Az Ujság, 1953 (33. évfolyam, 3-42. szám)

1953-01-22 / 3. szám

AZ ÜJSAG 5OLDaL JANUARY 22, 1953. Á figyelmes férj — Humoros elbeszélés. — IRTA: BERCIK ÁRPÁD ....Marce’.lál a kuinál.. minden reggel szobalánya várta a po­hár vízzel, férje meg egy szál virággal. A fürdőben pedig az asszo­nyok egyébről., se beszéltek, mint erről a figyelmes férjről, aki házassága tizenkettedik é­­v' vében is még ilyen vőlegényi . udvariassággal becézgeti a fe­it leségét. — Hiába, — sóhajtott fel I- rén, — vannak még figyelmes férjek a világon. — Úgy látszik — felelt rá egykedvűen Péter, mialatt bokavédőjét fölgombolta, az­, tán fejébe nyomta tiroli kalap­ját és útnak indult a hegyek­nek. Lévén Péter szenvedé­lyes gyalogló és hegymásszó, a 4 ki a hegyeket nemcsak alul­­. ról szereti nézni, mint a leg­utóbb magyar fember. Elindult, hogy a feleségét, ki nagyobb kirándulásokat nem tehet ma­gára hagyja. A mivel azonban Péter csepppet sem törődik. Mert hát ő nem figyelmes férj"! S ha valami, ez fáj Irénnek. Péter sohase volt iránta fi­gyelmes, mióta elvette. Holott ő se'mmire se vágyódott úgy, mint arra, hogy kényeztessék. Olyan férjet álmodott magá­nak, aki szerelmi nagy tarto­zását folytonos figyelmek ap­rópénzével törlesztgeti. Minél apróbb a pénz, annál hosz­­szabb a törlesztés s annál éde­­. sebb! Péter ilyennek mutatkozott vőlegény korában, de már az első ebédnél — amelyett be­­; anyakönyvezett minőségük­­, ben,, egyedül költöttek el a nászútjukon —elfelejtett bort tölteni a feleségének. Irén szivén egy érzet nyilait . keresztül ... Egy balsejtelem! A jövő képéről hirtelen le­­hullott a lepel s ott állt a Pé­ter alakja, de egészen más jel­mezben, mint vőlegény korá­­.ban. <A hősszerelmes köpenye le­csúszott válláról s a férj ott állott teljes hétköznapi házi-' . köntösében, papucsban, talán még hálósipkában is, nagyott ásitva és nyújtózkodva, csi­­bukból pöfélgetve bodor füst­­. felhőket. Nem tudom volt-e valaha ■ keleti bölcs, aki erről a tárgy­ról gondolkozott, de ha lett volna, kétségkívül azt mond­ta volna: a gyöngédség disz­­öltöny, melyet a legjobb férfi ott felejt a vőlegényi ruha­tárban s beköltözködvén a há­­. zasélet otthonába, kényelme­sebb öltönydarabokkal cserél föl. És ez a keleti bölcs arany- érmet érdemelt volna azért az aranymondásáért, mely Pé­ter uramra mintha csak rá lett volna szabva. J Tegnepelőtt még hogy töl­­$ tögette a bort és vizet!..;. És § ma!.... Egy félnapi házasság 1 után... j De az elfelejtett bortöltöge-2 tési tünet csak első jelensége ■% volt egy átalakulási folya­­f matnak. í: Milyen feledékeny lett ez a 1 Péter egyszerre! £ Azt mondják, a vén cigány I naponkint egy nótát felejt. * Dehogy a cigány! A férj fe­ji lejti egy-egy számát a vőlegé­f. nyi műsornak_ mig utoljára I semmi sem áll többé a prog- i rammon! * Ments isten, hogy Péter vég­- télén bünlajstromát elsorol­­'* jam. Mindazt, amit házassá­­f guk hosszú tartama alatt las­­| sanként fokozatosan, | de yas­­% következetességgel elfelejtett. ? Rágalmazók ráfoghatták „vol- I na, hogy ebben a feledésben ^ rendszer és szándékosság yan.