Az Ujság, 1953 (33. évfolyam, 3-42. szám)
1953-01-22 / 3. szám
4 OLDAL AZ ÚJSÁG JAXUaUY 22, 1953. Az égő ház titka k VAGY A KÉTARCÚ ASSZONY — Tárnok! tJ — Nemtévedsz ? — Nem.... Nem.... Elza még mindig nem akart hinni annak, amit hallott. — Tárn k? ___ — Az ... í z.... , ...... Eiza '‘sszecsapLa a kezeit: __Akkor minden elveszett.... Róbert megtalálta a gyermekét, most már nehéz lesz visszaszerezni. L<eon felemelte bozontos fejít: — Miért ienne nehéz? Hiszen itt vagyok én, úrnőm, kész minden parancsod teljesítésére. Eiza nem is hallotta a gnóm szavait. Magának beszélt: — Nem ... nem, azt nem engedhetem meg, hogy Tárnok boldog legyen_Csak érezze a fájdalmat, amit a gyermek elvesztése jeent, vissza kell szereznem, hogy szenvedjen. i Aztán Leonhcz fordut: — Leon.... Hallgas ide.... Eddig is fontos volt a feladatod,. de most még szászor fontosabb.... Akármi is történik, — vissza kell szerezni a gyereket. Laon helyeslőén bólintott: — Ha megtolom a jutalmamat, akkor szentül ígérem, hogy a parancsodat teljesítem. Elza most leküzdötte minden undorát, közelebb hajolt Leonhoz és megcsókolta. — Itt van_Látod most kéretlenül adom, érezd a csókom izét és ez a csók adjon erőt, ez serkentsen a nagy feladat elvégzésében s ha erre gondolsz, akkor biztosan sikerülni fog. León egészen megitasult a csóktól. Édes volt, gyönyörű és mámoritó. Ha ez az asszony most azt mondlia, hog*y rohanjon a tüzbe, ezt a parancst is habozás nélkül teljesítette volna.... t— Most menj, — suttogta Elza — és addig ne is jöjj vissza, amíg a feladatot nem teljesítetted Leon szemei felragyogtak: — Teljesíteni fogom. ? * ___ . w. ■-■- ^ [ \ * Elza még másnap is a Leon érdekes híradásának hatása alat állott. Minduntalan az járt az eszében, vájjon a sors milyen érdekes és különös szeszélye vezette Tárnok útjába azt, akit még nagyon sokáig nem lett volna szabad megtalálnia: a fiát. ügy érezte Elza mintha hatalmas terve összeomlott volna. Nem, nem azt akarta, hogy Tárnok most találkozhassak a fiával, hanem majd akkor, amikor gonosztevő, emberek számkivetettje vált belőle. Vájjon micsoda végzetes hatalom játszhatott közre: hogy nem igy történt ? Ez a nyugtalanság, ami Leon híradása után kínozta * nem akatt élülni. A következő nap estéjét színházban töl, tötte, de hiába játszották a legérdekesebb darabot, nem tudta lekötni p, figyelmét, minduntalan csak arra gondolt vájjon sikerül-e a púpos törpének visszaszerezni a gyereket. Színház után megvacsorázott, de ezúttal szokásátó eltérően nem maradt sokig fenn, hanem hazatért, meri úgy érezte, hogy megviselt Idegzetét mégis csak az alvás nyugtatja meg a legjobban. Ezen a napon éppen telihold volt, ami kísérteties fénybe burkolta a villát, ameyben lakott. Elza, amikor ki szállt az autóból, amely hazahozta, megborzongott, maga sem tudta miért.... Egy kicsi* félénkén ment fel a villába, amikor a kósza szél megrázta a fák lombjait, Elza is összerázkódott. JJe aztán kényszeredetten elmosolyodott: — Ugyan, mit félek? — nyugtatta meg önmagát. — Azért mert a hold ilyen kísértetiesen világit? Ostobaság! Es ment tovább. n 4 A szobája kulcsát már a kezében tartotta, azután egy kattintás, az ajtó nyitva volt. A holdfény kékes fénybe