Az Ujság, 1951 (31. évfolyam, 25-35. szám)

1951-07-19 / 29. szám

JULY 19, 1951 .ufc AZ ÚJSÁG 5 OLDAL A hajó angyala — Tengeri elbeszélés. — KÉT FOLYTATÁSBAN Irta: Granville Schmidt W. dolkozott. — Eh, dehogy is bolond; ilyen tej felesszáj u tacskó igy tanulja meg a takaré­koskodást. A második gépész, aki baráti viszonyban állt a fiatal ’harmadikkal’ fölöt­te meg volt lepődve. Házas emberek az ő szemében tiszteletreméltónk voltak. Mortensen a kapitány passzív magatartást tianu­­sitott. Részeges* kormányo­sok és hanyag gépészek u­­tálaíősak voltak előtte; de ha valaki megtette a köte­­lessségét, az miatta török vagy tatár is lehetett. Aage Rostád pedig ren­des és szorgalmas volt és igy mindenki szerette. 2. Mielőtt az ’Oceana’ el­hagyta Kriszfiánát, Röstac megirta fiatal feleségének 'hogy a gőzös Maltáb? megy s hogy leveleit küld­je oda. A hajó későbbi ren­deltetési. helye Newport­­volt az Eg*yesült Államok­ban. Hanem az utazás — Ros­tád nagy bánatára — nenr bonyolódott le programsze rüen, mert Gibraltárban i Mortensen kapitány azt í parancsot kapta a hajós társaságától, hogy ne kös sön ki Máltában, hanen Brindisiben. így is történt és az Oce­ana onnan folytatta az út­ját Newport felé. Mikor megérkeztek ottar Rostád első útja a hajós­társaság kéviselőihez volt, hogy átvegye a számára ér­kezett leveleket. De keser­­! vesen csalódott, mnrt egy­etlenegy levelet se talált; felesége nem irt-. 1* .. j Norvégia Oslo nevű vá­rosának kikötőj ében fel-: villantak a lámpák. A szél i csapkodta a fjord feketén bugyborékoló vizét; és a habkoronás hullámok csat­tanva hozzá,ütődtek a sza­bályosan emelkedő és sü­­lyedő hajók vastestéhez. Közvetlenül a kikötő ki­járata mellett horgonyzott az ’Oceana’ gőzös. A hor­gonylánc melletti lógó lám­pás homályos fényt ter­jesztett az esőáztafta fedél­zetre és a legcsekélyebb nesz sem árulta el, hogy emberek tartózkodnak a hajón. Lent, a kellemesen meleg kajütben ült Mortensen ka­pitány, a ható parancsnoka. Jobbjában vászonzacskót tartott, melyből néhány ezüstpénzt és bankjegyet vett! ki. Lassan letA-te egy­másután a tükörsima ma­hagóniasztalra. — Egyszáz — kétszáz — háromszáz korona —* ugye­bár, Rostád? Kérem szám­lálja meg és állítsa ki a nyugtatványt! A kajiit hátterében ural­kodó félhomályból egy fia­jtalférfi lépett ki 'a lámpa­­fénykörébe: egyenkint a 'kezébe fogta a pénzdarabo-, lkat, félhangon mégegyszer: összeszámálálta a pénzt. — Nos? — kérdezte a ka­pitány mogorván, — rend­ben van, ugye, Rostád? — Igenis! Rostád szeme gyorsan átfutott a nyug­tán, azután aláírta. Utána kissé habozott, mintha va­lami elhatározással küzde­­ne, végre pedig akadozva mondta: — Ma éjjel már tenger­re szállunk, ugye, Nem ten­­!né meg nekem azt a szíves­séget, hogy a hajóbérem felét a küldeményeivel e­­gyütt elszállítaná a postá­ra; haza akarom küldeni! Mortensen bólintott. — Hogyne, Rostád, csak ■ adja ide! Hova küldjem? ; — Majd felirom a címet . kapitány ur! És Rostád ironnal né­hány szót vetett papírra. Mortensen, aki a kezére . nézett, elolvasta: Hedda . Rostád, Drammen, Rosen i grade 7. — Édesanyja, ugye? —- kérdezte a kapitány jóaka­- 