Az Ujság, 1951 (31. évfolyam, 25-35. szám)

1951-06-21 / 25. szám

JUNE 21, 1951. AZ ÚJSÁG 5 OLDAL l Az élő holttest — Vig történet. — — (Két folytatásban.) — Irta: Gróf Ede. 1. TAVASZ volt. A vidék vig színekben tündökölt; de Rózsa Bernát asztalos­mester semmit sem látott belőle. A műhelyében egy korai légy zümmögött; ezt megfogta és agyonütötte, hogy valamiképpen kitölt­se bosszúságát. Kint a ma­darak vig dalt zengedez­­tek, bent pedig a sötét gond dönyögte szomorú nótáj át. —- Igazán megőrjítő! — állapította meg végre. — Hogyan boldogul!,’on a kez­dő, ha nincs egy krajcár üzemtőkéje? Hogyha mo­tort szerezhetnék és né­hány szerszámgépet állít­hatnék ide, rögtön halom­ra dönteném az egész kon­kurenciát. Mert ami a tu­dást illeti, mondhatom, hogy Rózsa Bernát tud valamit! — Már megint szomorú vagy? — mondta egy szőke fiatal asszony, amint belé­pett az ajtón és ránézett kedves kék szemével. Erzsikém! kiáltot­ta a férfi, pillanat alatt megfeledkezvén minden, baj TÓI. — Erzsikéin, jöjj ide hozzám!. Hevesen átölelte a karcsú alakot, miután félretette a gyalut és ben­­sőséggel, magához szorítot­ta. — Erzsikéin, hiszen té­ged bírlak! Annyi szeretett hangzott a férfi szavaiból, hogy köny­­nyes lett a nő szeme. — Igen.... engem.... en­gem és semmi egyebet! És üde szája szomorúan vo­­naglott. — Csak ne sírj, drágám! — vigasztalta a férfi,— hi­szen még elég jó dolgunk 'volt, ha nem is éltünk épen bőségben. Ha csak egy kis pénzünk volna, hogy az üz­letemet kissé kibővithet­­<ném. Ue bocsáss meg, már megint megszomoritlak! Hiszen én voltam az, aki annyira sürgette egybe­kelésünket; és ha szomorú vagy bosszús vagyok, az csak azért van, mert tégeid sajnállak. Fiatal vagy és sehogysem élvezheted fia­talságodat. A férfi kissé elhallgatott. — Erzsiké — mondta az­tán, — hogyha a nagyné­­néd mégis megkönyörülne raj tunk ? A nő megrázta a fejét: — Nem hiszem; nem bír­ja elfelejteni, hogy hozzád montem feleségül és nem a gazdag molnárhz. — Különös, — mondta a férfi elgondolkozva, — kü­lönös az az asszony. Hogy­ha ahhoz a gazdag molnár­hoz mentél volna, akinek úgyis van elég pénze, még ő is adott volna szép kelen- * gyét. De mit is beszélek; hiszen nem is akarok tőle semmit sem ajándékba.) csak azt szeretném, hogy egy kis üzemtőkét kölcsö­nözzön. Akkor az üzletem csakhamar fellendülne. De igy alig bírom megszerezn azt a pár deszkát, amelyre szükségem van.... — Talán megörülsz an nak, amit most elmondok! — mondta az asszony. — Szilváéi néni a múltkor a kis Ilonkánkkal találko zott. Az ötéves leányka ví­gan csevegett és nem is sej­tette, hogy egyetlen roko jnával beszél, akije szülőin 'kívül van. Szilvási néni e­­gészen elérzékenyült, hi­szen tudod, hogy mennyire szereti a gyermekeket. Vég­re karjára vette Ilonkát és erősen összecsókolta. Csak azután kérdezte meg tőle, hogy mi a neve. Egy pilla­natig bámult, mikor meg­hallotta, hogy a mi gyer­mekünk, de azután azt mondta: Majd egyszer meg látogatlak otthon. Hidasi mellette állt és mindent hallott. Hidasiné azt is mondta, hogy a néni haragja már kialvóban van és hogy elhagyatva érzi magát: igy egyedül élve. Azt hiszem, nemsokára itt fogjuk őt látni; majd a gyermeket fogja látogatá­sának okául felhozni. Az asztalos arca mind­jobban felderült, mennél tovább beszélt a felesége. S most meglátszott a voná­sain, hogy valamikor rend­kívül vig ember lehetett, a­­kinek csak az élet ridegsé­ge fékezte meg pezsgő jó­kedvét. Álla és orcái köré a pajkosság vonásai húzód­tak és szemében huncutkás fény villant fel. — Tyuhaj ! — kiáltotta és fékezhetetlen örömtelj e.