Az Ujság, 1955 (35. évfolyam, 16-52. szám)

1955-10-27 / 43. szám

OKTOBER 27, 1955 AM UJ3A9 3 OLDAL GLÜCK DEZSŐ: Naplója a nyilas és nazi kegyetlenségről elhelyezve a ruha raktárok, [az uj és ócska ruhák részé­re (uj ruha alatt a csikós .Häftling ruhát értsünk) gáz kamra, krematórium, fürdő, minden egyben. J Bementünk a vetkezőbe, ott |egy S. S. tiszt kiválasztott jközülünk egy tolmácsot és tudtunkra adta: mindenki vetkőzzön le, vesse le ma­gáról a felső ruhát, rajta marad a fehérnemű és a ci­pő. A zsebekben benn marad minden, a kézben nem ma­rad semmi és aki készen van menjen előre, a szembeni e­­vő nyitott ajtón, a követke­ző helyiségbe. Egy hosszú széles folyosóba érkeztünk, ismét egy S. S. tiszt foga­dott bennünket egy másik itolmáccsal. Levenni minden fehérneműt, teljesen mezte­lenre vetkőzni, csak a cipő marad a lábunkon, de zok­ni nélkül. A levetett fehérneműt ösz­­sze kötve egy korláton át egy másik helyiségbe kellett dobni. E helyiségben, hová a fehérneműt dobtuk nagy, hatalmas, bezárt kemence ajtók voltak, megállapítot­tuk, hogy ez csak fertőtele­­nitő lehet, hogy milyen na­gyot tévedtünk, azt jóval később tudtuk meg, ez u­­gyanis a krematórium volt. Innen tovább menve, beér­tünk a borbélyhoz, kik tel­jesen szőrtelenitettek mind­nyájunkat, fejünket, arcun­kat, mellünket, szóval az e­­gész testünket. Egy egy em­ber 3—4 borbély kezén ment át, mig végeztek véle. így teljesen mesztelenül, csu­pán cipővel a lábunkon ju­tottunk be a fürdőbe. Ez egy teljesen ablaktalan he­lyiség, a két végén zárhaté szigetelt ajtókkal. Az egész helyiség berendezve tus? fürdőnek, mi e tussokból vizet kaptunk de lehet, hogy az előttünk lévő csoport “gázt” kapott. E helyiség is olyan méretű volt, hogy két ezer ember is elfért benne. Fürdés után átmentünk egy helyiségen, ott sorban, a hogyan mentünk mindenki kapott egy alsónadrágot, in­get, felső nadrágot, blúzt és sápkát, ez természetesen csi­kós Häftling ruha volt, dí nem volt vastagabb, mint s rendes nyári fehérnemű és mindez teljesen uj volt. Égj a vetkőzőhöz hasonló nagy teremben kellett feljöltözn: és ott azonnal ötösével sor­ban állani és amikor készer voltunk, ellenkező irányban mint ahogy bejöttünk, el hagytuk a fürdőt. Megérke­zésünk óta itt számolta! meg bennünket, eddig, méj a kivagonirozásnál sem voll fontos, hogy hányán va ' gyünk. Ide tartozik még az is hogy mindnyájan igen szom jasok voltunk, még a vagon ban jól laktunk szalonná val és mig a vállogatásn várakoztunk,, amit magunk kai kihoztunk a vaggonból igyekeztünk mindent meg ' enni, márcsak azért is, mer egyikünknek .sikerült vára ' kozásunk közben valahogy 8 RÉSZ. A vaggonból való kiszál­lásnál azonnal két csoport­ba állítottak fel bennünket, egyik oldalra a nőket, a má­sik oldalra a férfiakat. Az igy felállított csoport ele­jén állott egy S. S. tiszt és egy kézmozdulattal, min­den hang nélkül válogatta kétfelé az embereket. Ké­sőbb tudtuk meg, hogy e tiszt a hires “MENGERLE” orvos volt. A kivagonirozás s elosztás oly gyorsan ment, hogy azok a családok, akik bent a vaggonban egymástól el nem búcsúztak, a vaggo­­non kívül már nem volt mód jukban, mert ahogy leszáll­tak a vaggonból, azonnal szét is lettek választva egy­mástól és a sor elején Men­­gerle ur a nőket már osztot­­to is szét. Én a magam részéről ösz­­tönszerüleg azt figyeltem, hogy az én családommal mi történik és mikor láttam, hogy mind a négyen a fia­talokkal egyoldalra