Az Ujság, 1953 (33. évfolyam, 3-42. szám)

1953-03-26 / 11-12. szám

t OLDAL AZ ÚJSÁG Veszélyes szokás — 4-IK FOLYTATÁS — — Fájdalom, úgy van. — Biztos abban, hogy nem a helyiség feltörése előtt volt önnél? — Igen, még pedig azért, mert becses személyem bocsát tóttá ki a kapun, melyet is­mét bezártam. A detektiv vonásain a derű vonult végig. — Többet már nem is kí­vánhatott azaz ember! Min­dig olyan udvarias a tolvajok és betörők iránt mr. Morton? A bankár vállat vont: — Helyemben ön is megtet­te volna mr. Carter miután Mocker egy ismétlő pisztoly csövét szegezte., a homlokom­nak. — Leegyen' szives és közöl­je most velem, hogy miért lá­­toagtta mg önt azon éjjel a gonosztevő? — Elmondom, hogy talál­tam azon éjjel Mockert egy­szerre az ágyam mellett. Hogy egy órával vagy 'két perccel előbb érkezett-e oda, felköl­tésem előtt nem tudtam, mert nesztelenül jár, mint az ár­nyék. Jelenlétét csak akkor vettem észre, midőn kezét vállamon éreztem és szemei­met kinyitva megpillantottam alakját, mely fölém hajolt. Világosság volt a szobában? — Mielőtt lefeküdtem, elol­tottam. A betörő csak egy vil­lanykörtét hagyott égve, arra is zsebkendőt tett és igy a szobában nagyon gyér vilá­gosság volt. Azonnal tudtam, hogy Mockerreel van dolgom', mert teljesen olyan öltözet­ben volt, mint a hírlapokban olvastam. — Mikor szemeimet kinyi­tottam, még mélyebben leha­jolt hozzám és ezt mondta— — Bocsánat, egy percre, — szólt közbe Nick Carter. — A rendőrfőnökségen biztosítot­tak arról, hogy Mocker soha­sem Szokott áldozatával be­szélni és eddig még senki sem hallotta hangját. — Úgy látszik, hogy velem szembe kivételt tett, mikor megszólított. Csak suttogott. Tudhatja, mr. Carter, hogy éj­i i-jel, midőn a legnagyobb I cseod'uralkodik, zárt helyiség­­|ben a suttogó hang is tisztán I érthető. A detektiv bólintott’’ — Mit mondott önnek Mo­cker? — Ezt súgta: Azért jöttem, hogy a Congdon bányára vo­natkozó össdos okmányokat, úgymint: esküvel megerősí­tett írásbeli vallomásokat, ter­veket, birtokcimet s jövedel­mi kiszámításokat teljesen megszerezzem magamnak. Hasztalan kerestem eddig minden képzelhető helyen. •Hol vannak? — Szóról-szóra ez mondta?, — Úgy van, mr. Carter, hí­ven ismétlem kifejezéseit. — Hm, ha igy áll a dolog, egészen különös következte­tésre jutunk. A sorrend, telje­sen hivatalosan hangzik; Any­­nyi bizonyos, hogy Mocker nem a köznépből származik. De fnosf mondjon valamit ké­rem, a Congdon bánya tény­állásáról? — Legcsodálatosabb, hogy a Congdon bányával is úgy áll a dolog mint a biztonsági he­lyiséggel. Ugyanis, mig Mo­cker nem beszélt a bányáról, azt hittem, hogy csak magam tudok róla, valamint az arra. vonatkozó okmányokról is. De mint láthatja, Mocker telje­sen tájékozva áll a dolog felől. —Ez mindenesetre csodála­tos, — ismerte el Nick Carter. — Közölje még, kérem, hogy mit mondott Önnek még és a­­mennyire lehet ismételje szó­­szerint azt. — Első szavai után egészen megbámultam meglepetésem­ben, végre összeszedtem magámat, ezt kérdeztem: —Miféle papírokról beszél? I Ugyan ne tetesse magát mint ha nem értett volna meg. — rivalt rám. — Ne higyje hogy engem bolonddá tesz. Ki ve-j le! Hol vannak az okmányok?: — E szavakkal a pisztoly csö­vét homlokomnak szegezte. — A gonosztevő olyan biz­tonsággal beszélt, melyből megértettem, hogy bármily hihetetlennek is gondoljam, mégis