­­felindulásában felkapott egy repedt enyveslábast és kidobta az ablakon. — Tyu­haj ! Az öregnek aranyszi­ve van, hiszen mindig mond tam! — Te gonosztevő! — ri­kácsolta egy hang az ab­lak alatt — így fogadod feleséged nagynénjét? Ez a hála. amelyet érdemiek az­ért, hogy felneveltem őt? A fiatal pár szótlan ré­mülettel nézett ki. Huj, itt állt Szilvási Dorottya, a so­kat emlegetett nagynéni szikár, hosszú alakjának teljes glóriájában. Az eny­veslábas özvegyi fejkötőjé nek csapódott, hátra tolta azt és büszkén, szabadon trónolt Szilvásiné fején. Az enyv sűrűn és tapad­va folyt le szigorú arcára s — mert Szilvásiné dühös kiabálás közben kitátotta a száját — bejfolyt a szájá­ba is. —< Piha! — köpködött a néni és szorosan az ablak alá lépett. — Meg akartok mérgezni, ugy-e, hogy ha­marabb a pénzemhez jus­satok? De tévedtek! Még ma elmegyek a jegyzőhöz és megváltoztatom a vég­rendeletemet ! Dühösen leráncigálta fe- i érői az enyveslábast, a mely ezalatt szoros barát ságot kötött Szilvásiné ha mis haj fonatával és mosl azzal együtt maradt a néni kezében. A néni egy pilla natig úgy állt, mint hajda­nában Loth felesége. Dt azután oly szópattogás ke letkezett, melyhez képest ; géppuskatüzelés halk viz­­cseppegés. A házasár egy ideig ősz szeszoritotta fogát, de egy szerre hangos nevetésre fa kadt. Akkor Szilvásiné sár kon fordult és végtelenü megvető pillantást vetve i ’fiatalokra elrobogott. Jobl (kezében tartottam a hajfona ltot, baljában az enyveslá j bast, mert takarékos asz szony volt, aki nem akarta hogy az enyv maradék; kárba vesszen. Szilvási Dorottya asszo nyom korán árvaságra ju tott Erzsikét felnevelte Szserette a leányt és jól i: bánt vele, de mikor Erzsi ke nevelő anyja akarat; ellenére a szegény aszta losnak nyújtotta kezét é elutasította a gazdag mól nárt, elfordult tőle és sem mit, de semmit sem adót nekik az uj háztartásba. Erzsiké békítési kisérle tei eredménytelenek ma radtak és a fiatal párna] jól-rosszul át kellett ver gődnie az életen. De bá milyen szűkösen éltek is mégsem voltak szomorúak mert a kis Ilonka, mint ; napsugár, fényt terjesztet a kis lakásban: az őrön fényét. Kis, kövér kacsóival pom AZ ÖNKÉPZŐKÖR HÍREI pásan kisimította apja homlokáról a gondokozta redőket. Most pedig majd­nem létrehozta volna a ki­békülést a nénivel is, ha a néni nem ment volna lépre vagyis a lép a nénire. De igy a néni pénzeszsákjára épített összes remények vízzé váltak és miután a házaspár befejezte a neve­tést, nagyon elkomolyoctoci és megállapította, hogy most már egy és minden­korra eljátszotta Szilvási néni jóindulatát. 2. Múltak a hetek és a ta­vaszból lassankint nyár lett. A réteken már az első iszéna száradt s nehéz illa­tával betöltötte a völgyeket Az asztalosmester gond­teljesen ült a gyalupadon. Egyik hitelezője felmondta neki a pénzt, melyet a fia­talembernek az üzletre köl­­icsönzött. Hiszen a pénz megvolt, egyik adóssága st volt fedezetlen, de a pénz mind az üzletben volt és nem lehetett csak úgy ha­marjában kivenni. Rózsa Bernát tanácstalan volt. Ha Szilvási néni.... eh, erre gondolni sem mert. Már háromszor is oda­ment, hogy megmagyaráz­za az enyveslábas históriá­ját, de Szilvási néni szigo­rúan zárva tartotta ajtaját és szivét. Mi legyen ebből? Hagy ja-e annyira jutni a dolgot hogy mindenét