Az Ujság, 1955 (35. évfolyam, 16-52. szám)
1955-10-27 / 43. szám
OKTOBER 27, 1955 AM UJ3A9 3 OLDAL GLÜCK DEZSŐ: Naplója a nyilas és nazi kegyetlenségről elhelyezve a ruha raktárok, [az uj és ócska ruhák részére (uj ruha alatt a csikós .Häftling ruhát értsünk) gáz kamra, krematórium, fürdő, minden egyben. J Bementünk a vetkezőbe, ott |egy S. S. tiszt kiválasztott jközülünk egy tolmácsot és tudtunkra adta: mindenki vetkőzzön le, vesse le magáról a felső ruhát, rajta marad a fehérnemű és a cipő. A zsebekben benn marad minden, a kézben nem marad semmi és aki készen van menjen előre, a szembeni evő nyitott ajtón, a következő helyiségbe. Egy hosszú széles folyosóba érkeztünk, ismét egy S. S. tiszt fogadott bennünket egy másik itolmáccsal. Levenni minden fehérneműt, teljesen meztelenre vetkőzni, csak a cipő marad a lábunkon, de zokni nélkül. A levetett fehérneműt öszsze kötve egy korláton át egy másik helyiségbe kellett dobni. E helyiségben, hová a fehérneműt dobtuk nagy, hatalmas, bezárt kemence ajtók voltak, megállapítottuk, hogy ez csak fertőtelenitő lehet, hogy milyen nagyot tévedtünk, azt jóval később tudtuk meg, ez ugyanis a krematórium volt. Innen tovább menve, beértünk a borbélyhoz, kik teljesen szőrtelenitettek mindnyájunkat, fejünket, arcunkat, mellünket, szóval az egész testünket. Egy egy ember 3—4 borbély kezén ment át, mig végeztek véle. így teljesen mesztelenül, csupán cipővel a lábunkon jutottunk be a fürdőbe. Ez egy teljesen ablaktalan helyiség, a két végén zárhaté szigetelt ajtókkal. Az egész helyiség berendezve tus? fürdőnek, mi e tussokból vizet kaptunk de lehet, hogy az előttünk lévő csoport “gázt” kapott. E helyiség is olyan méretű volt, hogy két ezer ember is elfért benne. Fürdés után átmentünk egy helyiségen, ott sorban, a hogyan mentünk mindenki kapott egy alsónadrágot, inget, felső nadrágot, blúzt és sápkát, ez természetesen csikós Häftling ruha volt, dí nem volt vastagabb, mint s rendes nyári fehérnemű és mindez teljesen uj volt. Égj a vetkőzőhöz hasonló nagy teremben kellett feljöltözn: és ott azonnal ötösével sorban állani és amikor készer voltunk, ellenkező irányban mint ahogy bejöttünk, el hagytuk a fürdőt. Megérkezésünk óta itt számolta! meg bennünket, eddig, méj a kivagonirozásnál sem voll fontos, hogy hányán va ' gyünk. Ide tartozik még az is hogy mindnyájan igen szom jasok voltunk, még a vagon ban jól laktunk szalonná val és mig a vállogatásn várakoztunk,, amit magunk kai kihoztunk a vaggonból igyekeztünk mindent meg ' enni, márcsak azért is, mer egyikünknek .sikerült vára ' kozásunk közben valahogy 8 RÉSZ. A vaggonból való kiszállásnál azonnal két csoportba állítottak fel bennünket, egyik oldalra a nőket, a másik oldalra a férfiakat. Az igy felállított csoport elején állott egy S. S. tiszt és egy kézmozdulattal, minden hang nélkül válogatta kétfelé az embereket. Később tudtuk meg, hogy e tiszt a hires “MENGERLE” orvos volt. A kivagonirozás s elosztás oly gyorsan ment, hogy azok a családok, akik bent a vaggonban egymástól el nem búcsúztak, a vaggonon kívül már nem volt mód jukban, mert ahogy leszálltak a vaggonból, azonnal szét is lettek választva egymástól és a sor elején Mengerle ur a nőket már osztotto is szét. Én a magam részéről ösztönszerüleg azt figyeltem, hogy az én családommal mi történik és mikor láttam, hogy mind a négyen a fiatalokkal egyoldalra