Az Ujság, 1956 (36. évfolyam, 1-49. szám)

1956-08-23 / 34. szám

AUGUST 23, 1956. AS U/8A0 3OLÜAl A tanácsur furfangja — TÁRCA — Irta: Mikszáth Kálmán Természetesen a derék Apa­fi Mihály ő nagysága idejé­ben történt az alábbi pörös eset is, — mert nagyon bo­lond dolog. S a későbbi kor gyermeke minden bolondot bizonyos emberek kormány­zása alá kommasszál. Volt pedig ezen időben kőt nagyon kemény regula a feje­delmi udvarnál, az egyiket az istentelen Teleki uram, a fe­jedelem minisztere hozta, hoz­ta, a másikat az istenes feje­delemasszony, Bornemissza Anna. Hogy azt mondja: “aki a fe­jedelem iránti hűséget meg­szegi és a sereget háborús idő­be n elhagpja, halállal bűn­hődjék. Ez volt az egyik regula, a másik pedig eképpen szóllott vala: ‘Aki korhelykedik és dobzó­­dik, egy havi fogságbüntetés érje.” Hogy melyik volt a Teleki uramé és melyik á fejedelem­­asszonyé, azt — noha már hosszú idő folyt le azóta — még ma is könnyen kitalál­hatja minden ember. Hanem biz azt nem vették nagpon komolyan egyiket sem; de kivált a fejedelem­­asszonyót nem respektálták, mert ha respektálták volna, akkor a fogságban halt volna meg az utolsó erdélyi fejede­lem is. Hát még Gyulafehérváron mi történtt? Lakot ott egy fösvény tafota kereskedő, névszerint Karti­­gám Gergely. Kartigám Gergelynek volt egy legény fia, de ez korhelp­­ségre adta magát. Egy napon összeverekedett a korcsmában a székely vásárosokkal s azok annyira fejbe verték, hogy csak a másvilágon józanodott ki. No, legalább kikerülte a jedelem paragrafurát. ^ Ezt aztán nagyon szivére vette a Kartigám család, s e­­lőbb az asszony, utána pedik Gergely ur is elhunyt, itt hagyve összeharácsolt ara­nyait, számszerint hetvenöt­­ezer darabot. Szop kerek ösz­­szeg volt az abban a szűk vi­lágban. Kartigám Gergelynek nem lévén egyenes fiutódja, egy unokaöccsére, Szél Pálra hagyta vagyonát, aki egysze­rű közkatona volt a fejedel­mi gárdában a palotások közt. Kartigám Gergely elhivat­ta a város biráit s a követ­kező testmentumot diktálta nekik: ' — Összes vagyonom le­gyen kedves unokaöccsémé, Szél Pálé, ha majd eléri a huszonötödik esztendőt, és ha megtartja parancsaimat, melyeket Mihály fiam sze­rencsétlen halálából okulva eléje szabok. Már pedig elő­ször : — Kerülje a sokadalma­­két, másodszor: “óvakodjék erős italoktól. Ha netalán vétekbe esnék ezek ellen, amik boldogult fiam halálát okozták, összes vagyonom legyen a gyulafe­hérvári barátoké.” Mihelyt az öreget bekapar­ták és a végrendelet köztu­domásúnak kiszivárgott, az első dolga volt a gyulafehér vári barátoknak, dévajkedvü, mulatságos képű frátereket átöltöztetni duhaj úri kama­szoknak. Akik mindenütt nyomában járjanak Szél Pálnak s belekeverjék a vég­rendelet elleni életbe. Egé­­jszen szép hivatal is volt, az. Pénzt is kaptak hozzá a frá­terek. S azonfelül könnyű hiva­tal is volt, mert Szél Palkó egyházi segítség nélkül is megtette volna azt, hogy minden este becsip a jő ró­­zsamályi boroktól s utcahosZ szat vig kurjongatással ront ja vala a becsületes kolozs­vári polgárok álmát. Ámbátor sokat ért mégis, hogy a barátok ott voltak és pénzt kölcsönzének neki, h az övé kifogyott. Pénz pedig kellett, mert noha a végrendeletben nem volt megtiltva — mégis bele szeretett a szép szöszke Na­­dányibéba, aki abban a nagy sárga házban lakott a fő­piacon. Az volt akkor a legszebbik menyecske Kolozsvárott, ne­felejts nyílott szemében, pi­ros rózsák az arcán, fehér rózsák a vállán. S az volt a szokása, hogy aranyokra váltogatta a ró­zsáit. Azonfelül úgy le tudta bi­lincselni az embereket magá­hoz, hogy a jó Szél Palkó a hirhedt lippai csata napján — pedig ott is nyíltak ám piros rózsák — meg nem állhatta, hogy el ne szökjön s Kolozsvárig csak meg is álljon. A lippai csata rosszul sült el; az öreg Teleki Mihály­nak még a sarkantyúja is ott maradt. Kár, hogy nem a feje maradt ott. Ámbár ak­kor az igaz, most meg sem írhatnám ezt a furcsa törté­netet.... Bosszús kedvében volt, a­­mint hazaért s mikor a rossz emberek besúgták (szinte kedvem volna találgatni, ki tehette), hogy ’Szél Pál vitéz megillant a seregtől, vasra verette a gyereket s becsukatta a legsötétebb tömlöcbe. Harmadnapra összeült a bíróság felette, hogy lefejez­tesse. A gyulafehérvári ba­rátok nyilván meghallották az örömhírt s türelmetlen­­kedve járulnak vala a feje­delem elé, hogy immárvren­­delje el a hetvenötezer arany kiadatását számukra. — Miféle "hetvenötezer a­­ranyról beszélnek kigyelme­­tek? — Hát van itt, nagyságos uram, egy Szél Pál nevű pa­lotás katona, akinek meg­boldogult derék emlékű Kar­tigám Gergely tafota-keres­kedő hetvenötezer aranyat deponált, de azon föltétel alatt, hogy az erős italoktól és a nagy sokadalmaktól ő­­rizkedjék. — A beste lélek korhely lett, nemhogy nem óvakodék az erős italoktól, de a vizet csupán mosdásra használta, most pedig, a lippai csata napján, megszökött s halál vár reá. Minthogy a megbol­dogult Kartigám Gergely ő kegyelme, isten nyugtassa meg ott, ahol van, azon eset­re, ha nevezett unokaöccse megszegné rendeléseit, ránk hagyta a hetvenötezer ara­nyat, alázatosan szuppliká­­lunk tehát Nagyságodnál.... A fejedelem közbevágott: — Tegyék Írásba kegyel­metek igy, ahogy nekem el­mondták. Majd megbeszél­jük Teleki Mihály urammal. Ahogy ebéd táján Teleki Mihály uram szokás szerint udvarlás okból megérkezik a palotába, eléje megy a fe­jedelem. — Miért vág kegyelmed olyan savanyu arcot? — Mert pénzem nincs, nagyságos uram. A magamét költöttem Lippánál. Most is a lányom aranymarháit vol­tam kénytelen zálogba vetni. — Miért nem született ke­gyelmed fehérvári barátnak? —mondá nevetve a fejedelem. — Van azoknak egerük, de nem pénzük. — Most örököltek hetven­ötezer aranyat valami ember­től, akit kegyed nyakaztatott le nekik. — Én? Nem láttam én ma még egy kanálnyi embervért sem, nagyságos uram. — Valami Szél Pál van szó­ban. — Ahá, a palotás! Igaz biz ez, most ítélnek fölötte) a Na­­láci uram elnöklete alatt! De a hetvenötezer arany mi le­gyen, Tréfált velem nagysá­god? — Eszemben sem volt. Itt van az egész eset leírva, eb­ből legott okos lehet kegyel­med. Okos is lett Teleki Mihály uram nyomban. Megmozdult benne a kálvinista lélek. Ha­lántékáról verejtékcsöppek gyöngyöztek és köszvényes lábaival nagyot dobbantott a padlóra. — Hetvenötezer aranyat a beste embereinek? Inkább gyomlálom ki önkezemmel minden hajamszálát! Erre az emlékezetes nyi­latkozatra fakadt ő kegyel­me s azon melegében átüzent a tanácsnak, ahol Naláczy uram ült legfelül, hogy az ítéletet meg ne hozzák, mig ő meg nem jelenik. S ugyanekkor elszalasztá a fejedelem apródját, Kor­­nis Pált, keresse meg a ba­rátokat valahol; hozzák az 'ügyüket az itélőtanács elé. — Mit akar tenni kegyel­med? — kérdi a fejedelem közönnyel. — Azt, hogy a barátok semmit se kapjanak. — Az lehetetlen, — mondá a fejedelem elhülve. — Semmi se lehetetlen, — folytatá a ravasz eszü mi­niszter — csak te szaladj u­­tánuk, fiam, Kornis Pál. Itt legyen az egyik lábad! — Végrendelet van —foly­tatá a fejedelem — s az irás irás. — Az írást magyarázni lehet. —De törvény is van s a tör­vény törvény, Teleki uram. — A törvény írásból ítél. Majd meglátja nagyságod, milyen szépen nem kapnak a barátok semmit. Apafi Mihály a fejét ráz­ta kétkedőén. AZ ÚJSÁG ÉS A NYOMDA TELEFONJA: GA 1-5658. LAKAS: FA 1-1154 FANCHALY VIRÁGÜZim 4714 lorn in Ave me í-iae? MELL CSOKROK lógott és cserepes virágok 50-nél többféle sör v*n mindig készenlétben RUDY TAVERN 5710 Lorain Avenue Tel. WO 1-9586 Ha party!a ran házánál ragy kirándulásra megy csa­ládi árai ás barátaival, olyan kedvemnényes áron kap sört, hegy érdemes kószánk elhal anla. B reznay Rudolf, tulaj — No, azt szeretném hal­lani. — Hát jöjjön el nagysá­god a tanácsba. — De már azt nem teszem, hallja kegyelmed, hogy én a kegyelmed istentelenségeit strázsáljam. Ha kegyelmed a Themis istenasszonyt ösz­­szerugdossa, én meg nem állhatom, hogy közbe ne ki­áltsak. I ] — Egy mukkot sem fogj szólni nagyságod. Csak ve­gye fel szaporán azt a zöld mentét. A fejedelem csakugyan rá hagyta magát venni s mikor a gyulafehérvári barátok megérkeztek, át ment kardo­sán zöldmentésen a palota túlsó végibe, ahol Naláczy uraimék reggel óta ültek törvényt. A fejedelem félreült a zöld asztaltól a menyezetes székre, maga Teleki Mihály uram azonban egyenesen Na­láczy uram felé tartott. “Mozduljon félrébb egy ki­csinyég” — mondá s legott belekönyökölt az elnöki székbe. — Hadd jöjjön elő Szél Pál! A palotás katonát bekí­sérték a drabantok vasra verve. Zömök alacsony homloku, de jóarcu legény volt. Bu­san, bágyadtan állt ott, mint aki tudja, hogy a halál vár reá. Kivált, hogy a szigorú Teleki is jelen van. — Adja elő Sós Máté u­­ram a vádat. Az “advocatus diaboli” el­mondja, hogy Szél Pál Lip­­párol a csata napján meg­szökött és itt korhelykedett Kolozsvárott. Ennek pedig a büntetése pallos általi ha­lál. HAUGASSA MF'’ Vasárnap - WbOK, 1260 d Amerikában a leghosszabb magyar milaor — eL ti. 1-té 3 óráig Hirdetések ügyében hlrU Te!. LO 1-557* SZAPPANOS FÉR! 3046 East 123 SÍ. MINDEN HÉTFŐK ESTE 7-tSl 7:30-ig hallgassa meg KÁLLAY ELEMÉR yálogalott Magyar Progra» lát W D O K (1280) Hirdetés vagy üdvözlet avtg egyleti bejelentés ügyében Tel. RA 1-0146 Lakcím: 2861 East 112 RELLA ROSE DR. HALLER ISTVÁN Hungarian Radio PROGRAMJA Dr. HALLER M. ISTVÁN, igazgató vezetésével MINDEN VASARNA? délelőtt 10-től 10(30 lg WDOK — 1260 £h«i HIRDETÉSEK. ÜDVÖZL3- TEK és KÖSZÖNTÖK ügyében hívja fel e számol GA 1-3443 UJ LAKCÍM ÉS TELEFON 10602 SHAKER BLVD. A LEGJOBB IDŐBEN MINDEN VASÁRNAP déli 12 órától 1 óráig A WSRS ÁLLOMÁSRÓL 1490 DIALON Hallhatja a Hudák Testvérek Rádió órát Hirdetéseket és köszöntéé* kel elfogadunk 12914 GRIFFING AVENUE Tel. SK 1-5085 GA 1-6434 findálr hars Erső é* ***** — Úgy van — mondá Te­leki Mihály s a tanács többi tagjai is bólingattak. — Vé­tett a katona-regula ellen. — S azonfelül is úgy ös­­meretes, — tette hozzá az advocatus diaboli — mint korhely, parázna életű em­ber, aki részegen csatangol az utcákon s közbotránkozá­­sára vagyon a tisztességes keresztény lelkeknek. — Ez is fontos vád, — véli Teleki Mihály uram, — de nemcsak azért, mivel fogság­gal büntethető, de mert egy nagy örökséggel áll kapcso­latban, amely némi módon összefügg ezen üggyel. A- mott állnak ni a gyulafehér­vári becsületes barátok. Lép­jenek közelebb. Adják elő kegyelmetek a mondanivaló­­j ukat. A barátok bemutatták a testamentum hiteles kópiá­ját s igy szólt a főemberük: — Ha Szél Pált elitélik és halált szenved, a vagyon úgy is a miénk, ha ellenben el nem ítélik halálra, akkor is miénk a vagyon, mert vétett a végrendelet másodk ama rendelése ellen: hogy az e­­rős italoktól tartózkodjék. Tehát a vagyon mindenkép­pen a miénk. — Úgy van! — mondák a tanácsurak. (Hanem Teleki a maga vizslaszemeivel ész­revette, hogy kelletlenül.) — Nem úgy van! — kiál­tott most fel Teleki s a kard j ára ütött, hogy csönd legyen Pedig anélkül is csönd lett volna, mert mindenki meg­hökkent a “nem úgy van”­­ra. Maga a fejedelem is ide­gesen rágta a ritka szakálát. Az a csúnya szokása volt, hogy mindig a szájában tar­totta. — A vagyon sehogy sem a kegyelmeteké, mert nekem uj világosság áradt a fejem­be. Ez az ifjú a legpontosab­ban tartotta be nagybátyja ső intézkedését. minden arc Teleki felé fordult, hogy talán megbo­londult a nagyeszű minisz­ter. — Hallgassanak, uraim, hadd folytassam. íme, mit parancsol a végrendelet? Azt, hogy óvakodjék a nagy sokadalmaktól. Éppen ezt tette ő, éppen ezért áll a tör­vényben. Hiába rángatja ke­gyelmed a mentéjét, Apor uram, hiába vág furcsa ké­peket Toroczkay Miklós u­­ram. Hát nem-e a legna­gyobb sokadalom egy had­sereg, mely háborúra áll ké­szen? — Az ám, — dörmögi A- por István gúnyosan — ott csakugyan sokan voltak, de nem kegyelmetek, hanem ő kegyelmeik, az ellenségek. Hűm! Mégis kegyelmetek kevesbedtek meg. Teleki Mihály úgy tett, mintha nem hallaná a vá­gást, hanem folytatá nagy leleményességével a bámu­lat fölsziszenései közt. — E szerint a vádlott bű­ne nem vehető oly szigorú mértékben, mint közönséges Ha nincs, aki fŐ7TÖr» és önmaga sem főzhet vagy pihenőt tart a főzésben, de ■négls olyan ételt kíván élve tetei és egészséggel elfő ygasztant, amilyent otthon főznek akkor keresne fel a RICE RESTAURANT 12S28 Buckeye Road Finom töltött káposzta mindaz nap HAZA VITELRE la. Elizabeth Kish, tu’-1donos Gyógyszereket az óhazába csak a SAJÓ PATIKÁVAL küldünl SAJÓ SÁNDOR oklevülM GYÓGYSZERÉSZ 3824 Lorain Ave TaUfen WO 1-8488 esetekben. Itt két kötelesség összeütközéséről van szó. Ha az egyiknek eleget akart tenni, okvtlenül meg kellett szegnie a másikat. Itt a tör­vény szigorát alkalmazni igazságtalanság lenne. — Igaz! Helyes! — hang­zott a zöld asztal körül. Te­leki sunyi tekintete diadal­masan villant meg a fejede­lem felé: — Most térjünk át a má­sodik pontra, mely ez örök­séggel áll kapcsolatban. A barátok mosolyogva hallgatták, gondolván ma­gukban : Beszélhetsz, amit akarsz, száz tanunk van a részegeskedésre. — Mit mond a végrende­let, uraim ? Azt, hogy az erős italoktól óvakodjék. S mit mondanak most a barátok a fejedelemhez irt instanciá­jukban? Azt, hogy korhely volt, folyton ivott és itt áll ni megirva szóról-szóra a vád, hogy “a vizet csak mos­dásra használta.” Igen, de már most azt kérdem, ki ha­tározza azt meg, hogy me­lyik az erős s melyik a gyön­ge ital, Én a magam részé­ről azt tartom, hogy a leg­erősebb ital, amitől a fiatal ember annyira óvakodott, a viz. — A viz? — kiálták cso­dálkozva a bírák. A fejedelem ijedten hajolt hozzá: — Az isten szerelméért ne tegye magát csúffá! De a tanácsur még a szem­öld jeivel sem hunyorított. — Igenis, a viz, — mondá rendületlenül — mert a viz olyan erős, hogy malmokat hajt és gátakat tör. De már erre kiverte a ha­lálos szeplő a gyulafehér­vári barátokat. A kálvinista tanácsurak ez egyszer hálásan pislantottak a gonosz praktikáju nagyur felé s megítélték Szél Pálnak a hetvenötezer aranyat is, meg az aranyszabadságot is. Mikor elhagyták a tanács termet, Teleki diadalmasan kérdé a fejedelemtől: — No, hallotta-e nagysá­god? — Jól van, jól, Teleki Mi­hály uram, — szólt a feje­delem elgondolkozva — de mit mond majd hozzá a feje­delemasszony, hogy kegyel­med most igy ledevalválta a szeszes italok virtusát. HUMOR HÁZASSÁG AMIBE ÚGY JÖN BELE AZ EMBER. HOGY MAGA SEM VESZI ÉSZRE. Első hónap. Egy fiatal em­ber megismerkedik a házi­asszonya' leányával s rette­netesen leszólja egy barátja előtt. Második hónap. Találkozik barátjával. Az kötekedve mondja neki, hogy a város­ban az a hir, mintha ő ela­karná venni a háziasszonya leányát. — Mit gondolsz! Csak van szemem, —kiált fel az haragosan. Harmadik hónap. Barátja tréfálni akar a tárgyról. — Kérem ne szóljunk erről. Negyedik hónap. A jó ba­rát hallgat és mosolyog; az ifjú valamit akar mondani, de még sem szól. ötödik hónap. A jó barát rágalmazni kezdi a kérdéses, hajadont, az ifjú ember föl­pattan és párviadalról be­szél. y Hatodik hónap. A jó ba­rátnak van mit hallgatni az isteni hölgy virtusos tulaj­donságairól. Hetedik hónap. A barát fel szólitatik, hogy legyen nász­nagy, — okul adatik, miként a kérdéses hölgy oly szerény és engedelmes, a minőt hét puszta faluban nem találni. Nyolcadik hónap. A jó ba­rát iszonyú pörpatvarra nyit be a házaspárhoz. Csak egy ember beszél, a másik hallgat. S aki hallgat, az a férj. — Papucs alatt vagy te, pajtás, — mond a jó barát. — Mint minden jó férj,— felel amaz a mártírok ábrá­zatával. FURFANGOS CIGÁNY Vétett a cigány, s minthogy otthon nem birt vele az elő­­j áróság, egy levelet adtak neki s egy csutora bort, hogy azt a főbíróhoz vigye el. Megvolt azonban Írva a levélben, hogy a levelet vivő az, akit meg kell veretni, a bor pedig azé a hajdúé lesz, aki veri. Élt a gyanúval a cigány, s amint a főbíróhoz közele­dik, megkínál egy fiatal le­gényt a csutora borral, csak vigye be a levelet a főbíró­hoz, mert ő a főbiró kutyái­tól nagyon fél. A legény átveszi a levelet a borral, a cigány pedig a templom oldalából hallgat­ta, mikor a legényt a bor­árában jól elf énekelték. HOL A POSZTÓ? Kidoboltatta a nemes vár­megye, hogy ezután megha­­gyatik; hogy a kóborló cigá­nyok nem meztelenül, hanem tisztességes posztóruhában j ár j anak. Megvolt a publikáció, a cigánysereg szétment, csak egy kitanult kópé maradt még az udvarban. — Hát te mit bámészkodói? — kérdé a főbiró. — Már csak azst gondol­tam, — mondja a cigány — hogy valakinek el kell vin­ni a postót. SZABAD VÁLASZTANI Az apa fiastól végkép ki­éhezetten ért egy vendéglő­be, azaz egy csárdába, de en­ni nem kaptak egyebet, mint egy kis sajtot és szalonnát. A fiú rögtön kihalászta a szalonnát, apjának pedig azt mondta: — Édes apám válasszon! — Mit választanék —mond ja az öreg — mikor csak a sajtot hagytad nekem. — Igen — okoskodék a fiú válasszon édes apám, hogy a sajtot megeszi-e, vagy hogy azt is nekem hagyja? SZERÉNYSÉG Számtalan gonoszságát számlálta elő a biró a rab­nak, megkérdezvén őt: — Mondd meg hát magad, hogy mit érdemelsz te mind ezért? — Ha már szólnom kell — mondja a rab — tekintetes biró ur, én nem kívánok semmit. MEGVÁMOLT DISZNÓ Egy kefekötőné kedves férjét a városon kívül levő fogadóban holt részegen ta­­lálá, úgy hogy kénytelen volt talyigán haza tolni. A város kapujánál levő vá­mon kérdik tőle: — Mit visz az asszony? — Egy disznót, — feleli bosszúsan az asszony. — Mennyit nyomhat? — kérdik újabban. — Két mázsát bizonyosan, — felelt az asszony. A nyilatkozat pontosan le iraték a nő nevével és szál­lásával s ekkor terhével o­­dább ballagott. Azonban bez­zeg csudálkozott, mikor más nap két mázsányi disznó­­húsnak beviteléért fogyasz­tási adójegyet megkapta; s megkel lett fizetnie, bármeny nyire szabódott, hogy sötét volt ugyan, de a talyigán ré­szeg férje feküdt. SZEMTELENSÉG Egy gazdag földesurnak orrára szált a légy, s bár­mennyiszer elkergete, me­gint odaült. Ekkor boszusan kiállt az ur. —Vigyen el az ördög, any­­nyi jószágom van, hát nem találsz más helyet, épen az orromra akarsz ülni? Most Vasárnap a Ritter Farmon 7364 COLUMBIA RD. — NORTH OLMSTED találkoznak a SZENT MIHÁLY MAGYAR GK. EGYHÁZ — és a — CLEVELANDI MAGYAR ÖNKÉPZŐKÖR tagjai és barátai, valamint a szívesen látott egyéb vendégek, hogy együtt töltsék el szórakozva és mulatozva, táncolva az idei nyár Utolsó kirándulásán és piknikjén VASÁRNAPJUKAT, AUGUSZTUS 26-ikát Játék és verseny a gyermekeknek, kártyázás és tánc a felnőtteknek FINOM ÉTELEK ép HŰSÍTŐK Busón szállítás Ajtódijak Belépti jegy 75c A zenél BALOGH RUDY zenekara szolgáltatja délután 1-től este 11-ig •X • NEM MULASZTHATJUK EL Szent István Műkedvelő és Dalkör 11205 BUCKEYE RD. ÉVI NAGY BAZÁRJÁT AUGUSZTUS 24, 25 és 26 PÉNTEK, SZOMBAT ÉS VASÁRNAP este 6 órától kezdve, vasárnap délután is. — BELÉPTI DÍJ NINCS — Minden este 25 DOLLÁR készpénz lesz ki játszva — Más sok nyeremény tárgy! A BAZÁR FŐ NYEREMÉNYTÁRGYAI: 1. Színes television, 2. egy hordozható radio, 3- egy filmfelvevő fényképező gép. A Szent István Műkedvelő és Dalkör meg­érdemli mindannyiunk támogatást a magyar kultúra érdekében való eredményes tevékenységéért UJ TETŐ "—\ és régi TETŐ JAVÍTÁSA A MI MESTERSÉGÜNK. valamint CSATORNA-KÉSZÍTÉS Minden munkával jótállás jár: Szivesen adunk dijmentes árlejtést. Könnyű fizetési feltételek Art Segedy 3037 E. 123rd St. Tel. WY 1-6406

Next

/
Thumbnails
Contents