kerül­nek, (a jobb oldalra) telje­sen megnyugodva, a mellet­tem álló barátaimhoz, baj­­társaimhoz fordultam és is­mét csak ösztönből figyel­meztettem őket, hogy mun­kaképesnek, vallják magu­kat. Most, hogy az én csalá­dom eltűnt mellőlem, volt időm figyelni a válogatást s hogy mi történik a nők kö­zött. így figyeltem meg a már fent említett jelenetet, hogy a velünk foglalkozó Heft­­lingek mit csinálnak, hogyan kapkodják ki a fiatal anyák kezéből a gyerekeket és vi­szik hátrább valamelyik már idősebb nőhöz, oly ü­­gyesen és gyorsan csinálták ezt, hogy nem volt idejük az anyáknak szólani sem, mert mire a meglepetéstől ma­gukhoz tértek, már1 ott ál­lottak MENGERLE ur e­­lőtt és már menni is kellett nékik a kijelölt helyre, illet­ve oldalra. Előfordult azonban olyan eset is, hogy valamelyik a­­nya követelte a gyereket és ilyenkor ahogy Mengerlének tetszett, vagy nem hallga­tott rá, vagy küldte a gye­rek után. Mi férfiak ezt rosszalólag néztük, rájuk is szóltunk, hogy mit csinál­nak? Nékik nincsen család­juk? Ránk néztek és men­tek tovább minden válasz nélkül, mi nem is sejtettük, hogy amit ők csinálnak, az ember-mentés egy részről, más részről rájuk nézve mily veszélyes játék. Mind ezt jóval később, a felszaba­dításunk után tudtuk csak meg. Idő sem igen volt, hogy vélük vitába bocsátkozhat­tunk volna, mert már vége is volt a nők kiválogatásá­nak és következtünk mi. A férfiakkal igen kevés gyerek volt, mert azok többnyire az anyjukkal maradtak.. Vé­lünk csak azok a gyerekek maradtak, akik a 12-13 élet­évüket betöltötték és azok maradtak is velünk. A férfiak ketté válogatásé sem tartott egy fél óránál tovább. A kiválogatott mun­kaképes férfiakat ötös sor ban felállítva, beljebb vit ték a lágerbe és itt elhalad tunk a kiválasztott női cső port mellet és igy volt mó dunkban még egyszer, egy kéz legyintéssel szeretteink tői búcsút venni. Ez volt as utolsó alkalom, hogy láttul egymást.. Én a sor széléi haladtam és a legidősebb le ányom szintén a sor végéi állott és volt módomban od; szólni nékik: ‘Vigyázzatol egymásra és ha mindennel vége, kik életben maradunl otthon találkozunk. Az egész csoportból mint­egy 250 — 300 embert vettek ki, ugyan annyi nőt, mint, munkaképest, a töb­bit, időseket, betegeket, bé­nákat s gyermekes anyákat mind, mind, tehát mintegy 3000 embert baloldalra kül­dött Mengerle ur és ezek még aznap GÁZKAMRÁBA és onnan “KREMATÓRI­UMBA” jutottak, még ha­marabb, mint mi bejutot­tunk a részünkre kijelölt blokkba. Természetesen ezekről, mi. kik életben maradtunk sem­mit sem tudtunk, hogy mi történik a bal oldalon és ez jobb is volt igy, mert köny­­nyebben viseltük a K. C. életünket. Együtt volt a munkára al­kalmas férfi csoport. ' Mig ott várakoztunk nézeget­tünk jobbra balra, szeret­tük volna előre megismerni j övő életünket, szerettük volna látni, hogy mi vár ránk. Látni nem láthattunk semmit, mert ott minden szigorúan zárt volt, beszél­ni sem volt kivel, mert azon a helyen, ahol mi állottunk és vártunk ott csak |ß. S. katonák tartózkodhattak, a zokhoz nékünk szólnunk nem volt szabad, ha vala­melyikünk bátorságot vett magának és megszólított e­­gyet, annak a puska tusa volt a válasz. Elindultunk innen beljebb a lágerbe. Az utunk hosszú volt, elhaladtunk több láger bejárat előtt, többek között egy női láger előtt is és a­­hogy megyünk, állt egy lá­ger előtt két nő, civil ruhá­ban rendesen felöltözve, kérdi tőlünk az egyik