kerülnek, (a jobb oldalra) teljesen megnyugodva, a mellettem álló barátaimhoz, bajtársaimhoz fordultam és ismét csak ösztönből figyelmeztettem őket, hogy munkaképesnek, vallják magukat. Most, hogy az én családom eltűnt mellőlem, volt időm figyelni a válogatást s hogy mi történik a nők között. így figyeltem meg a már fent említett jelenetet, hogy a velünk foglalkozó Heftlingek mit csinálnak, hogyan kapkodják ki a fiatal anyák kezéből a gyerekeket és viszik hátrább valamelyik már idősebb nőhöz, oly ügyesen és gyorsan csinálták ezt, hogy nem volt idejük az anyáknak szólani sem, mert mire a meglepetéstől magukhoz tértek, már1 ott állottak MENGERLE ur előtt és már menni is kellett nékik a kijelölt helyre, illetve oldalra. Előfordult azonban olyan eset is, hogy valamelyik anya követelte a gyereket és ilyenkor ahogy Mengerlének tetszett, vagy nem hallgatott rá, vagy küldte a gyerek után. Mi férfiak ezt rosszalólag néztük, rájuk is szóltunk, hogy mit csinálnak? Nékik nincsen családjuk? Ránk néztek és mentek tovább minden válasz nélkül, mi nem is sejtettük, hogy amit ők csinálnak, az ember-mentés egy részről, más részről rájuk nézve mily veszélyes játék. Mind ezt jóval később, a felszabadításunk után tudtuk csak meg. Idő sem igen volt, hogy vélük vitába bocsátkozhattunk volna, mert már vége is volt a nők kiválogatásának és következtünk mi. A férfiakkal igen kevés gyerek volt, mert azok többnyire az anyjukkal maradtak.. Vélünk csak azok a gyerekek maradtak, akik a 12-13 életévüket betöltötték és azok maradtak is velünk. A férfiak ketté válogatásé sem tartott egy fél óránál tovább. A kiválogatott munkaképes férfiakat ötös sor ban felállítva, beljebb vit ték a lágerbe és itt elhalad tunk a kiválasztott női cső port mellet és igy volt mó dunkban még egyszer, egy kéz legyintéssel szeretteink tői búcsút venni. Ez volt as utolsó alkalom, hogy láttul egymást.. Én a sor széléi haladtam és a legidősebb le ányom szintén a sor végéi állott és volt módomban od; szólni nékik: ‘Vigyázzatol egymásra és ha mindennel vége, kik életben maradunl otthon találkozunk. Az egész csoportból mintegy 250 — 300 embert vettek ki, ugyan annyi nőt, mint, munkaképest, a többit, időseket, betegeket, bénákat s gyermekes anyákat mind, mind, tehát mintegy 3000 embert baloldalra küldött Mengerle ur és ezek még aznap GÁZKAMRÁBA és onnan “KREMATÓRIUMBA” jutottak, még hamarabb, mint mi bejutottunk a részünkre kijelölt blokkba. Természetesen ezekről, mi. kik életben maradtunk semmit sem tudtunk, hogy mi történik a bal oldalon és ez jobb is volt igy, mert könynyebben viseltük a K. C. életünket. Együtt volt a munkára alkalmas férfi csoport. ' Mig ott várakoztunk nézegettünk jobbra balra, szerettük volna előre megismerni j övő életünket, szerettük volna látni, hogy mi vár ránk. Látni nem láthattunk semmit, mert ott minden szigorúan zárt volt, beszélni sem volt kivel, mert azon a helyen, ahol mi állottunk és vártunk ott csak |ß. S. katonák tartózkodhattak, a zokhoz nékünk szólnunk nem volt szabad, ha valamelyikünk bátorságot vett magának és megszólított egyet, annak a puska tusa volt a válasz. Elindultunk innen beljebb a lágerbe. Az utunk hosszú volt, elhaladtunk több láger bejárat előtt, többek között egy női láger előtt is és ahogy megyünk, állt egy láger előtt két nő, civil ruhában rendesen felöltözve, kérdi tőlünk az egyik