Az Ujság, 1951 (31. évfolyam, 25-35. szám)

1951-06-21 / 25. szám

6 OLDAL AZ ÚJSÁG JUNE 21, 1951. Az égő ház titka! , VAGY A KÉTARCÚ ASSZONY ÍRTA: ELHNAR PFEIL. A tűzoltók fürge kézzel dolgoztak. Pár perc is alig telt bele, a mentőponyva már ott feszült közvetlenül a ház tövében, abban az irányban, honnan Tárnok integetett Róbert most maga mellé húzta Máriát. — Kedvesem, bátorság, már megmenekültünk! Nézd lenn a mentőponyva! Érzel magadban elég bátorságot arra, hogy leugorj ? — Félek! — Nem szabad félned, gondold, Máriám, hogy ettől függ az életünk! — Úgy szédülök! —Csak egy pillanatig tart a zuhanás. És hidd el, nem történhetik semmi bajod! A mentőponyva biztos, s ahogy te leugrottál, követlek én is. Csak bátorság, Máriám! i Róbert biztató szavai megtették a hatást. Mária most már több bátorsággal állt az ablak mellett, azután Ró-J bért segítségével felkapaszkodott az ablakpárkányra és ugrásra készen állott.-u- Csak bátorság, Máriám! — kiáltotta Róbert még­­egyszer és melegen megszorította szerelmese kezét. Mária nekifohászkodott, azután a teste előrebukott es nagy lendületben hullott le egyre sebesebben, egyre mélyebbre, mig végül hangos puffanással célhoz ért: ott pihent a mentőponyva közepén. Rögtön tűzoltók siettek a segítségére és kiemelték a lezuhant nőt. Tárnok pontosan figyelt mindent s meg­nyugodva látta, hogy Mária a saját lábán ment tovább, az ugrás tehát sikerült. Most már maga kapaszkodott fel az ablakpárkányra, hogy Mária után vesse magát, csak éppen arra várt, amig a mentőponyvát rendbehozzák. Amig igy ugrásra készen állt, mögötte hirtelen ret­tentő dördülés hallatszott. Tárnok megdöbbenve akart visszafordulni, hogy meglássa, mi az oka ennek a hatal­­imas robajnak, a szándék kivitelére azonban már nem ma­radt idő, mert ebben a pillanatban azt érezte, hogy az ab­lakpárkány, amelyen áll, az ablakkereszt, amelybe ka­paszkodik, minden zuhan vele.... A szemei előtt összefolyt minden, csupán egy óriás foltot, izzó pirosságot látott és rettentő forrosság lepte meg.,.. Zuhant, zuhant lefelé, s mintha sohasem szakad­na vége.... Egy pillanat óta tart vagy az örökévalóság óta? Tárnok nem tudta, mert már nem volt eszméleténél. Lenn azonban iszonyú döbbenettel, elszorult szívvel nézték az emberek a borzalmas eseményt, a szörnyű tra­gédiát, a mi a szemük láttára játszódott le: néhány pilla­nattal Mária megmentése után. közvetlen akkor, amikor Tárnok készülődött az ugrásra, Lo Sing lángban álló há­za rettentő robajjal összeomlott s a lezuhanó gerendák, tüzes zsarátnokok maguk alá temették Tárnok Róbertét... NEGYVENHETEDIK FEJEZET Lelki válság Mély megrendülés és rémület fogadta a szomorr tragédiát. Sikolyok röppentek a levegőben és gyengébl idegzetű emberek eltakarták az arcukat, hogy ne lássák i borzalmas eseményt. — Rettenetes! — .Borzasztó! Szerencsétlen ember! — Ki volt az? — Nem lehet tudni! Mária ott állt legelői, még ki sem heverte az előbbi izgalmakat és megpróbáltatásokat s most újabb rettente csapás szakadt rá. Amikor