- És Irén nem egyszer már be- I le akart ugrani bánatának * kútjába, de az édsanyja min­is. dig visszarántotta, azzal vi­* gasztalván, hogy a figyelmes­ség nincs meg Péter termé­szetében. Jóravaló tisztessé­ges stb. ember, de hiába, a fi­­gyelmességeek adománya nél­kül született. Ezen változtatni nem lehet. Bele kell nyugodni! Ilyenek a férjek! örökké csak nem vallhatnak szerelmet. A leg­jobb férj is utó végre kimerül — a vallomásokban. • El kell hát viselni ezt az állapotot is. Irén el is viselte, ds nem ke­serűség nélkül, bele is törő­dött sorsába s leszámolt a gondviselés ezen intézkedésé­vel. De mióta itt fürdőznek s megbarátkoztak a férjek ré­vén Baróthyakkal, a behegedt sebek fölszakadtak. Látni percenként a gyöngéd figyelmességnek azt az óriási pazarlását, amit ez a Baróthy véghez visz és tudni, hogy ez neki elérhetetlen valami! Ba­­róthynak egyéb gondja sincs, mint hogy a feleségének mi­vel kedveskedjék; ellesi, meg­előzi legtitkosabb óhajtásait még csirájókban; előzékenysé­ge kifogyhatatlan, szóval o­­lyan ember, akiről azt mond­ják, hogy bolondul a felesége után. Ennek a gyöngédségnek a a századrészével is milyen bol­doggá tehette volna Péter a feleségét. Holott Marcella egy ^Italában nem igen veszi ész­re ezt az örökös hódolatot s valami teljesen természetes­nek találja. Nem is állhatta meg Irén, hogy egy Ízben szó­vá ne tegye Marcellának, de minden hatás nélkül. — Édesem! Ez a gyöngéd­ség s figyelmesség nem a fér­jem érdeme, hanem az e­­nyém. így szoktattam az ura­mat első perctől fogva s igy neveltem ki magamnak. Min­den népnek az a kormánya van, amilyent megérdemel, minden asszonynak az a fér­je, akit magának idomit. De föltétel, hogy sohase legyen kielégítve, mindig követelőd­­zék, különben a férj elkényel­­mesedik és elhájasodik. Irén belátta, hogy nagyot mulasztott, de hiába, azt már nem lehet helyrehozni— És önkénytelenül sírva fakadt. A könnyek végigperegtek az ar­cán. Hát ez a jó asszony jutal­ma, aki minden politika és körmönfontság nélkül csak szerető szívvel lép a házasság­ba? Péter épp akkor lépett a szo­bába, de a könnyeket észre sem vette, vagy legalább nem akart rájuk ügyet vetni. Ezek a könnyek nem vágtak össze az ő házassági programmjá­­val. Ha a férj észreveszi, kér­dezősködni kell, aztán az asz­­szonyt megvigasztalni, esetleg ki is engesztelni, a mi időrab­ló, unalmas és fárasztó foglal­kozás. Sokszor még költséges is, mert vannak asszonyok, a­­kiket csak ajándékokkal lehet kibékíteni. Azért az okos férj az úgyne­vezett nyafogást nem véve fi­gyelembe, áttér fölötte napi­rendre. Péter is az évezredes tapasz­talaton indulva, fütyörézésre fogta a dolgot s az ablakhoz lépve, azon egy indulót pró­bált kiverni. De már ez a közömbösség, j ez a nembánomság még a bé­kés Irént is kihozta sodrából s megfeledkezve édesanyjának belenyugvási összes tanításai­ról, a megsértett önérzett ki­törésével felugrott és férje elé toppant, ki az induló befe­jeztével a szomszéd szobába akart menekülni. — Ej, az ur észre se veszi, hogy én sírok? Pétert ez a nyilatkozat rend­kívül meglepte. Ö bizony csak ugyan nem látta_Hm! hm!