burkolta a hálószobát és amikor Elza belépett, úgy vette észre, mintna egy sötét árnyék lebegne a szobában. He azután elmosolyodott. ^íSLL .Bizonyos, hegy ez is csak képzelődés. A keze kinyílt a villanykapcsoló után, egy mozdulat és fényár öntötte el a szobát. He Elza ebben a pillanatban riadtan felsikoltott és rémületében rekiesett a falnak. Egy halottat látott feltámadni.... A szobában ott állt kísérteties mozdulatlanságban Zsengeri Vilma, az a Zsengeri Vilma, akit Bécsben egy titokteljes viharos éjszakán a vízbe taszított s akit elnyelt, a titöi'tartó, rejtelmes víz. És most mégis itt van! Hogy lehet? Képzelődés, valóság, vagy tényleg feltámadnak a halottak? Ijedten sikoltott fel: — Kivagy? ■ A rejtelmes látomás nem felelt és nem mozdult. Elza homlokára kiütközött a verdjték, marcangolta a bűntudat, hát csakugyan kisérteni járnak a halottak? Es Vilma, hogy még nagyobb legyen a megriadt asz- 3zony rémülete, megszólalt: — Emlékszel még rám Tárnok Elza? • Kísértetiesen csengett a hangja, mintha csakugyan a túlvilágról hangzana. Elzából csak szaggatott szavak törtek fel: — Ki.... vagy? — ■ Ne tégy úgy, mintha nem ismernél! Nagyon jól tudod, ki vagyok, emlékezned kell, hogy évekkel ezelőtt.... — Ne folytasd! — sikoltott most közbe Elza. A kisértet azonban nem ismert kíméletet. — ....emlékezned kell — folytatta —, hogy egy viharos éjszakán együtt mentünk át a hídon.... akkor megálltál s amig áthajoltam a korláton, bahajitottál a vízbe.... He ne legyen nyugságod, most visszajöttem kisérteni, hogy emlékeztesselek a régi bűnre s nem nyugszom addig, amig ez a bűn megtorlást nem nyer.... Elza szivettépően könyörgött. — Kegyelem.... Kegyelem! Vilma most már megélegelte a ’kisértet’ szerepét, fel hagyott a mozdulatlanságával, az erőszakolt hangjával s egyszerre, hogy annál meglepőbb legyen a fordulat természetes hangján szólalt meg: — No, úgy látom, hogy nagyon megijedt, asszonyom! Elza egészen elhült, amikor meghallotta, hogy a rejtelmes kisértet most már természetes hangon szólalt meg. — Vilma... Vilma.... Hát él? — Mit szól hozzá — kacagott fel gúnyosan a leány—, élek, annak ellenére, hogy maga meg akart ölni.... De hát , nem sikerült, mint ahogy nem minden sikerül az életben, . I amit az ember akar.... Elza még minőig nem értette a dolgot. Ebben a furcsa helyzetben megelevenedett előtte az a ; régi est, mikor Bécsben a folyóba taszította ezt a leányt, 1 Olyan erővel lógta el az emlékezés, mintha minden csak ,'j most történt volna, szinte látta, hogyan küzd Vilma a hul- 1 lomokkal s végül mint merül el a habokban.... Lehetséges, hogy most megint itt álljon előtte, fenyegető mosollyal az arcán? Megdörzsölte a szemeit, hátha téved. j He nem! Ez a nő vadban Vilma volt. — Bizony — szólalt meg újból a leány—, érik ilyen kellemetlenségek az embert, hogy olyasvalakivel találkozik, akivel nem kívánkozik szembekerülni.... Most majd lesz alkalmunk egy kissé csevegni a dologról.... Elza észbe kapott. Most már tudta, hogy mi következik, hiszen csaknem ugyanúgy kezdődött Vil nának az a látogatást is, amely után elkeseredetten elhatározta, hogy végez a leánnyal. Az a félelem, amely a kísérteties látványra jelentkezett a szivében, oszlófélben