Az Ujság, 1953 (33. évfolyam, 3-42. szám)

1953-10-09 / 40. szám

OLDAL AZ ÚJSÁG OKTOBER 9, 1953. Az égő ház titka VAGY A KÉTARCÚ ASSZONY — Két gyilkossággal vádolom Juliette Bartponnet. Kétségbevonhatatlan bizonyítékaink vannak, hogy Juan Otlileaux meggyilkolását Juliette Bartponne követte el. Hiszen a leányt ott találták a rendőrség emberei az ál­dozat holtteste fölött. Ugyancsak bűnös a vádlott Hugo bankár meggyilkolásában. Kérem az esküdt urakat, hogy ne hagyják magukat félrevezetni, amikor a vádlott azt mondja, hogy nem azonos Juliette Bartponne-nal. Ne higy­­jék el neki azt a fantazmagóriát, hogy az eltűnt claringe­­ni hercegnővel azonos. Nagyon átlátszó trükk ez, mert ezzel a vádlott azt akarja elérni, hogy elhúzódjék a tár­gyalás, újból kezdődjék a nyomozás és igy időt nyerjen az esetleges szökésre. .. Esküdt uraim.... De ekkor a vádlott felugrott, az esküdtek padsora elé ronttt és remegő hangon kiáltotta: —Esküdt uraim ! Esküdt uraim! — A vádlott menjen vissza a helyére! — mondta az elnök.... De Mária nem ment. i Ott állt szikrázó szemmel az esküdtek előtt, akik der­­medten néztek rá.... Es messze csengett a hangja: —.Esküdt uraim, akadályozzunk meg egy végzetes té­vedést 11a engem 'elitéinek ártatlanul, akkor az önök lelkiismerete fog megszólalni.... Most mégnem késő! Ne hamarkodjuk el a döntést egy emberélet felől! Esküszöm az élő Istenre, hogy ártatlan vagyok.... — Üljön 1?! — kiáltotta az elnök. De a vádlótl egyre hangosabban kiabálta: — Hallgassanak a lelkiismeretükre! Az esküdtek zavartan néztek egymásra. Aztán a fegy őr visszavezette a vádlottak padjára. Mélységes csend veit a tárgyalóteremben. Már voltak olyanok is, akik őszintének tartották a vádlott e kitörését és hittek neki. Ártatlan! — Kiáltotta valaki. — Nem lehet hinni neki! — mondta egy másik. A vitának erélyes csengetéssel az elnök vetett véget. — A vádlottat tiszteletben viselkedéséért egynapi sö­­tétzárkára ítélem, — mondta, aztán az ügyészhez fordult és igy szólt: — Folytassa! Az ügyész siei.ett befejezni beszédjét. — Mindezek alapján halálos büntetést kérek a vád­lót- ra, mert a társadalmat meg kell szabadítani az ilyen mételytől.... Az ügyész leült. Csend volt. Mária zokogva hajlott a padjára. Mintha a hóhér árnyéka suhant volna végig a termen. — Vádlott, van valami megjegyzése az ügyész ur be­szédjére? — kérdezte az elnök. Mária ingatagul állt fel. A szemében most már dac égett. , » ABOUT S3S5‘ A WEEK buys a genuine Cycla-matic FRIGIDAI RE Food Freezer-Refrigerator Combination Louis Furniture Co Két üzlet Union Avé-n az E, 130-nál WY 1=5272 10508 Union Av@ D! l=éléÖ ON YOUR SAVINGS Wt WELCOME YOlJft mm mam nsmi kkba ssiaiEt amumi . ä SAJÓ SÁNDOR Gyógyszertára 3828 Lorain Avenu* í SAJÓ SÁNDOR .oklevele* gyógyszerész; és vegyes* Telefon W 1 8488 Bízhat, mint önmagában, ha virágrendelését FANCHALY VIRÁGÜZLETE 4714 Lorain Ave ME 1*1882 végzi Vágoil és cserepes virágok ' MILL CSOKROK — Van! — mondta. ( \ — Halljuk! — Nagyságos elnök ur, én már nem védekezem.... — Hallgasson, — mondta az elnök. — Azt