tud a bánya létezésé­ről. Azért jött hozzám, hogy megszerezze az okmányokat. Végre is nem tehettem egye­bet, minthogy engedelmes­kedjem neki, mert az élete­met mégis csak többre be­csültem, mint az okmányokat. Hol voltak a papírok? — Hálószobámban. — Miért nem őrizte azokat biztonsági helyiségben, ha annyira értékesek voltak? — Mert öt évvel ezelőtt ke­rültek birtokomba tehát jóval azelőtt, mint a biztonsági he­lyiség építésére gondoltam. Akkor azt hittem, hogy sehol sem lesznek olyan biztonság­ban, mint a hálószobámban. E célból elfürészeltem a pad­ló egy részét és az okmányo­kat tartalmazó | szekrényt a nyílásba rejtettem, két geren­da közé. A deszkát aztán úgy helyeztem vissza, hogy csak­is a beavatott tudhatta, hogy elvan fűrészelve. — Én tehát fölkeltem, né­mi ruhát vettem magamra és vettem a szekrényt rejtekhe­lyéből. Azt hittem, hogy csak a tartalmát viszi el, mert a szekrény elég terjedelmes volt. ö azonban a szekrényt, mély sajnálatomra, hóna alá véve felszólított, hogy bocsás­sam ki a kapun, mit én meg is cselekedtem. Meg vagyok róla győződve, hogy azonnal megölt volna, ha csak a leg­­kevésbbé vonakodom. — Miért szerette volna, ha a betörő az üres szekrényt ott (hagyja? ; — Mert bizonyos tekintet­ben még értékesebb volt, mint mint tartalma. — A papírok ugyanis, me­lyek a bányára vonatkoznak főleg a tervek, mind hamisí­tásoké vagyis úgy készültek, hogyha valaki azzal a térkép­pel kezében akarja fölkeresni a helyet, hol a bánya fekszik, sohasem találhatja meg. Tit­kos jelekkel van Írva és kul­csa, mely a térkép tulajdono­sát helyes nyomra vezeti, a sezkrény földele alatt rejlik. — Most már értem. Legjob­ban csodálkozom azon, mr. Morton, hogy az okmányok­ról nem készített másolato­kat, legalább szavaiból ezt ve­szem ki. A másolatokra nem volt szükség. — Most hagyjuk ezt a tár­gyat és térjünk vissza az ön éjjeli látogatójára. írja le a külsejét oly híven, amint csak lehetséges. — Azt hiszem, hogy a hírla­pok elég terjedelmesen közöl­ték? — De én az ön leírását sze­retném hallani. Még egyet mr. Morton, nem tetszett is­merősnek ön előtt Mocker? 1 —- Valószínűleg mosolyogni fog szavaim fölött mr. Car­ter, de némelykor találkozom bizonyos úrral, ki úgy alakja, nagysága, mint mozdulatait il­letőleg a hírhedt Mockerhez annyira hasonlít, hogy azon­nal szemébe mondanám, ha csak némi bizonyítékkal ren­delkeznék. — Természetesen óvakodtam ettől, nehogy becsületsértés­bepereljenek. Azért hát ne is kívánja tőlem, hogy az illető urat megnevezzem, mert ez végre is csak merész gyanú részemről. Ami Mocker külse­jét illeti, becslésem szerint 6 [ láb magas, széles vállakkal. í Mozdulatai hasonlók egy tre­­jnifozott athléta vagy sport­­jmáhhef^sí ; • 1 — Kezein sötét keztyüket 1 visel,\ melyeknek ujjai hiá­­snyoznäkdife nekem | úgy rém­­lett, fyogy ar.kéz tenyerét sem kéiaíyü. Fejére} kámzsá­hoz hasonló álarc van huzva, melynek ő-y^gei vállaira lóg­nak: (Álarcának három nyílá­sa van, kettő a szemeknek és egy a szájnak. Az többi nyílá­sán át mintha | szürkébe ját­szó bajuszt vettem volna ész­re. Szemeinek színe felismer­­jhetetlen, mert sötétszürke fá­tyol van a nyílására varrva. Ami hangiát illeti, arra néz­ve nem nyilatkozhatom, mert ^sak suttogott. Jól tudja, hogy | a hang, ha alig érthető sutto­/ geßü now A Big, Beautiful, Brand Mew 1953 FKIGIDAIRE PÉNÍZ^ikbÉS I