magyarul: hova valók? Mi meg mondtuk és kérdjük tőlük: maguk hova valók és mióta vannak itt? Szlovákiába való volt és két éve volt már ott (block elterszte volt). Összenéztünk, ha ezek a nők itt vannak már két éve és igy néznek ki, a mieink is ki !fogják bírni, reméljük nem kétévet, semmi esetre sem tarhat még egy évig sem a háború. Megérkeztünk egy nagy kő épülethez, (az egész láger mind fából épült blockból állott) mellette egy hatalmas gyár kémény, magából vastag füstöt engedve. Azt sejtettük, hogy ez csak a fürdő lehet, az is volt, de krematióriummal össze kötve. A fürdéshez szükséges vizet, a krematórium szolgáltatta. (Ezt is később tudtuk meg.) Ebben az épülettömb-ben volt elhelyezve a fürdő, hozzá tartozó vetkőző, borbély és öltöző helyiségekkel, ezek mind igen nagy méretűek voltak, úgy, hogy amikor a mi csoportunk be menl ezen helyiségek egyikébe; azt nem hogy nem töltöttük be, de lehet mondani, hogy üresen maradt. Itt voltak megtudni, hogy a fürdőből, I ahova innen megyünk, sem-j mit ki nem hozhatunk magunkkal. Viz, azonban sehol nem volt, bár az öltözőben találtunk vizet, de ha valamelyikünk inni próbált, azt az oda állított őr gummi bottal kergette és ha valamelyikünknek sikerült mégis inni, az megkóstolta a gummi botot. Most már utunk a lágereken keresztül vezetett, mind több és több csikós ruhát láttunk, de beszélni itt sem lehetett senkivel. Mi, mindkét oldalon körül voltunk fogva S. S. katonákkal, kisértek minket mindaadig, mig a részünkre kijelölt lágerbe nem értünk, itt ahogyan beléptünk a kapun, az S. S.-ek úgy maradtak el tőlünk. Bent a lágerben egy S. |S. tiszt vett át bennünket, mellette 1 civilbe öltözött férfi, a nadrágja két oldalán végig a varráson, közönséges vörösfestékkel festett vörös esik, hátul a zakóján egy vörös kereszt, mellettük egy csikós ruhás tolmács, a tolmács utján a következőket tudtuk meg: a lager rendet később meghalljuk, az itt álló block elterstől, (block parancsnok) a főhadnagy felhív bennünket, hogy, úgy ahogyan majd ő felolvassa, szakmánként jelentkezzünk. Itt értéke csakis a szakmunkásnak van, a többi kisegítő munkásként van kezelve és lényegesen kevesebb ‘fizetést’ kapnak. A felolvasott szakmák a következők voltak: lakatos, vasesztergályos, autószerelő, villanyszerelő, kőműves, ács épületasztalos. A jelentkezőknek egyenként kellett a főhadnagy elé állani és ő minden jelentkezőhöz kérdéseket intézett és mindenkinek megnézte a kezét, hogy az hogyan van kidolgozva. Mindenki igyekezett valamely általa ismert szakmában jelentkezni. Sokan estek ki a vizsgánál, de igy is össze lett állítva egy 105-ös csoport szakmunkás. Ezeket külön felállította és kijelölt hozzánk, közülünk egy gépészmérnököt parancsnoknak. (Forárbeiter.) Az igy ketté osztott csoportot átadta a blockeltersnek, ki szintén tolmács utján beszédet tartott hozzánk, első sorban elmondta, hogy mit nem szabad tennünk, (a sok nem szabad mellett akadt egy pár szabad is, pl.