Az Ujság, 1950 (30. évfolyam, 33-51. szám)
1950-08-17 / 33. szám
4 OLDAL AZ ÚJSÁG AUGUST'17, 1^9, Az égő ház titka VAGY A KÉTARCÚ ASSZONY <" IRTA: ELHNAR PFEIL. Az orvos figyelmesen végighallgatta, azután csak enynyit mondott: — Minden attól függ, mennyire van megtámadva az idegrendszere. Az elmezavarodottságnak annyi foka van az enyhe idegrendeilencsségtől a legsúlyosabb tébolyig, hogy alapos vizsgálat nélkül nem tudok hozzászólni az esethez. —Akkor, doktor ur, kérem, lásson hozzá a vizsgálathoz! Engel doktor most visszatért a beteghez s csaknem teljes órát töltött el a vizsgálattal. Viktor gróf ezalatt égő kétségek között járkált fel és alá a szomszédos szobában, egyre jobban izgatta a leány sorsa és türelmetlenül leste, mit állapit majd meg az orvosi vizsgálat. Végre nyílt az ajtó s a küszöbön megjelent Engel doktor Viktttr gróf izgatottan rohant eléje: — IVÍTégmenthető ?-> 7 •Er.gél' doktor elgondolkozva válaszolt. — HbgV megmenthető-e? Ha azt kérdi tőlem, gróf ur, hogy a hölgy életben marad-e, erre feltétlen igennel kell válaszolnbid'. A betegség korántsem olyan egyszerű, mint gondoilam. Sikerült a beteget eszméletre térítenem, ellenben mincfeáí fáradozásom kudarcot vallott, hogy szólásra bírjam s valamiképpen támpontot szerezzek arra vonatkozólag, mi idézte elő az idegrendszer megrendülését. Ezt szándékosait rnontam igy, mert amennyire a vizsgáltból az ereményt: leszűrhettem, itt az idegrendszer súlyos megrendüléséi öl'Vá’n szó. ami komoly betegség ugyan, de nem jelenti az őrületet. Viktdf grófból mély sóhaj tört elő: — Folytassa, doktor ur! — Többfajta kísérletet végeztem, hogy megszólalásra bírjam és láttam is a betegben az igyekezetét, akart kérdéseimre feleim, a döntő pillanatban azonban mindig megtorpant hogy világosabban fejezzem ki magam: a nyelv és az agy sohasem tudott együttműködni. Az orvosi tudomány úgy ismeri ezt az esetet, mint az emlékezet teljes hiányát. És soha többé nem nyeri vissza az emlékezőtehetségét? — kérdezte Viktor gróf aggodalmas szívvel. Engel doktor vállat vont: — Erre k kérdésre még most nem tudok válaszolni! Ez rengeteg körülménytől függ. Megtörténhetik például, hogy valami rendkívüli esemény egyetlen pillanat alatt visszaadj a a beteg?- régi egészségét. Az orvosi tudomány számos példát tud $rra, hogy valami szörnyű esemény súlyosan megtámadta emberek idegrendszerét, de éppen igy jött valami, ami eloszlatta a lelkűkre nehezedő homályt. A betegnek mindenesetre nyugodt otthon kell, gondos ápolás. Úgy hiszem, ezt itt megtalálja.-- Feltétlenül 1 — Én ígérem, mindent el fogok követni, hogy visszanyerje öntudatát, kár is volna, ha ilyen gyönyörű nő ilyen állapotban élné le hátralevő .éveit. — Mentse meg, doktor ur! — mondta Viktor gróf szinte könyörgő hangon. — Ismétlem, gróf ur. mindent megteszek. A beteg most újra álomba merült, holnap már felkelhet az ágyból. Nem fog csodálkozni azon, hogy ismeretlen helyen van, mert amint említettem, semmire sem emlékszik abból, ami az elmúlt időbon történt vtlo. Csak azt tudom ajánlani, gróf ur, szeretettel vegyék körül, a beteg sokat legyen a levegőn, én majd naponként meglátogatom s lehetséges, hogy lassan-lassan Moszlanak a lelkére nehezedő felhők és viszszatérnek a régi emlékei. Az orvos ezzel meghajolt. Leidenfrost gróf szívélyesen nyújtott kezet.