TELJES;] GrAtRANCIÁVAfj, a világ, minden • részibe, f- MAGYARÖRS2ÁGBA IS dfogaduíilc pénáliüldésl telje iaranciávál,13 : . ei t f ,i \ mi g^ra^ic.Ianlt azt jeleni /agy megkapjak ß pénzt vág: áiány nélkül visszaadjuk a fel , ;a,dóhaik. ; Szilvás;? Silvester 8927 BUC.fr^E ROAD CE 1-3861 Pénzküldési, hajóíigy, biztosi lási, ingatlan forgalmi és Közjegyzői ircda —with many improvements to give you nev/, greater (onvenientes! > Kaphat uj Frigidaise-t $188.85-től kezdődőleg Nézze meg mind ez előnyt 0 Teljes szélességben Super Freezer Chest,, a­­melyben 41 font fa­gyasztott élelem fér el 0 Nagy porcelán hydra­­tor ayümölcs, zöldség részére. 0 Egész életre tárté por­celán belső és külső. 0 Jégkocka tálcák beépí­tett kiemelővel. 0 Az ajtóban is van be­­raktározási hely. 0 A hires Meter-Miser szerkezet 5 évi garan­ciával. fHüsiiell fiók húsnak, jég kockáknak és ita­loknak. 0 A Frigidaire és a Ge­neral Motors alkotta és áll jót érte. LOUIS FURNITURE COMPANY 52914 UNION AVE. Telefon WY 1 5070 4A ÉPÍTENI KIVAN városban vagy farmon forduljon hozzám, mert a magyar negyed több épületén mutathatjuk be munkánkat. Kovács Miklós ÉPÍTÉSZ ÉS VÁLLALKOZÓ 28C7 East 117th Street Tol WA 1-2927 Buckeye Storm Window Co. Combination Storm Window­­kát készítünk Redwoodbói Szívesen szolgálunk díjmentes árlejtéssel A pontos jó munkáról hazai szakképzettségünk alapján garantálunk 8922 Buckeye Road A műhely tel. GA 1-8111 A lakás tel. GA 1-1774 Farkas János tulajdonos Bizhat, mint önmagában, ha virágrendejését FANCHALY VIRÁGÜZLETE 4714 Lorain Ave ME 1-1882 végzi Vágott és cserepes virágok MELL CSOKROK ;ásra tompítják, minden csen­gését és igy jellemző sajátsa-j lát is elveszti. Ennél többet! égj óbb akarattal se mondha-| ;ok a Mocker személyére néz­ze. — ön egyáltalán nem gon­dolt arra, hogy ő a titkos he­lyiségbe is betörhetett? — Nem. Hogy is gondolhat­tam volna? Szilárdul meg vol­tam arról győződve, hogy kí­vülem és leányomon kívül | senkisem tud róla. —Milyen időpontban fedez­te fel, hogy Mocker a titkos helyiséget is megtisztelte lá­togatásával? — Csak tegnap délután. El­határoztam, hogy semmit sem szólok a betörő éjjeli látoga­tásáról, sem a papírokra vo­natkozó tolvajlásról. Szándé­komban volt, hogy titokban Hanlowba hozassam Nick Cartert, a hires detektívet. Mikor egyszerre csak bámul­va olvastam a hírlapokban, hogy Crosby rendőrfőnök e tekintetben már megelőzött. — Most már szeretném meg tekinteni azt a helyiséget, — szólalt—meg Nick Carter né­mi szünet után. A bankár készségesen föle­melkedve helyéről, vendégét a szárnyépülethez vezette. A fő és melléképületet összekötő ajtó szilárd tölgyfából készült és rugóra járó zárral volt el­látva. Az ajtóba fúrt lyuk, a zár közvetlen szomszédságá­ban, valamint ennek állapota, feltárta a detektiv előtt, hogy milyen találékony volt a go­nosztevő a zár feltörésében. Ugyanis kevés mennyiségű robbantószert tett a lyukba. Az ettől támadt zaj alig volt hallható és a légnyomás, me­lyet a robbanásból kifejlődő gáz idézett elő, éppen elegen­dő volt arra, hogy a hengert visszapattantsa. Miután az aj­tót nehéz függöny takarta el, a bankár csak akkor vette észre a zár feltörését, mikor alkalmilag át akart menni a szárnyépültbe. Mindketten beléptek a nagy, csaknem négyszegű helyiség­be. Morton most azt kérdezte a detektivtől: — Meg akarja kísérelni, hogy maga