ma­gyarul: hova valók? Mi meg mondtuk és kérdjük tőlük: maguk hova valók és mióta vannak itt? Szlovákiába va­ló volt és két éve volt már ott (block elterszte volt). Összenéztünk, ha ezek a nők itt vannak már két éve és igy néznek ki, a mieink is ki !fogják bírni, reméljük nem kétévet, semmi esetre sem tarhat még egy évig sem a háború. Megérkeztünk egy nagy kő épülethez, (az egész láger mind fából épült blockból állott) mellette egy hatal­mas gyár kémény, magából vastag füstöt engedve. Azt sejtettük, hogy ez csak a fürdő lehet, az is volt, de krematióriummal össze köt­ve. A fürdéshez szükséges vizet, a krematórium szol­gáltatta. (Ezt is később tud­tuk meg.) Ebben az épülettömb-ben volt elhelyezve a fürdő, hoz­zá tartozó vetkőző, borbély és öltöző helyiségekkel, ezek mind igen nagy méretűek voltak, úgy, hogy amikor a mi csoportunk be menl ezen helyiségek egyikébe; azt nem hogy nem töltöttük be, de lehet mondani, hogy üresen maradt. Itt voltak megtudni, hogy a fürdőből, I ahova innen megyünk, sem-j mit ki nem hozhatunk ma­gunkkal. Viz, azonban sehol nem volt, bár az öltözőben találtunk vizet, de ha vala­melyikünk inni próbált, azt az oda állított őr gummi bottal kergette és ha vala­melyikünknek sikerült még­is inni, az megkóstolta a gummi botot. Most már utunk a lágere­ken keresztül vezetett, mind több és több csikós ruhát láttunk, de beszélni itt sem lehetett senkivel. Mi, mind­két oldalon körül voltunk fogva S. S. katonákkal, ki­sértek minket mindaadig, mig a részünkre kijelölt lágerbe nem értünk, itt a­­hogyan beléptünk a kapun, az S. S.-ek úgy maradtak el tőlünk. Bent a lágerben egy S. |S. tiszt vett át bennünket, mel­lette 1 civilbe öltözött férfi, a nadrágja két oldalán vé­gig a varráson, közönséges vörösfestékkel festett vörös esik, hátul a zakóján egy vörös kereszt, mellettük egy csikós ruhás tolmács, a tol­mács utján a következőket tudtuk meg: a lager rendet később meghalljuk, az itt álló block elterstől, (block parancsnok) a főhadnagy felhív bennünket, hogy, úgy ahogyan majd ő felolvassa, szakmánként jelentkezzünk. Itt értéke csakis a szakmun­kásnak van, a többi kisegítő munkásként van kezelve és lényegesen kevesebb ‘fize­tést’ kapnak. A felolvasott szakmák a következők voltak: lakatos, vasesztergályos, autószerelő, villanyszerelő, kőműves, ács épületasztalos. A jelentkezőknek egyen­ként kellett a főhadnagy elé állani és ő minden jelentke­zőhöz kérdéseket intézett és mindenkinek megnézte a kezét, hogy az hogyan van kidolgozva. Mindenki igye­kezett valamely általa is­mert szakmában jelentkez­ni. Sokan estek ki a vizsgá­nál, de igy is össze lett ál­lítva egy 105-ös csoport szakmunkás. Ezeket külön felállította és kijelölt hoz­zánk, közülünk egy gépész­­mérnököt parancsnoknak. (Forárbeiter.) Az igy ketté osztott cso­portot átadta a blockelters­­nek, ki szintén tolmács ut­ján beszédet tartott hoz­zánk, első sorban elmondta, hogy mit nem szabad ten­nünk, (a sok nem szabad mellett akadt egy pár sza­bad is, pl.