Az Ujság, 1951 (31. évfolyam, 25-35. szám)

1951-07-19 / 29. szám

JULY 19, 1951

.ufc

AZ ÚJSÁG

5 OLDAL

A hajó angyala

— Tengeri elbeszélés. — KÉT FOLYTATÁSBAN Irta: Granville Schmidt W.

dolkozott.

— Eh, dehogy is bolond; ilyen tej felesszáj u tacskó igy tanulja meg a takarékoskodást.

A második gépész, aki baráti viszonyban állt a fiatal ’harmadikkal’ fölötte meg volt lepődve. Házas emberek az ő szemében tiszteletreméltónk voltak.

Mortensen a kapitány passzív magatartást tianusitott. Részeges* kormányosok és hanyag gépészek utálaíősak voltak előtte; de ha valaki megtette a kötelessségét, az miatta török vagy tatár is lehetett.

Aage Rostád pedig rendes és szorgalmas volt és igy mindenki szerette.

2.

Mielőtt az ’Oceana’ elhagyta Kriszfiánát, Röstac megirta fiatal feleségének 'hogy a gőzös Maltáb? megy s hogy leveleit küldje oda. A hajó későbbi rendeltetési. helye Newportvolt az Eg*yesült Államokban.

Hanem az utazás — Rostád nagy bánatára — nenr bonyolódott le programsze rüen, mert Gibraltárban i Mortensen kapitány azt í parancsot kapta a hajós társaságától, hogy ne kös sön ki Máltában, hanen Brindisiben.

így is történt és az Oceana onnan folytatta az útját Newport felé.

Mikor megérkeztek ottar Rostád első útja a hajóstársaság kéviselőihez volt, hogy átvegye a számára érkezett leveleket. De keser! vesen csalódott, mnrt egyetlenegy levelet se talált; felesége nem irt-.

1* .. j

Norvégia Oslo nevű városának kikötőj ében fel-: villantak a lámpák. A szél i csapkodta a fjord feketén bugyborékoló vizét; és a habkoronás hullámok csattanva hozzá,ütődtek a szabályosan emelkedő és sülyedő hajók vastestéhez.

Közvetlenül a kikötő kijárata mellett horgonyzott az ’Oceana’ gőzös. A horgonylánc melletti lógó lámpás homályos fényt terjesztett az esőáztafta fedélzetre és a legcsekélyebb nesz sem árulta el, hogy emberek tartózkodnak a hajón.

Lent, a kellemesen meleg kajütben ült Mortensen kapitány, a ható parancsnoka. Jobbjában vászonzacskót tartott, melyből néhány ezüstpénzt és bankjegyet vett! ki. Lassan letA-te egymásután a tükörsima mahagóniasztalra.

— Egyszáz — kétszáz — háromszáz korona —* ugyebár, Rostád? Kérem számlálja meg és állítsa ki a nyugtatványt!

A kajiit hátterében uralkodó félhomályból egy fiajtalférfi lépett ki 'a lámpafénykörébe: egyenkint a

'kezébe fogta a pénzdarabo-, lkat, félhangon mégegyszer: összeszámálálta a pénzt.

— Nos? — kérdezte a kapitány mogorván, — rendben van, ugye, Rostád?

— Igenis! Rostád szeme gyorsan átfutott a nyugtán, azután aláírta. Utána kissé habozott, mintha valami elhatározással küzdene, végre pedig akadozva mondta:

— Ma éjjel már tengerre szállunk, ugye, Nem ten!né meg nekem azt a szívességet, hogy a hajóbérem felét a küldeményeivel együtt elszállítaná a postára; haza akarom küldeni!

Mortensen bólintott.

— Hogyne, Rostád, csak ■ adja ide! Hova küldjem?

; — Majd felirom a címet

. kapitány ur!

És Rostád ironnal néhány szót vetett papírra.

Mortensen, aki a kezére . nézett, elolvasta: Hedda

. Rostád, Drammen, Rosen i grade 7.

— Édesanyja, ugye? —- kérdezte a kapitány jóaka- 'róan.