volt és mindinkább fölénybe került í-. józanul kor.dolkodó éleseszű asszony. Elhatározta, hogy Vilma zsarolási kísérleteinek ellenáll, hiszen különösebb veszély nem fenyegeti. Mindketten magyar állampolgárok, a gyilkossági kísérlet évekkel ezelőtt Bécsben történt, jelenleg mindketten francia földön vannak és a francia redörség igazán nem sokat törődik majd azzal, hogy két idegen állampolgár milyen vádakat szór egymásra... Amikor erre gondolt, egyszerre megnőt az önbizalma és ebben a tudatban kérdezte meg Vilmától: — Nos, mit kíván? Vilma gúnyosan felnevetett. — Mit.' Azt az összeget, amit az életem ér! Elza hasonló gúnyos nevetéssel válaszolt: — Nekem nem sokat ér az élete, kedves! — Még akkor se — mondta Vilma szintén megnyomva mindenszót—, ha a gyilkossági kísérletért feljelentést teszek ? — Még akkor se! . JANUÁRI-FEBRUÁRI ENGEDMÉNYES BÚTOR KIÁRUSÍTÁS Helyet kell csinálnunk újabban rendelt bútornak, mert nagy üzletünk szomszédságá. ban nem kapunk raktárnak való jó helyet. Felesleges HASZNÁLT BÚTORT VÁSÁROLNIA, amikor ÉRINTETLEN, UJ BÚTORT vásárolhat ' 40% engedménnyel NAGY RAKTÁRUNK HÁLÓ SZOBA, EBÉDLŐ és ELSŐ SZOBA BÚTORAI KÖZÜL 10508 Union Avenue A KIÁRUSÍTÁS MINDEN KEDD és CSÜTÖRTÖK ESTE 6-tól 9.ig TART FEBRUÁR VÉGÉIG LOUIS FURNITURE COMPANY Minden alkalomra friss virág, személyesen vagy telefonon megrendelheti: ORBÁN FLOWERS 11520 Buckeye rd. RÁ 1-1500 SAJÓ SÁNDOR Gyógyszertára 3828 Lorain Avenue SAJÓ SÁNDOR .okleveles gyógyszerész és vegyész Telefon W J 8488 Buckeye Storm Window Co. Combination Storm Windowkát készítünk Redwoodból Szívesen szolgálunk díjmentes árlejtéssel A pontos jó munkáról hazai szakképzettségünk alapján garantálunk 8922 Buckeye Road A műhely tel. GA 1-6111 A lakás lel. GA 1-1774 Farkas János tulajdonos 12914 UNION AVE. Telefon WY 1 5070 Bízhat, mint önmagában, ha virágrendelését FANCHALY VIRÁGÜZLETE 4714 Lorain Ave ME 1-1882 végz-i Vágott és cserepes virágok MELL CSOKROK Vilmát egészen meglepte ez a-válasz. Azt várta, hogy : Elza majd könyörögni fog, pillanat alatt bedől minden kívánságának s erre mi történik? Az asszony fölényes biztonsággl megáll vele szembe, mintha legalább is ő lenne a vádló... Ki is robbant belőle a kérdés: 1 — Hát nem fél? x Elza megrázta a fejét: J — Nem! — Akkor, úgy látszik, nincs tudatában a bűne nagyságának.... Elza kacagott. — Ostoba! Ugyan mi bűnt követtem volna el! — Még tagadni merészeli? — Mit? — Hogy gyilkossági szándékkal a vízbe lökött! — Én? Mikor? — Hisz az előbb beismerte! Amikor azt hitte, hogy a szellemem jött vissza kisérteni, gyáván remegett előttem.. * Tálán ezt is tagadni meri? J — Nem tagadom, hogy megrettentem, de vájjon mit oizonyit ez? —Ne feljen, — tanúm is van, az, aki azon az éjszakán a vizböl kimentett és a halál torkából visszaadott az élet- 1 nek.... Elza meghökkent egy pillanatra. i anu! Ez mar más fordulatot ad a dolognak, de aztán arra eszmélt, hogy ez csak rémités, üres fenyegetés és megint megtalálta a biztonságát. 