— ha lesz mit, — enni is.) A hozzánk intézett beszédnek egyik főbb része: a mai naptól kezdve meg­szűntünk nevek lenni, mind­egyikünk egy-egy szám csak és hogy e számot el ne fe­lejthessük és egymás között ki ne cserélhessük, az még aznap a balkarunkba lesz tetoválva. Elmondta hogyan kell vi­selkednünk és nem szabad a blockból kimennünk csak akkor, ha arra parancsot kapunk. Nem szabad kimen­nünk a szükségletünk elvég­zése miatt sem, sem éjjel sem nappal. Erre a célra a block végében fellett állítva egy üres aszfaltos hordó. A részünkre kiosztott ru­hákra vigyázzunk, mert a legkisebb szakadást is sza­botázsnak minősítik, azt pe­dig halállal büntetik és ( halál büntetést jogában var néki is kiszabni és végr< hajtatni. — Folytatjuk. — 4 PROPOSED LAW TO INCREASE UNEMPLOYMENT INITIATIVE PETITION Szavazzon NEM-mel az Un­employment initiative Pe­tition ellen. NOVEMBER 8-án * mert $47,000,000 összeg­gel növeli évente az ára­kat bevásárlásainál. * lézengőket és henyélőket csalogat Ohioba. OHIO INFORMATION COMMITTEE CUYAHOGA COUNTY DIVISION 604 HANNA BLDG PAUL BROKAW, Secretary Az én Utonállóm STEVEN'S FLOWERS Virág minden alkalomra 12303 Buckeye Road WA 1 4461 Lenggel Jano» es Csipkés B- lemér tulajdonosok 50-nél többféle sö» van mindig készenlétben RUDY TAVERN 5710 Lorain Avenue Tel. WO 1-9586 Ha party] a van házánál vagy kirándulásra megy csa­ládjával és barátaival, olyan kedvezményes áron kap sört hogy érdemes hozzánk elhat ania. Breznay Rudolf, tula) Gyógyszereket az óhazába csak a SAJÓ PATIKÁVAL küldünk SAJÓ SÁNDOR okleveles GYÓGYSZERÉSZ 3824 Lorain Ave Telefon WO 1-8488 ’zlésesen és méltányos árban készít f.1 minden virág rendelést GAYER'S FLORAL SHOPPF 3033 Lorain Avenue Telefon: ME 1-1889 Három nap óta mindenki a tolvajokról beszél a társa­ságunkban. Az éjszakának hősei a nap hőseivé lettek. Budapest s Bécs versenyez­nek a nemeslelküségben: mindegyik le akar mondani a másik javára a tolvajok­ról. Furcsa az, ha egy magyar ember fest egy zseniális ké­pet, mindjárt megteszik “osztrák festő”-nek, de nin­csen rá eset, hogy egy-egy hazai gonosztevőnket ha­sonlóképen okkupálnák. Mi ezt nem igen viszonozhat­juk, mert ellopni való hires emberünk vajmi kevés van az osztrák sógoroknak, el­lenben akasztani való Sehen kekkel fölös számban dicse­kedhetnek. Beszéljünk tejlát, a divat­nak hódolva, mi is a tolva­jokról, nem a nagy tolvajok­ról, hanem a kicsinyekről, kik tudvalevőleg nyakoncsi­­petnek, s igy nem oly titok­zatosak, mint amazok. Nem a kicsinyekről, csak a kicsinyről, nem is tolvaj­ról, hanem utonállóról.... az én saját utonállómnak szenteltem ezt a tárcát, kár­pótlásul, mert egykor meg­tagadtam tőle. Egy éjjel gondolatokba s adósságokba merülve balla­gok hazafelé a Stáhly-utcán. Szomorú vidék; határai e­­gyik oldalon a Rókus, jaj­gató betegeivel, másik ol­dalon a halottas kamara, hallgató halottaival. Ez a két első stáció, harmadik a temető. Éppen éjfélt ütött a Ró­kus templomtornyában. Egy szerre egy hiányosan öltö­zött alak elejbém toppan: — Kérem, hány óra? ' Figyelmeztettem őt a to­ronyóra üdvös intézményé­re, s ama reményemnek ad­tam kifejezést, hogy tán csak nem süket? ő biztosított róla, hogy fü­lei kifogástalanok, s újólag azt a kívánságát fejezte ki, hogy szeretné magát az én zsebórámon tájékozni az idő állásáról. ő megfogta a balkaromat. Jó marka volt, két hétig kéklett, zöldült s feketéllett a helye. — Ide azzal az órával. Ez legalább őszinte nyi­latkozat volt. Beláttam, hogy kötelességem hasonló őszinteséggel felelni.. — Tessék! —és azzal rö­vid, de vastag botommal úgy vágtam fejbe, hogy hátra­lépett. Ki kell jelentenem, hogy nem azért vágtam fejbe, mintha a megsántulástól a­­'kartam volna őt óvni; de a fejét^ éppen közel tartotta hozzám, s ez volt a legké­nyelmesebb ütés. Ő megvakarta a fejét, s k: jelenté, hogy kés is van ná­la, rögtön meg is mutatta, s