— Nem, kapitány ur, a j feleségem, — mondta Rostád bizonyos büszkeség kifejezésével hangjában.

Az öreg kapitány féligmeddig szánakozó pillantást vetett rá.

— Hm, no jó; majd rend ben elintézem, — mondta s egy kézlegyintéssel elbocsátotta a fiatal férfit, ismét az íróasztalán levő papirosokai kezdett1 foglalkozni. Rostád pedig lassan fel ment a lépcsőn a fedélzetre.

Másnap már az egész legénység tudta: Aage Rostád, a harmadik gépész, akit eddig legényembernek tartottak, házas ember. Tárral különféleképpen fogadták a hirt!.

Az első gépész, ki kimondottan nőgyülölő volt, csak gúnyosan mosolygott, mikor az ' első kormányos elmondta neki az újságot. -Szerinte az a férfi, aki úgy szólván soha sem volt ott? hon és mégis fiatal nőt vett feleségül, tökéletes bolond volt.

Az első kormánVos, aki már több éve özvegy ember ivóit mérsékletesebben gon-ELADÓ

8 darabból álló ebédlő sei— diófabuirr — jó állapotban.

Konyhai gáz kályha — jó sütővel, kitűnő állapotban $25.

Heverő szék, több apróság s szenzációs könyvszekrény, 35 rekesszel, — nagyon méltányos árért.

Ha érdekli az ajánlat, hivja fel YE 2-4419 és megbeszélheti, hogy mikor tekinti meg.

gépházba ment, hogy átve- 1 íye az őrséget, melyet a násodik gépész eddig he-, yette ellátott. Kék munkailtönyében volt és társa 5zivességét meleg kézszorirással köszönte meg.

Megkezdődött a magányos éjféli őrség. Rostád időnként a felfelé vezető sasiéira alján hallgatódat!!, da a hajón mély csend .iralkcdott. A kormányosok; §s az első és második gépész még nem feküdlek le, ägyütt üllek s társuk, Rostád sorsáról beszéltek.

Pipáztak, grogot ittak ér a lámpa fényébe néztek. Hogyha az első kormányos itt-ott kinyitotta az ajtót, hogy kinézzen a fedélzetre hallatszott a gép zakatolása.

— Későn van már; azt indítványozom, hogy menjünk aludni, — mondta végre Holmburg. A kormányos kiszórta pipájából a hamu*1, és fel akart kelni, de ülve maradt, mintha óda szegezték volna és fülelt1.

Az éj csendjét egy hang szakította meg. Úgy hangzóit, mint egy távolról idehallatszó kiáltás.

Aztán megint mély csend volt. A két férfi megdöbbenve nézett egymásra.

— Mi volt, ez? — kérdezte Holmburg.

— Én is hallottam — mintha a fedélzetről jött volna, — mondta az első kormányos. Felkelt, hogy megnézze, mi lehet az.

Éppen mikor kinyitotta az ajtót, másodszor hallatszott) a rejtélyes hang, de most hosszabban elnyúlva.

— .Rossz utunk lesz! — mondta a kormányos.

— Badarság! — mondta Holmburg röviden.

Az első kormányos csendesen hallgatott ki a sötétségbe. öregember volt már, sokat utazott vitorlás hajókon s sokkal babonásabb volt mint az első gépész, a ki mint technikus már sokkal tapasztaltabb volt.

Még mielőtt valami magyarázatot. találtak volna a titokzatos kiáltás harmadszor is felhangzott.

— Mintha kis ku'ya vonítana, — mondta Holmburg.

— Halottunk lesz! bizonvára egv tengerészünk a vízbe fullad! — motyogta a második kormányos.

Holmburg bosszúsan nézett reá.

— Ugyan hagyjon fel n;ár ezekkel a dőreségekkel, 'Siem! Hiszen nem vagyunk vénasszonyok, hanem okos és higgadt férfiak! És mindegy helyeslést várva, nézte a többieket.

Ebben a pillanatban feltűnj Rostád feje a gépház bejáratánál.

— Talán valami átforrósodott a gépen, Rostád? — kérdezte az első gépész.