'róan. — Nem, kapitány ur, a j feleségem, — mondta Ros­tád bizonyos büszkeség ki­fejezésével hangjában. Az öreg kapitány félig­­meddig szánakozó pillan­tást vetett rá. — Hm, no jó; majd rend ben elintézem, — mondta s egy kézlegyintéssel elbo­csátotta a fiatal férfit, is­mét az íróasztalán levő pa­pirosokai kezdett1 foglalkoz­ni. Rostád pedig lassan fel ment a lépcsőn a fedélzet­re. Másnap már az egész le­génység tudta: Aage Ros­tád, a harmadik gépész, a­­kit eddig legényembernek tartottak, házas ember. Tárral különféleképpen fo­gadták a hirt!. Az első gépész, ki kimon­dottan nőgyülölő volt, csak gúnyosan mosolygott, mi­kor az ' első kormányos el­mondta neki az újságot. -Szerinte az a férfi, aki úgy szólván soha sem volt ott? hon és mégis fiatal nőt vett feleségül, tökéletes bo­lond volt. Az első kormánVos, aki már több éve özvegy ember ivóit mérsékletesebben gon-ELADÓ 8 darabból álló ebédlő sei— diófabuirr — jó állapotban. Konyhai gáz kályha — jó sütővel, kitűnő állapotban $25. Heverő szék, több apróság s szenzációs könyvszekrény, 35 rekesszel, — nagyon méltá­nyos árért. Ha érdekli az ajánlat, hivja fel YE 2-4419 és megbeszél­heti, hogy mikor tekinti meg. gépházba ment, hogy átve- 1 íye az őrséget, melyet a násodik gépész eddig he-, yette ellátott. Kék munka­­iltönyében volt és társa 5zivességét meleg kézszori­­rással köszönte meg. Megkezdődött a magá­nyos éjféli őrség. Rostád időnként a felfelé vezető sasiéira alján hallgatód­at!!, da a hajón mély csend .iralkcdott. A kormányosok; §s az első és második gé­pész még nem feküdlek le, ägyütt üllek s társuk, Ros­tád sorsáról beszéltek. Pipáztak, grogot ittak ér a lámpa fényébe néztek. Hogyha az első kormányos itt-ott kinyitotta az ajtót, hogy kinézzen a fedélzetre hallatszott a gép zakatolá­sa. — Későn van már; azt indítványozom, hogy men­jünk aludni, — mondta végre Holmburg. A kormá­nyos kiszórta pipájából a hamu*1, és fel akart kelni, de ülve maradt, mintha óda szegezték volna és fülelt1. Az éj csendjét egy hang szakította meg. Úgy hang­zóit, mint egy távolról ide­hallatszó kiáltás. Aztán megint mély csend volt. A két férfi megdöb­benve nézett egymásra. — Mi volt, ez? — kér­dezte Holmburg. — Én is hallottam — mintha a fedélzetről jött volna, — mondta az első kormányos. Felkelt, hogy megnézze, mi lehet az. Éppen mikor kinyitotta az ajtót, másodszor hallat­szott) a rejtélyes hang, de most hosszabban elnyúlva. — .Rossz utunk lesz! — mondta a kormányos. — Badarság! — mondta Holmburg röviden. Az első kormányos csen­desen hallgatott ki a sötét­ségbe. öregember volt már, sokat utazott vitorlás ha­jókon s sokkal babonásabb volt mint az első gépész, a ki mint technikus már sok­kal tapasztaltabb volt. Még mielőtt valami ma­gyarázatot. találtak volna a titokzatos kiáltás har­madszor is felhangzott. — Mintha kis ku'ya vo­nítana, — mondta Holm­­burg. — Halottunk lesz! bizo­­nvára egv tengerészünk a vízbe fullad! — motyogta a második kormányos. Holmburg bosszúsan né­zett reá. — Ugyan hagyjon fel n;ár ezekkel a dőreségek­kel, 'Siem! Hiszen nem va­gyunk vénasszonyok, ha­nem okos és higgadt fér­fiak! És mindegy helyes­lést várva, nézte a többie­ket. Ebben a pillanatban fel­tűnj Rostád feje a gépház bejáratánál. — Talán valami átforró­sodott a gépen, Rostád? — kérdezte az első gépész. — Nem, csak hallgatni akartam, vájjon ........... — Vagy ugjy, szintén hallotta? — Mert azt gon­doltam, hogy a gépházból jön. Rostád hallgat ózva le­hajtotta a fejét. Holmburg felkelt és rö­vid, ’jó éjt!’ kívánsággal eltávozott, hogy lefeküdjék Rostád még egy percig állt a helyén, tekintetét o­­da irányítva, ahol a fülké­je vol; mikor semmi sem zavarta a csendet, megint ! lement a gépházba. [ j Négykor regget véget ért |Rostád őrsége. Miután tiszt lségét átadta az utódjának, .gondosan meg’mosta a ke­zét, és felment. Fülkéjéhez jérve, hirtelen megállt, mint akinek eszméje támadt. {Megfordult és a sötét fe­délzeten át a hajó balolda­lára tapogaljódzott, ahol a .legénység aludt és felkel­hette Pétert, a hajósfiut. Mindketten elmentek Ros­tád fülkéjébe. Péter csak (félóra múlva jött ki onnan. Huncu osan mosolygott és újdonatúj huszkoronást kötözött a zsebkendője csücskébe Néhány óra múlva a kor­­! mányosok -és gépészek, a­­kik nem voltak épen elfog­lalva, összegyűltek az étke­zőbe! yiségben reggelire. Rostád utolsónak jelent meg. Kar án valami batyut hozott szövetből és csipké­ből. Halk köszöntéssel le­ült a szokott helyére az asztal vép-én. A batyut óva­tosan letette maga elé a térdére. Egy pillanatra csend lett, mert a csipkéből egv cse­csemő arcocskáj a kandi­ké R ki. Az első gépész nyerte vissza legelőször a beszélő- I képességét. I (Verje jövő számunkban) MINDEN HÉTFŐN ESTE 7-től 7:30-ig hallgassa meg KÄLLAY elemér Válogatott Magyar Program ját W D O K (1260) Hirdetés vagy üdvözlet avag\ egyleti bejelentés ügyében Tel. RA 1-0146 Lakcim: 28G1 East 112 ÉRDEMES MEGHALLGATNI MINDEN VASÁRNAP Délelőtt i 0-től 10:30-ig RELLA ROSE RÁDIÓ PROGRAMJÁT Zenei programját és Dr. Hal­ler István bemondását élve­zettel hallgatja. WDOK 1260 DIAL Ha hirdetést vagy üdvözlete^ óhajt leadni, hivja fel: Tel. FA 1-2657 m az pj Ip Első Magyar Református Egyház p Szabadbáni istentisztelettel itj egybekötött évi nagy piknikje ijl 1951 JULIUS 22-ikén, VASÁRNAP lesz megtartva flf H Slapnicka Groveban, Cochran rd H ej| lesz megtartva |j§ AZ ISTENTISZTELET délelőtt 11 órakor kezdődik |j| !*| Délben kitűnő ebéd, — egész nap Laci pecsenye. Délután szórakozás és tánc a SZABADKAI zenekar !{§ közreműködésével p| ifi A belépti díj 75c Busók indulnak |jl |t| délelőtt 10;30-kor, amellyel eléri az istentiszteletet, Ijl Itl délután 1 órakor és 3-kor jjf |ji||||*|»|»||||B|»|«|ii|M|ii|»|ii|«||.|B|u]'iH|»iii|»"i|»!iipni|«|il|»"|i»|l.;>|nii|lil»iili«ll.Wn.iai.iiBmi iliilisliiliilHliiliiliildBliiIüiliiljiti iTüiT i»I aTTi 9! mT t iTMli i I iiT i i !