_— Hát maga sir, csakugyan sir? No ne sírjon! Mire való ez? És megújítja menekülési kísérletét. De Irén el van szánva a le­számolásra s arra, hegy ő ma­gával nem hagy többé pác-. kázni. Lkját állja az urának s’ a szemébe vágja: — Legalább megkérdezhet­né, hogy miért sirok? Barót­­hyt bezzeg nem kellene un­szolni_ Ö észrevenné a fele­sége kisirt szemét! De magá­tól meg lehetne halni. Pétert már régóta bosszant­ja ez a Baróthy! Nem ért e­­gyet házassági elveivel s eljá­rását — őszintén szólva hely­teleníti, mert nem ok nélkül abban a véleményben van, hogy ezzel a túlságos sok gyöngédséggel veszedelmes példát ád s minden számítást nélkülöző figyelmével más tisztességes férjek állását szer­fölött megnehezíti Clyan precedenst alkot, a­­melyre a többi feleség hivat­­kozhatik s a többi férjet ké­nyes helyzetbe sodorhatja. El is volt tökélve, hogy egyszers­­mindenkora véget vet az örö­kös baróthyzgatásnak és gú­nyosan odavetette: — Hát neked Baróthy az eszményképed? Olyan legyek, mint ő? Gyöngéd, figyelmes, előzékeny! Nem goromba férj kell neked, hanem fi­gyelmes! Azt is megkaphatod, de bezzeg nem fogod megkö-1 szönni... De nem ám!... Csak annyit mondok, ne kívánd, hogy én figyelmes férjjé vál­jak. S újra kísérletet tett a ki­menekülésre, de nem gondol­ta meg, hogy olyan követ do­bot a kútba, melyet okvetle­nül ki kell húznia. Talányt a­­dott fel s Irén a megfejtését kivánta. — Azt se hallottam még,| hogy a figyelmes férjtől félni kelljen! Drága Péterkém, nem volnál kegyes az okát is meg­mondani, miért féljünk tőle. — Hogy miért féljetek? Hát tudni akarod minden áron? Nos hát azért kell tőle félni, mert a mely férj gyöngéd a feleségéhez, az mindig gya­nús! — Gyanús? — Hidd el babám, nem a gyöngéd férjek a jók, hanem azok, akiket ti igazságtalanul gorombáknak szoktatok ne­­vfezni. — A milyen te is vagy! — A milyen] én is vagyok, ha úgy tetszik! Nem bánom. Fogd rám. Elválalom. Gorom­ba vagyok, de hü. És kihúzta magát és mellét az önérzet büszkeségével kife­­szitette. — Baróthy nem hü? Aki ily figyelmes. .. Te azt mered állí­tani róla, hogy?.... — Nem állítok róla semmit. Csak azt mondom, hogy a go­romba férjnek nincs takar­gatni valója, hogy a goromba férj nem szorult rá„ hogy port hintsen a felesége sze­mébe és gyöngédségi szem­fényvesztéssel iparkodjék fi­gyelmét elterelni. Szegény asszonyok... akiknek gyöngéd a férjetek, hogy sajnállak, mi­lyen áldozatok vagytok a nél­kül, hogy sejtelmetek volna róla! És diadalmasan] végignézve sóválvánnyá vált feleségén, eltávozott. Irén meg ott maradt magá­ban, egy tapasztalattal, tanul­sággal gazdagabban. Most legalább megtudta, miért fi­gyelmetlen az ura ... De Ba­róthy?.... Lehetséges-e, hogy ennyi gondoskodás, kedveske­dés csak köpönyeg legyen, a­­mellyel eltakarni iparkodik. önmegfeledkezését? Tisztába nem jöhetett ezzel, mert fürdőzésüknek hirtelen vége szakadt és vissza kellett térniök a fővárosba neki is, Péternek is, aki azóta még sokkal kevésbbé korlátozta magát, mint eddig. Figyelmetlensége -—műnyel­ven szólva — rendkívüli mér­veket kezdett ölteni és gyön­gédségének színvonala napról napra alacsonyabbra szállt.! De hát tehette. Akinek nincs] takargatni valója, az akárhogy viselkedhetik! — Majd ha megcsalom a fe­leségemet, leszek én is gyön­géd — szokta mondogatni. Vagy pedig: — Ha én is gyöngéd kezdek lenni, Irén akkor résen légy. S Irén megadta magát sor­sának. Ugyan hogy kivánha­­tot volna az urától gyöngéd­séget — ilyen áron? Mert, úgy látszik, a férj figyelmes­ségének szabott ára