— Nem, csak hallgatni

akartam, vájjon ...........

— Vagy ugjy, szintén hallotta? — Mert azt gondoltam, hogy a gépházból jön.

Rostád hallgat ózva lehajtotta a fejét.

Holmburg felkelt és rövid, ’jó éjt!’ kívánsággal eltávozott, hogy lefeküdjék

Rostád még egy percig állt a helyén, tekintetét oda irányítva, ahol a fülkéje vol; mikor semmi sem zavarta a csendet, megint ! lement a gépházba. [

j Négykor regget véget ért |Rostád őrsége. Miután tiszt lségét átadta az utódjának, .gondosan meg’mosta a kezét, és felment. Fülkéjéhez jérve, hirtelen megállt, mint akinek eszméje támadt. {Megfordult és a sötét fedélzeten át a hajó baloldalára tapogaljódzott, ahol a .legénység aludt és felkelhette Pétert, a hajósfiut. Mindketten elmentek Rostád fülkéjébe. Péter csak (félóra múlva jött ki onnan. Huncu osan mosolygott és újdonatúj huszkoronást kötözött a zsebkendője csücskébe

Néhány óra múlva a kor! mányosok -és gépészek, akik nem voltak épen elfoglalva, összegyűltek az étkezőbe! yiségben reggelire.

Rostád utolsónak jelent meg. Kar án valami batyut hozott szövetből és csipkéből. Halk köszöntéssel leült a szokott helyére az asztal vép-én. A batyut óvatosan letette maga elé a térdére.

Egy pillanatra csend lett, mert a csipkéből egv csecsemő arcocskáj a kandiké R ki.

Az első gépész nyerte vissza legelőször a beszélő- I képességét.

I (Verje jövő számunkban)

MINDEN HÉTFŐN ESTE 7-től 7:30-ig

hallgassa meg

KÄLLAY elemér

Válogatott Magyar Program ját W D O K (1260) Hirdetés vagy üdvözlet avag\ egyleti bejelentés ügyében

Tel. RA 1-0146

Lakcim: 28G1 East 112

ÉRDEMES

MEGHALLGATNI

MINDEN VASÁRNAP Délelőtt i 0-től 10:30-ig

RELLA ROSE

RÁDIÓ PROGRAMJÁT Zenei programját és Dr. Haller István bemondását élvezettel hallgatja. WDOK 1260 DIAL Ha hirdetést vagy üdvözlete^ óhajt leadni, hivja fel:

Tel. FA 1-2657

m az pj

Ip Első Magyar Református Egyház p

Szabadbáni istentisztelettel

itj egybekötött évi nagy piknikje

ijl 1951 JULIUS 22-ikén, VASÁRNAP lesz megtartva flf

H Slapnicka Groveban, Cochran rd H

ej| lesz megtartva

|j§ AZ ISTENTISZTELET délelőtt 11 órakor kezdődik |j| !*| Délben kitűnő ebéd, — egész nap Laci pecsenye.

Délután szórakozás és tánc a SZABADKAI zenekar !{§ közreműködésével p|

ifi A belépti díj 75c Busók indulnak |jl

|t| délelőtt 10;30-kor, amellyel eléri az istentiszteletet, Ijl Itl délután 1 órakor és 3-kor jjf

|ji||||*|»|»||||B|»|«|ii|M|ii|»|ii|«||.|B|u]'iH|»iii|»"i|»!iipni|«|il|»"|i»|l.;>|nii|lil»iili«ll.Wn.iai.iiBmi

iliilisliiliilHliiliiliildBliiIüiliiljiti iTüiT i»I aTTi 9! mT t iTMli i I iiT i i !■! i iTiiTb iTttl i rnuti iT ÍhT i t! íbÍi i! iüli bÍ' ki I ■ á í dl i iTíá ti itat i flau «T

Egész elszomorodva tért, vissza a hajóra. Az első j kormányos, aki megszerette a fiatal gépészt, azzal nyugtatta meg, hogy még mindig jobb, ha nem kapott hirt, mintha rosszat kapott volna.

Végre Rostád maga is azt gondolta, hogy nincs j komoly oka ez aggódásra.! Felesége bizonyára Maltá- j ba küldte a levelét és most j várja a választ.

Egy hét múlva az ’’Oceana Newportból ismét viszszaindult Kriszliánia felé. Nehéz utazás volt. Viharvihart követett. Mikor végre egy sötét éjszakában felvillantak az angol parton a világítótorony lámpái az egész legénység meg könnyebbülten fellélegzett.

Aage Rostiad az egész ut alatt csendes s komor volt.

1 — Szegény fiú, nagyon

is a szivére veszi hogy nem kapott levelet a feleségétől. Bizony, bizony, ha nem nősült volna meg, most nem kellene a fejét lógat* nia — mondta fejcsóválva az első gépész. Most mep;int örült neki, hogy nem volt felesége.

i Mikor megérkeztek Krisztiániában, uj csapás várt Röstadra. /Szombat délben kötött ki az ’Oceana’ és vasárnap éjjel már megint el kellett indulnia pingapore felé. így kevés kilátása volt a fiatal férjnek, hogy Drammenba mehesjsen felesége látogalására.

Hiszen otthagyhatta volna a szolgálatát, de jól érezfe magát ezen a, hajón és ha aztán más helyet ke- j reset volna, ki tudja, hogy megint ilyen jót találna-e?

— Gondolom, hogy partra küldjük Röstadot holnap estig, — mondta az első gépész szombaton délután; — a második gépész szívesen helyettesíti őt. Addig átruccanhat Dremmenbe és meggyőződhetik róla, hogy otthon minden rendben ven. Különben a sze]gény fiú egészen buskomor

lesz.

. Mortensen kapitány bólintgatott.

— Hogyha magára veszi a felelősséget Holmburg,

jhát engedje el Isijén névéiben. Természetesen idejében megint itt kell lennie.

3.

(Szombat este volt:. Körül belül hét óra lehetett, mikor Mortensen kapitány az első gépésszel találkozott. ]

— Rostád már visszaérkezett. Holburg?

— Még nem, kapitány ur; azt mondtam neki, hogy nyolc órára jöjjön vissza.

Óra óra után múlt, de Rostád nem jötf.

Az Oceania kéményéből már süni füstfelhők tódultak, azt mutatva, hogy a hajó már útra kész.

Az első kormányos meg az első gépész nyugtalanul járkáltak fel és alá a fedélzeten.

I — Otít jön Rostád! — kiáltotta a kormányos megkönnyebbülten, mikor egy ember futva közeledett a hajóhoz. Felkuszott a létrán, .áttolakodott a matrókon és lihegve megállt a két férfi előtt.

Halvány és bágyadt volt; szemeit sötét karikák vetlek körül és sötétszőke haja kuszán az arcába lógott.

— Holmburg, nem maradhatok a hajón, vissza kell mennem Drammenbe!

— mondta rekedten, ali^ hallhatóan.

— Hát megőrült, Rostád? Most, az utolsó pillanatban. amikor már nem szerezhetünk más embert? Ki van zárva — teljesen lehetetlen! — fortyant fel felháborodással az első géf pész.

— Hogy van a felesége“!

— kérdezte a kormányos, a ki sejtette, hogy a ’’harma-Ahogy az idő melegebbre fordul, helyezze

SZŐRME KABÁTJÁT

Storage-bo

a biztosítás értékének 2%-t fizeti

MEGÓVJUK MOLYTÓL ÉS Jó KARBAN TARTJUK. AZ ÉRTÉKE és SZÉPSÉGE megmarad

Euclid Model Fur

SHOPPE

ÍEr» 2033 East 105 St.

Nyitva este 8-ig.

Szakképzett átalakítást és Javítást végzünk nagyon mérsékelt áron. Szívesen adunk díjmentesen árajánlatot.