-— Hálában köszönöm, doktor ur! — mondotta és az ajtóig kisérte az arvost. Leidonfrost gróf az orvos távozása után átment a betegszobába, ahol Clarissa grófnő még mindig a szerencsétlen nő mellett tartózkodott. Amikor meglátta a bátyját, előre sietett s halkan, nehogy egyetlen szó is megzavarja az alvó Máriát, suttogta: : —Feküdj le, Viki! Én szívesen virasztok a beteg mellett j Viktor/gróf meghatottan csókolta meg a húga kezét: * — Köszönöm, Clarissa! Ilyen szeretet, megértés’ jóság mellett, hizpm a mi lcis betegünk felépülésében. Viktor*gróf átment a lakosztályába, de hiába próbált aludni. ' z Ezen az éjszakán nem jött álom a szemére, mert minduntalan |náfea előtt látta Mária szenvelő arcát. TIZENHARMADIK FEJEZET A sir szélén. Tárnok Róbert úgy jött ki a steinhofi el megy ógy intését kapuján, hogy alig volt benne élet. Amint meghallotta ífruckner doktor közlését, hogy Mária nyomtalanul eltűnt az intéz||bpl, a hatalmas ember, akinek erős szervezete pedig a legnagyobb viharokkal szemben is diadalmasan dacolt, összeroppant s Pokorny Lajos karján lassan vánszorogva tudott csak eljutni az autójához. Ami^o^ beültek a gépkocsiba, kétségbeesett zokogás líázta meg a szerencsétlen ember egész testét: — Mit tegyek? Mitévő legyek? Pokodhy Lajos szeretetteljesen vigasztalta: — Legyen erős, Tárnok ur, csak ezt tudom hangoztatni! Valahogy úgy érzem, hogy nem szabad kétségbeesni, mert jóra fprdul az ügy. — 0, Istenem, ha ezt megérhetném! Ezutárl^hosszu ideig szavát sem lehetett hallani a szerencsétlen embernek. Csak olykor-olykor idegesen rászkódott össze s megborzongva suttogta kísérője felé; — Fázom! Pokohíy ránézett és látta, hogy Tárnok homlokán a verejték gyöngyözik. Mire a^ autó megérkezett ahhoz a házhoz, amelyben Pokornyék laktak, Tárnok már nem volt eszméleténél. Pokorny látta a vaskirály súlyos állapotát, tudta, hogy most ápolásra, sj^retetteljes támogatásra van szüksége,., éppen azért úgy határozott, hogy Tárnokot felviszi a lakásába és ott tartja mjndaddig, amig az egészségét visszanyeri. Pokorny anyja is beleegyezett ebbe és Tárnok Róbert nemsokra már a kis lakásban feküdt, hogy megvívja nagy óhít-halálharcát. Nyugtalanul vergődött, hánykolódott az ágyán, később félrebeszélt, zűrzavaros szavak hagyták el a láztól kicserepesedett ajkát, minduntalan panaszosan feljaj dúlt. — Orvost kell hivatni! — mondta Pokorny édesanyja és Lajos már ment is, hogy a kívánságot teljesítse. Negyedóra múlva egy neves idegorvos ült a beteg ágya mellett és a gondos vizsgálat után kijelentette: — Idegláz, még pedig a legsúlyosabb! Nagyon vigyázni kell a betegre, feltétlen nyugalomra, gondos ápolásra van szüksége. A kis lakásban Tárnok megtalálta mindazt, amire szüksége volt, mert Pokorny és édesanyja oly szerető gondossággal és önfeláldozással ápolták, mintha legközelebbi