■! i iTiiTb iTttl i rnuti iT ÍhT i t! íbÍi i! iüli bÍ' ki I ■ á í dl i iTíá ti itat i flau «T Egész elszomorodva tért, vissza a hajóra. Az első j kormányos, aki megszeret­te a fiatal gépészt, azzal nyugtatta meg, hogy még mindig jobb, ha nem ka­pott hirt, mintha rosszat kapott volna. Végre Rostád maga is azt gondolta, hogy nincs j komoly oka ez aggódásra.! Felesége bizonyára Maltá- j ba küldte a levelét és most j várja a választ. Egy hét múlva az ’’Oce­ana Newportból ismét visz­­szaindult Kriszliánia felé. Nehéz utazás volt. Vihar­vihart követett. Mikor vég­re egy sötét éjszakában felvillantak az angol par­ton a világítótorony lám­pái az egész legénység meg könnyebbülten fellélegzett. Aage Rostiad az egész ut alatt csendes s komor volt. 1 — Szegény fiú, nagyon is a szivére veszi hogy nem kapott levelet a feleségé­től. Bizony, bizony, ha nem nősült volna meg, most nem kellene a fejét lógat* nia — mondta fejcsóválva az első gépész. Most me­­p;int örült neki, hogy nem volt felesége. i Mikor megérkeztek Krisz­­tiániában, uj csapás várt Röstadra. /Szombat délben kötött ki az ’Oceana’ és va­sárnap éjjel már megint el kellett indulnia pinga­­pore felé. így kevés kilátá­sa volt a fiatal férjnek, hogy Drammenba mehes­­jsen felesége látogalására. Hiszen otthagyhatta vol­na a szolgálatát, de jól é­­rezfe magát ezen a, hajón és ha aztán más helyet ke- j reset volna, ki tudja, hogy megint ilyen jót találna-e? — Gondolom, hogy part­ra küldjük Röstadot hol­nap estig, — mondta az el­ső gépész szombaton dél­után; — a második gépész szívesen helyettesíti őt. Ad­dig átruccanhat Dremmen­­be és meggyőződhetik róla, hogy otthon minden rend­ben ven. Különben a sze­­]gény fiú egészen buskomor lesz. . Mortensen kapitány bó­­lintgatott. — Hogyha magára veszi a felelősséget Holmburg, jhát engedje el Isijén névé­iben. Természetesen idejé­ben megint itt kell lennie. 3. (Szombat este volt:. Körül belül hét óra lehetett, mi­kor Mortensen kapitány az első gépésszel találkozott. ] — Rostád már visszaér­kezett. Holburg? — Még nem, kapitány ur; azt mondtam neki, hogy nyolc órára jöjjön vissza. Óra óra után múlt, de Rostád nem jötf. Az Oceania kéményéből már süni füstfelhők tódul­tak, azt mutatva, hogy a hajó már útra kész. Az első kormányos meg az első gépész nyugtalanul járkáltak fel és alá a fe­délzeten. I — Otít jön Rostád! — ki­áltotta a kormányos meg­könnyebbülten, mikor egy ember futva közeledett a hajóhoz. Felkuszott a lét­rán, .áttolakodott a matró­­kon és lihegve megállt a két férfi előtt. Halvány és bágyadt volt; szemeit sötét karikák vet­lek körül és sötétszőke ha­ja kuszán az arcába lógott. — Holmburg, nem ma­radhatok a hajón, vissza kell mennem Drammenbe! — mondta rekedten, ali^ hallhatóan. — Hát megőrült, Rostád? Most, az utolsó pillanat­ban. amikor már nem sze­rezhetünk más embert? Ki van zárva — teljesen lehe­tetlen! — fortyant fel fel­háborodással az első gé­f pész. — Hogy van a felesége“! — kérdezte a kormányos, a ki sejtette, hogy a ’’harma-Ahogy az idő melegebbre fordul, helyezze SZŐRME KABÁTJÁT Storage-bo a biztosítás értékének 2%-t fizeti MEGÓVJUK MOLYTÓL ÉS Jó KARBAN TARTJUK. AZ ÉRTÉKE és SZÉPSÉGE megmarad Euclid Model Fur SHOPPE ÍEr» 2033 East 105 St. Nyitva este 8-ig. Szakképzett átalakítást és Javítást végzünk nagyon mérsékelt áron. Szívesen adunk díjmente­sen árajánlatot. Telefon: CE 1-52/ü JOHN HRENYÓ, tuiajÁJaos HALGASSA MEG VASARjíAPI Magyar Programainkat j I órakor a WDOK 1260 dia) 2:30-ig Hirdetések ügyében hívja; TY 1-2746 SZAPPANOS FERI IGAZGATÓ HALLGASSA MEG MINDEN