Az Erő, 1925-1926 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1925-09-01 / 1. szám

1925. szeptember hó.

AZ ERŐ

SZILAGYI DEZSŐ

1890. ápr. 25—1925. júl. 27.

Olyan megdöbbentő gyorsan ment el közülünk az örökkévalóság világába, hogy reszket kezünben a toll, amikor leírjuk, hogy Szilágyi Dezső, lapunk főmunkatársa nincs többé.

Gyásza van a magyar irodalomnak, az ő bálványozott magyar ifjúságának, a keresztyén gondondolatnak és a magyar integritás soha eléggé ki nem forró eszméjének.

Még néhány hete közöttünk járt vidáman, fáradhatatlanulszolgálva minden nagy és nemes gondolatot, — aztán egy nyári éjszakán földi teste hirtelen eltűnt körünkből.

Nekünk értékes, drága barátunk volt, akik pedig az „Erőt“ olvassák, azoknak kedves, szeretett tanítómestere, gyönyörűséges mesemondója.

Rajongva szerette a diákokat, az ifjúságot. Annyira köztük élt és szivéhez nőtt minden szép és nemes mozgalom, az ifjúság életének minden apró szépsége, hogy ő maga is diák maradt : iródiák.

Nagy büszkeségünk, hogy „Az Erőnek“ kezdettől fogva munkatársa volt. Kedves, szépséges diáktörténetei, regényei ezeken a hasábokon jelentek meg. Velünk kezdte Az Erő iskoláját és az utolsó számmal velünk is maturált. Kitűnő iródiákja volt az Erőnek és a matúrája is bizony jeles volt.

Amit ebben a számban s azután olvasunk tőle, az már szomorú posthumus munka, amely lassankint elfogy s ami azután marad, az már csak örökség,

a mi nagy, maradandó örökségünk : felemelkedés a megtisztult, nemes . ideálokhoz, az ifjúságnak s a szétszaggatott országnak bálványozó szeretete.

Még halála előtt pár nappal is az „Erőt“ a cserkésztáborokat, a keresztyén ifjúsági egyesületet emlegette: „Ezért az ifjúságért — mondta — a végletekig kell harcolni, ezért az ifjúságért mindent meg kell tenni“.

Ennyi, ilyen nagy szeretetért érdemes cserébe adni valamit annak, aki már nincs. Érdemes cserébe adni a keresztyén eszmének, a hazának azt, amit ő megálmodott, amit ő hirdetett.

Ezért nagy a mi gyászunk az ő korai elmúlása felett, mert a legjobb öreg diákunkat veszítettük el.

Már kis diák korában kezdett írni. Mint nagyobb diák, a budapesti ref. főgimnázium tanulója és az ifjúsági önképzőkör elnöke, már feltűnést keltett magas nívójú irodalmi dolgozataival.

Még jóformán diákkorában jelent meg első verskötete, a „Kandalló mellett“, mit nemsokára követett a második, a „Nomád nóták“, amit már a napisajtó is dicsérően méltatott. Pedig akkor még