jöjjön a gépezet titkára, mely a titkos helyi­ségbe vezet? — Köszönöm, nem. Megle­het, hogy huzamosabb idő u­­tán rájönnék, de miután min­den perc drága, az időveszte­­getés vétkes könnyelműség volna. — Amint óhajtja. A szoba egyik falához lép-BEÉRKEZTEK A LEGÚJABB SZŐRME KABÁTOK Válassza ki a kedvére valót, nem kell rögtön elvinnie, ha nem óhajtja, megőriz­zük és akkor viszi el, amikor szüksége lesz reá. Nagyon méltányos árak, kedvező fizetési feltételek Euclid Model Fur 2038 East 105 St. A Carnegie és Euclid Ave között Telefon: CE 1-5270 NYITVA ESTE 8-ig JOHN HRENYO, tulajdonos MEGNYÍLT A Má ria Restaurant 11702 Buckeye Rd.. Nyílva reggel tói késő estig. Reggelit, ebédet és va­csorát szolgálunk ' HÁZI FŐZÉS — FIGYEL­MES KISZOLGÁLÁS, VASÁRNAP IS NYITVA Jó adagok és mérsékeli árak, amelyeket senkisem kifogá­solhat. Lederer Mária s Balogh Helen ;ek. Balra amerikai Íróasztal Ilit, jobbra ettől egy kép füg­gött a falon. — Mi most éppen a helyi­ség bejárata fölött állunk, — jelentette ki Morton, moso­lyogva. — Értem, ön csapóajtót vagy sülyesztőt alkalmazott? — Eltalálta. Morton lehajolt és összegö­­gyolitette a padló szőnyegét. — Látja a csapóajtót, mr. Carter? — Nem. Ámbár a padlódesz­kák elhelyezése gyanitatja ve­lem, hogy itt csapóajtó van. Más ezt nem venné észre, de nekem, mint detektivnek, nagy gyakorlatom van már ebben. A bankár ujjával egy kép­zelt kört irt le. — Biztosítom, | mr. Carter, ha teszem, vasgyürük volná­nak a padlóba erősítve, még akkor se lenne képes 4 ember egyesült erővel az ajtót csak egy vonalnyira is fölemelni. Látja ezt a falba illesztett sárgaréz táblát gombbal a közepén? — Villamos csengő gomb jának látszik. — Igen, de nem az. E szavakkal Morton lecsa­varta a gombot és alatta iir látszott. Aztán az íróasztal­hoz lépett, felnyitotta és mint egy két láb hosszú, gömbölyű acélveszőt vett elő, melyek körforgataga kö­zönséges ironhoz volt ha­sonló. Egyik végen kis gomb volt, mint a villamos csen­gőnél. Morton most a vesszőt be­dugta a tábla nyílásába és pedig oly mélyen, hogy gombjával csaknem érintet­te a nyílás szélét. Aztán ök­lével erősen ráütött egyszer, mire a padló azon része, mely fölött Morton kezével kört irt le, lassan sülyedni kez­dett. Nick Carter a támadt nyí­lás szélén állt és lenézett. A- latta kis szoba volt, gránit­lapokból kirakot falakkal. Egyik oldalán a helyiséghez vezető ajtót látta. — Most már le tudna jut­ni, mr. Carter, de föl nem kerülhetne ismét, mert a­­mint leszállna a padlóról, ez ismét fölemelkednék. Hogy az ember lenn tarhas­sa, ahhoz külön gépezetet kell használni és még ezt is tudta a betörő. Morton most lassan vissza vonta az acélvesszőt a nyí­lásból. A laposfedél ismét fölemelkedett és beilleszke­dett a padlóba. Morton most az Íróasztal­tól zöld selyembe burkolt kettős villanyvezetéket vett elő, melynek alsó végén kis fakörte volt gambbal, mint amilyet az asztalhoz vezet­nek ha a falon levő villany­csengőt akarják használni. Ennek a több méternyi hosz szu zsinórnak végére erősí­tette az acélveszőt, melyet ismét bevezetett a falba. — Álljon kérem a csapó­ajtó közepére, — szólt most Nich Carterjiez. Aztán ő is a detektiv mellé állva, meg­nyom'a a fakörtén levő gom bot, mire a laposfedél ismét lesülyedt. Nemsokára mindketten a helyiség ajtaja előtt álltak. Nick Carternek . elkellett is­mernie, hogy a betörő, cso­dálatraméltón végezte mun­SAJÓ SÁNDOR Gyógyszertára 3828 Lorain Avenue SAJÓ SÁNDOR .okleveles gyógyszerész és vegyész Telefon W 1 8488 UJ TETŐ es CSATORNA Minden lefizetés nélkül 33 havi törlesztéssel WY 1-6050 MINDEN MUNKÁNKKAL JÓTÁLLÁS JAR J ART SEGEDY 3037 East 123rd St. Tel. WY 1-6406 f Szívesen adunk DÍJMENTES árlejtést 4 HA GYÁSZ ÉR! A CSALÁDOT nagy szükség van a JÓ BARÁTRA .aki a legap­róbb részletekig kidolgozz» a VÉGTISZTESSeG­­ADÁS minden tervét — a család jóváhagyásával Minden intézkedés úgy történik, hogy a gyászo­ló család zavartalanul adhassa át magái az utolsó búcsú nagyon nehéz perceinek. Gyász ese'én szolgálatára készen áll. Bodnár A. Lajos Magyar Temetés Rendező 3929 Lovain Ave ME 1-3075 Gyász esetén BIZALOMMAL FORDULJON a lelkiismeretes és megbízható HARTMAN J. KÁROLY DIPLOMÁS TEMETÉSRENDEZŐ­HÖZ és BALZSAMOZÓHOZ KÁPOLNÁINK DÍJMENTESEK Tágas udvarunkban 50 kocsi parkolására van hely. 11315 KINSMAN ROAD I Tel. GA 1-3293 i Uj, modernül felsze­relt. kényelmes él \ teliesen biztos BETEGSZÁLLÍTÓ KOCSI ÉJJEL-NAPPAL és MiRCJUS, 26, 19S3. káját. A kombináció szám­lapja körül hat kis lyukat fúrt robbantószerrel töltve meg azokat és a nyert lég­nyomás itt is, mint az ajtó­nál, visszapattantotta vala­mennyi reteszt és hengert. — Ez a fickó érti a mes­terségét, azt el kell ismerni, — szólalt meg Nick Carter elgondolkozva. — Crosby felügyelő is ezt mondta. — Úgy. És tett még erre vonatkozólag valami meg­jegyzést? — Nos, odanyilatkozott, hogy Mocker miután a csapó ajtót ismét elzárta három­szor annyi robbantó anya­got használhatott volna el: a nélkül, hogy attól tartson, hogy a robbanás zaját1 a házban meghallják. — Hm. ' Leléptek a csapóajtóról. Mig a bankár a fakörte • ■x gombját nyomta, az ajtó; a földön maradt, de amint le­vette róla ujját, lassan fel­emelkedett és beilleszkedőit a padlóba. Csak egy megha­tározott helyen történt ara­nyi kivágás, mely az össze­kötő vezetéket a lapitástól megóvta. Nick Carter a helyiség ajta­ját felnyitva belépett. Miután a villanyt felcsavarta, körül­nézett a helyiségben, ;de semmi őt érdeklőt nem talált. A villanyt ismét lecsavarva, bezárta az ajtót és a bankár­hoz lépett, hogy vele ismét felszálljon. ; —A csapóajtó gépezete tény­leg nagyon elmésnek nevezhe­tő,— jegyezte meg Nick Car­ter, midőn Mortonnal negyed óra múlva ismét együtt ült egy pohár bor mellett —Azt hiszem, hogy a világon1 sehol sincs ehhez hasonló készülék, legalább a gépezet megindí­tását illetőleg. — Nincs igaza, Mr. Carter, — válaszolt a bankár moso­lyogva.—Van még egy ugyan [olyan készülék. Tudnia kell i ugyanis, hogy én mielőtt vég- I leg Hanlowban telepedtem i volna le, több évig tartózkod- i tam külföldön, többek közt I a mi házunk foganasitotta egy ! török kölcsön kibocsájtását. ■ Ez tizennégy esztendővel ez­­í előtt történt. Akkor ismerked­­] tem meg a török nagyvezérei j is, ki rendkívül rokonszenve­zett velem. ! Mikor a tárgyalások agy jia­­jpon megszakadtak, mivel- a j kormány nem tudott, vagy I nem akart nekünk kellő £>iz­t - , V tositékot nyújtani, a nagyve­­! zir bizalmasan megmutatott | nekent egy tikos kincstárt há­­| zában, mely a szultán tuíaj­­}dona volt, tehát nemi tekin­tetben a kormányé. Az a kincs ugyanolyan titkos .he­lyiségben rejlett, mint ami­lyent most mutattam önnek. (Folytatjuk.) I

Next

/
Thumbnails
Contents