Az Erő, 1925-1926 (9. évfolyam, 1-10. szám)
1926-01-01 / 5. szám
120 AZ ERŐ 1926. január hó. nagyságra kiszabott térítőt beszegj ük. közepét megállapítjuk és gombostűvel átszúrjuk. Sorra vesszük ezután a festés előkészítő műveleteit, előbb jön a t.ritik, vagyis a teritőszélnek díszítőfestése, ilyenformán : a terítő széleit plissébe rakjuk, amint egy oldal be van rakva, két falapocska közé szorítjuk és a két falapocskát a lenfonállal szorosan egymáshoz kötjük, így járunk el a többi bárom oldallal is és az így előkészített terítő szélét, tehát nem az egész térítőt, bemártjuk a festékfürdőbe, pár percig ott fiüösztjük, azután kivesszük és megsizárítjuik. Most jön a bandana, vagyis a terítő középrészének festése. A terítő tűivel átszúrt közepétől tetszés szerint való távolságra fércöltéssel egy darabot elhatárolunk, ez alatt kisebb köröket határolunk el fércöltéssel a nagy . kör köré úgy, amint a rajz mutatja, a fércöltéseket azután összehúzzuk, a lenszéllal szorosan körültekerjük és ezt az átkötést, átszorítást bizonyos távolságokra többször megismételjük. A ....___ terítő széle már volt festékfürdőben, most a terítő többi, így előkészített részét mártjuk a festékfürdőbe, azután pár percig otthagyjuk, kivesszük és megszárítjuk. Eddig egy szinnel dolgoztunk, dolgozhatunk azonban többel is, amely esetben a már átkötött részeket még kisebb részekre is átkötjük és a másszinű ícstékfürdóben fürösztjük meg. A színek megválasztásánál és alkalmazásánál szem előtt kell tartani, hogy az első festékfürdő színe világos, a továbbiak mindig sötétebbek legyenek. A megfestett térítőt az átkötésektől megszabadítjuk és megnedvesítés után kivasaljuk. A másik rajz egy asztallámpát ábrázol, amely így festett terítővei vau beborítva, de felhasználhatjuk erre az asztalon már megunt térítőt is. A rajzok ábrája szemlélteti az előkészítés műveletét. Eszéky Elza.------------------------------.-. .'.'w -------------Rádíóposta. Kérdés: F. évi októberi számban közölt 3 lámpás hochfrequenz-vevőkészüléket megcsináltam és a gép magasantennával kitünően működik. Szeretnék hozzá keretantennát is csinálni, de a felsorolt adatok közt nincs meg a keretantenna meneteinek egymástól való távolsága. Kérnem, hogy lenne szíves ezt nekem minél előbb megírni. — Kisvárda. Bán Dezső, rg. VIII. o. t. Felelet: Nagyon örülök, hogy az októberi számban leírt 3 lámpás, ú. n. „Scott-Taggart“, vagy másnéven T. A. T. kapcsolású gép Önnek olyan jól sikerült. Ha kerettel akar venni, akkor tudnia kell, hogy keretantenna esetében antenna önindukciós-tekercsre nincs szükség és a kondenzátornak párhuzamosan kell kapcsolva lennie. Ezért feltétlenül el kell készítenie az utolsó ábrán közölt kis átkapcsolót, amely mellett a kapcsolás vázlatát is megtalálhatja. — A keretantenna nagyságát ott megadtam. Most újabban úgy találtam, hogy ehhez a géphez egy 18—20 menetes keret is elegendő, melynél a menetek egymástóli távolsága 8—10 mm. Vörös László, rovatvezető. A MAGYAR DIÁK ANEKDOTAKINCSE . íf Bár Az Erő házigyüjtője is igen szorgalmas ember s szinte kifogyhatatlan az iskola mosolygó eseteinek az elmesélésében, ezúttal megkértük, hogy tegye el mondanivalóját szőkébb időkre. Nagyon örvendetes körülmény tétette velünk ezt az „udvariatlan“ lépést. Az történt ugyanis, hogy olvasói,nik ezúttal egész komolyan munkatársainknak csaptak fel. Innen is, onnan is kaptuk a leveleket és - akár hiszitek, akár nem. egyikben sem vers volt, hanem jóízűnél jobbízü anekdota. No ezeknek akarjuk most sorát keríteni, — elhallgatva természetesen a .velünk közölt adatokat s a közlők nevét, nehogy valami baj történjék. Kivételt, ezúttal is s ezután is csak ott leszünk, ahol a szereplők már nem élnek s ha az anekdota beküldője erre bennünket feljogosít vagy egyenesen felkér. •x-A régi jó időkben élt és tanított az egyik gimnáziumban egy öreg tanár. Nagyon jószívű ember volt s borzasztóan szerette a diákjait. Akármilyen hihetetlen excusatiólait: mondtak, ö azt elhitte s nagyon ritkán tételezte, fel valamelyik diákjáról, liogy az őt becsapja vagy kivicceli. Az öregnek .nagyon furcsa hangja volt, talán a kecske hangjához hasonlított. Egyszer végigment a folyosón. Az egyik sarokból valaki utána kált: „me-e-e-e.“ Megy tovább, észre sem veszi, hogy n'elki szól. Odébb megint hallja: „me-e-e.“ S aztán még néhányszor „me-e-e-e, me-e-ee,“ Most már ügyelni kezdett. De hiába nézett körül, nem látott senkit és semmit. Egy kicsit bosszantotta az öreget, kezdte sejteni, hogy ez neki szól. Bement a tanári szobába s ott elmondta, milyen furcsa dolog történt. Nem tudta elképzelni, mi lehet ez. — Talán diákok csinálták ezt velem? mondta kollégáinak. Nemsokára kiment a kertbe sétálni, alig tesz egykét lépést, megint hallja: „me-e-e-e.“ Most már látta, hogy ezt diákok csinálják. Tovább sétál. Egy olyan helyre ér, ahol bokros, füves magaslat van, s csak egy út vezet fel rá. Ismét hangzik a düihösítö me-e-e-e. Gondolja ő: „No, most. megfoglak, gazember.“ Megy tehát fel az elhanyagolt utón s valaki mindig szala 1 előtte a bokrok, között. Az öreg örült, hogy most meg-