eladják, még a vasárnapi öltözetét, zsebóráját is, mely boldo­gult édesatyjától maradi rá és mindenféle egyebet, a mit szabad elárverezni. Ak­kor vége lesz az üzletének, a jó hírnevének, általában az exisztenciájának. Mert amint az első hitelező ráve­ti magát, már a többi sem marad veszteg és akkoi rombadől minden, amit hal évi szorgalmas munkával fölépített. Minden pénzkeritési kí­sérlete eredménytelen ma­radt; bárkinél is kopogta- i tott, mindenki felesége gaz (dag nagynéniéhez utasitot­­jta őt? legfeljebb azt kér- Ictezték tőle, hogy oly rosz­­szul áll-e már az üzlete hogy még Szilvásiné sem a­­[karja a pénzét kockáztatni | Most kissé felder'ült szó­­jmoru arca. Megpillantott Ilonkát. Kis gyermekek azi akarják, hogy foglalkoztas (sák őket; ha pedig olyai imunkát bíznak rájuk, a mely által igazán valam hasznosat végezhetnek, e gészen boldogok, hogy mos már igazi emberszámb; mennek és kötelességet tel jesitenek. Erzsébet asszony Ilonká ra bízta a ludak őrzését melyek a ház előtt’egy ré ten legeltek. Valami égé szén sekély pocsolya a lu daknak nagy örömet oko zott, Ilonkára nézve pedij egyáltalában nem jelentet veszélyt. Háromlábú ki; szók ülőhelyül szolgált ; kicsikének, egy cseresznye fa törzse pedig támlául Csak az volt különös, hog; a máskor oly élénk gyér mek ma meg sem mozdult Csendesen, mereven é némán ült ott, mintha a ludnék vagy — az asztalo szivén átnyilalt az ijedtsé; — vagy mintha meghal volna. Sietve kiment a mü helyből s odafutott a lány ka felé.De most már nen ijedtség volt az, amit ér zett, hanem leirhatatla vigság. A kicsike bizonyára meg unta a hosszas ülést; ruhá jából és fejkendőjéből te hát fü és gallyak segi1.se , gével kitömött babát készi I tett és ráültette a kis szék | re; ő pedig a közelben má (gyerekekkel játszott. És [bölcs libák nem vették ész re. Óvatosan kerülték a be ba kezében levő vessző ke jzelségét és mintha kis ői ■ zőjük tényleg ott voln; szép illedelmesen a tócsá nál maradtak és nem tet­tek kirándulásokat tiltok1 területre. Az asztalos hangosan el­nevette magát, bármilyen szomorú is volt még az i­­mént és nevetve ment visz­­sza a házba, ahol azonban csakhamar újra megrohan­ta őt a sötét gond. De a gond mellett egyszerre fur­csa. gondolata támadt. Egy pillanatig azt hitte, hogy a gyermek meghalt és most mindig a halálra kellett gondolnia és mindarra, ami összefügg vele. Hátha ő meghalna hirte­­lenül? Szilvási néni, aki furcsa szent volt ugyan, mégis jószivü is volt és bi­zonyára pártfogásába ven­né a feleségét meg a gyer­mekét: arról is gondoskod­nék, hogy őt, Rózsa Berná­­tot, tisztességesen, sőt dí­szesen eltemessék. Mert ebben a tekintetben nem fukarkodott soha. Az­zal a pénzzel pedig, amibe a temetés kerülne, éppen segítve volna rajta, Miért tagadja meg hát az élőtől azt, amit a holtra szó nél­kül költött volna? Az asz­talosban ismét feléledt a huncutság. Valami csinta­lan kis ördög folyton egy furcsa tervet súgott a fü­lébe és ha mégannyiszor mondta is: — Ez nem megy, ez kép­telenség! — hát a kis ör­dög folyton ellenkezett és szépen megmagyarázta a iolgot s megmutatta, hogy mennyire meg és mennyire lehetséges, mig végre meg­győzte az asztalost, aki el­határozta, hogy végrehajt­ja tervét. Tulajdonképpen nagyon örült neki, hogy megint va­lami bolond csínyt elkövet­het; hiszen úgyis azt érez­te, hogy csupa jóságtól már a vére is megsürüsödik. Az­tán nem is volt épen go­noszság, mert tervének ki­vitele által senkinek sem .