— ha lesz mit, — enni is.) A hozzánk intézett beszédnek egyik főbb része: a mai naptól kezdve megszűntünk nevek lenni, mindegyikünk egy-egy szám csak és hogy e számot el ne felejthessük és egymás között ki ne cserélhessük, az még aznap a balkarunkba lesz tetoválva. Elmondta hogyan kell viselkednünk és nem szabad a blockból kimennünk csak akkor, ha arra parancsot kapunk. Nem szabad kimennünk a szükségletünk elvégzése miatt sem, sem éjjel sem nappal. Erre a célra a block végében fellett állítva egy üres aszfaltos hordó. A részünkre kiosztott ruhákra vigyázzunk, mert a legkisebb szakadást is szabotázsnak minősítik, azt pedig halállal büntetik és ( halál büntetést jogában var néki is kiszabni és végr< hajtatni. — Folytatjuk. — 4 PROPOSED LAW TO INCREASE UNEMPLOYMENT INITIATIVE PETITION Szavazzon NEM-mel az Unemployment initiative Petition ellen. NOVEMBER 8-án * mert $47,000,000 összeggel növeli évente az árakat bevásárlásainál. * lézengőket és henyélőket csalogat Ohioba. OHIO INFORMATION COMMITTEE CUYAHOGA COUNTY DIVISION 604 HANNA BLDG PAUL BROKAW, Secretary Az én Utonállóm STEVEN'S FLOWERS Virág minden alkalomra 12303 Buckeye Road WA 1 4461 Lenggel Jano» es Csipkés B- lemér tulajdonosok 50-nél többféle sö» van mindig készenlétben RUDY TAVERN 5710 Lorain Avenue Tel. WO 1-9586 Ha party] a van házánál vagy kirándulásra megy családjával és barátaival, olyan kedvezményes áron kap sört hogy érdemes hozzánk elhat ania. Breznay Rudolf, tula) Gyógyszereket az óhazába csak a SAJÓ PATIKÁVAL küldünk SAJÓ SÁNDOR okleveles GYÓGYSZERÉSZ 3824 Lorain Ave Telefon WO 1-8488 ’zlésesen és méltányos árban készít f.1 minden virág rendelést GAYER'S FLORAL SHOPPF 3033 Lorain Avenue Telefon: ME 1-1889 Három nap óta mindenki a tolvajokról beszél a társaságunkban. Az éjszakának hősei a nap hőseivé lettek. Budapest s Bécs versenyeznek a nemeslelküségben: mindegyik le akar mondani a másik javára a tolvajokról. Furcsa az, ha egy magyar ember fest egy zseniális képet, mindjárt megteszik “osztrák festő”-nek, de nincsen rá eset, hogy egy-egy hazai gonosztevőnket hasonlóképen okkupálnák. Mi ezt nem igen viszonozhatjuk, mert ellopni való hires emberünk vajmi kevés van az osztrák sógoroknak, ellenben akasztani való Sehen kekkel fölös számban dicsekedhetnek. Beszéljünk tejlát, a divatnak hódolva, mi is a tolvajokról, nem a nagy tolvajokról, hanem a kicsinyekről, kik tudvalevőleg nyakoncsipetnek, s igy nem oly titokzatosak, mint amazok. Nem a kicsinyekről, csak a kicsinyről, nem is tolvajról, hanem utonállóról.... az én saját utonállómnak szenteltem ezt a tárcát, kárpótlásul, mert egykor megtagadtam tőle. Egy éjjel gondolatokba s adósságokba merülve ballagok hazafelé a Stáhly-utcán. Szomorú vidék; határai egyik oldalon a Rókus, jajgató betegeivel, másik oldalon a halottas kamara, hallgató halottaival. Ez a két első stáció, harmadik a temető. Éppen éjfélt ütött a Rókus templomtornyában. Egy szerre egy hiányosan öltözött alak elejbém toppan: — Kérem, hány óra? ' Figyelmeztettem őt a toronyóra üdvös intézményére, s ama reményemnek adtam kifejezést, hogy tán csak nem süket? ő biztosított róla, hogy fülei kifogástalanok, s újólag azt a kívánságát fejezte ki, hogy szeretné magát az én zsebórámon tájékozni az idő állásáról. ő megfogta a balkaromat. Jó marka volt, két hétig kéklett, zöldült s feketéllett a helye. — Ide azzal az órával. Ez legalább őszinte nyilatkozat volt. Beláttam, hogy kötelességem hasonló őszinteséggel felelni.. — Tessék! —és azzal rövid, de vastag botommal úgy vágtam fejbe, hogy hátralépett. Ki kell jelentenem, hogy nem azért vágtam fejbe, mintha a megsántulástól a'kartam volna őt óvni; de a fejét^ éppen közel tartotta hozzám, s ez volt a legkényelmesebb ütés. Ő megvakarta a fejét, s k: jelenté, hogy kés is van