1 — Akkcr sem félek.... S hogy bebizonyítsam a bátor- 1 Ságomat, mar csengetek is a személyzetemnek s aztán átadom az első rendőrnek.... És szilárd léptekkel megindult a csengő felé. De ekkor I Vilma eléje toppant, revolvert rántott és Elzara szegezve 1 felkiáltott. — Egy tapodtat sem! Elza megdöbbent: 1 A leány szemeiben féktelen tűz lobogott, bizonyságul 1 arra, hogy a revolvert nemcsak fenyegetésül tartja a kezében, de kész arra is, hogy használja. — Amíg kettőnk ügyet nem tisztáztuk, — csengett Vilma hangja — innen nem távozhatik.... Megértette? — He mit akar voltaképpen? — Megmondom! Ötezer frankot hallgatási dij fejében..;. Elza megörült.... Ilyen kevés összeggel meguszthatja a kalandot, hiszen akkor minden rendben van. Vilma azonban intett, hogy még modani akar valamit. Es mondott is: • ,.. . m u, L 1 ■ 1 — ötezer frankot — havonta! Elza arcát elöntötte a harag pírja. — Micsoda vakmerő követelés! — Vakmerő? Ne higyje! Én ennyire taksálom az életemet s alkudozásba sem vagyok hajlandó bocsátkozni. — Akkcr ezzel az ajánlatával Ítéletnapig várhat! ne- • vetett Elza. 1 .— Gondolja? — Biztosan mondhatom! — Maja meglátjuk! EGa mos felfigyelt. A folyosón, a szoba előtt, mintha léptek naaf otta . volna. Talán a személyzet egyik tagja ébredt fel és felragyogott az arca az örömtől: meg van mentve! \ i.: j-Lid : Tényleg: valaki intette a kezét a kilincsre. , Látta, amint a kilincs a kéz nyomása alatt lehajolt... Aztán kinyilt az ajtó. . Még nem látszott, hogy ki jön be, de aztán, amikor egeszen kitárult, felbukkant a váratlan jövevén; és Elza sikoltva hátrált. ■ä .. -•*••• Atzél Bandi volt. Az asszony előtt elképzelhetetlen volt, hogy miképpen kerül► ide Atzél Bandi, sötét múltjának másik kisértete. Ijedten sikoltott fel: ~ Aizcl! A feni mosolyogva válaszolt: —- Tudni akarom! — Még idejekorán meg fogja tudni. — Takarodjék innen.... Nem akarom látni! Atzél Bandi mosolyogva intette le: — Mohó! Afelett mégis csak magam rendelkezem, hogy mikor jövök vagy mikor megyek.... Most itt vagyok és itt maradok, ameddig nekem tetszik. — He mit akar? — Vilma az imént emlegetett, hát megjelentem. — Emlegette? — csodálkozott Elza. — De hiszen egyetlen szóval sem ejtette ki a nevét. — Én voltam az, — felelte erre Atzél Bandi, — aki a* ízből kimentettem. Elza leroskadt, erre a vallomásra. Ez már több volt nnál, amit az idegei elbírtak volna. — Igen, — szólalt meg most Atzél báró komolyan, haározottan — én mentettem meg és azóta állandó figyesmmel kísértem a sorsát. Most is az én akaratomra jött le és ebből következtethet arra, hogy az ő akarata — az 11 akaratom is. Elza elszörnyüködve csapta össze a kezeit. — Szóval ketten akarnak megzsarolni? — Nevezze, ahogy akarja.... A mi kívánságunk havi itezer frank — hallgatási dij.... — Gazemberek! , . Atzél báró nevetett. — Engem még ez a sértés se hoz ki a sodromból! — Tudom — válaszolta gúnyosan Elza —, hozzászoklatott már az ilyesmihez.... bizonyára elég sokszor vágtak 1 iccéhez hasonlókat! — Most nem ez a fontos — szólt közbe -Atzél báró nyersen. — Egészen más célok vezettek ide_ — falán összeköttetésben áll ezzel a leánnyal?