van. Az a Baróthy, a a Baróthy! Ki hitte volna róla? Sehogy sem fért a fejébe, hogy az a kedves, udvarias, gyöngéd férj szintén abba a bizonyos osztályba tartozzék.... Fájdalom! meg kellett róla győződnie, hogy nem Péter, hanem ő csalódott. Valami jótékonycélra mü­­ő kapta azt a megbízatást, hogy egy igen hires szép szí­nésznőt közreműködésre fel­kérjen. A színésznő ajtajában találkozott Baróthyval. Éppen onnan lépett ki. Rettentő zavarba jött s azt színlelve, hogy a homályos lépcsőházban nem ismer Irén­re, — köszönés nélkül — le­sietett a lépcsőn. Irén mély megilletődéssel sietett haza. Pétert éppen ott­hon találta. Szó nélkül a nya­kába borult és zokogva össze­vissza ölelgette, csókolgatta. Péter nem tudta mire vélni ezt a rendkívül megindultsá­­got. Végre kitört Irén: — Ne légy figyelmes Péter! Csak az ne légy! Inkább min­dent eltűrök. Sohase fogok többé panaszkodni! Oh mily igazad volt. Nem érnek sem­mit azok a figyelmes férjek! Soha Péternek jobb dolga nem volt, mint abban az idő­szakban, mely ezt a fölfede­zést követte. Irén csupa hála, gyöngédség, figyelem volt a férje iránt, aki öntelt mege­légedéssel fogadta a feleség hódolatát, mellyel hűségének adózott. Csak az* nem volt Ínyére, hogy Irén felcsapott misszio­náriusnak, aki a kötelességé­ről megfeledkezett Baróthyt mindenképpen meg akarta téríteni. Azzal a színésznővel átellenben Xandiék laktak, Irén egyik barátnője, annak ablakában megfigyelési állo­mást létesített Irén s megálla­pította, hogy a hűtlen férj a találkozás óta már két Ízben járt a színpadi csillagnál. Ezt tovább tűrni nem lehet, baráti kötelessége Marczella iránt parancsolja, hogy a lefe­lé rohanó szekér küllőibe kapjon.. Megkérte az urát, be­széljen Baróthyval, mint régi barátjával s kövessen el min­dent, hogy vele kötelességét megértesse. Péter hiába erősködik, hogy legokosabb efféle kényes ma­gánügyekbe nem avatkozni. A mire azonban Irén nem ad semmit. Hogy ez kényes ügy, megengedi, — de semmikép­pen nem magánügy, mert a férjek magánügye |mindig kö­zös ügy. Végre Irén kijelenti, hogy nem bánja, ha Péter nem be­szél vele, majd előveszi ő. Ba­rátsága Marcellához jogosult­tá teszi a beavatkozást. Végre abban egyeztek ki, hogy Péter mégis beszélni fog azzal a mihaszna Baróthyval. Meg is tette, de Irénnek nem tudott kielégítően beszámolni az eredményről, azt hozván hírül, hogy Baróthy ártatlan teljesen, mert nem a maga ügyében, — hanem közvetítő­képpen egy barátja értelmé­ben járt a színésznőnél, sem azt, hogy milyen természetű ügyben, pedig e két ténynek szoros megállapítása nélkül Baróthy mentegetőzésének hi­telt adni nem lehetett. Ilyen módon Péternek ki­küldetése nem járt a kívánt sikerrel és nem terelhette el Irént attól a szándékától, hogy kezébe veszi maga az ü­­gyet és Baróthyt kérdőre von­ja. Hiába iparkodott Péter a feleségét lebeszélni, Irén ba­ráti kötelességének tartotta, hogy a megsértett házassági egyensúly helyreállítása céljából látba vesse személyes j közbenjárását. I Pedig Péter még egy kézzel .fogható, csillogó és igen érté- Jkes érvvel is támogatta kö­nyörgését. Egy csattot tett le a ház asz­talára. Egy gyámántcsattot! Egy ragyogó, értékes gyé­­mántcsattot, melyet azon me­legében hozott az ékszerész kirakatából, mert délelőtt I- rén még ott látta fényeskedni. Irén hüledezve kérdezi: — Péter, mi lelt téged, hogy engem gyémántcsattal lepsz meg? De Péter ezt olyan magától értetődőnek, clyan természe­tesnek találja. — Istenem! Egy gyémánt­­csatt! Csekélység! Aztán me­lyik férj ne lepné meg a fele­ségét gyémántcsattal a neve­­napján? — Hát nekem ma névna­pom van?