nála, rögtön meg is mutatta, s fenyegetett, hogy majd mindjárt ő fogja nekem megmondani, hogy hányat ütött az óra. Én ezt nagyon szerettem volna tudni, már csak azért is, hogy az órámat aszerint igazítsam. A botot kezembe vettem, s várék. Egyszerre csak elteszi a kést és azt mondja: — Adjon uraságod egy forintot. — Nem én! — Hát egypár szivart. — Nincs. — Akkor kérek egy kis tüzet. — Nesze! — s odadobtam neki egy skatulya svéd gyuj tófát. ő fölvette, rágyújtott egy Virginiára, s azzal köszönés nélkül eltávozott. (Az udvariatlan.)) A kis sétatér fái közt eltűnt. Tovább ballagtam. A iStáhly és Rökk Szilárd utca sarkán állt újra egy gyanús alak. Már épp fejbe akartam vágni, mikor a hold egy téveteg sugára megvillantá a mellén levő pléhtáblát: rendőrbiztos volt. — Miféle veszekedés volt az itt a Stáhly-utcában? — kérdé. — Semmi! Csak egy ur kérte az órámat, de nem adtam neki. — Nem cseréltünk vizitkártyát. Azt hiszem, egyszerű útonálló. — Tehát küzdelem is volt? — Amennyiben fejbeütöttem. Nagyon mgsebesült? — Ki? én? — Nem, az “ismeretlen tettes”. — Meglehet, de nem láthattam, mert elszaladt. A.jánlom magamat, biztos ur. — Kérem, tessék velem j önni. — Csak nem kisér be? — Nem, de jegyzőkönyvet kell fölvenni a tényálladékról. — No jó. Elmentünk a józsefvárosi kapitányságra, s csak jó két óra múlva, megnyaggatva kerültem haza. Ez eset óta mindig megijedek, valahány szór éjjel — rendőrrrel találkozom.-------- •-------A KATONA REGULA — Vigyázzon kend, — mondja a káplár a rekrutának — most megtanítom kendet, hogy mi az a katona regula. Ha már most, teszem, két magas hegy volna egymás mellett, úgy, hogy az egyik a másiktól alig volna egy ölnyire, közben pedig a mélység száz ölnyi, s azt parancsolnák hogy ugorj ék at kend, hál kendnek át kellene ugrani értett-e kend? —Értettem, — felel a kissé együgyü fiú. — Nohát átugranék-e kend? — Nem vesztem meg — felelt újra. —Hát mit csinálna kend? — Az egyik oldalon lemennék, a másik oldalon pedig föl. h MEGMONDTA A VÉLEMÉNYÉT — Kapitány uram, ezt a lovat ki fogja majd? — Kend maga. — Hát a kardot? — Azt is kend maga. — Hát a karabélyt? — Mondtam már, hogy kend maga. — Dejsz, — vitéz kapitány uram, nem egynek való munka ez, hanem háromnak. . HUMOR i MENTÉBEN. Bölcs ember volt az egykori Ilosvay és sokat tartott á, hogy illendő felelet nélkül egy kérdést se hagyjon? ! gyengéjét barátai sokszor ^sértették. Egyszer valaki azt kérlezte tőle: — Az ótestamentumban dvastam egy helyütt: “Láttán Sámson az oroszlányt nentében” s nem tudom Sámson volt-e mentében ragy az oroszlány? — Mindenesetre az oroszány, — felelt Ilosvay, — nert különben a dolgot nem ett volna érdemes feljegyezni. KI ISMERI JOBBAN A BIBLIÁT Három diák vacsorái egy ilőkelő ur asztalánál, va:sora végén higtojást horloznak, de amikor a három iiákra kerül a sor, csak egy ;ojás marad, s hogy senki savarba ne jöjjön, a háziúr 'elszólal, miszerint a fennnaradt tojás azé lesz,, ki a izentirásból legráillőbb tex;ust idéz. Veszi tehát az öregebbik sütyök ujja körmével megtörve felkiált: — Megtörlek téged, valamint az asszonynak megva megtöri a kígyónak fejét. Hasonlóképpen a másik ?ót hint rá e szókkal: Megsózlak a földnek savával: — 5 nyújtja a harmadiknak, de sz csak miután hirtelen lenyelte, mondta ki, hogy: — Menj be a te uradnak örömébe. CSOKONAI A SZAKÁCSKÖNYVVEL. Legátus korában Csokonai egyszer egy csupa jókedvű vezető emberekből álló faluba vetődött ünnepekre. Elmés ötleteiért, vidámságáért egyik társaságból a másikba vitték. Az utolsó ünnep délutánján, mikor ebéd után a bor jól a fejükbe szállt az uraknak, azt a tréfát gondolták ki, hogy a legátus prédikációs könyvét elcserélték egy hasonló táblába kötött — szakácskönyvvel. A legátus nem vette észre a cserét s a mint a harmadikat beharangozták, fogta a könyvet, hóna alá csapta s bement vele a templomba. Ott a kathedrán felállva, elmondá ihádságait s azzal felnyitá a könyvet, ahol bele volt téve a jegyzék s nagy gondatlanul elkezdő olvasni ami szeme elébe jött, azt gondolva, hogy a jól ismert textust fogja ott találni. — Az ecetet.... (Valami ecetes étel leírása követkzett ott.) Itt egyszerre észrevevé tévedését, s a nélkül, hogy a legkisebbé megzavarodnék, rögtön lélekjelenléttel folytatá: — Az ecetet elvevén Jézus, azt mondá: minden elvégeztetett ! S erre hatalmas prédikációt vágott ki hirtelen fölvett alapigéből, hogy a hallgatóinak szemök, szájuk elállt bele. Esküvőkre, Lakodalmakra a legszebb virágokat rendelheti meg személyesen vagy telefonon is ORBÁN FLOWER 11520 BUCKEYE ROAD Tel. RA 1>1500 LAKÁS KIADÓ A Wade Parkon 5 nagy szobás lakás, fürdőszobával — kiadó. havi 60 dollárért. Gyermekes pár is megkaphatja, ha vigyázni tud a lakásra. Érdeklődők hivják fel WA 1-9833-t Magyar események Cleveland egyik legkiválóbb szakács, Cheff Horváth készíti el a vacsorát az önképzőkör Női osztálya szezonyitó estélyén, október 29-ikén, szombat este. Chef Horváth nemcsak városszerte, de egész Ohio államban ismert és nagy hírnévnek örvendő szakács üvegekben árult különböző jó izü főztjeiről. Chef Horváth elismert tudásával nagyszerű vacsorát készít: levest, rostélyost minden hozzávalóval és a nők pedig frissen sült palacsintával egészitik ki. A kitűnő vacsora ára $1.50 Orosz K. Lajosné, az önképzőkör női osztályának vigalmi elnöke arra kéri a tagokat és a kör barátait, hogy előre foglalják le a gondnoknál helyüket, mert a készülésnél tudni kell, hány vendégreszámithatnak, mert nem szeretnék, ha a palacsinta kifogyna, mielőtt a vendégeket kielégítenék. A helyfoglalást telefonon is el lehet intézni. A gondnok telefonja: WO 1-9842.-------- • -------A Clevelandi Szalmármegyei Segélyző Klub uj otthonának megnyitási vacsorája november 12-én, szombaton este lesz, még pedig az uj díszes nagy teremben, 11132 Buckeye Road. A vacsora után tánc lesz Tóth József Szabadkai Zenekarával. A jegy ára $2.50. A tisztikar úgy határozott, hogy a klub tagjainak megadja azt a kedvezményt, miként november 1-ig csakis tagok foglalhatnak le terítéket, nem tagok pedig november 1- je után. A vezetőség kéri a tagokat, hogy november 1-ig vagy vegyék meg a jegyüket vagy fog lalják le Young gondnoknál, mert november 1-je után már nem tagok is kaphatnak jegyet abból, ami fenmarad. A Clevelandi Magyar és PROPOSED LAW TO INCREASE UNEMPLOYMENT INITIATIVE PETITION Szavazzon NEM-mel az Unemployment initiative Petition ellen. NOVEMBER 8-án * mert $47,000,000 összeggel növeli évente az árakat bevásárlásainál. * lézengőket és henyélőket csalogat Ohioba. OHIO INFORMATION COMMITTEE CUYAHOGA COUNTY DIVISION 604 HANNA BLDG PAUL BROKAW, Secretary —TÁRCA— IRTA: SIPULUSZ FANCHAIY VIRÄGOniHT 4714 Lomir» Av« . I ágott én cspre nr>* virágok MELL CSOKROK * I Virágok minden alkalomra-