hozzátartozójuk lenne. Tárnok a harmadik nap visszanyerte eszméletét. Fátyolos szemekkel nézett körül, az idegen hely az első pillanatban nyomasztólag hatott rá, de azután ráeszmélt, hol van, meglátta a fiatal Pokorny föléje hajoló, aggódó 'arcát. Fáradtan nyújtotta ki kezét Pokorny Lajos felé s alig hallhatóan mondtaő — Nagyon beteg vagyok, ugy-e? — Ó, most már jobban van, Tárnok ur! — mondta mosolyogva Pokorny, hogy lelket öntsön a betegbe. — A kabátomban van a tárcám, — suttgta tovább a nagy beteg Tárnok, — abban talál tízezer schillinget, amiből.... fedezze a kiadásokat.... Ha nem elég, van egy kitöltetlen csekk is. — De, Tárnok ur, most ne gondoljon ezzel. Az orvos azt mondta, hogy nyugalomra van szüksége. — Máriáról és a gyermekről nincs semmi hir? — Ezideig még nincs ! Én azonban már napokkal előbb elmentem a rendőrségre és bejelentettem, hogy a steinhofi.intézetből.... — Milyen intézetből? —vágott vissza Tárnok. Pokorny Lajos zavartan válaszolt: — Hát nem emlékszik, Tárnok ur? Erre a kijelentésére emlékezetébe tódult Tárnoknak, minden, a szörnyű látogatás a borzalmas házban. — Ó, Istenem! — mondta fájdalmasan. Percekre elhallgatott s Pokorny csak azt látta, hogy a könnyei folynak a párnára. — Ön nagyon jó hozzám, Lajos! — mondta Tárnok nagyon melegen. — sohasem fogom meghálálhatni a jóságát. Kis csend támadt a szobában. Az után megint Tárnok szólalt meg: — Ha azonban.... ha azonban valami.... baj történne.... hiszen érzem, nagyon beteg vagyok.... ha megtalálnék halni .... a tárcámban talál egy címet.... Altmann. .. Budapesten.... a gyáramnál.... oda küldjön majd értesítést. — Tárnok ur, — mondta tréfás haraggal Pokorny, — miért beszél ilyeneket. Éppen most, amikor más a javulás utján van s csak napok kérdése, hogy felkelhessen. — Nem.... Nem.... Érzem, hogy nagyon beteg vagyok! A testemből elszállt az erő.... és a szemeim előtt.... a szemeim előttó elhomályosul minden.... minden.... A feje lassan féloldalra fordult. Elveszítette az eszméletét. Pokorny Lajos meghatottan nézett rá. — Szegény ember! — mndta. — Mennyit kell szenvednie. Pedig milyen gazda-g, hatalmas vagyon ura és mégis messze van tőle a boldogság. Most megint válságos napok következtek Tárnok Róbertre. Az idegláz nemhogy szűnt volna, hanem egyre erősödött és az orvos már kétszer is eljött., naponta,., hogy a válságos órákban beteg közelében legyen. Pokorny már többször volt azon a ponton, hogy levelet ir Budapestre, a megadott címre, de zután mégis meggondolta a dolgot, várt, hátha jobbra fordul az állapota. Egy nap azután megnyugtató kijelentést tett az orvos: — A beteg már túl van a krízisen, most már egész bizonyos, hogy felgyógyul. Pokorny Lajos és édesanyja kitörő örömmel fogadták a hirt. És az orvosnak igaza volt. Tárnok megúszta a nagy betegséget, újra visszanyerte az eszméletét, lassan-lassan erősödött s egy nap megkapta a boldogító engedélyt is, elhagyhatta a betegágyát. Előbb csak lassú, rövid sétát tett a napfényes utcán, a Hietzinger Haupstrssen, Pokorny Lajos azonban gondosan kerülte, hogy a negyvenhármas