fenyegetett, hogy majd mindjárt ő fogja nekem megmondani, hogy hányat ütött az óra. Én ezt nagyon szerettem volna tudni, már csak azért is, hogy az órámat aszerint igazítsam. A botot kezembe vettem, s várék. Egyszerre csak elteszi a kést és azt mondja: — Adjon uraságod egy forintot. — Nem én! — Hát egypár szivart. — Nincs. — Akkor kérek egy kis tü­zet. — Nesze! — s odadobtam neki egy skatulya svéd gyuj tófát. ő fölvette, rágyújtott egy Virginiára, s azzal köszönés nélkül eltávozott. (Az ud­variatlan.)) A kis sétatér fái közt eltűnt. Tovább ballagtam. A iStáhly és Rökk Szilárd utca sarkán állt újra egy gyanús alak. Már épp fejbe akartam vágni, mikor a hold egy téveteg sugára megvillantá a mellén levő pléhtáblát: rendőrbiztos volt. — Miféle veszekedés volt az itt a Stáhly-utcában? — kérdé. — Semmi! Csak egy ur kérte az órámat, de nem ad­tam neki. — Nem cseréltünk vizit­kártyát. Azt hiszem, egysze­rű útonálló. — Tehát küzdelem is volt? — Amennyiben fejbeütöt­tem. Nagyon mgsebesült? — Ki? én? — Nem, az “ismeretlen tettes”. — Meglehet, de nem lát­hattam, mert elszaladt. A­­.jánlom magamat, biztos ur. — Kérem, tessék velem j önni. — Csak nem kisér be? — Nem, de jegyzőkönyvet kell fölvenni a tényálladék­­ról. — No jó. Elmentünk a józsefvárosi kapitányságra, s csak jó két óra múlva, megnyaggatva kerültem haza. Ez eset óta mindig megijedek, valahány szór éjjel — rendőrrrel ta­lálkozom.-------- •-------­A KATONA REGULA — Vigyázzon kend, — mondja a káplár a rekrutá­­nak — most megtanítom kendet, hogy mi az a kato­na regula. Ha már most, teszem, két magas hegy vol­na egymás mellett, úgy, hogy az egyik a másiktól a­­lig volna egy ölnyire, köz­ben pedig a mélység száz ölnyi, s azt parancsolnák hogy ugorj ék at kend, hál kendnek át kellene ugrani értett-e kend? —Értettem, — felel a kis­sé együgyü fiú. — Nohát átugranék-e kend? — Nem vesztem meg — felelt újra. —Hát mit csinálna kend? — Az egyik oldalon le­mennék, a másik oldalon pedig föl. h MEGMONDTA A VÉLEMÉNYÉT — Kapitány uram, ezt a lovat ki fogja majd? — Kend maga. — Hát a kardot? — Azt is kend maga. — Hát a karabélyt? — Mondtam már, hogy kend maga. — Dejsz, — vitéz kapi­tány uram, nem egynek va­ló munka ez, hanem három­nak. . HUMOR i MENTÉBEN. Bölcs ember volt az egy­kori Ilosvay és sokat tartott á, hogy illendő felelet nél­kül egy kérdést se hagyjon? ! gyengéjét barátai sokszor ^sértették. Egyszer valaki azt kér­­lezte tőle: — Az ótestamentumban dvastam egy helyütt: “Lát­tán Sámson az oroszlányt nentében” s nem tudom Sámson volt-e mentében ragy az oroszlány? — Mindenesetre az orosz­­ány, — felelt Ilosvay, — nert különben a dolgot nem ett volna érdemes felje­gyezni. KI ISMERI JOBBAN A BIBLIÁT Három diák vacsorái egy ilőkelő ur asztalánál, va­­:sora végén higtojást hor­­loznak, de amikor a három iiákra kerül a sor, csak egy ;ojás marad, s hogy senki savarba ne jöjjön, a háziúr 'elszólal, miszerint a fenn­­naradt tojás azé lesz,, ki a izentirásból legráillőbb tex­­;ust idéz. Veszi tehát az öregebbik sütyök ujja körmével meg­törve felkiált: — Megtörlek téged, valamint az asszony­nak megva megtöri a kígyó­nak fejét. Hasonlóképpen a másik ?ót hint rá e szókkal: Meg­sózlak a földnek savával: — 5 nyújtja a harmadiknak, de sz csak miután hirtelen le­nyelte, mondta ki, hogy: — Menj be a te uradnak örö­mébe. CSOKONAI A SZAKÁCS­KÖNYVVEL. Legátus korában Csokonai egyszer egy csupa jókedvű vezető emberekből álló falu­ba vetődött ünnepekre. El­més ötleteiért, vidámságá­ért egyik társaságból a má­sikba vitték. Az utolsó ünnep délután­ján, mikor ebéd után a bor jól a fejükbe szállt az urak­nak, azt a tréfát gondolták ki, hogy a legátus prédiká­­ciós könyvét elcserélték egy hasonló táblába kötött — szakácskönyvvel. A legátus nem vette észre a cserét s a mint a harma­dikat beharangozták, fogta a könyvet, hóna alá csapta s bement vele a templomba. Ott a kathedrán felállva, elmondá ihádságait s azzal felnyitá a könyvet, ahol be­le volt téve a jegyzék s nagy gondatlanul elkezdő olvasni ami szeme elébe jött, azt gondolva, hogy a jól ismert textust fogja ott találni. — Az ecetet.... (Valami ecetes étel leírá­sa követkzett ott.) Itt egyszerre észrevevé tévedését, s a nélkül, hogy a legkisebbé megzavarod­nék, rögtön lélekjelenléttel folytatá: — Az ecetet elvevén Jé­zus, azt mondá: minden el­végeztetett ! S erre hatalmas prédiká­ciót vágott ki hirtelen föl­vett alapigéből, hogy a hall­gatóinak szemök, szájuk elállt bele. Esküvőkre, Lakodalmakra a legszebb virágokat rendelheti meg személyesen vagy telefonon is ORBÁN FLOWER 11520 BUCKEYE ROAD Tel. RA 1>1500 LAKÁS KIADÓ A Wade Parkon 5 nagy szo­bás lakás, fürdőszobával — ki­adó. havi 60 dollárért. Gyer­mekes pár is megkaphatja, ha vigyázni tud a lakásra. Érdek­lődők hivják fel WA 1-9833-t Magyar események Cleveland egyik legkiválóbb szakács, Cheff Horváth készí­ti el a vacsorát az önképzőkör Női osztálya szezonyitó esté­lyén, október 29-ikén, szom­bat este. Chef Horváth nemcsak vá­rosszerte, de egész Ohio ál­lamban ismert és nagy hír­névnek örvendő szakács ü­­vegekben árult különböző jó izü főztjeiről. Chef Horváth elismert tudá­sával nagyszerű vacsorát ké­szít: levest, rostélyost minden hozzávalóval és a nők pedig frissen sült palacsintával e­­gészitik ki. A kitűnő vacsora ára $1.50 Orosz K. Lajosné, az önkép­zőkör női osztályának vigalmi elnöke arra kéri a tagokat és a kör barátait, hogy előre fog­lalják le a gondnoknál helyü­ket, mert a készülésnél tudni kell, hány vendégreszámithat­­nak, mert nem szeretnék, ha a palacsinta kifogyna, mie­lőtt a vendégeket kielégítenék. A helyfoglalást telefonon is el lehet intézni. A gondnok tele­fonja: WO 1-9842.-------- • -------­A Clevelandi Szalmárme­­gyei Segélyző Klub uj ottho­nának megnyitási vacsorája november 12-én, szombaton este lesz, még pedig az uj díszes nagy teremben, 11132 Buckeye Road. A vacsora után tánc lesz Tóth József Szabadkai Zene­karával. A jegy ára $2.50. A tisztikar úgy határozott, hogy a klub tagjainak meg­adja azt a kedvezményt, mi­ként november 1-ig csakis ta­gok foglalhatnak le terítéket, nem tagok pedig november 1- je után. A vezetőség kéri a tagokat, hogy november 1-ig vagy ve­gyék meg a jegyüket vagy fog lalják le Young gondnoknál, mert november 1-je után már nem tagok is kaphatnak je­gyet abból, ami fenmarad. A Clevelandi Magyar és PROPOSED LAW TO INCREASE UNEMPLOYMENT INITIATIVE PETITION Szavazzon NEM-mel az Un­employment initiative Pe­tition ellen. NOVEMBER 8-án * mert $47,000,000 összeg­gel növeli évente az ára­kat bevásárlásainál. * lézengőket és henyélőket csalogat Ohioba. OHIO INFORMATION COMMITTEE CUYAHOGA COUNTY DIVISION 604 HANNA BLDG PAUL BROKAW, Secretary —TÁRCA— IRTA: SIPULUSZ FANCHAIY VIRÄGOniHT 4714 Lomir» Av« . I ágott én cspre nr>* virágok MELL CSOKROK * I Virágok minden alkalomra-

Next

/
Thumbnails
Contents