ónmaga sem fűzhet vagy rdhenűt tart a fűzésben, de 'néni* olt/an ételt ktrdn élve­zetei és egészséggel éltes gvasztani, amilyent atthem fűznek akkor keresse fel » RICT RFSTAURANT 12628 Buckeye Road Finom töltött káposzta minden nap HAZA VITELRE is. Elizabeth Kish, tu)~ Monoé HA GYÁSZ ÉRI A CSALÁDOT, minden szükséges intézkedést hűségesen ée lelkismerelesen elvégzi. John J. Hriczo MAGYAR TEMETÉS RENDEZŐ — KÉT TEMETKEZÉSI INTÉZET — 9412 Buckeye Rd. 17504 Harvard GA 1-3830 WY 1-0929

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents