Az Ujság, 1956 (36. évfolyam, 1-49. szám)
1956-07-12 / 28. szám
t OLDAL AZ OJSAG JULY 12. 1956 Amerikai Leány REGÉNY — Lehet, de én arra nem emlékszem. Ez a nem emlékezés gyanús volt a konzul előtt. Gál előtt határozottan elismerte, hogy 8 óra körül ment el most egyszerre nem emlékezett erre. Gyanúját azonban nem nyilvánította s igy szólt: — Mindenesetre igen különös, hogy a leány eltűnt s miután önnél volt utoljára, e körülmény szinte erkölcsi kötelességévé teszi, hogy őt felkeresni segítsen. _ Én? — kérdezte Grant, — miért lenne ez reám nézve erkölcsi kötelesség? A leány nem állott az én felügyeletem alatt, igy hát nem is érdekelt, hova megy. __Nem rendelte el, hogy valaki őt a révig kisérje? — Nem! Mondtam már, hogy a kisasszony teljesen ura volt tetteinek. , — De csak illett volna, hogy valaki elkísérje őt, miután már este volt. Grant unni kezdte a dolgot s fölemelkedett: __Uram, — mondta, — én semmiért sem vagyok felelős. Csak nem kívánhatja tőlem valaki, hogy volt nevelőnőkre ügyeljek? Ha vissza nem tért a szállóba, nem az én hibám. — De azt csak tudta Grant ur, hogy nyolc órakor már nem járt a kis gőzös? — A felső kikötőnél nem, de az alsó kikötőnél még járhatott, azonkívül csónakon vagy dereglyén is át lehetett kelni. Meglehet, hogy ő éppen ilyen alkalmatosságot használt vesztére. Utána nézett-e már a hullaházban? Vagy keresték-e már a vízben? Ugy-e, hogy nem, Nálam azonban keresik, mintha én itt fogtam volna. — Én semmit sem tudok róla, uram. És most ajánlom magamat. Berky távozott. Grant nem tett reá valami kedvező benyomást. A mód, amellyel a kérdést tárgyalta, határozottan goromba s visszataszító volt s azt az érzést keltette benne, mintha. Grantnak a leány eltűnésében csakugyan része lenne. Az összefüggést most még nem is sejtette, de a vén ember egy kéjenc benyomását tette reá s az ilyen vén bűnösök mindenre képesek. A konzul feltette magában, hogy a legnagyobb buzgalommal hozzá fog látni a nyomozáshoz. E célra egy igen, ügyes detektív segítségét akarta igénybe venni. Ez Dunkan volt, akinek már igen sok bonyolódott ügyben jó hasznát vette. El is ment rögtön a rendőrség épületébe s felkereste őt. — Kedves Dunkan, — mondta, — egy megbízást adok Önnek, amely ugyancsak próbára fogja tenni ügyességét. Egy esetem van, amelynél sötétebbet és bonyolódottabbat nem ismerek. Azért fordulok önhjöz, mert tudom, hogy ön éppen az ilyenekben szeret kitűnni. — Köszönöm a bókot, konzul ur! — felelte Dunkan ; mosolyogva. — Valakit el kell csípni? — Egyelőre két eltűnt egyént kell kipuhatolni. Mind-, kettő európai. Az egyik Gál, volt rendőrfelügyelő, a másik Keresztszeghy Erzsi. Dunkan elővette jegyzékét s feljegyezte a két nevet. — Feladatát — folytatta a konzul — mindenesetre megnehezíti az, hogy az illetőket nem ismeri. A kisasszony oly célból jött át, hogy beszerezzen bizonyos okmányokat, amelyek örökségéhez múlhatatlanul szükségesek. Ez sok nehézséggel jár, miután más ismerőse nincs, mint Grant ur, akinél nevelőnő volt. — Névről ismerem ezt az urrat. — Milyen ember? Mit hallott róla? — Csak annyit, hogy igen gazdag. Egyszer sok aranybányája volt Kaliforniában. — Erzsi kisasszony, mint már említettem, nevelőnő volt nála s tegnapelőtt estefelé kiment hozzá, hogy igénybe vegye közbenjárását. Nyolc órakor elment onnét s azóta nyomaveszett. / — Volt vagy van palami ellensége? — Nem tudom. Állítólag nem volt itt ismerőse. A dologban az a különös, hogy tegnapelőtt a kisasszony, tegnap meg Gál, aki keresésére indult tűnt el. — Hol voltak szállva? — A Hungáriában. Úgy értesültem, hogy Gál kiköltözött onnét egy másik szállóba s azóta neki is nyomaveszett. Már most az lesz az ön feladata, hogy őket felkutassa. — Konzul ur azt mondta az imént a kisasszonyról, hogy valami örökséget akar felvenni. — Úgy mondták nekem. — Talán ez magyarázza meg eltűnésüket. — Aligha. Az örökség Európában van. A leány atyja azonban már hosszabb idő előtt átjött Amerikába családját val együtt, miután igen nyugtalan és megférhetetlen természetű ember volt. Időközben meghalt a leány dúsgazdag nagybátyja. EYzsi átment, hogy átvegye a gazdag örökséget, kifogásolták vagy keveselték a bizonyítékait. Ezeknek újból való megszerzése, illetőlek kiegészítése miatt jött át Amerikába, ahol nevelőnősködött. i — Nézetem szerint, — mondta Dunkan — ez a rejtélyes eltűnés mégis csak az örökséggel függ össze. — Nem lehet! Itt egyáltalán nincs senki, aki az örökségi ügyben érdekelve lenne. — Hát kinél vagy hol volt legutoljára? — Mr. Grantnál. Attól is akart valami bizonyítványt megszerezni. — Nem kérdezősködött nála? — De igen. Én magam voltam ott s az igazat megvallva—de csak bizalmasan — az az ember nem tetszett nekém. Kitérő feleleteiből, bosszúságából azt következtetem, hogy ő nem egészen tiszta. A vén ember ama feltevésénjek adott kifejezést hogy a kisasszonyt alighanem vízbe bukott — Uram, — mondta a detktiv, — nagyon kell vigyázni, ogy hamis irányba ne tévedjünk, mert könnyen zsákuccába jut az ember. Grant tudtommal milliomos, mi oka lett volna tehát arra, hogy a kisasszonyt eltegye láb alól? Meg aztán csak nem lehet feltételezni, hogy Gáli is ugyanő tüntette volna el. — Ebbn igaza van! — mondta Berky. — De akkor egyáltalán nem vagyok képes megérteni, hova lettek? Csak nem utaztak el anélkül, hogy nekem hirt adtak volna erről — Volte sok pénz náluk? — Nagyon sok nem lehetett. Gál egyébiránt mint volt rendőrtiszt, sokkal óvatosabb és tapasztaltabb lehetett, hogysem oly társaságba keveredett volna, ahol kifosztották és eltüntették. Hangsúlyoznom kell azonban, hogy á kisasszony előbb eltűnt, mint Gál, aki tegnap még nálam! volt. — Akkor még vissza is térhet, — véliekedék Dunkan. —Alig hiszem. Mert ha életben lenne, bizonyára tudósi-* tott volna, annál is inkább, mert itt teljesén idegen s emU att is valószínűtlen, hogy tanácsomra vagy segítségemre ne lett volna szüksége. — Nem említette a kisasszony, hogy valaki szemmeltartotta őt, vagy feltűnő módon közelített hozzá. — Nem említett semmit.-----Az eset bonyolódott, —mondta nem is tudom md lyik oldalon kezdjük. Nincs kiindulási pont, nincs nyom, amelyen elfúlhatnánk. De azért hozzáfogok. _Nagyon szeretném, ha célt érnénk, ön már sok titokzatos dolgot hozott napfényre, talán ezt is fel fogja deríteni. — Legyen nyugodt, konzul ur, el fogok kivetni mindent, hogy kívánságának eleget tegyek. LXXVII. FEJEZET A VÉLETLEN SEGÍT. Dunkan csakugyan munkához látott. Legelső dolga volt elmenni a Hungária szállóba, amelynek portását is-) merte. — Valamit bizalmasan szeretnék magától kérdezni, — mondta Dunkan. 1 — Talán ön is azokat az utasokat keresi mr. Dunkan? — Melyik utasokat? — kérdezte az utóbbi meglepetve — Azokat, akik néhány nap előtt érkeztek ide Magyar országból! — Ah, hát már más is kereste őket? — kérdezte Dunkan mohón. — Ki? — Éppen ma volt itt egy ur. — Hát még. —A konzul ur szolgája is itt járt. — Más senki ? — De igen.... még tegnapelőtt egy matrózforma ember volt itt és kérdezősködött a kisasszony kísérője felől. Beszélt is vele, mire az az ur csomagolt s elment egy másik szállóba. — Melyikbe? — Azt sajnos én nem mondhatom meg, mert i<em kér-1 deztem. De még őelőtte egy másik matrózt is láttam a ház körül ólálkodni. — Az is kérdezősködött felőlük? — Csak azt kérdezte, vájjon a két magyar ideszállt-e s értésemre adta, hogy ezt neki köszönhetjük. — Tehát ismerte őket a matróz? — Ismernie kellett, mert tudta a kisasszony nevét. Dunkan egyszerre tisztán kezdett látni. A nyo mjegvan. Most csak az a kérdés, kik ezek a matrózok. — Kedves barátom, felismerné ezeket az embereket, ha valahol meglátná? — Oh, igen, e tekintetben igen jó emlékezőtehetségem van. — Velem jöhetne most a rendőrségi épületbe? — Talán már fogva vannak? — kérdezte a portás. — Még nincsenek, de a fényképük talán előfordul á gonostevők albumában. Ha önnek csakugyan olyan jó emlékező tehetsége van, mint amint állítja, akkor bizonyára rájuk fog ismerni, — De kérdés, vájjon ott előfordulnak-e? — Alighanem előfordulnak. Gyanítom, hogy két körmönfont gazemberrel van dolgunk, akik matrózoknak öltöztek. Elmentek a rendőrségi épületbe s Dunkan elővette a hírhedt albumot, amely mindazoknak arcképét tartalmazza, akik már egyszer büntetve lettek a Rendőrség által? Végiglapozták az albumot, de bizony nem akadtak a két matrózra. Dunkan elkedvetlenedett. Talán nem is idevalók az illetők? Talán csak egy kis vendégszereplésre jöttek, vagy oly ügyesen maszkírozták magukat, hogy teljes-» séggel nem lehet őket felismerni? — A portás megállapodott egyik képnél. — Ki ez ? — kérdezte. — Ah, talán ez az egyik? — kiáltotta Dunkan örvendve. — Nem az.... úgy rémlik előttem, hogy ama matrózok egyikét láttam ezzel elmenni. Szakács József ÓHAZAI PLUMBER ÉS SZERELŐ MESTER 3097 Ashwood Rd. SK 1-1 479 A cnaiamkt éaá* nélkül vtilanygépoel tlaztli.lujc. Uj írunKRt es ]»vitást e gyarfcnt elvállal. — Nézzük meg hát, mi van a kép hátára irwa. Kivették a fényképet, amelyre ez volt felírva: “Donéi 1, más néven Irlandi; csapiáros egy tolvaj tanyán, orgazdaság miatt már kétszer büntetve.” — Határozottan ráismerek, mondta a portás. — Éppen elment a Hungária előtt s a másik, aki a ház kökül* ólálkodott, elment vele. — Ez is valami! — mondta Dunkan megelégedetten.— Ez arra vall, hogy az általunk keresett egyének megfordulnak abban a lebujbán, melyben ez a Donell a csapiáros. — Volt ön már ott, mr. Dunkan? — kérdezte a portás. -— Egyizben voltam ott, de annak már jó ideje, a csapiáros talán már nem is emlékszik rám. És most kedves barátom, köszönöm az útbaigazítást. Igazán mondhatom, hogyha ebben az ügyben eredményhez jutok, azt elsősorban önnek köszönhetem. — Örvendek, hogy jó szolgálatot tettem! — mondta á portás és visszasietett a szállóba. LXXV1II. FEJEZET. A DETEKTÍV. Mire Berky hazatért, Alfrédet már otthon találta nagy levertségben. A szállóban semmi bizonyosat sem mondhattak az eltűntekről. Viszont Berky is eredménytlenül tért vissza útjáról. Nem tudták elképzelni, mi történhetett a szerencsétlenekkel s Alfréd szinte vérezni érzé szivét Erzsiért; otthon szerencsésen keresztülküzdötte magát az ellene intézett támadásokon s mégs itt csapott le rá a kaján sors, ahol legkevésbbé gondolták volna. Legnagyobb tanácstalanságuk közepette jött Dunkan, a detektiv. A konzul rögtön bemutatta őt Afrédnek s izgatottan kérdezte: — Tud-e már valamit? — Valamit már tudok. — Ah és mit? — Azt, hogy két matrózforma ember leskelőöött még tegnapelőtt a szálló körül. — Matrózok? — csodálkozott Berky. — Tudott erről valamit Gál ur? Én előttem legalább nem említette ezt. — A dolog úgy áll: az egyik matróz mindjárt lesbe állott, a másik matróz ped;g másnak egyenesen bement a szállóba s beszélt is Gál úrral, aki e beszélgetés után el is' költözött. S Berky meg volt lepve. — Kitől tudja ön ezt? — kérdezte. — Bocsánat, konzul ur, nem szoktam forrásaimat meg nevezni. — Csak azt csodálom, hogy Gál ur nekem nem szólt erről semmit. — Azt én most már nem kutatom, — felelt Dunkan.— Amit eddig megtudtam, az nemcsak kiindulási pontnak elég, hanem azt hiszem, még több is. De most még nem mondok semmit. A nyom megvan, azt hiszem, néhány nap múlva már kezemben lesznek a bűntény psszes szálai. ( Esküvőkre, lakodalmakra és I minden más alkalomra J a legszebb virágokat kapja személyes vagy telefon rendelésére. J ARAINK SOHASEM ADHATNAK I PANASZRA OKOT. j Or ban's Flowers f 11520 Buckeye Rd. RA 1-1500 S \ s s s s s s s í í ízlésesen és méltányos árban készít el minden virág rendelést G AYER'S FLORAL SHOPPY 3033 Lorain Avenue Telefon: ME 1-1889 MINDENFAJTA FURNACE »szerelési és Javítást isije« Jótállással végzünk. Bádogos mukáti csátorán«ást ás lelő javítást Is vállalunk THE PARKHILL FURNACE CO. LOngacre 1-4613 11801 Parkh111 Avs DAVE SZABÓ STEVEN'S FLOWERS Virág minden alkalomra 12303 Buckeye Road WA 14461 Lengyel János es Csipkés E lemér tulajdonosok Külső és Belső HÁZFESTÉS Minden munkánk biztosítással és GARANCIÁVAL jár. Szivesen adunk árlejtést is, mégpedig DÍJMENTESEN MAGYARY PÁL, FESTŐ CONTRAKTOH Hívjon fel telefonon, ha árlejtésre vagy szolgálatunkra van szüksége WO 1-0448 vagy TR 1-6946 DUTCH BOY LEAD \ HA GYÁSZ ÉRI A CSALÁDOT j-------------------------------------------------------nagy szükség Tan a JÓ BARA7RA ,akl a legap> 8 1 1 *| Rj ^jjí* róbb részletekig tt’doigoxia a VÉGTISZTES SÉG & 1 Es* I %& ADÁS minden 1 orréi — a család Jóváhagyásával ^ Minden intézkedés úgy történik., hogy a gyésw a h jfa k ■ * ló család zavariaiarul adhassa 4l magát ar utolsó S' ^Sv £%_ B íjj 8^ PkB jfik búcsú nagyon nehéz perceinek. fl \f l\B Gváa* ase'ér. ssoloáíatsrs kéwen áll Minden lefizetés nélkül 36 havi törlesztéssel Á I _ ! A _ i MINDEN MUNKÁNKKAL JÓTÁLLÁS JÁR Bodnar A. Lajos art SEGEDY Magyar Temetés Rendező #^S% i ^IhVihhI^ ■ 3929 Lorain Áve ME 1- JQ75 3037 East 123rd St. Tel. WY 1-6406 Szivar-— -dunk DÍJMENTES árlejtést ’aaaaaaaaaaaaamaa^mmmaaaa^^ma^a^aaaaaaa/vwvsaaaaaaaaaav — Nagy ég, ön már bűntényről beszél? — kiáltotta Alfréd ijedten. — Sajnálom, de a jelek arra mutatnak. Ép azért keresni fogom azt a két matrózt; de mielőtt munkához fognék, tudatni akarom önökkel, hogy hova megyek. Ha esetleg vissza nem térnék, legalább tudni fogják, hol kell engem keresni. — Tehát oly veszélyes helyre megy ? — kérdezte Berky. — Minden lebuj, ahol rovott egyének közlekednek, bizonyos körülmények között veszélyes lehet, fökép ha fel ismernek. — Tehát lebujba készül? , — Igen és pedig még ma éjjel. — Én is elmegyek önnel, — jlelentette ki Alfréd. — No már az ellen én szót emelek, — mondta a konzul. — De még én is, — tette hozzá a detektiv. — Ön na-4 gyón elegáns ehhez. — Majd rongyos ruhát öltjök magamra. — így még kevésbbé. Az éles banditaszemek rögtiön gyanakodva irányulnának önre s emiatt igen könnyen pórul is járhatnánk. i — Hova készül tehát? — kérdezte Berky. — Ki a révhez, Donell csárdájába, amely a folyami partján van, s ahol a legveszedelmesebb gonosztevők szoktak megfordulni. A túlsó oldalon van Grant ur villája. — Ah, a nyom tehát odavezet? — kérdezte Berky álmélkodva. — Most már magam is hiszem, ogy szegény Erzsi kisasszony gonosz kezekbe került. Alfréd egész magánkívül lett. — Én is megyek! — kiáltotta. — Hátha ketten többré megyünk. ■ — Bocsánat, uram, — mondta Dunkan, — de most lehetetlen önt magammal vinnem. Később nem mondom,! hogy együtt nem működűnk. De ma még teljes lehetetlenség. — Ha azt akarja, hogy célt érjünk, akkor most még fékeznie kell türelmetlenségét. — Dunkan urnák igaza van! — vélkedék Berky is. —* Ma még csak menjen egyedül. Ha kezébe lesznek a bűntény szálai, akkor mindhárman nekivetjük magunkat. Alfréd ebbe belenyugodott, Dunkan pedig ajánlotta magát. A végén abban állapodtak meg, hogyha Dunkan másnap reggel nem mutatja magát, akkor Berky rögtön rendőröket meneszt az irlandi csapszékébe. Dunkan hazament, átöltözött s útnak indult az irlandi korcsmájába. Senki se mondta volna, hogy nem csavargó. Körülbelül kilenc órt volt, amikor kiért. A korcsmában gyéren voltak a vendégek. A külső szobában három-négy ,csavargó üldögélt; nagyon csendesek voltak, ami arra mutatott, hogy kevés a pénz készletük. Egyikük sem volt matróz. Dunkan a belső szobába ment, ahol leginkább a benfentesek szoktak megfordulni. Itt még éppen nem volt senki. Dunkan azt gondolta magában, hogy később jipnni fognak még a jómadarak s ebben a reményben telepedett egy asztal mellé. Az irlandi kérdezte tőle, hogy mit kíván. — Egy pohár grogot hozzon! mondta Dunkan elváltoztatott hangon s meglehetős durván. Donell odajött hozzá s jól az arcába nézett. — No mi az?! — mordult rá Dunkan. — b|em értette. Az irlandi elkacagta magát. — Mintha nem ismerném! — mondta. Nekem ugyan hiába bujt ebbe a rongyos gúnyába! Nem a grog kedvéért jött maga ide. — Meglátta rajtam, földije vagyok, mi? — Nekem földim? Nem! — rázta fejét Donell. — De ugyan mit okoskodik? Maga Dunkan. — Téved, kedves földi. — Eh, hagyja el, maga még hozzá nem is földim. Dunkan skót név. — Abban igaza van. Nagyapám skót származású volt s bevándorolt Irlandba. Én már ott születtem. Donell legyintett kezével. — Nem kérek ebből a földiségből, — mondta. — Maga detektiv. — Honnan tudja ezt? — Mert már volt magával dolgom. Itt is megfordult már, ebben a csapszékben — De az már régen volt. — Mindegy, mégis emlékszm magára. De mit akar itten? A többiek talán lesbe állottak? Dunkan tagadólag rázta fejét. — Jöjjön ide! — mondta. — Most úgy sincs még sok! dolga, beszélgessünk. Ami pedig a maga grógját illeti, a legjobb az egész környéken s igazán vágytam utána, hogy egyszer ismét ihassak belőle. Donéilnek tetszett a dicséret, hozott grogot s leült Dunkan mellé. — Egy jómadarat keres, ugy-e? Attól tartok, hogy felismerik. — Nem ismerhet fel senki, hacsak maga el nem árul. — Hova gondol! Én néma leszek, mint a hal! Csak nem fogom magamra uszítani a rendőrséget! De most ízlelje mega grogot. A maga számára különösen jól csináltam. — Hogy akár mindjárt fel is fordulhatok tőle, ugy-e? —nevette el magát Dunkan. — Bizonyosan tett bele vala-' mit. -j Ha Floridában készül letelepedni, S forduljon teljes bizalommal a > PRAGER JENŐ S S ENGEDÉLYEZETT ÉS MEGBÍZHATÓ s ingatlanforgalmi irodájához. S HIRSCH GYULA és KOZMA JANOS S államilag engedélyezett magyar salesmanek ; A Floridai életnek megfelelő szép, kényelemre be; rendezett lakóházak vagy nagyobb, jövedelmező ^ több szobás és több lakásos épületek. S 3161 S. W. 8-ik ucca Tel. HIGHLAND 6-6483 S MIAMI. FLA. N S s s s s s s s s s s s s s s s s s s s