—csodálkozott Irén. — S neked eszedbe jutott? Hi­szen eddig:... eddig ... sohse jutott eszedbe és sohse leptél meg semmivel!.... Péter azonban mókás ked­vében volt és nevetve vágott a felesége szavába: — Már ezentúl másképpen lesz! Figyelmes férj leszek én is! — Ne légy az._ ne légy az — könyörgött az asszony. — Maradj meg gorombának. S a csatt nem is tett olyan hatást, mint tett volna ezelőtt egy pár .esztendővel! Péter­nek ez mégsem vette el a bá­torságát. Úgy látszik, csak­ugyan komolyan el volt tökél­ve, hogy a felesége régi sérel­meit orvosolni fogja. Virág, cukor, színházi je­gyek, kalapok, cipők, ruhák— és a mi tárgy csak kifejezhet a férji gyöngédséget, egymást követte.— E a csomagokat (a mit előbb világért se tett volna) maga hozogatta haza a ’’picikének’ ’muncikának,. (E- lőbb világért sé szólította másképp, mint a nevén.) És töltögette neki a bort, vizet az asztalnál — és a világ min­den kincséért se engedte vol­na meg, hogy Irén maga ’’ci­pelje” felöltőjét. Irénnek minden vágya be­teljesült. Ura olyan volt, mint vőlegénykorában... Amit any­­nyiszor szemére lobbantott, az mind megvalósult és ő még sem volt boldog! Az em­beri természet olyan, hogy a megvalósulás sohase ér föl az álommal! Nem...T Irén nem ilyen há­látlan.... Ő megbecsülte volna ezt a fordulatot, ha egy titkos hang nem unszolta volna mindig: hogy hát miért válto­zott meg Péter!_ És ilyen hirtelen?.... És éppen akkor lett figyelmes férjjé, amikor.. Egek! Milyen villámcsapás ez a gyanú! Egy fényszóró gondolat megvilágítja a sötét homályt ... s annak hátterében ott... ott leghátul egy alak merül fel... n?m egy.... két alak.... egy férfié s egy nőé— a színésznő — meg a barát, a jó barát alakja.... a nagy isme­retlenné, akiért Baróthy köz­vetít... S ez az ismeretlen a­­lak hirtelen ismerőssé válik ., olyan vonásokat ölt, amelyet Irén igen jól ismer. Péter nevetve ront be a szo­bába .... egy újabb meglepetés­sel... egy kis ennivaló kézi szatyorral a legfinomabb ken­guru bőrből ... Senkinek sincs még kenguru szatyra a város­ban; most látta meg Marton kirakatában s mivel a fiahor­dó olyan jelentős állat, hát azt gondolta.... Irén csak nézi — hallgatja meredten, hangtalanul! És nézi az urát fürkésző, átható tekintettel_ Péter torkán megakadt a szó. — Irén, hogy nézesz rám! Mi lelt? — A nevét... a nevét! — ki­áltja az asszony. — Kinek a nevét? — A Baróthy barátja nevét. Péternek sehogyse tetszik ez a csökönyösség..­— Még mindig ez az unal­mas dolog, —- Igen, Péter, még mindig és mindaddig folyton fogod hallani, amig meg nem neve­zed. — Angyalom, cdesem, drá­gám, hányszor mondtam már, ez lehetetlen! Baróthy nem nevezheti meg! Irén tekintete még áthatóbb lett. Kipirult arccal vágta oda —Nem nevezheti meg? Úgy majd megnevezem én! Az te vagy Péterkém— te, a figyel­­jmes férj_ Péter meg volt semmisülve j Hiszen éppen szakítani akart ja színésznővel. Abban közve­tített Baróthy! | — Bocsánat! Csak ne vál­junk el! — Dehogy válunk el, —ne­vetett Irén — hiszen csak most lesz jó dolgom! Eddig os­toba voltam, — ezentúl okos asszony leszek! A legközelebbi nyáron két férj várta a feleségét a kutnál naponként virággal, — a má­sodik Péter volt. HALLGASSA MEG Vasárnap — WDOK, 1250 dia Amerikában a leghosszabb magyar műsor — d. u. l-lő 3 óráig. Hirdetések ügyében hivia: Tel. LO 1-5524 SZAPPANOS FÉR IGAZGATA 3043 East 123 Si. MINDEN HÉTFŐN ESTE 7-tő! 8-ig hallgassa meg KÁLLAY ELEMÉR Válogatott Magye- Progran ját W D O K (1260) Hirdetés vagy üdvözlet avagr egyleti \r jelenté» iicr&Ma Tel. RA 1-0146 Lakcím: 2861 East 112 Élvezze minden kedden ESTE 7-től 7:30-ig RABB JÓSKA ROMANTaC string élő zenéjét a WSRS, 1490 DIAL állomáson 17111 INVERMERE A VE Telefon: SW 1-8^72 A LEGJOBB IDŐBEN MINDEN VASÁRNAP déli 12 órától 1 óráig A WSRS ÁLLOMÁSRÓL 1490 DIALON Hallhatta a HUDÁK RÁDIÓ ÓRÁT Hirdetéseket és köszöntése­ket elfogadunk 12914 GRIFFING AVENUE Tel. SK 1-5085 GA 1-6434 ríudák Imre, Ernő és Tstvár Virág minden alkalomra STEVEN'S FLOWERS 12303 Buckeye Road WA 1-4461 Boros István és. neje, szü Orbán Anna, tulajdonosok CIPÓJAVITÁS magyar kézzel és magyar szakképzettséggel — amerikai modern gépekkel Jó munka, jó anyag és mégis mérsékelt ár Harsányi Imre Óhazai cipészmester 8310 BUCKEYE ROAD Minden javitást garanciával adunk Vi. ízlésesen és méltányos árban készít el minden virág rendelést G AYER'S FLORAL SHOPPE 3033 Lorain Avenue ME 1-1988 1 BEÉRKEZTEK A LEGÚJABB ! SZŐRME KABÁTOK } Válassza ki a kedvére valót, 1 nem kell rögtön elvinnie, ha nem óhajlia, megőriz­­í zük és akkor viszi el, amikor szüksége lesz reá. Nagyon méltányos árak, kedvező fizetési feltételek j Euclid Model Fur I 2038 East 105 St. Í A Carnegie és Euclid Ave között Telefon: CE 1-5270 J NYITVA ESTE 8-ig ) JOHN HRENYO, tulajdonos UJ TETŐ es CSATORNA Minden lefizeiés nélkül 36 havi törlesztéssel MINDEN MUNKÁNKKAL JÓTÁLLÁS JÁR i ART SEGEDY j ! 3037Eastl23rdSt. Tel.WY 1-6406 \ Szivesen adunk DÍJMENTES árlejtést MÁR EGÉSZ CLEVELANDBAN tudják és elismerik, hogy a Rákóczi Segélyző Egyesület 62 OSZTÁLYA DISZNÓTOROS VACSORÁJÁN A LEGFINOMABB KOLBÁSZT és HURKÁT szolgálják fel családiasán. MOST SZOMBATON, JAN. 24-én A WEST SÍDÉI MUNKÁSOTTHONBAN 4309 LORAIN AVE Kezdete este 7:3D A kolbászt és hurkát Myers'János készíti A vacsorát és a programot Szász Dénes vezeti le A jegy ára $1.50 Vacsora után tánc első rendű zenekarral. A vacsorát korán kezdjük, hogy legyen idő az éjfélig tartó tánchoz. A Szt. János Magyar Gk. Egyház megtiszteléssel tünteti ki 50 éve tevékenykedő tagjait Díszes banket keretében, 1953 január 25-én, vasárnap A SZENT JÁNOS DÍSZTEREMBEN, 9510 Buckeye FINOM PULYKA EBÉD Kezdete 1 órakor a 12 órakor kezdődő ünnepi szent mise után Az ebéd jegy ára $1.75 és már lefoglalható Gyász esetén BIZALOMMAL FORDULJON a lelkiismeretes és megbízható HARTMAN J. KÁROLY DIPLOMÁS TEMETÉSRENDEZŐ­HÖZ és BALZSAMOZÓHOZ KÁPOLNÁINK DÍJMENTESEK Tágas udvarunkban 50 kocsi parkolására van hely. 11315 KINSMAN ROAD Tel. GA 1-3293 és WY 1-6050 Uj, modernül felsze-, reit, kényelmes és teliesen biztos BETEGSZÁLLÍTÓ KOCSI ÉJJEL-NAPPAL----------——_____________ j

Next

/
Thumbnails
Contents