VASARNAP Délelőtt 11-től 11:30-ig WERE — 1300 DIAL rádióállomásról Kocsány Johnny MAGYAR PROGRAMTAT Ha hirdetni óhajt e nívós prog­ramon, hivja fel a program managerét: KOCSANY MI­HALYNÉT. Johnny édes any ját: Tel. SK 1-2048 dik” különös kívánsága az j otthoni viszonyokkal függ i össze! ] — Meghalt! A fiatal gépész szinte ki i áltva mondta ezt. Aztán le- i ült a parancsnoki hidra vezető lépcsőre. Kétségbe­esett mozdulattal temette j: az arcát keziebe és egész : teste hevesen megvonagott. Kinos csend állott be. A két férfi úgy érezte, hogy most valami vigasztalót kellene szólniok szerencsét len társukhoz; de zord ten­gerészek voltak, szivük me- J legen érzett ugyan, de a j szavak, azok nem akartak az ajkukra jönni. Az első gépész zavartan rágta a pipaszárát. A ’har­madik” kijelentése várat­lan ostorcsapásként hatott reá. — És ez oly hirtelen tör­tént? — szakitá meg végre részvéttel a csendet az első kormányos. Rostád felemelte könny­­áztatta arcát. — Nem, megbetegedett — és állapota folyton rosz­­szabbodott. Ápolónőié irt nekem, — de Máltába.! Hogyha kikötöttünk volna j Máltában, megtudtam vol- j na. így hazajöttem, mitsem I sejtve — és már nem falá-! lom őt! ? Itt elfúlt a hangija és is­mét kezeibe rejtette arcát. Az első gépész a megtört ember vállára tette a kezét] — Legyen esze, Rostád! és maradjon itt! Mit akar ott? — A nyílt tengeren könnyebben felejt az em­ber. — Nem lehet.—Még min­denfélém van a szállodá­ban, amit Drammenből ma­gammal hoztam, — mor­mogta Rostád. — De hiszen ez nem tesz semmit; csak menjen el ért'e és hozza a hajóra, a­­kár varrógép, akár miegy­más. Hiszen a fülkéjében elfér minden. De minden­esetre velünk kell jönnie! mondta Holmburg határo­zottan. Aage Rostád nehezkésen felemelkedett s kezét nyúj­totta a két férfinek. —- Köszönöm a részvétü­ket ! Jól esett; mégis ér­zem, hogy nem vagyok tel­jesen elhagyatva. Elmegyek most a holmimért! Meg­fordult s lassan eltávozott — Másfél óra múlva in­dulunk! — kiáltotta utána az első gépész. I — Kemény csapás a sze­gény emberre nézve, — mondta a kormányos, miu­tán Rostád alakja eltűnt a parti raktárak között. —Nagyon szerették egy jmást. Mindketten árvák voltak, egyedül álltak a vi­lágon. Rostád egyszer min­dent elmondott nekem. | Holmburg elgondolkozva szurkált a pipájában. Mi­ikor a másik elhallgatott, !hatalmas füstfelhőt fújt a levegőbe, azután igy szólt: — Hiszen mindig mond­tam — egyáltalán miért is {házasodnak az emberek? Nekem az a véleményem— I — Eh mit! -— mondta a kormányos boszusan: — j mit locsog megint össze­vissza! Most már ugyk mindegy, hogy mi a véle­ménye. Majd teszünk róla, hogy megkönnyebbitsük szó ■ moru sorsát. Derék fiú, 'megérdemli. De most meg­nézem, hogy ott’ elül min­den rendben van-e! 4. »Senki sem ért rá, hogy megfigyelje a fiatal gé­pészt mikor, röviddel a ha­ljó indulása előtt, a hajó­dra szállt, vastag csomag­­.' gal a karján és rögtön i lement a fülkéjébe. .I Felhúzták a horgonyt; a . hatalmas hajótesten rezgés . futott át, a g‘ép működni kezdetit és az ’Oceana’ las- 1 san elindult távoli c,élja, . India felé. — Éjíj el a ’harmadik’ a

Next

/
Thumbnails
Contents