szám felé menjenek, ahol még mindig ott emelkedtek a leégett villa üszkös romjai, félt, ha ezt Tárnok meglátja, akkor újra összeroppan. Pár nap kellett a teljes megerősödéshez és amikor az orvos kijelentette, hogy a beteg most már kedvére csinálhat mindent, Tárnok azon kéréssel fordult hűséges barátjához, menjenek a rendőrségre, hogy Mária után érdeklődjenek. Pokorny Lajos nyomban autót hozatott, teljesítette Tárnok kívánságát, a rendőrségen kapott felvilágosítás azonban semmi eredményt nem hozott. Az ügyeletes rendőrtiszt előhozatta az aktákat, megmutatta, hogy egyrészt a steinhofi elmegyógyintézet, másrészt pedig Pokorny Lajos adott be feljelentést Ecsedi Mária eltűnési ügyében, a rendőri nyomozás azonban mindezideig eredménytelen maradt. Tárnok lehangoltan hagyta el a rendőrség épületét s a mikor újból autóba ültek, egy belvárosi címet mondott be a soff őrnek. Hová megyünk? — érdeklődött Pokorny. HA GYÁSZ ÉRI A CSALÁDOT nagy astUcség van a JÓ BARATRA .aki a legapróbb részletekig kidolgozza a VÉGTISZTESSÉGADAS minden tervét — a család Jóváhagyásával Minden intézkedés úgy történik, hogy a gyászoló család zavartalanul adhassa át magát az utolsó búcsú nagyon nehéz perceinek. Gyász ese'én szolgálatára készen áll. Bodnár A. Lajos Magyar Temetés Rendező 3929 Lorain Ave ME 1-3075 LNem Kell Nagy Pénz a GRAND GAZ RANGE-hez A Hollander Furniture Co.-nál, 8634-36 BUCKEYE RD. GA1-9816 CLEVELAND, OHIO Minden kényelemért valamit adni kell. A GRAND Gas Range alig valamiért nagyon sok kényelmet biztosit. A nagy sütőnek tökéletes önműködő hő-ellenőrzője van, két gyors égő van rajta, két lassú égője is van- elosztott felülete van. két edény tartója van. áramvonalas formája van és porcelán enamel burkolata, hogy mindig tisztán lehessen tartani. 169 .95 Model 1-5-3 Büszke lesz a sütése és főzése eredményeire, amelyeket az UJ GRAND GAS RANGE-vel ér el. Tágas sütő és gyors felmelegedés, önszabályozóval. A piritónak sugárzó melegítője van. Sok más ujitás, amely a Grand Gas Rangét igazán naggyá teszi. MOST nagyon mérsékelt áron megkaphatja, az ára csak 124 .95 M»dtl 450 HOLLANDER FURNITURE Co. 8634-36 BUCKEYE RD. GA 1-9816 CLEVELAND, OHIO < • ♦ • • « • • ♦ ♦ ♦ ♦' V VX’ V V V V VV V V VV V V V VV V w T/V’«’VT«' v V W Szakács József :T ’*:*< pT' ÓHAZAI PLUMBER ÉS SZERELŐ MESTER 3097 Ashwood Rd. SK 1-1479 j A csatornái ásás nélkül villanygéppel tisztitjuk. Ä Uj munkát és javítást egyaránt elvállal. ■ IV f/i Mk ■ iim. - ■ — . - . _ _ . - - . _ . - - _ J. 'i 1 BEÉRKEZTEK A LEGÚJABB \ SZŐRME KABÁTOK L Válassza ki a kedvére valót, * nem kell rögtön elvinnie, ha nem óhajtja, megőriz- i * zük és akkor viszi el, amikor szüksége lesz reá 3 * Nagyon méltányos árak, kedvező fizetési feltételek | < Euclid Model Fur j) SHOPPE I] Í Ä 2038 East 105 St. £ Í Nyitva este 8-ig. '•? Szakképzett átalakítást és Javítást végzünk í * nagyon mérsékelt áron. Szívesen adunk dijmente-- á 1 sen árajánlatot. Telefon: CE 1-5270 jl JOHN HRENYÓ, tulajdonos k - T?j ------------------------------------------------------------------- . . - \