kérdeztem, hogy van-e valami megjegyzése az ügyész ur beszédére és maga most egész másról beszél.... — A halálról beszélek, — mondta Mária. — Elnök ur, kérem, gyorsan végezzenek velem.... Még ma, ha lehet.... En már nem bírom tovább.... Felemelte a fejét. Egy betévedt napsugár megvilágí­totta gyönyörű szőke haját. És messze csengő, nyugodt tiszta hangdn mondta. —A vérem visszásnál azokra,- kik ártatlanul elitéltek! — Hallgasson! — kiáltotta az elnök. — Nem hallgatok! A vérem visszajár majd és vádol! A vérem majd nem hagyja aludni azokat, akik nem voU tak elég lelkiismeretesek megvizsgálni, hogy vájjon tény­leg azonos vagyok-e azzal a nőővel, akit a legszörnyübb váddal vádolnak.... Uraim, .egy ártatlan embert visznek a sírba.. ..Y. — Hallgasson! — mondta ismét az elnök és gyorsa» rászólt az ügyvédre: — Ügyvéd ur, terjessze elő a védő beszédet..., Ismét csend támadt. Mária már megnyugodott. , Eszébe jutott, hogy mi lehet e tárgyalásnak a vége. Csak a halál.... És e pillanatban nem tartotta rémesnek a halál gondolatát. , Csak megváltás lehet számára a halál.... Ártatlansága aztán ki fog derülni! De ő akkor már kint fekszik valahol a temető árkában, egy olyan sirban, amelyet messze elkerülnek a temető lá­togatói.... % Mindegy, az ö lelkiismerete tiszta és felemelt fővel feg odaállni az Ur itélőszéke elé.... —Istenem, csak már ott lennék! — sohajjotta. Most a fiatal kedves ügyvéd emelkedett szólásra. Ez az ügyvéd még nem vett részt bűnügyi tárgyalá­son, ezért nagy súlyt helyezett arra, hogy szép védőbeszé­det mondjon. ■ , i ' | A lelke mélyén ő is meg volt győződve arról, hogy a gyilkosságokat az előtte üllő nő követte el.... Mielőtt fel állt, igy szóit a vádlotthoz: — Legyen nyugodt, kedvesem. Mindent megpróbálok. Ne féljen, juliette.... — Nem vagyok. Juliette, — mondta Mária. — Nézze, nekem megmondhatja” az igazat.... — Önnek is csak azt mondhatom, amit másnak, hogy nem vagyok Juliette ... — Makacs teremtés, — gondolta magában az ügyvéd és most meghajolt az elnöki emelvény felé és megkezdte a védőbeszédet. — Tisztelt esküdtszék! — mondta emelt hangon. Minden szem ráirányult, csak a vádlottnő ült lehaj­tott fővel a pádon. — Előttürfk ül egy szép, fiatal leány, akit két gyilkos­sággal vádolnak. E pillanatban nem akarok belebocsát­kozni a gyilkosságok taglalásába. Hogy elkövették ezeket vay sem, az nem rám tartozik. A bizonyítási anyagot ne­kem is el kell ismernem és meghajlok a vizsgálóbíró bob csessége előtt,, aki nagy szorgalommal bocsátotta a bizo-i nyitási anyagot az ügyész rendelkezésére. Ez a szerencsét­­! len teremtés ólján mélyen süllyedt a nagyváros iszapjába, | hogy már nincsen kéz, amely érte nyúljon és kihozza Isten ' szabad ege alá. Most úgy látszik előttünk, mintha ez a Juliette Bartponne menthetetlen volna. Az utcán valóban megtalálták öt, két holttest fölött. Két gyilkos holteste fö­lött. Valóban be volt bizonyítva, hogy az a két apacs szin­ten gyilkossággal volt vádolva. És Juliette Bartponne eb­ben az esetben nem volt más, mint a gyilkosok gyilkosa.... Juliette