Telefon: CE 1-52/ü

JOHN HRENYÓ, tuiajÁJaos

HALGASSA MEG

VASARjíAPI Magyar Programainkat j I órakor a WDOK 1260 dia)

2:30-ig

Hirdetések ügyében hívja;

TY 1-2746

SZAPPANOS FERI

IGAZGATÓ

HALLGASSA MEG

MINDEN VASARNAP Délelőtt 11-től 11:30-ig WERE — 1300 DIAL rádióállomásról

Kocsány Johnny

MAGYAR PROGRAMTAT Ha hirdetni óhajt e nívós programon, hivja fel a program managerét: KOCSANY MIHALYNÉT. Johnny édes any ját:

Tel. SK 1-2048

dik” különös kívánsága az j otthoni viszonyokkal függ i össze! ]

— Meghalt!

A fiatal gépész szinte ki i áltva mondta ezt. Aztán le- i ült a parancsnoki hidra vezető lépcsőre. Kétségbeesett mozdulattal temette j: az arcát keziebe és egész : teste hevesen megvonagott.

Kinos csend állott be. A két férfi úgy érezte, hogy most valami vigasztalót kellene szólniok szerencsét len társukhoz; de zord tengerészek voltak, szivük me- J legen érzett ugyan, de a j szavak, azok nem akartak az ajkukra jönni.

Az első gépész zavartan rágta a pipaszárát. A ’harmadik” kijelentése váratlan ostorcsapásként hatott reá.

— És ez oly hirtelen történt? — szakitá meg végre részvéttel a csendet az első kormányos.

Rostád felemelte könnyáztatta arcát.

— Nem, megbetegedett

— és állapota folyton roszszabbodott. Ápolónőié irt nekem, — de Máltába.! Hogyha kikötöttünk volna j Máltában, megtudtam vol- j na. így hazajöttem, mitsem I sejtve — és már nem falá-! lom őt! ?

Itt elfúlt a hangija és ismét kezeibe rejtette arcát. Az első gépész a megtört ember vállára tette a kezét]

— Legyen esze, Rostád! és maradjon itt! Mit akar ott? — A nyílt tengeren könnyebben felejt az ember.

— Nem lehet.—Még mindenfélém van a szállodában, amit Drammenből magammal hoztam, — mormogta Rostád.

— De hiszen ez nem tesz semmit; csak menjen el ért'e és hozza a hajóra, akár varrógép, akár miegymás. Hiszen a fülkéjében elfér minden. De mindenesetre velünk kell jönnie! mondta Holmburg határozottan.

Aage Rostád nehezkésen felemelkedett s kezét nyújtotta a két férfinek.

—- Köszönöm a részvétüket ! Jól esett; mégis érzem, hogy nem vagyok teljesen elhagyatva. Elmegyek most a holmimért! Megfordult s lassan eltávozott

— Másfél óra múlva indulunk! — kiáltotta utána az első gépész.

I — Kemény csapás a szegény emberre nézve, — mondta a kormányos, miután Rostád alakja eltűnt a parti raktárak között.

—Nagyon szerették egy jmást. Mindketten árvák voltak, egyedül álltak a világon. Rostád egyszer mindent elmondott nekem.

| Holmburg elgondolkozva szurkált a pipájában. Miikor a másik elhallgatott,

!hatalmas füstfelhőt fújt a levegőbe, azután igy szólt:

— Hiszen mindig mondtam — egyáltalán miért is {házasodnak az emberek? Nekem az a véleményem—

I — Eh mit! -— mondta a kormányos boszusan: —

j mit locsog megint összevissza! Most már ugyk mindegy, hogy mi a véleménye. Majd teszünk róla, hogy megkönnyebbitsük szó ■ moru sorsát. Derék fiú, 'megérdemli. De most megnézem, hogy ott’ elül minden rendben van-e!

4.

»Senki sem ért rá, hogy megfigyelje a fiatal gépészt mikor, röviddel a haljó indulása előtt, a hajódra szállt, vastag csomag.' gal a karján és rögtön i lement a fülkéjébe.

.I Felhúzták a horgonyt; a . hatalmas hajótesten rezgés . futott át, a g‘ép működni kezdetit és az ’Oceana’ las- 1 san elindult távoli c,élja, . India felé.

— Éjíj el a ’harmadik’ a