—kérlezte Elza. Vilma közelebb lépett és odasimult fiatal báróhoz. Ez a helyzet mindent megmagyarázott. Elza sápadtan dadogta : — Most már értem.... értem.... — Vilmát szeretem — kiáltott Atzél báró — és szerettem már akkor is, amikor.... — ....nekem hazudta a szerelmet.... —fejezte be Elza a mondatot s abban a pillanatban, amikor ezt a kegyetlen felfedezést tette, könnyel telt meg a szeme. Ez már a második mélységes csalódás, amelyet Atzél báró okozott. Az első az volt, amikor arra eszmélt, hogy a nagy szerelem mind csak a pénzéért lobogott, most azonban ráadásul még azt is meg kellett tudnia, hogy amig neki" hazudta a szerelmet, — mást szeretett. Ez a felfedezés egészen lesújtotta Elzát. Kábultan nézett maga elé, a régi seb felszakadt a szivében s olyan fájdalmat okozott, hogy azt hitte megőrül. — Nos, mi lesz? Hallatszott Atzél báró hetyke hangja. — Teljesiti kívánságunkat? Elza nem telelt. Nem tudott válaszolni, nem volt ereje. Atzél báró hangja újra felcsattant: — Talán mégis válaszolna.... Vagy azt akarja, hogy az elhatározás hiányában elmenjünk? Majd kisvártatra hozzátette: , — Egyenesen a rendőrségre.... / ' Elza fáradtan legyintett. . — Mit kívánnak? — Vilma megmondta: havi ötezer frankot.... Elza szó nélkül az asztalhoz ment elővett egy csekkkönyvet, amelynek egyik lapját kitöltötte, azután odaadta Atzél bárónak. — Itt van! A fiatal báró megnézte vájjon ez az összeg szerepel-o rajta, amit kértek, azután gondosan összehajtotta és zsebrevágta. Majd fölényes hangon megkérdezte: És a többi? Azt kívánja, hogy minden hónapban jelentkezzünk? Elza megrázta a fejét: — Nem.... Dehogy is.... Majd intézkedem ott, ahol ezt a pénzt felveszik, hogy minden hónapban rendelkezésükre állton a kívánt összeg.... Atzél báró megelégedetten mosolygott. — Nagyon meg vagyunk elégedve ! Elzát ez a cinizmus, ez a gonosz fölényeskedés kihozta nyugalmából s felháborodva kiáltott fel: — Most aztán már elég.... Pusztuljanak innen, takarodjanak előlem.... A céljukat elérték, megzsaroltak, — azt azonban nem engedem meg, hogy szemtelenkedjenek.,.. Odaugrott az ajtóhoz és feltépte az ajtószárnyakat. — Takarodjanak! Vilma gúnyos mosollyal ment előre és amikor elhaladt Elza mellett, kacér tekintete gúnyos megvetéssel mérte végig az alulmaradt riválist. Aztán Atzél báró követte, a fejét könnyedén megbiccentette Elza felé: — Jó éjszakát, szép asszony! Mögöttük döngve csapódott be az ajtó. Elza kábultan rogyott le egy székbe és heves zokogásban tört ki. i SZÁZÖTÖDIK FEJEZET Uj élet. A sokat szenvedett Viktor grófra uj élet köszöntött, a mióta Máriát megtalálta és ez a változás elsősorban a húgát, Clarissát töltötte el nagy örömmel. Nem is merte volna hinni, hogy Viktor gróf kedélyállapota ennyire megváltozzék. Nemrégiben még fegyvert fogott önmaga ellen, most csupa életkedv volt, csupa vidámság. ADÓÍVÉNEK KITÖLTÉSÉT szakértelemmel, lelkiismeretesen végezzük el. Szolgálatunk megbízhatóságáért szavatol a MAGYARSÁG SZÁZAINAK ELISMERÉSE Hívjon fel bennünket, hogy megállapodhassunk az időben, mert nem akarjuk, hogy ügyfeleleink várakozzanak. Ha munkabeosztása miatt nem tud eljönni, mi ELMEGYÜNK A LAKÁSÁRA IS, ha úgy kivánja, anélkül, hogy többet számítanánk. HORNYÁK IMRE és fia, EDWARD BIZTOSÍTÁSI, REAL ESTATE, és KÖZJEGYZŐI IRODÁJA 9914 Rosehill Ave CE 1-5263 Szakács József ft ÓHAZAI KLUMBER ÉS SZERELŐ MESTER 3097 Ashwood Rd. SK 1-1479 A csatornát ásás nélkül villanygéppel tisztítjuk. CJj munkát és javítást e gyaránt elvállaL