Bartponne valóban jócselekedetet tett akkor, a­­mikor megszabadította a társadalmat attól a közveszélyes apacsról, akinek sok vér van kezén.... A bankár meggyilko­lására vonatkozólag csak közvetett bizonyítékok vannak, senkisejn látta a gyilkosság esetét és közvetett bizonyíté­kok hiányában senkit sem lehet halálra Ítélni. Tisztelt es­küdt uraim, nem kérem a vádlott felmentését. Tudom, ez lehettetlen. Én csak igazságot és méltányosságot kérek. Igazságot.... Az ügyvéd leült. Végignézett a termen és leste a hatást. Néhány kéz tapsolni kezdett, de az elnök erélyesen „senge tett. Tagadhatatlan, hogy a beszédnek hatása volt. Az esküdtek kivonultak, hogy meghozzák a verdiktjü­ket. A bíróság is kivonult, a termet kiürítették. Mária egyedül maradt a hatalmas teremben, fegyőr­­jé mellett. Nyugodtan, mereven ült a helyén és nem szólt egy szót sem. Tudta, hogy most már csak a halál következheíik! A gíiillotin! A lehulló bárd, amely egy nyomásra pusztít el egy emberéletet, csak Monsier Parisnak, a hóhérnak kell egy gombot megnyomnia.... . A halál.... Sz égjen letes halál, a bakó ekzétől.... A Claringen- dinasztia utolsó leszármazottjának ez a sorsa.... Hóhérhalál! A teremben moraj lőtt az izgalom. — Biztos a halál! — Már felállíthatják a guillotint.... — Nem menekül meg! — Megérdemli.... És most bevonult a biróság. Ahitatos csendben hallgatták mindnyájan az ítéletet. — Vádlott, álljon fel, — mondta az elnök. Mária felállt. — A köztársaság nevében, — mondta az elnök. Az izgalom most a tetőpontra hágott. Egy gombostű ieejtését is meg lehetett volna hallani.... Es az einök igy beszélt: — A biróság úgy határozott, hogy elnapolja a tár­gyalást.... — Mi ez — kérdezte az ügyész csodálkozva Az elnök a vádlotthoz fordult. — Fentartja, hogy azonos a claringeni hercegnővel? Emelt fővel válaszolt Mária. — Igen! — Fentartja, hogy azonos Tárnok Róbert feleségével? — Igen! — Fentartja, hogy nem azonos Juliette Bartponneval. — Fentartom.... — üljön le. A biróság úgy határozott, hogy a legköze­lebbi tárgyalásra beidézi Tárnok Róbert nagyiparost, vala­mint Mária claringeni hercegnőt, hogy ők mondják a sze­mébe a vádlottnak, hogy nem az, akinek kiadja magát. A- mig ez megtörténik, a vádlott továbbra is vizsgálati fog­ságban marad_ , Ez a, határozat közmegelégedést keltett. Mária felugrott és hangosan kiáltotta: — Hála Istennek, most ki fog derülni ártatlanságom! MINDEN ESZTENDŐBEN NEVEZETES. KEDVES ESEMÉNY A VERHOVAY SEGÉLY EGYLET 14-ik FIÓKJA Nagy Szüreti Mulatsága Október 11-én, Vasárnap A VERHOVAY OTTHON TERMEIBEN, 8637 Buckeye Road Ne mulassza el a gyönyörűséget amelyet megtalál a magyar fiatalság körmagyar táncában. A táncokat a nagyon kedves OLÁH MARGIT tanította be. A magyarság kedvelt zenekara: Gyürke Ferenc és .. - zenekara muzsikál mindenkinek a kedvére. A belépti dij 75 cent Kezdete d. u. 3-kor Ha teheti, vegyen részt a szüreti felvonulásban GAZ FURNACE [ Moncrief - Sunbeam - Niagara Szívesen segítünk a Gas Companynál otthona gáz- 2 fűtéséhez szükséges jóváhagyás megszerzésében * TET^-CSATORNÁK TETŐZÉS és JAVÍTÁS LEVEZETŐ CSATORNÁK VIHARABLAKOK TELJESEN DÍJMENTES ÁRLEJTÉS \ COLONY HEATING & I SHEET METAL j I! Julius J. Petrash I jL 1*5538 3021 East 116 St. SW 1-5539 ESTE: RA 1-1915 j UJ TETŐ es CSATORNA Minden lefizetés nélkül 36 havi törlesztéssel MINDEN MUNKÁNKKAL JÓTÁLLÁS JÁR ART SEGEDY I 3037 East 123rdSt. Tel. WY 1-6406 | Szívesen adunk DÍJMENTES árlejtést i HA GYÁSZ ÉRI A CSALÁDOT nagy szükség van a JÓ BARÁTRA .aki a legap­róbb részletekig kidolgozza a VÉGTISZTESSÉG* ADÁS minden tervét — a család jóváhagyásával. Minden Intézkedés úgy történik, hogy a gyászo­ló család zavartalanul adhassa ál magát az utolsó búcsú nagyon nehéz perceinek. Gyász esetén szolgálatára készen álL Bodnár A. Lajos Magyar Temetés Rendező 3929 Lorain Ave ME 1*3075 A főúri házasság rejtélye — Legalább engem vigyen magával, grófné, — mond­ta zokogva. — En már öreg ember vagyok, harminchat éve szolgálom a családot, nem tudok más gazdához szokni. — Maga visszamegy az öreg grófhoz, .Mihály, ő meg­ígérte nekem, hogy visszafogadja. — Nem, asszonyom, oda nem megyek. , örültem, ami­kor eljöhettem tőle. Azt az életmódot, amit az öreg gróf folytat, nem nézhetem. A Szaniszlóy grófaki kastélyában egyre kisért engem a szegény, boldogtalan' Clementina grófnő árnya, —úrnőmé, akit férje könnyelműsége vitt sírba, kit szenvedni és meghalni láttam. — Maga jó ember, Mihály, s ha tehetném, nem válnék el magától. De velem nem jöhet senki, a komoünát kivéve. Itt kell maradnia a hercegnél, ki nemesszivii, nagylelkű férfiú s meglássa, jó ura lesz. __] lyennek ismerem én is a herceget, s ha megtart szolgálatában, inkább itt maradok, minthogy az öreg gróf­hoz menjek, ha már a grófné nem vihet magáival. — írok a herceg urnák s megkérem, hogy tekintse ná­lunk való hoöszu szolgálatát érdeméül. — Köszönöm, grófné. Méltóságod szava a legjobb a­­jánlat a hercegnél, — mondta Mihály s elhagyta a termet. Romána meglepetten pillantott utána. — Milyen jelentőséggel mondta Mihály ezeket az u­­tolsó szavakat, — gondolta Romána. — Sejt talán vala­mit? Nem, Udairique sohasem árulta el magát, ebben biz­tos vagyok. Képzelődtem. Nyugtalan lelkiismeretem olyan értelmet tulajdonit a szavaknak, amilyenekkel nem ren­delkeznek. Még egyszer körültekintett a teremben. Szemét újra elöntötte a könny. j , — Hátam mögött a mult, a jövő felé kell tekintenem, — gondolta. — Nem. szabad elérzékenyülrröm. Az erőse­ken nem diadalmaskodhat más, csak a halál! — A szomszéd szoba felé sietett és Nellit hívta, aki már köpenyegben, kalapban várt reá s Ninával, a komornával beszélgetett, aki útitáskát tartott kezében. Sietve menlek át a termen s le a lépcsőkön, hol az összegyűlt alkalmazottak mégegyszer üdvözölték őket, az után kocsiba szállva, elhajtattak. A lakás, melyet Márton ügyvéd bérelt számukra, s a­­melj’et hármuk közül csak Nina, a komorna ismert, aki a grófnők apró holmijait vitte oda a megelőző napokan, az Andrássy-ut égjük mellékutcájában volt, szép kétemele­tes villában. Nelli az egész utón duzzogva., komor arccal ült a