ártott és végeredmény éber [csak jót akart elérni. — Erzsikém, — mondta, amikor röviddel ezután be- i lépett a lakószobába a fe- I leségéhez. —Erzsikém meg jne ijed,'; pénzügyeink rósz­szül állnak. Holnap eljör Kolozs Márton azért a pén­zért, amelyet kölcsönzötl nekem. Azzal fenyeget, hogy foglaltat nálam, h; nem fizetem meg az adós­ságomat és bizonyára meg is teszi. És hogy nem fizet­hetek, azt épen olyan jól tudod, mint jómagam. M legen hát belőlünk? I — Csak ne veszítsd el a bátorságodat, — Bernát meglátod, hogy idején megj ön a segítség. — Arra nem várhatok (édesem! — mondta az asz talos hevesen. <— A türel raes várakozás ölhetett ke zekkel nem az én esetem Segíts magadon és megse git az isten, mondja a köz­mondás és a jó Isten nen fogja a fekete könyvbe be Írni, ha csínyt követek el i hogy segítsek magamon.... — Csínyt? — csodálko zott az asszony. , — Igen.... Meg fogok.., (halni! | Erzsiké krélafehér arc cal leült egy székre. | — Bernát, mirevaló az i l.ven rossz tréfa! — mond ta szemrehányóan. — Nincs kedvem tréfál kozni, édesem, de persz meghalni sem. I — Mit akarsz tehát? 1 — Csak látszólag meg halni, úgy amint Ilonka' m; csak látszólag őrizte a lu dakat. A néni aztán maji felajánlja a segítségét t pénzt fog adni a temetésr . és mi ezzel a pénzzel kielé .' gitj ük a nyugtalan hitek . 'zőt.... (Folytatás és vége jövő számunkban.) Az Önképzőkör cssalódi kiránduld sa juliius 1-én A Clevelandi Magyar ön­képzőkör julius 1-én, vasár­nap tartja meg második csa­ládi kirándulástá a Lőrinc farmra, Brunswick, O., Graf­ton road. A kirándulás rendezését Orz Emil vigalmi elnök vette a kezébe, ami biztosíték arra, hogy minden kifogástalan rendben megy végbe. Orz Emil, aki az utolsó két évtizedet munkásintézmények szolgálatában töltötte el, na­gyon ügyel arra, hogy min­den általa vezetett alkalom­kor a kölcsönös megbecsülés szelleme keltsen jóérzést az összes résztvevőben. — A legnagyobb tiszteletet kell megadnunk egymásnak is, hogy az együttlét kellemessé­geit élvezhessük. Orz Emil, aki a clevelandi magyar munkásság közép­csoportjához tartozik és igy természetesen minden szélső­ségtől mentes, a társas össze­jöveteleket nívóssá és élve­zetessé igyekszik tenni. Az önképzőkör második dik kirándulása a Lőrinc Jó­zsef és neje farmjára a bizott­ság rendelkezéséből a követ­kezőképpen megy végbe. 1 GYÜLEKEZÉS d. e. 10- s indulás a tagok autóján költ­ségmentesen azok részére, a­­kiknek nincs autójuk és csak mint utasok szerepelnek. 2. Megérkezés a Lőrinc farm­ra, ahol Lőrincz Jószef és ne­je vendégszeretettel fogadják az érkezőket. 3. Malacölés az ebédhez és vacsorához. A nők friss ma­lac húsból pörköltet és Laci pecsenyét készítenek a sza­bad tűzön. 4. Közös ebéd. 5. Szórakozás 6. Zágonyi József volt vi­galmi elnök folytatja a mozgó­­fénykép felvételezést, hogy a szép családi kirándulás min­den jellegzetes részletét ősszel be lehessen mutal'ni. Az Önképzőkör julius 1-ki családi kirándulásán csakis tagok vehetnek részt, de min­den tagnak joga van barátait is meghívni. Uj amerikások, — ha részt óhajtanak venni, — jelentsék be előre szándé­kukat Evva Pálnál és nejénél, az Önképzőkör gondnokainál. Azért kell az előzetes jelent­kezéshez ragaszkodnia a bi­zottságnak, mert az uj ameri­­kásoknak még nincs autójuk Is szállításukról kell gon­doskodni--------- fc--------­MŰSOROS KÁRTYA PARTYT tart az önképzőkör julius ló­ikén, vasárnap délután Ta­kács Nelson Takács Margil ismert Sanitariumában, — Aggmenházának térséges éí pázsitos területén. E kártya party műsorra! lesz egybekötve. Kimár Er­zsébet, az önképzőkör nő osztályának elnöke kitűnő programot állít össze. A kártya party nyilvános belépti díjas szórakozás les; és nemcsak tagoknak, de min den magyarnak szabad a be lépés. KIRÁNDULÁS A RITTER FARMRA A Clevelandi Magyar ön­képzőkör a tervbe vett két Ritter farmi első kirándulás augusztus 5-ikén, vasárnap tartja meg elsőrendű zenekar­ral, tánccal és műsorral. A bizottság úgy döntött, hogy sem ebédet ,sem vacso­rát nem szolgál fel, hanem buffet kiszolgálás lesz — fi­nom szendvicsekkel és házi­lag készült süteményekkel. Az Önképzgkör vigalmi bi­zottsága előre jelzi a dátumot, hogy ezt a napot mindenki szabadon tartsa, aki részt ó­­hajt venni a Ritter farmi ki­­ránluáson, amelynek előnyeit a magyarság nagy része isme­ri és méltányolja is. Cleveland Indians LÁBÁT ne hanyagolja el, ha fájást é­­rez vagy baja van az állással és járással. Elhanyagolt kis bajból lesz a NAGY BAJ. Forduljon a legteljesebb bi­zalommal Dr. KACUR LÁSZLÓ LÁB SPECIALISTÁHOZ Buckeye Medical Center 12404 Buckeye Road TEL. RA 1-6943 Rendel naponta d. u. 4-től 7-ig Szombaton egész nap A mostanában nagy lel­kesedéssel és igen szép e* redménnyel küzdő cleve­landi basebal csapatnak vagy egy fiatal tagja, aki­re a vezetőség nagy remé­nyekkel tekint és akitől nagy sikereket vár. Ez a fiatal tag pedig nem más, mint Bob Chakeles, a roo­kie pitcher. Ez a 23 éves fiatal ember mint pitcher is több Ízben magára vonta a figyelmet, de nem kevésbbé sikeres, mint ütő is. Legutóbb egy mérkőzésben, amelyet ő pitchelt, egy nagyszerű ü­­téssel két runt hozott haza és ezzel biztosította magá­nak és a klubnak a győzel­met a mindig kiváló detroi­ti csapat felett. Még High School diák korában vonta magára a Richmond, Va. high shool­­ban a figyelmet. Nagysze­rű volt itt minden sporban. Kiváló volt különösen a basket ball és baseball csa­patban. Múlt év folyamán a Ke­leti Ligában (Eastern Lea­gue) a Wilkes-Barre csa­patnak pitcholt és 16 mér-, kőzésbon nyert és ötben vesztett 2.04 earned run átlaggal, ami csodás telje­sítmény. Idáipr e fiatal pitcher na­­evon jónak bizonyult. Ezu­tán az várható tőle, hogy sokkal jobb, mint amilyen­nek a club vezetősége tarja. RENDELJE MEG AZ ÚJSÁGOT Krizsák Recreation uj külseje A Krizsák Recreation, Kri­zsák István és neje 8 pályás kuglizó terme és étkező sza­lonja, amelynek elejét egy beleszaladt truck nehány hó­nap előtt tetljesen elzuzta, e­­gészen uj külsőt kap. Krizsák István a biztositó társaságtól kandit kártérítési összeget a sajátjából megtoldota és o­­lyan külsőt készíttetett, hogy épülete a Lorain és West 32 sarkán általános feltűnést kelt. Krizsák István jó barátját, Parró Mihályt bízta meg az építkezéssel, aki jó munká­sokat állított munkába, köz­tük Yákó Jánost, a magyar carpenter unió volt elnökét, Fekete J. Józsefet, Bob Spe­cket, John Specket és a Saját fiát, Parró Bélát. Parró Mihály azt ígéri, hogy Krizsák István hat hét múl­va —, ha akarja —, megtart* hatja az ünnepélyes megnyi­tást, amire ngyon sokan vár­nak, mert várják az alkalmat, hogy Krizsák István iránt ki­fejezzék jóakaratukat azért a mindenkori jóakaratáért és tá­mogatásért, amelyet Krizsák István részéről tapasztalnak. Az átalakítás plumber mun­káit Ürge István végzi ___________ A ___________

Next

/
Thumbnails
Contents