zuhant lefelé a mentőpony­vába, a félelem és az izgalom viaskodott benne, amikor szerencsésen leérkezett, ujjongani szeretett volna, de az tán várta, hogy Róbert is ugorjon s aztán ott lcíycn mellette..., És ekkor lejátszódott előtte a legszörnyübb, a legbor zalmasabb tragédia, ami csak érhette. Fájdalmas sikoly tört ki belőle s aztán halkan sut­togta maga elé: — A tűz.... A tűz.... S most mintha nem is a newyorki kinai negyed tea­házának üszkös romjait látná maga előtt, hanem a kecses bécsi villa lenne a szemei előtt. A két kép összefonódotl előtte, a fájdalom olyan erővel rázta a testét, mint vad vihar a gyenge magános fát. Hogyne fájt volna a szive, ámikor eszébe jutott, hogy az a régi tűz kisgyermekét, ez a mostani a forrón szeretett férfit ragadta el tőle.... Micsoda érzés roskadni ilyén fájdalom súlya alatt Mária ebben a tragikus pillanatban azt érezte, hogy csele­kednie kellene, mozgósítani embereket, hogy mentsék k Róbertét az összedőlt ház romjai alól s ha kell, két kezé­vel kutatni a tüzes zsarátnokok közt, elvonszolni a lezu­hant gerendákat és megkeresni, megmenteni Róbertét -Cselekedni akart, de a rémület ajkára fagyasztotta a szót és megmerevedtek a lábai. Hiába akart kiabálni nem tudott, hiába akart előre rohanni, nem tudott. így csak nézett, nézett megdöbbent szemekkel, fáj dalmasan, tépett szívvel előre és a gondolatban összeol­vadt a két tűz, a bécsi és a mostani. Most már egyre ho­­mályosabbzan tudott gondolkozni — már azt sem tudta vai'jon melyik tüzkatasztrófa alkalmával veszítette el r gyermekét... Lelki állapota, amelyet Leidenfrost Viktor gróf any­­nyi orvosprofesszor közreműködésével és annyi szeretet tel állított helyre, úgy, ahogy sikerült, — most újra meg renditő válságba került.... Az idegei ismét felmondták a szolgálatot és riad! kiáltozásban tört ki: — A gyermekem.... mentsék meg.... benn ég.... ment­sék meg.... a gyermekem! gal néztek a szerencsétlen teremtésre, aki ott imboly­góit az elpusztult teaház közelében — ugv ahog'-v volt. vékony, lenge ruhában, meztelen lábakkal, mint aki ópi­um álmokból lépett ki.,.. A kinai negyednek ebben a részében még perzselt a meleg, amelyet az égő teaház árasztott, Mária azonban fázósan borzongott meg. | A nézők soraiból most egy fiatal nő lépett ki. Korty-' nyü selyemkabát volt rajta, ezt levetette és Mária vállá­ra borította. — Hiszen maga fázik, kedvesem! Mária ránézet, ki szól hozzá. Még sohasem látta ezt az arcot. Elfordult, nézte tovább a teaház füstölgő, lán­goló romjait.... Az idegen hölgy újra gyengéden megérintette Máriát. — Jöjjön! Mária nem szólt. — Jöjjön! — szólalt meg ismét a hölgy.— Nem ön­nek való ez a látvány, most pihennie kell, hogy elfelejtse az izgalmakat.... Mária csodálkozva nézett az idegen hölgyre, aki most gyengéden karonfogta és lassan vezette keresztül a ki­váncsi tömegen. Az emberek mögött egy gyönyörű, hatalmas autó várakozott. Mikor az idegen hölgy feltűnt, az autó soff őr je tisz­telettel lekapta sapkáját és kinyitotta a gépkocsi ajtaját Az idegen hölgy gyöngéden besegitette Máriát, azu­tán maga is mellé ült. — Egyelőre csak induljunk neki a városnak — szólt i soff őrhöz — később majd megmondom a címet! A gépkocsi hangos szirénabugással vágott utat a ren­geteg kiváncsi között. Az idegen hölgy Máriához fordult: — Jobban érzi magát? — Nem tudom! — Mit kíván, hova vigyem? — Nem tudom! Mindegy! — Hát hol lakik? — Nem tudom.... — A nevét csak meg tudja mondani? — Mária megrázta szép szőke fejét. — Nem.... Az idgen hölgy megdöbbenve nézett furcsa utitársá­­ra. Azt gondolta, hogy a tüzkatasztrófa alaposan megvi­selte ennek a fiatal teremtésnek az idegegitl, aki már az jlső pillantásra tulságogsan érzékenynek tetszett1, azt azonban nem képzelte, hogy ez az idegmegpróbáltatás ilyen arányokban jelentkezzék. Gyengéden megsimogatta Mária aranyhaj áh. — Csak nyugalom, kedvesem, majd elviszem az ott­honomba, ahol néhány nap alatt egész bizonyosan rend­be jön és akkor emlékezni fog majd a nevére, hozzátar­tozóira, lakására.... Mária csak nézett nagy szemeivel az idegen hölgy­re, de nem szólt egy szót! sem A hölgy most kiszólt a soffőrhöz: — Hajtsunk haza! A gépkocsi nagy tempóban indult New York utcái­nak. Egymásután hagyta maga mögött a házakat, tere­det, utcákat, városnegyedeket s New York legelőkelőbb negyede felé tartott:. Közel félórai autózás után aztán megállt! a gépkocsi ’s az idegen hölgy az elősiető cselédség támogatásával be-‘ vit'ie Máriát az előttük levő kecses kis villába. — Bánjatok vele gyengéden — mondta az idegen hölgy — egy nagy tűzvésznél mentettem meg őt, és ’■zegényke, nagyon odavan, az idegei-! roppant megvisel­­e a k&taszrófa.... Máriát felvitték és pár perc múlva követte az ide­­ren hölgy, aki fenn is csupa szeretteijes gondoskodás rolt, maga gondoskodott arról, hogy a megmentett leány emmiben hiányt ne szenvedjen és a leggondosabb ápolásban legyen része. Mindaddig oí/t maradt mellette, amig Mária elaludl s csak azután vonult vissza a szobájába. Leült egy kis sztalka elé, amelyen egy férfifénykép nézett szembe ’ele bekeretezve. Hosszan, melegen nézte ezt: a fényképet. '■ minél hosszabb ideig nézte, annál nagyobb ellágyulás ’ett erőt rajta. A szemei könnyben csillogtak, azután fehér kezei las­­■>an kinyúltak a fénykép után, ajkához emelték és hosz­­izan, forrón csókokkal borították. — Szerelmem! — suttogta. — Drága szerelmem! — sohasem tudlak elfelejteni.... Ez a kép: Tárnok Róbert arcmása volt.... Negyvennyolcadik fejezet. Álom volt csupán? Tárnok Róbert felébred'!. Csodálkozva nézett körül, nem tudta mi történ'! vele. j Amerre csak fordult, mindenünnen fehér falak néz­tak vissza rá, mélységes csend honolt ebben a fehér szo­bában, ahová rejtelmes körülmények között kerülhetett. Mi történt vele? A fcve még mindig zúgott', az ópium mámora nem illan el olyan hamar, bágyadt és fáradt volt. Igen, arra smlékezett, hogy ópiumbarlangban járt, ahol csodálatos ílom ejtette rabul, s azután még az álomnál is csodála­tosabb dolog történt vele: találkozott Máriájával-. De hová lett Mária? Most hirtelen fellobogtak emlékezetében a piros ángnyelvek, amelyek olyan vad erővel nyaldosták körül Lo Sing teaházát; majd Iassan-lassan emlékezett. Mária megmentésének izgalmas pillanataira. De mi történt azután? Most; felvillant emlékezetében az a rettentő pillanat :s, amikor Mária megmentése után ő készült a menekü­lésre, újra feldördült fülében az iszonyú dübörgés, a­­mellyel Lo Sing teaháza összeomlott} — azután hirtelen ^szreveiíte, hol van; rájött, hogy ez a fehér terem kórház s ő a betegágyon fekszik, karja, feje bekötözve.... Hogy került ide? Hogyan mentették meg? Ekkor egy dallamos hang csendült mellette: — Felébredt,, mister? Tárnok a hang irányába fordította a fejét. Kedves­­arcu, fiatal ápolónő ült az ágya melleth A szeme jósá­­rosan mosolygott, egész lényéből az a szerettet sugár­zott, amit csak az olyan teremtéseknél lát meg az em­ber, akik életüket a mások segítségére, boldogulására szentelik. — Hogyan érzi magát, mister? szólalt meg újból a fiatal ápolónő. — Köszönöm, ittj-ott egy kis Hidalom, de egészen je­lentéktelen.... Azt hiszem, ezzel nyugodtan fel fel is kel­hetnék. jj »»!,«• — Csak nyugalom! — Megfoghatatlan előttem, hoggy kerültem ide. — Nem emlékszik semmire? — Csak arra, hogy amikor menekülni akartam, össze omlott a lángban álló ház. Az ápolónő bólintott1: — Igen, igy volt! — Ezek utján arra kérem, kedves kisasszony, mondja el, miképpen történt a megmentésem. — Csak azt mondhatom el, amit akkor mondtak el„ mikor ide behozták! Sok tanúja volt annak, hogy ön ép­pen akkor akart leugrani a ment^őponyvába, amikor a j teaház összeomlott. A tűzoltók nyomban berohantak az égő, füstölgő romok közé s bámulatos elszántsággal és halált megvető bátorsággal küzdöttek, hogy önt és eset­leg a házban tartózkodó többieket kimentsék. Az volt a szerencse, hogy önre már az első percekben ráakadtak és igy könnyebb égési sebek és aránylag jelentéktelen zuzó­­dások árán kimenthették. Igazán az Isten oltalmazta önt, mister, hiszen a szerencsés körülmények egész sorozata játszott közre abban, hogy aránylag súlyosabb sebesülés nélkül meg tudott menekülni a lángpokolból, amely na­gyon könnyen áldozatának is követelhette volna. TEGYE A MOSÁS NAPJÁT KÖNNYŰVÉ Villany Szárítóval E nyáron szabadítsa meg magát egy Electric Clothes Dryerrel a régi módszerü mosás fára­dalmaitól. Intézze el a ruha szárítást önmü­­ködőleg, csavarintással a diaion. Könnyű gyors, gazdaságos — és ÓRÁKAT takarít meg a munkában minden héten. Térjen át az Elec­trical Clothes Dryingra e nyáron. BESZÉLŐ KÖNTÖS Az öreg busán horgasztotjta le fejét;. — A budai basa mind a kettőnket megölet, ha meg­tudja. —A basa ellen is véd a köntös. Különben Cinná't) nem keresik ha egyszer belenyugodtak, hogy a Tiszába veszett — Majd akad, aki besúgja. De szóljanak már kend­­tek is, az Isten áldja meg, beszéljék le, ne álljanak itt, min!! három fadarab. Erre az ösztökélésre Pemét|e Gáspár csakugyan meg szólalt, hogy a nemzetes főbíró uram a város leggazda­gabb leányaiból választhatna, minden ujj,ára tizenötöt, hogy ez az alacsony származás még se konveniál az ő nagy rangjához. — Beszéd ez csak, — szólt Mihály nevetve. — Hátha Cinna az egyptomi királyoktól származik? — Azt egy kicsit nehéz volna bebizonyítani főbíró uramnak. .........Éppen olyan nehéz, mint kegyelmednek az ellen­kezőt, hogy nem az egyiptomi királyoktól származik. Peme-te is nevetett. Puszta Máté is, mert Puszta Má­ténak az volt a nézeté: — Tudja a főbíró, mit miért tesz. Nem kell abba bele szólni. Fekete Pál azonban a szellemi oldalát vette a dologiak — Egy főbiróné nem lehet akárki, írásban, olvasás­ban jártas, minden dolgokhoz értő és okos personá­­nak kell lennie ^ — Ejh, — felelte Lestyák Mihály bosszúsan, — azt mondja a tiszteletremélt!ó Seneca: az asszonynak elég, ha annyit tud, hogy: ha rácsurog az eső, be kell menni az eresz alá. — Itt ugyan hiába beszélünk, vonogatita a vállait Pemete uram, s csendes jó estét kívánva, kihuztia a töb­bieket is a szobából. Útközben a három ur három irányban szórta el a Cinna leány regényét. Mondták is mindenütt ma este a tereferélő asszonyok: — Valami varázslatot fett vele, valamit kevert az italába, máskép megfoghatatlan. Olyan okos ember mek­korát bottlik, mégis szörnyűség! mini u im SMiict ii m un/ileum ii m mtiii/^ Ahogy az idő melegebbre fordul, helyezze SZŐRME KABÁTJÁT Storage-ba a biziositás értékének 2%-t fizeti MEGÓVJUK MOLYTÓL ÉS JÓ KARBAN TARTJUK. AZ ÉRTÉKE és SZÉPSÉGE megmarad Euclid Model Fur SHOPPE tSSTÜ. 2038 EastlOS S». Nyitva este 8-ig. Szakképzett átalakítási és Javítást végiünk »agyon mérsékelt áron. Szívesen adunk díjmente­sen árajánlatot. Telefon: CE 1-5270 JOHN HRE-NYÓ, tui^ao* í t 1 HA GYÁSZ ERI A CSALÁDOT 1 l TEN O'CLOCK TUNES' S “““ Reggel 10-kor WICA és WGAR • Esle 10-kor WHIC Á Magyar Dal j NAGY NAPJA j Szappanos Feri j ( FOURTH OF JULY (Julius 4) J Gyász ese'én szolgálatára készen áll, jucau nagyon nehéz perceinek. nagy szü!:ség van a JÓ BARATRA ,akl a legap­róbb részletekig kidolgozza a VÉGTISZTESSÉG­­ADAS minden tervét _ a család Jóváhagyásával Minden Intézkedés úgy történik, hogy a gyászo­ló család zavartalanul adhassa át magát az utolsó Bodnár Ä. Lajos Magyar Temetés Rendező 3929 Lorain Ave ME 1-3075 < f SZERDAI NAGY PIKNIKJE A Bohemian Gardenben, 4314 CLARK AVENUE KÉT TELJES ZENEKAR # Dr. Mészáros Sándor, a magyar nóta mestere, az énekes prímás s zenekara muzsikál a SZABAD TÁNCTEREM-ben A BELSŐ TEREMBEN meg JOE PALIS rádió zenekara muzsikál angol dalokat és polkát • Iván Dezső, a Nóta Király NEW YORKBÓL repülőgépen érkezik meg, hogy a legkedvesebb magyas dalokat énekelhesse A BELÉPTI DÍJ $1.00 Ha BÚTOR vásárlásnál pénzt óhajt megtakarítani, jusson eszébe Ohio állam legismertebb magyar bútorüzlete. HALLGASSA MEG MINDEN VASÁRNAP DÉLI 12-kor MAGYAR RÁDIÓ PROGRAMUN­KAT WJMO állomás, 1540 DIAL Élvezetes műsor — RÓZSA LÁSZLÓ, bejelentő Louis Furniture COMPANY 12914 Union Ave WY 1-5070 CLEVELAND OHIO

Next

/
Thumbnails
Contents