he­lyén s egyetlen szót sem szólt. Romána rosszáló, majd szomorú pillantást vetett reá. —. Neked, úgy látszik, nagyon nehezedre esik a palo­tát elhagyni, Neili, — mondta szelíd, nyájas hangon a nő­vérének. __ Képzelheted, hogy nem örömnap számomra ez a mai, — felelte a fiatal leánj' s szava úgy hangzott, mint szemrehányás. ,,,,,, Romána elfordította a fejét. A komorna jelenleteben mit sem akart válaszolni a húgának, pedig sok mindent felelhetett volna. _Miért is kellett elhagynunk a palotát, — folytatta Nelli elkeseredetten, nem törődve Ninával, aki mindent sejtett s mély részvéttel tekintett urnőöe halvány arcába. _Mi oka volt annak, hogy azonnal ki kellett költözköd­nünk belőle? Most vége minden mulatságomnak. Bár maradtam volna örökre a klastrombán, ahol mitsem tud­tam az élet örömeiről, szépségeiről. __Oda még visszatérhetsz, ha .itt rosszul, érzed ma­gad, __ mondotta Romána olj'an hangon, amely meglepte és elhallgatatta a nővérét. Amikor kocsijuk megállt a ház kapujánál, Nelli duz­zogva szállt ki belőle. Fitymálva tekintett körül és haladt föl a lépcsöházban, mely még friss mész- és vakolat-szag­gal volt eltelve. Köpenyét, kalapját a legelső székre dobta s körülte­kintett. ; — Nem is ólján rossz ez a lakás, mint gondoltam , mondotta az ablakhoz futva. — Közelebb vagyunk ugyan a menjfországhoz, mint azelőtt, de nyáron, ha a fák kizöl­­dülnek, illattal árasztják el még a padlásszobákat is. __Nyáron a fák illatát ófalun fogjak magukba szív­ni. — felelte Miksa — oda megyünk, atyámhoz, mihelyt Romána itt dolgait elintézte. — ófalura? — kérdezte Nelli kellemes meglepetéssel — Apám még ma eljön, hogy meghívjon benneteket, — mondotta Miksa, sógornőjéhez fordulva, — s hogy meg határázzuk az indulás napját. — Ez pompás! —kiáltotta Nelli, de hirtelen elhall­gatott, mert nénjének komoly arca egyáltalán nem volt biztató. — Ugy-e, Romána, nem utasítod vissza apám meghí­vását? — kérdezte Miksa aggódva. | — Sajnos, most nem hagyhatjuk el Budapestet. — Nem ma, nem ebben az órában — mondotta türel­mi,énül Nelli. — Csak majd ha minden dolgod elintézted nyílni kezdenek a virágok, akkor. Ne vedd el, minden re­ményemet! Hiszen úgy sem maradt a szamomra sem­mi jó az életben. Nem tudott tovább magán uralkodni s heves könnyek­ben tört ki. — Nem szabad felizgatódnia Nelli, — mondotta Mik­sa. — Erre nincs is oka. Majd mindent megbeszélünk apá­val s csak azután határozunk. — Nézen csak Romána arcára! — kiáltotta hevesen a ieány. — Én ismerem ezt a kifejezésést s tudom, hogy nem lesz a faluramenetelből semmi. Most megszólalt az ügyvéd is: — A méltóságos asszony arca valóban nein mosolygós e percben, de nem is lehet az. Úgy hiszem, legokosabb, ha a faluramenetel tervét most nem feszegetj ük. A nyár még messze van, s ki tudja, mi minden történhetik addig. Romána hálásan pillantott Mártonra, aki megkímélte öt a felelettől. ' < Azután megnézték a lakást, amely öt szobából s elő­szobából állt. Mindent tisztának, csinosnak, Ízlésesnek ta­láltak.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents